Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
4 1984. JANUAR 8., VASÄRNAP Felmérés a műsoros estekről Ismereteket, tapasztalatokat rejtenek Januárban vetítik A szórakoztatás ellentmondásai | . Kitűnő szakemberek évek óta vitatkoznak azon, mit | jelent a tömegkultúra, hogyan módosult a művészetek v. funkciója, emberformáló szerepe a 20. század második ( felében? Mit jelent a szórakozás, és mit a szórakoztatás, s mindezek, hogyan illeszkednek bele az egyén sajátos tevékenységének rendszerébe? A kulturális tárca £ megbízatása alapján, A közművelődés helyzete és fej- \ lesztésének távlatai című kutatási téma keretén belül < a Művelődéskutató Intézet éppen azért vizsgálta meg | a közelmúltban a szórakoztató intézmények tevékenyI ségét, hogy közelebb jusson a fenti kérdések megismeréséhez. A vizsgálat a legtipikusabb szórakoztató intézmény, az Országos Rendező Iroda és az alkalmi rendezőszervek, a művelődési intézmények műsoros előadást sainak megfigyelésére' szorítkozott, azzal az alapelvvel, % hogy a szórakozás alapvetően rekreatív funkciót tölt íí he az emberek életében. Így alkalmas lehet a fizikai és | a szellemi aktivitás újratermelésére és az egyéni és í társadalmi kérdések mélyebb összefüggéseinek megérik tésére. Gyűjtés és tárolás ? A történeti értékű iratokban rejlő ismereteket és tör- 1/ téneimi tapasztalatokat e források tudományos igényű 1/ publikálásával teszik hozzáférhetővé a levéltárak, me- 1 lyeknek helyzetét a közelmúltban az országgyűlés kul- Ä turális bizottsága is áttekintette. Rétegspecifikus Az osztályok, rétegek, csoportok kialakult szórakozási szokásai mindig kapcsolatban állnak társadalmi létük egészével; munkájukkal, életmódjukkal, politikai, gazdasági, szociális feltételeikkel. A szórakozás és a szórakoztatás tükrözi a társadalmi rétegek viszonyát a művelődéshez és m művészetekhez. A szórakozás rétegspecifikus voltát ma már senki sem vonja kétségbe, azt azonban nehezebb igazolni, hogy ez a Jelenség abból adódik, hogy a szórakozás nem egyszerűen az egyéni műveltség függvénye, hanem az adott réteg általánosan elfogadott ízlésszer- kézetéhez igazodik. Ez a magyarázata annak, hogy a társadalom életében különböző szellemi divatirányzatok hatnak egymásra, S talán így érthető meg az is, hogy a népdalt is lehet úgy énekelni, mintha az magyarnóta volna, vagy egy Shakespeare- drámát is lehet úgy nézni, mintha az valamiféle sportmérkőzés volna. A szórakoztató művek befogadásakor is átfut az ember képzeletén, hogy ami bennük történik, az akár vele is megeshetne, de ez a katartikus élmény nem azonos a klasszikus értelemben vett megrendüléssel, nincs olyan súlyos etikai konzekvenciája. A szórakoztató művek építkezésében is fölfedezhető az a dramaturgiai törekvés, hogy a bonyodalmat valamilyen módon megoldja, s egyben a nézőben keltett feszültséget levezesse. Ehhez kitűnő eszköz a humor, a happy end, egy groteszk mondat vagy gesztus, tehát mindaz, ami számunkra valósan fejezi ki a világ dolgait. Számba véve a közgondolkodásban elevenen élő megközelítési módokat, értelmetlen volna elvetnünk a szórakoztató művészeteket, mert azok hozzátartoznak az egészséges emberi igényekhez. Minden ember szórakozik valamilyen formában, átéli az eseményeket — tehát bizonyos értelemben katartikus hatásukat is —, ezért nem kezelhetjük a szórakoztató művészeteket esztétikumon kívüli jelenségként, sem pedig az elidegenedés irányába ható kulturális tünetként. Az a tény azonban, hogy valamennyi ember számára mindennapi, természetes igény a szórakozás — a gyakorlatban sok gondot ókoz. Semleges középszer Az említett vizsgálat során az ŐRI által szervezett és lebonyolított műsorok közül 41-félét figyeltek meg a felmérők; október utolsó hetében pedig a megyei tanácsok által engedélyezett műsorokból válogattak. Típus szerint a látottak 11 csoportba sorolhatók : gyermekműsorok; együttesek; disco; bárműsor; népdal,. folklór; nótaest; bál; irodalmi műsor (hivatásos előadókkal); amatőr együttesek; esztrád műsorok (hajó- műsorok, divatbemutatók stb.); ismeretterjesztő előadások. Az előzőekhez hasonló helyszíneken (Budapest, Vas, Fejér, Pest, Hajdú és Heves megyékben), 1979 októberében az adatfelvétel megismétlődött, és kiegészült a közönség véleményének kérdőíves vizsgálatával. Kiderült, hogy igen nagy a hasonlóság az ŐRI nyári szórakoztató műsorainak jellege és az őszi úgynevezett hagyományos népművelési szezonban megrendezett rendezvények tartalma, típusai között. Noha, a kétéves vizsgálata szórakoztatásnak csak egy szűk körére — a műsoros estekre —, irányult, mégis megmutatkozott, hogy személyektől függetlenül minden a semleges középszer felé mutat. Ez vonatkozik a műsor megszerkesztésétől, a szereplők kiválogatásától, a szervezéstől kezdve a lebonyolításon át mindenre. Hiába lépnek fel a legjobb előadók, hiába van egy-egy értékes műsorszám, ha a produkció egésze, a kialakult igény, a környezet ezt eredményezi. Mélyen beépült intézményeinkbe a középszer, melynek eredményeként szinte mindenütt összemosódnak az értékek. Talán ez volt a legfőbb és legmeg- gondolandóbb tanulsága e vizsgálatnak. Az államilag szervezett, rendezett előadásokat — függetlenül minőségüktől —, a gyakorlat támogatja, különféle eszközökkel ösztönzi, a haknit pedig éppen csak megtűri. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hakni létező igényt elégít ki, tiltásával csak nő a szórakoztatási konjunktúra. Az igazi hakni azonban nem is a szokványos témák rutinszerű tolmácsolására, hanem a valódi szükségletekre épít, gyorsan reagál a társadalmi mozgásokra, az ízlésbeli változásokra, csak így maradhat életképes minden más törekvéssel szemben. Éppen a legfőbb bajt nem magában a hakniban kell látnunk, mint ahogyan önmagában a működési engedély sem garantálja az előadó művészek estjeinek , jó minőségét. A szervezés jellegéből sem következik egyértelműen. hogy amit az állami intézmények kínálnak: garantáltan magas színvonalú, s hogy amit az alkalmi együttesek szervezői, az egyértelműen álkultúra, giccs, ripacskodás. Egy-egy műsor színvonalát, értékét annak alapján kellene minősíteni, hogy ténylegesen mit tartalmaz, nem pedig a feltételezett közönségóhajok szerint. A vizsgálat alapján az is körvonalazódott, hogy érdemes lenne az intézmények számára — de velük egyetértésben —, konkrétabb intézkedési terveket készíteni. Ezek megvalósítását képzett és lelkiismeretes népművelők garantálhatnák, akik a kultúra tömegessé tételét nemcsak deklarálják, hanem maguk is példát mutatnak élet- rehívásában, terjesztésében. Ezzel gazdag műsorétlapot lehetne összeállítani, amely alkalmas volna arra, hogy a jelenleginél szélesebb körbe, mélyebb rétegekbe is eljuthasson a kultúra. Nem léphetünk föl azzal az igénnyel, hogy újabb országos hálózatot építsünk ki, ennek nincsenek meg az objektív feltételei, de arra van lehetőségünk — belső tartalékokra alapozva —, hogy a választékot bővítsük. Menedzserhálózat A szórakoztató intézmények jobb működésének alapfeltétele olyan menedzserhálózat kiépítése lehetne, amely rugalmasan igazodnék a konkrét igényekhez, a mindennapi élet gyors változásaihoz. Reálisnak látszik az is, hogy az Országos Rendező Irodán kívül, területi műsorirodákat is létrehozzanak (lásd a siófoki, az egri kísérleteket), ezáltal a helyi kívánságok, a lehetőségek jobban figyelembe vehetők, és valószínűleg a műsorok gazdagabbak, színesebbek lennének, a működtetés pedig kevesebb költségbe kerülne. A meglévő szabályozók közül — a megkérdezettek és a vizsgálódók szerint is —, a legfontosabb volna mielőbb rendezni a működési engedélyek sorsát. A helyzet megoldást sürget, ennek ellenére — vagy éppen ezért —, minden javaslat, újraszabályozás csak növelné a bürokráciát. A kérdés ugyanis nem az, hogy miként történjék az újrarendezés, hanem az, legyen-e egyáltalán. A valóság egy szeletének feltárására vállalkozott egy empirikus vizsgálat segítségével a Művelődéskutató Intézet, s az észrevételeket természetesen a meglévő intézmények segítésére foglalták Össze. Nem valószínű, hogy látványos átszervezésekkel javítható a helyzet, ennél sokkal fontosabb, ha a közgondolkodásunkban kialakulna olyan szemlélet, amely a kulturált szórakozást is az értelmes emberi élet létfeltételének tartja. Az utóbbi években mind jobban kibontakozott a levéltárak közművelődési és helytörténetírói tevékenysége, csaknem háromszázra rúg az 1968 óta általuk megjelentetett helytörténeti tanulmányok, forrásközlések, valamint a történeti ismeretterjesztést és az iskolai oktatást szolgáló kiadványok. történeti olvasókönyvek száma. A tudományos és közművelődési tevékenység fellendülésével a történeti értékű dokumentumokat őrző intézmények kilépnek korábbi elszigeteltségükből, s egyre eredményesebben kapcsolódnak az országos tudományos munkamegosztásba — ily módon is hasznosítva a társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokról, fejlődési tendenciákról valló iratokat. Ahhoz, hogy levéltáraink anyaga hűen tükrözze a társadalom egészének életét, az elmúlt századokból fennmaradt dokumentumok biztonságos megőrzésére, valamint a napjainkban keletkező történeti értékű iratok védelmére van szükség. Mindezt azonban — a tárolási gondok mellett — nehezíti az is, hogy az intézményeknek, vállalatoknak csak addig van szükségük az iratokra, amíg azok a napi feladataik ellátását segítik. Ezt követően mielőbb igyekeznek megszabadulni a feleslegessé vált dokumentumoktól, tekintet nélkül arra, hogy azok értékes információkat hordoz- nak-e vagy sem. Az ellentmondás feloldására az 1969. évi levéltári törvény megfelelő jogi keretet ad ugyan, de a jogszabályok előírásai — a levéltárak nem megfelelő ál- lanota és az iratkezelés hiányosságai miatt — napiaink- ban is csak részben valósulnak meg. Noha 1980-ban megkezdődött a budai Vár-negyedben működő új magyar központi levéltár raktárainak felújítása és bővítése, az azóta kialakított tárolóhelyiségek már megteltek. A Magyar Országos Levéltár raktározási gondjainak enyhítését szolgáló épületfelújítás a VII. ötéves terv ideiére tolódott. Figyelemre méltó eredmény, hogy a tanácsi levéltárak raktári férőhelye országosan 22 ezer. úgynevezett folyóméterrel bővült, ám több mint 30 ezer folvóméternvi dokumentumot ma is nedves pincékben őriznek. A nem megfelelő tárolási körülmények miatt a feudalizmus korszakából származó források közül a tanácsi levéltárakban őrzött iratok 25, az egyházi levéltárak anyagának 20, a Magyar Országos LevélI tár gyűjteményének pedig mintegy 8 százaléka restaurálásra szorul. A XX. században keletkezett iratok zömét a raktárak magas páratartalma miatt ugyancsak veszély fenyegeti. Általános gond, hogy a legtöbb levéltári dokumentumon — így a Magyar Országos Levéltár kedvező körülmények között őrzött iratain is — különböző kártevők — mikrobák, rovarok — telepedtek meg. A sérült iratok helyreállítására és mikrofilmezésére azonban igen szűkek a lehetőségek. A Magyar Országos Levéltárban évente 120 folyóméter forrásanyag mikrofilmezésére nyílik mód. A történeti értékű modern adathordozók —, a kép- és a hangfelvételek, valamint o gépi adatfeldolgozás dokumentumai — közül a mozgófilmek gyűjtéséről megfelelően gondoskodik a filmarchívum. A nagy információs értékű számítógépen rögzített adatok archiválásának módszereit és szakmai követelményeit már kidolgozta az új magyar központi levéltár, továbbra is sürgős feladat azonban a gyűjtés és a tárolás személyi és technikai feltételeinek megteremtése, hogy a számítógépes’ adathordozókkal nagy meny- nyiségű hagyományos iratot lehessen helyettesíteni. SZOMBAT DÉLELŐTT. Aki azt hiszi, hogy ez a kétórás délelőtti magazinműsor a Petőfin, amolyan könnyed hétvégi csevely — téved. Legalább is ami a tegnapi adást illeti. Szente László szerkesztő és munkatársai ezúttal kivétel nélkül olyan riportokkal jelentkeztek, melyeket nem lehetett félfüllel hallgatni. Bizonyára nemcsak én, más is letette kezéből munkáját, és odafigyelt az elhangzottakra, melyek sorából kettőt emelek ki; két, a szociális-egészségügyi ellátással összefüggő riportot. Nagy Katalin az oroszlányi szülőotthon megszüntetésének egész várost felkavaró híre nyomán kutatta az okokat, Kapusi Rózsa egy, az alkoholistáikat gyógyító kísérletnek mibenlétéről faggatta dr. Takács Gábort, a budapesti Róbert Károly körúti kórház alkóhológiai osztályának vezető főorvosát. Az oroszlányi riportban minden érdekelt megszólalt. Szavaik nyomán bennem az az érzés támadt, a sajátosan értelmezett közérdek jól elbújtatható az egészségügyben évek óta folyó — egyébként •hasznos és indokolt — integráció mögé. Ennek cégére alatt szüntetik meg a 22 ezer lakoTizenhat film Tizenhat új film kerül januárban a filmszínházak műsorára. A kínálatban lesz Stanley Kramer amerikai rendező Megbilincseltek című filmje, amely már régebben szerepelt a hazai mozikban. Ezúttal felújítják, s így új közönségrétegek ismerkedhetnek meg az 1958-ban készült alkotással: két főszerepét Sidney Poitier és Tony Curtis alakítja. A rendezőnek már több emlékezetes filmjét játszották Magyarországon, A mai kor számára különösen fontos témáról szól A Kína szindróma című új amerikai film. Az író és rendező James Bridges arról készített, filmet, hogy a nukleáris támaszpontok milyen veszélyt jelentenek a társadalom számára. A főszerepet Jane Fonda játssza. Második világháborús témát dolgoz fel a Tű a szénakazalban című angol film. Robert. Marquand rendező produkciója Angliában játszódik a bombázások és a normandiai partraszállás idején. A kémtörténet főszereplője Donald Sutherland. A januári filmbemutatók között több új magyar film is találhatói Vetítik A csoda vége, a Hanyatt-homlok című produkciókat, s a Misi mókus kalandjai című, s a gyermekeknek készült bábfilmet. Mi, büszke magyarok címmel rö- vidfilm-összeállítást is vetítenek: rendezője Magyar József. sú bányászvárosban a szülőotthont, mely néhány éve már éppen az integráció keretében a tatabányai megyei kórház, szülészeti-nőgyógyászati ősz-, tályaként működött. A megszólalt szakemberek elmondották, nem az itteni gyógyító munka színvonala (színvonaltalansága), nem is az osztály felszereltsége, műszerezettsége indokolta a változtatást, hiszen minden olyan, sürgős műtétet, melyben a beteg állapotát súlyosbítaná a> megyeszékhelyre történő szállítás, eddig is elvégeztek helyben. Ennek tükrében sántított csak igazán a megyei kórház igazgató főorvosának indoklása, aki azt állította, hogy a döntést éppen a gyógyítás színvonalának emelése indokolja. Igaz, hogy közrejátszott az is — s ezt kifejezetten megfogalmazták a riport során —, hogy a közelmúltban a megyei kórház szülészetről távoznia kellett néhány orvosnak, bizonyos, az etikát sértő magatartás miatt. Az osztályvezető feladatait átmenetileg az oroszlányi kihelyezett szülészet vezetőjére bízták A LÉGERINTETTEBBEK, az oroszlányi terhes anyák a Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságával együtt tiltakoznak (már csak azért is, mert sok kommunista műszak bérével segítették az osztály színvonalasabb gyógyító munkáját lehetővé tévő műszervásárlást), egyelőre úgy tűnik, hiába. Alighanem igaza van a szerkesztőnek, aki így kommentálta az elhangzottakat: az egészségügy hivatalos szervei egyről feledkeztek meg: a terhesanyák érdekeiről. Kapusi Rózsa riportjában előbb egy Nagyfán gondozott és meggyógyult alkoholista beszélt arról, hogy az orvosok erőfeszítése ellenére miért hoz olyan kevés tartós eredményt a súlyos alkoholisták kényszergyógyítása. Ezután tűnt különösen rokonszenvesnek a budapesti kísérlet, melyben a beteg személyes kapcsolatait felhasználva, számára viszonylagos szabadságot engedélyezve, a gyógyításba a családot is bevonva úgy rehabilitálják betegeiket, hogy nem hozzák őket — ha csatc nem feltétlenül szükséges — megalázó helyzetbe. Végezetül egy megfontolandó statisztikai adat e beszélgetésből: napi 3 deciliter bor, 3 üveg sör vagy két féldeci égetett szeszes ital elfogyasztása az átlagembert öt-hat év alatt alkoholistává teheti. Bányász Hédi Tibori Tímea Kalandozások könyve Virradatkor továbbmegyek (VJerész és egyben sikeres vállalko- zásnak tűnik Győri Sándoré. Egyetlen útjáról, amelyet 1981 végén és 1982 elején tett Közép-Ázsiától a Csendes-óceánig, könyvet írt. Sokan jártak már előtte ezen a földrészen, könyvet is írtak róla, több-kevesebb sikerrel. Neki mindezek után volt új mondanivalója az olvasó számára. A szerző riportkönyvét politikai' útleírásnak nevezi, s fél tőle, hogy az idő hamar kikezdi tartalmát, mert az események ezen a földrészen is gyorsan követik egymást, s elmossák időszerűségét. Lehet, hogy az események változnak. de amiket Győri Sándor éles szemmel megfigyelt és leírt, azok maradandó élményt nyújtanak. A szerzővel együtt izgulunk, hogy vajon sikerül-e megkapnia a beutazási engedélyt Pakisztánba, vagy egyszerűen elkallódik Iránban? Eljut-e a híres Khyber- hágóig, vagy megreked Iszlámábádban? Bátran nézett szembe a rá leselkedő veszedelmekkel, s elképzeléseit megvalósította. A Népszabadság külpolitikai munkatársaként Pakisztán kivételével már korábban is járt az ázsiai országokban. S az egymásra rakódó élményeit akarta egyetlen útban visszaadni. Győri Sándor mindenesetre igyekszik a dolgok mélyére hatolni, sokszor kényes kérdéseket tesz fel riportalanyainak, s rákérdez, ha úgy gondolja, hogy kitérő választ kapott, vagy diplomatikusan elhallgatták azt, amit meg szeretett volna tudni. l^önyvéből megtudjuk, hogy Iránban “ hogyan zajlik az iszlám forradalom. kik azok, akik irányítják, s -miként igyekeznek a népet befolyásolni, a maguk elképzeléseinek megnyerni. Az okok kutatása a szerző szándéka, s ha a miértekre nem teljes is a válasz, de közelebb visz bennünket az évezredes perzsa nép mai mindennapjaihoz. Ugyancsak elzarándokolhatunk vele Kumba, az iráni iszlám szent központjába, ahonnét Khomeini imám irányítja az iszlám köztársaságot. S miközben betekintést nyerünk az iszlám politikába. megismerkedünk a perzsavásár élettel teli, szomorú-vidám pezsgésével, a nyüzsgő, zsibongó tömeg áramlásával, a szőnyeg- és bazárárusok portékáival, a hétmiliós lakosú Teheránnal, amelyben ma is világvárosia- san sokszínű az élet. Pakisztán egyesek szerint nem is ország, hanem vallási tömörülés, hiszen Indiából szakadt ki, s az elmúlt harmincöt esztendő nem vöt elég ahhoz, hogy egységes állammá forrjon össze. Bár fiatal állam, de a nép kultúrája és etnikai gyökere több mint kétezer évre nyúlik vissza. Vagyis nagyon régi közösség, amelynek élete, mindennapjai nagyon érdekesek lehetnek, különösen az európai ember számára. Annál is inkább, mivel napjainkban Afganisztán kapcsán sokat szerepel a napi hírekben, hiszen az ellenforradalmi afgánok területén gyülekeznek, hogy innen kiindulva zavarják az új afganisztáni rendszer nyugalmát. Győri Sándor makacs ember, s jó újságíró. Nem hagyja magát lebeszélni elképzeléseiről, s bármilyen nehezen és körülményesen, de eljutott Pesavarba, az észak-pakisztáni nagyvárosba, az afgán ellenforradalmárok gyülekezőhelyére. JTzt követően pillanatfelvételeket ké- szítéit egy szubkontinenst magába foglaló Indiáról, hogy aztán eljusson Bangkokba, Thaiföld fővárosába, ahol izzasztó hőségben hamisítatlan a trópusi klíma, s ahol ezer színben pompáznak Buddha-templomok és körömtáncot járnak a szép thai lányok. Innen aztán ieazán csak egy ugrás Délkelet- Ázsia földje, ahol szintén ezernyi meglepetés várta riporterünket, aki igyekezett betekinteni az újjászülető kambodzsai nép, valamint a malájok éle- tébe. a kínai negyedek világába, hogy Szingapúrból és Kuala Lumpurból is maradandó élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Gall Sándor B R'ádtófigyelőm \
