Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

1984. JANUAR 6., PÉNTEK Párttestilíetek ülései Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1983. október 12-i határozata alapján a ceglédi járási pártbizottság tegnap záróülést tartott. A tanácskozáson részt vett ár. Arató András, a megyei pártbizottság titkára, aki mél­tatta a járás politikai, gazda­sági, társadalmi fejlődését, a kommunisták, a dolgozók és a lakosság munkájának sze­repét. Podmaniczki István, a járási pártbizottság titkára megköszönte a pártbizottság, a fegyelmi bizottság és a mun­kabizottságok tagjainak köz­életi aktivitását, a munkában tanúsított felelősségüket, kér­ve őket új pártmegbízatásuk következetes teljesítésére. A párthatározatnak megfelelően a testület tagjai tudomásul vették a járási pártbizottság megszűnéséről szóló előter­jesztést. A ceglédi városi pártbizott­ság ugyancsak tegnap tartott testületi ülést. Ezen részt vett dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára, aki tá­jékoztatta a pártbizottság tag­jait arról, hogy a Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata értelmében a ceg­lédi városi pártbizottságot létszámában ki kell bővíteni. Ennek megfelelően a városi pártbizottság a volt járási pártbizottság tagjai közül többeket kooptált soraiba és létrehozta a 67 fős városi pártbizottságot. A megyei párt-végrehajtóbizottság ja­vaslata alapján a városi párt- bizottság megválasztotta az új végrehajtó bizottság tagjait és tisztségviselőit. Első titkár­nak Bulla Jánost, titkárainak Berla Ferencet és Podma­niczki Istvánt választotta. Az MSZMP lottsága 1983. Központi október Bi­12-i határozata alapján a dabasi járási pártbizottság is tegnap tartotta záróülését. Részt vett az ülésen Komá­romi János, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszer- vezstek osztályának vezetője, aki méltatta a járás politikai, gazdasági, társadalmi fejlődé­sét, a kommunisták, a dolgo­zók és a lakosság munkájának szerepét. Ádori Károly, a já­rási pártbizottság első titkára megköszönte a pártbizottság, a fegyelmi bizottság és a munkabizottságok tagjainak közéleti aktivitását, a munká­ban tanúsított felelősségüket, kérve őket új pártmegbízatá­suk következetes teljesítésére. A Központi Bizottság határo­zatának megfelelően a testü­let tagjai tudomásul vették a járási pártbizottság megszű­néséről szóló előterjesztést. A dabasi nagyközségi párt- bizottság tegnapi ülésén részt vett Komáromi János, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, aki tájékoztatta a pártbizottság tagjait arról, hogy a Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata értelmében Dabaso-n városi jogú nagyközségi pártbizott­ságot kell létrehozni. Ennek megfelelően a községi párt- bizottság a volt dabasi járási pártbizottság tagjai közül többeket kooptált soraiba és létrehozta a 45 fős városi jo­gú nagyközségi pártbizottsá­got. A megyei párt-végrehaj- tóbizottság javaslata alapján a pártbizottság megválasztotta az új végrehajtó bizottság tagjait és tisztségviselőit. El­ső titkárnak Ádori Károlyt, titkárnak Méhész Jánost és Hernádi Lászlónét választotta meg. A fémszekrénytől az elektronikáig Sok a láb, mégis billegnek — Majdnem ezerféle termé­ket gyárt szövetkezetünk, sok lábon állunk. Ennek az az elő­nye, hogy nehéz felbillenteni gazdálkodásunk egyensúlyát. Hátránya is ebből fakad: a sok láb közül az egyik-másik mindig betegeskedik, s ezért a felépítmény mégiscsak billeg. — Ezzel kezdte beszélgetésün­ket Steiner László, a budaörsi Texelektro Ipari Szövetkezet műszaki vezetője, s a továb­biakban is erről lesz szó: va­jon mit tehetnek azért, hogy a legnehezebb körülmények között is állva maradjanak, s a vevőkért folyó versengésben esélyesként indulhassanak? Ha púpos a bor Kezdjük az ismerkedést. A „névjegykártyán” ez áll: Tex­til és Elektronika Ipari Szö­vetkezet. E két, látszólag egy­mástól nagyon távol eső tevé­kenység jól megfér egymás mellett. Öt főágazatuk közül az egyik legjelentősebb a köny- nyűipari, amely igen sokolda­lú. Nem csupán a hagyományos konfekcionálást végzi —egye­bek között különböző csecse­mőruhákat varrnak —, hanem ide tartozik műanyagüzemünk is, amelyből a legkisebbeknek való pelenkázónadrágok, újab­ban pedig esőpelerin és tépő­záras bébinadrág kerül a bol­tokba. Kötő- és szövőüzemük az egyik a sok láb közül, amely most betegeskedik: a szövődé terméke iránt alaposan meg­csappant a kereslet, a kötött­áruk még úgyahogy elkelnek. Bőrdíszmű-részlegünk viszont már sikeresebb, a Texikuli fantázianevet viselő gyermek- hordszékükkel a legutóbbi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron OKISZ-plakettet nyertek. Nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismertek bőrönd­Teftek nélkül a szavak mit sem érnek Mindig kettőn áll a vásár Az ember kitalál egy nagyon gazdaságos, termelékeny, hasznos és sokat tudó technológiát, gépet, s aztán azon törheti a fejét, mit is tegyen, hogy ettől az emberért dol­gozó masinától megvédje — az embert. Ezzel a sokat­mondó megállapítással kezdi a beszélgetést Oláh Zsig- mond, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat munkavédelmi vezetője. A megye egész területét átfogó, több ezer embert foglalkoztató nagyvállalatnál ma még olyan munkahelyek is vannak, amelyek valamilyen for­mában veszélyt jelentenek az ember egészségére. — Ez természetes, bizonyos szempontból. A korszerűbb technika egyben nagyobb ve­szélyforrás is lehet annak, aki nem használja a védőfelsze­relést. Azon kell viszont mun­kálkodnunk, hogy a dolgozók, a vezetők egyaránt úgy érez­zék, mindent meg kell ten- niök a biztonságért — szögezi le Oláh Zsigmond, aki másfél évtizede tevékenykedik ezen a poszton, s igazán gazdag ta­pasztalatokkal a háta mögött formálhat véleményt a témá­ban. Baleseti forrás — Kettőn áll a vásár? — Mindenképpen. Hiszen hiába tesz meg mindent az üzem azért, hogy a dolgozót védje, ha ő maga nem hasz­nálja a, védőfelszerelést, vagy figyelmetlenül végzi a mun­káját. Bizonyított, hogy a fe­gyelmezetlenség, az előírt * technológia megszegése a leg­gyakoribb baleseti forrás. A körínyelműsködés maradandó károsodást okozhat, vagy élet­re szóló tragédiát... — Elhangzik olykor, hogy egy-egy új üzem létrehozása­kor próbálják „megtakaríta­ni” a védőfelszerelések, be­rendezések költségeit, hiszen ugyancsak megfogyatkozott a vállalatok fejlesztésre fordít­ható pénze. — A jogszabályok betartása mindenki számára kötelező, spórolni épp a védelmi eszkö­zökön nem kifizetődő. Nem akarom mentegetni a vállala­tot, nálunk nem is él ez a faj­ta takarékos szemlélet, de gyakran nehéz az éppen meg­felelő berendezést megtalálni. Itt voltaik például a gázálar­cok. Nagyon merevek, nem igazodnak kellően az archoz, magyarán pont arra nem hasz­nálhatók, ami a rendeltetésük, máshonnan kellett jobbakat vásárolni. Csaknem havonta adtunk védőcipőt a dolgozók­nak, míg végre sikerült olaj­álló. hosszabb élettartamú faj­tát találnunk. Parányi alkat­részekkel nehéz dolgozni az ormótlan védőkesztyűben... Mindez azonban nem lehet ki­búvó arra, hogy ne gondos­kodjunk a megfelelő egyéni és kollektív védőberendezésekről. Az új üzemeknél már a kez­detektől így volt, a régieknél pedig folyamatosan pótoltuk a hiányosságokat. Meggyőzéssel — Helyenként kötekedő, a termelést akadályozó „szük­séges rossz”-nak tekintik a munkavédelmi vezetőt, meg­bízottakat, — Ahol a termelés részének tekintik a biztonságos munka­feltételek megteremtését, ott erről szó sem lehet. A már említett szemléletváltozásnak köszönhetően a gyáregységek vezetői, a termelés irányítói is érzik, tettek nélkül a szép szavak mit sem érnek. Gyak­ran vádolnak azzal, hogy túl­ságosan is elnéző vagyok, ha szabálytalanságot tapasztalok — azért előfordul nálunk is —, nem élek azonnal jogaimmal, viszonylag kevesebb felelős­ségre vonást kezdeményezek. Lehetséges. De elvem az, hogy a meggyőzés, a szép szó, a se­gítség a büntetésnél gyakorta eredményesebb. — A diplomácia sem hiá­nyozhat tehát a munkamód­szeréből? — Erre mindenképpen szük­ség van, de nem jelenthet meg­alkuvást. Vannak nálunk kü­lönösen veszélyes munkahe­lyek, mint a gyömrői vegyi­gyár, vagy a bőrdíszmű gyár­egység, a szentendrei írósze­resek is sok vegyi anyagot használnak — résen kell len­nünk. Segít az üzemorvosi hálózat is, a rendszeres ellen­őrzéssel ők igazán rajta tart­ják a szemüket a veszélyes he­lyeken dolgozókon. Korszerű eszközökkel esetleg már akkor ki tudják mutatni a károso­dást, amikor a dolgozónak még nincs panasza. Éppen ezért ez a fajta „baleset” igen ritka, sokkal több a figyelmetlen­ség számlájára írható sérülés. Elég egy pillanat A rendszeres ellenőrzéssel persze a fegyelmezetlenség is csökkenthető. A PEVDI-nél a középvezetőknek prémiumfel­tétel, hogy saját területükön a munkavédelem érdekében mindent megtegyenek, ha kell szép szóval, személyes ráha­tással, ha másképp nem megy — szigorral. — Á PEVDI munkavédelmi vezetője tehát nyugodtan hajt­hatja mindennap álomra a fejét? — Azt hiszem, igazán nyu­godtak nem lehetünk. Hiszen elég egyetlen pillanat, egy ki­siklás, és máris kész a baj, de fegyelmezettebb, önmagunk iránt is nagyobb követelmé­nyeket támasztó munkával a balesetveszélyt a legkisebbre csökkenthetjük, s a bonyolult gép így lesz biztonságos, sze­líd eszköz a kezünkben. Gáspár Mária jeik. Tőkés exportjuk e termé­kekből ebben az esztendőben csaknem a duplájára nőtt, s ez a várható adatok szerint az év végéig mintegy 24 millió forintos bevételhez juttatta a szövetkezetét. Amire.különösen büszkék: sikerült megoldani­uk több, a bőröndgyártásban használt alkatrész hazai elő­állítását, s ezekből más válla­latoknak is tudnak szállítani. Nem állítják, hogy náluk nincs gond a minőséggel. Stei­ner László erre példákat is ismertetett. A külföldi partne­rek igényei rendkívül maga­sak, s bizony megtörtént, hogy a vevő a hibás termékeket a szerződésben rögzített árnál olcsóbban vette csak át. Ennek nem az volt az oka, hogy a szövetkezetiek nem képesek egyenletesen kiváló minőségű munkát elvégezni! A műszaki vezető a szemléletre hívta fel a figyelmünket: — A bőráruk készítésének egyik neuralgikus pontja a sza­bászat. Megtörtént: éppen ott jártam, amikor az egyik dol­gozó olyan alapanyagot sza­bott, amely felpúposodott. Kérdeztem, miért csinálja? Azt válaszolta, hogy azért, mert ez is jó, csak nem fogta meg a ragasztó. Belföldön biz­tosan jó lesz! Hibás ez a gon­dolkodás. Többszörösen is az. Mert valaki selejtes terméket adott tovább, kollégája pedig ahelyett, hogy erre felfigyelt volna, feldolgozza, s végül a boltokba kerül. Vagy éppen a külföldi vevőhöz. Így is, úgy is: hitelrontásról van szó! Siker Ferihegyen E kis kitérő után folytas­suk a „névjegy” további ta­nulmányozását. Gépipari ága­zat — olvashatjuk. E tevékeny­ségük hagyományos: szerszám- készítés, fröccsöntés, az érdi telephelyen pedig fémlemez­préseléssel, galvánozással és alugrafikák készítésével fog­lalkoznak. Finommechanikai üzemük NDK-kooperációban laboratóriumi felszereléseket és műszereket gyárt immár évek óta, s a jövőre nézve is jó kilátásokkal. Készítenek még gyermekjátékokba való kismotorokat is a Lemezáru- gyárnak. Üjkeletű viszont a kapcsola­tuk az AGA svéd céggel, amelynek a gyártási eljárását felhasználva lángvágó automa­tákat készítenek. A kapcsola­tok egyre szélesebbek, sőt még jobbak is lehetnének, ha.., ha például nem érné olyan meglepetés a budaörsieket, mint legutóbb is: a már émlí- tett ipari berendezéshez sze­rettek volnak több hazai alap­anyagot felhasználni, ám a kí­sérlet végül kudarccal végző­dött. A hazai csavarok, aláté­tek égy részének minősége nem felel meg a svéd előírásoknak, s ezért a budaörsiek kénytele­nek voltak a drágább import­nál maradni. Büszkén emlegetik viszont elektronikai ágazatuk sikereit Gyártmányaik közül kiemel­kednek a postának szállított telefon-ikerállomás kapcsoló áramkörök. Tavaly vezették be a modul tápegységcsaládot, amely döntően hazai alkatré­szekből készült. Terveik között szerepel egy olyan rendszer kiépítése, amelyben nincsenek mozgó alkatrészek. De említ­sük meg azt is, hogy a Ferihe­gyi repülőtér bővítésében szin­tén részt vesz a szövetkezet. AjZ energiaellátó rendszer né­hány részegységét a budaör­siek gyártják, s a helyszínen szerelik is. Érdekes a történe­te annak, hogyan született meg a megrendelés. A kivitelező vállalat először csak fémszek­rényt kért, ám később megis­merve a Texelektro tevékeny­ségét, már nagyobb megrende­lésekre is hajlandó volt. Nehéz a válasz versenyt a konkurrenciával. Az utóbbi időben komoly gon­dot okozott, hogy filléres im­port alkatrészek miatt olykor milliós készletek álltak a rak tárakban, ezért, azt tervezik, felülvizsgálják az anyagfel használást. Megoldást jelent­het a gyártmányfejlesztés is. Csoportjuk, amely e feladattal foglalkozik, jól képzett szak­emberekből áll. Beszélgető partnereink — igaz, csak hal­kan —, de megfogalmaztak egy megoldási javaslatot, amely, tegyük hozzá, éssze­rűen is hangzik. Eszerint va lamennyi gazdálkodó a tőkés exportért kapott valuta egy részével szabadon gazdálkod­hatna, s azt importálhatna, amit akar. A Texelektrónál sincsenek tehát könnyű helyzetben sem a vezetők, sem a dolgozók. Ezekben a napokban már az idei terv teljesítésén dolgoz­nak. S nem mindegy, hogy hogyan! Mert tudják, csak eredményes munka után vár­hatják, hogy vastagabb lesz a boríték. Addig azonban szá­mos fontos döntést kell hozni, s ezeket a szövetkezeti demok­rácia fórumain kell megvitat­ni. Határozni valószínűleg ne­héz lesz, de a kockázatot vál lalni kell. S ettől eddig sem sem féltek a szövetkezetnél... Furucz Zoltán Vetélkedő brigádoknak Mint köztudott, idén ápri­lisban lesz Körösi Csorna Sán­dor, a világszerte ismert tu­dós születésének kétszázadik évfordulója.. A bicentenárium alkalmából rendezendő hazai ünnepségeink része az Elin­dultam szép hazámbul című művelődési mozgalom, ame­lyet a Körösi Csoma-emlékbi­zottság a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat, a Könyvér­tékesítő Vállalat és a SZOT Szociálturisztikai Iroda támo­gatásával a Szakszervezetek Művelődési Háza hirdet meg a szocialista brigádok és bri­gádklubok három tagú csapa­tai számára. Erről tájékoz­tatta tegnap a- sajtó képvise­lőit Urbán Gyula, a művelődé­si ház igazgatója. Az országos pályázaton résztvevőknek a Népszavában havonta — összesen négyszer — megjelenő kérdésekre kell válaszolniuk. Az ezt követő szóbeli vetélkedőn a legjobb tizenkét csapat között dől el a végleges helyezési sorrend: A pályázat feltételeit január 8-án az első forduló kérdéseit január 15-én közli a lap, s a válaszokat — a kérdések sor­rendjében, a kitöltött jelent­kezési lappal együtt — feb­ruár 15-ig kell az SZMH-ba küldeni (Budapest, 1119. Fe­hérvári út 47.) A borítékra írják rá: Körösi Csorna mű­velődési mozgalom. A neve­zési díj csapatonként százöt­ven forint, amelyet a további díjazásokra fordítanak. Megemlíthetnénk még elekt­ronikai fénytájékoztatóinkat. amelyek a mexikói és a mün­cheni olimpián is hirdették a magyar szövetkezét sikerét, ám befejezésül inkább szóljunk arról, hogy hogyan bírják a Aki megérdemli T öbbször tájékoztattuk már olvasóinkat ar­ról, hogy milyen sze­repe volt és van a százha­lombattai katalitikus krakküzem építésének gyor­sításában a frissen alkal­mazott bérszabályozási rendszernek. A dolog lé­nyege roppant egyszerű: a kivitelezésben a dolgozók teljesítményük arányában jutnak jövedelemhez. A ta­pasztalat: ez á módszer rendkívül kedvezően hatott a teljesítmények alakulásá­ra: Van ugyanis égy motí­vuma, miszerint: ha a meg­állapított határidők nem teljesülnek, a kedvezmé­nyeket vissza kell téríteni. A mi korosztályunkat még úgy nevelték, hogy azt kellett szem előtt tarta­nunk, mit kapunk, ha nem csináljuk meg, amit ránk bíztak. A mi gyerekeink kérdése: mit kapok, ha tel­jesítem? A helyes út vala­hol a kettő között leledzik, valahogy úgy volna jó, aho­gyan Százhalombattán kita­lálták. Azaz: a kimagasló teljesítményt jutalmazni, a mulasztásért pedig elvonni a járandóságból, megfelelő arányban. Természetes igazságérze­tünk azt súgja, hogy aki jobban dolgozik, többet ke­ressen. Erre módolták ki il­letékesek a differenciált bé­rezés lehetőségét, amelynek hasznos voltáról hosszan szoktunk beszélni különbö­ző fórumokon. Ám rendsze­rint csak addig tartjuk épü­letes találmánynak,^ amíg nem minket érint. Mármint úgy, hogy személy szerint mi kapunk kevesebbet, mert többet nem érdem­iünk. Ezért aztán sok he­lyütt választják a kényel­mesebb megoldást: a diffe­renciálásra szánt összeget egyformán elosztják, így senki se őrről — legföljebb az áll tovább egy házzal, akinek valóban kaonia kel­lett volna belőle. És ebből lesz a baj előbb varv utóbb. És ez a baj megelőz­hető. ha az arra hivatott vezetők fokozottabban kfc>s- rik figyelemmel dolgozóik tevékenységét, rendszeresen értékelik azt. s illően hono­rálják, amikor arra kerül a sor. Mert igen jelentős szere­pük lesz a jövőben a jöve­delem elosztása szempont­jából e közvetlen munka­helyi vezetőknek. Ismere­tes. hogy milyen ösztönzési lehetőségedet kínál a mó­dosított alapbérrendszer, valamint az, hogy a válla­latok szélesebb körben al­kalmazhatnak a mainál sokkal rugalmasabb bér- formákat. Az új bértarifák egyúttal módot adnak arra is, hogy' a munkáltatók — a cég eredményességétől függően — jobban megfi­zethessék a pályakezdő fia­talokat, , az alkotó műszaki és közgazdasági szakembe­reket, s a kifejezetten ked­vezőtlen körülmények kö­zött dolgozókat. Ha már említettük Száz­halombattát, maradjunk itt ez utóbbi ügyben is. Köz­tudott, hogy a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál Is több munkaterületen folya­matos munkarendben dol­goznak, s óriási gondokkal küzdenek a kellő képzett­ségű szakember-utánpótlás­ban. Ez a munkarend ugyanis egyáltalán nem vonzó sem a fiatalok, sem az idősebb korosztályok számára. Bízunk abban, hogy hasonlóan az ország több ilyen nagyvállalatá­hoz. sikerül valamilyen mó- don, a bérrendszer módosí­tásával — s nem feltétlenül helyi kezdeményezésre, sa­ját erőfeszítésekre hagyat­kozva — megváltoztatni e munkakörök presztízsét. Egyéni bérfeszültségeket persze központilag nem le­het feloldani, csak helyileg. S amikor a szakszervezet csatasorba áll a következe­tes bérpolitika megvalósítá­sáért, nem feledkezhet meg arról, hogy a becsületes munkásság alapvető érdeke azonos a kormány szándé­kával: a bérek a teljesít­ményekkel legyenek össz­hangban. S ok szó esik mostaná­ban az ilyen-oly^n vállalkozásokban részt vevők óriási jövedelmeiről, milliós értékű villáiról, ele­gáns autóiról. Hitem szerint nem vezet jóra velük kap­csolatban sem az általáno­sítás. Természetesen az vol­na az ideális, ha mindenki főmunkaidejében végezne el minden szükséges mun­kát, s érne el ezzel megér­demelten magas jövedel­met. Amíg ez — egyebek közt szervezési problémák miatt — egyelőre nem megy, megfelelő ellenőrzés mellett működjenek e vál­lalkozások. Nekünk egysé­gesen csak az a feladatunk, hogy fellépjünk az indoko­latlanul nagy. teljesítmé­nyekkel alá nem támasztott jövede'mek ellen. Keressen — és találjon is — az, aki megérdemli. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents