Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

1984. JANUAR 22., VASÄRNAP Családias légkörben hetente kétszer Sikereik titka a műhelymunka Nevét nemcsak a megyében, hanem az egész országban, sőt külföldön is ismerik. Leg­alábbis a kórusmuzsika kedve­lői. A váci Vox Humana ugyanis fogalom. Bárhol for­dulnak meg — itthon vagy a nagyvilágban — fellépésük ün­nep. Oldalakat tölthetne meg az elismerő sajtókritikák idé­zése. Kitüntetéseik, verseny­győzelmeik felsorolásából ter­jedelmes lista kerekedne. A száraz tények, a tárgyszerű adatok felsorakoztatása helyett arra kértük Makiári József Liszt-díjas ’karnagyot, az együttes vezetőjét, hogy ő mondja el a kórus múltját, je­lenét, s beszéljen az elért ered­ményekről és a túlzás nélkül mondható világsiker belső té­nyezőiről. __0 Amikor a váci Bartók Béla Ál lami Zeneiskolában jártam, az Iskola Igazgatója, Cs. Nagy Tamás elmondotta,__hogy__a hú sz évvel ezelőtti Iskolaalapí­tás közvetlen előzménye, a munkaközösségi____zeneoktatás me gszervezése az ön nevéhez fűződik. Hogy került Vácra? — Sehogy. Én váci vagyok! Oft születtem és ma is ott élek. Szeretem a város hangu­latát, régi házait, embereit. A tősgyökeres váciakat isme­rem. Talán ők is engem. Még talán szeretnek és becsülnek is. A város díszpolgára és a Pro Urbe-díj kitüntetettje va­gyok. Mindkettő nagy büszke­séggel tölt el, hiszen senki­nek sem könnyű saját hazájá­ban prófétának lenni. Kevesen is vagyunk ilyen próféták. Dercsényi Dezső művészet- történészt, a hazai műemlék- védelem apostolát mindenki ismeri. Ö is Vác díszpolgára! A Pro Urbe-díjat a Vox Hu­mana is megkapta. Bár mindig Vácott éltem, csak egy-két évig dolgoztam a városban. Éppen a hatvanas évek elején, amikor megszerveztem a mun­kaközösségi zeneoktatást, amely mind tanuló- és a ta- nárlétszámot, mind az oktatás színvonalát tekintve komoly előrelépés volt az előzmények­hez képest, s előkészítette az állami zeneoktatás elindítását. Szóval a munkahelyeim több­nyire Pesten voltak, Váchoz kötött a lakóhelyem és a Vox Humana. Ez utóbbit azonban nem tekintem munkaviszony­nak. Ez a kapcsolat sokkal több annál, kicsit szerelem, ki­csit hobbi, de főleg, és sokszor életem megtartó ereje. # Hogyan került kapcsolatba az együttessel? — Szinte a megalakulásától tagja vagyok. Ennek 45 éve, hiszen az énekkar kamarakó­rusként 1938-ban jött létre, Sümegh Miklós vezetésével. Én akkor már muzsikus pályá­ra készültem, zongoraművész akartam lenni. Amikor Sü­megh Miklós 1942-ben Buda­pestre költözött, megvált az együttestől. Mivel én voltam a kórusban az egyetlen képzett zenész, átvettem az irányítást. Az énekkarral együtt tanul­tam, nemcsak a műveket, ha­nem a karvezetés mesterségét is. Szép idők voltak — művé­szileg. Kívül fertelem és há­ború! Kényszerszünetek után, a háború végeztével rendsze­ressé vált a kórus munkája. Az első országos sikert az 1948- as centenáris kultúrverseny hozta. Az énekkari versenyt Szolnokon rendezték, ahol a vegyeskari (tehát már nem ka- marakórusi) kategóriában má­sodik helyezést értünk el. Az első nemzetközi sikert itthon arattuk 1931-ben. amikor az I. debreceni nemzetközi kórus- versenyen első helyen végez­tünk, méghozzá kiváló és vi­lághírű együttesek előtt. Egy- csapásra a nemzetközi élme­zőnybe lendültünk, ami meg­hívásokat eredményezett. Elő­ször 1983-ban utaztunk kül­földre, Olaszországba, ahol a legrangosabb európai kórus- versenyen, Arezzóban I. díjat nyertünk. Ezután beutaztuk szinte egész Európát; Auszt­riától Franciaországig, Belgi­umtól a Szovjetunióig, Bulgá­riától mindkét Németországig. Bekapcsolódtunk az európai amatőr kórusmozgalom — az Europa cantat — munkájába. személy szerint 8 éve va- rvok elnökségi tagja ennek a rangos nemzetközi szervezet­nek, úgyis mint a magyaror­szági kórusmozgalom, a Kóru­Hangversenyen a Vox Humana sok Országos Tanácsa, a KÖTA elnöke. A Vox Humana legna­gyobb, mondhatni példátlan nemz’etközi szakmai sikerét 1976-ban aratta, amikor Arez­zóban két első díjat nyert a vegyeskari és a folklór és elő­kelő második díjat a gregorián kategóriában. Hazatérésünk után tisztelte meg kórusunkat Vác a Pro Űrbe kitüntetéssel. __O Említette, hogy a_Vox_Hu­ma na kamarakórusként indult. Hányán vannak ma, milyen a kórus összetétele? — A régi kamarakórusból ma már senki nem énekel. Az évek során a tagság teljesen kicserélődött. így ma én va­gyok a kórus legrégibb és egy­ben legöregebb tagja. Külön­ben három korosztály dolgo­zik együtt nagyon jó légkör­ben. A legfiatalabbak 14—15 éves kislányok, akik a helyi zenei általános iskolából jön­nek hozzánk, ök — hála a Kodály-módszernek — szinte képzett muzsikusoknak számí­tanak, kitűnően énekelnek lap­ról, öröm velük dolgozni. Az idősebbek, a 20—30—40 évesek se rosszabbak náluk. Az együt­tes általános zenei képzettsé­ge, intelligenciája kitűnő. So­kan hangszereken is jól ját­szanak. Feleségem és néhány lelkes kórustag sokat segít a szólamok betanításában. Így aztán az együttes munka, a művek csiszolása, érlelése örömteli, mindenki számára kedves zenei munka. Nálunk az igazi erőfeszítés ott kezdő­dik, ahol más kórusok már ab­bahagyják, feladják. Ez a kö­vetkezetes, igényes műhely­munka sikereink titka és zálo­ga, de ne gondoljon kínos, ke­serves, izzadságos próbákra. Mi amatőr kórus vagyunk, hozzánk önként jönnek az em­berek, ha ilyenek lennének a közösen eltöltött órák, már mindenki régen megszökött volna. Nagyon jó légkörben, vidáman, de koncentráltan próbálunk. A kettő nem zárja ki egymást. Sőt! Az elért ered­mények, a közösen megtalált szép zenei megoldások újabb vidámságot szülnek, mely megsokszorozza erőinket, újabb és még újabb nehézsé­gek leküzdésére ösztönöz min­ket. Családias, kellemes lég­körben próbálunk rendszere­sen hetente kétszer, alkalman­ként 2—2 1/2 órát, de próbá­kon kívül is gyakran találko­zunk egymással, közösen já­runk színházba, hangverseny­re, szilveszterkor mintegy öt- venen közösen köszöntöttük az 1984-es esztendőt. A külföldi utakon napokat, sokszor hete­ket töltünk együtt komoly ösz- szeütközések, konfliktusok nél­kül. összekovácsolódott, kitű­nő emberi közösség tehát a Vox Humana. Jelenleg 120-an vagyunk. # Néhány mondatban, ké­rem, mutassa be az együttes repertoárját. — Nyolcszáz év európai kó­rusmuzsikájának legjavát tart­juk műsorunkon a gregorián­tól napjainkig. A kíséret nél­küli, tehát a capella műveken kívül számon oratóriumot is énekeltünk, itthon a MÁV Szimfonikus és a Postás Ze­nekar. külföldön a Jénai Szim- fónikus Zenekar közreműködé­sével. Legnagyobb külföldi si­kereinket a magyar klasszikus értékű művek; Bartók, Ko­dály, Bárdos kórusainak meg­szólaltatásával aratjuk. Reper­toárunkat folyamatosan és tu­datosan építjük. Vannak olyan kiemelkedő remekművek, me­lyeket évekig azért nem ve* l- tem elő, mert technikailag túl nehéznek, zeneileg túl bonyo­lultnak éreztem, vagy egysze­rűen magunkat nem tartottam még elég érettnek ahhoz, hogy a tőlünk megszokott és ma már elvárt színvonalon eléne­keljük. Ez utóbbira példa Ko­dály: Jézus és a kufárok cí­mű remekműve, mely ma már egyik legsikeresebb repertoár­darabjaink egyike. __© Legközelebb hol hallhat­ju k a Vox Humanát? — A pesti Vigadó hangver­senytermében, január 30-án, a Pest megyei Hírlap Táguló kö­rök című műsorában, ahol Ba­lassi Bálint, Virág Benedek és Ady Endre egy-egy megzené­sített versét énekeljük. Köz­tük lesz Bárdos Lajos: Űj Va­zul éneke című műve, melyet utoljára Londonban a BBC kórusversenyén szólaltattunk meg, s el is nyertük az Ezüst rózsa nagydíjat. Váradi László ~R"Á DTÓFIGYELŐ' A PEDAGÓGUS személyisé­géről, arról, hogy milyen a jó tanár, egy esztendő alatt leg­alább öt műsort hallottam. Le­het, hogy volt több is, nem tu­dom. Mint ahogy azt sem me­rem állítani, hogy a jó mér­nök, közgazdász, orvos szemé­lyiségjegyeit nem vették szám­ba hasonló telefonos vitaműso­rokban, de tény, hogy ilyenre nem emlékszem. A kört bővít­hetjük- tovább, példának okáért a gépkocsivezetőkre, a kereskedőkre és az esztergá­lyosokra. Olyan műsor, amely­ben e szakmák művelőivel szembeni igények soroltattak volna fel, szintén nem jut eszembe. Annyi azonban bizo­nyosnak látszik, hogy a peda­gógustársadalom tevékenysége látszólag az érdeklődés közép­pontjában áll. De valóban ke­vesebb lenne a megválaszolat­lan kérdés például a gyógyí­tókkal, mint gyermekeink ok­tatóival kapcsolatban. Nem hiszek ebben, de abban sakkal inkább, hogy a pedagó­gus személyiségének erényei­ről és hibáiról sokkal kisebb rizikóval, veszélytelenebbül le­het vitatkozni. S ráadásul en­nek a kérdésnek majd min­denki önjelölt szakértője. Ne értsen félre az olvasó, a csütörtöki tanakodó nem volt pedagógusellsnes műsor. Sőt a vendégek — maguk is a szak­ma művelői — hivatásuk vé­delmében álltak ki. Mi több, olyan magasra állították a mércét, amellyel mindenki igazán elégedett lehet. A pe­dagógusnak, mint a műsorban elhangzott, magas színvonalon kell művelnie szaktárgyát, a tanulók példaképévé kell vál­nia. Nem kívánok e rövid jegy­zetben arra a közismert tény­Színész, rendező, operatőr Felvétel a főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételt hirdet az J384/85-ÖS tanévre színészszakra és előfelvételi hirdet az 1985/ 86-os tanévre film- és televí­ziórendező, valamint film- és televízióoperatőr szakokra. A felvételre érettségizett vagy az 1983/84-es tanévben érettségiző fiatalod jelentkez­hetnek. A film- és televízió­rendező, illetve operatőr sza­kokon előnyben részesülnek azok, akik néhány évet mun­kában töltöttek, vagy felsőfo­kú tanulmányokat folytattak. Felvételi korhatár; színész- szakon 22 év, film- és televí­ziórendező és operatőr szako­kon 26 év. Jelentkezni — a választott szak feltüntetésével — írásban lehet. Mellékelni kell: a jelentkezési lapot; az iskolai végzettséget igazoló bi­zonyítványt ; az önéletrajzot; az orvosi véleményt; és a 15Ó forint vizsgadíj befizetését igazoló postai csekkszelvényt. A művészeti főiskolákra je­lentkezők — az érvényes ren­delkezések értelmében — egy­idejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkez­hetnek. A felvételre jelentke­zés határideje: március 15. Cím: Színház- és Filmművé­szeti Főiskola tanulmányi osz­tály, 1088 Budapest Vas utca 2/c. (Jelentkezési lap és a vizs­gadíj befizetéséhez szükséges csekklap a főiskolán beszerez­hető.) re hivatkozni, hogy a maxima­lista igényeket a pedagógusok anyagi elismerése (s talán ez­zel összefüggésben is) társa­dalmi presztízse nem tükrözi. Csupán arra, hogy ilyen köve­telményeknek, legyen az em­ber orvos, mérnök vagy akár pedagógus, nagyon nehéz meg­jelelni. A túl magasra állított mérce pedig még a jó teljesít­ményt is kudarcnak jelzi. TUDÓSÍTÁS FÉLARNYÉK- BÓL. Régen — mondta Ku- hinyi Ferenc, a magyarországi kábítószerélvezőkről szólva műsora végén —, ha járvány közeledett, kidobolták a köz­ségekben, hogy füstölni tessék. Ez a dokumentum szintén ezt a kisbíró szerepet vállalta ma­gára. A dobszóra valóban szükség van. Nem csupán azért, mert néhány év alatt majd harminc jiatal pusztult el a szipózás, narkózist okozó, túlzott gyógy­szer- és alkoholfogyasztás ha­tására. Aligha fogadható el a kollégáim között sem ritka vé­lekedés; jobb az ilyen esetek­ről hallgatni. Az ilyen viselkedés a fejét a homokba dugó strucc viselke­déséhez hasonlatos. Az egyre súlyosabb kór terjedését, mely ifjúságunknak ma már jelen­tős részét fenyegeti, csak úgy lehet meggátolni, ahogy Kuhi- nyi Ferenc próbálja. Ha kell, sokkolva, s az egész társadal­mat harcba híva. Csulák András Rejtett szonettek William Shakespeare ere­deti szonettjeiben 154 to­vábbi szonett van elrejtve — állítja az egyesült álla­mokbeli Tennessee egye­tem egyik irodalomprofesz- szora, Roy Neil Graves. A nem mindennapi felfedezés szerint a rejtett versek az eredeti szonettek meghatá­rozott soraiból állnak ösz- sze. Az első rejtett szonettet a professzor Shakespeare 154 szonettjének első tizen­négy darabja első soraiból rekonstruálta. A második az első tizennégy szonett második soraiból áll össze és így tovább (Shakespeare a kor divatjának hódoló szonettjei 1609-ben jelentek meg.) Roy Neil Graves, aki hosszú ideig dolgozott eze­ken a szövegeken, elisme­ri: mindez annyira megle­pő, hogy nehéz elhinni. Az angcl drámaíró és költő e műveinek szellemessége, ér- zékletessége és humora azonban akkora, hogy nem lehetnek a véletlen játékai — érvel Graves professzor. „Ezek nem az én szülemé­nyeim, Shakespeare találta ki azokat matematikai pon­tossággal.” A professzor szerint a költő és drámaíró olvasói egy különlegesen kifinomult érzékű körének szórakoztatására rejtette el a szonetteket. A mesterkurzuson Végh Sándor, Svájcban élő magyar zenepedagógus, hegedű­művész nagy sikerű mesterkurzust tart a Zeneakadémián. A nagy tudású művész kiváló előadó, színes egyéniség, óráin telt házak figyelik játékát, tanácsait. az ipar és az élelmiszeripar megtermel. Tisztázza a szolgáltatás fo­galmát is. A szolgáltatás ugyanis szélesebb területet ölel fel, mint a kereskedelem, de nem lehet elválasztani at­tól. A háztartási gépeket, a rádiót, televíziót, a fényképe­zőgépet, az autót nemcsak el­adni, hanem szervizelni, ma­gyarul karbantartani is kell, tehát itt a kereskedői munka meghosszabbodik, s a lakossá­got nemcsak ellátja fogyasztá­si cikkekkel, hanem gondos­kodik arról, hogy azok élet­tartamuk idején működjenek, szolgálják a vevőt. V égül azt vizsgálja, hogy a fogyasztó milyen helyet foglal el a világ­ban. Azt elemzi, hogy vajon mi, illetve ki dönti el, hogy mennyit fogyaszthatunk? Sze­rinte le kell számolnunk a fo­gyasztói társadalom illúziójá­val, de el kell oszlatni olyan hiedelmeket is, amelyekkel nálunk is gyakran lehet talál­kozni, hogy tudniillik a gaz­dasági, a politikai vezetés, a kormány szuverén elhatározá­sától függ, hogyan élünk: emelkedő, stagnáló vagy ép- nen csökkenő életszínvonalon; többet vasv kevesebbet fo­gyaszthatunk. Ennek is meg­van a mana törvényszerűsége. Forgács Tibor könyvében ép- nen ezt a törvényszerűséget iffveke7ett félfém!, megmutat­ni az olvasónak, hogy mennyi­re fontos a korszerű kereske­delem és szoteéHnMs m^gszer- vezése, kialakítása. Gáli Sándor tót. Tehát a túlhajtás sem jó, viszont meg kell tanulnunk okosan, célszerűen kereskedni, korszerűen eladni, kiszolgálni a vevőt. Nemzetközi összehasonlítá­sokat is közöl a kereskedelem szervezett fejlődéséről, arról, hogy a kereskedelmi forgalom hogyan alakul egyes országok­ban; az üzletek mennyire szolgálják a vevők érdekeit. Véleménye szerint a szuper­marketek, a hatalmas áruhá­zak további növelése nem kí­vánatos. Ezt Nyugaton is kez­dik felismerni, s a mindent egy helyen elv helyett a kis- üzletek, a szaküzletek kialakí­tása felé fordulnak, A leg­újabb nyugati prognózisok minden kereskedelmi ágban biztos jövőt a szakboltoknak jósolnak. Erre nekünk is fel kell figyelnünk, s idejében reagálnunk a kívánalmakra. A továbbiakban a termelés és a kereskedelem kapcsolatá­ról ír. Megpróbálja tisztázni a kettő összefüggésének az elvi és gyakorlati oldalát. Vélemé­nye szerint a kereskedelem­nek ugyanolyan hatással kell lennie a termelésre, mint van a fogyasztásra. Szabályozó szerepe van. A kereskedeiem- nek irányítania kell, nem le­het passzív, nem szorítkozhat arra, hogy eladom azt, amit tunk meg igazan kereskedni sem a hazai, sem a nemzet­közi piacokon, nem tekintjük a fogyasztót olyan partnernek, aki pénzéért nemcsak árut akar, hanem jó, szépen cso­magolt, igényeit kielégítő por­tékát, amely hasznos is, cél­szerű és gyönyörködtet is. Milyen legyen a modern ke­reskedelem? Erre is megadja a választ. Elégítse ki a lakos­ság igényét. Arra azonban nem szabad várnia a kereske­delemnek, hogy a fogyasztó maga találja ki, hogy mit sze­retne, mert ez egyrészt hosz- szadalmas dolog, másrészt az nem biztos, hogy a fogyasztó olyant talál ki, ami a ter­melőnek és a kereskedőnek is jó. Mi tehát a teendő? — te­szi fel a kérdést Forgács Ti­bor, s mindjárt hozzáteszi: — Finoman sugalmazni kell, hogy mit akarjon a fogyasztó. Közben el kell hitetni, hogy a gazdasági élet a fogyasztó kö­rül forog, minden termelő, ke­reskedő őt szolgálja. Ilyen a fogyasztói társadalom, amelyet szintén áttekint a szerző, idéz neves nyugatnémet közgaz­dászt. aki meghatározta a fo­gyasztói társadalom ismérvét, amely néha annyira túlzásba viszi az élvezeti és fogyasztási cikkek propagálását. hogy szinte elfogyasztja a fogyasz­R égi szakembere Forgács Tibor a témának, a ke­reskedelemnek, a szol­gáltatásnak. ívekig testület élén védte a fogyasztók érde­két, s most tapasztalatairól, a kereskedelemről könyvben is elmondja véleményét. Ezzel is segíteni akar, hogy javuljon hazánkban is a kereskedelem, amelyre bizony még igen sok a panaszunk. A Szivárvány sorozatban jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó Forgács tanulmányát. A szerző a Kereskedelem és szolgáltatás című művében áttekinti az áruvásárlás mód­jának, formáinak fejlődését, a kapitalista kereskedelmet, majd megmutatja, hogy mi­lyen a modern kereskedelem. Nagyon szemléletesen világít­ja meg, hogy mi is a kereske­delem, amely körülvesz ben­nünket, s mindennapi éle­tünknek részévé vált, szinte nem is vesszük észre. Sokféle­képpen találkozunk vele: ránk köszöntenek a kirakatok, a fényreklámok, a feliratok, a boltok, üzletek portáljai. Ez a külsőség. Ahhoz azonban, hogy az áruk cserélődjenek — kereskedni, adni-venni kell. Hogy ez milyen alapon, ’ ho­gyan történik, az már nem mindegy. Ismert, hogy bizony mi magyarok még nem tanul­Könyv a kereskedelempolitikáról Fogyasztó a társadalomban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents