Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
1984. JANUAR 3., KEDD Réges-régi motívumok ismerői A kezekben még az egykoron tanult mozdulat. Az emlékezés mélyéről felidéződik a minta. A hosszú téli estéken ördögi ujj- mozgással készül a vert csipke. Nem könnyű ellesni a fortélyát, de sokan szívesen megtanulják nagyanyáinktól, hogyan csinálják ezt a szemei gyönyörködtető kézimunkát. Pest megyei alkotóműhelyek Tanárok a szaktudományért Áprilisban lesz öt esztendeje, hogy inegyénik pedagógusai elhatározták: megalakítják a Magyar Pedagógiai Társaság Pest' megyei tagozatát. Valószínűleg előbb is sort lehetett volna erre keríteni, hiszen az országban sereghajtók voltunk a tagozat létrehozásában. Az igény ugyan mind társadalmi, mind pedagógiai oldalról megvolt, csak ezt megelőzően nem foglalkoztak az illetékesek megfelelő módon a kérdéssel. Pedig szű'kebb pátriánkban számos tankönyvíró, újító, alkotó tanár, tanító, óvónő tevékenykedik. Közülük nem egy az országos szakosztály tagja is. Fórumok — Alakuló létszámunk 120 körül volt s ez bizony nem sok a megyei több mint tízezres pedagóguslétszámhoz képest. Am a tagozatba felvételt kell nyerni s azt csak az erre igazán érdemesek érhetik el — magyarázta Szabó Alfréd, aki kezdettől fogva a megyei tagozat titkára. — Ajánlók kellenek hozzá, megvizsgáljuk az illető munkásságát is, majd. ha méltó erre, felkérjük, jelentkezzék szervezetünkbe. A mi célunk az, hogy segítsük a megyében éiő alkotó pedagógusokat, le- hf tőséget teremtsünk arra, hogy eredményeik mind nagyobb körben váljanak közkinccsé, ismertté. Olyan fórumokat, munkaformákat kívánunk teremteni, ahol o kísérletező kedvű kollégák elmondhatják tapasztalataikat, a többiek pedig véleményükkel segíthetik a holnapi sikerek elérését. Szeretnénk azt is, hogy növekedjék az alkotó pedagógusok száma, szaporodjanak a publikációk, hiszen azok hatékonysága közvetve és közvetlenül is mérhető az iskolai nevelőmunka fejlődésében. — Hány munkabizottságban tevékenykednek? — Négy csoportunk van: a didaktikai-metodikai, a neveléselméleti, a pedagógiai-vezetési, valamint a neveléstörténeti. Az elmúlt években — kisebb egyenetlenségekkel ugyan — eredményesen dolgozott valamennyi. Nem érezzük azonban befejezettnek a munkát. Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk még tovább bővíteni azoknak a körét, akik mindennapi tanításuk során alkotó módon tudják és akarják alkalmazni a pedagógiai, pszichológiai, szociológiai tudományok legújabb eredményeit, s hozzá kívánnak járulni a szaktudományok fejlődéséhez. Kapcsolatok — Vannak lehetőségeik a maguk elé tűzött cél elérésére, a pedagógiai propagandára? — A tíz és negyven között váltakozó taglétszámú munkacsoportjaink aktivizálják a tanárokat, tanítókat, hogy részt vegyenek a pedagógiai pályázatokon, publikáljanak az országos szaksajtóban, illetve megyei időszakos kiadványunkban, a Pedagógia Zsámbéktól—Abonyig címűben, s közreműködőként részt vegyenek a megyei pedagógiai napok rendezvényein. Programjuk érdekes, tartalmas, színvonalas. Sokféle munkaformát alkalmaznak a már ismertetteken kívül is; például előadást, felolvasó ülést, tapasztalatcserét tartanak, közösen kutatnak, kiállításokat rendeznek s elősegítik a megyei pedagógiai hagyományok gyűjtését. Emellett közös tagozati rendezvényeink is vannak, amelyeken aktuális, mindenkit érdeklő témákban tartanak neves szakemberek előadást — Milyen a kapcsolatuk más pedagógiai szervezetekkel? — Munkánkat Igazán jól csak úgy tudjuk ellátni, ha megfelelő az együttműködés a pedagógus-szakszervezettel, a megyei művelődési osztály- lyal, a pedagógustovábbképző kabintettel, a TIT megyei vezetőségével, s a Magyar Pedagógiai Társaság titkárságával. Úgy érezzük, kapcsolatunk valamennyiükkel gyümölcsöző és rendszeres, hiszen szakmai, módszertani segítségükre mindig számíthatunk. Ám nemcsak önmagunk, hanem tágabb környezetünk tevékenységét is figyelemmel kísérjük. Most pél dául a győriekkel szeretnénk közelebbről megismerkedni, mert úgy hallottuk, igen jó eredményeket értek el isko lavezetési módszereikkel. A szolnoki tagozattal szintén tapasztalatot cserélünk, mert ők már területi elv alapján dolgoznak, s mi is erre sze retnénk áttérni. Ha területi csoportokat hoznánk létre, bizonyára hatékonyabb lenne munkánk. Jelenleg ugyanis komoly akadályt jelentenek a nagy távolságok. Az elmondottakon túl részt veszünk a megyei pedagógiai pályázatok előkészítésében, meghirdetésében, elbírálásában. Védnökséget vállalunk a megyei pe dagógiai napok rendezvényei fölött is. ★ A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata a pedagógia elméleti és gyakor lati művelőinek önkéntes egyesülése. Célja és feladata a nevelés ügyének, a neve léstudomány fejlődésének előbbreviteie, a tudomány legújabb elméleteinek közkinccsé tétele, az iskola és a társadalom nevelő tevékenységének növelése, tudatosab- bá, hatékonyabbá tétele. Körmendi Zsuzsa Kezdeményezések a művelődésben Keny értől a mobil színpadig Hamar terjedt a hír, hogy a művelődési ház előterében friss, ropogós házi kenyér kapható a hétvégeken. A (óvárosban is neszét vették. Szombatonként családi programként sokan sétálnak el, vagy lötyögnek jó fél órát a HÉv-en, megcsapta orrukat a túrái kemencékben sült omlós kenyér. Esztendeje, hogy a kultúra otthonai nem átallnak — úgymond — ilyen közönséges, mir lennapi szolgáltatást fölvállalni. Sokan nem győzték hangoztatni — hangjukban kétkedéssel, de féltéssel is —, hogy azért van a kenyérbolt, hogy ott kenyeret áruljanak, azért a művelődési otthon, hogy oda szórakozni járjunk. A házak gazdái pedig azzal érveltek: a kettő — mármint a szolgáltatás és a művelődés — jól megfér egymással. A hiányzót próbálják a házak saját lehetőségeikkel pótolni, természetesen nem fő- tevékenységként. Mert miért kellene az elromlott órával, kilyukadt cipővel a fővárosba szaladgálni, ha például Gödöllőn nem tudják megcsináltatni? Vagy miért álljon sorba színházjegyért a szentendrei ember, ha a művelődési központban megrendelheti a budapesti színházjegyeket? Együttműködők Ily módon mindenki jól jár. Alig egy év alatt bebizonyosodott; szó sincsen arról, hogy mások feladatait vállalnák fel a népművelők. Mindössze úgy gondolják; a mindennapi kultúra részeként — erejükhöz mérten — segítenek. A hiányra építve alakult ki például Gödöllőn a mai szolgáltató iroda, szervezik Szentendrén a hétvégi családi segítségnyújtást, Öcsán az MHSZ-szel működnek együtt, hogy a különféle hobbik klubtevékenységet öltsenek. Daba- áon és másutt is a művelődési házak adnak ott/iont a gép- járművezetői tanfolyamoknak. Sorolhatnánk tovább, színes a skála: a főtevékenység mellett mi mindenre jut energia a művelődési házakban. — Akad a környéken olyan ember, aki a gépjárművezetői tanfolyam kezdetén tette be hozzánk először a lábát — mondja Bagó József, az Örkényi művelődési ház vezetője. — Megpillantotta a tanfolyamokra, az előadásokra hívó plakátokat, azóta rendszeres látogatója a háznak. A környéken — Hernádon, Táborfalván, Tatárszenigyőrgyön — is fontos ez a szívóhatás.» Érdekes megfigyelni; a közvetlen haszon — az, hogy valaki jogosítványt szerezzen — miTv-figyelő Szilveszter. Az ünnepi lakomák menüjét szokták úgy ösz- szeállítani, hogy a kínálgatást étvágygerjesztő snapszokkal kezdik, majd következnek a könnyebb előételek, ezek után pedig a mindenféle sültek a testesebb borok kíséretében. Végezetül pedig a torkig jóllakott vendégeket még tortákkal, süteményekkel is illendő megtraktálni, hadd legyen a gyomorban édesség is, ha megteszi hagyományos útvonalát a búcsúzáskor szétöntögetett pezsgő. Nos, ha tisztább fővel végiggondoljuk a televízió óévet búcsúztató műsorfolyamát, nagyjából az is ilyen díszmenünek tetszett, természetesen az efféle gasztronómiai egyvelegek esetleges balfogásaival egyetemben. Hogy például íze- sebbre sikeredett a francia saláta, mint a később behozott töltött dagadó. Ami ezt a szombati délutánt, estét, éjszakát illeti, ebben is a korábban látott betétek — példánknál' maradva, az előételek — vidítottak jobban, míg az éjfél előtti, utáni bolondozások jogos várakozásainktól elmaradtak. Kedvesen, behízelgően énekeltek például mindazok, akik a Leo Fall-emlékmüsorban bizonyíthatták stílusérzéküket. Ettől a hangulatos összeállítástól a bánatosabb nézők is jókedvre derülhettek. Az operett-nóták után jött a Dolly Roll, vagyis az átkeresz- telkedett régi Hungária. Egy rossz szót sem szólhatunk a névadó hölgy köré tömörült társaságról, mert — ellentétben sok jósolgatással — ők is tudtak újítani; nemcsak saját szerzeményeik vannak, de saját stílusukat is sikerült kialakítaniuk. Paudits Béla Pardon, hogy bocsánat... elnevezésű revü- jében szintén kottafejeket szólaltatott meg a maga immár egyénien félparodisztikus modorában. Magukat a dallamokat is szépen elzengette, de egyúttal a butuska kupiék torz rajzolatát is felskiccelte. A hozzája hasonlóan jókedvű partnereivel együtt igen kedves perceket szerzett. A Szuperbola lett volna a szilveszteri éteksor első komolyabb fogása. Lett volna — írtuk, mert amilyen ügyesen ki- ötlötték azt a kórházas keretjátékot, olyannyira nem sikerült megtölteni a két műtét közötti hézagokat. Míg máskor a Szuberbola sok-sok, remekül kiválasztott filmbetétjével, fanyar-szellemes kommentárjával a fő óévbúcsúztatóvá emelkedett, addig most csak ismételgette önmagát. Sem nyelvi, sem képi ötlet nem volt benne annyi, mint amennyit megszoktunk, és amennyire most is számítanunk lehetett. Sótlanul sózták ránk_ tehát ezt a sültféleséget. Márkus Lászlót öröm volt gyógyultan újra látni, és szintén jókat lehetett kuncogni az Üdvözlet a tengerpartról című angol burleszkfilmen js. Gégékben igen gazdag volt'ez a bohóckodás; s ráadásul a meleg nyarat idézte ebben a nyirkos télben... Gálaest. Fél tizenegytől kapcsolták élő adásban a Pesti Vigadót, ahonnan azt a vidám, zenés gálaestet hozták nézőközeibe a kamerák és a mikrofonok. Élő adás szilveszterkor? Ilyen is régen fordult elő, dacára annak, hogy hajdan, a hazai televíziózás hőskorában meg éppen a direkt kapcsolások fésületlen, de annál kedvesebb percei töltötték ki a napi programok jó részét. Ami ezt a végre nem dobozból kivett látni- és halla- nivalót illeti, nos, ez egyáltalán nem tűnt fésületlennek, Sőt, nagyon is jól kidauerolták: még a legigényesebb előfizető sem találhatott benne közvetítési bakit, rendezési döcce- nőt. Mindenki feltűnt a kellő pillanatban, mindenki elfújta, -mondta a nótáját, mondóká- ját, aztán ágyő. Baj nélkül jutott el az éjféli Himnuszig ez az egész revü — csak azt lett volna jó megtudni, hogy miért éppen azokat láttuk, akiket elibénk rendeltek, és azok miért éppen azzal kedveskedtek, amivel. Röviden és bánatosan fogalmazva: ez a vigadóbeli gála a részben már ismert magán- és társas számok esetleges mustrája volt. Mint szerkesztmény, nem szólt semmiről; emléke tehát csak igen halovány marad. Bizony egy jobb fő fogással is végződhetett volna ez a vacsora. Akácz László ként alakul át egy tágabb értelmű, belső indítékból fakadó kulturális igénnyé. — Az együttműködés a művelődési házakkal számunkra alapkérdés — fogad Fehér József, az MHSZ Pest megyei gépjárművezető-képző iskola vezetője. — Dabas, Vác, Szentendre, Érd környékén együttműködési szerződést kötünk a művelődési házakkal. Ök adják a lehetőséget, mármint a helyiségeket, gyakorta meg is szervezik a tanfolyamokat. Mi pedig azzal segítünk, hogy helybe visszük a képzést. Gondolhatnánk, meglehetősen alkalmi ez a kapcsolat. Esténként eljönnek az előadásokra, aztán a vizsgák után elfeledik az egészet. Tudunk csoportokról, akik később is együtt maradtak, ilyen például a gyáli motoros szakosztály. Szolgáltatások O — Megszűnik a kenyérárusítás, valamint a telekocsi közvetítés! Ezzel a hírrel fogad a gödöllői művelődési központban Varga Kálmán előadó. Csodálkozó arckifejezésemet látva máris folytatja: — A piacon házikenyérbolt nyílott, a telekocsira pedig nincsen igény. Annak idején mi így is gondoltuk. Abban a pillanatban, amikor a város más részén megoldanak valamilyen mindennapi gondot, nem folytatjuk tovább, hiszen akad épp elég tennivaló. Tavaly szolgáltatást szervező iroda nyílott: bebizonyosodott, hogy szükség van rá. — Tovább működik a szolgáltatást szervező iroda — folytatja Varga Kálmán. — Vállalatok és magánszemélyek kérését közvetítjük, s egy hét múlva már a központi adatbank küld ajánlatot. Kétségtelen, hogy az új rendelet szellemében a bevételi források növelése is fontos az intézmény gazdálkodása keretében. De ez nem az elsődleges tevékenység és természetesen a művelődési kereteken belül történik. Úgy • gondoljuk: óz új formák a tartalmi munkát is mélyítik. Sokszínűén Az eddigi tapasztalatokra és az igényekre alapozva számtalan újdonsággal is találkozhatunk a tervben. — A legfontosabbak között / szerepel például az Autóklub információs szolgálata — sorolja a népművelő. — A Szilas Tsz gyógynövénykészítményeket kínál majd az előtérben, s iparművészeti butik működését tervezzük. Szeretnénk létrehozni a kulturális szolgáltatások összevont ügyfélszolgálatát, a művészeti csoportoknak fellépési lehetőségeket keresünk. Meglepő lehet, hogy egyes termeket a nyári szezonra turistaszállássá alakítunk. Mobil színpadi dobogórendszert alakítanánk ki, amit kölcsönöznénk.., A kisebb házakban az intézmény vezetője próbálja azokat a lehetőségeket megkeresni, amelyek a mindennapi szükségletekhez kapcsolódva elvezetnek a művelődéshez. A nagyobb helyeken már arra is lehetőség nyílik, hogy o házon belül vállalkozási csoport kapcsolja össze a kultúra különböző fokozatait. Erdősi Katalin Szilveszter a rádióban NÉGY SZOMORÚ, fáradt, megtört ember tekint ránk a rádióújság utolsó, múlt évi számából. A szilveszteri rádiókabaré szerkesztői Farkasházy Tivadar, Marton Frigyes, Ka- posy Miklós és Sinkó Péter. A mellékelt cikkben azt közük az olvasókkal, hogy a műsor lapzártáig nem készült el, de aggodalomra semmi ok, mert lesz. •Sietek leszögezni, ha mulatságom nem is volt teljesen felhőtlen, a műsorgazdáknak sírásra, szomorkodásra nincsen okuk. Egyrészt, mert a továbbiakban részletezendő kifogásaim ellenére is jókat nevettem, s gondolom, így voltak ezzel a készülékek előtt ülő százezrek. Másrészt, mert hosz- szú évek nevelőmunkájának eredményeként megtanultuk, hogy ne várjunk különleges attrakciót a szilveszteri kabarészínháztól. Persze, hogy a műsor igazán jól sikerüljön, szükség van egy politikailag érzékeny írógárdára, s ebben azt hiszem nem szenvedünk hiányt. Olyan társadalmi légkörre, amikor a szókimondásnak, a jószándékú kritikának nem állják útját. Tudomásom szerint emiatt sincs okunk panaszra. Végezetül nem kevésbé fontos, hogy az élet produkáljon olyan eseményeket, Bessenyei Ferenc és a tánckar amelyeken akár dühönghetnénk is, de jó magyar szokás szerint szívesebben nevetünk azokon, s mert az elmúlt esztendő sok tekintetben nem volt diadalmenet, témahiányban sem szenvedhettek a kabarészerzők. MÉGIS, a visszatekintés, még így másfél órában sem volt igazán alapos. Volt ötlet, mulatság. csakhogy kevés volt a mindenkori szilveszter savát- borsát jelentő ízből: magunkat nem nevethettük ki. A kivételek közül elsőként a Markos György—Nádas György szerzőpárost kell említeni. Előadásuk alatt szem nem maradt szárazon a nevetéstől, s közben majd nyolcvan esztendő magyar történelmét hallottuk elbeszélve. Jól mulattunk Szuhai Balázs jelenetén, mely a nagy műkincslopás utáni, valóban kabarétréfába illő történeteknek állított emléket. S szintén a legjobbak között kell említeni Sinkó Péter Major Tamás által előadott nyílt levelét Schultheisz Emil egészségügyi miniszterhez. A fenntartás nélkül dicsérendők sora itt meg is szakad. Sass József petárdái ez alkalommal kisebbet puffantak, Farkasházy Tivadar hagyományos monológja, a Mit is ír a hogyishívják? nem volt igazán mulatságos. S a többiek? Regős István paródiája, Szilágyi György csujogatója. Sajtóbakik csokra. Sós András Horváth Tivadar előadta monológja az est feledhető percei közé tartoztak. Verebes István volt a műsor konferansziéja, bevezetője szellemes volt, összekötő szövegei már kevésbé jól sikerültek. VÉGEZETÜL ismét a rádióújságban a műsorlap helyett közölt beharangozóra szeretnék hivatkozni. Szerzője elevenítette fel, hogy az elmúlt esztendőkben már az év közepén elkezdték szerkeszteni a szilveszteri kabarét. Jövőre talán ismét ezen. a már többször bevált, kitaposott úton kellene járni. Csulák András