Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

T^íüiabát és műszaki cikkek A kedvezmény mérlege Decemberben — mint hírül adtuk — az ünnepi nagy be­vásárlásokat megelőzően en­gedményes vásárlási akciót hirdettek meg a Gödöllő és Vidéke Áfész-nél. Műszaki, ruházati és a nagyobb, ve­gyescikk részlegekkel is fel­szerelt vidéki üzleteiben, s persze az öt szakmai osztályt magába foglaló gödöllői áru­házukban három hétig har­minc-negyven százalékkal ol­csóbban adtak ruházati és iparcikkeket, játékokat és kul- túrciklkeket. Az áfész árkockázati alap­jának terhére másfél millió forint engedményt kívántak adni a környékbelieknek, köz­tük a szövetkezet tagságának is. Hogyan is sikerült ez az akciójuk, ezt kérdeztük rö­viddel az értékelés befejezése után. — A kedvezményes vásár­lásba vont áruk értéke meg­haladta az ötmillió forintot. Ebből majdnem hárommillió értékű cikk kelt el — mond­ta Nagy Mónika, az áfész köz­gazdásza. — A másfél milliós kockázatunkból így 980 ezer forintot használtunk fel, azaz. vásárlóinknak ennyi kedvez­ményt adtunk. Átlagosan ép­pen harmincöt százalékkal olcsóbban találtak vevőre iparcikkeink. — Minek volt a legnagyobb sikere? Városvédelem Eszmecsere Sok űtja-módja lehet a vá­rosvédelemnek, -szépítésnek, a mű- és egyéb emlékek, termé­szeti értékek óvásának, hasz­nosításának, illetve annak, ho­gyan vonják be a település la­kóit, a patriótáknak nevezett embereket, akik ebben a te­vékenységben ötleteikkel, ja­vaslataikkal, két kezükkel vagy más formában részt vál­lalnának. Példák vannak, más városok egyletei, klubjai, de nyilvánvaló, hogy egy az egy­Válasz cikkünkre Az autóbuszok fűtése — Legjobban, s ez érthető, a télikabátok fogytak az áruház konfekcióosztályán, ugyanott a műszaki osztály bonyolított le igen jó forgalmat. Az áruházban is érdeklőd­tünk, milyen műszaki cikkeket értékesítettek olcsóbban. — A legnagyobb keletjük a Videoton és a lengyel gyárt­mányú Hi-Fi-tornyoknak volt — tájékoztatott Tóth István igazgatóhelyettes. — Ezekből összesen több mint húsz talált gazdára, de jócskán fogyott a sztefeós, a táskarádió, a vil­lanyborotva. Az igazi tömeg­áruból most csak a különféle szerszámokat, fúrógépeket em­líteném. — Üjabb akciót is indítot­tak? — Igen. de ez nem kedvez­ményes, mint sokan gondol­ják. A fehérhetek alatt, csak­úgy, mint mások, viszonylag olcsóbban, nagyobb választék­ban kínálunk ágyneműt, tö­rölközőt, lepedőt. — A Skála-Coop hálózat­ban ezer ágyneműgarnitúrát kaptunk másodikára, ennek nagy volt a keletje, talán lesz némi utánpótlás — teszi hoz­zá Sári Ferencné, a méteráru­osztály vezetője. A fehérhetek­re mintegy 650—700 ezer fo­rint értékű árut kaptunk, s azt az ígéretet, hogy a követ­kező havi fizetés körül megint jön. F. I. a lakókkal ben nem másolhatók ezek a példák. Egy-két éve Gödöllőn is történtek kezdeményezések valamiféle társadalmi egyesü­lés létrehozására, de mind­máig nem váltak valóra. Most a művelődési ház indítványá­ról kaptunk hírt, ami egyelőre nem több. mint hogy összehív­ják az érdeklődőket eszmecse­rére, amelyet január 20-án 18 órakor tartanak. Varga Kál­mán, a ház munkatársa a vi­tavezető, s ki-ki elmondhatja érveit, elgondolásait. LLOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1984. JANUÁR 7., SZOMBAT Etamhvidéki adottságok Gépmúzeum az arborétumban Néhány hete közöltük Szarvady János olvasónk pa­naszos levelét, amelyre meg­kaptuk a Volán illetékeseinek válaszát, amelyet az alábbiak­ban közlünk. A Gödöllői Hírlapban meg­jelent Fűtetlen autóbuszok című írásával kapcsolatban, az alábbiak szerint tájékoztat­juk. Az ön által panaszolt já­ratot, mely 19 órakor indul Veresegyházról, gépkocsiveze­tőnk tudomása nélkül ellen­őriztük és ezután jegyzőköny­vileg is meghallgattuk. Meg­hallgatása során elmondta, hogy emlékezett az esetre és csak azt tudja mondani, amit akkor mondott. Véleményünk szerint ön félreértette dolgozónk vála­szát, mely szerint vállalatunk nem ad elegendő üzemanyagot a fűtésre. Dolgozónk szerint ez úgy hangzott el, hogy a kiál­lási időre nem kapnak üzem­anyagot. Dolgozónk abban hi­bázott, hogy az indulási idő előtt csak 5-10 perccel kap­csolta be a fűtőberendezést. Vállalati utasítás szabályozza ugyanis, hogy az indulási idő előtt 15 perccel már fűteni kell az utasteret és ha a napi középhőmérséklet a 12 Celsius fok alatt marad, az autóbu­szokat fűteni kell. Azokat a gépkocsivezetőin­ket, akik a fűtési kötelezett­ségeiknek nem tesznek eleget, felelősségre vonjuk. Mind­ezek mellett meg kell jegyez­zük, hogy a jelenleg közleked­tetett autóbuszok fűtőberen­dezése —10, —15 Celsius fok­nál már nem tudja kifűteni az utasteret. A fűtőberendezés hiányos­ságai mellett a rövid távú uta­zások gyakori ajtónyitása az autóbuszokban a hidégérzetet növeli. Vállalatunk a jelenle­gi szűkös gazdasági körül­mények között is igyekszik az utaskiszolgálás színvonalát javítani. Intézkedtünk, hogy a végállomásokon hideg időben az indulási idő előtt az előírt 15.percnél korábban is be- szállhassanak az utasok. A fűtőberendezések működ­tetését rendszeresen ellenőriz­zük, a műszaki feltételeket igyekszünk folyamatosan biz­tosítani, a gépkocsivezetők részére a szükséges üzem­anyag a fűtéshez is rendelke­zésre áll. Kérjük válaszunk elfogadá­sát. HÉV-vel a szabadba — így hirdette a régi jelszó. De a többség évtizedeken át inkább a munkahelyét közelítette meg a zöld-fehér szerelvényekkel. Kezdetben volt a kalitkaszerű nyárias kocsikupé. Emlékszünk a már kényelmesebb szege­cselt típusokra, pullmannak is becézték őket. Húzta őket a jó öreg Tigris, amely nehezen birkózott meg az Ilona-telepi emelkedővel. Volt, amikor visszatolatott a cinkotai állo­másra. s újra nekidurálta ma­gát. Aztán jöttek az igen kedvelt középfeljáratú kocsik, a Győri Vagongyár szerelvényei, me­lyek jókora utat, sok-sok ezer kilométert futottak. Az 1940- es években készültek, s csak­nem négy évtizedig szolgáltak. Takarították Bejárás közben az utas sok mindent megélt, sok mindent megfigyelt. Ötvenöt-hatvan perc alatt tettük meg az utat a két. végállomás. Gödöllő— Budapest. Keleti pályaudvar között. Általában gondozot­tak voltak a ikocsik (sö­pörték őket a végállomáso­kon), az állomásokon le­Mit tudunk a gödöllői ar­borétumról? Semmit! Miért nem? Erre a kérdésre keres­tem a választ, amikor ki­mentem az arborétumba. Ré­gebben többször is jártam ott erdészeti gépvizsgálatok kap­csán. A terület bejárására, megismerésére azonban eddig nem nyílt módom. Megkeres­tem Kmetty Lászlót, az Er­dészeti Tudományos Intézet Gödöllői Kísérleti Állomásá­nak (ez az arborétum hivata­los neve), igazgatóhelyettesét. Az ő segítségével szeretném most röviden bemutatni az arborétum történetét és az ott folyó munkát. Mag, csemete A gödöllői arborétumot 1902-ben alapította Darányi Ignác akkori földművelés- ügyi miniszter, koronauradal­mi területeken, mintegy 190 hektáron. A kijelölt terület korábban zömmel szántó, kis részben legelő, illetve laza szerkezetű, ligetes erdőfolt volt. A bekerített területet 1902—1914. között több lép­csőben telepítették be, s mint egység Gödöllői M. Kir. Fé­ny őfakísérleti Telepként ke­rült a kísérleti intézmények sorába. Az arborétumnak az alapító szándéka szerinti cél­jai a következők voltak: hono­sítás általában, különleges cél az Alföld fásítására alkalmas fenyő- és lomb fajok honosí­tása, helyi cél a gödöllői dombvidék erdeinek feljavítá­sára alkalmas, az őshonosnál értékesebb fafajok honosítása, mellékcélként: fajtagyűjte­mény, arborétum létesítése. Nagyon érdekesek a terület természeti adottságai. Éghaj­lata az erdő számára megfe­lelő. Nem az Alföld és a hegyvidék határterülete, ha­nem már jellegzetesen domb­vidéki éghajlatú. A csapadék rendkívül változó, évi átlaga 596 milliméter. Az átlaghő­mérséklet 9,1 fok, a környeze­téhez viszonyítva hűvösebb, a relatív páratartalom évi átla­ga 74 százalék. Az arborétum egyik különlegessége, hogy vő várótermeket hidegben fű­tötték. Maga a HÉV-pálya menta is takarítva volt. Diá­kok, srácok nyaranta gyomta- lanítottak. Az állomás épületei is virágos és füves térség kö­zepében voltak. Arról már nem is beszélve, hogy olyan korán nem tudtunk kimenni a HÉV-hez hóesés idején, hogy na takarították volna már, legalább a felszállóhelyeknél a hgvat. Másképp A kocsikat nem mindig fű­tötték, időnként tapsikoltuk magunkat, kopogtattuk a pad­lót lábunkkal fázás ellen. Nyá­ron pedig le tudtuk engedni (igazán le) az ablakokat, s így valahogy a ránk tűző na­pot is kibírtuk. Az 50-es évek­ben történt, hogy a nagyravá­gyó tervek majdnem elsöpörték az elődeink nagyszerű mun­kájával létrehozott HÉV-et. Volt olyan elképzelés (ak­kor a MÁV kezelésében volt a HÉV), hogy majd autóbu­szok bonyolítják le a forgal­mat. Uramisten — mondtuk akkor sokan. Még szerencse, hogy voltak józanabb elmék. Sok-sok aláírást gyűjtöttünk a szerelvényen, amit illetékes természetes vize nincs, még egy kis forrás sem akad a területén. Fő vonalaiban az eredetivel mindmáig meg­egyező tervrajzát, parkszerű kiképzését a fővárosi kerté­szet akkori igazgatója készí­tette és Pirkner Ernő erdő­igazgató és munkatársai kivi­telezték. A magokat, illetve a csemetéket importálták. Fenyők, tölgyek 4 Az I. és a II. világháború alatti és azt követő évek so­rán bizonyos értelemben pó­tolhatatlan károk érték az arborétumot (kerítések ello­pása, értékes fajok rongálása, vagy teljes tönkretétele, egész területén faállományának ki­pusztítása.) 1956-ban az Or­szágos Erdészeti Főigazgató­ság szinte újonnan alapította az eredetivel azonos céllal. Erre azért volt szükség, mert a 135 hektáron lévő faállo­mánynak csak mintegy 37 százalékát tartotta fenntar­tásra érdemesnek az ÉRTI kutatóiból álló munkacsoport. Folytatják a korábbi idősza­kokból fennmaradt fajok (egyedek és állományfoltok) megőrzését és vizsgálatát, számos helyen végeztek re­konstrukciót is az eredeti (I. világháború előtti) leírá­sokban szereplő, de azóta el­pusztult fafajokkal az akkor kijelölt parcellákban. A megőrző, illetve rekonst­ruáló tevékenységen mind méreteiben, mind jelentőségé­ben túlnőnek azonban az új génmegőrző és nemesítési cé­lú kísérletek. Az utóbbi két évtizedben létesített legfonto­sabb származási, nemesítési kísérleteik az alábbi fafajok­ra terjednek ki: jegenyefenyő, duglaszfenyő. vörösfenyő, er­deifenyő, feketefenyő, egzóta- fenyők, illetve akác, nemes- nyáralk, tölgyek. Állományjellegű telepítések is vannak őshonos fajokból és egzótákból is. Biológiai jellegű alap- és alkalmazott kutatásaik közé tartozik még a méhészeti célú nemesítés és ■ a rovarkártételek előre jelzé­helyre juttattunk. S megma­radt a HÉV. De azért Gödöllőt (a gödöl- lőieket) büntették, ma már alig hihető, de csak két állo­máson álltak meg a vonatok. A végállomáson és a főtéren. Az Erzsébet parki megállóhely megszűnt (pedig az Árammé­rőgyár is működött, már), a Palota-kert pedig HÉV-teher- pályaudvar lett. Egy időben volt olyan elképzelés, hogy az Árammérőgyár külön megállót kap (a jelenlegi gyári olajka­zánnal szemben), a hozzávaló anyagok is ott voltak már, az­tán valakik másként intézked­tek. Ha nincs Régebben a HÉV téli és nyári menetrend szerint indí­totta szerelvényeit, igaz, akko­riban kisebb volt a jármű­parkja. Általában 60—40—30 percenként indultak Gödöllő­ről a vonatok. A mostani 20— 30—40 perces indulási idők igen kedvezőek Csakhogy több dologban nincs minden rend­ben mostanában, legalábbis itt Gödöllőn. Négy állomásán nincs nyomtatott menetrend. Irkapapírra van hol ceruzával, hol tollal átírva olyan kisegí­tő tájékoztatás. Nem hívá­sét célzó fénycsapdahálózat központja is itt van. Terüle­tén a 60-as évek óta egyre kiterjedtebb gépkísérleti és műszaki fejlesztési tevékeny­ség is folyik, valamint itt található az ország egyetlen szabadtéri erdészeti gepmú- zeuma is. Ma a gödöllői arborétum az ÉRTI központ kutatási bázisa, amely kísérleti állomásként működik, 350 hektáron. Az arborétum háromnegyed év­százados történetében az utóbbi két évtized joggal mérhető az alapítók másfél évtizedes nagyszerű idősza­kában, sőt eredményeit te­kintve, meg is haladja azt. A beszélgetés után rövid sétát tettünk a régi arboré­tum fái közt. Az itteni tele­pítésekre jellemző, hogy az egzóták és nemesített fajták nem csoportokban, hanem ál­lományjelleggel lettek tele­pítve és üzemi kezelésben ré­szesülnek. A kísérleti par­cellák egyhangúságát arboré- tumi foltokkal oldják fel. Cssk csoportosan A terület kiemelt kísérleti jellege miatt, biológiai alap­kutatások, nemesítések, saj­nos, nem fogad egyéni láto­gatókat, de a TIT által szer­vezett csoportok kalauzolását megfelelő szakmai vezetéssel biztosítják. Szász Gábor A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Családi fotográfiák a gödöl­lői járás falvaiból, fotós falu- történeti kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fényké­pei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás megte­kinthető 10—14 óráig. Hévizgyörk, művelődési ház: Tarnóczi-diszkó, 20 órától. talos. Érdekes, hogy a díjsza­bás kinagyítva, hivatalosan van, a menetrend pedig csak amatőr módon, szinte sehogy, már évek óta. Sőt, ha fellé­pünk a kocsiba, még némi fe­nyegetettséget is átélünk, mert ott jó nyomdai kivitelben sze­münkbe ötlik, hogy aki a jegy- gyei visszaél, jegy nélkül mer felszállni, súlyos büntetést ér­demel. Főleg akkor, ha nincs nála azonnal leróható pénz- mennyiség. * Értelmesen Itt is valami rendellenesség van, mert két állomáson van állandó pénztár, kettőn pedig nem mindig (írhattam volna azt is, hébe-hóba). De a leg­szomorúbb az, hogy ezt nem minden jegykezelő tudja. S nemegyszer vita származik ebből. Tudjuk, az utas' nem külön­leges lény, de, mint írtam, sok mindent megél sok mindent megfigyel, azt is észrevette, vagy észreveszi, hogy a most futó szerelvények igaz, hogy újak, de több hibájuk van. Nehezen nyílnak az ajtók, a kabátot nem lehet felakaszta­ni, mert belelóg a másik utas arcába. A középre szerelt vi­lágítótestek nem mindegyike ég, vagv ha ég. a burák homá­lyosak. S itt. a régi idők vil­lannak fel. amikor egy négyes ülésre jutott egy égő. s lehe­tett olvasni, értelmesen tölte­ni az utazási időt. Szántai Sándor g SZOM BAH JEGYZET E Levél Gondolatban megkövetek mindenkit, akit bántottam,-szidtam. Elég a bocsánatot gondolatban kérnem, hiszen a szidalom sem szemtől szemben esett meg, valójá­ban tehát senkinek sem okoztam kellemetlen perce­ket. Többről van azonban szó, mint megkövetésről. Elismerő főhajtásom mind- azoké, akiket valamikor ki­nevettem, lekicsinyeltem, Sőt, bizonyos mértékig föl is menthetem magam, át­hárítva a felelősség egy jó­kora adagját oktatóimra, nevelőimre. Ök igyekeztek ugyanis megtanítani arra, hogyan, miképpen illik, sőt kell megfogalmazni egy magánlevelet. Akiket kinevettem, azok­nak valószínűleg senki sení mondta el, milyen is a sza­bályok szerinti levelezés. Mi volt azokban a levelek­ben, melyeket nagyvonalú­an meg-, sőt elítéltem. Par- lagias fogalmazványok vol­tak, így szólt akkori lesújtó véleményem. Mindegyik az­zal kezdődött, hogy hála a jóistennek vagy a sorsnak, egészséges vagyok, amit ti- néktek is szívből kívánok. Majd a tárgyalásban ha­sonló szellemben folytató­dott. Következett az időjá­rás taglalása, hetek óta for­róság van, nagyon kéne már egy kis eső. napok óta esik, elég volna már, sár­tengerben caplatunk, fuldo­kolnak a növények, hull a hó, dermesztő a hideg, alig győzzük ellapátolni a havat, mire az udvar végébe érünk, többször is megder­med a kezünk. Már azt sem tudom, mit főzzek, ha asz- szony a levélíró, ezek so­sem mondanak semmit, mármint a család tagjai, csak húzzák a szájukat, ha körülülik az asztalt. Kehes a ló, fogytán a zab. meg­ellett a tarka, vettem a szomszéd község vásárán egy pár szép malacot, most éppen kaszanyelet faragok, van idő, tél van — így a férfiember. Világraszóló nagy esemé­nyek részletes leírása, ki ment férjhez, kinek kihez kellett volna mennie, me- , lyik legény sündörög a lány körül, merrefelé kujtorog a fiú. Vettünk cipőt, nem kaptunk kabátot, voltunk a fővárosban, annyira fáj a fejem, majd széthasad, nem bírom a nagy tömeget, hiá­ba, falusi vagyok, az is ma­radok. Következtek a szom­szédok, a rokonok, mit csi­náltak jól, mit rosszul, az egyiket szidták, a másikat irigyelték. Múlt . időben beszélek? Mondhatnám jelenben is. A hébe-korba érkező levelek­ben úgyszintén ilyen és eh­hez hasonló közlések áll­nak, semmi magasztos el­mefuttatás, amit ködös si- hederfejjel vártam volna a szabályos irományoktól. -Most a mai tárgyakról esik szó, elromlott a tévé, nagy a villanyszámla, a szom­széd hűtőszekrényt vett, a lórii/ továbbtanul, a fip nem, leadtam a nyulakat, de gondolkozom, ne szá­moljam-e fel a tenyészetet sok vele a munka, segíteni senki sem akar, a sógor külföldre készül, oda mi so­ha nem jutunk el. Évszázadok óta íródnak ezek a levelek, s milyen jó. hogy megírják őket. Ava­tott. szem sorsokat, létfor­mákat, életszokásokat, gaz­dasági törvényszerűségeket, társadalmi viszonyokat ol­vashat ki belőlük. Utak és közigazgatás állapotára, életszínvonalra, lakáskultú­rára, műveltségi színvonal­ra következtethet belőlük. A napokban elolvastam néhány Gödöllőről szóló helytörténeti tanulmányt, akkor erősödött meg ben­nem az a felismerés, hogy mennyire igaza volt múlt­ban búvárkodó tanár isme­rősömnek, amikor lelkesen beszélt az ilyesfajta magán­levelekről. Nincs megbíz­hatóbb náluk, hiszen egy­másnak írják az emberek, eszükbe sem jut, hogy ők majd adatközlők lesznek. A dolgokat, tényeket azon melegében Írják le, örömü­ket, bánatukat kendőzetle­nül közlik Élik, csinálják és rögzítik a történelmet. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mcntényi István főosztályvezető Sóhár István osztályvezető üképzeiés és valóság Jézai elmék mindig akadnak

Next

/
Thumbnails
Contents