Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

Évente 4 ezer különféle, tekercset, transzformátort készítenek a VISZEK sülysápi üzemében. Rozmik Mihály egy hegesztőgép alkatrészét állítja össze. Hancsovszki János felvételei Ügyelet Réggel 7 órakor az ablakon kipillantva még igencsak visz- szariasztó volt az időjárás. Az ólomszürke súlyos felhők szinte kora esti homályba vonták a reggelt, s a tejfehér ködfoltok miatt helyenként nem lehetett ellátni egyik ut­cai villanyoszloptól a másikig. Mindent elnyelt a nehéz, pá­rás levegő: emberi léptek, gépjárművek zaját. Kis háziasszony Még egy-két órával később is ilyen nagy volt a csend Mendén a Fő utcán. Az Alsó- Tápiómenti Áfész 40-es szá­mú húsboltjában sorba kellett állni. Nem azért, mert lassú volt a kiszolgálás és nem is ácsorogtak hiába a vásárlók. Volt mit megvenni, hazavinni, s egyáltalán nem az áremelés miatt. Ezt bizonyították az ott 'és akkor elhangzott nyilatko­zatok, szemlélődésünk, s a na­pi bevétel. — Szokott ide járni? — kérdeztük az első vevőtől, s Klein József elmondta, hogy ha ő maga ritkán is jár a boltba, azért a családi koszt révén, amihez a húsfélesége­ket itt szerzik be, jó megálla­pításai lehetnek a minőségről, a választékról. Néha ő is betér vásárolni. Akkor épp savanyú káposztát vitt haza, s mutatta szatyrában a több kiló sót, fűszereket, amik a disznótor­Természetesen Kiró Ferenc boltvezetőt sem hagytuk szót­lanul dolgozni. Az üzletről és önmagáról mondta: — Tavaly februárban jöt­tem ide. A nyári időszakban nem volt kielégítő az ellátás, most már jó. Olyan havi 200— 250 ezer forint a havi forgal­mam, ami éves szinten kettő és fél—három millióra megy föl. Az árut a ceglédi húsipartól kapom, úgy a felvágottakat, mint a sertés- és marhahúst. A hús elég, a minősége is megfelelő, különösen hogy mostanában telente jobban vágnak. Van mindenféle bel­sőség, csak éppen minden hé­ten más és más érkezik. Pacal az sajnos, egyáltalán nincs. A tüdő és a szív is kevés. És miközben az üzletvezető sorolta portékáit és a hiányzó­kat, kicsit körülnéztünk, mi van a horgokon, a pultokon? — A véres mellett ió gyön­gyösi májashurka, füstölt sza­lonna és több más füstölt áru díszelgett, a kampókon. A pol­cokon sokféle konzerv, étel­ízesítő, csípős csalamádé, sa­vanyú káposzta. Megtudtuk, az élő hal igen nagy mennyi­ségben fogyna, ha volna mi­ben tárolni azokat. Kíváncsiskodásunk végén nem lehetett kikerülni a kér­dést, hogy otthon főz-e a fiatal hentes? Házi specialitások — Ritkán, inkább csak hét­végeken. De van egy vadnyúl- specialitáso.n, aminek termé­szetesen saját, titkos a recept­je, és azt senkinek nem áru­lom el. Mindenesetre, aki evett az általam elkészített vadnyúlból, sokáig emlékezett rá jó íze miatt... Ha lesz családunk, akkor a gyereknek csak úgy árulom el a recep­tet, ha hentes lesz — mondta félig tréfásan Kiró Ferenc üzletvezető, s ajánlotta, kós­toljuk meg a helyiek kocso­nyáját. ö nyilván már jól is­meri, mert szeretik, becsülik a vevők a fiatal hentest Men­dén, s nem ritkán megajándé­kozzák valamilyen házi spe­cialitással. Ez is egy formája a keres­kedő—vásárló kapcsolatnak, és pedig aligha a legrosz- szabb ... Aszódi László Antal Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70), Monoron, Monori-erdőn, Csév- haraszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Süly­sápon, Úriban és Mendén: dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Jós Miklós (Áchim A. u. 36.) tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Or­bán Zoltán, Vecsés, Steinmetz u. 38. Telefon: 212. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírtup) Kitüntetettek arcképcsarnoka Szaván fogták és hazahívták Sok minden változott Pilisen XXVI. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1984. JANUÁR 28., SZOMBAT valamennyi településen meg­alakultak a tsz-ek. Munkatár­saimmal. az aktívákkal szinte éjt nappallá téve agitáltunk. De megérte, mert a gyümölcs, ha nehezen is. de beérett. — Az a bizonyos prófétaság önre is vonatkozik? — A pilisi tsz-ek munkáját mindig figyelemmel kísértem. Érthető ez, hiszen tősgyöke­res pilisi vagyok. Egyik köz­gyűlésükön elégedetlen volt a tagság a kiosztott munkaegy­ség díjazásával. Felállt az ismerős, s ezt mondta: — Ja­ni, te azt mondtad régebben, ha valami baj van, hazajössz. Hát most van elég*gyere ... — Szavamon fogtak, 1934- ben már az Üj Élet Tsz elnöki székében ültem. Zilált tagság, bizalmatlan parasztemberek közé csöppentem. Nem volt könnyű a rendteremtés, a bi­zalom visszaszerzése, de sike­rült. Mindig azt vallottam, hogy az emberek szemébe nyíl­tan kell megmondani a dolgo­kat, nem a hátuk mögött. Las­san elindultunk felfelé a lej­tőn. 1974-ben megtörtént a két tsz egyesülése. 1979-ig dolgoz­tam az Aranykalász Tsz elnö­keként, akkor nyugdíjaztak megromlott egészségi állapo­tom miatt. — Azért a közélettől nem szakadt el. — A közösségért t,enni és dolgozni — ez volt mindig az alaDelvem, s ehhez tartottam magam. Sok minden változott itt Pilisen is. amióta hazake­rültem. A termelőszövetkezet eredményei is jók, ma is bejá­rok, de már csak olyan pasz- szív szemlélőként. Újak a ve­zetők és nem akarom őket be­folyásolni. Meg aztán, nem biztos, hogy amit én monda­nék, az beleillene a mostani elképzelésekbe. — Több mint tíz éve a fe­gyelmi bizottság elnöke vol­tam a régi járási pártbizott­ságnak, s most az új szerve­zeti felállásban is megerősí­tettek ebben a beosztásomban. Jólesett az ismételt bizalom. Sedró János áldozatos mun­káját magas kitüntetések fém­jelzik. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát. egyszer az aranyat ér­demelte ki. Tavaly a NOSZF évfordulóján a Monori Járá­sért emlékplakettet vehette áí a szűkebb pátriáért tett fára­dozásaiért. A közösség ereje — Nagyon jólesett az elis­merés. oda tettem a többi ki­tüntetés mellé. Bár úgy észem most is. egyik sem kifejezet­ten az enyém, hanem az egész tsz-közösségé. Mert nélkülük aligha értük volna el azokat az eseményeket, amelyeket magu­kénak vallhattunk. Gér József A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hóban, fagyban, napsütésben Az utcák képe lakéit is jellemzi 8 Tizenöt évnél is régebben történt már, de máig nem f felejtem az első „hivatalos" találkozásomat Sedró Já- % nossal, az akkori pilisi Űj Élet Tsz elnökével. Csendben £ vártam a folyosón, mivel irodájában éppen munkaér- £ tekezletet tartott. Amikor én is sorra kerültem, megle- £ pett az elnök szobájának szerénysége. Aztán később — ^ amikor már többször találkoztunk — megértettem az / egyszerűséget, hiszen őt ilyen embernek ismertem meg. A Pándi utca végén kopog­tatok az ajtón, mosolygó fe­lesége enged be, beszélgeté­sünk során egy gazdag életút bontakozik ki. Bűnügyi specialista — Öten voltunk testvérek, négy lány meg én, de mivel rangidősnek számítottam, ne­kem kellett segítenem a ház­tartásban, a kenyérkeresetben. Tízéves sem voltam még, ami­kor már teheneket legeltettem, mert kellett a pénz a szüleim­nek — kezdi a legelején Sedró János nyugdíjas tsz-elnök. — Tanítóim jó szívvel engedtek el, mert eminens tanuló vol­tam. így a gyakori hiányzá­som nem látszott meg a tanul­mányi eredményeimben. — Amikor pályát kellett vá­lasztanom, Nagykőrösre kerül­tem a mezőgazdasági szakis­kolába, nem bántam meg ezt a döntésemet. Aztán jött a ka­landos katonáskodás, a háború utolsó éveiben. Majd a felsza-, badulás után gyakornok let­tem Káván. Az volt az első mélyvíz számomra, de aztán jött a többi. — Hogyan alakult a továb­bi életútja? — A rendőrség állományá­ba kerültem, először bűnügyi specialista, majd kapitányság- vezető lettem a Nyugat-Du- nántúlon. Nehéz éveket éltünk akkor, hiszen a 40-es, 50-es években sohasem tudta az em­ber, hogy mire ébred ... Sok nehéz évet töltöttem el a rend­őrségnél, de szép is volt az a munka, mert eredményeket ér­tünk el mindenkori munkatár­saimmal. — Amikor leszereltem, ál­latfelvásárló lettem Kunszent- miklóson, majd Kecskemétre kerültem a megyei központba. Rövid idő alatt igazgatóhe­lyettesnek neveztek ki, ké­sőbb a beszolgáltatási csoport vezetőjének. A szívem azonban hazahúzott Pilisre. Így vállal­tam .el először a helyi vb-tit- kári beosztást Pilisen, majd 1958-ban az akkori járási ta­nács elnökhelyettesévé nevez­tek ki. Megszolgált bizalom — Amelyben hat évet dol­gozott. — Igen, de milyen hat év volt az. 1959-ben kezdtük el a mezőgazdaság kollektivizálá­sát, s két évvel később már őrsi v. A nagy hóesésnek most ^ még csak a hátrányait ^ szenvedjük, később azon- ^ ban érezni fogjuk a hasz- ^ nát is — természetes, !; hogy ez a mondat egy me- f zőgazdasági szakember g szájából hangzott el. S ne- J ki a maga szempontjából igaza van. Minden bizony- ^ nyal akadnak viszont akik ^ ezt hallva keserűen moso- ^ lyognak. A köztisztaságért ^ felelősek például aligha ug- ^ ranak fel örömükben a ^ rádió mellől, ha további 2 hóesést ígér az elorejel- ; zés. Szó se róla, a 4-5 centis el­ső fehér takaró még nekik is jól jött. Monor szinte ün­nepi ruhába öltözött. Eltűn­tek a pázsitok kitaposott se­bei, a kallódó, szélgörgette papírdobozok és a sok árok­parti szemét is. Az örömre persze üröm jött, mert látha­tó, hogy a közúti igazgatóság kezelésében levő főútvonalak­hoz csatlakozó utcákon a monori építési és költségve­tési üzem dolgozói, gépei nem győzik a takarítást. Ezen természetesen nem le­het csodálkozni annak isme­retében, hogy számukra a szervezett, pontos szemétszál­lítás is gondot jelent. Gyak­ran és sokat írtunk már az úgynevezett szubjektív okok­ról, vagyis az emberek hibái­ról, kevesebbet a tárgyi fel­tételekről. Talán nem vélet­len, hogy a közelmúltban ezt a témát elsők között tárgyalta a városi jogú nagyközségi kö­zös tanács végrehajtó bizott­sága. Köztudott, hogy túlnyo­mórészt nyitott platós teher­gépkocsik állnak az üzem rendelkezésére, a társközsé­gekben mindenhonnan, Mo­noron néhány központi terü­letet kivéve, a legtöbb utcá­ból szintén ezeken szállítják a szemetet. Az egyetlen zárt rakfelületű Multicár kevés. A jelenlegi szállítási mód el­avult, legalább a kiépített utak mellett a pormentes szemétgyűjtés bevezetésére kellene áttérni. Megoldatlan a szemétlerakó­helyek megfelelő kezelése, ta­karása. Ezt a munkát egy to­lólapos MTZ traktorral igye­keznek elvégezni, az igénybe­vétele viszont olyan nagy, hogy a gumiabroncsok pár nap alatt tönkremennek. Az úgynevezett szemétbányák közül még leginkább . a mo­nori felel meg az előírások­nak, mert körbe van kerítve, őr is van ott. Péteriben, illet­ve Monori-erdőn erre egyelő­re nincs lehetőség. Az előbbi helyen megkezdődött a lera­kóhelyhez vezető út kiépítése, s már ez is valami. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nem tudja a kijelölt helyet meg­közelíteni A köztisztasággal kapcsolat­ban természetesen nemcsak az építési és költségvetési üzemnek vannak feladatai, jogszabály és érvényes taná­csi rendelet mondja ki, hogy a telkek előtti területek rend­ben tartása elsősorban a la­kosság feladata. Hogy ennek nagyon sokan nem tesznek eleget, azt tavasztól őszig lát­juk azon, hogy az árkok part­ján. kerítések előtt burjánzik a gaz. Sajnos ez a téma most is aktuális. Nem sokkal az el­ső nagyobb hóesés után már érkezett is a helyi tanács il­letékes osztályára egy közér­dekű bejelentés, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon sok ház-, illetve te­lektulajdonos nem takarítja le a járdáról a havat. Bara Gábor Mátyás király utcai lakos — a bejelentő — en­nek a hanyagságnak szenvedő alanya is volt. Természetesen a szakembe­rek elismerték panasza jogos­ságát, s várható, hogy a kö­zeljövőben ahol szükséges, esetleg büntetéssel is érvényt szereznek a tanácsi rendelet­nek. Gyakran felmerül a kérdés, hogy ki a felelős a különböző intézmények előtti járdák, parkok tisztán tartásáért. A jogszabály szerint az épület tulajdonosa vagy kezelője. Persze, hogy ki mennyire ügyel saját környezetének ✓ rendezettségére, az elsősorban nem paragrafus kérdése. Sok­kal inkább attól függ, törő­dünk-e azzal, milyen képet alkot rólunk az ide érkező idegen. S ez sem a magánem­ber, sem a közösség számára nem lehet mellékes. Főleg egy olyan településen, amely bevallottan a városi címre pályázik. V. J. Tekercs, transzformátor Hatalmas kolbásztöltők A falusi disznótorokban zavarba kerülne a böllér, ha ki kel­lene használnia azokat a hatalmas — vákuumrendszerű, elekt­romos — kolbásztöltő gépeket, amelyeket a Mezőgép monori gyárában készítenek. Egy-egy ilyen géppel műszakonként 6 tonna töltelékárut tudnak készíteni. Burján Károly és Hornyák József a szerelés utolsó fázisain dolgozik. A titkos recept Kocsonya, mint a szeretet jele hoz kellenek. Vasárnap vág­tak ... A 71 éves, helybeli születé­sű Gutái János jól ismeri Menüét, így a település keres­kedelmi ellátását is. Az ő igé­nyeit kielégíti a bolt válasz­téka, ninősége, rendkívül jó­indulatúnak, udvariasnak mondta a boltost. Gyakrabban zsírszalonnát, csontos húst vá­sárol, előbbit azért, mert nem szereti a csomagoltat. A 10 éves Serfőző Szilvia meglepő háziasszonyos ko­molysággal meséli, hogy gyak­ran jár az üzletbe, mert segít anyukájának a háztartásban. Büszkén mondta, hogy jól vásárol, ami talán nem is ne­héz. ha mint mondta, mindig azt kapja, amit szeretne. Mindig más A 75 éves Eszes Ferencné sertésmájat vett. Kicsit elége­detlenkedett. hogy talán még­sem a legjobbat kapta a töb­bi közül. Pedig mindegyik máj egyforma szép volt Pász­tor László szerint, aki már a reggeli csúcsforgalom idején is járt az üzletben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents