Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

1983. DECEMBER 30., PÉNTEK mr • 3 Mélküíözhetetíen az egyénnek, a társadalomnak A család szerepe ma Az elmúlt évtizedek során a család mint társadalmi intéz­mény viták témája lett. Egy­részt elhangzottak olyan vé­lemények, hogy a családok ma már nem tudnak eleget tenni azoknak az igények­nek, amelyeket tagjaik velük szemben támasztanak, műkö­désük nem felel meg azoknak a várakozásoknak, melyek a társadalom egésze részéről megfogalmazódnak. Felme­rültek javaslatok a jelenlegi családi formák radikális át­alakítására, illetve más együttélési formákkal való helyettesítésére. A másik ol­dalon viszont a politikai ve­zetés ismételten leszögezte, hogy társadalmi fejlődésünk céljainak eléréséhez szükség van a család intézményének fennmaradására és közremű­ködésére, és a tudományos kutatások zöme is arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy mind társadalmunk, mind pe­dig az egyének funkcionálá­sához nélkülözhetetlen a csa­lád. Meghatározó élmény: a gyermek Így a családokon múlik a népesség utánpótlása, az új generációk megszületése. de az egyes emberek életének is egyik legnagyobb élményét adhatja gyermekük születése, gondozása és nevelése. Már az újszülött iránt különös sze- retetet érezhetnek a szülők, és ez csak fokozódik, gazda­godik, ahogy a gyermek nő, és ő is ismételt jeleit adja a szülőkhöz való ragaszkodás­nak. A gyermekkor minden egyes szakaszával járnak olyan események, amelyek különös boldogságot okoz­hatnak: a gyermek első mo­solya, hasra fordulása, felállá­sa, szavai, lépései, értelmi és fizikai fejlődésének minden újabb jele, amelyek valójában mindennapos dolgok, de a szülő számára egyenértékűek lehetnek, sőt felülmúlhatják az élet egyéb területén szer­zett legnagyobb élményeket is. A mai magyar kultúra szer­ves része a saját gyermek utáni vágy, és a gyermek nö­vekedésével járó események értékelése, mégis az elmúlt évtizedeket olyan alacsony szintű gyermekvállalás jelle­mezte, amelynek társadalmi következménye, hogy az ösz- szes születések száma elma­radt a népesség utánpótlásá­hoz szükséges számtól. En­nek a helyzetnek elemzései rávilágítottak azokra az ob­jektív nehézségekre, amelyek miatt a vállalt gyermekszám elmaradt a szükségestől, de többnyire a házasságkötéskor tervezettől is. Társadalmi fel­adat ezeknek a nehézségek­nek fokozatos kiküszöbölése, illetve sokoldalú segítségnyúj­tás a gyermekes családoknak, és a fiatalok gyermek iránti vágyának erősítése. A gyermekvállalás mintegy két évtizedre meghatározza az egyes családok életét. Ez alatt az idő alatt a család egyik legfőbb funkciója, hogy a gyermeket felnevelje, és fel­készítse arra, hogy önállóan be tudjon kaocsolódni a tár­sadalom életébe. Még mindig gazdasági egység is Valamennyi tagja szem­pontjából a családnak válto­zatlanul fontos funkciója, hogy a mindennapi szükség­letek kielégítésének elsőrendű kerete. Bár elterjedt nézet, hogy a mai család elveszítette gazdasági funkcióját, ez így nem áll. Igaz, hogy a nem­zetgazdaságban ma lényegesen kisebb a családi termeléssel létrehozott értékek aránya, mint fél évszázaddal ezelőtt volt, de a családi termelés Magyarországon még mindig a háztartások több mint felé­ben megtalálható, elsősorban a kisegítő gazdaságok formá­jában. A XX. század második fe­lében egyre nagyobb érdek­lődés mutatkozik az iránt, hogy az emberek mire hasz­nálják azt az időt, amely a kereső munka elvégzése, az otthoni feladatok ellátása és a nélkülözhetetlen alvás után fennmarad. A fokozott érdek lődés e szabad idő növekedé­sével és az eltöltési lehetősé­gek differenciálódásával a kü lönféle kikapcsolódási módok szaporodásával függött össze. A hatvanas és hetvenes években a lakosság életmód­jában három olyan változás is történt, amely megnövelte a családi közösségek együttes életének, a családtagok kö­zötti intenzívebb kapcsolat­nak, közös szórakozásnak, eszmecserének a lehetőségét. Ez a három a televízió tér­hódítása az otthonokban, a gépkocsi elterjedése, és a nyaralók, hétvégi házak, tel­kek számának gyors növeke­dése. A televíziókészülék a lakásban megkönnyíti, hogy a szülők és gyermekek együtt szórakozzanak, művelődjenek, újabb és újabb témákat ad a családi beszélgetéshez. Az autó a közös kirándulásoknak, az országjárásnak lehet az eszköze, a vidéki ház felépí­tése, a telek megművelése közös tervezésre, aktivitásra ad alkalmat. Mindez azonban csak lehetőség: sok család­ban mind a három eszköz igénybevétele olyan egyhan­gúsággal történik, hogy T a felnövekvő gyermekek minél előbb igyekeznek kiszabadul­ni az együttes programokból. Biztonságot nyújtó tényező Az emberek életében az egyik legnagyobb biztonságot nyújtó tényező lehet a csa­ládjuk, amelyben megértésre, együttérzésre, segítségre, ál­dozathozatalra számíthatnak a családtagok egymás részéről. Ugyanakkor az élet legsúlyo­sabb krízisei is a családhoz tartozással függnek össze, mert semmiféle kapcsolatban nem okoz olyan kínt, bána­tot a meg nem értés, a visz- szautasítás, a kihasználás, mint akkor, ha ezt a családja tagjai részéről tapasztalja va­laki. A család intézménye így eltérő kimenetelű emberi kap­csolatoknak lehet a kerete. Az, hogy milyen irányúvá vá­lik a kapcsolat, nagymérték­ben függ a családon kívüli, társadalmi hatásoktól: a csa­ládok felbomlásának magas és emelkedő előfordulása nem érthető meg azoknak a társa­dalmi változásoknak a figye­lembevétele nélkül, melyek a házastársi kapcsolatokat sérü­lékenyebbé tette. A külső világ, a társadalom egésze, azonban nemcsak veszélyeztetheti a család működését, hanem elő­nyösen is befolyásolhatja azt intézményeinek tervszerű, át­gondolt munkájával, aktív családpolitikai tevékenységgel. Csch-Szombathy László Ez az építőiparral szem beni előítélet nem, vagy alig változik, figyelmen kí- £ vül hagyva, hogy az épüle- ^ tek, a lakások minősége, ha íj lassan is, de mégiscsak ja- í vul. A még mindig nem kc- í vés negatív példa hatása v azonban sokkal erősebb. Az árak gyorsabban nőnek — A vitathatatlan minőség- javulás sajnos nem tud lépést tartani az árak emelkedésével — mondja Lengyel László, aki az OTP képviselőjeként ezer­szám veszi át az új otthonokat a kivitelezőktől —, s ezért nem szűnnek meg a feszültsé­gek. Végülis joggal mondja a vevő, hogy az öt-hat-hétszáz- ezer forintomért kifogástalan, szép lakást várok. Jogos pa­naszt egyet sem utasítunk el sem a birtokbavételkor, sem a garanciális bejáráskor. Pest megyében tizenkét kivitelező­vel állunk kapcsolatban, álla­mi vállalatokkal és szövetke­zetekkel. Merem állítani, hogy az utóbbi években a PÁÉV la­kásai minőség szempontjából az elsők között szerepelnek. El­térések természetesen vannak. Szigetszentmiklóson és Vácott például tényleg nem panasz­kodhatunk, Gödöllőn viszont már nem ilyen rózsás a kép. Még Dunakeszin is érezhető a javulás, ahol korábban súlyos gondok voltak. Szigetszentmiklóson a Mun­kásőr utca 7-es számú házában tavaly év vége óta laknak. At- tomyr Nándor közös képviselő elém teszi a garanciális bejá­rás jegyzőkönyvét. — A hatvan lakásban össze­sen hatszáz hibapont gyűlt össze, ez egyáltalán nem rossz arány. Sokan nem is adtak le jegyzéket. Lakhatást gátló hi­báról pedig senki nem panasz­kodott. Gyakori viszont, hogy rosszul zárnak az ablakok, több lakásban az erkély fala nincs rendesen szigetelve, húz be a hideg, egy-két helyen föl- puposodott a csempe. A több­ség azonban kisebb szépséghi­bákat írt össze, ezek zöme há­zilag is javítható lenne. Kiszolgáltatva az iparnak A jegyzéket lapozgatva ilyen panaszokat látok még: ragasz­tófolt a szőnyegen, karcos a fürdőkád, csöpög a csap, a szőnyeg műanyag szegélye le­vált. Az ablak, a csap javítha­tó, a szegély visszaragasztható. De a folt örökre ott marad a szőnyegen és a karc is a für­dőkádon. S ezekért a szépség­hibákért nagyon soványka vi­gasz a száz-kétszáz forintos értékcsökkenés. Ha a gondat­lanságot elkövetők béréből legalább ennyit levonnának, minden bizonnyal kevesebb ilyen tétel szerepelne a jegy­zékeken. — Amikor mi átadjuk a la­kásokat, sehol nem csöpög a csap — mondja Sújtó István, a PÁÉV termelési főosztályve­zetője. — Ezek a hibák a hasz­nálat során jönnek elő és ga­ranciában ki is javítjuk. Az utóbbi 3—4 évben egyébként nincsenek garanciális vitáink a tulajdonosokkal, illetve ilyen csak a régebbi, hét-nyolcéves épületeinknél fordul elő. Ott is elsősorban a tetőszigetelés miatt. Ezzel valóban nehezen birkózunk meg: rossz az anyag, a technológia és egyre ritkább a valóban hozzáértő szakember. A hibák többsége egyébként is az anyagok mi­nőségére vezethető vissza. A vásárló, a tulajdonos viszont minket szid, hiszen mi va­gyunk a kivitelezők. Mi vi­szont ki vagyunk szolgáltatva a háttériparnak. Abból a pa­nelból kell építenünk, amit kapunk, nem tehetünk róla, ha nem kellően száraz fából készülnek az ajtók, ablakok. A gyártók pedig monopolhely­zetben vannak, nem válogat hatunk a kínálatból. A rend­szertelen szállítások miatt sokszor kénytelenek vagyunk fölborítani a technológiai sor­rendet, ez sem szolgálja a mi­nőség javulását. Sok bába közt a felelős Szerecsenmosdatásnak tűn hét a magyarázat, de kétségte len és közismert a magyar építőanyagipar szinte minden fogyatékossága. A magánépít­kezők a megmondhatói, meny­nyi selejtes, rossz minőségű árut kínál a kereskedelem, nem is szólva az állandó hiánycikkekről. Mindez persze nem menti föl a kivitelezőket sem. A vásárló pedig joggal okoskodik így: tőlem sem kér­dezi senki, honnan teremtem elő azt a sok százezer forintot. Ha nem jó a szigetelő anyag és a technológia, keressen job­bat, megbízhatóbbat az építő­ipar. Azért Sújtó István sem tit­kolja a vállalat munkájának gyenge pontjait: — Valóban nagyon sok ki­fogás érte a lakásainkat. Min­den évben újabb és újabb hi­bákkal „gazdagodtunk”. Ezek­re ismét és ismét felhívjuk a műszakiak, a brigádvezetők fi­gyelmét. légyre inkább bele­szól a bérezésbe a minőség is. Jelenlegi bérszínvonalunk na­gyobb lehetőséget kínál az anyagi ösztönzésre. Sajnos, szinte lehetetlen viszont tet­Sarsdósra vér a malac ki esztendő utolsó napjaiban Szokatlanul élénk a forga­lom Dunaharasztin, a kará­csony utáni első munkanapon. Fiatal apák tolják a gyermek- kocsikat. sétáltatják csemetéi­ket. Az ablakok mögül színes karácsonyfaégők kandikálnak ki, hívogatják a rokonokat, is­merősöket. Otthon a család. Jakab Andrásné udvarán frissen mosott ruhát lenget a szél. ö is gyermekeivel tölti a két ünnep közti napokat, s bő­ven akad tennivalója a ház körül. — Az 1. számú óvodában dadus vagyok. Gyakran reggel hattól este hatig tart a mun­kaidőm. Nem panaszkodom, mert szeretem a gyerekeket, örülök, hogy ezt a foglalkozást választottam, de időnként bi­zony elmaradok a házimun­kával. Most. hogv zárva az óvoda, behozhatom a restan­ciát: jut idő pihenésre is. s elkészülök a mosással, vasalás­sal. takarítással. ★ Sokan azonban ma reggel is az óra csörgésére ébredtek, s korán elindultak otthonról, hogy megteremtsék a többiek pihenésének feltételeit. Az ABC-áruházból meleg kenyér­illat árad. Tejért, kenyérért térnek csak be az emberek, majd mindenütt maradt még az ünnepi töltöttkáposztából. Így jut idejük rendet teremte­ni, feltölteni a polcokat új áruval. Weiland Józsefné, az üzlet vezetője az új rendelése­ket állítja össze. — Rengeteg ajándéktárgy, iparcikk fogyott karácsony előtt. Sokan vettek magneto­font, s alig győztük beszerezni az automata mosógépeket. Ter­mészetesen élelmiszerből is nagy volt a kereslet. Egyedül a kenyér minőségével voltak elégedetlenek a vásárlóink. Mindenki friss, forró kenyeret alkart az ünnepi asztalra, de a hozzánk érkező, előszállított áru bizony már sem frissnek, sem forrónak nem volt nevez­hető. — Milyen szilveszteri kínálat várja a vásárlókat? — A szokásos éjféli étrend­hez bőven lesz virsli, debrece­ni. sajt, aprósütemény. Igyek­szünk pezsgőből és minőségi borokból is megfelelő kínála­tot nyújtani, hogy legyen mi­vel koccintani az új esztendőre. ★ A József Attila Művelődési Ház dolgozói sem tétlenked­nek. Az immár hagyományos szilveszteri bálra már novem­berben elfogyott a négyszáz belépőjegy. Benkő Adél íróasz­talán már dobozokban vannak a karácsonyfadíszek, s ott so­rakoznak az óév búcsúztatásá­nak, s az új esztendő köszönté­sének elengedhetetlen tartozé­kai: a lampionok, a szerpen­tinek. — Alaposant fel kell készül­nünk a bálra, sok ember szó­rakoztatásáról gondoskodunk ilyenkor. Kitakarítjuk a ter­meket. feldíszítünk, kimosunk, kicsinosítunk mindent. Már beszereztük a szilveszteri éj­szaka szokásos meglepetését is. a kismalacot, amit éifél után' sorsolunk majd ki. Reméljük, szerencsét hoz a nyei tesnek. Márvány! Ágnes tenérni a gondatlanságot, a másik munkájának semmibe­vételét. Azt már soha ember ki nem deríti, hogy ki verte le a zománcot a kádról. Szak­mánk jellegéből következik, hogy egy-egy lakásért, házért nem lehet felelőssé tenni né­hány embert, egy brigádot. Sok bába között pedig könnyen elvész a gyerek. Talán nem is keresik igazán a felelősöket. Mert ha ösztö­nözni már lehet is, szankcionál­ni, büntetni még nem. Az épí­tőipar munkaerőhelyzete ezt még nem teszi lehetővé. A szövetkezetek, a tsz-üzemágak még tárt karokkal várják az állami vállalatnál „megsér­tett” dolgozókat. Sovány vigasz a kártérítés A vállalat egyik legújabb büszkeségét, a hiánypótlás nélkül átadott tízemeletes épü­letet nézzük meg Vácott. A la­kások még üresek, úgy nézek körül, mintha saját leendő ott­honomat venném szemügyre. Biztosan nem hagynám szó nélkül a konyhaszekrény ki­sebb sérüléseit, a néhány csú­nyán fölrakott csempét. Ennek ellenére az összbenyomás nem rossz. A második, a harmadik lakásban sem. De ez mégis ke­vés. Egy ilyen 72 négyzetmé­teres otthon ára meghaladja a 750 ezer forintot. Akinek eny- nyi pénze van, az már bele­vághat egy igényesebb kivite­lezésű lakás építésébe is. Jól tudják ezt az OTP-nél és a PÁÉV-nál is. Éppen ezért nem nyugodhatnak bele az apró szépséghibákba sem. Nem vi­gasztalhatják magukat és a vásárlókat azzal, hogy a laká­sok minősége évről évre ja­vul. Mert bár ez cáfolhatatlan tény, de nem homályosítja el a ragasztófoltokat és karcolá­sokat. M. Nagy Péter ECozüs érdekük A termelő ágazatok közül a mezőgazdaság foglalkoztatja a legtöbb fiatalt. E tény tudatá­ban, a kérdés fontosságát fel­ismerve mérte fel a Teszöv a termelőszövetkezetek ifjú nem­zedékének helyzetét. A vizsgá­latok során kiderült, hogy ja­vultak a 35 éven aluliak ke­reseti lehetőségei, ugyanakkor a kívánatosnál gyengébben fejlődtek a fiatalok élet- és munkakörülményei, lakásvi­szonyai. Az országban Pest megyé­ben a legmagasabb a szóban forgó generációhoz tartozók aránya: a 215 ezer munkavál­laló közül a keresők 16 száza­léka dolgozik a mezőgazdaság­ban. Vagyis csupán negyedré­szük él városban. A munkahe­lyet változtatók száma 1981- ben 37 ezer 500, tavaly 43 ezer volt a megye közös gazdasá­gaiban. A fluktuáció hátteré­ben a jobb lakhatási, kulturá­lis, oktatási és ellátási igénye állt. A tsz-ek népességmegtartó képessége ennek ellenére igen jelentős. Létük, működésük mára szorosan összeforrott a falvak fejlődésével: a mező- gazdasági nagyüzemek számot­tevő összegeket fordítanak óvo­dák, bölcsődék építésére, a he­lyi sportegyesületek, a közmű­velődés támogatására. Lényeges, hogy az utóbbi időben a szövetkezetek, anyagi erejükhöz mérten, igyekeznek segíteni a fiatalokat az ott­honteremtésben. Egyre gyako­ribb, hogy lakáskölcsönt ad­nak kedvezményes telekhez, juttatják őket, vagy éppen in­gyenfuvarhoz. Néhány Pest megyei gazda­ság a tizenévesekhez is utat talált. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek természetesen saját érdeküket is szem előtt tartják, amikor igyekeznek a fiatalok számára kedvező mun­kahelyet teremteni, közérzetü­ket javítani. Ily módon, tulaj­donképpen gazdasági munká­jukat teszik hatékonyabbá. V B. Ügyelet a DHV vezérlőtermében Kések a digitális éra A DUNAMENTI HŐERŐ­MŰ Vállalat központi vezér­lőtermében úgy tárul elénk az ország energiafogyasztása, akárcsak a Halászbástyáról a főváros panorámája. Persze csak annak, aki ért a műsze­rek nyelvén. A „tolmács” sze­repét jelen esetben Török Sán­dor ügyeletes mérnök vállal­ta. Az első műszerfalon a se­gédüzemek berendezéseiről kapunk információkat. Meg­tudhatjuk azt is, hogy mennyi a Duna vízhőmérséklete, hi­szen télen, ha fagy, nem ke­rülhet be melegítés nélkül a rendszerbe a víz. Nyáron pe­dig pont az ellenkezőjére van szükség. A második műszer­falon négy kazán működését figyelik. Maga az erőmű 13 részegységből áll, ebből négy régebbi és hat az 1976-ban befejeződött bővítés során ke­rült a helyére. A műszerfal­ról az is leolvasható, mennyi energiát fogyaszt Százhalom­batta távfűtése és ezek a gépek biztosítják a DKV gőz­ellátását is. (Az a bizonyos köldökzsinór a két nagyvál­lalat között tehát kölcsönös.) A harmadik műszerfalon a hat darab, egyenként 215 MW teljesítményű, a szabá- lyozhatóságát, a gyorsaságot az automatizáltság szintjét te­kintve igen korszerű kazán pillanatnyi igénybevétele lát­ható. Az utolsó műszerfal az olaj, földgáz gerincvezetékek műszaki jellemzőit mutatja. Az ügyeletes mérnök és diszpécser közvetlen kapcso­latban áll az Országos Villa­mosipari Tröszt ügyeletes szakembereivel. — Mi az ügyeletes felada­ta? Török Sándor gépészmérnök és Zsabka Sándor villamos­ipari technikus tájékoztatnak munkájukról. — A fődiszpécser össze­gyűjti az üzemvitelt érintő információkat, s közli a mér­nökkel. Zavar esetén a mér­nöknek kell intézkednie. Munkájuk rendkívül fele­lősségteljes. Bármi adódik, mérlegelni kell az egész erőmű pillanatnyi állapotát, hiszen a folyamatok egymáshoz kap­csolódnak és minden hiba to­vább gyűrűzik. Egy-egy intéz­kedés valamennyi következ­ményével számolni, gyorsan, néha pillanatok alatt dön­teni, mindez alapos felkészült­séget igényel. — A frekvenciamérő jelzi, hogy most sem éri el az 50 hertzet. Ügy tudom, ezért ké­sik a digitális ébresztőórám is. Nem? — Valóban most is 49,5 hertzes a frekvencia, és a lai­kus elsősorban azt látja, hogy késik az órája. Pedig ez sok­kal komolyabb problémát je­lent: a nasypontosságú NC ve­zérlőgépek emiatt például pontatlanok lehetnek. (Igaz, néhány vállalatnál már kor­rekciós műszer is van a gé­peken.) A frekvencia nagy­sága az összefogott villamos­energia mértékétől függ. Ami­kor a hét ország együtt közel 300 ezer MW-ot termel (hi­szen hazánk szerződést kö­tött a szomszédos államokkal, hogy köl-sönöeen kisegítik egymást villamos energiával), akkor hallatlanul nagy plusz- energiára lenne szükség, a hertz-szám javításához. fi VEZÉRLŐPULT műsze­reiről leolvasható az ország összfogyasztása és az előállí­tott energia-mennyiség. Ezek­ből az adatokból az automati­ka tendenciákat állapít meg, utasításokat ad és a terhe­lést elosztja az üzemelő blokkokra. Normál üzemi ál­lapot bar az egészhez hozzá se kell nvúlni. Ám az üsyole'.e- seknek ünn^p-spoken is a helyükön — az „eszükön” — kel! lenniük. El. E. A kivitelezőn csattan az ostor Hibás anyag, emberi mulasztás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents