Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

1983. DECEMBER 4., VASÁRNAP

A család szervezője a nagymama

Három nemzedék egy fedél alatt

Tudatoson afokitoi! életforma

Ahogy belépek a Bal család konyhájába, rögtön a tűzhelyen álló nagy kobaltkék vaslábas vonja magára a tekintetemet. Az edény és a benne fortyogó töltöttpaprika régi emlékeket ébreszt, nagymamám konyháját, fűztjének iliatát-ízét idézi fel- Ez a kellemes érzés még sokáig elkísért a Bugyi községben élő családnál tett látogatásom után.

Bai Miklóséit és fiúk, Jenő minden bizonnyal egyedül áll a településen azzal, hogy közösen építettek új házat- Legalábbis a tanács elnöke, Tóris Sándor szerint. Nem a kényszerhelyzet, vagy az ideiglenes anyagi gondok késztették őket erre az elhatározásra, hanem a megfontolás. Tudatosan hozták létre, alakították ki ezt az életformát, életre keltve az elfeledett, egyesek által túlhaladottnak ítélt hagyományos nagycsaládot.

— Magam sem ismerek hozzánk hasonlóan együtt építkező famíliát — mondja meglepetten' Bai Miklósné, Kati néni —, de arról nem tudtam, hogy mi vagyunk az egyetlenek.

Az épület története

Miközben beszél, egyetlen pillanatra sem áll meg. Ka- vargatja a paprikát, közben palacsintát süt. előkeresi a kisunoka kedvenc lekvárját, kenyeret szel az ebédhez.

— Áldott jó kislány ez a Katika — mutat a három és fél éves unokára, aki türelmesen várja a készülő finomságot. — Reggel szépen kérlelt, hogy süssek palacsintát, de csak most jutottam hozzá, ö pedig nyugodtan vár, egész délelőtt eljátszott egyedül, hogy én gyorsabban dolgozhassak.

Amikor a szép, kétszintes ház történetéről kérdezem,

mosolyogva kezdi:

— Jenő fiamnak mi már jő

előre megvettünk egy telket. Erre építkezhetett volna, amikor megnősült, ö azonban nem akart olyan messze kerülni tőlünk. Mi akkor — az utca felé mutat — a Kossuth Lajos utca túlfelén a vendéglő mögött laktunk. Fiatalasszony

korom óta a kocsmazajt hallgattam. Amikor a fiam javasolta, hogy vegyük meg ezt az eladó telket, magam is örültem, legalább továbbra is a közelemben marad. Csakhogy én, húsz évig voltam tanácstag és jól tudtam; a falu belső részén csflk többszintes ház építésére adnak engedélyt. Ekkora portát azonban nem akartak. A fiam telepvezető Duna- varsányban, Veronka, a menyem a helybeli iskolában tanít. Megkérdezték tőlünk: mi lenne, ha együtt építkeznénk? Belevágtunk.

Aki valaha csak egyetlen szobát is épített saját maga, az el tudja képzelni, mire vállalkozott Bai Miklós és Kati néni. Eladták a házukat és 1976 májusában átköltöztek az új telken álló öreg kis parasztházba. Munkáskéz akadt bőven, hiszen az összetartó nagy családban és rokonságban több kőműves is van. Hétköznapokon azonban csak két segédmunkásuk volt. Miklós bácsi, aki vödörbe rakta a téglát, Kati néni pedig fönt húzta a csigán átvetett kötelet.

Cserfes a nagylány

Két évet töltött el a két házaspár a régi portán. Mire végre átköltöztek az új épületbe, már megszaporodott a

Mi az ebéd, nagyi? Katika nem jár évadába. Otthon „segít” a nagyi- nak a főzésben, sőt, a kerti munkában is.

m

MásiÉtls

família; megszületett Veronika.

A ház — még így, az utolsó simítások előtt is — az utca talán legszebb épülete. Cirádák és díszítések nélküli, egyszerű és elegáns. Bár ízléses étkezőgarnitúrával rendezték be a földszinti nappali szobát a ház központja mégis a konyha, ide nyílik az ideiglenes bejárat.

A ház nemcsak nagy, otthonos is.

Barcza Zsolt felvételei

Töpörödött nénike érkezik ételhordóval. Bainé megrakja az edényt töltöttpaprikával, néhány palacsintát is tesz egy lábasba. Amikor a vendég bizonytalan. Lassú léptekkel elmegy, Kati néni ezt mondja:

— Évekig dolgoztam a községben. mint szociális gondozó. Amikor nyugdíjba mentem a bölcsődéből, ahol szakácsnő voltam, ez a néni megmaradt nekem. Főzök neki, bevásárlók vagy elmegyek vele a boltba.

Megelevenedik a ház, a meny, Bai Jenőné és a kis Vera érkeznek haza az iskolából. Az asztalnál élénk csevegés kezdődik. A kislány néhány perc alatt elsorolja, mi minden említésre méltó történt aznap a suliban, hová jár művészi tornára, ki a pajtása a németórán. Sőt emlékeit is előveszi abból az időszakból, amikor még ő volt otthon a nagymamával

Háttérből irányít

Az iskoláról kezdünk beszélgetni. A fiatalasszony elmondja:

— Rendkívül sok türelem kell az alsó tagozatos gyerekekhez. Azt hiszem, ha nem lenne ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott a családi háttér, képtelen lennék teljes odaadással dolgozni. Illetve, minden, bizonnyal át tudnám szervezni az életemet, de számomra ez a helyzet — ideális.

S úgy tűnik az a kisuno- káknak is. Derűs, okos gyerekek. A Bai családnál töltött néhány óra alatt a titkuk is lelepleződött. A rejtély, hogy miként tud harmonikusan együtt élni három generáció, hat különféle érdeklődésű, időbeosztású ember. A család életének szervezője, lelke a korát meghazudtolóan energikus nagymama, aki irányítja. Igazítja vaLamennyiük életét, hogy szinte észre sem veszik.

Baiék háza nem a legnagyobb porta a faluban. Mégis kényelmesen, békésen elférnek benne. Aki a megye útjait járva, sokfelé láthat szebbnél szebb többszintes családi házakat. Ezekben gazdáik talán jobban élnek, mint Baiék. De szebben aligha.

Móza Katalin

Új ABC Budaörsön

Befejezés előtt

Befejezéshez közeledik Budaörsön, a Szabadság úti, új, 900 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építése. Az előregyártott betonyp elemekből összeszerelt kereskedelmi létesítmény, alig egy esztendő alatt készült el.

Az új áruházban az élelmiszer- és csemegeárukon kívül húst, zöldséget, háztartási vegyiárut, üvegárut is találhatnak majd a vásárlók.

A korszerű berendezést nagy számú különböző mélyhűtőpult és állvány egészíti ki. A raktárakban négy óriás méretű hűtőkamra biztosítja az áruk több napos tárolásának lehetőségét.

A belső szállítást jórészt konténerekkel oldják meg, s ily módon könnyítik az ott dolgozók munkáját.

A 14 millió forint költséggel épülő új áruházban a hónap második felében megkezdik a belső szereléseket, a bútorok beszállítását, s a tervek szerint a jövő év első negyedének közepéig mintegy 5 millió forintos árukészlettel töltik fel a pultokat, ezután kerül sor az áruház megnyitására.

K. Z.

M* * 5

VASÁRNAPI 60ND01AT0K

CSÖNDES EMBEREK

Í

inden intézmény, csoportosulás, egyesület hírt ad egy-két embernek, a többi „néma csend” — mintha Shakespeare mondaná. Bizony a csak kis körben ismert, a nagyvilág számára névtelennek maradó emberek — sokszor rendkívül intenzívek, nélkülük megállna az élet. Hány Erzsiké, Marika hajol ládákért a közértben, adja a kenyeret, mossa a poharakat a presszóban, hány Lajos, Béla, Jóska ül a volán mellett, száll le naponta a bányába, szervezi a művelődési házak műsorát, tanítja történelemre, matematikára, fizikára a gyerekek százezreit, ök a csöndes emberek.

Minapjában is velük beszélgettem, ismertem meg mindennél fontosabb munkájukat. Például M. Károly neves szobrász volt. művei állnak ma is köztereken. Ö egyszer csak vésőjét felcserélte a katedrával, szakmunkástanulók tanára lett. Ismereteket sugároz és örömet, s közben tudásra és boldogságra bukkan. Csodálkozó tekintetemre is nyugodt marad, s kérdésemre kérdéssel válaszol: „Miért nem nagyobb dolog az élő emberen, az élő anyagon formálni, alakítani? Most ezt teszem, tanár vagyok.”

Végül is tényleg igaza van, hiszen csak életcéljukat megtalált férfiak és nők képesek igazi eszményekkel ideálokat nyújtani az ifjúságnak, s végtére is — egy tiszta, becsületes, új ember, aki önmaga akaratán túl annyi személyes és személytelen nevelési energia eredménye is.

N

aponta találkozunk a csöndes emberekkel — gyárakban, földeken, irodákban, tantermekben, boltokban és villamosokon. Nem ágálnak, nem propagálják fontosságukat, csak teljesítik szerényen, halkan kötelességüket. Nincsenek fenntartásaik és sérelmeik, nem törtetnek és nem áskálódnak, csak végzik dolgukat, alaposan és lelkiismeretesen. Adjunk hírt, adjunk nevet társadalmunk e nélkülözhetetlen Anonymusainak. Becsüljük meg őket.

Losonci Miklós

Két féSSufengcr közölt a psrta

Csak a Klinikát nem Irigy Ik

A közös vagyán védelme mindannál fontosabb

Mindennap ott megyek el, de eleddig sohasem figyeltem fel különös dolgokra. Csak annyit lehet látni az utcáról, hogy odabent a porta hátsó felében mindig szorgoskodik valaki, hol a családfő, hol a feleség, hol a pöttömnyi legényke.

Persze, Gyömrön, a Táncsics Mihály utca elején levő három telken igencsak szorgalmas emberek serénykednek az év minden időszakában. Két telken virágot termesztenek, nagybani eladásra, hatalmas fóliasátor alatt. Fizel József és népes családja szinte a nap minden óráját a virágnevelésre fordítja, de ugyanígy van ezzel a Szuvandzsiev házaspár.

A két fóliatenger között van Őrlik Ferencék portája. Tizenkét évvel ezelőtt költöztek Gyömröre Lajosmizséről. Régi földművelő emberek családjából származik a férj, feleság egyaránt. Náluk elképzelhetetlen lenne a ház állatok nélkül.

Volt olyan esztendő, hogy tizenhét hízott bikát adtak le az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, ezen kívül tartottak még bárányokat, malacokat, kecskéket.

Száz ssrtss

— Most „csak” ötvein malacunk, egy kecskénk és egy lovunk van, akarom mondani... — de erről majd később — fűzi a gondolatsort Őrlik Ferenc, aki a sülysápi Tápió- völgye Tsz mezőőre.

— Korábban megfordulNépszerű a Keve Hotel

Az ünnepekre telt ház

Ráckevén alig több, mint egy fél éve, hogy megnyílt a nagyközség első szállodája a Keve Hotel. Hogy szükség volt erre a több mint 30 millió forintos költséggel elkészült létesítményre, azt bizonyítja, hogy a nyitás óta elmúlt időszakban a forgalom a vártnál is kedvezőbben alakult.

Mint Szabó Miklós, a szálló vezetője elmondta, zömmel a határainkon kívülről érkezett vendégek töltenek el itt hosszabb-rövidebb időszakot, de jut hely a hazai turistáknak, utazóknak is. A hotel 33 kétágyas szobája az idei nyáron folyamatosan töltődött fel. Mivel egyelőre kevesen ismerik az új szállót, érdekes módon nem is a csúcs- idényben, hanem novemberben fogadták itt a legtöbb vendéget.

A szálló vezetőjétől azt Is megtudtuk, hogy a Volántourist elsősorban Csehszlovákiából, Lengyelországból, Jugoszláviából, a Szovjetunióból és az NSZK-ból érkező csoportok számára nyújt itt szálláslehetőséget. A csoportok, de a többi vendég számára is, különféle programokat szerveznek. Ebben városnézés, lovasbemutató, horgászás és csónakázás is szerepel. Télen elsősorban a korcsolyázás — és ha van rá lehetőség —, a fakutyázás a legnépszerűbb.

Még ebben a hónapban megnyílik a hotel étterme, s a korácsonyi ünnepek előtt a bár is. Egyébként az ünnepek alatt telt házra számítanak a szálló vezetői. Már november végén lefoglalták a külföldi és a hazai vendégek valamennyi szobát, egyedül a karácsony és újév közötti időszakban van még néhány hely, de valószínűleg azok sem maradnak sokáig üresen.

Cs. J.

tam több munkahelyen, de bátran kijelenthetem, a mostanival vagyok a legelégedettebb. Akad munkánk bőven, hiszen a közös vagyon védelme mindennél fontosabb és határbeli szarkák mindig voltak, vannak, lesznek.

— Én azonban mindig segítő társakra találtam a közös gazdaság vezetőiben. Nem volt nekem semmi bajom a régi elnökkel, az újjal is hamar megtaláltuk a közös hangot.

— Igyekszem — nyolc beosztottammal eleget tenni a napi feladatoknak, szabadidőmben pedig a ház körül szorgoskodunk a feleségemmel meg a kisebbik fiammal, Zolival.

— Mivel foglalkoznak?

— A tsz-szel szerződéses kapcsolatban, az idén már leadtunk 50 hízót az Adatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, a másik ötven ott van az ólakban. így megy ez hosszú évek óta, a jószágokért kapott pénzből teremtettük meg az új ház építési feltételeit.

— Szorgalmasan gyűjtöttük a forintokat, eleinte csak egy szoba-konyhás lakást hoztunk tető alá, az idén viszont beköltözhetünk a nagy házba, amely háromszobás.

Fürdőszoba jövőre

— Tavasszal úgy tudom összeveszett a feleségével.

— Valóban, mindig volt ugyanis lovunk is. Megtetszett nekem egy, s mondtam, hogy megveszem. Harminckét ezer forintba került, a nejem a fejét vakarhatta, akkor nem lesz kész a fürdőszobánk. Majd kész lesz jövőre! — válaszoltam, de nem tágítottam az elhatározásomtól. És a múlt héten, pontosan november

23-án, szerdán este nyolc óra tájban megtörtént a csoda: a Mónika névre hallgató kancánk egyszerre két egészséges csődörcsikónak adott életet.

Már a délutáni órákban figyeltem az anyalovat, hiszen nyugtalan volt. Aztán, akkor csodálkoztam csak el, amikor megindult az ellés, egyszerre négy lábat pillantottam meg. Egyedül láttam el a teendőket. .. A kiscsilkók születésük után azonnal talpra álltak.

— Másnap elmentem a körzeti állatorvoshoz, dr. Laczkó Pálhoz, aki megnézte őket, s mint mondta, olyan makk- egészségesek a kis jövevények, hogy még erősítő injekcióra sincs szükségük. No meg hozzátette, az ikercsikó születése olyan ritka, mint a fehér holló.

A feleség most lábadozik súlyos betegségéből, ő adott nevet a „kicsiknek”, Lacikának és Sanyikénak hívják őket.

— A feleségem és a fiam segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy ennyi állatot tartsunk. Együtt értük el, amit elértünk.

Őrlik Zoltán 15 éves. a 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál épületburkoló szakmunkástanuló.

Megtették a magukét

Mindig ott sürgölödik-for- golódik az állatok körül, az igazán érthető, hogy most a kiscsikók az ő kedvencei.

— Édesanyámnak, édesapámnak mindig segítettem és segítek. Ha hazajövök a munkából vagy az iskolából, az első utam az állatokhoz vezet. Most már nem járok sehová a barátokkal szórakozni, amíg szakma nem lesz a kezemben.

Orjikék néhány hónapja költöztek be a nagy házba. Hosszú évek mindennapi szorgos munkájával teremtették meg a jobb életfe’tételeket saját maguk számára.

Egyetlen szórakozás.

Akadnak irigyek is. de csak ők tudnák megmondani.Tneny- nyi álmatlan éjszakájuk volt az elmúlt években. Mert állatokat nevelni, házat építeni, dolgozni, tanulni, mindez nem is olyan kön-nvű.

Ök megtették a saját maguk gyarapodása, a nagyobb közösség hasznára. Fáradságot, időt, magukat sem kímélve. A szórakozásuk csupán a tévénézés, de a legtöbbször elalszanak azon is. Nem lehet csodálkozni ra.ita...

Gér József