Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

1983. DECEMBER 7., SZERDA Sajtónapi megemlékezés Kedden a Vörös Újság meg­jelenésének 65. évfordulója al­kalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a MUOSZ székházában. Pálfy József elnök köszönötte az ülés résztvevőit, majd Ibos Fe­renc, az Újságíró Iskola igaz­gatója mondott beszédet. Ezután Kékesdy Gyula, a szövetség aranytoll-bizottsá- gának elnöke átadta az arany emléktoliakat, amelyekkel a MUOSZ választmánya a szo­cialista fijságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén 12 újságíró kapott aranytollat: Ábel Olga a Népszava, Baloghy Károly az MTI, Fedor Ágnes a Ma­gyar Nemzet, Fodor László az Esti Hírlap, Fülep Kornél a Hajdú-Bihari Napló, Kálmán Endre a Társadalmi Szemle, Pusztai Lafos a Magyar Rádió, Remete László a Szövetkezeti Hírlap, Rudnyánszky István a Népszabadság, Vécsey Zoltán az Élet és Tudomány, valamint Völgyi Tibor az MTI nyugdí­jasa és Donászy Kálmán a Magyar Rádió külső munka­társa. Ezt követően az Újságíró Szövetség székházának Rózsa Férenc-termében megkoszo­rúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Új­ság márvány emléktábláját. Az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya nevében koszorút helyezett el Karva- lics László osztályvezető-he­lyettes és Bereczki Gyula al­osztályvezető, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Bajnok Zsolt államtitkár, a TH elnöke és Simon Ferenc elnökhelyettes, a Népszabadság szerkesztősé­ge nevében Szamosi Károly főszerkesztő-helyettes és Va­dász Ferenc, a pártszervezet titkára. A Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó dolgozóinak, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Lux Já­nos, valamint Simó Tibor fő­titkár. A MUOSZ koszorúját Pálfy József elnök és Megyeri Károly főtitkár, az újságíró is­kolásokét pedig Varga Margit és Koloszár Tamás helyezte el. ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Király And­rásnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében vég­zett egy évtizedes főtitkári munkásságának, elismeréséül a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést a magyar saj­tó napján Pálfy József, a szö­vetség elnöke adta át. Az újságíró felelőssége A világ legtermészetesebb dolga kivenni reggel a postaládából összehajtott újságunkat, hetilapun­kat, s hallgatni a rádiót, amit már fölkeléskor bekapcsol­tunk, átfutni a híreket; este kinyitni a televíziót, meg­nézni a híradót. Életünk olyan magától értetődő tarto­zékai ezek, hogy csak akkor tudnánk, mint jelentenek, ha egyszercsak üres volna a postaládánk, nem beszélne 8 rádió, a televízió pedig csak kéken, üresen világítana. Állandó izgalom hajt bennünket. Minket, az olvasó­kat és minket, az újságírókat is. Kosztolányi Dezső Nyomdafesték című tárcájában leírja, hogy milyen zak­latottan, reménnyel és kétségbeeséssel beoltva várja új versét hajnalig a reggeli lapban. Közben eltűnődik: „Va­jon természetes-e, hogy megszokjuk a nyomdafestéket, lehet-e, szabad-e ezt megszokni? Természetesnek talál­juk az üzemet. Ma azonban — a világosan látás éjszaká­ján ——— érzem, hogy nem ez a természetes. Van-e az írásnál keményebb viadál? Van-e igazabb ördöngösség? Az a természetes, hogy az utolsó pillanatig itt kukoricá- zunk a nyomda előtt, és várjuk a sorsunkat.” Minden igazi tollforgató újra meg újra a nyomda előtt várja a sorsát. A nyomda előtt..., tulajdonképpen a világ előtt, mert a cikk valójában akkor kel életre, amikor elolvassák, és hatni kezd. A hatni tudás — hata­lom. Ezért olyan nagy az újságíró, a sajtó felelőssége. Az újságnak olyan társadalmi, közvéleményt formáló, cselekvésre, állásfoglalásra késztető célja, szerepe van, amelyről az újságíró sohasem feledkezhet meg, és soha­sem mondhat le. Olyan hagyomány kötelezi egyenes ágon, mint a Vörös Újságé, amely hatvanöt évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg először, s amely­nek tiszteletére 1962 óta minden esztendőben ekkor, de-, cember 7-én, ünnepeljük a magyar sajtó napját. A thai újságíró felelősségét az egykori kommunista sajtó testamentumai, s mai társadalmunk céljai határoz­zák meg. A célokat, persze, ki is kell tűzni. Az MSZMP időről időre ezért foglalkozik a sajtó aktuális teendői­vel. A Központi Bizottság utoljára idén áprilisban ele­mezte a sajtó munkáját, szabta meg néhány időszerű feladatát. Nem szűk szakmai ügy, sokkal többről van szó: politikánkról, az ország, a szocializmus dolgairól. A magyar sajtó napja erre is emlékeztet. M egállunk egy pillanatra, aztán újra lapzárta. Nyom­ják a holnapi számot. Várják az olvasók. Győri László „Ä vállalkozás sím ügyi nek Mfss©it"? A Isi válaszol a kihívásra Icce burgonya! Ezekben napokban, hetekben már javában tervezik a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jövő esztendő feladatait. A szakemberek nincsenek könnyű helyzetben, a szabályozó módosításod még keményebb feltételeket jelentenek 1984-ben, mint az idén. A közelmúltban egy olyan szövetkezetét kerestünk fel. amely gazdálkodásá­nak körülményeit nézve valamiféle átlagot is képvisel­hetne a megyében. Amiben viszont mégis előbbre jár­nak a középmezőnynél, az éppen a változó világhoz való alkalmazkodni tudásuk. Kérdéseinkre Tanyi József, a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet főkönyvelője vá­laszolt. az alaptevékenység jövedelme­zőségének javításában. Ügy véljük, közgazdasági és termő­helyi szempontból is ezek a legideálisabb kultúrák a pili­si tsz számára, termesztésüket kell, jobb szót nem találok rá; optimalizálni. — Mit ért ezen? — Azt például, hogy eszten­dőről esztendőre a legnagyobb biológiai értékű vetőmagva­kat használjuk, hogy a lehető legkevesebb energia felhasz­nálásával műveljük a földeket. Nem szabad sajnálni az olyan talajművelő eszközökre a pénzt, amelyek révén mellőz­hetővé válik az igen drága szántás. Mi legalábbis az idén nem a gépvásárláson akartuk a bankót megtakarítani. — Az elmondottakból kivi­láglik, a növénytermesztésnél nincs különösebb ok az aggo­dalomra. Elmondható ugyan­ez az állattenyésztésre is7 — A közös gazdaság kizáró­lag juhtenyésztéssel foglalko­zik. Sajnos mostanáig inkább ráfizetéssel, mint haszonnal. Mert igaz ugyan, hogy rendel­kezünk egy korszerű teleppel, de alacsony a szaporulat, s hiányoznak a mesterséget iga­zán jól értő juhászok. A meg­oldás remélhetően nem sokáig várat magára. Az Ausztráliá­ból behozott tenyészkosok után — Mielőtt az elkövetkező időszak teendőit elemeznénk, kérem beszéljen arról, milyen eredményeket értek el 1983- ban? Pontosabban, beváltak-e számításaik? — Sajnos a nagy üzlet el­maradt. Több mint 25 millió forint értékben akartunk ugyanis sült burgonyát, vagyis puisi csipszet értékesítem. A vállalkozás sima ügynek lát­szott. Kibéreltük a gépeket a Budapesti Zöldérttől, s a cég­gel lényegében megállapod­tunk, az értékesítés a cég üz­lethálózatán keresztül történik majd. Közben azonban szemé­lyi változások voltak a Zöl­dértnél, s partnerből egy csa­pásra ügyünk akadályozója lett. Ez a kudarc 3 az aszály várhatóan 5—7 millió forint­tal csökkenti majd nyeresé­günket. — Aligha mondhatják te­hát, hogy a legjobbkor jöttek az újabb szorítások. — Nézze, számításaink sze­rint a módosítások újabb 30 százalékkal mérséklik ered­ményeinket, de nem sok ér­telme van a panaszkodásnak. Be kell látnunk, a kormány­zat kényszerhelyzetben hozta meg ezeket az intézkedéseket, s oda nyúl, ahová az elmúlt évtizedekben jócskán adott is, oda, ahonnan most egyáltalán elvenni lehet. — Mit jelent ez a pilisi tsz forintjai esetében? — Az SZTK 10 százalékos emelése 4, a műtrágya ártá­mogatásának megszűnése újabb 2 millió forinttól szaba­dít meg bennünket, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — A kihívás tehát nem akármilyen, de milyen lesz a felelet? — A fiaskó ellenére kitar­tunk a burgonya mellett. Úgy gondolkodunk, a ráfizetés miatt sokan felhagynak most a krumplival. Mi ezért éppen az ellenkezőjét tesszük, fej­lesztjük az ágazatot. Juhász kerestetik — Lesz-e vevő a csipszre? — Jövőre a Skála Coop-pal szerződünk és növeljük eladá­sainkat Csehszlovákiában is. Persze növénytermesztésünk nem szűkül le a burgonyára, a búza, a kukorica és a napra­forgó is fontos szerepet kap Fanner hattá! ötvenéves karig a Buda-Ffaxfá! Újabb mintabolt a fővárosban A Lenfonó és Szövőipari Vállalat termékei egyre kere­settebbé válnak. Különösen a Trapper farmer hódította meg a vásárlókat, de nagy érdek­lődés mutatkozik az új koope­ráció terméke, a Lee Cooper farmer iránt is. Hogy a ked­véit termékek közvetlenebbül eljussanak a vevőkhöz, újabb kiskereskedelmi boltot nyitott a vállalat. A mintaboltot Bu­dapesten, a Karolina úton ala­kították ki. Az üzlet kívül és belül egy­aránt elegáns, kellően tágas teret biztosít az áruk figye­lemkeltő bemutatásához. A Trapper farmereken kívül megtalálhatóak a polcokon a Week-end és a Safari szabad­idő ruhák is bő választékban. Trapperből hatéves kortól egészen az ötvenéves korosz­tályig terjed a méretskála, de van ebből az anyagból szoknya és hői mellény, s már várják ■ bélelt férfi dzsekiket' is. Nem látni viszont a beígért Lee far­mereket. — Téves tájékoztatás alap­ján került be a köztudatba, hogy ezeket már a nyitástól árusítjuk — mondja Gulyás Lajosné üzletvezető —, kere­sik is rengetegen. De, ha min­den igaz, nem kell már sokat várni erre sem, talán még ka­rácsony előtt megérkezik az első szállítmány. Természetesen nem farmer szakboltot nyitott a Buda- Flax, az üzletben kaphatók egyéb termékek is. Nevezete­sen, különböző lakástextíliák, méteráruk és konyharuhák. Árusítanak gépkocsitakaró­kat majd minden autótípushoz és sátrakat. Ez utóbbiakat fénykép alapján lehet kivá­lasztani és megrendelni. Az első tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy jól számított a vállalat a mintabolt nyitásá­val: — Valóban nagyon szép for­galmunk volt már az első na­pokban — mondja ismét az üzletvezető. — Rengetegen jönnek, van, hogy este hat órakor alig tudunk bezárni. Azt hiszem, egyáltalán nem túlzott terv az évi 24 millió fo­rintos forgalom. S a mintabolt nem azért mintabolt, hogy ott csak a másutt —- legalább elvileg — megvásárolható árukat kínál­ja. A vállalatnak célja az is, hogy a legújabb termékek iránt mutatkozó igényeket is fölmérje, s a tapasztalatokat a termékszerkezet alakításához fölhasználja. Éppen ezért a bolt a gyártmány fejlesztési stúdióban készülő áruk próba­értékelésével is foglalkozik. S remélhetőleg a piackutatás­nak e legközvetlenebb módja meghozza majd az ered­ményt, s a . legsikeresebbnek bizonyuló termékek a megszo­kottnál gyorsabban készülnek majd szériában is, M. N. P. egy anyától több bárány szü­letik, s ez jelentős mértékben javítja, már 1934-ben, juhte­nyésztésünk gazdaságosságát. Ami pedig a juhászokat ille­ti, hírül vettük, hogy a Hor­tobágyon több tíz ezerrel csök­kentik a birkaállományt. ke­vesebb szakemberre lesz az ottaniaknak szükségük. Mi szí­vesen adunk munkahelyet az állástalanná váló pásztorem­bereknek. Szabályozó fordítók — A szabályozómódosításo­kat tanulmányozva, egyértel­műnek látszik, az ipari és szol­gáltató tevékenység jövedel­mezősége a tsz-ekben tovább romlik. — Egyéb gond , is van. Az ipari vállalatok rájöttek, egy­szerűbb, ha bedolgozókat al­kalmaznak a szövetkezeti al­vállalkozók helyett. A recept, gondolom mások esetében is egy lehet, a jobb üzem- és munkaszervezés... — Amikor az ön szobájába léptem, éppen ígéretet tett egy közeli tsz vezetőjének, hogy segít a szabályozók értelmezé­sében. Ilyen bonyolult lenne bennük az eligazodás? — Hát nem éppen könnyű. S egy ember kevés is hozzá. Nálunk a helyettesem, a jog­tanácsos, a belső ellenőr és a közgazdasági osztályvezető is részt vesz a paragrafusok sor­ról sorra történő fordításában A tévedések megelőzéséért persze az sem baj, ha közel az illetékes minisztérium, és egyszer egy évben magát jogalkotót kérjük fel a járási közgazdasági tanácskozás elő­adójának ... Valkó Béla ÓIT ülése Falusi tarizmus Juhár Zoltán belkereskedel­mi miniszternek, az ÓIT elnö­kének vezetésével kedden ülést tartott az Országos Idegenfor­galmi Tanács. Az ÓIT ez al­kalommal elsősorban a belföl­di turizmussal foglalkozott. A tanács állást foglalt amel­lett, hogy az elkövetkezendő években a hazai lakosság tu­rizmusának fellendítése érde­kében új turisztikai formák, lehetőségek és területek feltá­rására, bevezetésére van szük­ség. A falusi turizmus előnyeit már régen felismerték (teher­mentesítheti a túlterhelt üdü­lőterületeket, bővíti, szfrieáíti‘a turisztikai kínálatot), ám ed­dig mindössze csak három me­gye (Vas, Zala, Tolna) S fa­luja kapcsolódott be az ilyes­fajta vendégfogadásba. Az or­szágos felmérés alapján a mintegy háromezernyi magyar községből jövőre 64. az azt _(jö- vető években pedig további 220 helység kapcsolható be a falusi turizmus szervezetébe. Ennek hatásaként néhány éven belül 25—30 ezerrel bővül a turisták fogadáséra alkalmas hely. A piackutatások szerint — a szabad idő további bővü­lésével és az olcsóbb turizmus iránti ifiénv fokozódásával — erre szükség is lenne. A fejlesztés első szakaszában az ÓIT főként olyan helységek bekapcsolását javasolja, ahol már vannak bizonyos hagyo­mányai a vendégfogadásnak, így például őriszentpétert, Ve- lemet, Tolnát és Dunaföldvárt. A gyorsabb ütemű fejlesztés érdekében az ÓIT az érdekelt szervek bevonásával országos programot hirdetett meg. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elő­terjesztésében a tanács meg­tárgyalta a város környéki sza­badidő-központok kialakításá­ra, illetve a korábbi kezde­ményezések továbbfejlesztésé­re készített javaslatot. Harminc esztendő pártmunkában Midig nyitott szívvel Olyan ez a Papp, hogy előbb megveszi a gombot, később a kabátot — mondta a városi pártbizottság első titkáráról jó tíz esztendeje a váci polgár. Azóta elismerően teheti hozzá: de még milyen kabátot! Most, amikor megpróbálunk vissza­tekinteni arra a bő évtizedre, amit Papp József a pártappa­rátusban töltött harminc-egy- néhány évbői Vácott tudhat maga mögött, kiderül: minden gomb — azaz egy-egy akár­milyen kicsi, lehetőség — szá­mottevő gyarapodást jelentett a városnak, sok-sok közös munka eredményeként. — Eddigi életemben azokat az éveket tartom a legtermé­kenyebbeknek, amelyeket itt töltöttem. Amikor lSTO-ben megválasztottak, dolgoztam már sok helyen, Monortól Szobig, attól függően, hol volt rám szükség. Ide valamiféle várakozással teli örömmel jöt­tem. Nem csalódtam. S sze­retném hinni, bennem sem csalódtak, akik annak idején megtiszteltek a bizalmukkal, s úgy vélték, kommunista fe­lelősséggel teszem majd a dol­gomat. Senki sem csalódott. Ezt bi­zonyítják a kézzelfogható té­nyek. A szó legszorosabb ér­telmében kézzelfoghatókról beszélünk: a műve}ődési köz­pontról. a szakorvosi rendelő- intézetről, az iskolákról, az áruházakról, a lakótelepekről, s minden egyébről, ami az utóbbi esztendőkben épült Vá­cott. S miért rejtenek ezek bi­zonyító erőt magukban? Azért, mert tanúsítják, hogy létreho­zásukért összefogott az egész város, az üzemek, a pártszer­vezetek,-az utcák népe, hogy valósággá lett, amit az első titkár megválasztásakor elkép­zelt az alkotó kapcsolatok ki­alakításáról. — Ténylegesen híve vagyok a demokratikus centralizmus­nak az irányításban. De olyan dolgokban, amelyek az egész város — és nemegyszer tága­sabb környéke — népességét érintették, azt szorgalmaztam munkatársaimmal együtt, hogy testületi döntések szülessenek. Az elhatározásban vegyenek részt velünk az állami szer­vezeteken kívül a társadal­miak is, kollektív bölcsesség­gel mondjuk ki az utolsó szót. Talán kimondhatom: hasznos volt így cselekedni. Arra tö­rekedtünk mindannyian, hogy mindig legyen olyan cél előt­tünk, ami nagy társadalmi hú­zóerőt jelent. Hogy az egység, amire a város mindig hajlan­dóságot mutatott, gyarapító tevékenységben ölthessen tes­tet. Erős pártszervezeteink vannak. A kommunisták s az őket támogató széles tömegek segítségével jutottunk el odáig, ahol most tartunk. Nézzük sorjába?!, hol is tart most Vác? A teljesség igényét nélkülöző felsorolás elejére kí­vánkozik a kereskedelmi ellá­tás. A váci polgár közel él a fővároshoz, a vásárlás lehető­ségeit a budapestiekével ha­sonlítja össze, az más kérdés, hogy helyes-e ez az összeha­sonlítás. A feladat kézenfekvő: ha mód kínálkozik rá, ki kell elégíteni az igényeket. Meg­épült Vácott báróm olyan áru­ház, amelynek j<V híre messze túljutott a város határán. Föl­keresik a környék községeiből, Nógrád megyéből, de még a fővárosból is a vevők. A lakó­telepeken, amelyeken egy-egy falura való népesség él, szin­tén épültek ABC-áruházak, igen korszerűek, s a lehetősé­gekhez képest bőséges áruvá­lasztékot kínálnak. Fontos cél volt az is, hogy a kultúrpolitika megvalósítá­sának feltételeit megteremt­sék. Ehhez jó alapot adott a zömmel kollektív erőből létre­hozott művelődési központ. A régiből úttörőházat csináltak. A tiszti klubot bevitték a mű­velődési központba, a helyén minden igényt ' kielégítő könyvtár lett. A bolhásnak be­cézett Pannónia rpozi épülete adott otthont az MTESZ-szék- háznak. Az iskolaprogramot sikerült úgy kiszélesíteni, hogy ma már elmondható: Vác ki tudja szolgálni a környék kö­zépiskolába jelentkező tanu­lóit. kollégiumi elhelyezéssel is. ­Az egészségügyről szólva: a rendelőintézettel, kórházzal, a véradóállomással, a majdani mentőállomással, a megyei ha­tókörű mosodával eléggé jók a feltételek az Észak-Pest .me­gyei lakosság ég Nógrád me­gye déli részének ellátására. És ez nem kis szó, mert a la­kosság egyre gyarapodik. Ez a gyarapodás sok küzdelmet hozott a lakásépítések ügyé­ben is. Nem kevés harc árán érte el a város, hogy annyi új lakása van, amennyi. Jelen­leg mintegy nyolcszáz lakás­igénylést tartanak nyilván, eb­ből körülbelül nyolcvanat olyan családok nyújtottak be. amelyek három vagy több gyermeket nevelnek. Vácott most az a helyzet, hogy átla­gosan két esztendő alatt jut­nak lakáshoz a jogos igénylők. És az országos adatokhoz ké­pest ez igen jó mutató. Huszonnégy éves volt papp József, amikor életében elő­ször — megbízottként ugyan, de — első titkár lett, a mono- ri járásban. Azóta sok víz le­folyt a Dunán. A dánszentmik- lós.i uradalmi cseléd fia még 1948-ban elkötelezte magát a kommunisták oldalán, s attól kezdve e kötelezettség szerint élt, miközben állandóan tanult és dolgozott, dolgozott és ta­nult, mint mindazok a párt­munkások, akikkel vállvetve vállalta ezt az életet. Monor, Szob. Budapest, Monor, Szent­endre. Budapest, Vác. Ezek en­nek az életnek legfontosabb állomásaSi. És itt, e mostani és legkedvesebb állomáson érte a baj: mintegy két esztendeje trombózis következtében el­vesztette egyik szeme világát, és sajnos, a másik is gyengül. A betegség kissé megviselte. Megviselte de meg nem törte. Életének célja mindenki előtt ismert. S ezt a célt nem adja föl. küzd érte továbbra is, ren­dületlenül. Mindig nyitott szívvel, a jobb életért, az em­berek boldogulásáért. S min­dig ott, ahol szükség van rá. Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents