Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-11 / 8. szám

XXVIII. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM 1984. JANUÁR 11., SZERDA- - .......... Hz előfelddgozó inéi' kiszorult Sirtekba vették a terepet A konzervgyár tmk-s szak­emberei előtt nem korai a nyár emlegetése. Amikor az ősz utolsó terményei is lefut­nak a szalagokon, ők veszik birtokba a „terepet”, s a vo­nalakat már az eljövendő sze­zon jegyében készítik fel. A karbantartások hosszabb-rö- videbb időt vesznek igénybe, összességében ősztől tavasz végéig tartanak. Gondos, lel­kiismeretes munkát kívánnak a gépek, hiszen mikor érkez­nek az első szállítmányok, in­dulni kell a termelésnek. Kü­lönösen azon területen fontos a jó felkészültség, ahol a ter­mények szinte lökésszerűen és igen nagy mennyiségben ér­keznek be. Nem véletlen, hogy a zöldborsó és paradi­csom fogadó-előkészítő állo­más karbantartó szakemberei már november végén hozzá­láttak a gépek, berendezések szétszedéséhez. A szokásos felújításon túl ritkán múlik el esztendő komolyabb tovább­fejlesztés nélkül, tavaly pél­dául közel 600 ezer forintot költött a gyár csupán para­dicsomvonala modernizálásá­ra. Szivattyúkkal Napjainkra teljes mértékű lett itt az automatizáltság, példa rá, hogy a kapcsolótáb­lák mellett egyetlen ember felügyelete elegendő a napi 800—1000 tonna paradicsom előíeldolgozásához. A paradicsomvonal fogadó- előfeldoigozó szakasza kívül esik a gyárkapun, a József Attila út felett áthúzódó cső­vezetékek sejtetik, hogy na­gyon is közvetlen kapcsolat­ban áll a termelőüzemmel. Az itt dolgozók csak paradi­csomvonalnak nevezik, pedig a paradicsomot megelőzve a zöldborsó és zöldbab is ide fut be. Tizenöt éve is elmúlt, hogy a paradicsom előfeldol­gozó vonala kiszorult a gyár­udvarról, majd csatlakozott melléje a borsó- és babvonal is. Ma már nagy előny, hogy a külső telepek is részben el­készítve — fejtve, zúzva — küldik a nyersanyagot, így a fogadótérről kézi anyagmoz­gatás nélkül, szivattyúkkal történik a továbbítás, ezzel lényegesen meggyorsult az áruátadás. Alpa pasztőröző Járó Dénes gépészeti tmk- csoportvezető kilenc éve gaz­dája az itteni vonalak gépál­lományának. Munkatársai a gépészeti tmk-n belül önálló­sultak, mondhatjuk úgy is, specializálódtak e munkaterü­letre. — A tizennyolc ember biz­tosíték, hogy az indulással majdan ne legyen gond. — Látszatra soknak is tű­nik ennyi gépész egy helyen, de ha számba vesszük a ten­nivalókat, más a helyzet. A borsó- és babvonal elkészülte után a paradicsomfeldolgozó részleg következik, s mire mindennel végzünk, úgyszól­ván kezdődhet az indulás. Persze, időnként máshol is adódik munkánk, vonalak te­A II. Rákóczi Ferenc úttö­rőcsapat tagjai, a kisdobosok, úttörők ebben az évben a „Ne csak tudd a jót, hanem tedd is” jelszóval értéket teremtő munkát is végeznek. Szüretel­tek, a papírgyűjtés bevételét pedig a sportpálya betonozá­sára ajánlották fel. Emellett lepítésénél, új gépek kialakí­tásánál, beüzemelésénél mi is ott vagyunk valamely üzem­ben. Legutóbb például a lé­üzem új Alpa pasztőrözőjét állítottuk munkába. Nyáron meg nálunk is elkél a segít­ség, néhány