Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

Időszerű ismeretek Külpolitikai ismeretterjesztő előadás lesz csütörtökön, ja­nuár 19-én 15 órai kezdettel a ceglédi Kossuth Termelőszö­vetkezet központjában. Előadó Firon András újságíró. Szebb lesz az út Földet cserélnek Munkagépek, pufajkás em­berek tüsténkednek ezekben a napokban Cegléden a Rákóczi úton. Az út a város igen szép útvonala lesz: felújítják két szélén a parkosított sávot, amely az utóbbi időben meg­lehetősen elhanyagolt volt. A talajcserével kezdték, le- gyalulták, kiforgatták a rögö­ket és termőföldet terítettek szét. A héten a Kossuth Gim­názium előtt folyt a terepren­dezés. Tavasszal cserjét, bok­rot telepítenek, gyepesítenek. Nem is olyan fantasztikus A ceglédi Dózsa György if­júsági klubban a tizen- és hu­szonévesek körében igen nép­szerű a sci-fi-klub ismeretter­jesztő, fantáziaéltető előadás­sora. Január 27-én, pén­teken este 18 órakor lesz a következő előadás. Csilléi Bé­la, a Kossuth Művelődési Köz­pont munkatársa a naprend­szer meghódításáról folytat sci-fi eszmecserét a fiatalok­kal. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1984. JANUAR 18., SZERDA Diákszakkör a gyárban A mesterséget kóstolgatják Kezükben engedelmes a szerszám Még ősszel, a hagyományos gyárlátogatások idején történt, hogy az egyik általános isko­lai osztály diákjai, igen jól érezve magukat az ott eltöl­tött néhány óra alatt, megbe­szélték szaktanárukkal, hogy ők bizony szívesen kijárná­nak a KÖZGÉP ceglédi gyárá­ba, mert megtetszett nekik a jól felszerelt tanműhely, no meg a csalogató, hívó szó is. Kis kíváncsik Miért ne lehetne ott tarta­ni a gyakorlati foglalkozások egy részét? Ezt követően ke­reste meg Oszlánci Ferenq, a Várkonyi István Általános Is­kola pedagógusa a Közúti Forgalmas évek Az állomásfőnök állomásai Csikorogva lassít a személy- vonat, Albertirsa következik. Az indóház melletti szénraká­sokról leolvadt a vékony hó­lepedő. — Éppen harmadéves vol­tam a közgazdasági techni­kumban, amikor szakosították az iskolát — meséli Lebanon Károly állomásfőnök. — Ránk a közlekedési területet osztot­ták. A tanulmányok mellett meglátogattunk néhány vas­útállomást, hát alighanem ek­kor kedveltem meg a szakmát. Érettségi után mégis a 21-es számú Építőipari Trösztnél helyezkedtem el. A fizetéssel nem is lett volna semmi baj, csakhogy nagyon üresen tel­tek a hétvégek. Gondoltam, ezen változtatni kell. Hát így lettem vasutas. Gondból is több — 1958-tól a Soroksári úti rendező pályaudvaron dolgoz­tam, különböző beosztásokban. A kocsirendezői munka volt a legnehezebb. Bizony megvi­seli az embert a 13 órás éj­szakai szolgálat: ez idő alatt legalább 15 kilométert kellett gyalogolni, és akkor a többi­ről még nem is beszéltem. Forgalmi szogálattevőként pe­dig szellemileg fárad el az ember, az állandó készenlét miatt. Talán jobban is be­csülték az idő tájt a vörös sapkát. A pályaudvar nagy­ságrendjének jellemzésére csak annyit, hogy reggelente 500 vagonnyi áru érkezett, amit a vásártelepre és a sza­badkikötőbe irányítottunk, a Wetss Manfred Művekhez pe­dig 4—500 szeneskocsi gurult naponta. — A vasút teli van szabá­lyokkal. Oly sok az előírás, hogy felsorolni is egy napba telne. Alkalmazásuk gyakorta nehézségekbe ütközik. A het­venes évek elején az angol vasutasok úgy sztrájkoltak, hogy pontról pontra betartot­ták a szabályzatot. Például a kocsi akasztása papíron úgy történik, hogy az utolsó vagon alá rögzítőt rakunk, összetol­juk a kocsikat, így, álló hely­zetben akasztjuk őket egy­másba. — Ha mindezt menet köz­ben csinálom, gyorsabban végzek ugyan, de megszegem a szabályt. A mozdony vezető­jének mindenképpen tudnia kell a svindliről, mert külön­ben életveszélyes helyzetbe kerülhetek. — 1969-ben egy rövid időre Albertirsára kerültem forgal­mi szolgálattevőnek. Nem volt könnyű átállás. A tömeghez, a nyüzsgéshez voltam szokva. Pesten nagyobbak voltak a feladatok, gondból is több akadt, mégis jobban éreztem magam, mert több embert érintett az, amit csináltunk. Az albertirsai állomás akkori kocsiforgalma talán nagyobb volt a mainál, az áru mennyi­sége azonban kevesebb, hiszen csak a termelőszövetkezetek szállítottak. Azóta duplájára nőtt az áruforgalom. 1983-ban 19 770 tonna holmi hagyta el Albertirsát, ennek 80 százalé­ka (főleg élelmiszer) exportra ment. Nehéz búcsú — 1982-ben újra Soroksáron álltam szolgálatba, s marad­tam is tíz évig. Fizetésben is lényegesen többet nyújtott ez az időszak, s három gyerek mellett ez nem volt mindegy. 1982 márciusában betegségem miatt jöttem végleg haza. Al­bertirsára. Nehezen hagytam ott a Soroksári úti pályaud­vart, hiszen sok-sok év kötött oda. — Van egy 400 négyszög- öles kertünk, ha akad szabad időm, legszívesebben itt töl­töm. No és a kisebbik lányo- méknál épül a ház, ott segí­tek. A gyerekek gondoskod­nak róla, hogy ne unatkoz­zam. V. S. Gépellátó Vállalat KISZ-bi­zottságát. A KISZ-esek, kikérve a gyárvezetés engedélyét és hoz­zájárulását, megszervezték a kisdiákok gyárbeli fémmun­kás szakkörét. Mint Végh Ti­bor KISZ-titkár elújságolta, kapva kaptak a gyár fiataljai a jó ötleten, hiszen nem lehet elég korán a fémipari szak­mák iránti érdeklődést fel­kelteni a legifjabb nemzedék­ben. Súlyos gyári gond amúgy is, hogy manapság az igé­nyekhez képest kevesen je­lentkeznek a forgácsoló, laka­tos, gépszerelő és hegesztő szakmákra. A divatos kisipari szakmák elviszik a barkácsol­ni szerető fiatalokat. Az őszi gyárlátogatás óta, kéthetenként szerdán suli után tizennégy-tizenhat hete­dikes kisdiák kerékpározik ki a városszéli gyárba. A portás már jó ismerősük; nyílik a kapu, azután másfél-két órán át nagy a nyüzsgés a tanmű­hely satupadjai mellett. — Nagyon szeretnek itt len­ni a gyerekek — mondja T< Sándor szakoktató, akinek a keze alatt már generációk sa­játították el a lakatosmunka fortélyait. — Élvezik, amit csinálnak, figyelnek a ma­gyarázatokra. Igaz, elfárad­nak még a fúrásban-faragás- ban, kell néhány év, hogy urai legyenek szerszámaikkal az acélnak — mondja a mes­ter. Formálódik a kalapács Még az őszön elkészített foglalkozási vázlat alapján el­sőként a vállalattal ismertet­ték meg a gyerekeket, újólag végigjárva a műhelyeket, ma­gyarázták el nekik, hogy me­lyik üzemrészben milyen tech­nológiával, mit készítenek, s milyen figyelem, magatartás szükséges, hogy ne okozzon balesetet a szakavatott kézben készséggel engedelmeskedő szerszám, legyen az akár csak egy rajztű, fűrész, fúró vagy ártatlannak látszó kalapács és reszelő. — Hogy kik vezetik a szerda délutáni szakköröket? — kér­dez vissza a szakoktató. — Jómagam is gyakran itt va­gyok, de a foglalkozások ál­landó vezetője és felügyelője Jancsovics Lajos, a tmk-mű- hely fiatal lakatos szakmun­kása, aki néhány évvel ezelőtt maga is a tanműhely kilin­csét koptatta. Az egyik leg­jobb tanulóm volt, most szív- vel-lélekkel tanítja a kisdiá­kokat. A KÖZGÉP KISZ-bi- zottságától ő maga kérte ezt a megbízatást. — Mi mindent tanulnak itt a gyerekek? — A berajzolással kezdtek, tanultak mérni, megtanulták fogni és használni a fémipari kézi szerszámokat. Egy kala­pácsfejet készítenek Jancso­vics Lajos vezetésével. A kül­ső formáját már kialakítot­ták, kifűrészelték, már többen előfúrtak a nyél helyének, a következő napokon a fúrással kell végezniük, azután kire­szelni a furat tényleges for­máját, a kalapácsfej lapjait, leélezni a sérülést okozható éleket, sarkokat. Apáik munkahelyén A lakatosmunkák után a szakoktatók és szakmabeli KISZ-tagok irányításával to­vább folyhat az ismerkedés a gyárral, a gyárbeli szakmák­kal. Lelkesedés és szorgalom akad bőven, s kíváncsiság is, csak győzzék a segítők kielé­gíteni. — Sokan apjuk szakmájá­val ismerkednek meg itt — mondja végül a szakoktató. — Olyan is van, nem is egy, akinek az édesapja a gyárban dolgozik, őket aztán néha meglátogatja az apuka. Van okom remélni, hogy a nyol­cadik osztály után sokukat viszontláthatom majd, mint lakatos vagy gépiforgácsoló ipari tanulót. S. B. Teherbíró betonkolosszus Magasból szórja a fényt Az országot járva egyre több városban tapasztalni, hogy a korszerű, új épületek építkezések mellett, ahol csak lehet, igyekeznek megőrizni valamennyit a település régi. kicsit nosztalgiát árasztóan, hangulatos képéből. Egy-egy utcasor házainak homlokzata, egy-egy terecske, padok ön­töttvas váza, kerítések rácsa megannyi példa erre. Cegléden az utóbbi idő­ben a városközpont rende­zésével, néhány épület tataro­zásával sikerült ízelítőt adni ilyen igyekezetből. Többen fel­lelkesültek, levélben, vagy a tanácstagjuk közreműködésé­vel érdeklődtek arról, hogy lesz-e ennek folytatása? Vol­tak, akik szerény javaslataik­kal álltak elő. Arról, hogy folytatás majd idővel, az anyagi lehetőségek­hez mérten lehetséges, sokan képet kaphattak, amikor köz­szemlére került a városköz­pont rekonstrukciós terve. Voltak, akik ennek ismereté­ben láttak már házuk tataro­zásához, mentették a még használható szépet: az ablakot, kaput védő, díszítő kovácsolt­vas remekeket, faragásokat. Olyan kérdés is elhangzott az egyik tanácsülésen, hogy ugyah miért kellett kicserélni a rácsos szerkezetű acél vil­lanyoszlopokat? Hiszen azok beillettek az utcaképbe és rá­adásul a helyükbe került vas­beton oszlopok egyáltalán nem szebbek Ami a szépséget illeti, elfo­gadható, hogy így igaz. Ám Cegléden az utóbbi évtizedek­ben az energiaigény megnőtt. Az oszlopok teherbírása pedig véges volt. A DÉMÁSZ-nak azért, hogy az áramszolgálta­tás zavartalan legyen, meg kellett kétszereznie az erede­tileg felhelyezett kábelke- resztmetszetet. Ez egyben jó­kora súlynövekedést is jelen­tett. A rácsos szerkezetű acél­oszlopokat szakszerűen, alapo­san megvizsgálták és a vizsgá­lat kimutatta, hogy akkora megterhelést már nem tudnak elviselni, összeroppantak vol­na a súly alatt. Érvként szól az is, hogy a vasbeton oszlopot nem kell festeni, különösebb karbantar­tást nem igényel, míg az acél- szerkezet igen. Az anyag, a munka sokba kerülne, így hát mindenképp olcsóbb megol­dás az országosan ismert, tö­megével gyártott „tucat be­tonkolosszusok” felállítása. Bérlet mosolyhoz A humor kedvelőinek hir­det bérletsorozatot a ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A februárban, márciusban, áp­rilisban zajló műsorok vendé­gei lesznek többek között: Ho- fi Géza, Sas József, Bodrogi Gyula, Kabos László, Szilágyi János, Rózsa György, Vágó István, Antal Imre. A bérletek február 1-től vá­sárolhatók meg. Út- és közműfejlesztés Módosult a határozat Nagyobb a hozzájárulás összege Az építkezési költségek emelkedése és az ÉVM—FM megváltozott rendelete arra késztette a városi tanácsot, hogy módosítsa a közműfej lesztési hozzájárulásról szóló korábbi határozatát. Az út- és Jegyzőkönyvi köszönet Bámuló íven gyöngybetűk Asztalomon barnult. egykor jobb na polcát látott ívpapír, szolid díszítőkerettel. A min­ta valamelyik egykori ceglédi nyomda dúckészletének nyo­mata. A papírra szép betűk­kel írták: Jegyzőkönyvi ki­vonat, ám annál többet jelent Ma elismerő oklevélnek ne­veznénk, amelyet valakik, va­lakinek adnak munkája, se­gítsége, érdeme elismeréséül. Hiszen a lényeg akkor is az volt. az elismerés. A lapot az 1874-ben alakult Ceglédi Iparos Ifjúsági önkép- zö Egylete adta ki, az 1920-as évek elején, tisztelettel Juricza Juliska kisasszonynak, aki bi­zonyára szerette a verse­ket, a szép köszöntőket, örö­me telt a szereplésben, fi­gyelő tekintetek kereszttüzé­ben szerzett kellemes perce­ket másoknak. Milyen lehe­tett? Szőke-é. barna-é? Kis harangként csengett a hangja, vagy álmodozóan fátyolos volt? Öltözéke, ünneplő ruhá­ja milyen lehetett? Vajon van-e, aki emlegeti még? Mert Juricza Juliska kisasz- szony nem egyszer, hanem sokszor „volt szíves közremű­ködésével emelni" egy-egy rendezvény hangulatát, rang­ját —. „a sikeréhez nagy mér­tékben hozzájárulni kegyes volt, a választmány egyhangú lelkesedéssel — ezért — jegy­zőkönyvi köszönetét mond.” A jegyzőkönyvi kivonatokat. relikviákat, lám, megőrizték. Hozzá tartoznak a város ipa­ros múltjának kultúrtörténe­téhez. Lehet, bekerülnek mél­tó helyre, helytörténeti gyűj­teménybe. És majd néhány üvegfalú szekrénnyel, tárlóval arrébb, idővel ott sorakozhat­nak a napjainkban íródó, ha­sonló indíttatású lapok, az új koré, a másoké — és mégis. a városé: az oklevelek, em­léklapok. elismerések. Bäntore készülve Pest megyében sok munka­hely, kollektíva nevezett be a Testvérmegyéink — Omszk, Suhl, Szófia — című vetélke­dőre. Azért, hogy a városi dön­tő még eredményesebb le­gyen, előkészítőt szervez a ceglédi Kossuth Művelődési Központ azoknak a csapatok­nak. akik a munkahelyi selej­tezőkön továbbjutottak. A konzultációkat a művelődési központ B épületében, a 2. számú szobában tartják, szer­dai napokon. A foglalkozások 14 órakor kezdődnek, az elő­adások pedig 16 órakor és kö­rülbelül 17 óra 30 percig tar­tanak. Az első rendezvény február 1-én lesz, ekkor iro- dalomismortetést hallhatnak, forrásmunka-használatot ta­nulhatnak. valamint jegyzete­léstechnikát. közműépítés költségeinek egy részét ugyanis az ingatlanok tulajdonosainak, tartós hasz­nálatba adott építési telkek esetén azok használóinak kell megfizetniük. A tanács termé­szetesen beszámítja az ilyen célra szóló önkéntes befizeté­seket és a lakosság társadalmi munkájának értékét. Ha ez nem adja ki a kivethető ösz- szeget, akkor a különbözeiét kell kivetnie a tanácsnak. Városunkban az út- és köz­műfejlesztési hozzájárulás mértékét az alábbiak szerint állapították meg: villanyveze­ték 2500 forint (3,3 kilowatt [380 volt] fogyasztói teljesít­ményig), vízvezeték 8600 fo­rint, szilárd burkolatú járda 3000 forint, szilárd burkolatú út 8600 forint, szennyvízcsa­torna 13 000 forint, gázveze­ték 5600 forint, belterületi vízelvezető csatorna 11 000 fo­rint lakótelkenként. A hozzájárulás kivethető összege az út és a közművek után — létesítésük időpontjá­tól függetlenül — lakótelkek­nél legfeljebb 30 000, lakáson­ként 23 000, kétlakásosnál na­gyobb lakóépülettel beépített úszótelek esetén lakásonként 15 000 forint lehet. E határo­zat rendelkezését az 1984. ja­nuár 1. óta megvalósuló köz­művekkel kapcsolatban alkal­mazzák. A lakosságtól befolyó hozzá­járulási összeg jelentős mér­tékben segíti a városban az út, járda, víz- és földgázve­zeték építését, mint az eddigi gyakorlat is bizonyította. Üjabb lehetőséget nyit a szennyvíz, a csapadékvíz há­lózatának bővítésére és a vil­lanyhálózat kiépítésére. A városbeliek komfortosabb kö­rülmények között élhetnek ezáltal. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents