Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

Ma: 3. oldal] A betegséget még lábon hordja Nő a községek szerepe Egy nap a téli Dunán I. oldalt Lapozgató Heti filmjegyzet 7. oldalt VB-sorsolás Zürichben Fagyos talajon forró küzdelem Területi barangolás 8. oldalt Sződligeti eszmecsere Kiállítás, bemutató, cnkét Az évszázad nagy rablása PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM Ara 1.40 forint 1983. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Sínen vonnak, de nem megy simán Szereléstől a célgéptervezésig Mindjobban felismerik az áj lehetőségeket A vállalati gazdasági mun. kaközösségekre közel sem csak azért van szükség, hogy a dol­gozók többletjövedelemhez jussanak — vélekednek a Pest megyei Műanyagipari Vállalat vezetői. Eddig huszonhét ilyen közösség alakult meg mintegy kétszáz taggal. Munkájuk le­hetővé teszi a vállalat kapaci­tásának 10-15 százalékos nö­velését, de a gépek kihasz­náltsága is javult mintegy 1,5-2 százalékkal. Az új forma tehát előnyös­nek bizonyult mind a vállal­ISMERKEDŐK V eszekedés ugyan nem lett belőle, de vitájuk eles volt. E.es és — tanú,sagos, Törtéht, hogy a Mechanikai Művek abonyi gyáregységében párttaggyu- lesen szóba került a ki vi­sel több terhet örök témája, akkor konkrétan az, vajon a megemelt lakbérek végle­ges és teljes — 1988-tól fi­zetendő — összege nem lesz-e igazságtalan, hason­lítva azokhoz, akik családi háziján, szövetkezeti vagy tártósházban élvé más­fajta költségeket viselnek? Abotlyban, szinte jelképez­ve a település lépést váltott fejlődését, jelen van az ott­honok minden formája, a szerény tanácsi bérlemény­től az öröklakáson át a tá­gas villáig, ám az említett vita segítségével kiderült, alig valamit, vagy egyálta­lán semmit nem tudnak az emberek, a családok arról, hogy mások jövedelmük mekkora részével róják le a lakhatás vámját. A vitában ugyanis meglehetősen szél­sőségesen ítélkezett min­denki a maga terheiről, fel­felé s hasonló szélsőséggel, de lefelé, a másik kötelmei­ről. A szélsőségeket nem az indulat, nem az elfogultság hózta létre, hanem az in­formációhiány, az ismeretek szegényessége, mert — pél­dául — akadt olyan véleke­dés is, hogy aki már teher­mentes — az az törlesztési kötelességgel nem terhelt — családi házban él, annak semmiféle kiadása nincsen a lakásra... a házadó ugyanis nein tétel. Valóban, ha csak a házadó lenne, de: a folyamatos karbantartás, a felújítások költségeit ki állja?! Bele nem veszve a rész­letekbe, a végső eredményt írjuk le: a számo'gatások eredménye egyaránt meg­hökkentett bérlákásban és családi házban élőt, mert kiderült az is, aki kölcsönt már nem törleszt, évi átlag­ban többet költ fenntartás­ra, mint amennyi a bérlakás­ban levő pénztárcáját ter­heli díjként, aki pedig la­káskölcsönt törleszt, annak az ilyen anyagi lekötöttsé­ge két és _ félszerese, há­romszorosa a lakbért állók­nak­Elgondolkoztató arányok, terhek, kötelezettségek! Fő­ként akkor, ha — kitágítva a kört — azt is tudjuk, hogy a megvében tavaly az újonnan felénült lakások ún.. magánerős része ki­lencven százalékot tett ki, r hogy rrtinden száz ilyen úi otthonból mindössze négy akadt, ame’vhez nem vettek igénvbe éoítési köl­csönt..,! Ha most még az­zal" is megtóldjuk a tények út I ' ' : ' sorát, hogy idén tovább nőtt a magánerős lakásteremtés súlya a megyén belül — azaz az állami források szű­kültek —, akkor világosodik meg igazán, miért ennyire érzékeny pont a lakáste­remtés és -fenntartás terhe. Aki lakásépítési kölcsönt vett kel, az jövedelme nem kicsiny részét huszonöt, harminc esztendőre lekötöt­te, azaz azzal a tudattal él, hogy történjék bármi is, neki ázt az összeget hónap­ról hónapra törlesztenie kell. Nem vagyonos, jelen­tős tartalékkal rendelKező emberekről van szó, hiszen a megyében a magánerős építkezések hetven százalé­kát a — hivatalos megje­lölés szerinti — munkásosz­tályhoz tartozó fizikai fog­lalkozásúak valósítják meg, márpedig ebben a körben hiába keresnénk az olya­nokat, akiknek százezer fo­rint ide vagy oda, nem szá­mít. Érthető tehát, ha ezek­nek az embereknek a sze- naéhen a tanácsi bérlakás­ban élő a szerepcse fiának számít, még akkor is, ha most évről évre emelke'ik a lakbére. Akinek viszont ezért többet kell fizetnie, úgy véli, s ezt mutatta az említett vita, vele valami Igazságtalanság történik, mit sem tudva arról — mivel őt-nem érintette, nem figyelt oda —, az építkező társa évről évre mennyivel ■drágábban jut hozzá az anyagokhoz, azaz e társsal is „igazságtalanságok” es­nek meg. Megbízható szá­mítások szerint ugyanis a megyében egy azonos mé­retű, elrendezésű családi ház felépítésének költsége ma átlagosan ötven száza­lékkal nagyobb, mint volt tíz évvel korábban. T úlzás lenne abban re­ménykedni, a tények egyik napról a másik­ra átformálják mindazt, ami a lakással kapcsolatban tévhit, ám azt remélni le­het: a tévhitek eloszlatásá­nak legjobb, leghatásosabb módja nem a csend, a hall­gatás, hanem a tények ta- karatlan megmutatása, az egymással olykor szembeke­rülni látszó lakástulajdono­sok, bérlők, építkezők meg­ismertetése mások reális helyzetével, terhével. E sa­játságos ismerkedést aligha kezdik maguk az érintet­tek, ezért a poíitikai, a tár­sadalmi szervezetek — munka- és lakóhelyen, egy­aránt érvényes ez — legye­nek kezdeményezők. Szól­janak a tévhitekről, s még inkább a realitásokról. Az ismerkedőkből így lehetnek jó ismerősök; akik köny- nyen megértik egymást. Mészáros Ottó kozók, mind a PEMÜ részére. Ennek ellenére az első eszten­dő tapasztalatai meglehetősen ellentmondásosak. A legtöbb nehézség a megalakulás, a be­indulás körül merült fel, de később sem ment minden si-- mán. A gépészeti gyárban szerve­ződött Elektromos gazdasági munkaközösség épületlakatosi és elektromos szerelési mun­kákra vállalkozott. Termelési értékük az első félévben el­érte a 600 ezer forintot, azóta viszont megcsappant a rende­lések száma. Ügy érzik, né­hány vezető még mindig nem érdekelt abban, hogy külső vállalkozó helyett a gazdasági munkaközösségre bízzon bizo­nyos munkákat. Pedig ők jór val olcsóbbak. A Műanyagipari Termékek elnevezésű közösségben négyen dolgoznak, elsősorban mű- anyagipari szerszámokat, ké­szülékeket és célgépeket ter­veznek. Eddig elégedettek, mindig van feladatuk. Már 20—30-féle tervet tettek le az asztalra. Munkájukból adó­dik, hogy otthon is tudnak dolgozni. A vállalat igényei általában még meg is halad­ják kapacitásukat. A tavasszal jött létté az Épületgépészeti vállalati gaz­dasági munkaközösség tervezé­si és kivitelezési munkákra Az ő számításaik csak részben váltak be. Jelenleg éppen fű­tés-szerelést végeznek, pedig elsősorban nem azért alakul­tak meg, hogy rövid határidejű munkákat vállaljanak. A ta­pasztalatuk az, hogy csak ak­kor szólnak nekik, ha adj uram isten kell valami. Nin­csen arra lehetőségük, hogy előre ütemezzék a munkákat A számítóközpont Abacus ne­vű munkaközössége január óta tevékenykedik. Jelentősen nö­velték azóta a gépek kapaci­tását komoly árbevételhez jut­tatva ezzel a PEMÜ-t. A mun­kák túlnyomó többségét éj­szaka végzik. Az első félévben például az éjszakai műszaki karbantartásokkal 350 óra gép­időt nyertek. Az így felszaba­dult kapacitást bérmunkára fordították, amivel már több millió forintos bevételre tett szert a vállalat. A munkaközösségek első éve tehát nemcsak sikereket, de gondokat is hozott. A puhato- lódzás, a próbálkozás ideje után bizonyára mindjobban fölismerik az új formában rej­lő lehetőségeket mind a vál­lalkozók, mind a vállalat veze­tői. M. N. P. 13jí ^ Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 7-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság el­ső titkárának elnökletével ültést tartott. A Központi Bizottság a Politikai Bizottság javaslatára meg­vitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről, vala­mint az 1984. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről szóló előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Exportrendelés jövőre A jövő évre már 1 millió hétszázezer csapágy gyártására ka­pott megrendelést a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyá­ra egyesült államokbeli partnerétől. Képünkön a csapágyakba kerülő görgők felületét finomítják. Barcza Zsolt felvétele Varsói Szerződés Befejeződött az ülés 1983. december 5—7. között Szófiában Dobri Dzsurov had­seregtábornoknak, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédel­mi miniszterének elnökletével A szövetkezetek közös dolgairól Összehangolt cselekvés Tegnap a MÉSZÖV székhá­zában ülést tartott a Pest me­gyei Szövetkezeti KodTdiná- ciós Bizottság Túza Sándorné dr. soros elnök vezetésével. A testületet Bernáth Tibor, a megyei KISZÖV elnöke, Gyovai Pál, a TESZÖV titkár­helyettese és Nagy Gábor, a MÉSZÖV elnökhelyettese tájé­Halbőség az ünnepekre Elmarad a busás haszon Közismert tény, hogy ná­lunk a hal nem tartozik az alapvető népélelmezési cikkek közé. A lakosonkénti éves fo­gyasztás alig haladja meg a két és fél, három kilogrammot. A piac szezonjellegű: a leg­nagyobb érdeklődés a halfé­lék iránt karácsony előtt nyil­vánul meg. E napokban soka­kat érint a várható kínálat, a választék, mennyibe kerül majd az ünnepi vacsorához szükséges ponty, keszeg, har­csa vagy süllő. A termelőket viszont elsősorban az foglal­koztatja, vajon eladható lesz-e portékájuk, s remélhetnek-e tisztes hasznot a kopoltyúsok forgalmazásától. Nos, kezdjük a termelő és fogyasztók számára egyaránt fontos információval. Túlkí­nálat van növényevő halak­ból. Külföldi eladási nehézsé­geink és persze a magas hoza­mok miatt is, a bőség jellemzi a piacot. Pest megye gazdaságai pél­dául az idén 590 tonna hal termelésével számoltak, s a beérkezett adatok, becslések szerint ez a szám a tervezett­nél jóval magasabb, 650—750 tonna lesz, amiből 350 tonna az étkezési. A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint a megye nagyüzemei több csatornán keresztül igyekeznek árujukat piacra dobni. Az Óbuda Tsz, a sülysápi Tápióvölgye és. a jászkarajenői Árpád tsz a ha­lászati szakszövetkezetek bolt­jaiban árusítja majd halát. A hagyományosan nagy szállí­tóként ismert dömsödi Dózsa a Halinno közös vállalat ré­vén ad el, de jelentős' tétele­ket vesz át a szövetkezetektől a Halért is. A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban tehát nem lesz gond az ellátással. E meg­állapítás azonban továbbra sem érvényes a falvakra, amelyről kereskedőink mosta­náig megfeledkeztek. A mos­tanihoz hasonló bőséget fel­mutató esztendőben éppen ezeket a településeket kellene helyben áruhoz juttatni. Üz­letpolitikánk mindenesetre megérett arra, hogy az emlí­tett szempontokat figyelembe véve, változtassunk rajta. (Az Óbuda Tsz halászati rész­legének téleleji tevékenységé­ről, a folyami halászok munká­járól szól riportunk lápunk 3. oldalán.) koztatta á VI. ötéves terv idő­arányos teljesítéséről az ipari, a mezőgazdasági, valamint a fogyasztási, takarék- és lakás­szövetkezeti ágazatokban. Napirenden szerepelt a to­vábbiakba»- a szövetkezetek te­lepüléspolitikai feladatairól, a városok és falvak lakosságá­nak közoktatási, közművelődé­si és sporttevékenységének tá­mogatásáról majd a 68. esz­perantó világkongresszus és a 2. szövetkezeti eszperantó konferencia határozatairól szó­ló tájékoztatás. Végezetül a koordinációs bizottság elfo­gadta jövő évi 'munkatervét. megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszteri bi­zottsága. Az ülés munkájában részt vettek a Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi mi­niszterei, valamint az egyesí­tett fegyveres erők főparancs­noka és törzsfőnöke. A hon­védelmi miniszteri bizottság — a kialakult európai helyzet figyelembevételével, az 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozat és a hét szocialis­ta ország párt- és állami ve­zetőinek 1983. június 28-i együttes közleménye szellemé­ben — megvizsgálta a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői gyakorlati tevékenységének kérdéseit, és megfelelő határozatokat ho­zott. Az ülés tárgyszerű lég­körben a barátság és a kölcsö­nös megértés jegyében folyt le. A Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség de­cember 7-én hazaérkezett Szó­fiából. Szovjet baráti társaságok Felhívást fogadtak el A világ szovjet baráti tár­saságaihoz intézett felhívás elfogadásával ért véget szer­dán a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság rendezésében megtartott nemzetközi tanács­kozás. A felhívás a többi kö­zött hangoztatja: Az Egyesült Államok és néhány NATO-or- szág kormánya megtette azt a lépést, amelytől hosszú idő óta óvott a Szovjetunió, a Dunai halászok partra húzzák a kerítő bálát szocialista közösség, az egész haladó emberiség, amely ellen a világ minden részén embe­rek tízmilliói léptek fel.. A do­kumentum leszögezi: mi, a szocialista országokban tevé­kenykedő szovjet baráti társa­ságok képviselői szükségesnek és megalapozottnak tartjuk azokat a válaszlépéseket, ame­lyeket a katonai erőegyensúly fenntartása érdekében a szov­jet vezetés bejelentett. Támo­gatjuk a Szovjetuniónak azo­kat az erőfeszítéseit, konstruk­tív javaslatait, ámelyek a je­lenlegi, nehéz helyzetből áz egyétlen kiutat mutatják. A tanácskozás tapasztalatait Apró Antal, az MSZBT elnö­ke összegezte. Többek között kiemelte: a konferencia mun­kájában részt vevő küldöttség­vezetők felszólalásaikban szer­vezetük felelősségteljes elvi el­kötelezettségéről, a béke ügye melletti harcos és eltökélt ki­állásáról tettek tanúbizonysá­got. Ismételten megfogalma­zódott, hogy a történtek elle­nére is van lehetőség a béke megszilárdítására, a népek bizton-ágának szavatolására, miközben a szocialista orszá­gok határozottan és követke­zetesen kiállnak azok mellett az intézkedések, válaszlépések mellett, amelyeket a Varsói Szerződés országainak kormá­nyai — elsősorban a Szovjet­unió kormánya — tenni kény­szerülnek. Se e­Wi

Next

/
Thumbnails
Contents