Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
Nyitány Stockholmban A bizalom termékeny alapot teremthet a párbeszédhez VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Várkonyi Péter kétoldalú tárgyalásai Tegnap délben Stockholm kulturális központjában 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megkezdődött a konferencia „az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről”. A madridi találkozón 1983 szeptemberében elfogadott záródokumentum alapján a stockholmi konferencia a katonai enyhülést, a szembenállás csökkentését, a békeidőben folyó jelentősebb katonai tevékenység helyes értelmezését hivatott előmozdítani. A küldöttségeket Lennart Bodström svéd külügyminiszter köszöntötte, majd Olof Palme kormányfő mondott megnyitó beszédet. A svéd miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy az európai biztonságot több mint egy generáción keresztül az „elrettentés” eszközrendszerében keresték, amelynek ugyan volt bizonyos szerepe a béke fenntartásában, de távlatilag nem szolgálhat a béke. a stabilitás cs az eovenlőség alapjául a nemzetközi társadalomban. Utalt a vezető atomhatalmak „nyugodt és ésszerű ítéleteinek” fontosságára, a nukleáris háború kérdéseiben és hangsúlyozta, hogy „nem lehet tényleges biztonság csupán az egyik fél számára”. Olof Palme rámutatott, hogy a nagyobb bizalom légköre termékeny alapot teremthet a politikai párbeszédhez és a létfontosságú eszmecseréhez. „Senki sem kívánja, hogy a népek szakítsanak ideológiai felfogásukkal és megváljanak azoktól az értékektől, amelyekben őszintén hisznek”. A kormányfő kifejezte reményét, hogy a stockholmi találkozó elősegíti az őszinte párbeszédet, a félreértések és a téves értelmezések kiküszöbölését az országok képességeit és szándékait illetően. Fordulópontot, új indulást jelent Stockholm, amelvben a népek a remény jelét látják és amelytől konkrét eredményeket várnak — mondotta végül NAGYÍTÁSOK B eszédtéma még ma is, holott a. nyár végén volt a kiállítás, azaz ha hónapok múltán is érdemes valamiről töprengeni, véleményt cserélni, akkor az érdekesnek, hasznosnak bizonyult. Fiatalok voltak a vendégei majdnem két héten át a különleges hangulatú, hagyományait sokféle módon őrző településnek, Szadának. A fiatalok egy közművelődési tábor lakói voltak, ám egyben kísérleti forma, mód részesei is, mivel — a megyében első ízben — önként vállalt feladatuk lett az is, hogy a hagyományos önismereti, közösségépítő játékok, beszélgetések mellett fényképezzenek. Készítsenek fotókat a tárgyak gyűjtése kiegészítéseként, illetve önállóan olyasmiről, ami nem kerülhet szóba a gyűjtéskor, például a régi lakóházak egy-egy érdekes részletéről, . kamrabelsőkről, szobaberendezésekről; a múlt egy-egy darabjáról. A fiatalok örömmel kattoghatták a gépeket, a falu lakói először furcsállották az újmódi bolondériát, majd, ha némi megbocsátó ön- korholással is, minek állnak rá ilyesmire, nyitogatni kezdték á kapukat, az ajtókat, á szekrényeket... Valójában a lehetetlenre vállalkoztak a tábor lakói, hiszen nem kevesebbet akartak, mint Szadä történelmének legutóbbi másfél évszázadát feltérképezni a fényképek, tárgyak, a beszélgetések segítségével, megtudni, a közösen megélt nagy történelém miként bomlik le darabjaira egy- egy család, egy-egy ember emlékezetében, s azt is, e darabok, bár ugyanannak az egésznek a részei, miben, miért térnek el egymástól. Az összegyűlt anyag szolgált azután kiállítási tárgyként, megjelenítve, a település .kultúrtörténelmi emlékei mit tudnak a múltról, milyen lehetett az a tegnap, s e milyenséget miféle források táplálták, miféle hatások formálták. A kiállításnak sikere volt, visszhangja még inkább, hiszen még ma is beszédtéma, vajon úgy volt-e az a tegnap, ahogyan látni lehetett, mi hiányzott, mi látszott fölöslegesnek, miért kellett — betű szerinti a bánatos sóhajú vélekedés — azt a rettenetes szegénységet fölidézni, megmutatni... Tagadhatatlan: minden nagyítás — másítás. A valóság bonyolult szövedékéből kimetszeni egy-egy darabkát, kinagyítani ennek a darabkának a részleteit, láthatóvá tenni a többszöröző optikával azt, ami egyébként nehezen észrevehető, nos, ez mindig kockázatos, ám szükséges, gyakran elkerülhetetlen. Érdekes, de nem véletlen módon — és a szadai kiállítás visszhangja is ezt bizonyította —, a falvak lakói napjainkban semmit nem vélnek annyira takarni valónak, mint a múltbéli szegénység, nélkülözés, esettség, kiszolgáltatottság emlékeit, bizonyítékait. Természetesen ennek a szegénységnek, nélkülözésnek, esettségnek, kiszolgáltatottságnak sokféle formája, foka volt — mert a két kis magyar hold föld gazdája másként volt szegény, kiszolgáltatott, mint az uradalmi cseléd —, ám letörölni a múlt. táblájáról, mint említésre sem érdemeset, mint bélyegét egy szégyenletes korszaknak, nem csupán hiba lenne, hanem sokkal több, történelemhamisítás. Meghamisítása szüléink, nagy- és dédapáink, -anyáink megélt jelenének, a magunktól nem függetleníthető régmúltnak, mert nem attól leszünk ma különbek elődeinktől, hogy letakarjuk, miként éltek, szenvedtek, kínlódtak, hanem éppen attól, hogy vállaljuk: honnét jöttünk, honnét kezdtünk fölfelé lépni, araszolni, kapaszkodni, melyik család, melyik ember hogyan. S okan voltak, olyanok, akik könnyelmű pillanatnak tudták be engedékenységüket, a fényképeket készítő, tárgyakat gyűjtő gyerekek fogadását, mert. hiszen ennek következményeként ott láthatta a kiállításon mindenki, aki elment — és sokan elmentek, a település vezető emberei éppúgy, mint a nagyon idősek—, az egyszerű szépséghez mennyi nyomorúság társult egy-egy családban. azok a régi köznapok milyen környezetet alkottak egy-egy ember számára, egy-egy apró tárgy milyen értékké vált birtokosa szemében, lévén szegény, tárgyaknak csak csekély erejű gazdája. A múlt egy-egy pillanatának kinagyítására lám így — így is — felelünk, a jelen fölnagyításával; mindkettő rejt magában veszedelmeket. A nagyobb veszedelem mégsem a tegnap fölidézése, hanem ha a ma elfödi e régmúltat, fölébe nő, át- gyúrja emlékét. A nagyítás egy embert sem tesz nagyobbá, csupán fényképét tágítja; átvitt értelemben sincsen másképpen, akár a múltról, akár a jelenről van szó. Mészáros Ottó Olof Palme svéd miniszterelnök, aláhúzva, hogy a biztonsági problémák megoldása csak politikai akarattal és gyakorlati együttműködéssel lehetséges. „A békét és a biztonságot a tárgyalóasztalnál kell keresni” — hangoztatta. Felszólalások a délutáni ülésen Tegnap délután a stockholmi konferencia, a küldöttségvezetők nyilatkozataival megkezdte érdemi munkáját. A legyező alakú, hatalmas ülésteremben, amelyet a 35 részt vevő ország zászlaja díszít, áz államok svéd nevének abc-rendjében kaptak helyet a delegációk. A svéd miniszterelnök által a küldöttségvezetőik tiszteletére adott ebédet követően, pontban 3 órakor nyitotta meg az elnök az ülést, és elsőként Claude Cheysson francia külügyminiszternek adta meg a szót. A francia diplomácia vezetője azt fejtegette, hogy az államok közötti b'zalmat nem lehet egyszerre és deklarációkkal helyreállítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európában lévő szövetségek tényét. Mindenekelőtt meg kell akadályozni a meglepetésszerű támadást, csökkenteni kell az ettől való félelmet, ki kell kapcsolni a megfélemlítő erődemonstrációkat, majd a hagyományos fegyverzet szintjét kell jelentősen leszállítani. Claude Cheysson a helsinki folyamat szellemének megfelelő pragmatikus lépések megtételét ajánlotta a konferenciának ahhoz, hogy elérje célját. Az első ülés szónokai között volt George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. Viszonylag mérsékelt hangvételű beszédében bejelentette, hogy az amerikai küldöttség Stockholmban javaslatokat készül előterjeszteni a katonai erőkre vonatkozó tájékoztatáscseréről, a hadgyakorlatok éves előrejelzéséről. a számottevőbb katonai tevékenységre utaló előzetes értesítésekről, a megfigyelők cseréjéről, a kormányok közötti „válságkommunikáció” javításáról. Jelezte, hogy más országok pozitív szellemű javaslatait is készek a Madridban körvonalazott ismérvek alapján megvizsgálni. A külügyminiszter sürgette az . erőszak kizárását a nemzetközi viták megoldásának eszközei közül, a világban felhalmozott fegyverzet csökkentését, „jobb munkakapcsolat” kialakítását az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami szerinte fokozottabb együttműködést és kölcsönös megértést jelenthetne. Az amerikai delegáció vezetője áttekintette az utolsó tízegynéhány év szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásait, ezek némelyiké(Folytatás a 2. oldalon.) AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Arii 1,40 forint 1984. JANUÁR 18., SZERDA Újjávarázsolt kotrók A Vízügyi Építő Vállalat vecscsi gépjavító üzemében az Idén húsz nagy teljesítményű kotrógép teljes felújítására kerül sor. Így nemcsak a több mint száz lóerős motorok kapják vissza az „elvesztett” lóerőket, hanem a gépek is új külsőt kapnak Barcza Zsolt felvétele Ma: 3. oldal: A tétlenség nem gyógyít Gyors, alapos munka eredménye 4. oldal: Emberhez szóló muzsika 6. oldal: Jogi tanácsok Vizek partján — horgásztattal 7. oldal: Csúcstúrával kezdődik 8. oldal: Minden jegy elkelt! Nagyüzem a Velő mag Vállalatnál i, magyar árpa Teljes erővel dolgoznak a Vetőmagtermeltető Vállalat Pest vidéki központjának monon és tápiószelei üzemei. A cég feladata nem kisebb, mint hogy jó minőségű, magas biológiai értékű szaporítóanyaggal lássa el a megye mezőgazdasági nagyüzemeit és a kistermelőket. Az idei kilátásokról kérdeztük Vámos Gézát, a Vetőmagtermeltető VállaJat igazgatóját. — Mint köztudott, Magyar- ország éghajlati és talajviszonyai kiválóan alkalmasak a vetőmagvak előállítására. Egyebek között ennek tudható be, hogy az aszály ellenére, bőséges lesz az ellátás lucernamagból. Várhatóan csupán Pest megyéből 100 tonnával többet visznek ‘ ki külföldre a pillangós virágú növény magjából, mint egy évvel korábban. E tevékenység számottevő nyereséget • hozott a dömsödi Dózsa, és a kocséri Petőfi tsz nek. A kapott tájékoztatás szerint egyébként, az idén tavasszal Pest megyében 2500 hektár tavaszi árpa és 1500 hektár lesz a zab vetésterülete, amit természetesen még befolyásol az időjárás. Ami a fajtákat illeti, különösképpen az MV 50-es árpát keresik a legjobban. Az idei viszonylag kevesebb burgonya a kisebb hozamok után szinte biztosra vehető, hogy megélénkül a krumpli iránti érdeklődés. E növény szaporító anyagát Nógrád megyéből szállítják szűkebb pátriánkba. A kereken 400 hektárnyi területen termesztett ve.- tőgumó négy fajtát jelent: a vevők három őszi és egy korai belga burgonya közül válogathatnak. Munkásgyűlés Kerepestarcsán • « Összefogásra van szükség Biztos, hogy nem lesz falra hányt borsó az a javaslat, amelyet Kovács Györgyné, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyárának fonodái munkásnője mondott el a tegjiap délutáni munkásgyűlésen. Nemcsak a munkahelyi demokrácia írott és íratlan szabályai kötelezik a gazdasági vezetést, hogy érdemben válaszoljanak a felszólalásokra, hanem jól felfogott érdekeik is. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalat 1984-ben is teljesíteni tudja tervét, a hat gyáregység kollektívájának összefogására van szükség. A munkásgyűlésen Szabó rr • | _ r | r| _ A zebegenyi általános iskolá«7AÜÍUI ICtlfÁil ARIIÁhOTOTO ban a művész születésének ki- k#£vliy I IdlvClII CIIIICriv4Clv lencvenedik évfordulója alkalmából Szőnyi István életműve előtt tisztelegtek tegnap az egykori pályatársak, barátok, tanítványok, a neves festő nevét viselő baráti kör tagjai. Képünkön az emlékülés elnöksége látható, balról jobbra Somogyi József, Németh Lajos, Végvári Lajos, dr. Komáromyné dr. Szőnyi Jolán, Tamás Ervin, dr. Tóth Albert, Barcsay Jenő. Tudósításunk a 4. oldalon olvasható. Miklós vezérigazgató értékelte az elmúlt esztendőt. Elmondta, hogy tavaly szinte minden területen érzékelhető a növekedés — a nyereség például a tervezett 50 millió helyett csaknem 90 millió forint lesz —, s így a HFSZ elkerül az alacsony hatékonyságú kategóriából, sőt, a legjobbak között lesz. Ezt a sikert egyebek között annak is köszönhetik, hogy az elmúlt években gyors ütemben növelték tőkés exportjukat, s a piackutatás azt mutatja, többet is el tudnának adni termékeikből, ha erejükből futná a termelés növelésére. A vállalat kiemelkedő eredményeiben nagy része volt a kerepestarcsai gyárnak, amely immár évek óta teljesíti tervét. Tavaly emellett csaknem egymillió forinttal csökkentették költségeiket. Ebben az esztendőben továbbfejlesztik a gyárak önállóságát — terveiket például maguk készíthetik —, s megváltoztatják az érdekeltségi rendszert is. hozzáigazítva a 40 órás munkahéthez és a szintén március I-től bevezetésre kerülő rugalmas munkakezdéshez. Közélet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az FLN Párt főtitkárát, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, újraválasztása alkalmából. Marjai József miniszterelnök-helyettes a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának meghívására kedden hivatalos látogatásra Jugoszláviába utazott.
