Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-25 / 20. szám

1984. JANUAR 25.. SZERDA Konstruktív lépések kellenek a szembenállás csökkentéséhez A stockholmi konferencia szovjet visszhangja Kompromisszum szükséges Mint lapunk első oldalán közöljük, Jurij Andropov in­terjút adott a moszkvai Prav­da számára. Az interjút az alábbiakban ismertetjük­O Az Egyesült Államok és a NATO vezető köreiben az utób­bi időben mindinkább azt állít­ják, hogy a nemzetközi hely­zetben semmilyen aggasztó do­log nem történik, és hogy a jelenlegi viszonyok között álta­lában úgymond „a világ biz­tonságosabbá vált’*. így van-e ez? Nincs alap ilyen következ­tetésre. A veszedelmes világ­méretű feszültség okai, ame­lyekről már volt alkalmam beszélni, fennállnak. Nagyobb biztonságra tett-e szert Euró­pa az amerikai rakéták telepí­tésének elkezdésével? Termé­szetesen, nem. A nukleáris veszély megnövekedett. Ez nem csupán a mi értékelé­sünk. Határozottan ezt mu­tatja milliók komoly aggodal­ma Európában. Az európai kontinensen levő amerikai rakéták nem szilárdították meg az Egyesült Államok biztonságét. Az Egyesült Álla­mok azzal, hogy végső célként a maga javára kívánta billen­teni a katonai egyensúlyt, válaszintézkedések megtéte­lére kényszerített minket. Az amerikai rakéták euró­pai megjelenése nemcsak a katonai, hanem a politikai fe­szültséget is fokozta. Megsza­kadtak a tárgyalások, ame­lyeknek a célja az volt, hogy korlátozzák és lényegesen csökkentsék a nukleáris fegy­verzetet. Az események ilyen fordu­latáért teljes egészében az Eegyesült Államok vezetése, az amerikai kormányzat a fe­lelős. Felelősek a NATQ-or- szágok kormányai is, amelyek népük akarata ellenére saját területükre befogadták az amerikai rakétákat. Vajon biztonságosabb lett-e a világ attól, hogy a Közel- Keleten most az izraeli ag- resszorral együtt amerikai katonák is harcolnak az ara­bok ellen, az Egyesült Államok hadihajói és repülőgépei pedig libanoni városokat és falvakat döntenek romokba. Izzó a helyzet Közép-Ame- rlkában, ahol az Egyesült Ál­lamok politikai kormányzata merényleteket követ el szuve­rén államok függetlensége el­len. Imperialista garázdálko­dás folyik a világ más térsé­geiben is. Ez a valós helyzet. Veszedelmes és kiélezett. Alá­becslése megengedhetetlen. Felvetődik a kérdés, vajon miért jelentkezik szándékosan eltorzítva a jelenlegi világ- helyzet az amerikai vezetők nyilatkozataiban? Mindenek­előtt azért, hogy a népeknek a washingtoni militarista poli­tikával szembeni, nap mint nap növekvő aggodalmát megpróbálják eloszlatni, hogy az ezzel a politikával szemben erősödő szembenállásnak elve­gyék a lendületét. Az, hogy az emberek min­denütt jobban felfogják a bé­két fenyegető veszélyt, az, hogy értik, honnan származik ez a veszély — kétségtelenül nagy jelentőségű tény. Az em­berek millióinak harca a bé­kéért szintén a napjaink ob­jektív valósága. O Az amerikai elnök nemré­giben a szovjet—amerikai pár­beszéd mellett foglalt állást. Beszédében a következő hang­zott el: ,.Az erő és a párbeszéd kéz a kézben halad.” ön ho­gyan vélekedik erről? Bennünket nem kell meg­győzni a párbeszéd hasznossá­gáról és célszerűségéről. Ez a mi politikánk. De a párbe­szédnek egyenlő alapon kell folytatódnia, nem pedig az erő pozíciójából, ahogyan ezt Reagan javasolja. Az amerikai vezetés, amint ez mindenből látható, nem mondott le azokról a szándé­kairól, hogy az erő pozíciójá­ból, a fenyegetések és nyomá. pozíciójából tárgyaljon ve­lünk. Az ilyen hozzáállást mi határozottan visszautasítjuk. Különben is az „erődiplomá­ciával” való próbálkozás ve­lünk szemben — kilátástalan dolog. Ugyanúgy viszonyulunk ahhoz a gondolathoz, hogy a párbeszédet a párbeszédért magáért folytassuk. A jelen­legi amerikai kormányzat ilyesfajta álláspontjával saj­nos, már találkoztunk. Szeret­nék emlékeztetni a genfi, európai közép-hatótávolságú atomfegyverekről folytatott tárgyalásokra. Most már sen­ki előtt sem titok, hogy az Egyesült Államok genfi képvi­selői csaknem két éven át — ahogy mondani szokás — csak a szalmát csépelték. . Ezalatt Washington elsőcsapásmérő új atomrakéták nyugat-euró­pai telepítésére készült. Többször is figyelmeztet­tünk rá, milyen következmé­nyekkel járhat mindez. Az‘ amerikai fél saját kezűleg szakította félbe a genfi tár­gyalásokat, nagy kárt okozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszéd­nek. Most az Egyesült Álla­mok elnöke kijelenti, hogy — úgymond — készek felújítani a tárgyalásokat, visszatérni Genfbe. Felvedődik a kérdés: le­hetséges, hogy az amerikai fél felismerte, mit tett, és a párbeszéd mellett síkraszállva esetleg kész változtatni nega­tív álláspontját? Nem, ez nem történt meg. Az elnök beszéde nem tartalmaz sem­milyen új elgondolást, új ja­vaslatot, sem az európai nuk­leáris fegyverzetek korlátozá­sával, sem pedig más kérdé­sekkel kapcsolatban, az ame­rikai álláspontban semmi ilyesmi nem lelhető fel. Már beszéltem róla és ismét meg kívánom erősíteni: ké­szek vagyunk arra, hogy min­den reális lehetőséget fel­használjunk a tárgyalások folytatására annak érdeké­ben, hogy megállapodjunk a nukleáris fegyverzet korláto­zásáról és csökkentéséről, az egyenlőség, az egyenlő bizton­ság elve alapján. Tárgyalá­sokba azonban a tárgyalás kedvéért nem bocsátkozunk, nem teszünk úgy, mintha nem lennének.-ránk: és szövetsége­seinkre irányított új rakéták Nyugat-Európában. Ilyen já­tékban nem veszünk részt. Ezzel együtt meg kívánom erősíteni: a Szovjetunió csak konstruktív, kölcsönösen el­fogadható alapon hajlandó megoldani az európai nukleá­ris fegyverzet problémáját. Ehhez egy dologra van szük­ség, amíg még nem késő, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak késznek kell mu­tatkoznia arra, hogy vissza­térjen a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek telepí­tése előtti helyzethez. Mi ezt állítjuk az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei elé, mert el akarjuk kerülni az újabb — ezúttal az eddiginél veszélyesebb szintű — fordu­latot a fegyverkezési hajszá­ban. ami a feszültség é.s a bi­zonytalanság fokozódásához vezetne Európában. Azt, hogy az Egyesült Álla­mok valóban komolyan akar-e tárgyalni velünk, a gyakorlati lépések alapján fogjuk meg­ítélni. O Milyen más problémák le­hetnek még a párbeszéd témái? A szovjet vezetés meg van győződve arról, hogv lehetőség van több más probléma ko­moly megvitatására, amelyek megoldása kétségtelenül javí­taná a világhelyzetet, a szov­jet—amerikai kapcsolatokat. Konkrét javaslatok és kezde­ményezéseik egész körét ter­jesztettük elő, amelyeknek cél­ja a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása. Javas­lataink továbbra is érvényben vannak. Ha például az Egyesült Álla­mok kötelezné magát arra — amint azt a Szovjetunió tette —, hogy nem alkalmaz első­ként atomfegyvert, az már je­lentős mértékben hatna a nem­zetközi légkörre, kapcsolata­ink légkörére. Mit jelentene ez a gyakorlatban? A két legerő­sebb atomhatalom lemond az atomfegyver egymás elleni al­kalmazásáról. Ez azt jelenti, hogv nem lesz sem első, sem pedig következő csapás. Ha a NATO-országok elfo­gadnák a Varsói Szerződés tag­államainak arról szóló javas­latát, hogy ne alkalmazzanak katonai erőt egymással szem­ben, az ugyancsak komoly mértékben emelné a bizalom szintjét Európában, sőt az egész világon. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a szem­benálló katonai csoportosulá­sok a felmerülő vitás kérdések megoldásában lemondanak az erő alkalmazásáról. Megnyílna az út a tárgyalások előtt. En­nek érdekében egyébként so­kat tehetne a minap elkezdő­dött stockholmi konferencia is, amelynek első szakasza éppen a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidolgozására hi­vatott. Nem lehet elodázni annak a problémának a megoldását sem, amelyet a fegyverkezési hajszának a világűrre való ki­terjesztése jelent. Ellenkező esetben az emberiség újabb fenyegetéssel kerül szembe, amelynek méreteit most még elképzelni is nehéz. Az Egye­sült Államokban kifejlesztés alatt álló új fegyverrendszerek teljesen reálissá teszik ezt a perspektívát. A Szovjetunió konkrét javaslatokat terjesz­tett elő azzal kapcsolatban, hogy miképpen hárítsák el az erő — világűrből, illetve a vi­lágűrben való — alkalmazásá­nak veszélyét, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy ha­ladéktalanul kezdjen tárgyalá­sokat erről a kérdésről. Ha a Nyugat készséget ta­núsít ezen a téren, hozzá lehet látni a bécsi tárgyalásokon pirenden szereplő, a közép- európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szó­ló kérdések gyakorlati megol­dásához. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatainkat már régen a tárgyalóasztalra tet­tük. Ezek a javaslatok meg­mutatják a megállapodás gyors eléréséhez vezető utat —, de az természetesen csak akkor lehetséges, ha a felek kölcsönösen törekszenek a megállapodás elérésére. A háborús veszély csökken­tésére irányuló intézkedés­komplexumból mi — kezdet­ként — egy egyszerű, ugyan­akkor eléggé hatékony lépést javasolunk az Egyesült Álla­moknak: az atomfegyverzet befagyasztását; fokozni kell az erőfeszítéseket az említett fegyverek jelentős mértékű korlátozásáról és a radikális csökkentésekről szóló megálla­podás mielőbbi elérése érdeké­ben. A népek joggal várhat­ják az Egyesült Államok kor­mányától, hogy ezekben a kér­désekben józan észről és rea­lizmusról tegyen tanúbizony­ságot. Ahhoz, hogy mindezekben a kérdésekben megegyezés jö­hessen létre, elsősorban az Egyesült Államok, illetve a többi NATO-tagország szán­déka és politikai akarata szük­séges. Ez kedvező helyzetet te­remtene ahhoz, hogy más kér­désekkel is foglalkozni lehes­sen, hogy egyikről át lehessen térni a másikra. Mi ebben lát­juk a béke megőrzésére irá­nyuló politika sikerének a zá­logát. Csakis ezen az úton előre­haladva — és nem az erőben bízva, vagy szónoklatokkal — lehet a világot, amelyben élünk, valóban biztonságosabbá ten­ni. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányától azt várjuk, hogy tegyen konkrét lépéseket, álljon készen arra. hogy ép­pen ezt az utat válassza. Ez részünkről megfelelő vissz­hangra talál. A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsának Elnökségé és a Szovjetunió Minisztertaná­csa mély fájdalommal tudatja, hogy január 21-én, 75 éves korában, súlyos és hosszas be­tegség után elhunyt Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának volt elnök- helyettese. CSAO CE-JANG kínai mi­niszterelnök hétfőn este haza­indult a kanadai Vancouver­ből. A kormányfő Észak- Amerikában tett kéthetes láto­gatásából egy hetet az Egye­sült Államokban, egy hetet pedig Kanadában töltött. Wa­shingtonban Reagan elnök, Ottawában pedig Trudeau mi­niszterelnök volt fő tárgyaló partnere. Feloldották a határzárai Cuellar Mizériában A nyugat-afrikai körúton tartózkodó Javier Pérez de Cuellar hétfőn Nigériába ér­kezett. Az ENSZ-főtitkár a kontinens déli részének fel­szabadításáról, valamint az ENSZ különböző szervezetei és Nigéria közötti gazdasági együttműködésről tárgyal a nigériai vezetőkkel. A látogatással egyidőben a nigériai katonai kormányzat elrendelte az ország határai­nak azonnali megnyitását — közölte a lagosi rádió. A ha­tárzárat a szilveszter éjjeli ka­tonai hatalomátvétel után lép­tették életbe. Az intézkedést bejelentő közlemény ugyanak­kor éberségre szólította fel a határőrséget. A megbuktatott Shehu Shagari elnök kormá­nyának több miniszterét, ti­zennyolc tartományi kormány­zót és Alex Ekwueme alelnö- köt a Lagos külvárosában le­vő Kirikiri börtön legjobban őrzött szárnyában tartják fog­Dr. Fred Sinowatz osztrák kancellár kedden délelőtt kü- lönvonaton háromnapos hiva­talos látogatásra Belgrádba érkezett. A pályaudvaron Mil­ka Planinc, a jugoszláv kor­mány elnöke, Braniszlav lko- nics, a szerb köztársasági kor­mány elnöke és más jugoszláv hivatalos személyek üdvözöl­ték. Az osztrák kancellár kí­séretében van Herbert Solcher szövetségi pénzügyminiszter, Erich Schmidt, szövetségi ke­reskedelemügyi államtitkár és más hivatalos személyek. Jugoszláv részről a látoga­tás kapcsán elismeréssel szól­nak arról a támogatásról, amelyet Ausztria nyújt a ju­goszláv gazdaság megszilárdí­tását célzó erőfeszítésekhez. Egvúttal aláhúzzák az árucse­re-forgalom kiegyensúlyozásá­nak. a jugoszláv deficit csök­kentésének szükségességét. Ami a nemzetközi problé­mák áttekintését illeti, Sino­Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kedd délután Izrael­be érkezett. Tel Avivban Ben Gurion repülőtéren a bonni vendéget Jichak Samir minisz­terelnök és kormányának tag­jai üdvözölték. A légi kikötő­ből Kohl Jeruzsálembe hajta­tott, ahol lerótta kegyeletét a nácizmus áldozatainak emlék­művénél. Az Izrael Hangja rádióadó úgy értesült, hogy a tárgyalá­sokon főként Szaúd-Arábia NSZK-tól való fegyvervásár­lásainak kérdése szerepel. Iz­rael még mindig nem teljesen biztos abban, hogy a bonni kormány valóban nem akar eladni Szaúd-Arábiának Leo­párd—2 típusú korszerű harc­kocsikat, bár ezt a megrende­lést nyugatnémet részről állí­tólag nem akarják teljesíteni. Samir már utalt arra, hogy minden egyéb szaúdi—NSZK fegyverügyletet is élesen elle­nez, így — a Leopárdoknál BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS kez­dődött az Észak-Karolina ál­lambeli Winston-Salemban, a Ku Klux Klan tagjainak és újfasiszták egy csoportjának az ügyében. A vádlottak 1979 novemberében Greensboron- ban rátámadtak egy békés tüntetés részvevőire, öt sze­mély életét vesztette, heten megsebesültek. HUSZONKÉT RENDŐR se­besült meg hétfőn az indiai Dzsamu és Kasmír államban a Nemzeti Kongresszus Párt hí­vei és a rendőrség közötti ösz- szecsapások során. A PTI in­diai hírügynökség szerint a szövetségi államban kisebb­ségben levő Kongresszus Párt 150 hívét letartóztatták. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő, valamint le­szerelési kérdésekkel foglalko­zó konferencia eddigi munká­ját összegezve a Pravda ked­den megállapítja: a Szovjet­unió és a szocialista országok álláspontja megértésre la'ált egész sor semleges és el nem kötelezett államnál. A konfe­renciára most bonyolult, apró­lékos munka vár, amelynek során pontosítani kell az ál­láspontokat, keresni kell a kompromisszumos megoldáso­kat. A konferencia külügymi­niszteri szintű megnyitó sza­kaszát értékelve a lap külön- tudósítói úgy látják: az euró­pai államok diplomáciai veze­tői közül szinte valamennyien aggodalommal szóltak a jelen­tős mértékben kiéleződött nemzetközi feszültségről. Ki­fejezték azt az óhajukat is, hogy az enyhülési folyamat visszanyerje eredeti jelentősé­watz és jugoszláv tárgyaló- partnerei várhatóan megkü­lönböztetett figyelmet fognak szentelni az európai helyzet­nek. Ezzel összefüggésben Belgrádban kiemelik a semle­ges Ausztria és az el nem kötelezett Jugoszlávia együtt­működését és pozitív szerepét. A libanoni ellenzék nemze­ti megmentési frontjához tar­tozó Haladó Szocialista Párt azzal vádolta a Falangista Pártot és a jobboldali milíciá­kat, hogy a tavaly elszenve­dett katonai vereség ellenére továbbra is a háborús megol­dásra építik számításaikat, új háborúra mozgósítanak abban a reményben, hogy ismét ki­kevésbé korszerű — légelhárí­tó rakéták eladását is. A lassan másfél éve hatal­mon levő Kohl—Genscher­kormány „középutas” politiká­ra törekszik a közel-keleti or­szágokkal szemben. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának illetéke­sei hétfőn „terrorista nemzet­nek” minősítették és a nem­zetközi terrorizmus támogatá­sával vádolták Iránt. John Hughes, a külügymi­nisztérium szóvivője a teherá- ni kormányt tette felelőssé a Bej rútban állomásozó ameri­kai tengerészgyalogosok főha­diszállása ellen októberben és a kuvaiti külképviseletek ellen decemberben elkövetett pokol­gépes merényletekért. Irán an­nak idején határozottan cá­folta, hogy bármilyen módon köze lett volna a terrorcse­lekményekhez. A külügymi­nisztérium „fekete listáján” egyebek között Szíria, Líbia és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság is szerepel. A minősítés nyomán Wa­shington hétfőn megszorító in­tézkedéseket léptetett életbe Teheránnal szemben. Az ex­portkorlátozás a gyakorlatban annyit jelent, hogy bizonyos — amerikai megítélés szerint potenciálisan katonai célokra is felhasználható — berende­zéseket ezentúl csak külön! -- ges engedéllyel adhatnak el Iránnak. Az intézkedések az Iránból származó olajimportot nem érintik. ★ v Az iráni iszlám forradalom öt évvel ezelőtti győzelmekor gét. A konferencia ily módon elutasította az amerikai kül­politikának azt a tételét, hogy az államok biztonságát az „erő segítségével” lehet elér­ni. Az Egyesült Államok kül­döttsége gyakorlatilag üres kézzel érkezett a konferenciá­ra. George Shultz külügymi­niszter egyetlen reális javas­latot sem tett a katonai te­vékenység korlátozására, az európai katonai szembenállás csökkentése érdekében. A szocialista országok a konferencián elemezték a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződésének reális okait, egész sor komplex bizalom- és biztonságerősítő intézkedésre tettek javaslatot. Ezek min­denekelőtt a nukleáris háború megakadályozását érintik. Egyes NATO-tagállamok je­lezték. hogy készek megvizs­gálni azt a szocialista javas­latot, hogy a Varsói Szerző­dés és az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezete szerződésben rögzítse a katonai erő alkal­mazásáról történő lemondást és a békés kapcsolatok ápolá­sát. A nyugati politikusok elő­relátásától és a közvélemény befolyásának erejétől függ, hogy ez a készség marad-e. A népek olyan határozato­kat várnak a stockholmi kon­ferenciától, amelyek végre­hajtása megerősítené: az enyhülés szilárd tartalékokkal rendelkezik Európában — ír­ják befejezésül a Pravda tu­dósítói. provokálhatják az országban állomásozó nyugati erők, főként az amerikai csapatok beavat­kozását. Figyelemre méltó, hogy a falangista vezetésű jobboldali milíciák parancs­noksága-- melegen ■ üdvözölte George Shultz amerikai kül­ügyminiszter nyilatkozatát, amelyben megelőző támadást helyezett kilátásba a washing­toni támogatást élvező Amin Dzsemajel elnök ellenzékével szemben. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke da­maszkuszi nyilatkozatában megerősítette azt a korábban cáfolt követelését, hogy Amin Dzsemajelnek le kell monda­nia államfői tisztségéről, mi­előtt pusztulásba sodorná Li­banont. „Amin Dzsemajellel együtt nem veszünk részt sem­miféle kormányban” — han­goztatta Dzsumblatt. '/ Washington az egyik legszilár- í dabbnak hitt közel-keleti bázi- v sát veszítette el. Ismert, hogy £ Iteza Pahlavi uralkodása ide- £ jen nemcsak korszerű elektro- £ nikus felderítő berendezéseket j szereltek fel az amerikaiak a á Szovjetunióval határos terüle- í teken, de az olajállam Wa- / shington „fekete arany” iránti j igényeit is nagyrészt kielégítet­te. jí Bár időközben Irán szerepét ^ megpróbálták Törökországra £ átruházni, az Egyesült Alla- ^ mok sohasem mondott le ar- 4 ról, hogy ismét visszaszerezze ^ elveszített iráni pozícióit. Az ^ amerikai elképzeléseknek ked- í vez a több, mini három és fél * éve tartó irak-iráni konfliktus. Y Amikor 1982-ben sor került 7 az izraeliek Libanon elleni in- ^ váziójára, a palesztin egységek í megsegítésére irániak vo­Y nultak — az ellenséges iraki 7 területeken át — Libanonba, ^ hogy harcoljanak a megszállók £ ellen. Megfigyelők mintegy Y másfél ezerre teszik azoknak '/ a síitáknak a számát, akik Li- í banonban tartózkodnak. Ami- V. kor tavaly októberben az ame- 7 rikai tengerészgyalogosok fő- ^ hadiszállása elleni kamikaze” ^ akcióban több, mint 250 air.e* í rikai veszítette életét, Wa* Y shington először Szíriára pró- y hálta hárítani a felelősséget. / Amikor ez nem sikerült, a síiták váltak célponttá, mond- £ ván, hogy a háttérben Teherán Y áll. Ez pedig azt bizonyítja, Y hogy az Egyesült Államok jn- /. dokot keres arra, hogy a Per- $ zsa (Arab)-öböi térségére is í kiszélesíthesse a konfliktust. Csak rövidín... va. Gazdasági kérdéssk a nap.ve.idsn Sino watz-Phninctalálkozó Meghiúsul a szaúdi fegyverüzlet? Kohl izraeli tárgyalásai Dzsumblatt Dzsemajel lemondását követeli A jobboldal háborúra mozgósít Ameiikci exportkorlátozás Iráa-ellenes intézkedések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents