Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Művelődési központ Klub és tanfolyamok Újítók, textilfestők, számítógép-kezelők Megszokhattuk, hogy a gö­döllői művelődési központ munkatársai új ötleteikkel, programjaikkal, rendezvé­nyeikkel nem nagyon kötőd­nek a naptárhoz. Az év bár­melyik szakában jelentkeznek ilyesmivel. Néhány új donság ezúttal mégis az esztendő for­dulójához kapcsolódik, de ko­rántsem biztos, hogy köze van hozzá. Lehet, hogy csu­pán arról van szó, most érett be a gondolat. Januárban szándékoznak megalakítani az újítók klub­ját. Az újítókról, az újítómoz­galomról az eltelt hosszú években a legkülönbözőbb szempontokból megfogalma­zott véleményeket hallhat­tunk, olvashattunk. A létesí­tendő klub az újító emberből, az egyénből indul ki. Az ő igényeihez alkalmazkodva alakítják ki a programot. Olyan szakembereket hívnak meg a klub összejöveteleire, akik a felmerülő konkrét szakmai és jogi problémák megoldásához a legtöbb se­gítséget adhatják. Jószerivel ennyi az előzetes elképzelés, ezzel is igazolva, a tagoknak kell kialakítani a klub formá­ját, tematikáját. Rendszeres tagdíj nincs, a tagságnak csak a meghívott szakemberek tiszteletdíját kell összeadni. Jelentkezni te­lefonon vagy személyesen Varga Kálmánnál, a művelő­dési ház munkatársánál lehet. Üjdonság a személyi szá­mítógépkezelői tanfolyam, amit már korábban meghir­dettek, az első előadása szin­tén januárban lesz. Azért hoz­zuk ismételten szóba, mert még lehet jelentkezni. A tan­folyam díja tanulóknak 1000, felnőtteknek 1500 forint. Tíz előadást tartanak a tanfolyam keretében, kezdve az alap­fogalmakkal, folytatva az aritmetikával, a szövegkeze­léssel, befejezve a programo­zást megkönnyítő segéd software-k ismertetésével, né­hány felhasználói program bemutatásával. Az előadások többségét tíz­tagú csoportoknak tartják meg. Előreláthatólag három­három emberre jut egy Sinc­lair ZX—81 típusú gép. Az el­ső előadás január 11-én 16 órakor lesz. Jóval régebbi mesterségre Is hirdetnek tanfolyamot a gö­döllői művelődési központban, a kézi textilfestésre. A tanfo­lyamra jelentkezők megismer­kedhetnek a merítéses és a kötözött vagy csomózott ba- tiktechnikával, elsajátíthatják a fehérítéssel és dúcnyomás­sal történő mintázás elméletét és gyakorlatát. Ezekkel az eljárásokkal egyéni, divatos ruhadarabok készíthetők, sálak, kendők, blúzok, szoknyák, ruhák, il­letve lakástextíliák — vi­szonylag rövid idő alatt és olcsón. A tanfolyam 16 hetes, heti egyszer tartanak kétórás fog­lalkozást, mindig szerdán, 17 órától. A részvételi díj 800 fo­rint, ami a felhasználandó anyag költségét is magában foglalja. Kétszeri részletre kell fizetni. Beiratkozás ja­nuár 2-től 10-ig, a ház portá­ján kapható jelentkezési lap kitöltésével. Skiad Szülik a zsibongóban Mostanában divat beszélni az elidegenedésről, az embe­rek egymás és a közügyek iránti közönyéről. Talán éppen ezért hálás téma, amikor - az ellenkezőjéről írhatunk. Az ilk- ladiak ismét bizonyították, számukra közügy gyermekeik közérzete, amit az iskolai kör­nyezet nagyban befolyásol. Az iikladi általános iskolában nincs téli szünet. Rohangálnak a folyosókon, mindenütt be­szélgetés hangja hallatszik. Ezék a zajok azonban mások, mint amilyeneket az iskola fa­lai megszoktak. Most nem a gyerekek rajcsúroztak a zsi­bongóban, szüleik — sőt nagy- szüleik — vették birtokba a helyiségeket. Öröm nézni a szorgos, lelkes anyukák csapatát. Függö­nyök vándorolnak haza mosásra, csillognak az ab­laktáblák a serény kezek munkája nyomán. Nincs munkanélküliség és nincs ló­gás, kérik a munkát, törlik a polcokat, képkereteket. A lányok a fal egy részét borító követ sikálják mérgesen tudják már: úgy tisztább lesz. A fiúk az asztalokat, székeket rendezik, és válogatják össze a lambériát, amit az apukák brigádja szerel fel a helyére. Közös erővel, megint szépül az iskola. A diákoknak a szü­net utánra talán csak annyi dolguk marad, hogy a termé­szettudományi, előadóban Jó­nást, a csontvázat megtisztít­sák. mert azt — ki tudja miért? — egyetlen anyuka sem törülgette le. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984. JANUAR 3., KEDD Rend a gépudvarban Idejében rendeltek alkatrészt _X'; Patkó Sándor a Lajta típusú vetőgép magvezető csövét szereli fel. Hancsovszkl János felvétele A lehetőségekhez képest megfelelő rend van a Gödöllői Tangazdaság helyi kerületének gépudvarában. Pótkocsik, ve­tőgépek, tárcsák, rakodók so­rakoznak az elkülönített ud­varban. Némelyiket már rendbe tették, kijavították a kemény, száraz nyár és ősz munkálatai után. Egyiknek sem használt, hogy a rögös talajon jártak velük, ilyen te­kintetben csak a lazább, ho­mokos szerkezetű földek kímé- lőnek számítanak. Szóró, vető De hát ez már a közelmúlt. Most. aki csak létezik a javí­tóműhelyek környékén, azon fárad, tavaszra, majd a továb­bi hónapok munkáira ismét rendbe legyenek a traktorok és a munkagépek. — Már az ünnepek előtt hozzáláttunk a javításhoz — mondja Nagy Lajos, a gödöl­lői kerület fiatal gépészmérnö­ke. a javítóműhely vezetője. — A több tucat gépből, ame­lyekre javítási tervet is készí­tettünk, talán elég a legna­gyobb munkát adókat említe­ni. Egy Rába-Steiger, négy MTZ—80 és három MTZ—50 típusú traktor nagyjavítása' van soron, s megkezdtük a ta­vasszal legkorábban használa­tos műtrágyaszórók, magágy­készítő és vetőgépek rendbe­hozatalát is. — A legfontosabb kérdés nem hagyható ki: van-e elég alkatrészük? — Egyelőre nincs hiány be­lőlük. köszönhető talán annak, hogy a régi gyakorlatunk sze­rint idejében elvégeztük az előzetes hibafelvételezést, en­nek alapján, történt az alkat­részek rendelése. Nemcsak a gödöllői gazda­ságnak. hanem a környékbeli nagyüzemeknek ' is segít az a tény. hogy a már több mint félszáz taggazdaságot tömörí­tő Gödöllői Búza-Borsó Ter­melési Rendszer ugyancsak szervezi az alkatrészellátást, mindenekelőtt az NDK-ban és a Szovjetunióban gyártott te­hergépkocsik. illetve a trakto­rok. valamint a hazai készíté­sű borsótermesztő ’ eszközök esetében. tik. Készen vannak-e a mu­trágyaszórók? — Ezzel mi is számoltunk. Éppen így helyes mondani, hogy legnagyobb teljesítmé­nyű gépünk is készenlétben áll már erre, igaz egyelőre nem a műtrágya, hanem a só­szórásra, amire lényegében ugyanolyan tehergépkocsi kell. Vagyis az adapteres IFA-gép- kocsinkat átmenetileg bérbe adtuk az útfenntartó vállálat- nak. — Milyen itt a szokás: a traktorosokat is bevonják a téli javításba? — Rendszeresen tizenhatan vagyunk a javító- és karban­tartó műhelyben. A traktorok és a gépkocsik vezetőit csak a saját gépük rendbetételének segítésére Kérjük a műhelybe, egyébként műhelyeseink győ­zik a munkát. Most ugyan, az év végi szabadságolások miatt, mi is kevesebben vagyunk. Kcmössel kezdte A gazdaság egyik legrégeb­bi dolgozója hallgatja beszél­getésünket. Sok gépet veze­tett, sokat kijavított már kol­légáival, itt a tangazdaságban, annak gödöllői kerületében. — Mióta is dolgozik itt? — kérdezem. — 1948 óta — mondja Pat­kó Sándor gépszerelő, aki most éppen egy vetőgépet javít. — Több mint két évtizedig ül­tem traktoron, a körmösökkel kezdtem én , is, mint annyian, a legutóbbi génem egy MTZ— 50-es volt. Elég volt belőle, most itt, a javítóban találok elfoglaltságot. F. I. Segít a vezető — A legkorábbi munka a műtrágyaszórás. Ezt a fagyott talajú gabonákon is végezhe­Ezt a menetet akár panasz- kőrútnak is nevezhetnénk. Aszódról, a galgamácsai Gal- ga-parti összefogás Termelő- szövetkezet tehenészeti telepé­nek egyik régi dolgozója, Var­ga Józsefné írt. Nem ok nél­kül tette, elvégre nem pa­naszkodik az ember fölöslege­sen arról, ahol jól érzi ma­gát. Nincs rákötve — Tényleg nehezen szántam el magam a levélírásra, de változatlanul az a helyzet, hogy tehenészeti telepünk öl­tözőjében ezen a télen még nem fűtöttek be,— mondja Vargáné, akit otthon találtam, betegállományban volt. — Kazáncsere zajlik munkahe­lyünkön, ahol több műszak­ban tizenegyen dolgozunk. Az új kazán megérkezett, a régit meg már kiselejtezték, de az hiába van. bár október 15-e régen elmúlt, másutt fűtenek, nálunk nem, állítólag vala­mi alkatrész hiányzik, hogy beköthessék. A tehenészeti telepre már egyedül megyek. Tárt kicsi aj­tókat és nagy kapukat találok. Az irodaépületben, amelyben az öltözők, a mosdók is van­nak, egy lélek sincs, a nyitott kapu két oldalán viszont egy- egy tábla hirdeti: idegeneknek fertőtlenítés nélkül belépni tilos. A házba csak benézek, hátha választ kapok a kérdés­re. A régi kazán tényleg már az udvaron van, bejutok az újhoz is. Látom:- lecipelték már egy lépcsőn, csak éppen nincs rákötve o fűtőcsonkja a központi fűtés hálózatára. Lehetőségem van bekukkan­tani irodákba, öltözőkbe is. Nagykabátban vagyok, jó az idő, bár odakinn erős szél fúj. Most az épületben van hidegebb. Elképzelem, milyen lehet itt, a különben jól rend­ben tartott ebédlő-pihenőben enni, az öltözőben ruhát cse­rélni. Borzongok egyet. Az első ember, akivel találkozom a telepen Palik Pál, aki szin­tén állatgondozó, tizenhar­madik éve dolgozik itt. Mon­dom, mi járatban vagyok, ő is furcsállja a dolgot. - hogy nincs fűtés, de alapjában vé­ve nem háborog előttem. Soron kívül — A kazán beszerelésével van gond, úgy tudom, már megrendelték hozzá az alkat­részt — mondja Masznyik Márta telepvezető, akit a kis borjak mérlegelése közben találtam. — Többször kértük, hogy csinálják meg a fűtést, talán a műszakiak többet tud­nak erről. Műszaki embert nem talál­tam, sem az építési ágazat ve­zetőjét, ellenben Somodi Ká­roly elnökhelyettes azonnali intézkedést ígért. Azt, hogy ja­nuár elseje után azonnal be­kötik a kazánt. Az az igaz­ság, hogy a legtanácstalanabb azért vagyok, mert — s ez nem csupán galgamácsai tapaszta­lás mondatja velem — nem értem, a házon, üzemen belüli gond miért oldódik meg ilyen nehezen. Ebben az esetben — hiszen lényegében kollégák — a műszakiak, vagy amint hal­lom: illetékességből a szövet­kezet építőrészlegének szere­lői, hogy nem szánják már meg október óta a hidegben is becsülettel helytálló állatgon­dozókat, s készítik el nekik soron kívül is a kazán bekö­tését. Egészségről, emberségről van szó ilyen esetekben. Két faluval arrébb is pa­naszkodnak. Bagón, a Csinto- ványi utcában lakik Gábor Béláné olvasónk, aki azt pa­naszolta, hogy már három éve van az utcájukban nyomós kút, közkifolyós kút, s ha megérkezik a hideg, a kút be­fagy, s ők — meg az időseb­bek, a nyugdíjasok is — a szomszédos Kinizsi utcából kénytelenek vizet hordani. — Szóltunk már a PVCSV helyi és péceli üzeménél, il­letve kirendeltségénél is — mondja Gábor Béláné. — Fő­célén Galcsik Lajos ígérte meg, hogy intézkednek, de azt mondta: hiába sürgetjük őket, valami külföldi alkatrész hiányzik, amíg az be nem jön, képtelenek a hibát elhárítani. A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat péceli üze­ménél, telefonon keresem Gal­csik Lajost, pillanatnyilag nincs telefonközeiben. Főnöki titok — Nánai József üzemvezető vagyok — hallom örömmel a legilletékesebbet. — Sajnos nem tudok bővebb felvilágosí­tást adni, csak a főnökségünk engedélyével tehetem. Azt azért mint milliós ér­tékű titkot csak megtudom: is­merik a szóban forgó bagi nyomós kút ügyét. Mi több — mi ebben az el nem árul­ható? — ha az alkatrészek megérkeztek, a bagi kutat is megcsinálják. Most, hogy nincs fagy, a kút használható. A PVCSV bagi kirendeltségében az év utolsó napjaiban a hibajelentő fü­zetet nézzük. Ebből nem de­rül ki, mikor hozták rendbe a kutat. Az is lehet, hogy ak­kor derül ki, ha majd fagy. Fehér István Műszaki intézet Szeataai film Üj szakmai film készült él gödöllői szakemberek közre­működésével. A Mafilm Tudo­mányos, Oktató és Népszerű Filmstúdiója a Gödöllői Búza- Borsó Termelési Rendszer mű­helyében készítette A hidrau­likus szervokormány-berende­zések műszeres ellenőrzése cí­mű filmet. A film rendezője Kornis Gábor, operatőre Su- rányi Antal, a szakértő Virágh Béla, a MÉM Műszaki Intézet javítástechnológiai főosztályá­nak tudományos csoportveze­tője volt. Tatajforgatás Az év utolsó napjaiban de­cemberi rekordmeleget mértek a meteorológusok. A korábban befagyott föld kiengedett, le­hetett pótolni a talaj munkákat. A kerepestarcsai Szilasmenti Tsz-ben gyorsan kapcsoltak: két MTZ-traktorukkal is vé­gezték a gödöllői határban a napraforgótábla talajának for­gatását. Együttműködés PApályón ötéves együttműködési szer­ződés alapján dolgoznak a kutatók a MÉM Műszaki In­tézetben a Taurus Gumiipari Vállalatnak. Ennek keretében legutóbb tizenhárom külön­böző méretű és kialakítású mezőgazdasági gumiabroncsot vizsgáltak meg a MÉMMI gö­döllői próbapályáján, egyebek közt a Rába-gyártmányú trak­torokhoz alkalmas köpenyeket Isaszeg, Pécel Belépők Pécelen és Isaszegen sokan élvezik az előnyét a két nagy­község fogyasztási és értékesí­tő szövetkezete szolgáltatásai­nak. A szövetkezőképes lakos­ság csaknem negyedét tömörí­ti mozgalmába a helyi áfész. Taglétszáma eléri a 4 ezer 200-at, a hatodik ötéves terv első felében száztizennyolc új belépő volt. Irodalmi emlékeink Harangi László barátai A húszas évek közepén ke­rültem Gödöllőre. Itt kezdtem a középiskolát az akkor meg­indult premontrei gimnázium első osztályában. Mint kosztos diák a Gizella (ma Isaszegi) úton laktam. Már az első na­pokban észrevettem, hogy a szomszédból furcsa kopogás hallatszik. Ez csalt oda a kerí­téshez. Tolókocsiban ülő bácsi valami, akkor nekem ismeret­len masinát vert. Harangi László gépelte írásait. Neve a mai fiataloknak nem sokat mond. Annál inkább ismerte az 1920-as és 30-as évek ifjú­sága. Észrevetté, hogy nézem és beszélgetni kezdett velem. El­mondta. hogy sok kis barátja van, ha akarok, legyek én is az. Másnap már tapasztaltam, hogy amikor kitolták az utcá­ra, nyolc-tíz gyerek vette kö­rül. Csatlakoztam hozzájuk. Rövid beszélgetés után Laci bácsi mindig tudott egy-egy szép történetet mesélni, amit mi szívesen hallgattunk. Ha rossz volt az idő. vagy télen a szobájába is szabad volt be­menni. Estefelé, ha elfeküdt a nap / S udvaromban csak szür­keséget látok / S fáradt lelkem is már szürkülni kezd / Akkor jönnek hozzám a kis barátok / — írja egyik versében. Gyakran előfordult, hogy hivatott is bennünket. Ilyenkor valamelyikünk kezébe adott néhány gépelt oldalt, amit fel kellett olvasná. Átható tekin­tettel nézte az arcunkat. Ha érdeklődést látott rajtunk, pár nap múlva már olvasni lehetett legújabb szerzeményét valame­lyik ifjúsági lapban. Dolgozott a Kis Pajtás, a Gárdavezető, a Zászlónk és több más újságnak. Az Irodal­mi Lexikon tanúsága szerint, a Kis Pajtás című lapnak ő volt a főszerkesztője. Mesekönyve, a Buckó királyfi kézről kézre járt. Rengeteget dolgozott, pe­dig teljesen nyomorék volt Édesanyja egyszer elmesélte, hogy kisgyermek korában még tudott járni. De fokozatosan bénult a teste. Orvostól orvos­hoz vitték, hiába. Először a lábai bénultak meg. Iskolába már nem járt. Magánúton, hihetetlen lelkierővel végezte el az elemit, majd a középis­kolát. Az egyetemi tudomá­nyok közül az irodalomban és a filozófiában mélyedt el. Dok­torátust . is szerzett. Állapota egyre romlott. Amikor jobb keze megbénult, megtanult bal­lal írni. Később már csak gé­pelni tudott. ’ 1928-tól 1933-ig nem láttam. A dzsemborin találkoztam ve­le újra. Nagyon rosszul nézett ki. Ismerősei elmondták, hogy akkor jött ki a szanatóriumból, de azért minden nagyobb ren­dezvényen részt vett. Egy év múlva meghalt. Kezelőorvosa így sóhajtott fel: Így szeretnék meghalni én is! Annak a közkeletű tévedés­nek. hogy ép lélek csak ép testben lakozik, ilyen tökéletes cáfolatát még nem láttam — olvashatjuk verseskötetének előszavában, melyet Sík Sán­dor írt, illusztrációit pedig Nagy Sándor készítette. Felesége és hűséges ápolója. Boros Jolán még él. Á folyó­irat-gyűjteményt, melyben Harangi László írásai megje­lentek. a sárospataki gyűjte­ménynek ajándékozta. Ifjúsá­gi könyveit az Országos Szé­chényi Könyvtárnak ajánlotta fel. ahol számtalan cikkén kí­vül 15 nagyobb munkáját is őrzik, bizonysáéul annak, hogy nyomorult testtel is lehet em­berhez méltó, alkotó életet él­ni. Üjváry Ferenc ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) I SxiSgn menti panaszkifrút Hideg a kazán, befagy a kút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents