Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-31 / 25. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1984. JANUÁR 31., KEDD Ez ez év sem lesz keny&tb Töll munkára lennének képesek Készülni a nyugpimasabb évekre Ä fiatalok érdemesek a bizalomra ^ Kevés gazdasági egység ka­pott — főleg a lakosság részé­ről — annyi bírálatot az utób­bi időben, mint a monori Épí­tési és Költségvetési Üzem. Álig ven nyereség Az elmarasztalás az esetek többségében jogos volt, akadt persze megalapozatlan kritika is. Sőt — maguk a vezetők pa­naszolták — épp a lakosság egy részének „köszönhető”, ha gyakran akadozik a szemét- szállítás. Hogy olyan hulladé­kot is elvitessenek a szállítók­kal, amelyet nem lenne sza­bad, vagy kötelesek, egy-két féldecivel, vagy félliterrel „agi­tálják” őket. S nincs olyan em­ber, aki utcáról-utcára járva talpon maradjon az ilyen „ér­vek” hatására... Így azután előfordul, hogy egyes községrészek kimarad­nak az aznapi túrából. Fegyel­mezni pedig — mondják a ve­zetők — nagyon kockázatos dolog. Az ÉKÜ azonban természe­tesen nemcsak szemétszállí­tással, köztisztasági feladatok­kal foglalkozik. Jelentős az építőipari tevékenységük, rá­juk hárul a parkfenntartástól, a temetőkezelésen túl a fürdő­szolgálat, egyes társasházak fűtése és még sok tennivaló. Az eléggé köztudott Mono­ton és környékén, hogy az EKÜ nem valamiféle gazdasá­gos üzem. A kényszer hozta létre ezt a formációt, s bizony eddig még nemigen találtak magukra. Az ő munkáikon alig van nyereség, így azután fizet­ni is kevesebbet tudnak mini. máshol. Gondjaikat a múlt év elejétől csak szaporította, hogy az úgynevezett ingatlankezelé­si feladatokat (IKV) is nekik kell ellátniuk. Körzeten kívül is Az viszont már az új eszten­dő adata, hogy a felsőbb taná­csi hozzájárulás a tavalyi 1 millió 500 ezer forintról az idén a harmadára csökkent. Ez a tény főleg a felújítási, ál­lagmegóvási munkákat hátrál­tathatja majd. Pedig a keze- 1 lésükbe került ingatlanok na­gyon rossz állapotban vannak. Csökkent a megrendelők, a partnerek pénze is. Az Építési és Költségvetési Üzem eddig lekötött kapacitásának értéke 10 millió forinttal kevesebb a tavalyinál. Hiába ajánlották magukat a környékbeli taná­csoknak is, kevés feladatot kaptak. Ezért kérték a közel­múltban a monori városi jogú nagyközségi közös tanács vég­rehajtó bizottságát: engedé­lyezze, hogy a vonzáskörzeten kívül is vállaljanak munkát. A hozzájárulást megkapták, természetesen azzal a kikötés­sel, hogy az nem mehet a tes­tület által elfogadott — kör­zeten belüli — feladatok rová­sára. Az utóbbi napokban lehul­lott nagy mennyiségű hó al­kalmassá tette a lankás, dom­bos terepeket a szánkózásra, síelésre. Benépesültek a dom­bok például Mendén, Gyom­ron, de több más településen is. Sokan a fővárosba, vagy még távolabbi helyekre utaz­tak kedvenc téli sportágukat űzni. ★ A legtöbben azonban a téli estéket a teremben töltik, sak­koznak vagy pingpongoznak. Készülnek a téli spartakiád- ra, amelynek körzeti döntőjé­re február 5-én reggel fél Sí­kor kerül sor a mendei mű­velődési házban. A spartakiáddal párhuza­mosan folynak majd a ME- DOSZ munkahelyi olimpia és a pedagógusvetélkedők. Há­rom sportágban várják a helyszínen — a versenyek megkezdése előtt fél órával — a jelentkezéseket, asztalite­nisz, sakk és lövészet. Azok a versenyzők indulhatnak, akik betöltötték 15. életévü­ket, tavaly január 1-től szak- szövetségi versenyeken nem indultak. " V ★ Hagyomány már, hogy a mendeiek adnak otthont en­nek a versenynek. Eddig jó házigazdáknak bizonyultak, s most is nagyon készülnek a remélhetőleg népes csapatok fogadására. Az asztalitenisz­versenyek a művelődési ház nagytermében zajlanak majd, a sakkozók a klubhelyiségben tologatják majd a fekete-fe­hér bábukat, a lövészek pedig az alagsorban lévő lőtéren pufogtatnak légpuskával. Lesznek egyéni, páros és csa­patversenyek az asztalitenisz­A vb egyébként arra is kö­telezte az üzem termelési és gazdasági vezetőjét, hogy rend­szeresen kísérjék figyelemmel az egy főre jutó termelési ér­ték alakulását, különösen a létszám- és bérgazdálkodást. Alapos vizsgálódás Az alapos vizsgálódás biztos, hogy még számos más teendőt is ad majd év közben. Vereszki János ben, sakkban egyéni és csa­pat, lövészetben ugyancsak. ★ A rendezőktől megtudtuk, hogy orvosi igazolást nem kell felmutatni senkinek, minden­ki saját felelősségére indul. A győztesek valamennyi sport­ágban jogot nyernek a me­gyei döntőkön való részvé­telre. Sokan azt mondják, ha va­laki a nyugdíjas kort eléri és azonnal abbahagyja a munkát, az korán megöregszik. Az embernek hozzá kell szoktat­ni magát az új helyzethez, s készülni szükséges a nyugal­masabb évekre. ::::: Embere válogatja, ki ho­gyan tud megbirkózni ezzel a helyzettel. Ismerek olyan nyugdíjast, aki hamar felta­lálta magát a gyártól való bú­csú után. Ért a kőműveska­nál forgatásához, s szívesen vállal házfelújítási munkát, amíg az ereje bírja. Ugyan­úgy korán kel, mintha bejár­na a fővárosba, rendszeresen dolgozik. Ezzel egészíti ki nem éppen nagy nyugdíját. De említhet­nénk negatív példákat is. Azokról a nyugdíjasokról, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, a kocsmákat jár­ják, s az italban keresik a menedéket. Ezek az emberek ott lesik a postást a hivatal előtt, hogy minél előbb hoz­zájussanak a nyugdíjhoz ... Persze, kár lenne általánosí­tani, mert akkor nem lenne igazuk. Azt kell mondani, hogy a nyugdíjasok többsége megtalálja helyét a társada­lomban. Szűkebb pátriánkban a gaz­dasági egységek vezetőinek egy része igyekszik hasznosan foglalkoztatni a munkában megfáradt, de dolgozni akaró nyugdíjasokat. Jó példa erre a Gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezet, ahol jelenleg is 25—30 nyugdíjas — főleg asz- szony — dolgozik rendszere­sen. Csomagolnak, takaríta­nak, egyszóval elvégzik azo­kat a könnyebb munkákat, amelyek nekik valók. A szövetkezet fiatal, agilis elnöke azt mondta róluk: — Szorgalmasak, régen is itt dolgoztak nálunk, megér­demlik, hogy foglalkoztassuk őket. Természetesen, nem holmiféle kegyről, könyörado- mányról van szó. Azért a pén­zért, amit kapnak keményen megdolgoznak. Tudok ellenkező jelű pél­dákról is. Olyan volt vezetők­ről, akik elérve a nyugdíjkor­határt, tanácsadóként tovább dolgoznak nem is kis fizeté­sért. Pedig, hát az ő anyagi helyzetük cseppet sem teszi szükségessé, hogy még ráke­ressenek a nyugdíjra. Nem tudom, hogy hasznos-e vagy sem az ő foglalkoztatá­suk. Ilyen állások ugyanis ál­talában nincsenek az üzemek­nél, szövetkezeteknél. Nem is alkalmaznak addig senkit, A Monori Hírlap 1983. de­cember 28-i számában „Miért zárt be a bolt?” címmel cikk jelent meg, amelyben a Mo- nor, Ságvári út 9. szám alatti 5. számú bolt bezárását sé­relmezték, jogos választ vár­va a boltot működtető Cegléd és Környéke Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalattól, illetve annak vezetőitől. A bolt bezárásával kapcso­latos cikk a tanács vezetését is meglepte és váratlanul érin­tette, tekintettel arra, hogy ez ügyben a vállalat a tanács vezetésével előzetesen nem egyeztetett, véleményünket nem kérte ki. A lakosságot érintő vállala­ti intézkedés, illetve 'cikk alapján 1984. január 10-én írásban kerestem meg a Ceg­léd és Környéke Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatóját Kürti Andrást, kérve tájékoztatását és egyben tol­mácsolva a lakosságot érintő azon igényt, miszerint tovább­ra is szükség van az 5. számú bolt működtetésére. A vállalat igazgatója 1984. január 20-án kelt levelében — többek között — közölte, hogy a boltot: „a boltvezető fel­mondása miatt ideiglenesen tartjuk zárva. Vállalatunknak nincs szándékában az 5. szá­mú bolt bezárása, megszünte­tése. A jelenlegi zárvatartást is csak addig vagyunk kány­ámig nyugdíjba nem megy egy vezető.., Egy régi vezetővel beszél­getve jött szóba a fenti té­ma. Mély átéléssel beszélt ar­ról, hogy ugye a gazdasági egységekben a káderfejleszté­si tervek szellemében kell ki­nevelni a vezetői utánpótlást. Tehát a mindenkori vezetők kötelesek gondoskodni arról, hogy az arra érdemesek és rátermettek megtanulják a ve­zetés tudománvát. Igen ám, csakhogy a több­ség nem szívese» vállalja ezt a feladatot. Saját presztízsü­ket féltik. Ok nélkül. Mert a kinevezett vagy választott ve­zetői utánpótlás — ezt az élet igazolta — sok helven alkal­mas az ügyek továbbvitelére, érdemes a bizalomra. * * Ennek szellemében kellene dolgozni mindenütt. A mun­kahelyi közösségek érdekében. Gér József telenek tartani, amíg oda megfelelő képesítésű boltveze­tőt helyezni nem tudunk. Az 5. sz. bolt megnyitásával kap­csolatban már tárgyalást foly­tatunk a leendő vezetővel, azonban a bolt megnyitása összefügg más egységekben végrehajtásra kerülő boltve­zető cserével. A boltvezető cserék végre­hajtását követően lehetőség nyílik a 69. számú egységünk (Ady Endre u. 103.) két mű­szakra állására és az 5. sz. bolt megnyitására is. Ez az idő körülbelül március első hetében következik be.” A tanács vezetése a lakos­ság széles körét érintő észre­vételt megköszöni. A vállalat igazgatójának levele alapján reméljük, hogy a bolt az Ígért időben ismét a lakosságunk rendelkezésére áll és zavar­talanul biztosítja majd élel­miszerekéi és más cikkekkel való ellátását. Dr. IHanicz György vb-titkár Köszönetünket fejezzük kt mindazoknak a rokonoknak. Is­merősöknek. barátoknak, szom­szédoknak, akik id. Lehoczki Pál temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek vagy együttérzésüket írásban fejezték ki. özv. Lehoczki Pálné és csa­ládja. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) * 1 Meleg marad az étel Nemrég kezdték el a Monori Szolgáltató Szövetkezet gyöm­rői központi lakatosüzemében az ételtermoszok gyártását. A rozsdamentes acél szállító edényből 509, öt-tíz és tizenöt li­teres űrtartalmúakat készítenek. Somogyi László lakatos, a sorjákat dolgozza el. Hancsovszki János felvételei G. J. Jegyzet Vállalni kell A nikő nagy szemekkel néz a szakkörvezető­re, ha az valamit- kérdez tőle. Nem jártas a témá­ban, s gyanús, hogy nem is nagyon érdekli. Inkább a társaság kedvéért jött ide a jócskán tinédzser korúak közé, amikor a fa­luban szervezni kezdték a csoportot. Alig múlt 14 éves. Megpróbálja magát elfogadtatni, időnként még egy-két jónak vélt viccet is elmesél a fiúknak, akik nagy csalódására ezt nem honorálják. — Fájt — köz- lik vele a lehangoló érté­kelést. — Mi legyen vele? — dugják össze a fejüket a szakkör társadalmi veze­tői, a titkár, az elnök meg néhány tag is. Úgysem ért semmihez, kis ostobácska, s elhatározzák, hogy ki fogják nézni, vagy ha kell, direktebb módszerekkel ki­golyózzák maguk közül. Hiszen rontja a csapat­munkát. Vele aztán el nem mehetnek egy vetélkedőre, egy megyei versenyre sem, terhelő a jelenléte. A szakkörvezető, akinek füle hallatára hangzik el a beszélgetés, zavarban van. Mondhatná azt is: Az én dolgom az ismeretek át­adása, a többi belső, de­mokratikus ügy. Ez lehet pedagógiai elv egy művelődési ház közös érdeklődésű kis csoportjá­ban. Csakhogy van, vagyis lennie kell egy másik szempontnak is, amelyről mostanában sokszor meg­feledkezünk, szakmai ber­kekben sem nagyon be­szélnek róla. Ez a nevelés erkölcsi felelőssége, az em­beri személyiség alakításá­nak meggyőződése és szük­ségessége. Különösen az önálló emberi lét kapuján most belépő fiatal ember­társaink szempontjából nem mellékes, hova, mi­lyen társaságba csöppen, miféle értelmi és érzelmi hatások érik. Anikó ellen­állhatatlanul vonzódik minden közösséghez vagy közösségnek vélt ember- csoporthoz. Kiszakad, még este is kiszakadhat ottho­ni környezetéből, amelynek légköre ahhoz a kategóriá­hoz tartozik, amit a tár­sadalomtudománnyal fog­lalkozók deviánsnak, vagy­is az általános, ez esetben helyes normáktól eltérőnek neveznek. A kislány személyiségé­nek tehát jót tenne, ha a szakkör tagja maradhat­na, ám a követelmények szerint nélkülözi mindazo­kat az előfeltételeket, me­lyek korábbi gyermekko­rában nem alakultak ki elegendő érzelmi, s értelmi szituációk nélkül. Inger- szegény környezetnek is mondják az olyan otthont, ahol nevelkedett. Ahol egyszer sem nézték meg a leckéjét, ahol gyakori a családi perpatvar, ahol va­laki rendszerint ittasan megy haza, ahol nem csö­rög a vekker, hogy feléb­ressze a munkába induló­kat, s talán még az ebéd sem készül el pontos idő­ben vasárnap, nem marad­nak emlékek szép közös kirándulásokról és nyara­lásokról. Lehet, hogy Tél­apó csengője sem szólt so­ha olyan szépen és emlé­kezetesen, mint a szomszé­dék házában. Mi legyen hát Anikóval? — Ellesz itt köztünk, s jobb ha itt, mint máshol. Ennek a háznak úgyis az a funkciója, hogy segítsen megtalálni és megmutatni az utat azoknak, akik nem találják a helyes irányt — érvel a szakkör vezetője Lemondva persze ezzel a szakmai siker több mint egy főre eső részéről. e hát — folytatódik a vita —, van-e az em­berben olyan automata kapcsoló, amelynek elfor- ditására egy pillanat alatt megváltozhatna? Nincs. Csodákat senki sem vár­hat. Csak humánum van. Kell hogy legyen. Eszköze a végtelen türelem és ta­pintat, a figyelem és áldo­zatkészség. Hová menjen az ilyen gyerek, kitől vár­jon segítséget, ha nem az erre hivatott intézmények közösségeitől? Kovács T. István Téli spartakiád, munkahelyi olimpia Népes mezőnyök Nehéz pákák ólomból Az UNITECHNIKA Ipari Szövetkezet sülysápi üzemében éven­te körülbelül 2 ezer 500 tonna ólmot használnak fel az akku­mulátorok alkatrészeinek készítéséhez. Kiss László öntő kézzel tölti a formákba a leendő ólompálcák folyékony alapanyagát Válaszolt az illetékes Újra kinyitják a boltot

Next

/
Thumbnails
Contents