Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

ELHUNYT JUHIJ V. ANDROPOV NÉGYNAPOS ORSZÁGOS GYÁSZ Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa határozatot hozott arról, hogy bi­zottságot alakít Jurij Vlagyimirovics Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének temetésére. A bizottság elnöke: K. V. Csernyen- ko. Tagjai: G. A. Alijev, M. Sz. Gorba­csov, V. V. Grisin, A. A. Gromiko, G. V. Romanov, M. Sz. Szolomencev, Ny. A. Tyihonov, D. F. Usztyinov, V. 1. Vo- rotnyikov, V. M. Csebrikov, V. V. Kuz- nyecov, B. Ny. Ponomarjov, J. K. Liga- csov, M. V. Zimjanyin, A. P. Alek- szandrov, Sz. A. Salajev, V. M. Misin, G. M. Markov, Ty. Ny. Hrennyikov, Ny. A. Ponomarjov, V. V. Tyereskova, 1. I. Szenykin, M. A. Uljanov, P. 1. Kli- muk, V. Sz. Csicserov és L. I. Abra­mova. A határozat értelmében J. V. Andro- povot a Vörös-téren helyezik örök nyugalomra. A bizottság közölte, hogy J. V. And­ropov ravatalát a szakszervezetek há­zának oszlopcsarnokában február 11-én állítják fel. A ravatalt február 11-én délután 3 órakor nyitják meg a látoga­tók előtt. Szombaton este 10 óráig, va­sárnap, 12-én és hétfőn, 13-án reggel 9-től este 10 óráig róhatják le kegyele­tüket a dolgozók. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa együttes határozatában Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnökének halála alkalmából gyásznap­pá nyilvánította az országban február 11-et, 12-t, 13-at és 14-et. A temetés napjára iskolai szünetet rendeltek el. A határozat szerint tüzérségi díszsor- tűz jelzi azt a pillanatot, amikor J. V. Andropovot eltemetik. A díszsortüzet Moszkvában, a szovjet köztársaságok fővárosaiban, az ország hős városaiban, a breszti, erődben, valamint több más városban, így Petrozavodszkban is egy­szerre rendezik meg. Ebben az időpontban az. ország egész területén minden üzemben, minden in­Moszkvában orvosi jelentést adtak ki Jurij Andropov betegségéről és halálá­nak okáról. Jurij Andropov, született 1914-ben, krónikus vesegyulladásban, vesezsugor­ban, magas vérnyomásban és cukorbaj­ban szenvedett. 1983 februárjától — a veseműködés megszűntével — művesén gyógykezel­ték. A kezelés kielégítő közérzetet és mun­kaképességet eredményezett. 1984. ja­nuár végén a belső szervek működésé­tézményben t— a folyamatosan dolgozó üzemek kivételével — öt percre be­szüntetik a munkát. Három percen át szólnak majd a gyári szirénák, a moz­donykürtök, a folyami és tengeri hajók kürtjei. ★ A Szovjetunió budapesti nagykövet­sége közli, hogy mindazok, akik Jurij Andropovnak elhunyta alkalmából — a szovjet nép fájdalmában osztozva — részvétlátogatást kívánnak tenni, ma szombaton 10 és 17 óra között, február 12-én, vasárnap 10 és 16 óra között, február 13-án, hétfőn 9 és 17 óra kö­zött, valamint február 14-én, kedden 8 és 9.30 óra között róhatják le kegyele­tüket a nagykövetség VI. kerület, Baj­za utca 35. szám alatti épületében. nek leépülése következtében állapota rosszabbodott. 1984. február 9-én 16.50-kor szívro­ham és légzőszervi bénulás következté­ben beállt a halál. A boncolás teljes egészében igazolta a fenti diagnózist. Az orvosi jelentést Jevgenyij Csazov akadémikus, továbbá Nyikolaj Lopat- kin, Nyikolaj Malinovszkij és a Szov­jet Orvostudományi Akadémia több más rendes tagja írta alá. ORVOSI ZÁRÓJELENTÉS MEGEMLÉKEZÉSEK ÉS MÉLTATÁSOK A szovjet emberek pénteken a kora délutáni órákban mély megrendüléssel vették tudomásul a hírt, hogy Jurij Andropov elhunyt. A szovjet tv- és rádióállomások műsorukat megszakít­va jelentették be a hírt, s kitűzött műsorukat megvál­toztatva, szinte kizárólag szimfonikus zenét sugároznak. A főváros középületeire a gyászhír bejelentését kőve­tően fekete gyászszalaggal övezett vörös lobogókat tűz­tek ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának címére elkezdtek áramlani az ország lako­sainak gyászát tolmácsoló táviratok. // / HUMKASGYULESEK HAZÁNKBAN A magyar közvélemény mély megrendüléssel értesült Jurij Andropov elhunytáról. A halálhírre országszerte ki­tűzték á gyászlobogókat a középületekre. Röpgyűléseken emlékeztek meg Fejér megye, Székesfe­hérvár üzemeiben és városkor-' nyéki településein Jurij And­ropov életútjáról, munkássá­gának eredményeiről. A Magyar Gördülőcsapágy Művek ötezres dolgozói kol­lektívája a budapesti szovjet nagykövetséghez és szovjet testvérüzeméhez, a moszkvai 1-es számú Állami Csapágy­gyár dolgozóihoz eljuttatott táviratában fejezte ki részvé­tét a szovjet vezető elhunyta alkalmából. Az ország egyik legnagyobb iparvidékén, Borsodban is munkásgyűléseket tartottak. A magyar és a szovjet gazda­sági együttműködés egyik legjelentősebb színterén, a MÁV záhonyi üzemigazgató­ságán megemlékeztek a ki­emelkedő politikusról, A Százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál is mély részvéttel értesültek a hírről a dolgozók, akiket a termelési együttműködésen, a kiterjedt műszaki és tudományos kuta­tási munkán kívül számos emberi-elvtársi kapcsolat is fűz a Szovjetunióhoz, az otta­ni társvállalatok munkásaihdfc. A vállalat vezetői a csaknem 3000 dolgozó nevében a szov­jet nagykövetségre küldött gyásztáviratban fejezték ki együttérzésüket. Békés megye számos üzemé­ben, mezőgazdasági termelő­szövetkezetében is röpgyűlése­ken fejezték ki az ipari és a mezőgazdasági dolgozók rész­vétüket. Táviratban nyilvání­tottak részvétet Veszprém me­gye több nagyüzemében és tu­dományos kutatóintézetében, így a magyar—szovjet timföld­alumínium egyezmény és a személygépkocsi gyártási koo­peráció kulcsüzemeiben. A Paksi Atomerőmű építke­zésén is gyászlobogókat tűz­tek ki és félárbóora enged­ték a munkásmozgalom vö­rös zászlaját. A Szovjetunió segítségével épülő nagyberu­házás, többezer dolgozója, munkások és műszakiak fejez­ték ki gyászukat, mély részvé­tüket ADÁSAIKAT MEGSZAKÍTVA Jurij Andropov halálának híre mélységes részvétet kel­tett a szocialista országokban. A prágai rádió pénteken déli egy óra előtt néhány perccel, adását megszakítva, közölte a Jurij Andropov ha­láláról Moszkvában kiadott je­lentést. Az NDK-ban a rádió a TASZSZ közleményének is­mertetése után nem sokkal bejelentette, hogy rendkívüli ülést tartott a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bi­zottsága. Az ülésen Erich Ho- necker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke méltatta Jurij Andropov élet­művét és a szocialista közös­ség erősítésének és megszilár­dításának, a világbéke bizto­sításának javára kifejtett munkásságát. A bolgár rádió is megszakí­totta adását, hogy közölje a halálhírt. A lengyel és a jugoszláv rádió is soron kívül, a TASZSZ-közlemény alapján adott hírt Jurij Andropov ha­láláról. Az Űj-Kína hírügynökség röviddel a moszkvai bejelen­tés után ismertette a TASZSZ közleményét, majd az elhunyt szovjet politikus életrajzát. Az első kubai kommentárok kiemelik, hogy az elhunyt po­litikus a Szovjetunió állam- főjeként fáradhatatlanul küz­dött a világbéke megőrzéséért. Dobrivoje Vidics, a JSZK KB elnökségének tagja pénte­ken Belgrádban a szovjet nagykövetség ideiglenes ügy­vivőjének tolmácsolta a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge KB Elnökségének mély együttérzését. Jurij Andropov emlékének tisztelegve Szófiában a gyá­rakban és az üzemekben meg­emlékező munkásgyűléseket tartottak. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a csehszlovák köztársasági el­nök és a kormány táviratban fejezte *ki részvétét. A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága, a nagy népi hurál elnöksége és a Mongol Minisztertanács közleményben értesítette az ország népét Jurij Andropov elhunytáról. A BÉKE K8YETKEZETES VÉDELMEZŐJE A nyugati hírügynökségek gyorshírekben közöltéit a szovjet vezető elhunytét. Claude Cheysson francia külügyminiszter Brüsszelben az EGK és a társult fejlődő országok miniszteri ülésén (a nyugati politikusok közül el­sőként) jelentette be Jurij Andropov halálának hírét. Francia diplomáciai forrásból közölték, hogy Cheysson a szóban forgó ülés elnökeként rövid időre felfüggesztette a tanácskozást, majd a résztve­vők egyperces néma felállás­sal adóztak Jurij Andropov emlékének. Az osztrák rádió déli króni­kájában Hugo Portisch vezető kommentátor azt emelte ki, hogy Andropov előtérbe állí­totta a nagyszabású belpoliti­kai és gazdasági reformokat. NAGY KÉPESSÉGŰ VEZETŐ VOLT A nagy amerikai televíziós állomások péntek hajnali hír­adásaikat megszakítva közöl­ték^ a moszkvai gyászhírt, hosszú kommentárokban mél­tatva Jurij Andropov szerepét és helyét a szovjet állam tör­ténetében. Megállapították: erős személyiségének hatása határozott irányt adott a Szovjetunió bel- és külpoliti­kájának. Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellár­ja táviratban őszinte részvé­tét fejezte ki Nyikolaj Tyiho- növnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének. Hivata­los bonni bejelentés szerint Kohl kancellár részt vesz Moszvában Andropov temeté­sén. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, a Szabaddemokrata Párt elnöke, olyan nagy képességű vezető személyiségként méltatta Ju­rij Andropovot, aki a nyugat­német—szovjet viszony konst­ruktív alakításán fáradozott. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök sajnálkozással ér­tesült Jurij Andropov halálá­ról — közölte a kormány szó­vivője. Beitino Craxi olasz minisz­terelnök Nyikolaj Tyihonov- hoz intézett táviratában az olasz kormány és a maga ne­vében kifejezte részvétét. Magyar—szovjet tárgyalások a Kremlben AZ ELETUT N agy tervei voltak, óriási akaraterővel próbálta le­gyűrni betegségét. Az utolsó pillanatig küzdött, mint élete 69 esztendejében mindig ... Tizenhat éves korában munkásként kezdett^ dolgoz­ni olyan messzeségben, amely a mi fogalmaink szerint szinte felfoghatatlan: az Észak-Osszét Autonóm Köztár­saság Mozdok városkájában. Nyughatatlan fiatalember volt. Matróz a volgai hajózásnál, hogy világot lásson. Ekkor már Komszomol-tag, és megfogadta, amit Lenin hagyott az ő korosztályának örökségéül: tanulni, tanul­ni, tanulni. Eljutott a felsőfokú végzettséghez, hogy azután a kommunista mozgalom hivatásos harcosa le­gyen. A Komszomol funkcionáriusa lett 1936-ban. Karéliában érte a Nagy Honvédő Háború. Szinte az első napoktól kezdve részt vett a helyi partizánmozga­lomban. így élte át a háborút. Érthető, hogy a felszaba­dulás után, 1944-ben ismét pártmunkával bízták meg: megválasztották a Petrozavodszk városi pártbizottság másodtitkárává. A következő előrelépése: 1947-ben a Karéliai Kommunista Párt Központi Bizottságának felelős munkatársa lett. Ilyen hosszú tapasztalatok előzték meg Andropov Magyarországon különösen jól ismert diplomáciai pá­lyafutását. 1953-tól hazája magyarországi nagykövetsé­gének tanácsosaként dolgozott, majd egy évvel később rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként. Mind­azok, akik ismerték őt ezekben az években — és sokan ismerték —, a szívükbe zárták. Meg is maradt élete vé­géig hazánk őszinte barátjának, aki mindig rokonszenv- vel és segítőszándékkal kísérte országunk törekvéseit. Aztán 1957-ben elszólította tőlünk a kötelesség, amikor az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetőjévé nevez­ték ki. i Minden kommunista funkcionárius életének nagy pillanata, amikor beválasztják pártja központi bizottsá­gába. Ez Jurij Andropov életében a XXII. kongresszu­son, 1961-ben következett el először, Azóta az SZKP minden kongresszusa a Központi Bizottság tagjává vá­lasztotta. Dolgozott 1962. és 1967 között a KB titkára­ként is, majd pedig kinevezték a Szovjetunió Miniszter- tanácsa mellett működő állambiztonsági bizottság elnö­kévé. A Politikai Bizottság póttagja, majd 1973 áprilisá­ban a Politikai Bizottság tagja lett, s 1982 májusában mint az SZKP Központi Bizottságának titkára, ismét a párt belső ügyeivel foglalkozott. Mint jól ismert: Leonyid Brezsnyev halála után, 1982. november 12-én választot­ta egyhangúlag főtitkárává az SZKP Központi Bizottsága. Nincs itt helyünk arra, hogy ennek a nagy életútnak minden mozzanatára kitérjünk. De azért hadd említsük meg, hogy aki most elhunyt, annak koporsója előtt vö­rös párnán viszik a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, á négy Lenin-rendet, az Októberi Forradalom többször 5s kiérdemelt érdemrendjét, a Munka Vörös Zászló­rendje három érmét és számos más kitüntetés mellett a Magyar Népköztársaság Zászlórendjénelk első fokoza­tát. Ez utóbbit azoknak a rendkívüli érdemeknek az el­ismeréséért kapta, melyeket az ellenforradalom után, a konszolidáció, a politikai és gazdasági élet újjáépítése, á szovjet—magyar barátság fejlesztése érdekében fejtett ki Budapesten. Jurij Andropovot persze az világtörténelem elsősor­ban a Szovjetunió Kommunista Pártja élén 15 hónapon át betöltött, viszonylag rövid, ám történelmileg mély nyomokat hagyott tevékenysége alapján ítéli majd meg. Ezalatt is bőségesen talált alkalmat nyilvános szereplé­seiben, elvi jellegű írásaiban, nemzetközileg publikált interjúk formájában és újságcikkekben, hogy kifejtse filozófiáját, politikai alapállását. A világ megismerhette gyors reagálási képességét és azt a tulajdonságát, hogy gyűlöli a sallangokat, ellenben a világos okfejtést sze­reti. A Marx Károly halálának 100. évfordulója alkal­mából írott átfogó cikke tulajdonképpen az a szellemi­ideológiai bemutatkozás volt, amelyet — mert megér­demelte — bizonyára ceruzával a kézben tanulmányoz­tak Keleten és Nyugaton egyaránt.,Ott fejtette ki, ho­gyan látta a marxizmus—leninizmus akkori helyzetét, a világ társadalmi megújításának, a munkásosztály for­radalmi céljai és eszméi megvalósításának útját. Andropovnak a főtitkári székben eltöltött 15 hó­napja rendkívüli nemzetközi feszültség körülményei között zajlott, és cselekvési szabadságát múlhatatlanul korlátozta élete vége felé a hosszú, fájdalmas betegség is. Programja mégis mindvégig világos és egyértelmű volt: meggyőzni a világot — mindenekelőtt a vezető ameri- ka politikusokat, s a mögöttük álló üzleti és más ténye­zőket — arról, hogy a nukleáris háború a Szovjetunióval szemben feltétlenül magával vonná az agresszor pusztu­lását is. Kemény ember távozott az SZKP éléről, aki nagy­vonalúan egyesített két világpolitikai tényezőt:'egyrészt a Szovjetunió gazdasági és katonai erejének a szükség­leteknek megfelelő növelését a béke védelmében, más­részt a kapcsolatok és a közeledés elemeinek ápolását a két világrendszer között annak érdekében, hogy — mint mondotta — „minél távolabbi legyen az indítógomb megnyomásának kísértése”. Szorgalmazta például, hogy találkozzanak a szovjet és az amerikai tudósok. Előtér­be helyezte azt a gondolatot, hogy megállapodásra kell jutni az erő alkalmazásáról való lemondás ügyében. H a van kulcsmondata egy ilyen viszonylag rövid fő­titkári tevékenység külpolitikájának, akkor az így hangzik: „A Szovjetunió a továbbiakban is kö­vetkezetesen fogja keresni a közös nyelvet az amerikai féllel, arra fog törekedni, hogy megtalálja azt.” S ami ezzel egyenrangú hitvallás: „Ne kezdődjön fegyverkezé­si hajsza ott, ahol eddig nem volt, és tiltsák meg ott, ahol most van.” Olyan politikus távozott az SZKP és a szovjet ál­lam éléről, aki mindenfajta merevségnek még a látsza­tát is igyekezett elkerülni. Aki lefektette egy rugalma­sabb gazdaságpolitika alapjait hazájában, s aki élete utolsó percéig sugallta azt a szándékot, hogy az egyenlő biztonság elvének jegyében pozitívan kell megvizsgálni minden olyan kezdeményezést, amely a világbéke javára válhat. Az ilyen embereknek nem kell túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy beírják a nevüket a történelembe. Em­lékét a világ örökké megőrzi. (KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents