Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-06 / 287. szám

1983. DECEMBER 6., KEDD Elképzelések a munkáról Pályaválasztás előtt és után Egy átlagos ember az életében kétszer kerül a pálya­választás elé. Egyszer a nyolcadik osztályban, majd az érettségi bizonyítvánnyal a kezében. Így van ez annak ellenére, hogy sokan még 18 évesen is bizonytalanul döntenek, 14 évesen pedig egészen ritka kivétel az, aki pontosan tudja, mit is akar. Az elsősök Nagykőrösön a Toldi Élelmi­szeripari Szakközép- és Szak­munkásképző Iskolában éven­te 1030 diák tanul nappali ta­gozaton. Sütőipari szakmun­kások, élelmiszer-analitikusok, hűtő- és konzervipari szakem­berek, baromfifeldolgozók lesz­nek. Az idén egy új szakot is indítottak: vegyi- és élelmi- szeripari gépszerelőit. Vajon az itt tanulók milyen elkép­zelésekkel választották az egyik vagy másik szakmát? Ilyesmiről beszélgettünk elő­ször három első osztályossal, majd negyedikesekkel. Bár­sony Andrea, Oravecz Kata­lin, Gy. Balogh Ferenc — úgy tűnik, csendesek, halk sza- vúak — terveik konkrétak. Élelmiszer-analitikusként labo­ratóriumban szeretnének dol­gozni. Miért? Andrea: — Kiskoromban gyakran játszottam a parányi edényeimmel, kotyvasztottam kevergettem. Laboránsként ol­datokat készítek majd, sűrűsé­get mérek, s különféle számí­tásokat végzek. Katalin: — Anyukám gyógy- szerlaboráns, nagyon megtet­szett, amit csinál. Ferenc: — Nyolcadikban pá­lyaválasztási tanácsadás volt a szülőknek. Ott hallotta édes­anyám, hogy létezik ilyen szakma. Persze egyikük sem úgy szü­letett, hogy laboráns lesz. And­rea hatodikban fodrász vagy kozmetikus szeretett volna lenni, ám egy ismerőse szerint a fodrásznak megdagad a lá­ba meg a keze, a kozmetikus­nak elgörbül a háta. Ettől jobban megijedt, mint attól, hogy igazából még csak a té­vében látott laboratóriumot. Kati édesanyjáéknál azt ta­pasztalta, hogy csönd van, nyugalom. S ő szereti a csön­det. Beszélgettünk még arról, hogy a pályaválasztásnál a munka érdekessége a legfon­tosabb, s persze nem árt, ha ez együtt jár a jó fizetéssel. Szempont, hogy közel legyen a munkahely (Andrea és Fe­renc iskolaválasztását erősen befolyásolta, hogy helybeliek) és csak ezután számít, mit gondolnak foglalkozásukról mások. Szóba került, milyen fontos a tanár szerepe a pá­lyaválasztásnál. Mindhármuk kedvence a kémiatanárnő, Laj- ter Istvánná, mert nemcsak érti, de mi is érezzük, hogy szereti, amit magyaráz. A negyedikesek Tavaly a negyedikes tanulók 30 százaléka jelentkezett vala­milyen felsőoktatási intéz­ménybe (többségük „szak­irányban” tanult tovább), és 20 százalékukat vették fel (a jelentkezettek több, mint fe­lét). A mai negyedikesek kö­zül Demus Rita, Hajdú Mária élelmiszer-analitikusok lesz­nek, Bodor Ilona és Demeter Zoltán gépészek. Rita édesanyja példájára vá­felújított színházban Politikai kabaré A Mikroszkóp Színpad a napokban visszaköltözött fel­újított otthonába, a Nagymező utcai épületbe. December 9-én a Bal? Jobb? Bal! című új po­litikai kabaré premierje lesz az ünnepélyes megnyitó. Az új kabaré — vagy ponto­sabban: politikai párbeszéd — konferansziéja Verebes István. Bemutatkozik Koós János is, először lép fel kabarészínész­ként a Mikroszkópon. A szín­házszerető közönség ismét a színpadon üdvözölheti Fónay Mártát, és a bemutatóra meg­lepetést tartogat Sas József is. A műsorban fellép még An­gyal János, Halász László, Hel­ler Tamás, Markos György és Nádas György. A kabaré szer­zői: a színház társulata, szer­kesztői, valamint Farkasházy Tivadar, Peterdi Pál és Szilá­gyi György. Rendező: Marton Frigyes. Hetényegyházán az UNIVER- nél lesz laboráns. — Egy-két év alatt eldől, maradok-e, vagy mégis inkább kozmetikusnak jelentkezem — mondja. Zoltán: — Először is elvég­zem a Kertészeti Egyetemet, bízom abban, hogy a tanulmá­nyi versenyen bekerülök az el­ső tíz közé, s nem kell felvé­teliznem, utána megtanulom az elektronikát is. Végül olyan helyen fogok dolgozni, ahol emelhetem a konzervipar gé­pesítésének színvonalát. Mun­katársaimmal feltalálunk majd valamit, ami változtat a jelen­legi helyzeten. Lehet, hogy Zoli egyáltalán nem is pályatévesztett, ám Ilona kizökkenti az álmodo­zásból: — Sok felnőtt szerint mi fiatalok nem szeretünk dol­gozni. Holott nem erről van szó. Húsz év múlva Rita már folytatja is a gon­dolatot: — Egy ismerősöm ta­valy a bébiételeket készítő üzembe jelentkezett, de nem tudták felvenni. Olyanokkal töltötték be a helyeket, akik­nek nincs laboráns képesíté­sük, de betanították őket. Nem nehéz egy-egy fázist megtanul­ni, és kisebb a hiba lehetősé­ge, ha nem csupán mechani­kusan méricskélek, hanem ér­tem is. amit csinálok. — Érettségivel elmehetnétek irodába is — kötekedem. — Irodába? Azt nem! — tiltakoznak. — Nincs annál unalmasabb. — So gép mellett állni? Nem mindegy? Az idősebbek tapasztalatá­val válaszolnak: — Hogy lenne mindegy? Itt legalább megkóstolhatom, jó-e, amit produkálok. Mikor magam voltam középiskolás, Irtunk egy dolgo­zatot. Egy napom húsz év múlva címmel. Csupán ketten irtuk le azt, hogy a felkelés (elkészítem a reggelit, a gyerekeket elküldöm az iskolába, hazajövök, kitakarítok, mosok, főzök — a többre vágyóknál esetleg — színház­ba megyek) és a lefekvés között mit is fogunk dolgozni. Most én kértem a középiskolásokat, meséljék el, mit csinálnak majd egy hétköznap negyvenévesen. Zoli fan­táziája szárnyalt, a többieknek kevés elképzelésük volt leendő munkájukról. Hiszen — mondta Ilona — annyi bizonytalansági tényezővel keli számolnunk. Lehet, hogy nem tudunk majd a szakmában elhelyezkedni, legalábbis itt a környéken. Egy cikk terjedelmében nem kísérelhetünk meg vá­laszt adni arra, mi a teendőnk, hogy kevesebb legyen a csalódott, napi munkáját robotnak érző ember. De arra talán elegendő, hogy bizonyítsuk: a jövő, a felnőtt élet igazán a pályaválasztással kezdődik. Eller Erzsébet lasztott. Mária nem akart más városba elmenni, Ilona gimná­ziumból jött át különbözeti­vel, mert érdekli az élelmi­szeripar. Későn tudta meg, hogy mint gépész, csak a tar­tósító szakmában helyezked­het el. Zoltán: — Építőipari szak- középiskolába nem vettek fel. Ide ismerőseim hívtak. Csak harmadikban jöttem rá, hogy inkább elektroműszerésznek kellene tanulnom. Hogyan tovább? Míg az el­sősök oly magabiztosan hitték, hogy a laboratóriumban mér­ni, számolni fognak, negye­dikre mindez már kevésbé tiszta Van akit elijeszt a négy év alatt többé-kevésbé megis­mert szakma, van akit a szü­lei tapasztalatai riasztanak el. Ilona: — A mi szakmánk akkor fizet, ha rájön a három műszak és a túlóra, s ha jó gépre osztanak. Legalábbis anyu ezt mondja. Jobb arra nem gondolná, mi lesz, ha nem vesznek fel a főiskolára! Ta­nárképzőbe, magyar—törté­lem szakra szeretnék menni. A fiúk dolgozhatnak például lakatosként, de én lány létem­re; jobb, ha bebiztosítom ma­gam még egy szakképzettség- gél. Mária laboráns lesz jövőre. A tejiparban szeretne elhe­lyezkedni, hogy tiszta helyen dolgozhasson. Érdekli, mit tar­talmaznak az élelmiszerek, s a nyári gyakorlatok alapján úgy véli, szereti majd munká­ját. Rita már azt is tudja, hogy az érettségi után hamarosan leteszi a technikusi vizsgát, és Orgonaszó — karácsonyra Karácsonykor, mint korábban beszámoltunk róla, ismét meg­szólal a Mátyás templom 85 regiszteres, 6860 sípból álló or­gonája. Az 1909-ben felépített eredeti hangszert csehszlovák szakemberek állították helyre a mai akusztikai igényeknek megfelelően, Hock Bertalan orgonaművész tervei alapján. Az iskolai hálózat fejlesztése Kényszermegoldásokkal Az általános iskolákban az osztályteremként használt helyiségek száma — a hatodik ötéves terv időarányos teljesí­tését tekintve — a tervezettet meghaladóan növekedett. Az idei év végéig az előirányzott 3100-zal szemben — az előző két év növekedését is figye­lembe véve — várhatóan 4500—4700 tanteremmel gyara­podnak az alsófokú oktatási intézmények — állapította meg az a közelmúltban elkészült jelentés, amelyet a Művelődési Minisztérium az általános is­kolai ellátás hatodik ötéves terve eddigi teljesítéséről ké­szített A tervidőszak első három évében a tanácsok az általános iskolák hálózatának növelésére a kulturális ágazat fejlesztési előirányzatának több mint 60 százalékát használták fel: 1981- ben 2,9, 1982-ben 3,8 milliárd forintot költöttek e célra. Ez az összeg 1983-ban várhatóan meghaladja a 4 milliárd fo­rintot, amely csaknem 700 mil­lió forinttal több, mint a hato­dik ötéves terv idei előirány­zata. A tanácsok minden tanév előkészítésekor áttekintették körzetükben a tanulólétszám alakulását, hogy időben meg­tehessék a szükséges intézke­déseket. összességében sike­rült az oktatási feltételeket a-FIGYELŐ Jókai-vetélkedő. Hogy a különböző évjáratú állampol­gáraink közül, kik olvassák leginkább a magyar irodalom nagy mesemondójának, Jókai Mórnak a könyveit, azt csak találgatni lehet — a hozzáér­tők úgy vélik, hogy a kama­szok meg a nyugdíjasok ra­jonganak leginkább érte —, ám az, hogy népszerűsége tö­retlen, könnyen kiolvasható a könyvtári statisztikákból. Nyilván ez a páratlanul nagy .kedveltség adta az ötle­tet a Magyar Televíziónak és a Hazafias Népfrontnak, hogy egy országos vetélkedőt ren­dezzen a száztíz kötetes szer­ző néhány különösen kedvelt művének ismeretéből. Négy egymást követő péntek estén másfél órás élő adás lesz ez a tudom vagy nem tudom já­ték. Most, hogy az első — buda­pesti, kecskeméti és pápai csa­patok részvételével megren­dezett — Jókai-kvíz lezajlott, már fogalmat alkothatunk ar­ról, hogy miféle széplitera­túrai és históriai viadalt fun- dáltak ki a szerkesztők. Mint tapasztalhattuk, korántsem csak a fordulatokat kell pon­tosan tudni, vagy netán év­számokat felidézni, hanem azt is, milyen ruházatban tűnt fel a maga meséjében egy-egy alak. Mindemellett a nézők is telefonálgathatnak, ha tud­nak és akarnak, hiszen ab­ban az országban, ahol köz­tudomásúlag oly sok a bosszú­ság a távbeszélő-hálózattal, nem is vetélkedő egy vetélke­dő odacsengetések nélkül. Hogy milyen benyomásokat keltett ez a láthatólag nagy apparátus bevonásával és igen tekintélyes személyisé­gekből álló zsűri közreműkö­désével lebonyolított nyitány? Nos, tetszegetett, tetszege- tett, de vastapsra aligha biz­tatta az előfizetőket. Azon egyszerű oknál fogva nem, mert túlságosan is sok volt benne az olyan feladat, ame­lyet a szavak hosszú egymás­utánjával lehetett, s kellett megoldani. Helyenként egész kiselőadásokat produkáltak a versenyzők, akik a maguk tu­dományát igencsak élvezték, ellentétben a nézőkkel, akiket egy-egy téma kibontása csak alig izgathatott. Röviden fogalmazva: kis­sé belterjesnek mutatta magát ez az újmódi ki mit tud. Bel­terjesnek és ráadásul kevéssé tévé szerűnek, hiszen sajnála­tos módon eluralkodott rajta az a bizonyos hamleti — par­don, Jókai ihlette — szó, szó, szó... Ismét... Már az ötödik traktusán is túljutott Vitray Tamás Ismét... című műso­ra, de az a rózsaszín máz, amely ezeket a visszatekinté­seket mind a színes, mind a fekete-fehér készülékeken be­vonja, csak nem akar kifa­kulni vagy besötétedni. Szinte mindegyik sztorijának olyan a folytatása, hogy az emberi lelkek jóságát, a sorsok jobb­ra fordulását tapasztalva már­korábbi szinten tartani, né­hány területen javítani is. Pél­dául az 1982/83-as tanévben az osztályok átlagos létszáma az emelkedő demográfiai hul­lám ellenére — változatlanul 27 fő, a váltakozó tanítás ará­nya 23,9 százalékról 20,5 szá zalékra javult. Elsősorban városokban keletkeztek újabb feszültségek, sok helyütt kény­szerülnek átmeneti megoldd sokra. A megnövekedett tanu­lólétszám miatt helyenként csak az iskolák más rendelte tésű helyiségeinek felhaszná lásával, valamint művelődési házak, párthelyiségek, lakások igénybevételével tudnak tani tani. A különböző kényszer meg oldások, valamint az általános iskolákban a könyvtári helyi ségek, úttörőszobák, napközi otthonos foglalkoztató termek tanteremként való felhasználó sa nem emeli a nevelőmunka színvonalát. A problémát sú lyosbítja, ha az új iskolák épí tésekor pénzszűke miatt, vagy az átadás meggyorsítása érdé kében tornatermek, éttermek, konyhák építése marad el. Az utóbbi években a Műve­lődési Minisztérium és az Épí- tésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium megvizsgálta, hogy a típus- és sorozattervek alapján, korszerű építési tech nológiával készült iskolák funkcionális, építészeti és mű szaki szempontból miként fe lelnek meg a követelmények­nek. Az adatok feldolgozását most végzik. A tapasztalatok felhasználásával — a megvál tozott nevelési-oktatási félté- teleket figyelembe véve — az eddig alkalmazott műszaki technológiai megoldások kor szerűsítését tervezik. Tavaly több megyei tanács is intézke dett: meggyorsítják a fejlesz téseket, előbbre hoznak ké sőbbre tervezett beruházáso kát. Állandóan visszatérő gond azonban az építési költ ségek folyamatos emelkedése, a kapacitáshiány, a késedelmes tervezés, az anyaghiány. A beruházások általában tervszerűen haladnak, ám felújítások helyzete már nem kedvező. Szépen magyarul Tucatnyi ember A tucat köztudomásúlag nem egyéb, mint tizenkét da­rab valamely árucikkből vagy más tárgyból: zsebkendőből, dobozból, gombból, miegy-r másból. Nem lehet hát kifogá­sunk a rádióriporter ellen, aki megelégedéssel jelenti, hogy a tavaszi ifjúsági napok prog­ramja „több tucat oldalt” tesz ki. Egy folyóiratban olvas­tuk, hogy évente két tucat könyv jelenik meg, amelyeket érdemes alaposan áttekinteni. Beszélünk és olvasunk azon­ban rosszallólag tucatáruról, más szóval bóvliról, azaz nem valami finom minőségű áruról. De ismerünk tucatembereket is, akikről ugyancsak különö­sebb tisztelet nélkül szólunk, mert jelentéktelenek, semmi­ben ki nem emelkednek, át­lagemberek. így aztán nem csodálkozha­tunk azon, hogy a tévé híradá­sából úgy értesültünk: „másfél tucat garázda elem ellen” in­dítottak eljárást. Valóban megérdemlik a hőbörgők, hogy kellő megvetéssel említsük őket. De ártatlan gyerekek cso­portjáról legfeljebb bizalmasan mondhatjuk azt, hogy „egy tu­cat gyerek játszik a tisztáson”. Nem szívesen hallottuk azon­ban a tévében egy tisztviselő­től a megnyugtató hírt: „több tucat gyerek került családi körbe”. Egy kissé stílustalan fogalmazásmód, nem szeretjük, ha gyermekeinket tucattal mérik. Azt pedig már bántónak érezzük, ha azt olvassuk, hogy „évente sok tucatnyian vesztik életüket a légcsőbe csúszott idegen testtől, amely elzárja a levegő útját”. Szinte már ke­gyeletsértés, ha az igazságos harcnak — mint a tévében hol- lottuk — „több tucat áldozata van”. Bennünket, hallgatókat sem igen tisztelnek meg, ami­kor egy erősítő berendezésről szólva a tévében „több tucat hallgató ellátásáról” tettek em­lítést. Tapintatlan stílus ez. A tapintat elemi követel­ményének szellemében leg­alább az ártatlanul elpusztuló, a szolgáltatásra várakozó, a dolgozó, a kutató, az alkotó embert tiszteljük meg a meg­vető, a becsmérlő vagy éppen megszégyenítő „tucat” stílusta­lan jelző helyett a legalább közömbös néhány, több, szá­mos, nagy számú stb. szavak valamelyikével. Az emberség nevében joggal kérhetjük fele­barátunktól. hogy ne a darab­szemlélet alapján vegyenek számba bennünket. Szende Aladár Továbbképzés Tanítóknak A zsámbéki Tanítóképző Fő­iskola egyre nagyobb részt vállal a megyében dolgozó pe­dagógusok továbbképzéséből. A gyakorló iskolai tanítók szakképzésén túl itt kerül sor az alsó tagozatos munkaközös­ség-vezetők komplex tanfolya­mára. Legutóbb például a ma­tematika és technika tantár­gyak metodikai kérdéseivel foglalkoztak a hallgatók. Tar­talmas bemutatókat láthattak, előadást hallhattak a szerelő­elemekkel végzett alsós mun­káról, a matematikaórákon szükséges folyamatos gyakor­lás, valamint a gondolkodást fejlesztő tudatos nevelői tevé­kenység fontosságáról Bel- és külföldi ösztöndíjakra Pályázati felhívás * Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívást adóit ki az 1981. szeptember 1-en kezdődő bel- és külföldi tudományos tovább- képzési ösztöndíjakra. A továbbképzés itthon és külföldön egyaránt ösztöndíjas és levelező formában történik. , ,..®el,,öl.di, továbbképzésre a Magyar Tudományos Akadémia által ki­jelölt kutatóhelyekre; külföldi továbbképrésre: a Bolgár Népköztár­saságba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Kubai Köztársa­ságba, a Lengyel Népköztársaságba, a Német Demokratikus Köztársa­ságba, a Komán Szocialista Köztársaságba és a Szovjetunióba lehet pályázni. . ,A tudományos továbbképzésre olyan egyetem, illetve egyetemi Jel­legű főiskola utolsó évfolyamára beiratkozott hallgatók, valamint egyetemet, egyetemi jellegű főiskolát végzett, 35 évnél fiatalabb szak­emberek pályázhatnak, akik szakmai tanulmányi eredményeikkel tu­dományos diákköri, illetve azzal egyenértékű tevékenységükkel vagy gyakorlati munkájuk idején elért tudományos teljesítményükkel már igazolták a kutatómunka iránti készségüket Rendelkezniük kell vala­mely idegen nyelv — külföldi továbbképzés esetén a fogadóország nyelvének, vagy az ott használható idegen nyelvnek — legalább kö­zépfokú ismeretével. A pályázatot a Tudományos Minősítő Bizottság által rendszeresített jelentkezési lapon kell benyújtani. Ez a TMB titkárságán, az egyete­mek dékáni hivatalában, a kutatóintézetek, vállalatok igazgatóságán, a minisztériumok (országos hatáskörű szervek) személyzeti és oktatá­si főosztályán szerezhető be. A pályázatok benyújtásának határideje 1984. január 15. A szabá­lyos pályázatot benyújtók legkésőbb 1984 áprilisában felvételi vizs­gát tesznek egy szakmai tárgyból és — szükség esetén — idegen nyelv­ből. már tapsikolni támad ked­vünk. Csak egyetlen pici ku­darc, egy aprócska ballépés tűnne már fel ebben a sors- fonal-tekergetésben! Hátha a még hátralévő három fejezet ennek a kívánalomnak is meg fog felelni. Heltai vendég«, ismét egy miniszterünket — ezúttal dr. Hetényi István pénzügymi­nisztert — mutatta be a né­zőknek a kiváló humorú saj­tó- és televíziós mindenes, Heltai András. S tette ezt ugyanolyan kedves évődéssel, mint a múltkoriban, amikor dr. Márkája Imre igazságügy­miniszter volt a vendége, aki — emlékezhetünk rá — vi­dám zongorázással zárta rend­kívül szimpatikus önportré­ját. Pénzügyeink első számú gazdája ugyan nem akkordo- zott, de ettől függetlenül re­mek társalgónak bizonyult. Riposztra riposzttal felelt, s ebből az eszmecseréből egv olyan valakinek a portréja rajzolódott ki, aki hivatalve­zetői mivoltában és magán­emberként is köztiszteletnek, közszeretetnek örvend. Író­asztalán soha nem marad el­intézetlen akta; munkahelyére — ha nem esik — mindig gyalog és mindig & kelleténél jóval korábban érkezik; oda­haza pedig éppen olyan alapos és precíz a tapétázásban, mint amilyen pontosan intézi a fő és még főbb financiális ügyeket. Igazán kedves ran­devú yoltl Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents