Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
Jegyzet Mem magánügy Mi tagadás, én is szeretem a kényelmet. Még jobban a nyugalmat, a derűs, konfliktusmentes mindennapok számomra is az élet legnagyobb ajándékát jelentik. Vagy jelentenék, ha olykor Írott vagy íratlan erkölcsi törvények nem köteleznének arra, hogy hosz- szabb-rövidebb ideig nyugtalanabbul éljek. Néha viták pergőtüzébe kerül az ember, még akkor is, ha valakin segíteni akar, mert ezt mások kritizálják. Sőt, utópistának, idealistának is bélyegzik az embert, állítva, hogy a felnőtt már nem nevelhető, s minden cselekvése kizárólag az ő magánügye, nincs jogunk beleavatkozni. Hányatott sorsú emberekkel találkozom olykor, akikre könnyű rásütni a bélyeget, s a legtöbb esetben még ők is kikérik maguknak a puszta kérdést: — hogy jutott idáig? Hát még, ha segíteni akar az ember. Pedig nem mindenkinek nő be a feje lágya, s köny- nyen téved olyan utakra, melyek nemcsak önmaga, de családja s környezete számára is veszélyeket rejtenek, s lentről vissza, felfelé egyre nehezebb haladni. Nyújtsunk-e segédkezet? Mostanában felerősödnek a felnőtt ember nevelésével kapcsolatos viták, mondván: ezer a gondunk, gazdasági terhek nehezednek a vezetők* sőt a mozgalmi munkások vállára is, s azért kell megtenni mindent, hogy ebből minél kevesebb nyomassza a családfenntartókat. A nevelés, ha ugyan bízhatunk az eredményében, sok időbe és fáradságba kerül, ösztönös vagy tudatos lélektani, pedagógiai ismereteket, készségeket igényel. Kinek van erre ideje? Valóban. Nehéz ezekkel az indulatos érvekkel szembeszállni, hiszen a példák tucatját zúdítják az ember fejére, kik, mennyien élnek vissza társadalmunk humanizmusával ezen az alapon, kerülve a munkát, támaszkodva a ■ szociálpolitikai s más intézmények jó szándékú segítségére, rabolva emberek idejét, próbára téve sokak türelmét, munkahelyi közösségek tűrőképességét. Nem vitatom, hogy a humanista emberi magatartás gyakran vezethet álhumá nus megoldásokhoz is. Vallom, hogy nem az idealista, vagy ha úgy tetszik, „krisztusi” szeretet vezet a megoldáshoz. Bizonyos, hogy adott életkorban kritikus emberi magatartások esetében a felelőtlenséggel szemben már csak a tűzoltó munka segít, a közösség védelmében a hatóság sem tehet mást, mint hogy ,al- kalmazza a törvénybe foglalt szabályokat. Azok mindenki számára kötelezőek, a lakbért, a villanyszámlát ki kell fizetni, a munkaidőt le kell dolgozni, s más olyan szabályokat is sorolhatnánk, amelyek, ha úgy tetszik, bennünket védenek. Hiszem azonban, hogy minden ember jelenlegi magatartása valahol messze a múltban ered. s minden gondjaink ellenére ki kell bogozni az eredőket. Társadalmunk magásabbrendűsége a korábbiakkal szemben épp abból származik, hogy számunkra senki sem veszhet el. Az úgynevezett• deviáns magatartás azonban nemcsak ezért kritikus. Az ilyen felnőtt környezete is védelemre szorul. A gyermekkorban formálódó személyiség súlvos sérüléseket, életre szóló torzulásokat szenvedhet mellette. Most is felelősek vagyunk értük s nincs mentség és magyarázat. ezt a látszatra olykor céltalan erőfeszítést vállalnia kell a művezetőnek, a briaádta- nnknak, a szakszervezeti hírolmínok. a szülői munkaközösségek tagjának, a házmesternek, vanvis valamennyiünknek Jobban és szervezet* -khan. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1984. FEBRUÁR 11., SZOMBAT A nemzetközi szíitvono! felé á jé eredmény ára kém :_:y oimka A HAGY bővülő kopssolafai A jó termék — vevőre talál. Igaz, ugyan, a vevő minősít, követelményekkel és újabb igényekkel lép fel, de ha egy vállalat meg akarja tartani piacait, s újabb exportlehetőségeket igyekszik keresni, úgy alkalmazkodnia kell. A vevőhöz, a piachoz, illetve a piaci viszonyokon át érvényesülő gazdasági környezethez. A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára is ezt tette és ezt teszi, nevezetesen: fejlesztési tevékenységét olyan irányban erősíti, amely alkalmassá teszi piaci pozíciói megtartására. Persze e munka nem könnyű, nem problémamentes, s főként nem ma kezdődött el. Egy folyamatról van szó, amely 1983-ra ért be. Új igények — Az elmúlt esztendő legnagyobb eredményét abban látom — tájékoztat Pádár Sándor igazgató —, hogy vállalatunk lényegesen közelebb került a piachoz. Pontosabban: azt a célt, hogy termékeink megfeleljenek a piacok által igényelt minőségnek, s csökkentsük az önköltséget, jobban realizáltuk, mint annak előtte. Ezt persze sokirányú munka előzte meg; igen jelentős energiát fordítottunk arra, hogy megismerjük a külföldi termékek minőségét és ráfordításait, illetve, hogy e követelményeknek megfelelő fejlesztésekkel mi is közelítsünk a nemzetközi színvonalhoz. Elsődlegesen azt tekintettük feladatunknak, hogy ne csak a jelenlegi, de a várható keresletnek és igényeknek is megfeleljenek gyártmányaink. A munkának ma már van látszatja, mert valóban sikerült olyan fejlesztéseket megvalósítani, amelyek révén korszerűbb termékekkel jelentkezhetünk a piacokon. Hogy a teljesség igénye nélkül néhány példát is említsek: a ferrit-termékeknél a kis veszteségű televízió-ferritek gyártása jelentett új vonást, a fénycsőeiőtéteknél azok a konstrukciók jelentősek, amelyek anyagtartalma csökkent, illetve minősége javult, a világítástechnikai előtétek fejlesztésében pedig az energiatakarékosság szempontifit tekintettük alapvetőnek. Ez utóbbiak esetében: a fejlesztés révén az előtét fele annyi villamosenergiát fogyaszt, mint a hagyományos termék. Hogy ez jó irány, azt azok a minősítések és elismerések — többek között a BNV-dij — is jelzik, amelyeket termékeink az elmúlt évben nyertek. Aktívabban Fejlesztések, a minőség állandó és kritikus elemzése: a folyamat egyik összetevője. A HAGY-nak azonban emellett kereskedelmi tevékenységét is erősítenie' kellett. Erről a következőket mondja el az igazgató: — Abból a meggondolásból hogy korszerű és eredményes kereskedelmi munkát csak megfelelő hozzáértéssel lehet végezni, így létrehoztunk egy külkereskedelmi csoportot: főiskolát végzett, nyelv tudással rendelkező kollégák közreműködésével. Az a tapasztalatunk, hogy ma már ezen a területen is szükség van az aktívabb és kezdeményezőbb munkára, s tőlük ebben várunk segítséget. Az a tény, hogy 1983-ban 26 millió forinttal növeltük tőkés exportunkat, már eredményt jelez, de ezt csak a kezdeti lépésnek tekintjük. Az idén az lenne a cél, hogy a belföldi vevők megfelelő .színvonalú, az eddigiekhez hasonló kielégítése mellett tovább növeljük tőkés exportból származó bevételeinket. Partnereink Egyiptom, Anglia, Irán, az NSZK, Törökország, Pakisztán és Franciaország, de szeretnénk tovább bővíteni kapcsolatainkat. Ennek egyik alapvető feltétele az, hogy olyan igényeknek is képesek legyünk eleget tenni, amelyek speciális jellegűek. Nemegyszer találkozunk ilyen kérésekkel, sőt, már volt is rá eset: angliai megrendelőnk például különlegesen energia- takarékos, nagy teljesítményű előtétcsaládot igényelt, s ezt 1983-ban meg is kapta. De hogy az idei év ez irányú munkájáról is szóljak: januárban már jelentős termelés kezdődött Vácott, illetve vidéki gyárainkban tőkés piacokra: iráni, egyiptomi és török megO.’vasomk kérdezték Miért nincs fűtőolaj? Nem tudják az igényeket kielégíteni „Vác város lakosainak nevében” aláírással pariaszlevél érkezett a Hazafias Népfronthoz, melyben azt kifogásolták hogy a városban levő három olajkútnál sokszor napokig nem lehet fűtőolajat kapni. A panaszt az ÄFOR Középmagyarországi Központjának vezetőjéhez Farkas Tiborhoz küldték, aki az alábbi válaszát küldte: „Vállalatunk a nyári időszakban széles körű propagandát fejtett ki a közületi, valamint lakossági tárolóterek idény előtti feltöltésc érdekében. Sajnálatos módon a tárolókapacitással rendelkező vásárlóink nem éltek a lehetőséggel. A hirtelen megnövekedett igény a meglevő szállítási kapacitásunk fokozott leterhelését vonla maga után. A fentiek értelmében, sajánlatos módon, töltőállomásainkon időszakos áruhiány előfordulhatott. Az áruellátás megfelelő biztosítása érdekében tankautókat béreltünk, így a jövőben a háztartási tüzelőolaj-ellátás kielégítő lesz. Tájékoztatásul közlöm, hogy váci eladóhelyeink áruellátására vonatkozó bíráló levél, vagy elmarasztaló észrevétel nem érkezett.” A válasz utolsó mondatát nem értjük. Tudomásunk szerint a töltőállomások vezetői nem egyszer jelezték központjuknak, hogy nem tudják az igényeket kielégíteni és lapunk hasábjain nemegyszer foglalkoztunk azzal a jogos elégedetlenséggel, melyet a tüzelőolaj időszakos hiánya szült Ügy tűnik az ÁFOR Középmagyarországi Központjának meglehetősen gyenge az információs szolgálata. M. Gy. rendelésre is dolgozunk. S jelentősnek tartjuk azt a hármas kooperációt is, amely az Elektromodul, a HAGY és egy NSZK cég részvételével a zavarszűrők gyártására jött létre — nyugatnémet megrendelésre. Az eddig elért eredményekre lehet tehát alapozni. De ahogyan nem volt könnyű idáig jutni, úgy nem lesz könnyű a további fejlődés sem. Legalábbis ezt jelzik az idei esztendő feladatai. Jó esélyek — Az új évet úgy ítéljük meg — mondja végezetül Pádár Sándor —, hogy előszerződéseink jó esélyt adnak 1984. évi tőkés exportunk túlteljesítésére. Pontosabban kifejezve: tizenöt százalékos növekedést tervezünk. Hozzá kell azonban tennem, ez egy igen feszített munkát igényéi, s arra ösztönöz, hogy minden lehetséges .erőforrásunkat kihasználjuk. Vonatkozik ez a fejlesztés, a kereskedelmi munka, a gyártáselőkészítés és a szerszámkészítés területeire egyaránt, de ugyanígy az is 'szükségés, hogy 'javítsuk a belső szervezettséget, vagy hogy csökkentsük a selejtet. Az idén új termékek sorozat- gyártása indul; nem kis feladatok előtt állunk tehát, s ugyanakkor arra törekszünk, hogy hosszú távú szerződéseket sikerüljön kötnünk, amelyek növelnék a termelés biztonságát. Mindezek tudatában csak azt mondhatom: ha eredményt akarunk, azért keményen meg kell dolgoznunk. Vasvári Éva Bérimiiika a Híradásnak * A gödi Dunamenti Termelőszövetkezet váci rehabilitációs üzemében jelenleg harmincán dolgoznak. A korábbi Elzett-termé- kek helyett ma már a Híradástechnikai Anyagok Gyárának is végeznek bérmunkát. Ezzel mindkét szerződő fél jól jár, mert nem kell nagy távolságra szállítani a szükséges anyagokat. Hancsovszki János felvétele KISZ-tagok számvetése A napokban került sor az MHD váci gyára KlSZ-szerve- zetének beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésére. Dórnál István KISZ-titkár többek között elmondta, hogy az év elején bizonyos visszaesés mutatkozott. Azonban az akkori mélypontról a gyár gazdasági és társadalmi szerveinek segítségével sikerült feljutni. A tagság nagyobb része szocialista brigádtag. Kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhet a „Ságvári Endre” ifjúsági brigád. A KISZ-szervezet csatlakozott a „Ki minek mestere” vetélkedősorozathoz, s ennek keretén belül megrendezték a gyáregységi hegesztőversenyt, miáltal képet kaphattak a fiatal szakmunkások felkészültségéről. Az elmúlt évben 3 KISZ-fiatal került az MSZMP soraiba. Tavaly fejeződött be a 16 lakásból álló vállalati építkezés, valamint a városi KISZ-bizottság által indított I, sz. lakásépítési, akció is; melynek során két fiatal kapott lakást; A KISZ-titkár részletesen szólt a szervezet gazdasági tevékenységéről, valamint az idei év feladatairól. Takács Imre, a gyár igazgatója azt ígérte, hogy a gyárvezetőség minden lehető segítséget megad a KlSZ-bizottság- nak. Kérte a tagságot, hogy az eddiginél aktívabbak legyenek. Belovai János kritikusan jegyezte meg, hogy a beszámolónak jobban kellett volna hangsúlyoznia a KISZ politikai jellegét. .Véleménye szerint nem volt jó az elmúlt évben az információáramlás a vezetőség és a tagság között. Váczi Imre, aki a városi KISZ-bizottságot képviselte, röviden értékelte a gyár KISZ-bizottságának múlt évi működését. Felhívta a figyelmet egy ifjúgárdista raj megalakítására, valamint a várost szépítő társadalmi munkára. Ezt követően a KlSZ-bizott- ság reszortfelelőseinek megválasztására került sor. mely-, nek eredményeként a titkár Dornai István, a szervező titkár Urbán Csaba, az ágit. prop. felelős Lovász Szabó Tamás, a kultúrfelelős Imre Zoltánná, a sportfelelős pedig Imre Zoltán lett. A három alapszervezet élére Lambek József, Illő Sándor, s Szalontat László titkárok kerültek. Csányi Ferenc Kerfiharáfok figyelmébe l A hoz városi népfrontbizottság- tartozó kertbarátok köre február 14-én, kedden 17 órakor tartja következő összejövetelét a Madách Imre Művelődési Központ 8-as termében. A megjelentek tájékoztatást kapnak az időszerű tavaszi munkákról, a fólia alatti hajtatás módszereiről (talajelőké- szítés, trágyázás, öntözés). Minden érdeklődőt szívesen látnak. Munkás évtizedek Az ériéiül szálak eresek ÖT, TÍZ VAGY TIZENÖT év egt munkahelyen tiszteletre méltó teljesítmény. Még inkább így van, ha valaki évtizedekig marad hűséges a gyárhoz, a szakmához. Az érzelmi szálak, amelyeken keresztül egy-egy üzemhez, kollektívához kötődik az ember, szinte kibogoz- hatatlanok. Kell valami vonzónak, szépnek lennie a munkában, egyébként nem tartanának ki olyan sokan az első' munkahelyen. Igaz, hogy bőven akad példa arra is; az jár jobban, aki nem marad törzs- gárdatag. Legalábbis így vélekedik a gyakran mozdulók többsége. Tekintélyes az az idő is, amelyet Galambos Lászióné a Kötöttárugyárban töltött el. Harmincadik éve dolgozik a nagymúltú textilüzemben. — Hogyan kezdődött o pályája? — Az ötvenes években, kerülő úton érkeztem Vácra. 1955-ben tettem műszerész szakmunkás vizsgát Budapesten. Kismarosi lévén, akkor naponta utaztam a fővárosba. Nem volt könnyű a helyzetem, hosszúnak, fárasztónak tartottam az ingázást. Közelebb kerestem állást. így kerüítem ide, a gyárba. Kezdettől fogva kötőgépen dolgozom három műszakban. — A gyár életében ez idő alatt sok változás történt. Mindez milyen hatással volt önre? — Akkor még sokkal kevesebben dolgoztunk itt. Azokban az időkben az emberekben — persze nemcsak nálunk —, mintha több lett volna a ragaszkodás egymás iránt és talán kicsit jobban magunkénak éreztük a vállalatot is. A KÖZEL HÁROM ÉVTIZED ALATT sokat korszerűsödött a gyártási technológia. A jervy az ötödik kötőgéptípus, melyen eddig dolgoztam. Talán nincs is olyan munka- terület, ahol ne lett volna valami változás. Vagy például itt van az utánpótlás nevelése. Amikor én tanultam a jZak- mát, csak a mester háta mögött állva leshettem el 9 fogásokat. Ma hároméves 3 tanulóidő. s nincs szakmai féltékenység. Én is nagyon sok lánynak tanítottam "ínár meg a gépek kezelését. — A régiek közül kikre emlékszik vissza szívesen? — Nádasi Józsefné iut hirtelen eszembe. Ö volt az oktatóm, de nagyon sok nevet tudnék még felsorolni. Megszerettem ezt a közösséget. Azért is vállalok szívesen különböző társadalmi funkciókat. A szocialista brigádmozgalomban a megalakulástól részt veszek. Jelenleg a kétszeres vállalati kiváló címet elnyert Titov brigádnak vagyok a vezetője. Emellett szakszervezeti bizalmiként is dolgozom. — Mit gondol, miért tartott ki ilyen sokáig a Kötöttáru- gyárban? — Bevallom, soha nem jutott eszembe, hogy elmenjek. Pedig már megértem néhány, vezetőségváltozást. Sok kedves ismerősöm is megvált a gyártól. Olyan időszak is volt, amikor anyagilag is jobban megbecsülték az új belépőket. Nekem az számított sokat, hogy idetartozhattam, mindenkit szerettem és úgy éreztem, hogy engem is kedvelnek. MEGBECSÜLT EMBERRÉ vált Galambos Lászlóné a közel három évtized tisztességes munkájának eredményeként. Ezt elismerések, kitüntetések sora bizonyítja. Legutóbb például Kiváló Munkáért érdemérmet kapott. Surányi János ISSN 0133—27S9 (Váci Hírlap)
