Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

^2£Man 1984. JANIT All 29.. VASÁRNAP \A HÉT VILACP0LITIKAI KÉRDÍStI A jó szándék valóságos próbái a tettek Andropov nyilatkozatának visszhangja — Reagan korteskedő beszéde - A közel-keleti békeértekezlet terve Továbbra is élénk diplomá­ciai tevékenység uralja a nemzetközi politika színterét. Stockholmban, miután a kül­ügyminiszterek átadták a de­legációk vezetését nagyköve­teiknek, a konferencia máso­dik hetében megkezdődött az előterjesztett európai bizalom- erősítő javaslatok megvizsgá­lása. Közben új indítványok is elhangzottak, s az értekez­let munkáját most már a vi­lágsajtó amolyan „takaréklán­gon” tartja a lapok hasábjain, hiszen ez a szakasz, amely esetleg évekig is eltart, hosz- szadalmas eszmecseréket kí­ván, amíg ki nem alakulnak az ellentétes nézetekben a megközelítő pontok, s kibon­takozhatnak egy kompromisz- szumos megállapodás körvo­nalai. Közben folyik egy sajátos, „közvetett párbeszéd” Wa­shington és Moszkva között. Ronald Reagannek a stock­holmi értekezlet nyitánya elé időzített, a NATO-országok sajtója által a „korábbiaknál mérsékeltebbnek” ítélt beszé­dét követte a hét keddjén Ju- rij Andropov nyilatkozata a Pravdának, majd ismét egy Reagan-megnyilatkozás követ­kezett: az amerikai elnök a szokásos évi üzenetében ösz- szegezte álláspontját az Unió helyzetéről. HOGYAN ÉRTÉKELTE ANDROPOV NYILATKOZA­TA A TÁRGYALÁSOK FOLYTATÁSÁNAK LEHE­TŐSÉGEIT? Mint emlékezetes, Reagan szavakban kifejezte készségét az amerikai rakétatelepítések miatt kényszerűen megszakadt genfi szovjet—amerikai tár­gyalások folytatására. Az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő, a Pravdának adott nyilatkozatában kijelentette: a Szovjetunió kész a párbe­szédre az Egyesült Államok­kal, de a másik oldalnak tet­tekkel kell bizonyítania jó­szándékát. Mivel ugyanis a Pershing—2 rakéták nyugat- európai telepítésének megkez­désével értelmetlenné tették egy adott megelőző helyzeten alapuló csökkentési tárgyalá­sokat, a szovjet vélemény nem változott a Washingtonból el­hangzó „mérsékeltebb szavak” hatására sem. S ez a kulcsmondat: ha a NATO visszatér a rakétatele- pítés előtti helyzethez, azaz leszereli és kivonja Nyugat- Európából a már rendszerbe állított új fegyvereket, akkor ismét le lehet ülni a tárgyaló- asztalhoz. Washington és szö­vetségesei ugyanis ezzel a po­zitív lépéssel tanúj elét adnák annak, hogy lemondtak arról a tervükről — amelynek gya­korlati végrehajtását az első új. telepítésekkel már meg­kezdték —, hogy a NATO ja­vára változtassák meg egyol­dalúan az Európában kiala­kult erőegyensúlyt. A nyugati sajtóban most a korábbinál több olyan észre­vétel akadt, hogy Jurij And ropov érvelését nehezen lehet figyelmen kívül hagyni, ami­kor a Nyugat a Szovjetunióra szeretné hárítani a felelőssé­get a NATO-országok közvé­leménye előtt a párbeszéd fel­függesztéséért. Elvégre, — ve­tik fel egyes hírmagyarázók — ténylegesen az amerikai kormányzat volt az, amely — miután elutasított minden kompromisszumot kutató szovjet indítványt — meg­kezdte új rakéták és robotre­pülőgépek rendszerbe állítását az NSZK-ban, Angliában és Olaszországban. Jurij Andropov nyilatkoza­tában újra felszólította az Egyesült Államok kormányza­tát: tegye meg a jószándéká­nak próbakövéül tekinthető lépést, s akkor megnyílhat az út több megállapodás kölcsö nős kutatására. Emlékeztetett arra is, a Szovjetunió már ko­rábban nemegyszer javasolta, hogy mindkét fél mondjon le a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról. Arra is több ízben tettek szovjet rész­ről indítványt, hogy a Varsói Szerződés és a NATO kössön megnemtámadási szerződést, továbbá megállapodást arról, hogy nem alkalmaznak fegy­vereket a világűrben. MIKÉNT JELLEMEZTÉK REAGAN KONGRESSZUSI ÜZENETÉT? E beszéd tartalmát alapve­tően meghatározta elhangzá­sának időpontja. Szinte órák vannak már csak hátra addig, amíg hivatalosan is meg nem kezdődik az amerikai válasz­tási hadjárat. Ronald Reagan, aki általános vélemény szerint újjáválasztásáért száll majd síkra a köztársasági párt szí­neiben, igyekezett most olyan képet festeni, mintha hivatali idejének eltelt három eszten­deje eredményekben gazdag lett volna. Ez az Unió helyze­téről szóló, minden évben ru-„ tinszerűen sorra kerülő be­számoló. már a korteshadjárat nem hivatalos nyitánya lett, s megadta az alaphangot ahhoz, amit a kormányzó párt kam­pányában képvisel majd a no­vemberi választásokig. A világot természetesen nem a belpolitikai helyzetről készült reagani „pillanatfelvé­tel” érdekli, hanem, hogy mi az elnök mondanivalója a vi­lágpolitikai problémákról. S ez az a pont, ahol sok nyu­gati kommentátor is megkér­dőjelezi Reagan értékelését. Az amerikai elnök ugyanis semmit sem mondott arról, hogy kormányzata mennyire felelős a feszültség növelé­séért, s azért, hogy ma a vi­lághelyzet veszélyesebb, mint amikor három esztendeje át­vette elődjétől a kormányru- dat, s megkezdte a fegyverke­zési verseny újabb fordulójá­nak megvalósítását. Reagan mostani békülékenyebb sza­vai és a megegyezés állítóla­gos óhajának többszöri han­goztatásai sem takarhatják el a realitásokat, Washington valóságos lépéseit. MIÉRT JELENTŐS AZ ENSZ-FÖTITKÄR KÖZEL- KELETI JAVASLATA? rencia megakadályozására máris pozitívnak mondható. Feltárta ugyanis a közvéle­mény előtt, hdgy . melyek a washingtoni vezetés tényleges Szándékai, s .hogy nem az át­fogó békés rendezés, hanem az amerikai befolyás minden eszközzel való erősítése a cél még azon az áron is, hogy a közel-keleti feszültségi gócon mérgesedik a helyzet. Árkus István Választási előkészületek Andropov jelölése Moszkva „Proletár” kerüle­tének választási bizottsága szombaton Jurij Andropovot, az SZKP KB főtitkárát, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökét jegyezte be képviselőjelöltként a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsába. Számos választókerületben az SZKP és a szovjet állam más vezetőit jelölték képvise­lőnek. A szovjet törvényeiknek meg­felelően egy képviselőjelölt csak egy választási körzetben jelöltetheti magát, ezért a szovjet vezetők nyílt levélben közölték, hogy melyik válasz­tási körzetben kívánnak in­dulni. A legfelsőbb tanácsi válasz­tásokat március 4-én, vasár­nap tartják. Dzsumblatt ismételt követelése Mondjon le Amin Dzsemajel Ortega a közép-amerikai helyzetről Az USA gátolja a rendezést Pérez de Cuellar még az iszlám konferencia nemrég le­zajlott casablancai csúcsta­nácskozásán közölte: levelet intézett a Biztonsági Tanács soros elnökéhez. Ebben java­solta, hogy tartsanak nemzet­közi konferenciát a Közel-Ke­letről. A főtitkár elgondolása szerint ezen a tanácskozáson a Biztonsági Tanács 15 tagján kívül a közel-keleti államok és a többi érdekelt ország képviselői vennének részt. A héten további részletek váltak ismeretessé erről a tervről. Pérez de Cuellar meg kívánja hívni, mint a rende­zésben érdekelt felet, a Pa­lesztin Felszabadító Szerveze tét (PFSZ) is, s a nemzetközi megbeszélést az ENSZ kere­tében rendeznék meg. A Szovjetunió és több más, a rendezésben érdekelt állam üdvözölte az ENSZ-főtitkár javaslatát, s bejelentette haj landóságát a tárgyaláson való részvételre. Az Egyesült Államok azon­ban elutasítólag válaszolt. Az amerikai kormányzat ugyanis hosszabb időre fenn akarja tartani Libanon egy részében katonai jelenlétét. Ezt pedig egy átfogó nemzetközi tanács­kozás az ENSZ égisze alatt keresztezhetné. Túl ezen, Wa­shington azt sem venné szíve­sen, ha a PFSZ képviselője egy ilyen nemzetközi konfe­rencián részt vehetne, hiszen az Egyesült Államok és Izrael azon mesterkedik, hogy meg­fossza ezt a szervezetet attól hogy a többi érdekelttel egyenlő joggal hallathassa szavát. Washington és Tel Aviv változatlanul elzárkózik minden olyan javaslat elől, amely a palesztin önrendelke zésen alapul. Pérez de Cuellar javaslata, még akkor is, ha az amerikai diplomácia mindent megtesz egy ilyen nemzetközi konfe­A Egyesült Államok szán­dékosan akadályozni próbálja Közáp-Amerikában a békés erőfeszítéseket és meghiúsít­hatja a Nicaraguában 1985-re tervezett választásokat — je­lentette ki Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordinátora Pénteken este Managuában. Ortega hangsúlyozta, hogy Washington — a nicaraguai el­lenzék felhasználásával — va­lószínűleg kísérletet tesz majd a választások szabotálására, a demokratikus intézmények lét­rehozásának megakadályozá­sára. Ortega szerint Nicaragua jelenlegi legnagyobb gondja az Egyesült Államok katonai ag­ressziója, amelyik bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Miguel de La Madrid mexi­kói elnök pénteken közölte, hogy nem támogatja a Kissin- ger-bizottsáig közép-amerikai jelentését, mart az túl nagy hangsúlyt helyez a katonai se­gélyekre. Hozzátette, hogy vé­leménye szerint az Egyesült Államok keresztezi a Contado- ra-csoport politikai kezdemé­nyezéseit. A nemrég még gyors győze­lemről ábrándozó nicaraguai ellenforradalmi vezetők ma már arról beszélnek, hogy „hosszú, kemény harcra” kell felkészülniük. Edgar Chamor­ro, a hondurasi központú, úgy­nevezett Nicaraguai Demokra­tikus Erő egyik vezetője pén­teken Tegucigalpában kijelen­tette: fegyveres kísérletet tet­tek arra. hogy Nicaraguában egy övezetet vegyenek birto­kukba és azt „felszabadított területté” nyilvánítsák. Elis­merte azonban, hogy a pró­bálkozás kudarcot vallott. Az Egyesült Államok to­vábbra is széles körű támoga­tásban részesíti az ellenforra­dalmi erőket és a CIA kém­szervezet 25 millió dollárt ka­pott a nicaraguai ellenforra­dalmi akciók pénzelésére. Volid Dzsumblatt drúz ve­zető, a Haladó Szocialista Párt elnöke szombaton újólag azt követelte, hogy Amin Dzse­majel libanoni elnök mond­jon le államfői tisztségéről. Indoklásul Dzsumblatt kifej­tette: Dzsemajel a genfi meg-, békélési konferencia megbízá­sából azért utazott Washing­tonba, hogy az izraeli—libano­ni megállapodás érvénytelení­téséről tárgyaljon, de ehelyett az amerikai katonai támogatás ígéretével tért vissza. Az Egyesült Államok az általa érinthetetlennek tekintett má­jus 17-i megállapodás rabja, és azt akarja, hogy ezen a té­ren a többi arab ország is kövesse Libanon példáját. A jelenlegi rezsim távozá­sát követő megoldás az összes libanoni frakció kiegyezésében rejlik, amely egyfelől biztosí­taná a minimális szabadságot és demokráciát, másfelől hely­reállítaná Libanon kapcsola­tait „természetes környezeté­vel”. mindeneke’őtt Szfriával — hangsű'vozta Dzsumblatt. A továbbiakban a rmigati négv. hatalmi haderő feltétel nélküli kivonását követelte, de egyút­tal ellenezte az ENSZ-esapa- tok bejrúti állomásoztatását is. Szorgalmazta, hogy alakít­sanak különbizottságot a drúz körzetek amerikai részről való ágyúzásának kivizsgálására. Pierre Dzsemajel, az állam­fő apja, a Falangista Párt el­nöke újólag azt sürgette, hogy a rendezési erőfeszítések ku­darca esetén „más eszközök­kel”, értelemszerűen katonai úton oldják meg Libanon vál­ságát. A bejrúti sajtóban idézett illetékes források szerint a li­banoni kormány mindaddig nem érvénytelenig az Izrael­lel kötött megállapodást, amíg Szíria nem vállal köte­lezettséget saját erőinek kivo­nására. Szombaton reggel a bejrúti repülőtér közelében nem azo­nosított fegyveresek tüzet nyi­tottak egy amerikai katonai helikopterre A támadásnak nincsenek áldozatai, de az amerikai flotta repülőgépei az incidens után intenzív felde­rítést végeztek Beirút és a hegyvidék légterében. Soares engedményekre kényszerül Portugál koalíciós válság A portugál kormánykoalíció jövőjét illetően Lisszabonban sorsdöntőnek minősítik a kö­vetkező napokat. Az új abor­tusztörvénynek pénteken a parlament által történt elfoga­Csehszlovák felszólalás A stockholmi konferencián Pénteken befejeződött a második munkahét á bizalöm- és biztonságerősítő, valamint leszerelési kérdésekkel foglal­kozó stockholmi konferencián. Utolsó felszólalóként Oldrich Pavlovsky, a csehszlovák kül­döttség vezetője kijelentette: az erőszak alkalmazásának ti­lalma, beleértve az atomfegy­ver elsőként való bevetésének tilalmát is, megfelelő nemzet­közi jogi biztosítékokkal kö­rülbástyázva, jelentős biza­lom- és biztonságerősítő intéz­kedés lenne. Pavlovsky feltet­te a kérdést: vajon miért nem hajlandók a NATO-országok ilyen nemzetközi megállapo­dáshoz hozzájárulni? Az előző napokban hasonló javaslatot tett az NDK és Lengyelország képviselője is. dása nyomán előállott új hely­zetet (a koalíció két pártja lé­nyegében egymás ellen sza­vazott) súlyosnak és veszélyes­nek nevezik a lisszaboni la­pok. A szocialisták és a szociál­demokraták a jövő héten elemzik a kialakult helyzetet. Mota Pinto miniszterelnök-he­lyettes, a szociáldemokraták vezére kijelentette: „szavazás­ra bocsátjuk, vajon tudunk-e továbbra is együttműködni a szocialistákkal vagy sem”. Ugyanakkor Mario Soares mi­niszterelnök az „Expresso” cí­mű hetilap szombati számá­ban „garanciát” adott a jobb­oldalnak, hogy minden az ed­digiek szerint megy tovább. Helyzetelemzők szerint ez azt jelenti, hogy a Soares köré tömörült csoport hajlandó lesz további engedményekre. A beszámoló taggyííEések tapasztalatai Fokozódó politikai aktivitás szervezeteiben a vitában fel­szólalók rosszallóan szóltak azokról a feszültségekről, amit az új vállalkozási formák okoznak. Így felvetették, hogy feszültséget okoz e formák ér­dekeltségi rendszerének a ren­des munkaidőhöz viszonyított jelentős eltérése, továbbá, hogy mi az oka annak, hogy e mun­kának az anyagellátása és meg­szervezése jóval magasabb színvonalú, mint a rendes munkaidőé. Elmondták, hogy gondot okoz az is, hogy a vál­lalkozási formában dolgozók egyre nehezebben mozgósítha­tók politikai és társadalmi te­vékenységre egyaránt. (Cegléd város, Vác város, Csepel Autó­gyár, dabasi járás, nagykátai járás). MIKÖZBEN az alapszervéze­tek többsége elismerően szólta lakosság ellátásában érdekelt szövetkezetek, vállalatok — a Központi Bizottság „félidős” értékelésének megfelelő — tö­rekvéseiről, az ellátási gondok megoldásában több helyen el­hangzott, hogy növekszik a la­kosság elégedetlensége az egyes cikkeknél ma már folya­matosan — tartós fogyasztási cikkek, gyermekruházat stb. — más cikkeknél időlegesen je­lentkező áruhiány miatt. Meg­fogalmazódott, hogy értetlenül állnak az előtt a probléma előtt, ami a lakásépítés kor­mányprogramja és ugyanak­kor az építőanyagok krónikus hiánya és ebből adódóan a „fe­ketepiac” és „csúszópénz” el­terjedése közötti ellentmondást jelenti. Bírálták, hogy eseten­ként az áruhiányt a felvásár­lás szervezetlensége, a késői megrendelések tovább növelik (Budai járás, váci járás, rác­kevei járás, dnbasi járás stb.). Kifejezésre jutott a közigaz­gatás átszervezésével kapcso­lation, hogy ma még nem egy­értelmű valójában, milyen vál­tozásokat jelent ez a községek életében - tanácsok munká­V TAVALY DECEMBERBEN megyénkben is befejeződtek a pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései. Az irányító párt­szervek most elemzik a tag­gyűlések beszámolói és érdemi vitái alapján elhangzott javas­latokat. A tapasztalatok me­gyei összegezése elkészült. En­nek néhány tanulságát a gya­korlati munka hasznosítása, az 1984. évi pártpolitikai felada­tok eredményes megtervezése és végrehajtása céljából adjuk közre. Változást jelent a megelőző évhez képest az is, hogy az egyéni elbeszélgetésekre nem minden pártszervezetnél ke­rült sor. Ezeknél viszont az év folyamán más politikai célból szervezett beszélgetések ta­pasztalatait használták fel. A pártszervezetek vezetőségei az előző időszaktól eltérően job­ban és érdemibben támaszkod­tak a pártcsoport-bizalmiak, valamint a tömegszervezetek­ben flolgozó kommunisták vé­leményére is. A pártalapszer­vezetek munkájának minősíté­sét az irányító pártbizottságok területi üléseken végezték el. Az igényesebb előkészítő munkának meg is volt az ered­ménye. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a beszámolók döntő többsége megfelelt, jól épült a „félidős” értékeléseken elhangzottakra, figyelembe vette az irányító pártszerveze­tek útmutatásait, utalt a mun­kamódszert, munkarendet tár­gyaló alapszervezeti taggyűlé­seken megfogalmazott felada­tok végrehajtására és a továb­bi tennivalókra. Pozitív ta­pasztalat, hogy a korábbi esz­tendőktől eltérően az „egymás­ra mutogatás” és országos gon­dokra való hivatkozás helyett elsősorban a helyi tennivalók megfogalmazására, a problé­mák megoldására törekvés volt a jellemző. A Központi Bizottság „félidős” értékelése után felerősödött politikai ak­tivitás tükröződött a viták so­rán abban is, hogy a korábbi­nál nyíltabban tették szóvá a párttagok hibáit, gondjaikat és fogalmazták meg feladataikat. A beszámolókban és a viták során megfogalmazódott, a ter­melő területeken, mind az ösz- szevont taggyűléseken, mind az alapszervezeti taggyűlése­ken elhangzott, hogy az éves munkaprogramok helyesen ha­tározták meg a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatokat Ugyanakkor az év közben be­következett változásokhoz a pártirányítás alkalmazkodása lassú volt, és ez zavarólag ha­tott a következetes ellenőrzés megvalósításában is (Cegléd város, dabasi járás, Szentend­re város-járás, Vác város). Több helyen — ráckevei Aranykalász Tsz, ÉGSZÖV, Kiskun Tsz, dabasi járás stb. — szóltak arról, hogy komoly erőfeszítést jelentett és jelent a fizetőképesség megőrzése, a növekvő gondok (létszámhiány, szabályozók hatása, aszály stb.) ellensúlyozása és ezzel párhu­zamosan a változó piaci kö­rülmények, illetve közgazda- sági környezet követelte ter­mék- és termékszerkezet-vál­toztatási kényszerének, a vál­lalkozási politika erősítésének megvalósítása. A MUNKAFEGYELEMMEL összefüggő kérdések és megol­dandó feladatok több ipari alapszervezetben, a 40 órás munkahétre való áttéréssel kapcsolatban fogalmazódtak meg, kifejezve, hogy a rövi- debb munkaidő ebben a kér­désben gyorsabb előrelépést követel meg. Ilyen irányú fel­tevések hangzottak el a DKV, DHV, Vác város, ráckevei já­rás, Csepel Autógyár stb. alap­szervezeteiben. A termelő te­rületek műszaki értelmiségie­ket tömörítő alapszervezetei­ben fogalmazták meg a vita során, hogy a termelésben és kereskedelemben meglevő tar­talékokat még erőteljesebben kell a piaci munka, az export növelésének szolgálatába állí­tani. (Váci Kötöttárugyár, Hír­adástechnikai Anyagok Gyára, Forte, Csepel Autógyár stb.). Több felszólaló szóvá tette, hogy — a javulás ellenére — a tőkés import egyes esetekben nem elég átgondolt visszafogá­sa komoly kiesést okoz a ter­melésben, beruházásban és az < exportban egyaránt (Vác vá­ros, Örkény Béke Tsz, Gödöl­lő város stb.). NYOMATUKKAL kapott hangsúlyt a beszámolókban — (ráckevei járás, Szentendre vá­ros, járás, Dunakeszi város, Csepel Autógyár), hogy ma a termelő szférában döntő sze­rep jut a vezetőnek és a ve­zetésnek. a változó körülmé­nyek miatt jelentkező hatá­sokra nem „reagálni” kell csak, hanem gyorsan és célirá­nyosan cselekedni szükséges. Az ilyen irányú magatartás, rugalmas és céltudatos felfogás kialakításában jelentős felada­ta van a párttagságnak, párt­vezetőségnek. Az ipari üzemek alap­

Next

/
Thumbnails
Contents