fővel mindig gya­rapodunk, s a villanyszerelők, műszerészek teszik teljessé munkánkat. — A paradicsomvonal laka­tos kollektíváját nemcsak mint jó szakembereket isme­rik. Már harmadszor — Brigádéletünk meglehe­tősen mozgalmas, emiatt ta­lán jobban előtérbe vagyunk, mint más közösség. A II. Rá­kóczi Ferenc brigád már har­madszor nyerte el a vállalat kiváló brigádja kitüntetést, s gondolom, nem kell részle­tezni, mi minden kellett a többszörös elismeréshez. Miklay Jenő az időseknek műsoros délutánt is rendeztek, sőt, ebédkihor­dást is vállaltak. Képünkön a 7/b oszt* ly Szo­lidaritás rajának tagjai látha­tók, amint egy rajfoglalkozás keretében éppen osztálytermü­ket takarítják, csinosítják. ibédkihordást is vállaltak A köcsögök a félhomályban... MIÓTA A FÉRJE meghalt, r.ozika néni egyedül élt a ta­nyán. A gyerekei váltig un­szolták a temetés után, hogy jöjjön be a városba valame­lyikükhöz, egy férőhelyet akárhogy is, kiszorítanak neki, de ő azt mondta, nem hagyja el az ura emlékét, meg aztán a hatvankilenc év sem olyan sok még. hogy ne tudná ön­maga gondját viselni. így aztán kint maradt a dűlőben. Palántázott, gyomlált, ka­pált a tanya körüli kertben, mosott, fát vágott, udvart sö­pört, tette, amire sor került, még a permetezést is megtanul­ta. s az eltelt három év alatt egészen hozzászokott az egye­dülléthez. Elvégzett minden munkát, de a legjobban mindig a lek- várfőzást várta. A ház mögött volt vagy ti­zenöt öreg szilvafa. Ezek ter­méséből azelőtt mindig pálin­kát főzlek. Amikor az ura meghalt, elhatározta, hogy a szilvából ezentúl lekvár lesz a gyerekeknek, s a nyár vé­gétől kezdve naponta járt a ház mögé, hogy nézze, vizs­gálja a termést. — Csak nőjetek szépen! A Ferusnak meg a Gizikének lesz lekvár belőletek. Meg a Sanyikáimnak. Meg az Imré­nek. Nem pálinka. De nem ám! ÉSZRE SEM VETTE, hogy amióta az ura maghalt, min­denhez beszélni kezdett, ami körülötte volt: a tyúkokhoz éppúgy, mint a kisbaltához vagy a levesesfazékhoz. Ahogy elérkezett a szeptem­ber, ízlelgetni kezdte a gyü­mölcsöt. — Savanyú vagy te még, te szilva! — mondogatta. — Még nem szedlek le. Megvárom, míg édesebb leszel. Két hét után aztán megfe­lelőnek találta a zamatot, és elhatározta, hogy betakarítja a termést. Keresett egy hosszú botot, és azzal verte az ága­kat, hogy a szemek a földre hulljanak, aztán a szilvát ko­sarakba szedte. — Csak nem akarsz itt ma­radni a fű között, te, te! — szólít meg egy-egy elbújt sze­met. Jó fél napig tartott, mire az egészet kimagozta, majd az udvar közepén egy nagy üstben főzni kezdte a lekvárt. Órákig üldögélt a tűz mellett, és húzogatta a kavarófát. — Le ne sülj ám, mert ak­kor mit csinálok veled. Mit szólna a Ferus, ha kozmás lekvárt küldenék neki? Vagy a Giziké? Hát még a Sanyi­kéin! Meg az Irmus! MAR ODA VOLT KÉSZÍT­VE a katlan mellé egy asztal­ra négy cserépköcsög. Mind­egyikbe belefért vagy nyolc­tíz kilónyi lekvár. Mikor kész volt, egyenként kezdte őket tölteni. — Jaj, hogy fognak örülni a Ferus gyerekei! Meg a Gi­ziké fiai! Annak tavaly egy­szer olyan lekvárbajusza lett, hogy alig tudtuk lemosni. Sokáig nevetgélt magában, és a fejét csóválta hozzá. A Sanyi adagja következett. — Ezek a múlt évben nem hozták vissza a köcsögöt! Bi­zony! Meg tavalyelőtt sem. Csillogó sfrasszok, kpfdíszek Ä féritek voltak a hiákbk A menyasszony kaját középen elválasztották — Olyan vagyok én, mint az' a muzsikás cigány, aki nem vesz már hegedűt a kezébe, de még eljár oda, ahol muzsikál­nak, zenét hallgatni. Én sem gyakorlom már a mesterséget, de azért figyelem, mi az új benne — mondja Kovács Fe­renc nyugdíjas fodrászmester. Valamikor nagy gyakorlatot kívánt és szinte semmi egye­bet. Én 1921-ben kezdtem és Péli ■ Ferencnél szabadultam fel. Dióié — Hogyan lett férfifodrász? — Az anyám frizőrnő volt. A Steiger utca 1. szám alatt a Felszegen volt egy egyszemé­lyes női fodrász üzlete. Volt benne egy kis asztalka, fodrá- szati kellékek és néhány szék. A térdig érő hajak voltak ak­koriban divatban. Egészen ma­gasra, 45—50 centire tornyoz­ta fel anyám. Póthajat is ra­kott a haj torony közepébe. Ma már csak a színházi fodrászok ismerik ezeket a történelmi, tornyos, loknis, fülrecsavart, fonatos frizurákat. Ebben a fodrászüzletben nőttem fel, 8—10 évesen hajtűért, spiri­tuszért küldtek a boltba, így kezdtem a mesterséget. Az apám kisfizetésű vasutas volt. Az édesanyám nagyon jól keresett, nagyon ügyes volt. Volt vagy 25—30 „háza”, aho­vá minden másnap eljárt fé­sülni. Egy koronát fizettek egy frizuráért. Ugyanannyi volt az orvosi vizit díja is. Nagyon igényesek voltak a vendégek. A menyasszonyt is gyakran tőlünk vitték az esküvőre, majd a fényképészhez. Az ut­cánk tele volt emberekkel, vár­ták, míg a menyasszony elké­szül, a banda meg húzta. A koszorúslányok süteményeket, bort osztogattak a bámészko­dóknak, akik így kívántak minden jót a fiatal párnak. Sült hússal, rétessel minket is elláttak a fizetségen felül. A hajviselet társadalmi ho­vatartozást is jelentett. Nem illett olyan frizurát viselni, ami nem illetett meg valakit. A menyasszony haját többnyi­re középen elválasztották, há­tul konyba fésülték, anyám elöl hullámot vasalt bele, s csillogó strasszokkal, hajdí­szekkel ékesítette. Hajfesték­ként dióiét és egyéb növényi főzetet használtak, nagyon szép fényű és színű lett tőle a haj. Udvariasság — Mikor lett önálló? — Az inasidő után remekel­ni köteleztek. Három fodrász­nál, mint vizsgabizottságnál, hajvágással, borotválássaí kellett töltenem 1—1 na­pot. Mikor kefehajat tudott vágni valaki, akkor már mindent tudott. Kézzel szappa­noztunk, ecsetről, szivacsról nem is hallottunk, azután ke­zet mostunk. Én ezt higiéniku- sabb eljárásnak tartom a mai­Hát nem tudják, hogy nekik is főzök. Az utolsó köcsögbe nem ju­tott elegendő lekvár. — Pedig ugyanannyi volt a szilva. Ügy látszik, az idén sűrűbbre főztem. Na, akkor el kell venni egy kicsit a többi­ből. Az nem lehet, hogy az egyik kevesebbet kapjon, mint a másik. De nem ám> Elkezdett rakosgatni. — A Gizikémében még min­dig több van, mint emezek­ben. Így ni! Most már mind egyforma. Kész! Alkonyodott, mire az üstöt is elmosta. Olyan fáradt lett, hogv majd összeesett. Még nagy nehezen behordta a konyhába a köcsögöket az asz­talra, aztán csak úgy ruhás­tól lefeküdt a tűzhely mel­letti ágyra, ahol azelőtt az ura aludt. Mozdulni sem volt ereje. CSAK A SZEMÉVEL simo­gatta végig a félhomályban a köcsögöket. — Ez a Ferusé. ez a Glzi- kéé, a Sanyimé, ez meg az Imriikéé. Aztán becsukódott a szeme, s úgy motyogta. — Feri... Giziké... Sanyi., Imre. Boldog volt. Tóth Tibor nál. Ma a fertőtlenítőknek há­la nem fordulnak elő olyan fertőzések, mint akkoriban. Nagy higiéniát követel ez a mi szakmánk. Ellenőrzi is a KÖ­JÁL úgy, mint az élelmiszert. A kontyos haj volt a férfi­divat ekkor. A fül mögött tel­jes hosszában meghagytuk a hajat a tarkóig, és összefésül­tük. Borzasztó kényes vendé­geim voltak. A férfiak hiúb­bak, mint a nők. Gyakran a „Jávor” bajusz kialakítása to­vább tartott, mint a borotvá- lás. Voltak, akik mindennap borotválkoztak 4—5 pengős ha­vibérletre. Volt, aki ritkán jött, télen azért nem, mert fázott a feje, nyáron azért nem, mert nem ért rá. Az 1935—36-os évben már a férfiajr is daueroltattak. Akko­riban lenézték azt a férfit, aki piperkőc volt. Mikor ilyen ké­réssel jött a vendég, mondtuk, jöjjön vissza zá.óra után, mert az üzletet sem kompromittál­hattuk. Voltak fodrászok, akik ráerőszakolták a vendégre a hajszeszeket. Akinek 30 éves koráig nem megy el a haja, azután sem megy el. Tizenkét inast szabadítottam fel. A feleségem is fodrász volt, a fiam is az. Jelszavam az udvariasság és a jó munka volt. ez a titka annak, hogy a vendég visszajöjjön. Idő, türelem... ,— Filléres mesterség volt ez és ma is az — mondja Ug­ró Ambrus nyugdíjas férfi fodrászmester. Még a me­nyem is fodrász. A mes­terséget nem én választot­tam, hanem az apám. Két hé­tig férfiszabó tanuló voltam, de nem szereltem ülni. Az apám azt mondta, légy fod­rász, ott állhatsz eleget. Én úgy látom, ma jobban követik a divatot az emberek és jobban megbecsülik a mun­kát. Valamikor volt olyan ven­dégem, akit úgy kellett borot­válnom, hogy nem volt haj­landó letenni a szemüvegét és az újságot a kezéből. Ismeri a mondást, ha.egy fokkal szebb a férfi az ördögnél, akkor már íóképű?! Amellett lehetett hiú is. Az emberek nagy többsége a borbélynál borotválkozott. Volt idejük és türelmük borot- válásra 1—1 órát szinte na­ponta várni. Ma a hajvágásra az iskola'»gyerekek sem vár­nak, még vakációban sem. Nincs az embereknek idejük, vagy talán ürelmük?! Sz. A. Pár méterre a leálló Fark fűtési autó Nem is olyan régen, a Ceg­lédi úti négyes butiksor meg­nyitásakor adtunk hangot ag­godalmunknak, nem lesz-e ká­rára a lakótelepeken mindig piciny zöldterületnek az ott ki­alakuló kereskedelmi tevé­kenység. (A füvet ugyanis az építkezés ideje alatt kitapos­ták.) Akkor, úgy tűnt, meg­nyugtató választ kaptunk. S mit tapasztal nap, mint nap a járókelő? Hol az autós­üzlet előtt áll egy autó, hol az épület másik végénél egy ko­csi. „Természetesen” — a volt, vagyis leendő füvön. Ebben pedig az a legbosszantóbb, hogy mindkét sarok mellett tíz méterre sincs a parkoló!!! A kényelemszeretetet és a vá­sárlói (?) óhajokra való újabb reagálást meg az a kerékpár­tartó mutatja, ami az egész épületsor közepén van. Félreértés ne essék: a bol­tokra szükség van, hiszen va­lós szükségletet elégítenek ki, hiányt pótolunk. 'J De a zöldre, a fűre, a csöpp­nyi természetes környezetre úgyszintén szükségünk van! Díasoffokon India Hétfőn, január 16-án este 18 órakor kezdődik a nagykőrösi Arany János Művelődési Köz­pontban az utazók, világjárók klubjának következő előadása. Az érdeklődők Nánási Iván színes diasorait láthatják most Indiáról. Az eseményre min­den érdeklődőt szívesen látnak. PORTHÍREK Asztslitemsz-eredmények A megyei férfi asztalitenisz csapatbajnokság utolsó őszi fordulójában a Sportotthonban kettős mérkőzést rendeztek. Pestvidéki Gépgyár (Sziget­halom)—Nagykőrösi Kinizsi II. 12:8. A helyiek tartalékosak voltak, de így is meglepetés a vereség. Szakács 4, dr. Do­mokos 3 egyéni és dr. Domo­kos—Pörge 1 páros játékot nyert. Nk. Kinizsi ifi—Pestvidéki Gépgyár ifi 9:1. A körösiek jobbak voltak. Győztesek: Ko­vács (3), Bari (3) és Kiss Z. (3). A sokévi hagyománynak megfelelően ismét Abonyban találkoztak a megyei téli út­törő-olimpián a kaucsuklabda legifjabb hívei, ezúttal 19-en. Mind a 4 kategóriában csopor­tos körmérkőzéses volt a selej­tező, majd négyes körmérkő­zéses a döntő. Eléggé kiegyen­lített volt a küzdelem. Az egyesületekben is szereplő pajtások jobban szerepeltek. A körösiek közül a leányok áll­tak jobban helyt: a IV. kor­csoportban (13 induló közül): Hargitai Bernadett (Nk. Pető­fi isk.) és a III-ban (13): Kar- say Mariann (Nk. Kossuth isk.) egyaránt a negyedik he­lyen végzett. A fiú IV. korcso­portban Kurgyis (K) és a III-ban Pintér (P) nehéz cso­portba került, s mindketten szoros mérkőzéseket vívtak, de továbbjutás nélkül. Érde­kesség, hogy itt is 13-13 volt az indulók száma. Az 1983/84. évi Pest megyei asztalitenisz csapatbajnokság állása az őszi idény után: Női felnőtt 1. Szt-endrei P. I. 4 4 ----- 36: 4 8 2 Szt-endrei P. II. 4 3 — 1 24 :16 6 3. Monori SE 4 2 — 2 20:20 4 4. Nk. Kinizsi 4 1 — 3 18:2? 2 5. Váci Izzó MTE 4 ------ 4 2:38 — If júsági női 1. Szt.-endrei Pét. 4 3 1 — 27:13 7 2. Monori SE II. 4 2 1 1 24:16 5 3. Monori SEI. 4 2 — 2 25:15 4 4. Sz.-monostor 4 2 — 2 23:17 4 5. Nk. Kinizsi 4------4 1:39 — Súly emelőink utoljára Cegléden országos meghívá­sos Bem Kupa súlyemelővér- senyt rendeztek. A Nagykőrö­si Pedagógus SE sportolói most indultak e sportágban megszűnésük miatt utoljára versenyen. Ifjúsági nehézsúly­ban (6 induló közül): 2. Halász István 114 kilogrammal. Ser­dülő könnyűsúlyban (8): 3. Berki Mihály 95 kg. Karate-hír A Tisza menti városba ter­vezett Szolnok Kupa nyiit karateversenyt nemzetközivé módosították! A Nagykőrösi Arany Tsz SE Kyokushinkai Karate Klubjának sportolói így nem versenyzőként, ha­nem nézőként vehettek részt a viadalon. Most övvizsgára ké­szülnek. S. Z. Szerdai '•portműsor Asztalitenisz Konzervgyár U-es telepi ebédlő. Városgazdálkodási Vál­lalat. Könyvkötő Szövetkezet, 15 óra: városi KISZ-es férfi egyéni bajnokság selejtezője. Mozi Hőzuhatag I—II. Színes, szinkronizált bolgár katasztró­fafilm. Előadás csak 5 órakor. A stúdiómoziban Kojak Budapesten. Magyar bűnügyi filmvígjáték, fél 6- kor és fél 8-kor. ISSN 0133-5708 (Nagykörös! Hírlap) / »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents