Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

1984. FEBRUÁR 12., VASÁRNAP Koszorúzást ünnepség Kopjafaavatás Györffy István, a kiváló néprajzkutató születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzást ünnepséget ren­deztek szombaton a Kerepesi úti temetőben. A magyar nép­rajztudomány kiemelkedő alakja sírján elhelyezett, meg­újított kopjafát a Magyar Néprajzi Társaság nevében Gtinda Béla, a történettudo­mányok doktora avatta fel. Az egykori Györffy-kollégisták nevében Halász József, Tőkés Ottó és Fehér Gyula helyezte el a megemlékezés virágait. Koszorúval emlékeztek Györffy ' Istvánra a Néprajzi Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum képviselői. Az MNB-nél iaakinform A Magyar Nemzeti Bank — a Külkereskedelmi Miniszté­riummal és a Magyar Keres­kedelmi Kamarával együttmű­ködve — Bankinform néven új bankári szolgáltatást veze­tett be. Ennek lényege, hogy a szolgáltatást igénybe vevő vállalatok — szerény térítés mellett — folyamatosan meg­kapják a Nemzetközi Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank (Vi­lágbank) által finanszírozott, bármely országban megvaló­suló létesítményekről beérke­ző mindazokat az információ­kat, amelyek a kölcsönnyújtá­sok egyes fázisaihoz kapcso­lódnak, és hasznosak lehetnek a rendszerben részt vevő ma­gyar vállalatok és szövetkeze­tek számára a versenytárgya­lásokra való sikeres felkészü­léshez. Világbanki tagságunk révén a Magyar Nemzeti Bank rend­szeresen hozzájut azokhoz az információkhoz, amelyek az egyes hitelkérelmek minden fázisát végigkísérik. Mivel vi­szonylag korán kiderül, hogy a hitelt milyen létesítmény építésére, vagy fejlesztésére kérik, az információk jelentős segítséget nyújthatnak a ma­gyar vállalatoknak a kiirt versenytárgyalásra való felké­szüléshez. A Bankinform számítógé­pes, információs rendszer, tel­jes körűen átfogja a Világbank és leányvállalata, a Nemzet­közi Fejlesztési Társaság (IDA) által finanszírozott fejleszté­sekről ismert, valamennyi in- *formációt. Nem szorít a cipó, van elég Félidőben, de nem félgőzzel Felidejéhez érkezett a ruházati cikkek vására. Pontos, összegezett ada­tok természetesen még nincsenek. Az üzleteket járva azonban kiderül, r.ogy a kereskedők többsége elégedett a forgalommal. Ez egyben azt Is jelenti, hogy a vásárlók is találnak kedvükre való portékát. Na, per- sze, nem mindent és nem mindenütt. A vásár első napján volt éppen ezért a legnagyobb tömeg az üzletekben; sokan abban reménykedtek. *!?&£ -f nyitáskor nagyobb leäz a választék, utána viszont csak a mara­kurrens cikkekre ez igaz is, de a leér- egésritüt?111 Wbl>sígel>ö1 bőven van raktáron, a készleteket mindig ki­Egy fiatalember kesereg, a társának mondja: egy hónap­pal ezelőtt' vettem ugyanilyet, kivárhattam volna a leértéke­lést! Egyenletes forgalom A tapasztalatok a megye többi boltjában is hasonlók. Igazán nagy tömeg csak az el­ső napokban volt az üzletek­ben. Később már egyenlete­sebbé vált a forgalom, azt azonban a bevételi adatok mindenütt mutatják, hogy az érdeklődés nem csökken szá­mottevően. M. Nagy Péter Erős volt a start Budaörs ruházati boltjában nincsen nagy forgalom. Vala­ki csizmát próbál, egy másik vevő a méterárut nézegeti, de láthatóan nem komoly szán­dékkal. Igaz, ilyenkor a déli órákban kevesen érnek rá vásárolni. A kis üzlet elsősor­ban női csizmából és cipőből kínál jó választékot. — Csak jönne egy kicsit hű­vösebb idő, talán több fogyna — fohászkodik Szilágyi Lász- lóné üzletvezető. — Bár nem panaszkodhatunk, idén jól in­dult a vásár, már a hétfői in­dulás is nagyon erős volt. A bolt a vásár alkalmából mintegy félmillió forint értékű árut kínált kedvezményes áron. Elsősorban a már emlí­tett női és gyermekcipőket, csizmákat, valamint kötöttárut es némi méterárut. — Kötöttáruból nem tud­tunk sokat szerezni. Ami volt, az mindjárt az első napon el­fogyott. A forgalmunk vi­szont jó, már az első napon 70 ezer forint volt. Azóta is 60— 80 ezer a napi bevétel. Ez kö­rülbelül a duplája egy átlagos napnak. Nincs nagy tolongás Érd. Skála Áruház. Nagy to­longással, igazi vásárhangu­lattal itt sem találkozunk. Bez­zeg, a hétfőn jöttem volna, mondják az eladók. Igaz, az áruház kimondottan konfek­cióárut nem tart, de kínál­nak viszont 30—40 százalékkal olcsóbban pulóvereket, sapká­kat, sálakat és ruhaanyagokat, összesen 1 millió 410 ezer fo­rintért. Olcsóbb most a sícipő és a síléc is. Hiába, ezeknek az időjárás nem kedvez különö­sebben. Mint Gajzágó László­vá igazgatótól megtudtuk, az első héten 650 ezer forint érté­kű áru kelt el. ■ A legbőségesebb itt is a ci­pők kínálata. Szép férfi csiz­mát is látni a polcokon há­romszáz forinttal olcsóbban. Exportnövelő beruházások Zsámbékon Kellenek a szakemberek A gödöllői áruházban sokan több pár gyermekcipőt is vettek egy­szerre Ügy tűnik, kiváltságos hely­zetben van a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat zsámbéki gyára: a vállalat összes fej­lesztési lehetőségének több mint a felét kapja az utóbbi években. Pedig Zsámbékon a PEMÜ össztermelési értéké­nek körülbelül csak negyedét állítják elő, a nyereséghez pe­dig egyötöd résszel járulnak hozzá. Természetesen nem ok nélkül kedvesebb a zsámbéki üzem, mint a többi. A gyárnak nem kis feladat jutott osztályré­szül a PEMÜ úgynevezett nullszaldós anyaggazdálkodá­si tervében. A gyár 1982-ben 8 millió forint értékben szál­lított tőkés piacokra, tavaly azonban háromszorosára nö­velte exportját. Ugyanakkor számos, eddig csak nyugatról importálható terméket kezd­tek el gyártani. Ehhez kellet­tek és kellenek a tetemes fej­lesztési összegek. Zsámbékon több, a műanyagipar élvona­lába tartozó olasz gépsort ál­lítottak, és állítanak még üzem­be. Az első ilyen berendezés 1982-ben kezdett termelni úgynevezett TR-granulátumot. A tavaly felszerelt újabb ilyen gépsor beindításával már le­hetővé válik e fontos alap­anyag teljes importjának he­lyettesítése. Természetesen en­nek előállításához is.kell még valutáért vásárolni bizonyos anyagokat, de ez a kész gra­nulátumnak csak a felét te­szi ki. Ugyanakkor az itthon előállított termék kiváló exportcikk is, már tavaly húsz­millió forint értékben szállí­tottak Ausztriába és Jugoszlá­viába. Ezen kívül szállítanak még nyugatra biogáztartályokat és cipőtalpakat is. Felépült az a csarnok is, ahová az újabb olasz gépsorok érkeznek. Ez az óránként 600 kiló terme­lésére képes berendezés al­kalmas lesz a hazai polipropi­lén nemesítésére. Az ilyen speciális alapanyagot eddig szintén dollárért kellett bs- szerezni. Olcsóbbá is teszik majd ezt az anyagot azzal, hogy a felhasználás céljától függően különféle adalékokkal keverik. Lehetővé válik az úgyneve­zett mesterkeverék gyártása is, ami a különböző színű műanyagok előállítását teszi könnyebbé, gazdaságosabbá. Továbbá jobb minőségű pvc- talpak készülhetnek a gépről lekerülő pvc-granulátumból. Jelenleg ezek a talpak nem bírják kellően a hideget és nehezek is, ezentúl e hátrá­nyok kiküszöbölhetők lesz­nek. Hogy mindezeket a célokat maradéktalanul elérhessék, a jelentős fejlesztési lehetősége­ken túl, szükség van megfe­lelő szakembergárdára is a szakmunkásoktól kezdve a technikusokon keresztül a mérnökökig. S bizony ebből a szempontból ne.m áll a leg­jobban a jelenleg 650 főt fog­lalkoztató gyár. Pedig a kör­nyék falvaiból még mindig rengetegen utaznak naponta fővárosi munkahelyekre. Kö­zülük is sokan találhatnának képzettségüknek megfelelő munkát az egyre korszerűbbé és jelentősebbé váló zsámbé­ki gyárban. M. N. F. Az érdi Skálában sok pulóver, sapka és sál között válogathatnak a vásárlók Nem ürülnek ki a polcok a dunakeszi kisáruházban. Az eladók újabb és újabb csizmákat, cipókét hoznak ki a raktárból. Erdcsi Ágnes és Hancsovszki János felvételei A HÉT HÍREHHH MARUVAZVA 0 Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesü­letben az alföldi szénhidrogénmezőkről rendeztek vita­ülést. 0 Kiállítás nyílt a népi kenyérkészítés emlékei­ről Vásárosnaményban. 0 A hét híre az is, hogy két­napos országos komlótermesztési tanácskozás színhe­lye volt Harkány. Istenek ajándékának tünteti fel népek sokaságának mon­davilága a sört, azt tartván, hogy készítésének titkát jutal­mul kapták tőlük a jók. Igen ám, de melyik sörét? A vad­méz, a kukorica vagy liliom- pátma főzetéét, amelyből a Bolíviában élő indián neoze törzs kortyol? A buddhista szerzetesek sok századon át féltve őrzött receptje szerint előállított maruváét, a köles­ből, más gabonából szűrtát? Időszámításunk kezdete előtt a 2500-as években Egyiptom­ban már négyféle sörből vá­logathatott az, akinek jó sor­sa erre módot adott, mert hi­szen a hatja mondás szerint pucér emberek főzik a sört, de jólöltözöttek isszák ... Pucérok ugyan nem voltak, de jólöltözöttek sem azok az ecseri. maglódi, mendei, gyömrői emberek, akik a múlt század végén már főzték a sört Pesten, a Maglódi úton. A Kőbányai Polgári Sörfőző Rt. üzleti könyvei szerint munkásaik javát a környező falvak népe adta, ők készítet­ték a kínálatot alkotó barát-, polgári-, király-, Szent István- sört. Mennyit ihattak ezekből? Nem utalnak erre az üzleti könyvek, ám a napszám alig­ha adott módot arra, hogy sörpocakot eresszenek. Vala­mennyit persze ők is, sors­társaik is fogyasztottak, hi­szen nem véletlenül kelt ki a Tanácsköztársaság egyik pla­kátja a sörgyárak — már ak­kor közismert —, jelmondata ellen, ami szerint a sör fo­lyékony kenyér. A reklám iz­zadta bölcsességet napjaink maruvázói is szívesen emle­getik, mint magyarázatot, mentséget, indokot a torkokon lecsúszó sokasodó literekre. A sörlét az egyik technológiai szakaszban — ez a szakmai jelölése —, megtörik, a ta­pasztalatok viszont meg nem törhetőnek láttatják a komló­tól kesernyés nedű növekvő népszerűségét. Az I950-es évek kezdetén a megyében alig lépte át a nyolc litert az egy főre számított fogyasztás, napjainkban viszont — az országos átlagot meghaladva —, túl van a kilencven lite­ren. (Az országos fogyasztás a legutóbbi években 86—89 liter között ingadozik.) Ráadá­sul úgy van túl azon, hogy töretlenül emelkedik; a me­gyében az ár sem hatott fé­kező tényezőként. Amiben pe­dig voltak, akik reményked­tek. Főként azok a családok, ahol a teremtés koronájának több pénz kell sörre, mint amennyi a két gyermek ru­házkodására jut...! Meghök­kentő? Kivételes eset? Nem kommentáljuk, csupán leír­juk: a kiskereskedelemben a lakosság több pénzért vásá­rol sört, mint amennyiért nyershúst! Persze, ne legyen félreértés: senki sem akad fenn a jóízű beszélgetés köz­ben, kellemes társaságban el­kortyolgatott egy-két korsó kőbányai maruván, ám mit szóljunk a hivatalosan nagy­ivóknak nevezett feneketlen hordókhoz, akiknek a napi fejadagja tíz-tizenkét palack?! A múit század nyolcvanas éveiben háromszor egymás után emelték — nincs új a nap alatt —, a söradót, az­zal érvelve, nem kívánt nép­szerűségre látszik szert tenni az árpafőzet. Száz esztendő alatt azután annyira megiz­mosodott a nyelőcső régi és új korosztályoknál, hogy ma a behozatal több, mint vala­mikor a teljes hazai termelés volt. Akkor hát? Árpával, ma­látával, komlóval, erjesztő ká­dakkal, hevítő kemencékkel, szűrőkkel lenne bajunk, avagy egészen másutt a hiba? Kocsma most már — a sze­mérmesebb, hivatalos nyilván­tartásban használt kifejezés­sel: italbolt — csupán két­száz van a megyében, ám az ezeregyszáz feletti vendéglá­tóhelyen, a boltok polcairól palackokban csak-csak elfogy évente majdnem százmillió liter sör, hazai és import, vi­lágos és barna, hét végen bár­milyen, csak legyen ... A gond természetesen nem az, hogy sok helyen kínálják e keser­nyés italt, hanem hogy nehe­zen tanuljuk meg tehetősség és mérték, tehetősség és mér- téktelenség viszonyrendszelét, nehezen jelöljük ki azokat a koordinátákat, amelyek kö­zött nem válik társadalmi terhek okozójává az, ami máskülönben valóban kelle­mes színesítője lehetne a tár­sasági életnek éppúgy, mint az étkezéseknek. .A sörözgető- ket nagy hiba lenne összeke­verni a keresetük javát, az egészségüket, a családi béké­jüket elmaruvázókkal, csak hát az érintetten kívül ki tudja, mikor lépi át a határt a sörözgető, hogy nagyivó le­gyen?! Mészáros Ottó •• Ölvén esztendeje fo/téiít Bécsi munkásfelkelés F él százada. 1934. február 12-én tört ki a bácsi munkásfelkelés. Az eu­rópai munkásosztály első nagyszaousú megmozdulása a fasiszta veszéllyel szemben — tragikus bukása ellenére — történelmi tanulságokkal szolgált. A harmincas évek elején Ausztriában éleződő harc bontakozott ki a hatal­mon lévő szélsőjobboldal és a Hitlerek irányította osztrák nácik között. Az En­gelbert Dollfuss kancellár vezette rend­szer az olasz (és a magyar) fasiszta rendszerre támaszkodva hasonló dikta­túrában látta a megoldást — amihez (a parlament korábbi feloszlatása után) végleg le kellett számolnia a baloldal nagy tömegpártjával, a szociáldemokra­tákkal. A támadást a Dollfuss-kormány és a jobboldal fegyveres erői, a Heim­wehr nem is burkoltan készítették elő. A szociáldemokraták, akik a köztársa­ság 1919-es megalakulása óta a jobbol­dali-polgári keresztényszocialistákkal egyenlő erőt képviseltek, ugyancsak je­lentős fegyveres csapatokkal rendelkez­tek: a Schutzbund elnevezésű önkén­tes munkásmilíciáknak több tízezer tag­ja volt. A szoedemek vezetése azon­ban mindvégig a tárgyalásokban, az engedmények politikájában bízott. Az Otto Bauer vezette párt a polgári demokrácia további jelentős korlátozá­sába, vagy akár a Habsburg-ház restau­rációjába is > hajlandó lett volna bele- ■ egyezni, ha a párt és a szakszervezetek további működését engedélyezik. ’Az ausztrofasisztá'k azonban, akik mögött Mussolini (és Gömbös, magyar minisz­terelnök) erkölcsi és katonai támogatá­sa állt, nem tárgyaltak: elsőként január végén Innsbruckban, majd február li­án Linzben, a nagy iparvárosban tá­madtak a munkáspártra. A linziek tá­mogatást és általános sztrájk kihirde­tését kérték a bécsi központi vezetés­től — de hiába. A hadsereg linzi támadásának hírére azonban megmozdult a bécsi munkás­ság — annak ellenére, hogy a Schutz­bund katonai vezetőit és a párt fő em­bereit a hatóságok már letartóztatták. A Schutzbundisták fő központjai azok a világhírű, korszerű munkás-lakótele­pek voltak, amelyeket a szocialista ve-- zetés alatt álló Bécs épített. A munká­sok súlyos, véres harcokban 2—3 napig tartották magukat a túlerővel szemben, míg végül ki kellett üríteniük az ágyúk­kal szétlőtt lakóházakat és munkásott­honokat, ahol nők és gyermekek is ál­dozatul estek a támadásnak. Bécs mellett heves harcok voltak a felső-ausztriai és a stájerországi ipar­vidékeken is. Az utóbbi tartományban Wallisch Kálmán, a temesvári születésű forradalmár irányította a munkásfelke­lést, aki a magyar proletárdiktatúra idején a szegedi direktórium egyik ve­zetője volt. A többi osztrák tartomány viszont a szervezetlenség vagy a veze­tés árulása miatt nem mozdult meg. Ez is egyik oka volt a munkásfelkelés ku­darcának, akárcsak az, hogy sokakat a munkanélküliségtől való félelem tar­tott vissza. Történelmi tény az is, hogy a nácizmus 1934-re mar osztrák mun­kástömegekbe is behatolt. Az ausztrofa- siszta terror feletti nemzetközi felhábo­rodást még tetézte, hogy a Dollfuss- kormány a felkelés véres leverése utáni napokban a harcok 9 vezetőjét (köztük Wallisch-t) statáriális úton bitófára - küldte. Egyiküket, aki súlyosan meg­sebesült, hordágyon vitték az akasztó­fához. A szociáldemokrata felső vezetés még idejében Csehszlovákiába szökött, míg a kisebb tisztségviselőkre — a négyszáz- ezres tagságú párt és a szakszervezetek feloszlatása, teljes szétverése közepette — súlyos börtönbüntetés, vagy koncent­rációs tábor várt. Több, mint tízezer embert tartóztattak le. 1200-at el is ítél­tek, Dollfusst és társait viszont hama­rosan a történelem ítélete érte utol: a kancellárt még 1934 nyarán agyonlőtte egy náci merénylő, 1938-ban pedig a ía- sizálódott osztrák államot, amely maga ásta meg sírját azzal, hogy tömegei el­len fordult, bekebelezte a hitleri Né­metország. M áig érezteti hatását a tény, hogy a második Osztrák Köztársaság bel­politikájában az ország két legnagyobb pártja, akárcsak- 1919—1934 között, ma is a szociáldemokratáké, illetve —: nép­párt néven — a polgári keresztényszo- cialistáké. A két párt hajdani vezetői 1934-et követően legközelebb 1938-ban, a nácik koncentrációs táboraiban talál­koztak újra — majd 1945-től éppen a történelmi tanulságok alapján alakítot­ták ki a máig tartó, szoros együttműkö­dést a polgári demokrácia keretei kö­zött. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents