Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
m Szombati jegyzet a Gombfoci A művelődési ház munkatársaival néha megbeszéljük, máskor jelzik, miről, melyik műsorról, programról szeretnének külön cikket, feltűnőbb helyen, hogy azok is értesüljenek róla, akik esetleg nem böngészik át mindennap a szokásos programajánlatot. A gombfociról nem kértek ilyesmit. Ráadásul technikai okok miatt kimaradt a program, a gombfociról nem adtunk hírt az oldalunkon. Nem idegeskedtünk miatta, a művelődési házbeliek sem reklamáltak. Kora délelőtt benéztem az előtérbe, az asztalokon zajlottak a csaták. Ment minden a maga útján. Este nem kis meglepetésemre a televízió híradójában láttam viszont a gödöllői gombfoci csatáit. Ha a gödöllői művelődési ház nem szerepelne eleget a sajtóban, rádióban, tévében, esetleg ők is sóhajthattak volna, pont ezzel kerültek képernyőre. Ki hitte volna. Mások talán irigykedtek. akik jelesnek tartott tetteikkel szeretnének ország-világ előtt megmutatkozni. Hozzájuk nem megy ki a tévé. Gödöllő pedig a gombfocival is bekerül a dobozba. Ilyesféle dolgokon máskor is meglepődhet az ember. Senkinek sem hittem volna el annak idején, hogy a kukoricaszárból, csuhából, krumpliból, apró tökből, hurkapálcikákból készült játékok egyszer kiállítási tárgyak lesznek. S tanfolyamokat tartanak városi gyermekeknek, amelyeken eme játékok készítésének fortélyait tanítják meg nekik. Mi a téli estéken, amikor oly lassan haladt az idő. s unalmunkban, más nem lévén, megint csak a krumplihoz, a csutkához, kukoricaszárhoz fanyalodtunk, miközben nem szűntünk meg a boltban vásárolható játékokról álmodozni, önjáró autóról és egyéb csodás masinákról. Farigcsáltuk a szárat, fúrtuk a krumpliba a lábak helyét, de képzeletünkben ezek az otromba jószágok áramvonalas repülőkké, elektromosan vezényelhető 'járművekké, dömperekké, teherautókká váltak. Mi folyton az igaziról álmodoztunk. Igazi a gyárban, szakember által készült holmi. Igazi szánkó például. Az se jutott. Magunk esz- kábáltuk azt is. Meg rollert. A vasúttól loptuk a kis csigakerekeket, amelyeken a huzalokat vezetik, vastag drót lett a tengely, ami különben a fakutyának a csúszkájául is szolgált, két deszkalap, s már gurult is. Kis kocsit is tudtunk készíteni. Mire eljöttek azok a szép idők, mi kikoptunk a gyermekkorból. Lassan felejtettünk. A gyermekkor megszépült, nagy hócsatákra emlékszünk, óriási siklásokra a hatalmas dombról, ami meglepően alacsonynak tűnik felnőtt szemmel, mintha bizony elhordták volna a tetejét, pedig senki sem bántotta. Feledésbe merültek a magunk készítette játékok. A valaha hosszúnak tűnt téli estéket megrövidíti a kékesen vibráló doboz, amelyet némelyek hazatérve azonnal bekapcsolnak, ha nézik, ha nem. Ám a közvetlenül utánunk jövőknek már az nem tetszett, hogy mindent készen kapnak, játékállatot, játékautót és játékbabát. Ök olyat szerettek volna, amit maguk készítenek. Fölfedezték, illetve visszatértek a régi anyagokhoz, amiből a valaha unt játékokat elkészítik, s megtanítják rá a kisebbeket is. S még kiállításon is bemutatják az alkotásokat. Egyébként gombfociról is ábrándoztunk, olyan gombokról, amelyeken rajta vannak a nagycsapatok játékosai. Arról nem, hogy versenyünket bemutassa a tévé. Még nem volt. Kör Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM 1983. DECEMBER 31., SZOMBAT Mellékftexméfcek hasznosítása Olcsó betakarítás, dráaa tüzelés Battyogok a gödöllői Kastély-park melletti úton, s benézek a fák, bokrok közé. Ilyenkor a csupaszság miatt áttekinthetőbb minden, titkát nem rejti a csalitos. így hát látom: az ujjnyi vastag, fiatal fák között, fekve és méteres darabokra szelve ki tudja mióta rothad a száraz fűben a rönknyi vastag fa. Melléktermék? Ez ugyan nem az, hacsak így nem, hogy amikor ledőlt, feldarabolták, elfelejtették elszállítani, odaadni olyannak, akinek kevesebb a pénze a tüzelőre. No, persze, így tapasztalom: minél kijjebb megy az ember az erdőre, a mezőre, annál több ilyen elhagyott, korhadó fát, gallyat, divatos fogalommal energiahordozót, mellék- terméket lát az ember. Első meggondolásra azt is mondhatjuk: ahol valamiből sok van, annak selejtje, alja is akad. Legföljebb azon csodálkozhat el néha az ember: micsoda aljak, milyen hasznosítható selejtek, értékek mennek így veszendőbe. Fokozódó érdeklődés Hadd tegyem mindjárt hozzá, a mondatokkal egy kicsit persze elkalandoztam az igazán melléktermékeknek tekintett anyagoktól, de nem nagyon, • mert az említett anyagok sorsának azonosságára akartam hivatkozni. Nézzük hát ezek után a mezőgazdasági melléktermékek sorsát, amelyet a közelmúltban a MÉM Műszaki Intézet is vizsgált. Jogosan állapították meg, hogy az utóbbi időben — a korábbi gyakorlattal ellentétben — növekedett az érdeklődés a növénytermesztési melléktermékek iránt. Ezt mindenekelőtt a hetvenes években bekövetkezett olajáremelkedés okozta. Mennyi is ez az anyag? A szakértők mintegy nyolcmillió tonnára becsülik a szalmafélék, a kukoricaszár, a napraforgószár, a gyümölcsfanyesedék és a szőlővenyige együttes tömegét. Ezek közül a szalma és a kukoricaszár részaránya a legnagyobb. Igaz, hogy a megtermelt melléktermékek 98 százalékát a mező- gazdaság felhasználja. Más kérdés: hogyan? A szalma egy része alom, egy egész kis hányada takarmány, a kukoricaszár nagy hányada takarmány lesz, be- silózzák, a háztájiban ugyancsak feletetik télen. Nem megy tehát minden veszendőbe. Lehet egyszerűsíteni Azt is tudjuk, hogy a szalmafélék mintegy negyven, a kukoricaszár ötven-hatvan százaléka visszajut a talajba a szervesanyagkészlet növelésére. A papíripar a szalmának valamivel több mint két százalékát hasznosítja, amely körülbelül 55-60 ezer tonnának felel meg. A MÉMMI-ben végzett vizsgálatban Lehoczky Miklós főosztályvezető és Takács István főmunkatárs a melléktermékek hasznosításának technikai feltételeit is értékelték. Kimondhatták, hogy ilyen tekintetben a hasznosításra alkalmazott gépek többsége fejlesztésre szorul. Egyedül talán a szalmafélék betakarításának gépei minősíthetők elfogadhatónak, ám az anyagmozgatás gépei, a szállítóeszközök bizonyos egyszerűsítésre szorulnak szerintük. Rossz hasonlattal: keményebb dió a kukoricaszár hasznosításának fejlesztése. A kutatók szerint olyan szárbetakarító kialakítása célszerű, amellyel a csutkaszár begyűjtése külön menetben történhet. Szóba került a kukoricaszár bálázásos betakarítása, erre a mostaniaknál sokkal erősebb szerkezetű gépek kellenek a jövőben. Robusztusabb eszközökre van szükség a gyümölcsfanyesedék és a szőlővenyige aprításához is. Ez utóbbiak felhasználására ugyanis szintén sok helyütt igény van a gazdaságokban. A MÉMMI egyébként ezek hasznosítását is csaknem évtizede szorgalmazza. Milyen a jelző? Hol hasznosítható a fel nem etetett kukoricaszár vagy például a venyige, de még a szalma is? Ha ma még költséges is, a fűtésre, vagy éppen a mezőgazdasági termények szárítására, egyszóval a hőenergiát hasznosító, azt emésztő gépekben. A gond azonban egyelőre az, hogy az energiát hordozó melléktermék a betakarítási költségekkel együtt is viszonylag olcsó, de magas a tüzelőberendezések beruházási költsége. Márpedig, ha valami túlságosan drágává teszi a hasznosítást, az gátja is lehet elterjedésének. így hát üzemenként is érdemes megvizsgálni, megéri-e a veszendőbe menő mellékterméket menteni. Ott törekszenek jól, ahol erre olyan módszert vezetnek be, amire, minden körülményt figyelembe véve, a gazdaságos jelzőt lehet kimondani. F. L A TOT, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny-felhívá- sához csatlakozott a kerepes- tarcsai Szilasmenti Tsz közössége is. A gazdaság szocialista címért küzdő brigádjában dolgozó mintegy másfél ezer ember külön is megtette vállalását. Száz évet élt meg Nyaralójuk veit a szőlőhegy özvegy Kameniczki Istvánná megkopott, elhasználódott személyi igazolványt ad a kezembe. Az igazolvány tulajdonosa özvegy Farkas Istvánná Baranyi Julianna, aki 1883. december 31-én született, vagyis a most búcsúzó esztendő utolsó napján tölti be a századik életévét. A do- monyi Völgy utcai ház szerényen húzódik meg magasra nőtt társai mellett. Mintha azt mondaná: a mi földhöz ragadt nyomorúságunk győzte le egy évszázad minden kínját, keservét, szegénységben született, nevelkedett családunk tagjainak ez adta a lehetőséget, hogy mindent megleljünk egymásban. Vöröskatona Nekik soha nem tellett másra. Nyaralójuk volt a szőlőhegy kakukkfüves domboldala, oda rándultak ki vasárnap délután, élvezték a jó levegőt, a szép kilátást, a gyerekek virágot szedtek, a kutyák ürgére szimatoltak, s teljesen megelégedve mentek haza, hogy ünnepi vacsorával — paprikás zsíros kenyérrel — fejezzék be a vasárnapot. A százesztendős Farkas Istvánná szótlanul hallgatta beszélgetésünket lányával. — Anyám tizenkét gyereket szült a világra — mondja Kameniczki Istvánná — én voltam az utolsó. — Szülém 1930-ban maradt özvegyen, de az özvegység feketeségét már korábban megismerte. Apámat az első világháborúba masi- roztatták, s csak hét és fél év után került haza. Turk esz- tánban harcolt a vöröshatalomért. Hogy mit szenvedett, mit állt ki, arról sosem beszélt. Egyik hajnalon, amikor a kútra ment vízért, a szívéhez kapott, összeesett és meghalt. Így mesélte anyám. Hatan maradtak Kameniczkiné elhallgat. Megigazítja édesanyja feje alatt a kispárnát. — Nálam mindenekfelett az J emlékezés áll — mondja —, s ezt az emlékezni szerető szenvedélyt anyámtól örököltem. Kevés iskolát járhattam, de azért megtanultam mindent, ami a tisztességes munkásélethez szükséges. Azt tartom, hogy a művelődés alapja és lényege az átvétel és az átadás. Jómagam elsősorban az anyámtól, idősebb testvéreimtől kaptam a műveltségemet, mindazt, ami egy szegény falusi asszonynak kell. A százéves Farkas Istvánná kinyitja a szemét, tekintetével körbejárja a kicsi szoba berendezését, aztán megnyugszik lánya arcán. Lassan felemeli a kezét, az asztalra mutat. Arra biztatja lányát, kínálja meg a ház vendégét. — Sokan voltunk, de valaha ez volt a természetes, magyarázza a lánya. — A sokból már csak hatan maradtunk. Elhiheti, hogy nálunk gyakran korábban ment aludni a kenyér, ezért aztán nem egy este éhesen feküdtünk, reggel éhesen keltünk. Nem éltünk könnyen, meg kellett fogni minden fillért. Ahol ilyen sok az éhes száj, ott fegyelmezett családi életnek kellett lennie s fegyelmezetten kellett nevelni a gyerekeket. Édesanyám birtokában volt ennek a fegyelmező erőnek. Csodálatos képessége volt hozzá. Minden látványos eszköz nélkül tartott fegyelmet, már a puszta tekintetével. A legkisebb — Sokszor elgondolkozom, hiszen magam is 57 éves múltam, egy tízhónapos és egy másfél éves gyerekkel maradtam özvegyen, ugyan miért lett a mi családunk apa nélkül is, a nyomorúság Megosztott gondok Borban az igazsá|tdmság I n vino veritas, mondta a társaság egyik tagja, s kacsintott hozzá. Nem tudtam, miről van szó, de nem kacsintottam, nem tanultam latinul. De ezt csak tudom, folytatta a fiatalember csodálkozva. Annyira csodálkozott, hogy kezdtem szégyellni tudatlanságomat. Csak kezdtem, mert midőn meghallottam a magyar megfelelőt, borban az igazság, fellélegeztem. Annyira nem hiszek ennek a mondásnak az igazában, hogy sosem néztem utána a latin formájának. Az ifjú folytatta: hát, nem akkor őszinték az emberek, amikor isznak? Az in vino veritas előtt azonban még egy kérdés hangzott el. Azt tudakolták, voltam-e egy bizonyos fogadáson, ahol jelentős személyiségek is megjelentek. Kár, volt a vélemény nemleges válaszomra, pedig ott érdekes dolgokat tudhattam volna meg. Ilyenkor lehet híreket gyűjteni, nem pedig a hivatalos helyeken. összejöveteleken, ahol mindenki megfontolt, érdekeit szem előtt tartva nyilatkozik meg. Néhány nap múlva ismét összefutottunk fiatal barátommal. Szóba hoztam a dolgot, valamit motyorogva az igazság bonyolult voltáról, és egyáltalán nem biztos, hogy a borissza birtokában van annak. Barátom módosított, boros állapotban, mondta, őszinték az emberek. Ezt már számtalanszor megfigyelte. Olyat is tapasztalt, hogy valaki, megszabadulva gátlásaitól, éppen az ellenkezőjét fejtegette annak, amit józanul hirdetni szokott. A bor tehát nem igazmondóvá tesz, hanem őszintévé. Már akit. Embere válogatja, ki milyen borközi állapotban. Vannak megdühödők és megszelídülök, felbátorodók és meghunyászkodók, van, aki szájhőssé válik, s más. aki egyetlen szót sem ejt ki ilyenkor, csendes mosollyal, zavaros szemmel mered a semmibe. Az egyik mindenképpen verekedni akar, a másik magában motyogva kerülgeti a villanypóznákat és az ember reket. Nem a részegségről van szó, mondhatná erre barátom, hiszen akkor már nemcsak az eszét, beszédképességét is elveszti az ember. A borban az igazság keskeny tartományra érvényes, amikor eleget ittunk ahhoz, hogy gátlásaink felszabaduljanak, de még birtokában vagyunk tárgyalóképességünknek. Még és már azt mondjuk ki, amit akarunk. Vagyis a mérlegelés állapotában vagyunk még. S ha ezt elfogadjuk, megdől a szólás igazsága. Pontosabban, az ellenkezője is igazzá válik. Borban az igazságtalanság. Hikíséretében ilyen szorgalmas, munkaszerető. Azért, mert akármilyen sokan voltunk Is, ebben a családban mindenkinek megvolt a maga munkája, egyszerűen élni sem lehetett volna másképp. Ennyi ember között rendet, tisztaságot tartani, ennyi embert kiszolgálni, ezt másképp nem bírta volna anyánk. Az anyjával maradt legkisebb, özvegy Kameniczki Istvánné, a kis családi házat takarítja. Elsimítja az eresz alját is, a gereblyével egyengeti az udvart. December van, tavaszt idézően süt a nap. Gondolatban együtt — Nem tud az egész család összejönni a századik születésnapra, s ezt nagyon bánom — mondja. De hát sokfelé szóródtunk. Vannak ükunokák még Franciaországban is. Tizenhat ükunokánknak, harminchat unokánknak és dédunokánknak s a még élő gyerekeknek kellene körülülni az ünnepi asztalt. Ilyen asztal be sem férne a mi kicsi házunkba. Akik közel vagyunk, koccintunk majd édesanyánk századik születésnapján, a többiek pedig gondolatban lesznek velünk, a sokunknak életet adó anya betegágya mellett. ★ Aszód nagyközség párt-, tanácsi, társadalmi és gazdasági vezetői december 29-én lakásán szintén köszöntötték a századik születésnapját ünneplő özvegy Farkas Istvánnét Fcrcsik Mihály szén, ha mérlegelünk, mi a biztosíték, hogy nem csupán a mi szemszögünkből ítéljük meg a helyzetet, a tényeket, amelyek érdekeink szerint csoportosítva egyoldalúsághoz ve«- zetnek. Ami nekünk igaz, a másik oldalról igaztalannak tetszhet. Tegyük fel, a boros állapotban kifejtett vélemény a lehető legkevésbé egyoldalú. Csak annyiban tér el attól, amit az ■ illető józanul is elmondana, ; hogy nyersebben fogalmaz. Dé hát ez sem az igazság. Az egyén vélekedését még ütköztetni kell a közösség többi tagjáéval, s majd abból formálódik ki a kollektív használatra megfelelő igazság. A? ütköztetés már semmiképpen nem történhet italos állapotban, mert az nemigen vezet . józan értékeléshez. Szerfölött valószínű, hogy borosán a szócsata összeveszéshez, sértődéshez vezet. Inkább fogadjuk el annak az ismerősömnek a véleményét, aki ilyenkor azt szokta mondani: — Arra én semmit sem adok, mit fecseg valaki borgőzösen, majd ha tiszta az , agya, akkor tárgyalhatunk. S ugyanígy vagyunk az információval is. A közzétehető és teendő híreket mindig megkapja az ember. A bizalmasan kezelendőket pedig jobb, ha józan állapotban, mert csak így tudja, hányadán is állunk. A bizalmas dolgokat sem kell egyébként ködbe burkolni, ilyeneket bárkitől megtudhatunk. Tévedés azt ' hinni, csak magas beosztású emberektől. A portástól a ve- ' zérigazgatóig bárki adhat olyan háttérmagyarázatot, ami az ügyet világosabbá teszi, de megkér, azt ne írjuk meg. Amit tiszteletben kell tartani. ' K ülönben az italosán elmon- .y dott információt nem te- \ heti közzé az ember. Ki felel ' érte? S ha ellenőrzés után mégis helytállónak bizonyul, :■ már el is veszti titokzatossá- gát, sőt ez esetben minden bizonnyal nem kellett volna bor az előcsalogafásához. Pusztán^ egy érdeklődő kérdés. Józanul, józannak. ' '% Kör Pál Igen kedvelt a lcerepestar- csaiak körében a nagyközségben levő cipő- és vegyéscikk- üzlet, amely a Pest megyei Ruházatibolt Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében van. Az ’ üzlet évi forgalma várhatóan meghaladja a négy és fél millió forintot. A Hazai Fésűsfo- ' nó- és Szövőgyár kistarcsai gyárához közel levő üzlet legfontosabb ellátója a Corso Cipőkereskedelmi Vállalat, a Centriköt és a Bétex. A termelőtől Közvetlen beszerzés Az áfész gödöllői áruházé ban rendszeresen szorgalmazzák a termelőktől való közvetlen árubeszerzést. Rövid- és kötöttáruosztályuk például a legutóbbi megrendeléseiben, amelyben még a téli holmik választékát igyekezett növelni, a hatvani Háziipari Szövetkezettől bébiárukat, a gödöllői Diana HISZ-től bőrdíszműárukat, a felsőgödi HISZ- től gyermek kötöttárukat, míg a pilisi HISZ-től gyermek és kamasz kötöttárukat vásárolt; Szombat, vasárnap: Sivatagi show. Színes amerikai természeti film. Csak 4 órakor! Egy zsaru bőréért. Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 6 és 8 órakor. Hétfő: Hair. Színes, látványos amerikai filmmusical. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Kerepeslarcsa Kedvelt üzlet Szüasmenti Tsz Vállalások
