Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-31 / 307. szám
1983. DECEMBER 31., SZOMBAT 6 Színházt levél Mulatságos mulatságok , Alig néhány óra, s átfordulunk az új esztendőbe. A kötelező vi- [ dámkodá&sal, az elengedhetetlen mulatságokkal? Nevetve búcsúzunk az óévtől, mi tagadás, volt jobb? Ha a fővárosi színházak Bz’iveszter esti kínálatát néz- s aligha vitatható: itt a Nagyérdemű mulattaíása a cél. íme: Operaház Erkel Színháza: Rossini: Sevillai borbély. Víg dalmű. Nemzeti Színház: G. B. Shaw: A szerelem ára. Vígjáték. Várszínház: Murrell—Wilson: Sarah, avagy a languszta sikolya. Vígjáték. Madách Színház: Eliot—Webber: Macskák. Musical. Vígszínház: Woody Allen: Játszd újra, Sam! Vígjáték. Pesti Színház: Shakespeare: Szentivánéji álom. Vígjáték. Operett Színház: S: ilveszteri körhinta. Nagy szilveszteri show. Thália Színház: Jóból is megárt a kevés! Z nés bohózat show. Radnóti Miklós Színpad: Miskolczi Miklós: Színlelni boldog szeretőt. Józsefvárosi Színház: Tahi—Behár—Erdődi: A tettes ismeretlen. Zenés vígjáték. Mikroszkóp Színpad: Bal? Jobb? Bal!! Politikai pártbeszéd. Vidám Színpad: Hajrá, magyarok! Politikai kabaré. Hallom az ellenvetést: mi ebben a baj? Kérem szépen, ebben valóban nincs semmi rr sz. Magam is szívesen emlékszem néhány hajdani nagy szilveszteri mulatságra; az Operaház társulatának operaházi és Erkel színházbeli hagyományos Denevér-előadásaira, még a frenetikus Lata- bár Kálmán elővezette Frosch börtönőrrel, Házy Erzsébettel, Rjudnay Györggyel, Ilosfalvy Ruberttel, Orosz Júliával; egy debreceni Mágnás Miska előadásra, egy pécsi Tévedések Vígjátékéra, egy József Attila szinházbeli Leszállás Párizs- ba:i-ra, s még jó néhány kellemes szilveszteresti színházi élményre. Óriási nevetésekre emlékszem, a színpadon a szokottnál is vidámabb produkciókra, sziporkázóbb poénokra, kihegyezettebb játékokra. Ekzembe jut, hogy az Erkel Színházban és az Operában a páholyokban előadás közben pezsgőspalackok pukkantak, s mire véget ért a Denevér, igencsak szilveszteri hangulat uralkodott a nézőtéren is. A Népköztársaság útjára vagy a Rákóczi útra kitóduló nézők már kellően behangolva ve- g; ültek az utcai forgatagba, mert a ruhatárba beadott szatyrok mélyén is lapult néhány f laska, meg néhány óriási duda. pár csomag szerpentin és egy-két zacskó konfetti is. Ritkán éreztem magam olyan kellemesen, mint ezeken a . zínházi mulatságokból a köztéri vagy össznépi- mulatságokba átfolyó szilveszterestéken. Hogy akkor mi a bajom ez- z-U a vidám, mulattató, derűs szilveszteri kínálattal? Bajom lenne vele? Nem hiszem. Legfeljebb azt tenném szóvá, hogy a sok mulattatásban gyakran csorbát szenved a színvonal. Azaz: szilveszter ide, szilveszter oda, olcsóvá, alpárivá nem válhat a szórakoztatás, a rnalattatás. Nem lehet indok erre az a mondás, hogy ezeknek itt most ez is jó. Nem, mert először is ez a közönség általában való lebecsülése. Ez pedig az év minden napján s -tő, megalázó, etikátlan. S különösen az lehet, ha a mulattatok úgy vélik: mivel szilveszterkor úgyis mindenki fel- önt a garatra, úgysem tudja megítélni, mit lát — hall. Nem valószínű, hogy a nézőtér ez esti alkoholszintje túllépi majd a tűréshatárt —, de ha így lenne is, a színész ezt nem tekintheti alkalomnak a lekezelésre, az előadás szétzilálására, vagy, uram bocsá’ arra, hogy maga is a pohár fenekére nézzen. Hogy volt már erre is példa? Sajnos volt. (De mire nem volt?) Magam it, láttam olyan előadást, Inelybea a* illusztris főszereplő bal kettes helyett a zenekari árok felé akart távozni — és ez még csak nem is szilveszterkor volt. No, de hát nem ez a jellemző, sem általában, sem szilveszterkor. Igen-igen nagy baj lehet abban a színházban, s egyáltalán abban a szórakoztató intézményben, ahol ilyesmi előfordulhat. A színházban , » ugyanis eléggé szigorúan veszik a.z ilyesmit, s nem teketóriáznak, hanem fegyelmivel jutalmazzák, aki megfeledkezik magáról. S különben is: a színház, a színész az előadás alatt szolgálatban van, az év mindegyik napján és ez any- nyit jelent, hogy szolgálatban tilos lazítani. Utána, különösen szilveszterkor — az más. Ha a színész lesminkel és kilép a művészbejárón, éppoly közállampolgárrá válik, mint mi valahányan. Este héttől tízig minket mulattat, ez a foglalkozása, mi több, a hivatása, és ezt jól kell csinálnia, nem szabad dobni az előadást, a szerepet, a darabot, ez művészetikai kérdés, ez komoly és szent dolog. És itt már régesrég nemegy szilveszterest ilyen vagy olyan hangulatáról, ilyen vagy olyan színházi vagy más előadásának komolyan vett szórakoztató feladatáról van szó. Ez már művészet és közönség viszonyának a kérdése, alkotó és befogadó morális kapcsolatának kérdése, ha akarjuk, ha nem. S mint ilyen természetesen kétirányúan kötelez. Ha én, mint közönség, elvárom, hogy velem még szilveszter estéjén is az engem és a színházat, a művészetet megillető módon bánjanak, tőlem is elvárhatják (el is várják), hogy felelősséggel és etikusan vegyek részt ebben a kapcsolatban. Ezzel megbecsülöm azt, aki mulattat, s megbecsülöm magamat is. A színházból senkinek sincs joga kültelki kocsmát csinálni, a szónak sem az átvitt, sem a betű szerinti értelmében. ^8 m miért morgolódom A én itt szilveszter szent napján, amikor mindenkinek jó kedve van (vagy lesz)? Inkább elmesélek egy régi szilveszteri színházi történetet A vidéki színházban az év utolsó napján a Denevér ment. A társulatnak sok pénze nem volt, ezért, hogy Or- lowsiky herceg bálján mégis legyen pezsgő a színpadon, megvágták a város módos csemegekereskedőjét egy láda olcsó pezsgőre. Viszonzásul a kereskedő és családja ingyen páholyt kapott. Áll a bál, dur- rog a pezsgő, s hogy, hogy nem, az egyik inas elejt egy még ki nem nyitott üveget. Hatalmas durranás, sikítás, röpködnek az üvegszilánkok. Majd egy másodpercnyi csönd, s az Orlowskyt játszó direktor stentori hangja — Kis- léghy, maga víziló, az üvegbetétet holnap levonom a gázsijából! A cremegés ugyanis csak a pezsgőt adta ingyen, a paladiókat nem... Takács István Kirakósdi felnőtteknek A homo ludens kalandjai Ön- és emberismeretből vizsgázik Megkérdezték egyszer a költőt: játékra van-e ereje, képessége vagy csak sorskérdésekkel foglalkozik? Nagy László erre így felelt: Örököltem a játékosságot. Most, hogy bölcsebb lettem, tudok mulatni magamon is, másokon is. így tudok játszani, de magában a versben, a vers felépítésében is alkalmazni tudom a játékot. Ez a vallomás a köznapi ember számára azt sugallja: a játék az elet fontos része, létezésünk nélkülözhetetlen része. A hétköznapi ember elsőszámú sorskér- dcse tehát önnön munkája, az a tevékenység, amelyben meglelheti saját tiszta — vagy torz — tükörképét. Három élet villanás következik most; sugarai a homo ludens, a játékos ember arcélét szeretnék megvilágítani. A műterem reggeli fényében felizzik az egykori mediterrán emlék: a festő látomása az olasz táj varázsáról. Bábok a bőröndből A fehér szakállú Remsey Iván, a vaskályha mellől veszi szemügyre birodalmát. Bármerre téved a tekintet, ismerősök integetnek vissza. Alig múlik el pár perc, benépesül a műterem. Szekrények mélyéről kerül elő az utazótáska, s ahogy kinyílik, egymás után kerülnek elő a hajdani Rem- sey-bábszínház figurái. Ébredésre váró alakok vesznek körül. Felültetjük az önző mandarint, ezerránc arca megrándul, mozog a szája. Ilyen a valóságban nincs, nem is lehet. A kedvenc a keleti herceg. Szomorú szemével régi dicsőségről álmodik vagy új szerepre készül? Várja, hogy gazdája a kék atlaszselyem mellényt; ismét ráadja. Fején elcsúszott az ékesség, amely úgy tudott csillogni a reflektorfényben. A fantom testetlen lény, csak fekete bársony leple suhan és lebeg. Meg kell mozdítani a bábszínház egykori szereplőit, hogy magukról meséljenek. Aztán életre kelnek, mintha soha senki nem hagyta volna cserben őket. Ötven esztendeje legendák fonódnak köréjük. Most éppen pihentek, de a játék folytatódik. A bábok gondtalan perceket szereznek mindannyiunknak. — Különleges művészet ez — vallja a mester. — Szemfényvesztés, mese és színház egyszerre. Legyen vásári mutatvány, színházi ihletettség. Festett papírból levő homlokfalára mindig felírható: itt megtalálhatók a derű órái. Testvérmúzsák találkoznak a háztetőkre néző műteremlakásban. Vígan és kacagtatón, hogy játékukat kint a hidegben is észrevegyék. vesen tudják, hogy az egykori játék sohasem volt öncélú. A hiúságot ébresztgette a kislányokban. Azért merítettek a lányok a Galga vizéből kora reggel, a folyó sodrásával egy irányban friss vizet, hogy abban mosakodva szépek legyenek. Az első hóval ledörzsölt arc ma is ezt a régi szokást idézi. A Galga-vidék gyerekjátékai tükrözik a felnőttek szokásait. A kicsinyek az utánzással megtanulják a majdani szerepeket. Hintalan László, a héviz- györki gyermekjátékokat ismertető kötetben a vidék valamennyi, ma még fellelhető játékát összegyűjtötte. fiát az én időmben ugye, nem volt annyi játék, mint most, manapság! Akkor úgy volt, hogy ilyen kétéves gyereknek, hogy már valamivel tudjon játszani, az édesapja keresett olyan gyönyörű akácfát. Abból lefűrészelt négy kis karikát. Azt kifúrta valamilyen fúróval. Így készült télidőben a kiskocsi négy kereke. A nagymama híven mondja el az egykori játékkészítés fogásait. Téli szórakozása volt ez az egész családnak, elfoglaltság az apának, játék a gyereknek. S hogyan vélekedik a játék jövőjéről maga a gyűjtő? A kötetben erre is találunk feleletet. A játék életével kapcsolatban inkább sejtésként, semmint bizonyítottként szeretnénk megfogalmazni valamit, ami egyre inkább úgy tűnik, mindennél fontosabb. Menynyire függ a gyerekek világa a felnőttekétől? Annyi eddig is bizonyos, hogy a népi gyerekjátékok nagy része tulajdonképpen o felnőttélet munkaformáinak és szokásainak a gyerekek által alkotott játékváltozata. Nagy kérdés, hogy azáltal, hogy o felnőttélet dalban, táncban, dramatikus szokásokban, hiedelmekben nagymértékben megváltozott, milyen lehet a gyerekek játékélete a jövőben. A játék életelem Tizenévesek között ül. Nemigen ismerik egymást. Senkit sem tanított közülük. Osztály- főnöki óra bemutatója következik. Kezdeti csönd. Majd egyre többen beleélik magukat a játékba. Baranyai Gizella, a tanár-játékvezető egyszer csak érzi, hogy sikerült föloldani a gátlásokat. Mindenki nyíltan adja önmagát. Már azzal sem törődnek, hogy mások is figyelik a foglalkozást Gödöllőn, a művelődési központban. Mert azt mondják, a tanár személyisége, a játékvezetői egyéniség a legfontosabb. Mindez a kitárulkozás létfeltétele. A gyógypedagógus tudja, mi szükséges ahhoz, hogy átérez- hessük mások belső világát, ne csupán a felszínes élményeknek legyünk részesei, s elfogadjuk egymás gondolkodását. Életének javát színjátszók között, viszonylag szűk közösségben éli, ismeri a titkot. Ráérzés, türelem és gyakorlás a nyitja mindennek. Rohanunk a tennivalóink után s így mindennek a felszínét éljük meg. Pedig emberi kapcsolatok nélkül semmire sem megyünk. A próbákon ön- és emberismeretből vizsgázik, a katedrán emberteremtésből. Van alkalma arra, hogy kipróbálja önmagát. A tanítványokkal is végigjáratja az önértékelés iskoláját. Viselkedni tanít a játékkal. Arra, hogy miként lehet fogadni a másik közeledését. Hangváltással, gesztussal irányítja a beszélgetés menetét. Munkája, hobbija, élete ösz- szefonódik azzal, hogy játszik, játszani tanít. Ahogyan tanítványait, úgy saját magát is átsegíti ez a képesség a mindennapok gondjain. Erdősi Katalin Iskolások Mintegy 180—190 ezer, 1974 és 78 között született fiatal lép középiskolás korba az 1980-as évtized végétől az 1990-es évek közepéig Már dolgoznak az e korosztály középfokú iskoláztatásához szükséges terveken. A megyei tanácsok felmérték a tanulók és az osztályok számának várható alakulását, valamint az intézményhálózat fejlesztésének, a pedagógusiét- szám alakulásának feladatait. Az oktatási szakemberek a számítási adatok első elemzése során megállapították, hogy a középiskolában tanulók száma a múlt évi 387 ezerről 1991-ig mintegy 504 ezerre emelkedik, majd 1995-ig 404 ezerre csökken. A középiskolákban továbbtanulók száma 1981 óta csökken, és bár a gimnáziumba jelentkezők aránya növekszik, a felvettek száma ma is mintegy 3500-zal elmarad az előirányzattól. Évről évre másfélszeres a túljelentkezés a szakközépiskolákba, a közgazdasági és a kereskedelmi szakközépiskolákban túlképzés van. A szakemberek szerint az elkövetkezendő években kiemelt figyelmet kell fordítani a munkaerőszükséglet, a szakképzettség iránti gazdasági igények és az iskolahálózat fejlesztése közötti regionális összhang megteremtése. A megyék előrejelzése és a Művelődési Minisztérium számításai alapján a demográfiai csúcs idején mintegy 30CO— 3500 tanteremmel, tízezer tanműhelyi munkahellyel, hetven tornateremmel, 20—30 ezer diákotthoni hellyel többre lesz szükség. A hetedik ötéves terv végéig ezek mintegy kétharmadának kellene elkészülnie. A helyiséggondokon a már meglévők jobb kihasználásával, más célú épületek átmeneti igénybevételével, a meglévő intézmények bővítésével is lehetne segíteni. Az új tantervi követelmények — fakultáció, idegen nyelvi oktatás, stb. — teljesítéséhez szükséges osztálybontások teremigényét várhatóan csak az oktatási épületek maradéktalan kihasználását feltételező órarenddel, nem oktatási célú épületek alkalmas helyiségeinek igénybevételével, egyes esetekben úgynevezett nulladik órák, délutáni foglalkozások beállításával lehet kielégíteni. Hátrányosan befolyásolja az oktatási feltételeket az is, hogy viszonylag csökken a tanulók diákotthoni elhelyezési lehetősége: a 100 tanulóra jutó helyek száma 1990-ben 13 százalékkal lesz kevesebb a jelenleginél. A középfokú oktatás 1990-!g mintegy háromezer közismereti tanárt és 2000 szakmai pedagógust igényel. A pedagógusigény kielégítésére a minisztérium már az 1984/85. tanévtől kezdve szeretné elérni a középiskolai tanárképző intézményekben a hallgatók számának növekedését. Ennek érdekében feloldani tervezik a felvételi keretszámok korlátozását. A közeljövőben a végzős középiskolai tanárok elhelyezését jobban segítő ösztönzőrendszert dolgoznak ki. A szakemberek szerint — amennyiben a demográfiai csúcs 4—5. évében a pedagógushiány indokolná — lehetséges, hogy az utolsó egyetemi évre előírt tanári gyakorlatot munkaviszonyban töltik le majd a pedagógusjelöltek. Tv-figyelő Galga menti gondűző Fehér liliomszál / Ugor) a Tiszába / Támaszd meg magadat / Két arany pálcába / Meg is simakodjál / Meg is mosakodjál / Töröld meg magadat valaki kötényébe. Zeng a dal a hévizgyörki kicsinyek ajkáról, miközben eljátsszák a mosakodást. A nézők közül ma már keKalocsay Miklós (Trench) és Kállai ház A szerelem ára Ferenc (Sartortus) a Nemzeti Színcímű előadásában import I. Lassan ott tartunk, hogy még á leglelkesebb focirajongók sem igen vonulnak ki a labdarúgó-mérkőzésekre, mert attól tartanak: valamiféle inzultus éri őket. Vagy elkiabálják mindennek eme lelkes sportbará tokát, vagy netán söröspalack, borosüveg koppon a fejükön. Egy-egy kisebb. de annál harsányabb kompánia ugyanis majd mindegyik találkozón kötelességének érzi. hogy a jámborabb jegytulajdonosokat így, úgy cikizze: azaz, botrányt csapjon körülöttük. Hogy ezek a lelátói atrocitások valóban mennyire elterjedtek. azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy televízióink népszerű paragrafusmagyará- zója, a Jogi esetek is felvette ezeket témái közé. Mégpedig szokatlanul rangoson. A műsorvezető, ár. Baranyai János ugyanis mikrofon elé kérte az MLSZ elnökét, dr. Szepesi Györgyöt és a szövetség főtitkárát. dr. Páncsics Miklóst, akik aztán alapos és körültekintő elemzéssel szolgáltak a szavalókórusokkal. tárgyak ha- jigálásával együttjáró jelenségről. Még azt is jelezték, miszerint a megfontolás tárgyát képezi a pénzbüntetés bevezetése: r gyárán, a rendező klubot botrány esetén meg fogják bírságolni. Igen, az a szegény rendező klub... Az a jámbor sportegyesület. amely az összecsapások rendjéért felel, de amely közösség minden egyes néző mellé csak nem tud külön őröket állítani. A jogi esetek szokásos példázatának főszereplője fiatalember volt Mint hallhattuk, a legjámborabban figyelte a meccset, amikor egy üveg találta el a fejét, s a kórházban kötött ki. Táppénz, fizetéskiesés stb.. stb. Aztán pedig kezdett szaladni a pénze után. Nem kis meglepetéssel vehettük tudomásul, hogy — futhat, loholhat. Az a sokat emlegetett házigazdaklub ugyanis csak akkor marasztalható el. ha bebizonyosodik: nem tett meg mindent az általános rend és biztonság érdekében. Ha ellenben az illetékes hatóságok úgy vélik: a sportkör elrendelte az elrendelhetőket. akkor nem jogos az elmarasztalás. Sovány vigasz? Nos. meglehetősen az. de az nagyon jó. hogy még a tavaszi versenyek előtt megtudhattuk, milyenek is ezek a jogi gránicok... Sport II. Sajnos, nem fő adásidőben sugározták. így aztán sokan lemaradhattak az Olimpia Moszkvában című, majd másfél órás remeklésről, amely csütörtökön kora este volt látható az egyes műsorban. Ragyogónál ragyogóbb pillanatképek követték egymást, mégpedig úgy, hogy egyrészt magát a sportteljesítmény rendkívüliségét érezhettük meg, másrészt pedig az összpontosító, az erejét a végletekig megfeszítő embert csodálhattuk. Jurij Ozerov és Borisz Risov rendezők ráadásul különös vágási technikát is alkalmaztak: az indulók próbálkozásainak egy-egy fázisát sorolták egymás mellé, s így különösen jól megmutatkoztak a különböző karakterek. Szinte egy képeskönyv ábráiként láthattuk. hogy ki-ki hogyan indítja. folytatja, maid végzi be mozgásainak sorát. Özvegy és leánya. Négy folytatásban láthattuk Kemény Zsigmond özvegy és leánya című regényének televíziós változatát, de e tekintélyes terjedelem ellenére sem feledkezhettünk bele kedvünkre. Azon egyszerű oknál fogva nem, mert átültetői rutinból dolgoztak, sokszor látott fogásokat ismételgettek. A párbeszédek urambátyámos stílus- fordulatai pedig még azokat is ingerelhették, akik ráunva a felvételek figyelésére, csak úgy bele-belehallgattak a szóváltásokba. A méltatlanul keveset emlegetett Kemény Zsigmond ettől a megidézástől sajnos nem lett népszerűbb. Akácz László
