Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
2 1981. JANUAR 8., VASÁRNAP VAHjT UUllMlUMIJLÉADjlll Előrejelzések az 1984-es esztendőre A stockholmi értekezlet valóságos szerepe — A libanoni válság Afrika újra a nemzetközi események első vonalában Az új esztendő egyik első bejelentése volt Brüsszelből, a NATO főhadiszállásáról, hogy mennyi azoknak a Pershing—2 rakétáknak és robotrepülőgépeknek a száma, amelyeket Nyugat-Németországban, illetve Angliában már rendszerbe állítottak. Ez annyit jelent — tették hozzá a hírmagyarázók hivatalos szóvivők megnyilatkozásaira hivatkozva —, hogy az Új 572, az elkövetkezendő években folyamatosan telepítésre kerülő új amerikai közép-hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyverek közül az elsők immár bevetésre készen állnak az NSZK-ban, illetve Angliában kijelölt helyeken. Mindezek fényében aligha hangzik meggyőzően Ronald Reagan újévi nyilatkozata, amely azt igyekszik bizonygatni, hogy történt, ami történt, mégiscsak az .Egyesült Államok népe „biztonságosabb világban élhet”, mint annak- előtte, és hála a NATO intézkedéseinek, a „béke esélyei növekedtek”. Nehezen lehet elképzelni, hogy az „atlanti világ” lakosságának túlnyomó többsége hitelt adna annak, hogyha fokozzák a fegyverkezési versenyt, több tömegpusztításra alkalmas rakéta-nukleáris rendszert helyeznek el, ez lenne az egyedül üdvözítő út arra, hogy a békés egymás mellett élés körülményei kedvezőbbekké váljanak... Nyilván Washingtonban is érzik ezt az ellentmondást. Ezért növekedett meg a propagandahadjárat, amely a két genfi és a bécsi tárgyalás szüneteléséért a felelősséget a Szovjetunióra, illetve a Varsói Szerződés országaira igyekszik hárítani. Ebbe illeszkedik bele az a manőverezés, amelyet az amerikai diplomácia már jó előre, a január 17-én megnyíló stockolmi tanácskozás körül folytat. MILYEN LÁTSZATOT AKART KELTENI A FEHÉR KÄZ A STOCKHOLMI KONFERENCIÁVAL? Mint emlékezetes, ennek a konferenciának megtartását az 1983-ban befejeződött madridi értekezlet határozta el. A spanyol fővárosban megtartott, hosszan elhúzódott tanácskozást az 1975-ös helsinki biztonsági tanácskozás záróokmányának rendelkezése alapján hívták össze, csakúgy, mint a korábbi belgrádi eszmecserét. Mindkét megbeszélés azt a célt szolgálta, hogy megvizsgálja: miként teljesítik az európai biztonsági egyezmény előírásait, és hogy milyen további lépésekkel, intézkedésekkel lehetne továbbfejleszteni a finn fővárosban elért megállapodásokat. A madridi értekezlet pontosan körülhatárolta, hogy milyen irányban lenne célszerű továbblépni. Mint kimondották: a svéd fővárosban 1984. január 17-ére összehívott tanácskozáson a helsinki záróokmányt aláírt 35 ország képviselőinek azt kellene kutatnia, hogy miként lehetne olyan kölcsönös bizalomerősítő intézkedéseket elfogadni, amelyek szilárdítanák az európai biztonságot. Mint általános volt az egyetértés annak idején Madridban: ilyen intézkedés lehetne például az Európában fennálló két katonai szövetség kisebb létszámú hadgyakorlatainak kölcsönös bejelentése. A szocialista közösség államai már Madridban világossá tették, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a helsinki záróokmány által kialakított európai biztonsági rendszer fenntartásának, s szeretnék, ha a finn fővárosban annak idején közmegegyezéssel kialakított szellem — amelyet a NATO által azóta erőszakolt fegyverkezési verseny alaposan kikezdett — újjáéledne és ismét meghatározó lenne kontinensünkön. Éppen ezért már akkor jelezték, hogy a stockholmi nyitányt magas szintűvé kívánnák tenni, s üdvös volna, ha azon a 35 ország külügyminisztereivel képviseltetné magát. Akkor ez az óhaj' a NATO-országok sajtójában valahogyan „elkallódott”... Most viszont változott a kép, legalábbis a nyugati propagandaeszközök tükrében. A NATO-külügyminiszterek legutóbbi decemberi tanácskozása „megelégedéssel” vette tudomásul, hogy az 572 amerikai közép-hatótávolságú rakétanukleáris eszköz nyugat-európai telepítése elkezdődött. „Sajnálattal” állapították viszont meg, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalások ezeknek a fegyverrendszereknek csökkentéséről, illetve a hadászati támadófegyverek számának alacsonyabb szintre való helyezéséről megszakadták. A cél tehát — mint állították — „a Szovjetuniót rábírni arra, hogy térjen vissza a rakétatelepítés megkezdése ellenére is a genfi tárgyalóasztalhoz”. Erre — hangzott a nyugati sajtó érvelése — kiváló alkalmat szolgáltat a stockholmi értekezlet, ahol jelen lesz mind Gromiko szovjet, mind Shultz amerikai külügyminiszter. Vagyis olyan látszatot igyekeztek teremteni, hogy a rakétatelepítés megkezdése ellenére a két külügyminiszter találkozója helyettesítheti a megszakadt genfi tárgyalásokat, s mód lesz arra, hogy az új helyzetben is vélemény- csere kezdődhessen, a középhatótávolságú rakéta-nukleáris rendszerek ügyében, amely elvezethet majd oda, hogy felújítják a genfi megbeszéléseket. Gromiko szovjet külügyminiszter, hogy eloszlassa a szándékos félremagyarázásokat, újra nyilatkozatban fejtette ki a szovjet álláspontot. Eszerint a stockholmi tárgyalás természetesen nem helyettesítheti a genfi megbeszéléseket. Egyrészt azért, mert a svéd fővárosban megnyíló tanácskozáson a bizalomerősítő intézkedések vannak napirenden. Másrészt szovjet részről nem tudják figyelmen kívül hagyni, hogy a NATO megkezdte az európai katonai erőegyensúly megváltoztatására irányuló intézkedéseit. S addig, amíg a már hadrendbe állított amerikai rakétákat nem szerelik le és nem távo- lítják el Nyugat-Európából, csupán kényszerű ellenintézkedések megtételéről lehet szó a Varsói Szerződés oldaláról, a megbontott erőegyensúly helyreállítására. Ezt a határozott beszédet Washingtonban kénytelenek voltak figyelembe venni. Mivel tartottak attól, hogy a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó Stockholmban teljesen elmarad, ha Washington diktálni próbálja a feltételeket, gyorsan visszakoztak. MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI ISMÉT A HELYZET LIBANONBAN? Miután a Jasszer Arafathoz hű palesztin fegyveresek távoztak Tripoliból, Izrael katonai tevékenysége teljes erővel Szíria provokálására összpontosult. A héten többször is előfordult, hogy Tel Aviv légierejének arra adott parancsot, hogy olyan területeket bombázzon Libanonban, amelyeken a Szíriái békefenntartó alakulatok biztosítják a rendet. Ezeknek a barbár támadásoknak — mivel katonai célpontokra az erős légvédelem miatt az izraeli repülőgépek nem tudtak lecsapni — nagyon sok polgári áldozata volt. Ezzel párhuzamosan kezdődött meg az amerikai, francia és olasz úgynevezett nemzetközi rendfenntartó kontingensek „átcsoportosítása”. Washingtonban nem is titkolják .hivatalos körökben, hogy a kormányzatnak kész a terve Libanon három részre való felosztására. Eszerint a déli rész az Avali folyón túli területeken Izrael tartós megszállása alá kerülne. A középső vidék, ahol a nemzetközi kontingensek adnak segítséget ahhoz, hogy Libanon fa- langista kormánya megszilárdítsa hatalmát és leküzdje fegyveres ellenzékét, volna a másik összefüggő terület. A harmadik rész a szíriai béke- fenntartó erők által biztosított terület volna. Ez utóbbit azonban csak ideiglenesen engednék át a megosztás keretében ezeknek az erőknek, s folytatódna ott a küzdelem azért, hogy „destabilizálják” ott a helyzetet és olyan bizonytalanságot, zűrzavart teremtsenek a szüntelen támadásokkal, hogy végül is megalapozzák, az amerikai—izraeli beavatkozás „előfeltételeit”. Az a tény azonban, hogy a damaszkuszi kormányzat higgadtan és egy-egy támadás visszaverésére korlátozott módon reagál az eseményekre, keresztezi Washington és Tel Aviv terveit. Ez a józan magatartás nem teremti meg az előfeltételeket annak „igazolására”, hogy Damaszkusszal nem lehet békés módon rendezni a viszályt. A washingtoni propagandára csapást márt egyébként az is, hogy a damaszkuszi kormányzat a héten szabadon bocsátotta azt a pilótát, aki a szíriai állások amerikai bombázásánál került fogságba. MI AZ OKA ANNAK, HOGY AFRIKA ISMÉT A VILÁGPOLITIKA ELSŐ VONALÁBA KERÜLT? Ami a földrész déli részét illeti, ott a Dél-afrikai Köztársaság agresszív politikája a kiváltó oka a kiéleződött feszültségeknek. A pretoriai csapatok ezúttal nem csupán az angolai határövezet ellen követtek el agressziót, hanem több száz kilométer mélységben hatoltak be és tartósan megszállták ezeket a területeket. A Biztonsági Tanácsban Washington Pretoriát védő. maga tartása miatt ezúttal sem le hetett hatékony intézkedést elérni. Nigériában éppen szilveszterkor zajlott le egy katonai puccs, amely eltávolította a százmillió lakosú, olajban gazdag ország éléről a tavaly újjáválasztott polgári politikusokat. A lépés hátterében a súlyos gazdasági helyzet mellett a korrupció elburjánzása és az húzódik meg — az új vezetők szerint —, hogy Saghari kormányzata tehetetlen volt a bajok leküzdésében, mivel maga is bűnös volt azok előidézésében. Jelenleg még tart az új katonai rendszer hatalmának megszilárdítása az országban. Tunéziában is látszólag csupán a súlyos gazdasági helyzet idézte elő a zavargásokat, amelyek sortüzekbe torkolltak. Hivatalos adatok szerint is több mint félszáz ember esett áldozatául a terrorakciónak. Az okok valójában mélyebbek, s abban gyökereznek, hogy Tunézia a „nyugati modellt” választotta politikai-gazdasági rendszerében a függetlenség kivívása után. A tunéziai fejleményekhez tartozik, hogy Habib Burgiba elnök szombaton átalakította kormányát. Felmentette tisztségéből Idrisz Guiga belügyminisztert, és megbízta Mohamed Mzali miniszterelnököt, hogy kormányfői teendői mellett a belügyminiszteri feladatokat is ellássa. Arkus István * 5 • • i» Madrid Az SKP főtitkára a további feladatokról „Spanyolországban még nem fejeződött be a társadalmi átalakulás. A kommunisták a munkásosztály érdekeit jobban kifejező és szolgáló demokráciáért küzdenek” — hangsúlyozta a Spanyol Kommunista Párt főtitkára. Gerardo Iglesias az Eltiempo című, mérsékelt hetilapnak nyilatkozott a decemberi pártkongresszusról, az SKP előtt álló feladatokról. Iglesias szerint a kongresz- szus nemcsak a párt, hanem az egész spanyol társadalom életében jelentős esemény volt. Egy olyan politikai irányvonal erősödött meg, kapott bizalmat a kongresszustól, amely a pártnak és tagjainak igazi érdekeit, céljait van hivatva szolgálni. A GonzáZez-kormányhoz való viszonyról' szólva Iglesias megerősítette, hogy az SKP nem a kabinet megdöntésére törekszik, hanem eddigi politikájának módosítását szorgalmazza, Ha kell, a tömegek ismételt mozgósításával is arra igyekszik kényszeríteni a kormányt, hogy tartsa be választási ígéreteit. Pravda-cikk a genfi tárgyalások kudarcának okairól Megtévesztő amerikai manőver A Pravda tegnapi száma szerkesztőségi cikkben elemzi azokat az érveket, amelyekkel az Egyesült Államok és más NATO-or- szágok vezetői megpróbálják a Szovjetunióra hárítani a felelősséget az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalások 'j kudarcáért. A terjedelmes cikk felhívja a figyelmet, hogy a Pentagon és az amerikai külügyminisztérium képviselőiből, valamint több NATO-ország információs szakembereiből álló, úgynevezett különleges konzultatív csoport már jóval a genfi tárgyalások megszakadása előtt készített egy beszámolót. amely magában foglalja a Szovjetunió elleni propagandahadjárat főbb érveit. A NATO vezetői mindenekelőtt azt próbálják bebizonyítani, hogy a Pershing—2 rakéták és a robotrepülögépek telepítésére szükség volt. mert Európában „egyenlőtlen helyzet alakult ki a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök tekintetében a NATO kárára.” Folytatódik a Német KP kongresszusa A dolgozók jogainak védelmében Folytatta munkáját a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa. Az NSZK különböző részeiről érkezett több mint 800 küldött az ország dolgozóit leginkább foglalkoztató problémákat vitatta meg. A kongresszus jelmondata: „A békének győznie kell; Rakéták helyett munkát!”. Ez a követelés újra meg újra elhangzott a felszólalásokban. A küldöttek hangsúlyozták, hogy szoros összefüggés van a nyugatnémet kommunisrtáknak a békéért, a fegyverkezési hajsza és az amerikai rakéták NSZK-beli telepítése ellen, illetve a munkásosztály és az összes dolgozó szociális-gazdasági jogaiért folytatott harca között. A kongresszusi küldöttek összetétele arról tanúskodik, hogy az NKP a dolgozók pártja. A résztvevők 76 százaléka munkás és tisztviselő. A küldöttek több mint egyharmada nő. Elégedetlenség Dzsemjei késlekedése miatt Ismétlődő ellenállási akciók pénteken fegiwerAz elmúlt huszonnégy órában a megszállt Dél-Libanon több településén is tüzet nyitottak a helyi lakosságra. A Nabatije közelében fekvő Dzsibsitben az izraeli megszállók egy embert megöltek, egyet pedig megsebesítettek. Tir városában belelőttek a tömegbe. Szidonban tegnap az izraeli katonák páncélozott járműveikről kétszer tüzet nyitottak a járókelőkre, akik közül többen megsebesültek. A libanoni hazafias erők eközben több fegyveres akciót hajtottak végre a megszálló izraeli katonák ellen: Ajn-Ed- Delb közelében foglyul ejtettek egy hírszerző tisztet, néhány dél-libanoni városban rajtaütöttek járőralakulatokon. Közben Bejrutban általános csalódást keltett, hogy Amin Dzsemajel elnök adós maradt a tartós feg, nyugvást ígérő program bejelentésével, és most már leghamarabb csak a szíriai, a szaúd-arábiai és a libanoni külügyminiszter vasárnapra jelzett rijadi találkozójától remélhető a megbékélési folyamat felújítása. Egyenlőtlenségről azonban szó sem lehet — mutat rá a Pravda. Az Egyesült Államok és a NATO hivatalos dokumentumai is elismerték, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet tekintetében viszonylagos egyensúly van a NATO és a Varsói Szerződés között Európában. Az egyenlőtlenségről csupán azért kezdtek beszélni, hogy indokolják azt a képtelen javaslatot, amelynek értelmében a Szovjetuniónak meg kellett volna semmisítenie összes közepes hatótávolságú rakétáit, miközben a NATO semmiféle csökkentést sem hajtott volna végre. A NATO-propaganda arra is hivatkozik, hogy „a Szovjetunió megsértette az általa 1982 márciusában egyoldalúan vállalt moratóriumot”. A tény ezzel szemben az, hogy a Szovjetunió európai részén levő közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetet mennyiségileg és minőségileg is befagyasztották, és megszűnt a régi rakéták felváltása az új típusú, SS—20 jelzésű rakétákkal. Washington ma is mindent megtesz annak bizonyítására, hogy Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris eszközeinek semmi közük az európai nukleáris fegyverzet korlátozásához. és hogy a tárgyalások végső szakaszában „a Szovjetunió is kezdte ezt felismerni”. A Pravda ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a Szovjetunió sem a hivatalos tárgyalásokon, sem a nem hivatalos kapcsolatfelvételek során nem ismerte és nem is ismerhette el az európai egyensúlynak egy olyan formuláját, amelyben nem szerepelnek a NATO-hoz tartozó államok közepes hatótávolságú nukleáris eszközei. Mindezek fényében az amerikai és néhány nyugat-európai vezetőnek az az állítása, hogy a Szovjetunió az amerikai rakéták telepítése esetén is kész visszatérni a tárgyalásokhoz, nem más, mint a közvélemény félrevezetése. A tárgyalások felújításának feltételét 1983. november 24-i nyilatkozatában Jurij Andropov világosan megfogalmazta: ha az Egyesült Államok és a többi NATO-ország késznek mutatkozik visszatérni a közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai, telepítésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész megtenni ezt — szögezi le szerkesztőségi cikkében a Pravda. A kínai kormányfő Washingtonba utazott EBentétek a tajvani kérdésben Tegnap hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott Csao Ce-jang kínai miniszterelnök. Személyében első ízben látogat kínai kormányfő Washingtonba. Csao Damaszkuszi diplomáciai erőfeszítések Palesztin kérés a A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet azzal a kéréssel fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hogy nyilvánítsa törvénytelennek az izraeli törKatonal páncélos Járművek Igyekeztek elriasztani a további megmozdulásoktól a tüntetőket Tunisz utcáin vények hatályának kiterjesztését a megszállt arab területekre. Zaid Terazi, a PFSZ állandó ENSZ-megfigyelője a BT soros elnökéhez intézett levelében emlékeztet arra, hogy az izraeli törvényhozás első olvasásban jóváhagyott egy törvénytervezetet a megszállt területeken elrendelt rendkívüli állapot meghosszabbításáról és felhatalmazta az igazságügyi minisztériumot, hogy alkalmazza ezeken a területeken az izraeli polgári és büntető törvénykezést. Közben Damasz^uszban Ab- del Halim Haddam szíriai külügyminiszter pénteken tanácskozott Rafik Hariri szaúd- arábiai diplomatával, Valid Dzsumblattal, a drúz Haladó Szocialista Párt és Nabíh Ber- ri, az Amal síita szervezet vezérével Bejrut, és a libanoni fővárost környező hegyvidék biztonságának és békéjének megteremtéséről. Megegyezésre még nem jutottak, de tegnap újból találkoztak. Ce-jang az Egyesült Államok után Kanadában is hivatalos látogatást tesz. Csao Ce-jang és Reagan elnök tárgyalásain várhatóan áttekintik a világpolitika összes fontos kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatokat is. Utazásának előestéjén Csao Ce-jang újságírók előtt jelezte, hogy Kína és az Egyesült Államok számos fontos nemzetközi problémát egybecsengően ítél meg, ugyanakkor Kína kritikusan szemléli Washington politikáját a világ bizonyos térségeiben. A kínai—amerikai viszony legfőbb bökkenője a tajvani kérdés. Peking elvárja Washingtontól, hogy hajtsa végre 1982-es megállapodásukat, miszerint az Egyesült Államok minőségileg és mennyiségileg fokozatosan csökkenti a Tajvanra irányuló fegyverszállításait. ÜT CsakrövTde N...U SZÍNPOMPÁS felvonulással, katonai díszszemlével köszöntötték tegnap a kambodzsai főváros lakói az 1979. január 7-i győzelem ötödik évfordulóját. Heng Samrin, a KNFP főtitkára, az államtanács elnöke mondott ünnepi beszédet. TÖBB MINT HUSZONÖT- EZER katona részvételével tartanak márciusban hadgyakorlatokat Norvégiában, a sarkkörtől északra.
