Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

XI. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM 1984. FEBRUÁR 12., VASÁRNAP Újszerű érdekeltségi rendszert dolgoztak ki • • Ösztönöz a kisebb létszám A Ganz Árammérőgyár mun­kaerő-ellátottságában jelentős gondok voltak az elmúlt év­ben. A foglalkoztatottak lét­számát tekintve csaknem négy­százalékos csökkenés állt elő, ezen belül a fizikai állomány több mint öt, a teljesítmény­bérben dolgozók létszáma hét százalékkal lett kisebb’. 1983- ban 2 ezer 600 embert foglal­koztatott a vállalat. Az elván­dorlás oka sokrétű, de még mindig fennáll, hogy a múlt bérkérdéseit nem sikerült min­den tekintetben megnyugta­tóan rendezni. Határon belül A mélyről indulást az is Igazolja, hogy 1981—82-ben 7—8 százalékot emelkedett a bérszínvonal, és a tavalyi 5,5 százalékos átlagbérnövekedés ellenére sem vált vonzóvá a vállalat. Pedig kevés az olyan gazdasági egység a városban, ahol három év távlatában iiyen mértékű bérfejlesztést tudhatnak maguk mögött. A havibérek átlaga közelít a négy és fél ezer forinthoz. Visszatérve a létszámhely­zetre, elmondható, hogy a be­dolgozók foglalkoztatásának kiszélesítése még 1983-ban sem mozdult el a, holtpontról, viszont aránylag közel. Bogá­cson sikerült a külső kooperá­ciós kapcsolatokkal tovább bővíteni. Széles körű volt a vállalati dolgozókkal történő mellékfoglalkozási megállapo­dás, és időszakosan, a mun­kák torlódásának idején a túl­óráztatás is megszaporodott. Hagyomány, hogy a környék pedagógusai és családtagjaik adnak randevút egymásnak év elején egy spornap kereté­ben. Ezt az idén — a pedagó­gus szakszervezet inspirálásá- ra — a galgamácsai általános iskolában tartották meg. Mintegy százharmincán jöt­tek el, s legelőbb az asztali­teniszezők mérkőzéssorozata kezdődött el hat asztalon. Végül is pozitívan hatott a létszámcsökkenés, hiszen a bérszabályozás ösztönzi a munkaerővel történő gazdál­kodást, remélhetőleg még az elviselhető határon belül si­kerül stabilizálni a létszámot. Korábban írtunk a vállalat értékesítési eredményeiről. Belföldön 440 millió forint volt az összes árbevétel, s ez három százalékkal több az elő­ző évinél. A szocialista export 157 millió forintja tizenöt szá­zalékkal haladta meg a tava­lyit. A legfrissebb adatok sze­rint a konvertibilis elszámo­lású kivitel 350 millió forintra várható, a növekmény mérté­ke 11,5 százalék. A mindig újra törekvő igaz­gató elvi irányításával 1983-tól újszerű érdekeltségi rendszert dolgoztak ki. A lényege az volt, hogy közvetítse a nép­gazdaság legfontosabb igényeit a dolgozókhoz. Említést érde­mel közülük az az exportérde­keltség fokozása, kiemelten a kemény valutával fizető pia­cokra irányuló kivitel ösztön­zése. Hulladékra jutalék Az anyag- és energiatakaré­kosság erősítését célozta a produktív anyagtakarékossá­got premizáló rendszer beve­zetése, a rezsi-anyaggazdálko­dást javító érdekeltség továb­bi finomítása, valamint a hul­ladékhasznosítási jutalékrend­szer kialakítása. Ennek is köszönhető, hogy az Árammérőgyár a várható mintegy százhetvenmillió fo­volt ez a verseny. Ámbár: a győztesektől a megyei dön­tőn jó eredményt várunk. A galgamácsaiak viszont elisme­rést érdemelnek a rende­zésért és a vendégszeretetért Sz. S. rintos nyereségét a körülbelül 525 millió forint eszköz- és bérfelhasználással érte el, a jövedelmezősége harminc- harminckét százalék közötti, amit az iparágban is csak ke­vesen tudnak elérni. Munkásvédslam Az értékesítés minden re­lációban nyereséges volt, pe­dig a tőkés exportot jelentős áráldozattal sikerült megvaló­sítani. A szocialista piacokon elég szép áremelést sikerült el­érni, kár, hogy annak nagyobb részét, a belföldi nyereséget számottevően meghaladó ma­gas rubel elszámolású export jövedelmezőség miatt termelé­si adó címen elvonja a költ­ségvetés. Az a tény sem hanyagolha­tó el, hogy tavaly átlagosan tíz százalék körüli áremelést érvényesítettek belföldön, de ennek is megvolt a reális előz­ménye: a tőkés exportot kö­vető árszabályozás szerint tel­jesen sportszerű volt az ár­rendezés, sőt még teljesen ki sem használták a lehetősége­ket. A gazdasági értékelésnél ter­mészetesen nem hanyagolható el a dolgozók élet- és munka­körülményével kapcsolatos in­tézkedések értékelése. Az Árammérőgyárban a szociális kiadások évente harmincmillió forint fölött vannak, a VI. öt­éves terv első három évében az összeg a százmillió forint­hoz közelít. A munkásvéde­lemre külön tízmilliót fordí­tottak. Ezek a közvetlen anya­giak, amelyekről gyakran haj­lamosak vagyunk megfeled­kezni olyankor, amikor a jö­vedelempolitikai. elemzésekben a béren felüli juttatásokról esik szó. A Ganz Árammérőgyár egy dolgozójára tavaly átlagosan mintegy 15 ezer forint jutott szociális és munkásvédelmi ki­adások címén. Markó Gábor Messzire jufofl hír Gaügasnáisa Pedagógusok sportja Biogázfermelés Néhány éve, hogy üzemi szakemberek és a kutatók is foglalkoznak hazánkban a biogáztermelés megvalósításá­val. A nálunk még újnak mondható energiaforrás egye­lőre csekély hányadát adja a mezőgazdaságban felhasznált összes energiamennyiségnek, részaránya a jövőben azonban emelkedhet. Megyénkben az elsők közé tartozik a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetben létesí­tett biogáznyerő, amely a gaz­daság ezer férőhelyes tehené­szeti telepén van. Ezt a tele­pet már úgy tervezték, hogy szerves trágyájából és más, mezőgazdasági és kommunális eredetű szerves anyagaiból energiát termeljenek. A dömsödi biogáztelep vizs­gálatát a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem mezőgazda- sági gépészmérnöki karának kutatói végezték el, bevonva abba a termelőszövetkezet szakembereit is. Megállapítá­suk szerint ezen a biogáztelepen évente mintegy egymillió köb­méter gázt állítanak elő, s mintegy 440 ezer kg fűtőola­jat tudnak vele helyettesíte­ni. A trágyát és a hozzá ada­golt ugyancsak szerves erede­tű anyagokat természetesen tovább hasznosítják, azaz a szántóföldekre kihordva mű­trágya-megtakarítást érnek el. A biogáz előállítása ma még nem olcsó, de a jövőben bi­zonyára gazdaságosabbá tehe­tő kinyerése. Ezen hazánkban is tovább dolgoznak a szak­emberek. Városfejlesztési fórum Fórumot tartanak a város- fejlesztés, a párt- és tanácsi munka időszerű kérdéseiről Gödöllőn. Az eszmecserét, amelyen a város párt- és álla­mi vezetői, a tanács tisztség- viselői, az osztályok vezetői adnak tájékoztatót, illetve vá­laszolnak az érdeklődők kér­déseire, holnap, hétfőn este 6 órakor tartják a volt járási hivatal nagytermében. Gyári verseny Háziversenyt rendeztek a kistarcsai fésűsfonóban a ke- repestarcsai sakk-kör támoga­tásával. A tizenkét induló kö­zül Szűcs Zoltán bizonyult a legjobbnak, második Csóka Jenő, a harmadik Oláh László. A kerepestarcsai sakk-kör második csapata is megkezdte felkészülését a bajnoki idény­re. Az első próbajátékon 4-1 arányban maradtak alul a pi­lisiekkel szemben. Az első csapat ' február 12-én kezdi meg a bajnoki küzdelmeket, a dunakeszieket fogadják. A nők versenyében dr. Ré-' vész Sándornc aszódi tanár­nő nyerte az első helyet pingpongban, megszorítani mindössze a második helyezett Kakucska Istvánná dányi ne­velő tudta. A bronzérem az Isaszegről érkezett Jaska Ist- vánnénak jutott. A férfiak versenyében hazai siker szü­letett: Könczöl József nagy fö­lénnyel előzte meg az aszódi Kovács Dezsőt és a vérségi Molnár Lászlót. Volt légpuskás céllövő ver­seny is, ezen az aszódi Vezér Anna győzött, az Isaszegen ta­nító Nyári Jánosné és az eb­ben a számban is induló .Tak­sa Istvánná előtt. A férfiak versenyében a következő a sorrend: Harcos György, Ra- kács László (mindkettő Ve­resegyház) és Szívós Sándor (Dány). A sakkozók csapatát Niko- dém Zsigmond (Pécel) nyerte, második Boros István (Do- mony) harmadik Baglyas Já­nos (Dány). Látványos mér­kőzéseket hozott a női kosa­rasok versengése: az isaszegi lányok nem találtak legyő­zőre, Galgamácsa a második, a veresegyházi óvoda nevelői a harmadik helyen végeztek. A férfi kosarasok közül 1. Dány, 2. Galgamácsa, 3. Kerepestar- csa. Elmondhatjuk: a sportnap el­érte célját. A megjelentek a sportoláson túl barát; kapcso­lataikat is erősíthették, hiszen végül is jó játék, szórakozás Humor és A gyulai gimnázium nyu­galmazott igazgatójával a ba­latonfüredi Állami Kórházban találkoztunk. Véletlen volt, hogy az étteremben asztaltár­sak lettünk, s így három hé­ten át naponta többször is ta­lálkoztunk, s mivel sok volt a közös témánk, egyre gyak- rabbak lettek közös sétáink is. Lassan sikerült elhelyezni új ismerősöm térképén azt a helyet, ahonnan én érkeztem Füredre. Két szomszédvár Gödöllő és Hatvan között találod meg Hévizgyörköt — magyaráztam —, s a nyugal­mazott iskolaigazgatónak Gö­döllő nem Hévizgyörköt, ha­nem Veresegyházat és Szadát juttatta eszébe. Elmondta, hogy Móricz Zsigmond pálya­kezdő íróként, valamikor a tí­zes években a Magyarország vármegyéi és városai címmel megjelentetett kiadványban Nyilas István álnéven írta meg a Pest—Pilis—Solt—Kis­kun vármegye című fejezetet. AZ írás Humor címszó alat­ti részében Ágai Adolf fel­jegyzésére hivatkozva szólt az ■ említett, és egymással humor­ban vetélkedő két szomszéd­várról. A kórház könyvtárában megtaláltam az írást, s így bölcsesség könnyű dolgom van, hogy ol­vasóimmal is megismertessem. Veresegyház lapályon, Sza- da mély, völgyszerű szakadék­ban fekszik, írta Móricz. Te­hát már a fekvésében is van gáncsolni való. — Hiszen Ve­resegyházon olyan messzi van a főutcán a két házsor, hogy ha esik, csak tengelyen vagy lovon lehet átmenni — mond­ta a szadai ember beszélgetés közben a veresegyházinak. — Azért is olyan kurta a lányok meg az asszonyok szoknyája, hogy be ne sározzák! (Csak­ugyan rövid szoknyát visel­nek.) Helyben épült — Hát ha sár van, van, de legalább egyenesen van — vágott vissza a veresenyházi — nem úgy, mint Szadán. Bezzeg ott nincs egyenesen út, azért lépegetnek olyan tapo­gatózva a szadaiak a lapályon. — Szomszéd mán fenn kez­di, de én vagyok a hibás, mi­nek állok szóba olyan ember­rel, akinek á templomába fel van írva, hogy épült helyben! — Az ott van. De amit mi építettünk, legalább megépí­tettük. nem úgy, mint kelmé­tek. Készen a templom, tor­nya is van, óralapot is szegez­tek rá nagy fittyre, de a mu­tató, az máig is hibádzik. Mi? egy tövön Hát az árát hová tették? Meg­ették? Megitták? -lám, ki is hullott a foguk tőle! (Vasas víz van a faluban, ami rontja a fogakat.) — No mán azért nem kér­dezzük meg kegyelmedtől, hány óra. Hát nem a maga lánya kiáltotta el magát az őszi vásáron a gödöllői órás­torony alatt, hogy: édesapám, ezt az órát is úgy húzzák, mint a harangot. Más történet — Hát... hogy... izé, nem tagadom, de mondja csak azt legalább, minek van Szadán a temető mellett a kovács­műhely? Hm? No, megmon­dom én! Mert egész életük­ben sose jártak az egyenes úton, hát hogy a másvilágon tudjanak — előbb megpatkol­ják a hóttat, azután temetik el. Na, de isten áldja. Sietek. Érdekes, hogy a települé­sekről szóló vidám, sokszor gunyoros történetek milyen messzi vidékre is képesek el­vinni és ott ismertté tenni egy-egy település nevét. Né­hány évvel ezelőtt a Kecske­méten rendezett országos nép­zenei találkozón ismerkedtem meg Heltai Nándor íróval, néprajzkutatóval. Ö is emle­gette Szadát, s elmondta az alábbi derűs történetet. Esztergályosból gyáregységvezető A jó szó nem mindig elég Nagy sorozatokban készülő alkatrész M agától értetődő és tömeges jelenség volt a felszaba­dulást követő években, hogy munkás- és parasztfiatalok ke­rültek fontos vezetői posztok­ra. Többségük derekasan meg­állta a helyét, felelősségteljes munkája mellett az oktatási intézmények levelező tagozata­in elsajátította a különféle tu­dományos ismereteket. Napjainkban is természe­tesnek vesszük, hogy az élet­pályájukat munkásként kezdő emberek irányító feladatokat látnak el, ha — kinevezésü­ket megelőzően — a szükséges tudást megszerezték. Kerek János, a Monori Me­zőgép Vállalat aszódi gyáregy­ségének vezetője az általános iskola elvégzése után hiába áhítozott a középiskolai tanu­lásra. a három gyereket egye­dül nevelő édesanyja alig vár­ta, hogy szakma legyen a ke­zében, és keresettel járuljon hozzá a családfenntartáshoz. Fiatal szakmunkásként, há­rom műszakban dolgozva, el­végezte a gimnázium levelező tagozatát és az érettségi meg a katonaság után kezdett a monori vállalat aszódi gyár­egységében dolgozni. Bizonyá­ra nem is akárhogyan, hiszen egy év múlva az esztergályo­sok csoportvezetője lett, majd pedig Kiváló Dolgozó jelvény­nyel tüntették ki. Sokak számára emlékezetes, hogy a 70-es évek közepén kampány bontakozott ki ná­lunk az arra érdemes szak­munkások egyetemi továbbta­nulásának elősegítésére. Az aszódi gyáregységben Kerek Jánosra esett a választás. 1975-ben nyolc fiatal szak­munkás kezdte el tanulmá­nyait a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem gépészmérnö­ki karán, köztük Kerek János. Most így emlékezik vissza az egyetemi évekre: — Meglepetések értek, ami­kor visszajöttem gépészmér­nökként a gyáregységbe. Ügy tapasztaltam, hogy az anya­giak utáni hajsza fokozódott, a közérdek meg háttérbe szo­rult. Mi ott az egyetemen so­kat vitatkoztunk arról, mit, hogyan kellene majd jobban csinálnunk, ha újra az üzem­ben leszünk. Én például na­gyon komolyan vettem külde­tésünket, a pártba is belép­tem, hogy ily módon is elkö­telezettje maradjak annak a nemes szándéknak, ami ott bennünket, munkásokat fűtött az egyetemi évek alatt. A gyáregység — miközben a látványos fejlődés időszakát élte — belső feszültségekkel is telítődött. Laza volt a munka­erkölcs és a társadalmi tulaj­don védelme egyaránt. A né­pi ellenőrök közérdekű beje­lentés alapján vizsgálatot in­dítottak, s tavaly a bizonylati fegyelem hiányosságait és a vállalati személygépkocsi ma­gáncélra történő szabálytalan használatát rótták fel a ko­rábbi gyáregységvezetőnek — Kerek János elődjének —, s ez utóbbi vétkéért 10 000 fo­rintra büntették, miként a kö­zelmúltban arról beszámol­tunk. Kerek János a rendcsinálás határozott szándékával vette át kinevezését. — Legfőbb célom a munka­helyi italozás megszüntetése volt — emlékezik vissza. — Azt tartottam ugyanis, hogy akinek italra kell a pénz, az annak megszerzéséért sol mindenre képes. Kezdtem rá­beszéléssel, amikor az nem ve­zetett célra, óra bércsökkentés­sel folytattam. Nem lett igaza annak a művezetőnek, aki óva intett az ilyen, intézkedésektől, mondván, hogy emiatt majd kilépnek az emberek. Megcsi­náltuk a gyáregység kerítését, megszilárdítottuk a portaszol­gálatot. Nem állítom, hogy csu­pa angyal dolgozik nálunk, de már nincsenek részegen tar­goncát vezető emberek, nem tűnhet el nyomtalanul eszter­gagép a telepről, s olajégőin­ket sem kell hasztalanul ke­resnie a rendőrségnek. A gyáregységben egyébként 130 ember dolgozik, s mintegy 100 millió forintos ér­téket állítanak elő évenként. Mezőgazdasági gépalkatrészek — többek között elektromos hajtóművek és hengerperse­lyek — készülnek nagy soro­zatokban a gyáregységben. Cseri Sándor A nap programja Február 12-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: — Hideg, szeles téli napon sült tököt árul a szadai sze­gényember az újpesti piacon. A vevő sajnálkozva kérdezi a kopott ruhás, tipegő-topogó árust. — Hová való a bácsi? Így hangzott a válasz. — Gir- be, görbe, kesze-kusza vén Szadára. Ritka öröm Amikor a naptár nyarat mutatott, hamvas barackot, vajsárga körtét, mosolygó pi­ros almát kínált eladásra a szadai ember, aki fehér ing­ben, fekete bársonynadrágban feszített a piacon. — Szép az áru! — dicsérte a portékát a vásárló. — Hon­nan jött a bácsi? — Gyü­mölcstermelő, bőséghozó dim- bos-dombos szent Szadáról! — felelte a télen saját faluja szegénységét gúnyos rímbe szedő szadai őstermelő. De ha már itt tartok, né­hány más dolog is eszembe jut a falusi ember humoráról, melyben mindig felfedezhető az évszázadok tapasztalatá­ból fakadt bölcsesség. Gyak­ran hallott közmondások jut­nak eszembe. — Ritka az iga­zi páros két ökör — hallot­tam Kartalon, s mivel nem értettem, megmagyarázták: kevés a békességes házasélet. Galgahéviziek mondták az egyre inkább megszívlelendő gondolatot. Ha nem tudsz spórolni, megtanulsz koldulni. A nép humora és bölcses­sége elválaszthatatlan. Fercsik Mihály Rekviem egy temetőért, Kresz Albert fotókiállítása, megtekinthető 10—14 óráig. Bag, művelődési központ: Csallóközi Zoltán diszkó­műsora, 20 órakor. Február 13-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Komár László — Faragho (Judy) István közös koncert­je, 19 órakor. Kérdezz — felelek, játék és találkozó ladásoknak, az autó­klub gödöllői csoportjának rendezésében, 17 órától. Rendhagyó óra 5—6. osztá­lyos tanulóknak. Római báb­készítés. Fegyverek (sodrony, vagy sisak) készítése. Napközimozi, 14 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 15— 19 óráig. SCöiös kensert Komár László és Faragho (Judy) István közös koncertjét tartják meg a városi művelő­dési központban február 13-án, hétfőn 19 órai kezdet­tel. Vasárnap: Pogány Madonna. Színes, magyar, bűnügyi filmvígjá­ték. Csak 4 órakor! Cicák és titkárnők. Színes, szinkronizált csehszlovák filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Hétfő: Röpke éjszaka. Színes, szinkronizált, szovjet film. Csak 4 ódakor! Férfiak póráz nélkül. Szí­nes, szinkronizált olasz film. 6 és 8 órakor. Kísérőfilm: Hogyan pusztultak ki a mam- mutok? ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents