Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
Gyere és sxíp üdvözlet Rendezvénysorozat Falun élő fiataloknak A napokban kezdődik meg a íalun élő fiatalok heteinek rendezvénysorozata Monoron és környékén. A községi, üzemi és iskolai KISZ alapszervezetek számos érdekes programot készítettek elő. Az első központi rendezvény a január 14-i, holnaputáni maglódi sportnap lesz. A helyi általános iskola tornatermében kispályás labdarúgó mérkőzéseket vívnak egymással, a jelentkező csapatok, amelyek reggel 8-tól fél 9-ig a helyszínen nevezhetnek. Január 20-án 16 órakor az ecseri Rákosmezeje Termelő- szövetkezet központjában rendezik meg a fiatal agrárszakemberek találkozóját. Nemcsak gyors, hanem szép üdvözletét is kap kézhez az, akinek a Könyvkötő Ipari Szövetkezet monori üzemében készült dísztáviratból küldenek. A textilre nyomott, mintás lapokat Pék Lajosné hajtogatja megfelelő méretűm Tavaly összesen 400 ezer ilyen dísztáviratot készítettek. Ilancsovszki János felvétele k pésiz széf! Elem minden Gyömrőn, a tanácsháza előtt várakoztunk a Monorról érkező autóbuszra. Kezemben a Pest megyei Hírlap egyik régebbi számával sétálgattam le, s fel, amikor megszólított az asszony, s kérte, hogy amíg jön a busz, nézzük meg, nyert-e a betétkönyve? Fejből felsorolta a számokat, mert kiderült, több is van neki: 5, 10 és 20 ezer forintos. Megtudta az újságból, hogy a 194-es sorszámú betétkönyve a benne elhelyezett összeg 50 százalékát visszanyerte. Lelkendezve mesélte, hogy tavaly is nyert ugyanezzel a sorozattal. Ugyanakkor nagy pechje is volt a múlt évben, mert amikor befizetett a takarékbetétkönyvbe, ha a sorozatban néhány számmal előbbit is kiváltja, mindjárt az első hónapban 40 ezer forintot nyert volna (!). Amikor pedig a teljes betétösszegről kérdeztem, minden különösebb titkolódzás nélkül kijelentette, hogy van 300 ezer forintja takarékban, mind nyereménybetétkönyvekben, mert az szerinte jobb mint a százalékra kamatozó betét. A pénze így biztonságban van, ő maga nem használ fél belőle, viszont felnőtt gyerekei, s a nagy ház mellett szükség van anyagi tartalékra. Lánya mostanában végzett a Bánki Donát Műszaki Főiskolán, egy évig volt Moszkvában tanulmányúton, s a napokban állt munkába. Fia még katona. Családjáról még elmondta P. Gyuláné, hogy megvan elégedve gyerekéivel, mindig is tudott rájuk hatni jó irányban. Egészségesek mindketten, ű odahaza van, háztartásbeli. A több mint tíz évi munkaviszonyát most már szeretné felújítani, ötvenéves lévén, de egyelőre gyerekei nem engedik. Mert ugye a pénz nem minden. Szükség van a gyerekek kíméletességére, szere- tetére is ... Együtt szálltunk le a buszról Maglódon, ő hazafelé igyekezett. A. L. A. A Nemzetiért Egynapi keleset Az ecseri Rákosmezeje Tsz szőlészeti dolgozói a közelmúltban úgy döntöttek, hogy egy napi keresetüket felajánlják a leendő új Nemzeti Színház építésére. Ezt az összeget az idén utalják át az építkezés csekkszámlájára. Végső búcsú linkel LcráitdfóJ Az életének 86. évében elhunyt Tinkel Lorándnak, a közlekedési önkéntes rendőri csoportok parancsnokának, a Tanácsköztársaság Emlékérem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata, a Köz- biztonsági Érdemérem arany fokozata és más kitüntetések tulajdonosának. hamvasztás utáni búcsúztatása január 18-án, szerdán délután két órakor lesz a monori községi ravatalozónál. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1984. JANUÁR 12., CSÜTÖRTÖK Jobb minőség, vastagabb bsm'ték Alkatrészek a gebines öntödéből Az utóbbi néhány évben új közgazdasági alapfogalmakkal ismerkedhettünk meg. A gazdaság fellendítése érdekében hozták létre sok munkahelyen a különböző szakcsoportokat, gazdasági munkaközösségeket, alakultak kisvállalkozások. Az úgynevezett szerződéses üzemeltetési forma elsősorban a vendéglátóiparban hódít, de megtalálhatók már a szolgáltatásban, s másutt is. Gebines öntödéről azonban még nem hallottam, pedig a vecsési Ferroelektrika Ipari Szövetkezet maglódi öntödéjét így hívja mindenki, kissé hivatalosabban önelszámoló rendszerű részleg a nevük. Másfél évvel ezelőtt a szövetkezet vezető — az ott dolgozók egyetértésével — döntöttek úgy, hogy ilyen formában üzemeltetik a részleget. — Valóban, a dolgozók beleegyezésével történt az „átszervezés” — mondja Fodor Tibor, a fiatal részlegvezető. — A szakcsoportok és társulások is megtalálhatók a szövetkezetben, de géb inrendszerben — egyelőre — csak mi dolgozunk. Lehet a duplája is — Mi indokolta a lépésváltást? — Nézze, az itteniek meglehetősen rosszul kerestek — persze ahhoz képest, milyen nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkát végeztek. Nemigen voltak érdekeltek a Hét közben és hét végén Úttörőknek, kisdobosoknak A gyömrői Ságvári Endre úttörőház gazdag programot kínál ebben a hónapban is az érdeklődőknek. A hét minden napján — különböző időpontokban — tartják foglalkozásaikat a szakkörök és kiscsoportok. A sport- és túrafelelősök, valamint a krónikások képzése e hét végén, szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődik. Január 26-án a kultúros- és őrsvezetőképzésre kerül sor. A rendezvények közül kiemelkedik az Együtt a család című vetélkedő, amely január 22-én lesz. Ezenkívül bemutató őrsi foglalkozás, sakkszimultán- verseny, gyermekvezetői megbeszélés teszi színessé a hónap hátralevő programját. többtermelésben, s a minőségtől sem függött annyira a fizetésük. Amikor szó volt a gebinrendszerről, mindenki ígéretet tett, hogy vállalja a többletmunkát, s a jobb minőséget. — S állták a szavukat? — Másfél esztendő egy ilyen próbálkozás megméretésére még kevés, de azért már bőven gyűlnek a tapasztalatok. Szerencsére, azt előre elmondhatom, hogy több a jó, mint a rossz. Továbbra is elsőbbséget élveznek a házon belüli kooperációk, azaz azokat az öntvényeket, amelyeket a szövetkezeten belül használnak fel előre kell vennünk a gyártás során. Ez még nem lenne baj, csak hát ezekért kevesebbet számlázhatunk, mint a külső megrendelők hasonló termékeiért. Megértjük ezt az álláspontot, hiszen ,a szövetkezet többszáz fős kollektívájának érdekéről van szó. De azért a kettő közötti különbség jelenleg még túl nagy. A mágneses motoros szelepekhez mi gyártjuk a különféle öntött alkatrészeket, perselyeket, szerelőcsapokat, ame lyeket Vecsésen használnak fel. A maglódi telepnek a szűrőedényekhez gyártunk alkatrészeket. — A hűséges külső megrendelők megmaradtak? — Szerencsére igen. Egyik legnagyobb megrendelőnk a Medicor Röntgenművek, valamint újabban a Kőbányai Sörgyár. Az előbbiek részére a röntgenkészülékekhez gyártunk nélkülözhetetlen tartozékokat. Velük nagyon jó a kapcsolatunk, hiszen termékeink — közvetve tőkés exportot képviselnek. Előfordult például olyan eset, hogy azonnal le kellett gyártanunk gépalkatrészeket. nekik, mert gyors megrendelést kaptak, Dél- Amerikából... Velük állandó kontaktusunk van. rendeléseiket például telefonon adják le minden héten. — A Kőbányai Sörgyárral frissebb a kapcsolatunk, de úgy tűnik, hosszú távon kamatozhat az együttműködés, hiszen az ország más sörgyárai is érdeklődnek a nekik szállított termékek iránt. Vizsgára készülve — Mennyit fizetnek a szövetkezetnek, az idei termelés milyen értéket képvisel? — A szerződés szerint 210 ezer forintot fizetünk be a szövetkezet számlájára. Tizen egy tagú részlegünknek a bankban elkülönített számlája van. Idei termelési-tervünk 6.8 millió forint, ez duplája például az öt-hat évvel ezelőttinek. Természetesen nálunk is „laza” a munkaidő Van .olyan nap, hogy 10-12 órát dolgoznak az öntők, nem ritka a szombat vasárnapi munka sem. Egyébként .mindenkinek van alapkeresete, s ehhez jön még az úgynevezett plusz jövedelem. Ez a legjobbaknál elérheti az alapkereset átlagát is. Nem rit ka tehát, hogy néhányan 12-13 ezer forintot is hazavihetnek egy hónapban a borítékban. Az ösztönző rendszer jó hatással volt a munkafegyelemre, igazolatlan távoliét nem volt ebben az időszakban, s ittasság is csak kétszer fordult elő. Holkó Pál régi motoros az öntőszakmában, az idén lesz húsz éve, hogy ebben a műhelyben dolgozik. — Több munka, jobb minőség, vastagabb boríték — válaszol azonnal a feltett kérdésre. Eleinte kicsit tartottunk a dologtól, de most már nincs vesztenivalónk. Azelőtt jóval kevesebbet kerestem, ezért munkaidő után vállaltam _ alkalmi teendőt. Most már nincs időm és erőm sem erre. Ide összpontosítom minden erőmet, mert megéri. Átlagban 8- 9 ezer forintot kerestem, de volt több és kevesebb is. Nekünk csak egyszer kell szólni, hogy szombaton be kell jönni dolgozni. — Balesetveszélyes az öntőszakma? — Feltétlenül, de kisebb égési sérüléseken kívül egyéb nem történt szerencsére. A kemence 600-1200 fokra is feli melegszik, nagyon kell vigyázni az embernek magára. A védőkesztyűt — amely azbesztből készül — bizony kő- nyékig fel kell húzni, ha benyúlunk a kemencébe. Aztán mindig szükséges meggyőződni, hogy tiszta-e az olvasztó kemence (hetente tisztítják), mért különben nem szabad, felmelegíteni és olvasztani' benne. Még pár évem van a nyugdíjig, innen szeretnék elmenni. A szerény öltözőben könyvek. füzetek fölé hajolva találjuk a 29 éves Jakab Pált, aki „csak” hét éve dolgozik az öntödében. — Betanított öntő vagyok, de szeretném letenni a szakvizsgát. Ezért járok most a dolgozók iskolájába, ahol a VIII. osztályt taposom. — Ez a nyelvtan munkafüzetem — mutatja, bizony elég nehéz feladatok vannak benne. Tavaly hetedikben 3,6 volt az átlagom, az idén is szeretném elérni ezt az eredményt. Elkerülhető buktatók — Szeret itt dolgozni? — Akkor már nem lennék itt régen — válaszol a cigány származású fiatalember lako- nikus rövidséggel. — Négy gyermekem van, jól keresek, vannak terveim. Bővíteni a házamat, tavaly kerítést építettem, az idén szeretnek egy fürdőszobát kialakítani. Remélem, sikerülni fog. mert a munkatársaim is megígérték, hogy eljönnek segíteni. Már többször voltak nálunk... Ismét Fodor Tiborral beszélgetünk. — Eddig elégedettek a szövetkezet vezetői és mi is. Ügy tűnik tehát, hogy jó úton halad az önelszámolású részleg működése. Persze, s ezt már mi tesz- szük hozzá — lehet, hogy lesznek még buktatók, lejtők a részlegben. De az egy pillanatig sem kétséges, hogy ezek elkerüléséért a műhelíjbeliek tehetnek a legtöbbet. Mindennapi szorgos és jó minőségű munkával. Hoey a megszerzett rang fénye egy pillanatig se homályosuljon el. Gér József Ezúton mondunk köszönetét vasad! Kossuth Szakszövetkez vezetőségének és mindazokna akik felejthetetlen halottunk Be esik Jrtzsef társadalmi temetést résztvettek. sírjára koszorút, v régot hetyez.tek és mély fájda munkban osztozni igyekezte! Ozv. Belesik Józsefné és a gyí szoló hozzátartozók. (ISSN 0133—2651 (Monori Ilirlap) A százesztendős cBedsutgymsiiia $®k munka, ksvessbb Izgalom ve sétáltam utánuk, s lóbál- tam, amíg véletlenül össze nem csaptak a kezeim. A korsókkal együtt... — mesél tovább az idős asszony, s jó ízű, felszabadult nevetésbe fúlnak szavai. Azonban rossz emlékekről is van mit mondani, hiszen átélte mindkét világháborút, az elsőt még Budapesten, a másodikat már félig Gyomron, mert a nővére megbetegedett, elment hozzá a Dunántúlra, s ott rekedt a fel- szabadulásig. Közben két fiát behívták katonának, a legidősebbik vasutas volt, neki az utolsó pillanatig a helyén kellett maradnia, s csak utasításra ment el a hivatallal Magyaróvárra, onnan pedig Nyugatra. Mind a négy gyermeke kinnrekedt, de 1945 októberében hazajöttek. Majd a jelenről és a jövőről beszélgettünk. Január 11- én, tegnap volt Hargitai Sán- dorné 100. születésnapja, hát családi ünnepségre finom süteményeket sütöttek régi receptekből. Előkerül egy legalább ötvenéves kézzel írott receptkönyv, s tanácsokat is adott Hargitai Erzsébet. Hi::» Az utolsó kérdésem természetesen így szólt: — Mi a hosszú élet titka? — Nem inni, nem dohányozni, sokat dolgozni, főleg a szabadban, s nem szabad izgulni! — tanácsolta őszinte egyszerűséggel a 100 esztendős dédnagymama, S neki azután igazán el kell hinni. Aszódi László Antal volt... Akkoriban jobban ismerték egymást az emberek, gyakrabban összejártak beszélgetni, vagy együtt dolgozni. A mai falusi gyerekek már nem tudják, hogy milyen volt régen az aratás, milyen volt a munka a cséplőgép mellett, a szőlőben, a szántón. A kukoricafosztást, ahol legények, lányok összejöttünk, csak könyvből ismerik már itt vidéken is. {•MM Amikor szép, gyermekkori emlékeiről faggatom, már előre nevet olyan meglepően csengő kacagással, amilyent manapság bizony nem túl gyakran hallani idős emberektől. Szeretettel emlékezik a nagy feketeszeder-fára, amely alatt mint gyerekek játszadoztak, virágot, koszorút kötöttek, még Neszmélyben, s fenn a fán, kinek-kinek az ága volt a lakása. — Egyszer apám meg a bátyám elmentek a szőlőbe, s vittek magukkal engem is, meg még két mázatlan korsót, amiben nem melegedett meg az ivóvíz. A szekérre nem szánhattam föl, mert vittek valami nagy nehezet, unatkozva gyalogoltam mellettük. Elkértem apámtól a két vizeskorsót, hogy csinálhassak valamit, amíg a szőlőbe érünk. Hát cipeltem a két korsót, s közben énekelhalt. Előbb Pesten éltünk, majd 1927-ben kerültünk Gyömrőre, amikor itt telkeket parcelláztak. Vettünk egyet, s építettünk rá. Azt a házat, ahol most is vagyunk. Idővel a fiaim családot alapítottak, elköltöztek, de a lányom velem maradt. Már nyugdíjas mind a három: egyik Fehérváron él, orvos lett, a másik műszaki ellenőr Pesten az építőiparban, a harmadik Pécsett volt a vasútnál állomásfőnök. — Nagy a família? — kérdem, a válaszba besegít a mama vele élő lánya, Erzsi néni. Ketten sorolják: — Három fiú és három lány unokánk van, és négy fiú meg két lány dédunoka, mármint anyukának — mondja Erzsi néni, s amikor a família többi felnőtt tagjának életkorára terelődik a szó, akkor elakad minden közbevetésem. Büszkén meséli, hogy két bátyja 78 és 71 éves, öccse 69. nagyanyja 84 volt, édesapja húga pedig 98 évet élt meg. Hosszú, egészségben eltöltött évtizedekről addig csak számokban beszélgettünk, de hogy azalatt az idő alatt, miként éltek az emberek, s főleg maga a 100 esztendős dédnagymama, arról így mesélt ... — Nehéz volt a régi világban? — kérdez vissza félhangosan emlékképeiben elmerülve. — Mikor, hogy Mindig szívesen beszélgettem a náiamnál tudósabb, idősebb emberekkel. Talán azért, mert úgy hittem, élet- tapasztalataikat átvehetem, egyes tanácsaikat megfogadhatom? Vagy mert olyan korokról, olyan világról szóltak, melyekről ismereteket legfeljebb könyvekből szerezhettem? Ám a letűnt évtizedek, emberöltők világát leghívebben a ma is élő szem- és fül- tanuk adhatják vissza a kíváncsi fiataloknak. S ha valóban kíváncsiak vagyunk mi, fiatalok, nem árt igyekezni, hogy nagy türelemmel, várakozással, szeretettel szóra bírjuk ezeket az embereket. Régi, de igen jó állapotban lévő, értékes, bútorokkal berendezett, igazi nagymamás pedantériával gondozott szobába vezet be a 72 éves Hargitai Erzsébet. Édesanyjának, Hargitai Sándornénak beállítjuk a hallókészüléket, s így kívánok neki sok boldogságot századik születésnapjához. Amikor megtudja látogatásom célját, az első kérő szóra kedvesen, mosolyogva fog életének történetébe ... — Veszprém megyében Mencshelyen születtem, 1884- ben ... Albertirsán vannak rokonaim. okhoz mentem el, ott Ismerkedtem meg a férjemmel, 1904-ben összeházasodtunk, de ő 1951-ben meg-
