Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
BÄBQNYI KRÓNIKA! Az élbolyban sem könnyű Az állatokat jól ellátják Összeáll a mezőgazdaság mérlege Serény munka folyik a termelőszövetkezeti gépműhelyekben, a raktárakban, magtárakban és az irodákban. Abonyban valamennyi közös gazdaságnál megkezdték az erő- és munkagépek téli nagyjavítását, folynak a leltározások, készülnek a zárszámadásra. A körvonalazódó eredmények felöl érdeklődtünk. — Milyennek látja az 1983- as esztendőt Pásztor Pál, a József Attila Tsz elnöke, aki egyben a nagyközségi párt- bizottság gazdasági munkabizottságának vezetője. — A település mindhárom mezőgazdasági nagyüzeme hosszabb ideje folyamatosan jól gazdálkodik. Ezt bizonyítja, hogy hatékonyságukat tekintve az ország 1300 termelő- szövetkezete közül a legjobb harminc között vannak. — Erre az esztendőre együttesen 110 millió forint feletti nyereséget terveztünk. Közismert, hogy a tartós szárazság Abony határában az átlagosnál nagyobb károkat okozott. A község bel- és külterületén január 1. és október 15. között mindössze 280 milliméter csapadék hullott. Mivel nálunk a termőföld a legfontosabb termelési tényező, ezért a növénytermesztésben bekövetkezett kár jelentős nyereségcsökkenést von maga után. — Nyereséges lesz-e az év? — A gazdaságok még a nyár derekán megtették a szükséges intézkedést a veszteségek ellensúlyozására. A tagok és az alkalmazottak becsületesen munkálkodtak a kényszerhelyzetben készült külön program, az intézkedési tervek sikeres végrehajtásán. Ismereteim szerint a három tsz várható 450 milliós termelési értékéből 60 —80 millió forint nyereségre lehet számítani. — Mit tart napjaink legfontosabb feladatának? — Az őszi mezőgazdasági munkával mindenütt a szokásosnál korábban végeztek. Hogy milyen termés lesz jövőre, az már nem a gazdaságon múlik. A zárszámadásokra való készülődés mellett lényeges, hogy az állatokról mindenhol megfelelően gondoskodjanak és ipari üzemeinkben folyamatosan haladjon a munka. — A háztáji gazdaságoknak tudnak-e elegendő takarmányt juttatni? — Igen. Részben saját terményeinkből, részben más helyről beszerezve. Gy. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÉ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 289. SZÁM 1983. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Jószáfpiézoben Havas téren állt a havi vásár hl £ m volt se kereslet, se nagy felhajtás Olyan hideg van, hogy még a kutyát is ... De nem, inkább a borjút. Szóval a borjút is Trabantban viszik, legalábbis a vásárba. A doktor dolga Nyirkos, áttetsző vattalepedő ereszkedett a városra ezen a reggelen. Bokáig süllyedt a bajuszderesítő köd. A ceglédi vásártér malackapuja előtt, a megdermedt földúton fehér köpenyes férfiember lejt fagyűző táncot. Autók brummog- ják, lovak horkantják a talp- alávalót. Az ügyeletes állatorvos bele-belepillant a sertés- kalickákba. Autókon, szekereken érkeznek, fából, fémből rakott alkotmányokban szoronganak csöndesen a mindenevők. Tenyésztők találkozója Galambszárnyon száll a haszon A EábfoIS a gatyások dísze A madarakat szereti az emberek többsége. Megfigyelik életük egy-egy mozzanatát a fészekrakástól, költéstől a fiókák első szárnypróbálgatásáig, az élelemszerzésig, vagy a vándormadarak vonulását. Kellemes, tanulságos időtöltés, szép szórakozás. De vajon milyen örömöt lel az ember az otthonában, a portáján röpködő, saját nevelésű madarakban, tenyésztésükben? A galamb- és kisállattenyésztők abonyi egyesülete 36 Pest, Szolnok és Heves megyei madárbarát részvételével galamb- és díszmadár-bemutatót rendezett a nagyközségi művelődési házban. A hófehér ketrecekben legalább háromszáz turbékoló szép szárnyast láthattak. Ritka fajta Fazekas János „Budapesti magasröptű” elnevezésű galambjait első díjjal jutalmazták, ő kapta a legeredményesebb tenyésztő címet is. — Már nagyapám is foglalkozott galamb- és kismadártenyésztéssel, tehát nálunk családi hagyomány ez — újságolja. — Az ember a munka mellett sok egyébbel elfoglalhatja magát, de nem biztos, hogy az a családnak ugyancsak jó. Ügy gondolom, ezzel nem ártok közvetlen környezetemnek, ezért tenyésztem a galambokat és díszmadarakat egyaránt. Mi'tagadás, a haszon sem jön rosszul, amire a madarakkal sikerül szert tenni. Krupincza István díszgalambokat tenyészt és nem is akármilyeneket. Most három ritka fajtával foglalkozik, olyanokkal, amelyekből az országban csak négy-öt galambbarátnak van. Mint mondja, a madarak a hangulata formálói. B. Nagy László amikor hat évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, úgy döntött, galambtenyésztéssel foglalja el magát. — Kezdetben csak a pénzt láttam a tenyésztésben, ám mióta az egyesület tagja vagyok, sok-sok barátra ^találtam, az ország különböző helyeiről »keresnek és viszontlá- togatásra hívnak. Nemrégen németek kerestek fel otthonomban, mert az egyik országos kiállításon a katalógusból kiderítették, kié az egy kilogrammos, szép galamb. Az épp az én, madaram volt. A nyugdíjas tenyésztőnek félszáz jószága van és egyre több kiállításra hívják. A közeljövőben még hat helyre hivatalos. )tjak ás szempontok A postagalambnak valamikor fontos szerepe volt a hírközlésben, ma viszont túlnyomórészt versenyzési céllal tenyésztik. Petrezselyem Sándor húsz évvel ezelőtt ugyancsak hasonló elképzeléssel kezdett galambokkal foglalkozni, de ■6 évvel ezelőtt gondolt egyet és szerzett egy úgynevezett dísz-postagalamb párt. Velük, majd leszármazottaik- kal rövid idő alatt az élvonalba került. A közelgő lengyel- országi nemzetközi kiállításon az ő szárnyasa képviseli a hazai színeket az e fajták között. Barna Pál 10 jószágot mutatott be az abonyi kiállításon, és a szigorú bíráló bizottság a szép állatok láttán a harmadik díjat neki ítélte. Hogy milyen követelményeknek kellett megfelelni, kiderül elbeszéléséből: — A bírálók döntése mintegy tíz szempont alapján készül. A döntő a szárnyasról kialakuló összbenyomás, ezután következik a részletes vizsgálódás: milyen az alakja, formája, színe, tollazata, lábállása, fúvása? A díszpostáknál a csőrállás, a gatyás galambnál a lábtól! mennyisége lényeges. Fontos a kondíció és az ápoltság. Az abonyi egyesület 1979- ben alakult, elnöke Nagy László említette: Kedvvel tartják — Az eltelt rövid idő alatt ez a harmadik helyi kiállításunk, amit minden alkalommal azzal a céllal rendezünk, hogy még többen kedvet kapjanak a tenyésztéshez. Főleg fiatalokat, iskolásokat várunk sorainkba, természetesen az iskola és a szülők hozzájáru lásával. Erre a bemutatóra a helyiek 22 fajtát hoztak el. Mind jól vizsgáztak, de hadd tegyem hozzá, hogy a vendégek is sok tekintetben növelték a színvonalat. Az abonyi egyesület egyetlen fiatal tagja ifjú Petrezselyem Sándor. Tőle a következőket hallottuk: — Két éve foglalkozom tenyésztéssel. Láttam, apukám mennyi szép serleget, oklevelet kap és ez ösztönzött. Az abonyi kiállítást nagyon sokan tekintették meg, tehát az egyesület célja teljesült: szép, színvonalas bemutató volt, valóban felkelthette az emberek érdeklődését. Miként ebből a beszámolóból kidrül, az abonyi kiállításon jól megfértek egymás mellett a dísz-, a rop- és a húsgalambok. A tapasztalatok ugyanazt bizonyítják, hogy e három ka tegóriába tartozó galambfajták tenyésztői elhatárolják magukat egymástól, de ezúttal nem erről akartunk szólni. Gyuráki Ferenc Kemény csaták Alaposan felkészültek Egymás után tizenkilencedik alkalommal adott otthont a megyei asztalitenisz úttörő olimpia versenyeinek Abony. A mérkőzések színhelye a Somogyi Imre Általános Iskola tornaterme volt. A küzdelmek a lányoknál és a fiúknál két korcsoportban folytak. Sok izgalmas, küzdelmes játszmának volt tanúja a lelkes közönség, különösen a ceglédi gyerekek játéka tetszett. Látszott, hogy alaposan készültek a találkozóra. Eredmények: Lányok: harmadik korcsoport: 1. Füri Szilvia (Monor), 2. Sallai Tímea (Szigetmonostor), 3. Maiz Krisztina (Vác) Negyedik korcsoport: 1. Szabó Adrienn (Cegléd), 2. Ceglédi Andrea (Monor), 3. Tóth Gabriella (Szigetmonostor). Fiúk: harmadik korcsoport 1. Podhorcsek Adám (Üröm- Pilisborosjenő), 2. Heim László (Szentendre), 3. Molnár János (Vecsés). Negyedik korcsoport 1. Orosz Tamás (Cegléd), Futó-Molnár Ferenc (Vecsés) 3. Nagy István (Gödöllő). Az országos döntőn a korcsoportgyőztesek vesznek részt. — Mennyi? — kérdi a hely- pénzszedő a most érkezőtől. Ekkora hidegben még a szavakkal is spórolni kell. No, meg értik már egymást. — Hét — szól le amaz a bakról. — Akkor százhuszonöt forint — így a helypénzes, s már tépi is le a beléget. — A legfőbb, hogy elviseljük a hideget — mondja a doktor, mikor feladatáról faggatom. — De komolyra fordítva a szót, most már, hogy nem kell a járlatleveleket egyeztetni, csak arra vigyázunk, hogy kizárólag egészséges állatok jussanak be a vásár területére. Nem mehet át szállítmány a kapun anélkül, hogy meg ne vizsgálnánk, hiszen a maródi jószág, pláne, ha fertőző, igen nagy bajt okozhat. Persze, ilyen körülmények között nem éppen egyszerű kiszűrni a betegségét, de azért vannak csalhatatlan jelek. Igaz, hogy az utóbbi jó néhány évben emiatt nem kellett egyetlenegy „portékát” sem elkülöníteni Óvatosak a gazdák, inkább előbb szólnak, ha valami gyanús tünetet észlelnek. Üszőkaland Szinte félre kell hessenteni a ködöt, hogy a városhoz közelebb eső vásárfertályhoz eljussunk,. ahol a szarvasmarhák szemléje meg adásvétele zajlik. Nem nagy a felhajtás, állapítják meg az avatott vá-' sáriik, s csak a rend kedvéért teszik hozzá: csúszós, síkos az út, lába törne a jószágnak, dehogyis érdemes kockáztatni. Mi tagadás, eleddig nem is jött jószág lábon, autókon, fedett utánfutókon gördültek a helyszínre. A szürke Trabant- Combiban két kedves, igazán szép boci bámészkodik, mélán. A nyitott hátsó ajtónál folyik az alku, de nem kell sokáig győzködni, már emelik is ki az egyik háromhetes szopós borjút. A gazda kiegyenesíti markát, s hullanak bele a nagy zöld bankók, éppen hat és fél ezer forint. Ezután azonban megint csak a jégszikrás levegőről esik leginkább szó, üzlet nemigen mutatkozik a láthatáron. Hiába, gyér a kínálat, de vevőt is lámpással kell keresni. Ez van, elemzik újfent a helyzetet a vásári tudorok: apadófélben a szálastakarmány, így hát nincs mit csodálkozni azon, hogv nem tolonganak a kuncsaftok. Messze hátul, a kerítésvégnél egy. asszony óvakodik be a havas piacra, egy üszőt terelve maga előtt. Ám éber a vásári gondnok, s hirtelen lecsap az orvfelhajtóra. — Ugyan kérem, hát úgyis jelentkeztem volna — vágja ki magát emez. A középső harmad is igen csendes, forgatagnak híre' hamva sincs. Sült kolbász illata kanyarog a levegőben, a másik ponyvaházban még kávét is mérnek. Mellette gusz tusos, ritkán látott édességekkel teli bazár ácsorog. Amott a kötélgyártó mester pihenget egy széken, művei egy rúdon lógnák sorban, háta mögött egy csinos vonalú, sötét Renault. Ezt vedd meg! — Ezt vedd meg, öregem! — állja el az utat a láthatóan víg kedélyű kecskeméti társa ság, szószólója. — Ilyen farmert nem kapsz a boltban. Neked nyolcszázért adom, mert te vagy az első vevő. Ám a cimborának még vár nia kell az elsőre. Mint meséli, Kecskemét telített ruhaneművel, az állami boltok bőségesen kielégítik az igényeket, így hát ő kiszorult, s most Cegléden igyekszik eladni kabátokat, nadrágokat. De akad itt még vadonatúj kato nai gyakorlóruha is. A sertéstéren valóságos járműpark gyűlt össze. Kevesen mustrálják az apróbb s nagyobb jószágokat. Az eladók inkább csak egymással trécsel nek. Félősen, fázósan kuporodnak egymáshoz a kismalacok, Kilenc óra felé jár, a fáradt nap nagynehezen legyűri ködfüggönyt. No, mondom, kisütött végre-valahára. — Nem süt ez, csak világít — legyint a hazafelé tartó öreg a kapunál. Varga Sándor Fóram a közrendről Fórumot tart a Hazafias Népfront ceglédi, városi 4. számú körzeti bizottsága december 12-én hétfőn, délután 17 órai kezdettel a városgazdálkodási vállalat Alszegi úti központjában, a kereskedelmi ellátásról és a ceglédi közrendről, közbiztonságról. Minden érdeklődőt szívesen látnak. Fényképező kisdiákok A fényképezéssel, filmezéssel ismerkednek a törteli általános iskola nyolcadikosai a helybeli Déryné művelődési házban, a nyolcadikosok klubjában. A foglalkozást Füzes Szilárd vezeti. A gyerekek sok hasznos, alapvető dolgot megtanulnak a fényképezéssel kapcsolatban, s szinte észre sem veszik, hogy a fizikából, kémiából tanultakat bővítik ki kedvtelésből, szorgalomból. A klubfoglalkozás december 10- én 15 órakor kezdődik. Téli hangadatban Pénteken, december 9-én délután 18 órától a pedagógusok klubja tartja vidám vetélkedés foglalkozását a ceglédi Dózsa György ifjúsági klubban. A játékvezető dr. Költői Adám. Törteli diszké A törteli Déryné művelődési házban szombaton, december 10-én 19 órától bál lesz. A fiatalokat hívogató vidám eseményen Antal László diszkóműsorát hallhatják. Régi tárgyak Kincsként megőrzik Albertirsán, mióta egy tájháznyi helytörténeti gyűjte- ■ ménybe való tárgy összegyűlt és képet ad a település lakóinak múltjáról, életéről, még nagyobb becsülete van sok háznál a már-már fölösleges kacatnak vélt tárgyaknak. Nem kerül ebek harmincad- jára az avítt szőttes, cserép, fából készült használati eszköz, őrzik — sőt, fel is kutatják — a réges-régi fotográfiákat. A jövőben a gyűjtemény anyaga szaporodhat. A nagyközség gazdag emléket állíthat, még az összefogás eredményeként a szántó-vető, gazdálkodó elődöknek. Szekrények mélyéről, padlásokról, kamrazugból előkerül egy-egy hímzett vászon, családi relikvia. Eddig a helyet fogta — ezután tisztelettel megbecsülik. Rend legyen az árkokban! A télelő már megmutatta a foga fehérjét — és a hava fehérjét is. A hét elején a ceglédi utcákat járva csak itt-ott lehetett tapasztalni, hogy a háztulajdonosok és azok, akik ugyan nem háztulajdonosok, de a házakban élnek lakóként, bérlőként, rokonként — tulajVízfestmények tárlata Bíró Adám akvarcllkcpciből nyílt kiállítás a ceglédi kórház tanácstermében. A váci művész tárlata december 23-ig tekinthető meg. Apátl-Tóth Sándor felvétele donképpen mindegy, hogy miiyen minősítésben — nem nagyon nyúltak lapát és seprű után, hogy a járdák járhatóságáért valamit tegyenek. Az időjárásra bízták a hóeltaka- rílast, gondolván, enyhül még az idő, majd elolvad a hó, elfolyik a víz. Elfolyik, de nem mindegy, hogy mikor, hová, s hogyan. Ahhoz, hogy hólének útja legyen, a ház előtti árkokat is utcahosszan rendben kéne tartani, szintén azoknak, akik az utcákban élnek. Hordalékföld, pusztult gyom, hulladék tölti fel könnyen, hamar ezen a homokos talajú vidéken a vízelvezetőket. Nem elég, ha egy ház lakói adnak csak szabad utat, ha egy épület előtt rendes a járda: mindenütt olyannak kéne lennie, nemcsak a belterületen, hanem a zegzugos kis utcákban, városszélen, külterületen. Nemcsak a józan ész diktálja ezt, hanem hivatalos előírás is, amely óva int a pénzbüntetéssel járó szabálysértéstől minden városlakót, akire a házuk előtti járda, árok rendbentartása tartozik. TöS ZÖ^\THVMtTs.‘UiÍ™ lás szívvel mondok köszönetét mindenkinek, akik eljöltek, a mi drága jó anyánk temetésére és a szeretett virágait hozták. A LENGYEL CSALID NEVÉBEN LEÁNYA KÖSZEGINÉ. ISSN 0133—2000 (Ceglédi Hírlap)
