Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

Jegyzet Mem magánügy Mi tagadás, én is szere­tem a kényelmet. Még job­ban a nyugalmat, a derűs, konfliktusmentes minden­napok számomra is az élet legnagyobb ajándékát je­lentik. Vagy jelentenék, ha olykor Írott vagy íratlan erkölcsi törvények nem kö­teleznének arra, hogy hosz- szabb-rövidebb ideig nyug­talanabbul éljek. Néha viták pergőtüzébe kerül az ember, még akkor is, ha valakin segíteni akar, mert ezt mások kritizálják. Sőt, utópistának, idealistá­nak is bélyegzik az embert, állítva, hogy a felnőtt már nem nevelhető, s minden cselekvése kizárólag az ő magánügye, nincs jogunk beleavatkozni. Hányatott sorsú emberek­kel találkozom olykor, akik­re könnyű rásütni a bélye­get, s a legtöbb esetben még ők is kikérik maguk­nak a puszta kérdést: — hogy jutott idáig? Hát még, ha segíteni akar az ember. Pedig nem mindenkinek nő be a feje lágya, s köny- nyen téved olyan utakra, melyek nemcsak önmaga, de családja s környezete számára is veszélyeket rej­tenek, s lentről vissza, fel­felé egyre nehezebb halad­ni. Nyújtsunk-e segédkezet? Mostanában felerősödnek a felnőtt ember nevelésével kapcsolatos viták, mond­ván: ezer a gondunk, gaz­dasági terhek nehezednek a vezetők* sőt a mozgalmi munkások vállára is, s azért kell megtenni mindent, hogy ebből minél kevesebb nyomassza a családfenn­tartókat. A nevelés, ha ugyan bízhatunk az ered­ményében, sok időbe és fá­radságba kerül, ösztönös vagy tudatos lélektani, pe­dagógiai ismereteket, kész­ségeket igényel. Kinek van erre ideje? Valóban. Nehéz ezekkel az indulatos érvekkel szem­beszállni, hiszen a példák tucatját zúdítják az ember fejére, kik, mennyien élnek vissza társadalmunk huma­nizmusával ezen az alapon, kerülve a munkát, támasz­kodva a ■ szociálpolitikai s más intézmények jó szán­dékú segítségére, rabolva emberek idejét, próbára té­ve sokak türelmét, munka­helyi közösségek tűrőképes­ségét. Nem vitatom, hogy a hu­manista emberi magatartás gyakran vezethet álhumá nus megoldásokhoz is. Val­lom, hogy nem az idealista, vagy ha úgy tetszik, „krisz­tusi” szeretet vezet a meg­oldáshoz. Bizonyos, hogy adott életkorban kritikus emberi magatartások eseté­ben a felelőtlenséggel szemben már csak a tűzol­tó munka segít, a közösség védelmében a hatóság sem tehet mást, mint hogy ,al- kalmazza a törvénybe fog­lalt szabályokat. Azok mindenki számára kötelezőek, a lakbért, a vil­lanyszámlát ki kell fizetni, a munkaidőt le kell dol­gozni, s más olyan szabá­lyokat is sorolhatnánk, amelyek, ha úgy tetszik, bennünket védenek. Hiszem azonban, hogy minden em­ber jelenlegi magatartása valahol messze a múltban ered. s minden gondjaink ellenére ki kell bogozni az eredőket. Társadalmunk magásabbrendűsége a ko­rábbiakkal szemben épp ab­ból származik, hogy szá­munkra senki sem veszhet el. Az úgynevezett• deviáns magatartás azonban nem­csak ezért kritikus. Az ilyen felnőtt környezete is védelemre szorul. A gyer­mekkorban formálódó sze­mélyiség súlvos sérüléseket, életre szóló torzulásokat szenvedhet mellette. Most is felelősek va­gyunk értük s nincs ment­ség és magyarázat. ezt a látszatra olykor céltalan erőfeszítést vállalnia kell a művezetőnek, a briaádta- nnknak, a szakszervezeti hírolmínok. a szülői mun­kaközösségek tagjának, a házmesternek, vanvis vala­mennyiünknek Jobban és szervezet* -khan. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1984. FEBRUÁR 11., SZOMBAT A nemzetközi szíitvono! felé á jé eredmény ára kém :_:y oimka A HAGY bővülő kopssolafai A jó termék — vevőre talál. Igaz, ugyan, a vevő minősít, követelményekkel és újabb igényekkel lép fel, de ha egy vállalat meg akarja tartani piacait, s újabb exportlehető­ségeket igyekszik keresni, úgy alkalmazkodnia kell. A vevő­höz, a piachoz, illetve a piaci viszonyokon át érvényesülő gazdasági környezethez. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára is ezt tette és ezt teszi, nevezetesen: fejlesztési tevé­kenységét olyan irányban erő­síti, amely alkalmassá teszi piaci pozíciói megtartására. Persze e munka nem könnyű, nem problémamentes, s fő­ként nem ma kezdődött el. Egy folyamatról van szó, amely 1983-ra ért be. Új igények — Az elmúlt esztendő leg­nagyobb eredményét abban lá­tom — tájékoztat Pádár Sán­dor igazgató —, hogy vállala­tunk lényegesen közelebb ke­rült a piachoz. Pontosabban: azt a célt, hogy termékeink megfeleljenek a piacok által igényelt minőségnek, s csök­kentsük az önköltséget, jobban realizáltuk, mint annak előtte. Ezt persze sokirányú munka előzte meg; igen jelentős ener­giát fordítottunk arra, hogy megismerjük a külföldi termé­kek minőségét és ráfordításait, illetve, hogy e követelmények­nek megfelelő fejlesztésekkel mi is közelítsünk a nemzetkö­zi színvonalhoz. Elsődlegesen azt tekintettük feladatunknak, hogy ne csak a jelenlegi, de a várható keresletnek és igé­nyeknek is megfeleljenek gyártmányaink. A munkának ma már van látszatja, mert valóban sikerült olyan fejlesz­téseket megvalósítani, amelyek révén korszerűbb termékekkel jelentkezhetünk a piacokon. Hogy a teljesség igénye nélkül néhány példát is említsek: a ferrit-termékeknél a kis vesz­teségű televízió-ferritek gyár­tása jelentett új vonást, a fénycsőeiőtéteknél azok a konstrukciók jelentősek, ame­lyek anyagtartalma csökkent, illetve minősége javult, a vi­lágítástechnikai előtétek fej­lesztésében pedig az energiata­karékosság szempontifit te­kintettük alapvetőnek. Ez utób­biak esetében: a fejlesztés ré­vén az előtét fele annyi villa­mosenergiát fogyaszt, mint a hagyományos termék. Hogy ez jó irány, azt azok a minősíté­sek és elismerések — többek között a BNV-dij — is jelzik, amelyeket termékeink az el­múlt évben nyertek. Aktívabban Fejlesztések, a minőség ál­landó és kritikus elemzése: a folyamat egyik összetevője. A HAGY-nak azonban emellett kereskedelmi tevékenységét is erősítenie' kellett. Erről a kö­vetkezőket mondja el az igaz­gató: — Abból a meggondolásból hogy korszerű és eredményes kereskedelmi munkát csak megfelelő hozzáértéssel lehet végezni, így létrehoztunk egy külkereskedelmi csoportot: fő­iskolát végzett, nyelv tudás­sal rendelkező kollégák közre­működésével. Az a tapasztala­tunk, hogy ma már ezen a te­rületen is szükség van az ak­tívabb és kezdeményezőbb munkára, s tőlük ebben vá­runk segítséget. Az a tény, hogy 1983-ban 26 millió fo­rinttal növeltük tőkés expor­tunkat, már eredményt jelez, de ezt csak a kezdeti lépésnek tekintjük. Az idén az lenne a cél, hogy a belföldi vevők megfelelő .színvonalú, az eddi­giekhez hasonló kielégítése mellett tovább növeljük tőkés exportból származó bevételein­ket. Partnereink Egyiptom, Ang­lia, Irán, az NSZK, Törökor­szág, Pakisztán és Franciaor­szág, de szeretnénk tovább bő­víteni kapcsolatainkat. Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy olyan igényeknek is ké­pesek legyünk eleget tenni, amelyek speciális jellegűek. Nemegyszer találkozunk ilyen kérésekkel, sőt, már volt is rá eset: angliai megrendelőnk például különlegesen energia- takarékos, nagy teljesítményű előtétcsaládot igényelt, s ezt 1983-ban meg is kapta. De hogy az idei év ez irányú munkájáról is szóljak: január­ban már jelentős termelés kez­dődött Vácott, illetve vidéki gyárainkban tőkés piacokra: iráni, egyiptomi és török meg­O.’vasomk kérdezték Miért nincs fűtőolaj? Nem tudják az igényeket kielégíteni „Vác város lakosainak ne­vében” aláírással pariaszlevél érkezett a Hazafias Népfront­hoz, melyben azt kifogásolták hogy a városban levő három olajkútnál sokszor napokig nem lehet fűtőolajat kapni. A panaszt az ÄFOR Közép­magyarországi Központjának vezetőjéhez Farkas Tiborhoz küldték, aki az alábbi vála­szát küldte: „Vállalatunk a nyári idő­szakban széles körű propagan­dát fejtett ki a közületi, va­lamint lakossági tárolóterek idény előtti feltöltésc érdeké­ben. Sajnálatos módon a tá­rolókapacitással rendelkező vá­sárlóink nem éltek a lehető­séggel. A hirtelen megnöveke­dett igény a meglevő szállítá­si kapacitásunk fokozott le­terhelését vonla maga után. A fentiek értelmében, sajánlatos módon, töltőállomásainkon időszakos áruhiány előfordul­hatott. Az áruellátás megfele­lő biztosítása érdekében tank­autókat béreltünk, így a jövő­ben a háztartási tüzelőolaj-el­látás kielégítő lesz. Tájékozta­tásul közlöm, hogy váci eladó­helyeink áruellátására vonat­kozó bíráló levél, vagy elma­rasztaló észrevétel nem érke­zett.” A válasz utolsó mondatát nem értjük. Tudomásunk sze­rint a töltőállomások vezetői nem egyszer jelezték központ­juknak, hogy nem tudják az igényeket kielégíteni és lapunk hasábjain nemegyszer foglal­koztunk azzal a jogos elége­detlenséggel, melyet a tüzelő­olaj időszakos hiánya szült Ügy tűnik az ÁFOR Közép­magyarországi Központjának meglehetősen gyenge az infor­mációs szolgálata. M. Gy. rendelésre is dolgozunk. S je­lentősnek tartjuk azt a hármas kooperációt is, amely az Elektromodul, a HAGY és egy NSZK cég részvételével a za­varszűrők gyártására jött lét­re — nyugatnémet megrende­lésre. Az eddig elért eredmények­re lehet tehát alapozni. De ahogyan nem volt könnyű idáig jutni, úgy nem lesz könnyű a további fejlődés sem. Legalábbis ezt jelzik az idei esztendő feladatai. Jó esélyek — Az új évet úgy ítéljük meg — mondja végezetül Pá­dár Sándor —, hogy előszerző­déseink jó esélyt adnak 1984. évi tőkés exportunk túltelje­sítésére. Pontosabban kifejez­ve: tizenöt százalékos növeke­dést tervezünk. Hozzá kell azonban tennem, ez egy igen feszített munkát igényéi, s arra ösztönöz, hogy minden lehetséges .erőforrásunkat ki­használjuk. Vonatkozik ez a fejlesztés, a kereskedelmi munka, a gyártáselőkészítés és a szerszámkészítés terüle­teire egyaránt, de ugyanígy az is 'szükségés, hogy 'javítsuk a belső szervezettséget, vagy hogy csökkentsük a selejtet. Az idén új termékek sorozat- gyártása indul; nem kis fel­adatok előtt állunk tehát, s ugyanakkor arra törekszünk, hogy hosszú távú szerződé­seket sikerüljön kötnünk, ame­lyek növelnék a termelés biz­tonságát. Mindezek tudatában csak azt mondhatom: ha ered­ményt akarunk, azért kemé­nyen meg kell dolgoznunk. Vasvári Éva Bérimiiika a Híradásnak * A gödi Dunamenti Termelőszövetkezet váci rehabilitációs üze­mében jelenleg harmincán dolgoznak. A korábbi Elzett-termé- kek helyett ma már a Híradástechnikai Anyagok Gyárának is végeznek bérmunkát. Ezzel mindkét szerződő fél jól jár, mert nem kell nagy távolságra szállítani a szükséges anyagokat. Hancsovszki János felvétele KISZ-tagok számvetése A napokban került sor az MHD váci gyára KlSZ-szerve- zetének beszámoló és vezető­ségválasztó taggyűlésére. Dór­nál István KISZ-titkár többek között elmondta, hogy az év elején bizonyos visszaesés mu­tatkozott. Azonban az akkori mélypontról a gyár gazdasági és társadalmi szerveinek segít­ségével sikerült feljutni. A tagság nagyobb része szocia­lista brigádtag. Kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet a „Ságvári Endre” ifjúsági bri­gád. A KISZ-szervezet csatlako­zott a „Ki minek mestere” ve­télkedősorozathoz, s ennek ke­retén belül megrendezték a gyáregységi hegesztőversenyt, miáltal képet kaphattak a fia­tal szakmunkások felkészültsé­géről. Az elmúlt évben 3 KISZ-fiatal került az MSZMP soraiba. Tavaly fejeződött be a 16 lakásból álló vállalati építkezés, valamint a városi KISZ-bizottság által indított I, sz. lakásépítési, akció is; melynek során két fiatal ka­pott lakást; A KISZ-titkár részletesen szólt a szervezet gazdasági te­vékenységéről, valamint az idei év feladatairól. Takács Imre, a gyár igaz­gatója azt ígérte, hogy a gyár­vezetőség minden lehető segít­séget megad a KlSZ-bizottság- nak. Kérte a tagságot, hogy az eddiginél aktívabbak legyenek. Belovai János kritikusan je­gyezte meg, hogy a beszámoló­nak jobban kellett volna hang­súlyoznia a KISZ politikai jel­legét. .Véleménye szerint nem volt jó az elmúlt évben az in­formációáramlás a vezetőség és a tagság között. Váczi Imre, aki a városi KISZ-bizottságot képviselte, röviden értékelte a gyár KISZ-bizottságának múlt évi működését. Felhívta a figyel­met egy ifjúgárdista raj meg­alakítására, valamint a várost szépítő társadalmi munkára. Ezt követően a KlSZ-bizott- ság reszortfelelőseinek meg­választására került sor. mely-, nek eredményeként a titkár Dornai István, a szervező tit­kár Urbán Csaba, az ágit. prop. felelős Lovász Szabó Ta­más, a kultúrfelelős Imre Zol­tánná, a sportfelelős pedig Imre Zoltán lett. A három alapszervezet élére Lambek József, Illő Sándor, s Szalontat László titkárok ke­rültek. Csányi Ferenc Kerfiharáfok figyelmébe l A hoz városi népfrontbizottság- tartozó kertbarátok köre február 14-én, kedden 17 óra­kor tartja következő összejö­vetelét a Madách Imre Műve­lődési Központ 8-as termében. A megjelentek tájékoztatást kapnak az időszerű tavaszi munkákról, a fólia alatti haj­tatás módszereiről (talajelőké- szítés, trágyázás, öntözés). Minden érdeklődőt szívesen látnak. Munkás évtizedek Az ériéiül szálak eresek ÖT, TÍZ VAGY TIZENÖT év egt munkahelyen tiszteletre méltó teljesítmény. Még inkább így van, ha valaki évtizedekig marad hűséges a gyárhoz, a szakmához. Az érzelmi szálak, ame­lyeken keresztül egy-egy üzemhez, kollektívához kötő­dik az ember, szinte kibogoz- hatatlanok. Kell valami vonzó­nak, szépnek lennie a munká­ban, egyébként nem tartaná­nak ki olyan sokan az első' munkahelyen. Igaz, hogy bőven akad példa arra is; az jár jobban, aki nem marad törzs- gárdatag. Legalábbis így vé­lekedik a gyakran mozdulók többsége. Tekintélyes az az idő is, amelyet Galambos Lászióné a Kötöttárugyárban töltött el. Harmincadik éve dolgozik a nagymúltú textilüzemben. — Hogyan kezdődött o pá­lyája? — Az ötvenes években, ke­rülő úton érkeztem Vácra. 1955-ben tettem műszerész szakmunkás vizsgát Budapes­ten. Kismarosi lévén, akkor naponta utaztam a fővárosba. Nem volt könnyű a helyzetem, hosszúnak, fárasztónak tartot­tam az ingázást. Közelebb ke­restem állást. így kerüítem ide, a gyárba. Kezdettől fog­va kötőgépen dolgozom három műszakban. — A gyár életében ez idő alatt sok változás történt. Mindez milyen hatással volt önre? — Akkor még sokkal keve­sebben dolgoztunk itt. Azok­ban az időkben az emberek­ben — persze nemcsak ná­lunk —, mintha több lett vol­na a ragaszkodás egymás iránt és talán kicsit jobban magun­kénak éreztük a vállalatot is. A KÖZEL HÁROM ÉVTI­ZED ALATT sokat korszerű­södött a gyártási technológia. A jervy az ötödik kötőgéptí­pus, melyen eddig dolgoztam. Talán nincs is olyan munka- terület, ahol ne lett volna va­lami változás. Vagy például itt van az utánpótlás nevelése. Amikor én tanultam a jZak- mát, csak a mester háta mö­gött állva leshettem el 9 fo­gásokat. Ma hároméves 3 ta­nulóidő. s nincs szakmai félté­kenység. Én is nagyon sok lánynak tanítottam "ínár meg a gépek kezelését. — A régiek közül kikre em­lékszik vissza szívesen? — Nádasi Józsefné iut hir­telen eszembe. Ö volt az ok­tatóm, de nagyon sok nevet tudnék még felsorolni. Meg­szerettem ezt a közösséget. Azért is vállalok szívesen kü­lönböző társadalmi funkció­kat. A szocialista brigádmoz­galomban a megalakulástól részt veszek. Jelenleg a két­szeres vállalati kiváló címet elnyert Titov brigádnak va­gyok a vezetője. Emellett szakszervezeti bizalmiként is dolgozom. — Mit gondol, miért tartott ki ilyen sokáig a Kötöttáru- gyárban? — Bevallom, soha nem ju­tott eszembe, hogy elmenjek. Pedig már megértem néhány, vezetőségváltozást. Sok kedves ismerősöm is megvált a gyár­tól. Olyan időszak is volt, amikor anyagilag is jobban megbecsülték az új belépőket. Nekem az számított sokat, hogy idetartozhattam, minden­kit szerettem és úgy éreztem, hogy engem is kedvelnek. MEGBECSÜLT EMBERRÉ vált Galambos Lászlóné a kö­zel három évtized tisztességes munkájának eredményeként. Ezt elismerések, kitüntetések sora bizonyítja. Legutóbb pél­dául Kiváló Munkáért érdem­érmet kapott. Surányi János ISSN 0133—27S9 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents