Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1981. JANUAR 4., SZERDA ^£Man Párttestületek ülései Az MSZMP váci járási Bi­zottsága a Központi Bizottság 1983. október 12-i határoza­ta alapján tegnap záró ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Balogh László, a megyei párt- bizottság titkára, aki méltatta a járás politikai, gazdasági és társadalmi fejlődését, a kom­munisták, a lakosság munká­jának szerepét. Megköszönte Krima Jánosnak a járási pártbizottság első titkárának eddigi munkáját, akit a Du­nakeszi Hűtőház igazgatójává neveztek ki, A Központi Bizottság hatá­rozatának megfelelően a tes­tület tagjai tudomásul vették a járási pártbizottság meg­szűnéséről szóló előterjesztést. Ugyancsak tegnap ülésezett az MSZMP váci városi Bi­zottsága is. Részt vett a tes­tület munkájában Balogh László, a megyei pártbizott­ság titkára. A Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata értel­mében a városi pártbizottság a volt váci járási testület tag­jai közül több elvtársat koop­tált soraiba. A megyei párt-végrehajtó­bizottság javaslata alapján a városi pártbizottság megvá­lasztotta új végrehajtó bizott­ságának tagjait és tisztségvi­selőit. Első titkárnak dr. Ola- jós Mihályt, a megyei párt- bizottság eddigi osztályvezető­jét, titkárainak Pálmai Lászlót és Szalai Árpádot. Felmentések, kinevezések A közlekedési miniszter Szűcs Zoltánt, a Magyar Ál­lamvasutak vezérigazgatóját érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása al­kalmából beosztásából felmen­tette, és egyidejűleg Bajusz Rezsőt, a Magyar Államvas­utak vezérigazgatójává kine­vezte. A miniszter Zahumenszky Józsefet, a Volán tröszt meg­bízott vezérigazgatóját érde­mei elismerése mellett — más fontos beosztásba történő he­lyezése miatt — tisztségéből felmentette és egyidejűleg Páisch Nándort, a Volán vál­lalatok központjának vezér- igazgatójává kinevezte. Kézi szakmunkások Ahányban Virágok helyett tranzisztorok j) Több mint tíz éve. 1971- t, ben hozták létre a Mecha- ^ nikai Művek abonyi gyár- ^ egységét. Akkor fénycső- ^ armatúrákba kondenzáto- í rókát gyártottak, majd há- ^ zl és utcai telefonkcszülé- í keket is. Induláskor ötven- J hárman voltak, ma mint- ^ egy 700-an dolgoznak a ^ gyáregységben. Igen sok a | fiatal: a dolgozók 40 száza­id léka 30 év alatti, az átlag- í életkor 35 év. Kétharma- | duk nő, a férfiak pedig el- 4 sősorban a tmk-ban, a ? szerszámkészítésben és a ^ beállításban találhatók. A vállalat igyekszik biztosí­tani betanított dolgozóinak a továbbképzését. Két alkalom­mal indítottak tanfolyamot a kondenzátor-készítőknek, és egy éven át tanultak a tele­fonszerelők. A sikerrel vizs­gázók házi szakmunkás­oklevelet (a vállalaton kívül tehát' nem ismertethető' el szakmunkás-bizonyítványként) és 60 fillér órabéremelést kaptak. Főleg helybéliek Tavaly nyáron nyílt meg az abonyi gyáregységben az új üzemrész. Az eddig elsősor­ban szövetkezetekkel való kooperációban készült elekt­ronikai alkatrészeket ezentúl itt készítik. A gyáregységben a legtöbb helyen teljesítmény-, és ezen belül csoportos bérezés van. Az üzemrészben még ki-ki az órabérét kapja, de ha elké­szülnek a jelenlegi 5000 dara­bos szériával, valószínűleg ők is normában dolgoznak majd. Hattól délután fél háromig, illetve a kisgyermekesek fél nyolctól négyig, (Minden kis­gyermekes édesanya kérheti és meg is kapja e kedvez­ményt.) Mint például Zelei Károlyné, aki egy kisfiú és egy kislány édesanyja. Azért hozták létre 1971-ben ezt a gyáregységet Abonyban, hogy munkalehetőséget adja­nak az addig háztartásbeli nőknek. A helybélieken kívül 40-en járnak be Jászkara Jenő­ről és Kőröstetétlenről, 25 be­dolgozójuk van. S egyre töb­ben akadnak, akik korábban valamelyik környékbeli vá­rosba ingáztak, ám gyes után nem tértek oda vissza, ha­nem helyben kerestek mun­kát. Zelei Károlyné a szolno­ki Lenin Tsz-től ment gyesre. Dísznövénykertész, és a virá­gokat mégis felcserélte a tele­fonalkatrészekkel. — Vagy a gyerekek vagy a munkám sínylené meg az utazgatást. Itt meg a vállalat­tól építési kölcsönt is kaptam. Más tervei voltak Az abonyi gyáregységben az átlagkereset 3200 forint havonta, ez bizony kevesebb a törzsgyári jövedelmeknél. Strázsi Mária fizetése még nem éri el az átlagot: — Kétezerötszáz forintot keresek, ma még elég ennyi, hisz 15 éves* vagyok. Jászkara- jenőről járok be a vállalati busszal... Marika nem ide készült, ha­nem Ceglédre, kereskedelmi középiskolába nem vették fel. Budapestre igen, de oda meg szülei nem engedték. — Négyes tanuló voltam, váratlanul ért a kudarc. Itt a munkatársaim nem kérdezős­ködtek, de jólesett időnként elbeszélgetni velük. Lankus Józsefné (Mariká­val szemközt ül az üzemben) mondja: — Szinte minden szalagot végigjártam már a gyárban. Az utcai telefonokat szerel­tem, előtte a forgácsolóban dolgoztam, ott volt a legrosz- szabb. S 12 éve, amióta a Mechanikai Művekben dolgo­zom, itt érzem magam a leg­jobban. A közösségért cserélte fel otthoni nyugalmát az üze­mi nyugtalansággal Köp jás Ferencné három és fél éve: — Mint bedolgozó állan­dóan egyedül voltam, ha le­maradtam a munkában, éj­szaka pótoltam be, hogy szál­lítani tudjak. Nem volt kihez igazítani a tempót, s álló na­pon keresztül senkihez sem szólhattam egy hangos szót sem. Ki ezért, ki azért vállalja hát az alkatrészek szerelését. Makai Józsefné is csak azóta érzi igazán, hogy mennyire szerette a munkát, amióta nem csinálhatja. Szomorú tör­ténetet mesél el: Akár egy ékszer — A szomszédban lakom, 1972-ben forrasztóként vettek fel. Az egyik szememet 1978- ban megműtötték, három év múlva a másikat — szürke­hályoggal. így kerültem a por­tára, majd saját kérésemre viseza az üzembe. Mikor csök­kent a látásom, nem kértem segélyt — rosszul felfogott büszkeségből — inkább fél szemmel is dolgoztam, de az itteni munkához jó szem kell! Kilenc évem van még a nyugdíjig, most anyagelőké­szítő és csomagoló vagyok. Éppen összekötő kapcsokat hajlítgatok, 2700 forintot kere­sek (hét éve 3000 forint volt a fizetésem) és semmire se ju­tottam. Pedig igen szerettem a munkámat. Minden kis tele­fonalkatrész olyan, akár egy parányi ékszer! Tizenhárom nő és két férfi dolgozik az új üzemrészben. A férfiak, a csoportvezető és a technológus, a nők a tanfo­lyam elvégzése után immár kiemelt betanított munkások. Nem éppen kiemelt fizetéssel, családi és egyéni gondokkal, vágyakkal. Eller Erzsébet Pártépítés Haboson Tennivaló mindig bőven akad Keresik az utat — Nem vadgyümölcs a párttag, aki csak úgy magától megérik és leszakíthatjuk, vagy az ülünabe hull — mondja Varga László, az MSZMP Dabasi községi Bizottságának titkára. — Alapos mun­ka szükséges ahhoz, hogy a nálunk levő tizenöt alapszervezetben jó és gördülékeny legyen a tagság tevékenysége. Háromszázhat- van kommunistáról van szó, s ez nem kis szám. Sőt, ha figye­lembe vesszük, hogy szinte mindenkinek mások a problémái, el­térő a felkészültsége, vagy azt, hogy vannak fiatalok és Idősek, az utóbbiak között nyugdíjasok is, nyilvánvaló, hogy összetett feladatot kell megoldanunk itt a községben. zsefné, a Fehér Akác Tsz ötös alapszervezetónek titkára. — A tejüzemben, a szalonna- üzemben és a zöldségtisztító­ban dolgozók tartoznak hoz­zánk. Az alapszervezetben ta­gok az év elején 17-en vol­tunk. Közben öt elvtársunk nyugdíjba ment, kettő másho­vá került dolgozni, így tízen maradtunk. A tagság zöme kö­zépkorú, kevés a >fiatal. A múlt évben négy új jelentke­zőt akartunk feivenni, de ed­dig még egyet sem sikerült, rajtunk kívül álló okok miatt. Kettő időközben kilépett, a harmadikat súlyos családi tragédia érte, a negyedik vé­gül is meggondolta magát. Pe­dig nem a kiválasztásban volt a hiba. Valamennyien jól, pél­damutatóan dolgoztak. Felsőbb szerveink is elismerték, hogy az alapszervezet-i munka jó. a tagság aktív, de a vártépítés­ben nem jeleskedtünk. A dolgozói létszámhoz vi­szonyítva — amely száz fölött van — a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet élelmiszer- ipari ágazatában viszonylag tjevés a párttag. Ennek szám­talan magyarázata van. Első­sorban az, hogy a tejüzemben például három műszakos a ter­melés, s az itt dolgozók emiatt nem tudnak egymással közeli kapcsolatot kialakítani. A töb­bi területen viszont kevés a fiatal, bár az alapszervezet tagságának zöme ezekből az üzemekből kerül ki. A titkár szavai természete- sen nemcsak Dabasra, hanem a megye, az ország legtöbb te­lepülésére érvényesek lehet- neü. Hiszen az emberek több­ségét más és más kérdések foglalkoztatják. S bizony, szin­te naponta igényei új ismere­teket az utóbbi időben fe­szültebbé vált nemzetközi helyzet, vagy hazánk belső gazdasági és társadalmi fejlő­dése. —- Bejött hozzám a napok­ban két elvtárs — folytatja a párttitkár. — Régi, kipróbált kommunisták mind a ketten. Magukkal hozták az egyik is­mert hetilapunk legutóbbi számát s azt kérdezték: ezt a cikket hogy kell értelmez­nünk? Próbáltam megmagya­rázni nekik. Az írás egyéb­ként a kisvállalkozásokat érintette, s tartalmazott pozi­tív és negatív példaképeket is. Ám nem ez a lényeg, sakkal inkább az, hogy az említett elvtársak a helyes utat keres­ték, mielőtt véleményt alkot­tak volna magukban. Talán pont azzal a céllal, hogy má­sokat is ilyen irányban befo­lyásolhassanak. Kevés a fiatal A bizalom persze éppen úgy kicsendül ebből a példá­ból. mint a felelősség érzése. Hiszen ismert, hogy aki tag­ja a pártnak, annak a közös­ségi kommunista normákhoz alkalmazkodva kell élnie, vi­selkednie. Ha nem így tesz, környezete hamar általánosí­tásokba bocsátkozhat. így az­tán fontos dolog, hogy való­ban azok kerüljenek az alap­szervezetekbe, akiknek o munkája is példamutató. — Hosszú idő után sikerült megvalósítanunk, hogy ága­zatonkénti alapszervezetek alakuljanak a szövetkezetünk­ben — magyarázza Újvári Jó­Nem közömbösek — A zöldségtisztítóban lé­vő KISZ-alapszervezet tarto­zik a mi irányításunk alá — folytatja Újvári Józsefné. — Igazán jó közösség. Munká­jukról csak elismeréssel tudok beszélni. Zömmel ők azok, akik elsőként beszélnek a pártba jelentkező fiatalokkál, s az egyik ajánló is általában ez az ifjúsági szervezet. Csak­hogy náluk kevés a harminc év alatti. Az alapszervezet idei tag­gyűléseiről készült jelentése­ket lapozva feltűnik, hogy szinte mindenkor ott a pórt- épitési feladatok megjegyzés. Később pedig sokáig a fülem­ben cseng a titkár egyik mon­data, amit búcsúzásként, félig tréfálkozva mondott: — Higgye el, ha én nem tu­dok vaiarnt meggyőzni, akkor azt nem is érdemes! Bnnek el­lenére a jövőben még alapo­sabb munkára törekszünk, s a jelentkezők kiválasztásánál is igyekszünk körültekintőbbek lenni. -■ ' - ­— A nii irányításunk alá a helyi kereskedelmi, az ipari üzemek, a területi, a tanácsi, a pedagógus és az állami gaz­daságnál lévő alapszervezatek tartoznak — részletezi _a köz­ségi pártbizottság titkára. — Ha az 1980 óta eltelt éveket nézzük, mindig 14-15 új párt­tagot vettünk fel az alapszér- vezetekbe. Az arány is kedvező: 70 százalék fölötti a fizikai ál­lományban dolgozóké. A leg­többjüknél az egyik ajánló a KISZ volt. S hogy szavait igazolja. Var­ga László a tavalyi adatokat ismerteti. Mint kiderül, a fel­vett 14 új párttag közül 9-et az ifjúsági szervezet ajánlott. Ez egyben igazolja azt is, hogy a fiatalok nem közöm­bösek, s szívesen vállalkoznak új feladatokra. Érvelni, politizálni — Nem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy az alapszer­vezetek tagságának zöme egy­mástól távol, szétszórt terüle­ten dolgozik, s az embereket elsősorban az foglalkoztatja, ami velük, körülöttük törté­nik. A célunk az, hogy a jö­vőben az okosan politizáló ér­veket erősítse a tagság, a tag­nevelésre pedig még nagyobb figyelmet fordítsanak. Még in­kább arányosnak kell lennie az új jelentkezők felvételének. Több fizikai állományú dol­gozóra volna szükség, még ak­kor is, ha á nem fizikaiak kö­zül akad elég jelentkező. Ea utóbbi azért jó dolog, mert na­gyobb lehetőséget ad arra, hogy valóban azok kerüljenek be az alapszervezetekbe, akik­nek a munkája hasznos, érté­kes a párt számára. Csitári János A kór — szemlélet dolga is A jó tanács ehhez már kevés A Pest megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága megvitatta, s elfogadta az egészségnevelés kö­zéptávú — 1990-ig szóló — koncepcióját. Ez foglalja rend­szerbe a tennivalókat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a megye népessége egészségi állapotában számotte­vő változás következzék be — adtuk hírül még a múlt év végén. Nem vitás: minden ember szeretne egészséges lenni. Aki beteg, rendszerint munka- kepteíen is, a testi-lelki ba­jok okozta gyötrődésről nem is szólva. Az is nyilvánvaló, hogy az egészségi állapot'köz­vetve fokmérője annak is: mennyire kulturáltak az érintettek. Az egész társada­lom érdekéről van tehát szó, amikor egészségnevelésről be­szélünk. A riasztó adatokra lehetet­len nem odafigyelni. 1970 óta évi 6376-ról 9723-ra nőtt a szív- és keringési betegségek, s 4730-ról 6653-ra a dagana­tos megbetegedések miatt életüket vesztő 40—59 éves emberek száma. Már ez is jelzi a tendenciát: civilizál­tabbak lettek kórjaink. Az orvostudomány fejlődése nyo­mán Európában, s hazánkban is, megszűntek a népességet olykor tizedelő járványok, a múlté már a tbc, a gyermek- bénulás. Korunk járványait a helytelen táplálkozás, a moz­gásszegény életmód, a mér­téktelen italozás, a dohányzás okozzák. Életmód. Ha már leírtuk a kifejezést, tegyük hozzá azt is, hogy a modern betegségek orvossága is ebben keresendő. Régente a páciens a gyógyí­tótól, s a gyógyszertől remél­hetett csupán jobbulást, ma­napság elsősorban önmaga te­het sokat egészsége megőrzé­séért. S lám: megváltoztunk mi magunk is. Az orvos úgy fogalmaz, engedetlen a beteg. Az egészségnevelő panaszko­dik, hogy hiába a jó tanács, a segítő szándékú szó. Elvégre nehéz is megmagyarázni egy még egészséges serdülőnek, hogy életviteli hibái, káros szokásai nyomán 40 éves ko­rára infarktus, 50 éves korá­ra rák fogja fenyegetni. Egyféleképp védekezhetünk: a betegségmegelőző, az egész­séget óvó szemlélettel. Élet­móddal. Ezt tudva, pedig két­ségtelenül változtatni kell a társadalmi gyakorlaton, a fia­talok nevelésén, a családok hozzáállásán. Ennyit, s nem kevesebbet tűzött ki célul az új, másfél évtizedre szóló egészségnevelési koncepció. Az imént azt írtuk: társa­dalmi érdekről van szó. Az sem lehet vitás, hogy az or­vos, s a gyógyítóhálózat egé­sze is kevés ahhoz, hogy vál­tozzék a helyzet. Voltak, van­nak is segítői e munkának — csak példaként: a TIT, a Ha­zafias Népfront, a Vöröske­reszt, a KÖJÁL, a szakszer­vezet — ám éppen azok ma­radtak ki olykor a sorból, akiken múlik, hogy állati zsi­radékok helyett növényieket fogyasszunk, hogy rostszegény kenyér helyett korpásat együnk, hogy a lábbelink, a ruhánk megfeleljen az egész­ség követelményeinek, hogy környezetünk tisztasága meg­maradjon. S persze, mi ma­gunk is változtathatunk. Egyetlen példa hadd álljon itt: emberek százainak ivóvi­zét teheti tönkre — s olykor teszi is —, aki használaton kí­vüli kútját szennyvíztároló­nak használja... S, mert az egész társada­lom érdeke a tét, a feladatot — az egészségnevelést — tár- sadalmasítani kell. A kon­cepció keretében is megfo­galmazták: célszerű létrehoz­ni a megyei egészségnevelési koordinációs bizottságot, mely­ben minden érdekelt a maga eszközeivel járulhatna ah­hoz, hogy végre ez ügyben is győzzön az összhangzó érte­lem. Az is tény, hogy a helyzet jobbítását az egészségügyiek­nek kell kezdeniük. Az életé­vel is példát mutató orvos, a családot látogató nővér, védő­nő alakíthatja ki leghatáso­sabban azokat a személyes indítékokat, amelyek egészsé­gük megóvására késztethetik az embereket. S a többiek, a segítők, az objektív feltétele­ket megteremtők sem csupán bölcs tanácsokkal járulhatnak a civilizációs kórokokat kikü­szöbölő öntevékeny magatar­tás formálásához. Pest megyei az adat: három esztendő alatt 160 ezerről alig 70 ezer­re csökkent a Vöröskereszt egészségnevelő előadásain a hallgatók száma. Világos: ezt a. személytelen formát fel kell váltania a hatásosabb, diffe­renciáltabb, ösztönzőbb, gya­korlatibb módszereknek. Pest megye helyzete sok te­kintetben sajátos. A koncep­ció készítői figyelembe vet­ték, hogy magas az ingázók száma, hogy agglomerációs te­lepüléseken él a lakosság jó­része, hogy a mezőgazdaság széles körben alkalmaz vegy­szereket, hogy növekedni fog a középiskolások aránya, vagy például azt, sok a megyében pihenő, hétvégéit töltő, üdü­lő ember. Számoltak azzal is, hogy több a veszélyeztetett, aki önerejéből aligha képes a változtatásra. Ezek után — csupán felso­rolásszerűen — néhány szót arról, melyek a legfőbb fel­adatok. A következő 15 évben elsősorban a még egészsége­sek megelőző szemléletének formálására törekszenek, első­ként is a tanuló ifjúság, s a sorkatonák körében. A fel­nőtteket a párt- és tömegszer­vezetekben, a munkahelyeken, a közművelődési intézmé­nyekben, a munkásszálláso­kon, az üdülőkben próbálják elérni. Az idős korúak —, akik egyébként igénylik az egész­ségnevelők támogatását — te­kintetében pedig az eddigi túlnyomóan karitatív tevé­kenység helyett, a kreatív le­hetőségek feltárására fordíta­nak nagyobb figyelmet. Cél­zott réteg a hátrányos helyze­tűeké is, s a veszélyeztetette­ké —, akik már ki vannak téve valamelyik — vagy több — rizikótényezőnek, s a bete­geké, akiknél már az előbbiek tüneteket is okoztak. A tartalmi feladatok kö­zött első, hogy a baj orvos­lása helyett megelőzésére tö­rekedjenek. Épp ezért ki­emelten foglalkoznak a he­lyes táplálkozással, a rendsze­res testmozgással, a higiénés magatartással. A legtöbb kárt okozó szív- és keringési rend­szeri, daganatos, légző- és mozgásszervi betegségek, va­lamint a cukorbaj megelőzé­se kerül előtérbe. Ugyancsak kiemelt program a káros szen­vedélyek elleni küzdelem, a balesetek és az öngyilkossá­gok megelőzése, az ifjúság egészséges életmódra, családi életre nevelése, a helyes élet­ritmus kialakítása és a sza­bad idő hasznos eltöltésének segítése. Megváltozott az életünk, 9 megváltoztak a betegségeink. Tudják ezt az egészségneve­lők, s úgy határoztak, hogy a kor diktálta követelmények­hez, a valóság kínálta felté­telekhez alkalmazkodnak. Ám a siker nemcsak rajtuk múlik. Mindannyiunkon. Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents