Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. DECEMBER 21., SZOMBAT 3 A járások megszűntetése nem elhalás, hanem megújulás INTERJÚ KRASZNAI LAJOSSAL, AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁVAL A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1983. október 12-i ülésén határozatot hozott a járások megszüntetésére, a helyi párt-, állami, társa­dalmi irányítás továbbfejlesztésére. Az országgyűlés a legutóbbi, téli ülésszakán törvényerőre emelte a köz- igazgatás átszervezését. Ez alkalomból kértük Krasznai Lajos elvtársat, nyilatkozzon a Pest megyei Hírlapnak, különös tekintettel a Pest megye lakosságát érintő ten­nivalókról. On nyolc éven átvolt 1 á ­r á B i első titkár. Személyesen tapasztalhatta, milyen fontos szerepet töltöttek be a járások » falu gazdasági, társadalmi életében. Hiszen ön, niunka- társaival egyetemben, kifogyd hatatlan volt ötletből, munká­ból. A közelmúltban, amikor az MSZMP Központi Bizottság ga alosztáiyvezetőjeként dol­gozott, egyik e 1 ő k é s z 1 fö~- j e volt a járások megszünte­tésének. Jelenlegi tisztségében pedig már végrehajtója a párt határozatának. Mint fe­gyelmezed _ politikai vezető hajtja-e végre a feladatot, vagy ennél sokkal többről van szó? — Valóban többről van-e szó? Az elején kívánom ösz- szefoglalni, hogy a legfelső szintű politikai testületek már régóta húzódó vita után tettek pontot, amikor meg­hozták a végső döntést a já­rások megszüntetéséről. Ezt a végleges döntést hosszú elő­készítő munka előzte meg. Jó másfél évvel ezelőtt meg­alakult egy koordinációs bi­zottság, ebben részt vettek a legfelső szintű állami és párt­szervek képviselői, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala, tudományos intézetek vezetői, megyei párt- és tanácsi veze­tők. Az utóbbiak részvétele azért is fontos volt, mert azok közelről, saját munkájuk ré­vén érezhették a feladat idő­szerűségét. Az elhatározás ta­valy tavasszal — a társadal­mi irányítási rendszerünk fej­lesztésének és a szocialista de­mokrácia további kibontako­zásának jegyében született meg. Valóban, magam is részese voltam az előkészítésnek, amikor a Központi Bizottság apparátusában dolgoztam. Egyrészt közreműködtem a koordinációs bizottság elé ke­rülő előterjesztések kidolgozá­sában, másrészt az ott elfoga­dott anyagok alapján, a Poli­tikai Bizottság által tárgyalt napirendek előkészítésében is részt vettem. Nekem — eleinte — érzel­mileg nem volt könnyű ez a feladat, mert nyolc éven ke­resztül olyan járásban voltam első titkár, amely méreteméi és helyzeténél fogva különbö­zött más járásoktól. Budapest egyben a megye székhelye is, a budai járási pártbizottság innen irányította a hozzá tar­tozó politikai, társadalmi éle­tet. Különös volt a járás helyzete azért is, mert a fő­városban működő megyei szin­tű intézmények pártirányítá­sát is a budai járási pártbi­zottság töltötte be. A közigazgatás átszervezé­sének előkészítési szakaszában szerzett tapasztalataim. a számtalan és minden véle­ményt figyelembe vevő vita, a többszöri egyeztetés, konzultá­ció a megyei vezetőkkel —, lassan meggyőztek arról, hogy megérett a helyzet a döntésre, a járások megszüntetésére. A járások, amelyeknek történel­mi szerep jutott a termelőszö­vetkezetek megszervezése, megerősödése, a falu arculatá­nak megváltoztatása idején — betöltötték feladatukat. Az el­múlt időben nagyarányú gaz­dasági fejlődés ment végbe, megváltozott a településszer­kezet. Pest megyében is lát­ható: a termelőhelyek, intéz- ' mények. hogy eredményesen dolgozhassanak, mind gyak­rabban elmosták a közigaz­gatási határokat. Ma már meggyőződésem, hogy a párt központi vezető testületéi helyesen határoztak. Hogy ezt még jobban alá­támasszam, szükséges egy kis történeti áttekintés. Mint említettem, mind a Po­litikai Bizottság, mind a Köz­ponti Bizottság nyomatékosan hangsúlyozta, amikor értékel­te a járások eddigi munkáját, hogy kiemelkedő jelentőségük volt a társadalmi haladás biz­tosításában. Betöltötték nép- képviseleti szerepüket, s mint közigazgatási egységek is helytálltak. A járási tanácsok megszüntetése után a járási hivatalok mint szakigazgatási szervek szintén megfeleltek a várakozásnak. Viszont az elmúlt tíz-tizenöt év alatt je­lentős gazdasági, társadalmi változások következtek be, en­nek kísérője volt a területi koncentráció is. Országosan a járások száma 140-ről 83-ra csökkent. Van olyan megye, ahol egy-két-három járás lé­tezett csupán. A községi ta­nácsok hálózatában is jelentős integráció következett be. A tanácsok megalakulásakor csaknem háromezer községi tanácsot választottak. Ezzel szemben ma mintegy 1400 községi tanács működik. Pest megyében 183-ról 121-re csökkent a községi tanácsok száma. Dinamikusan fejlődött a városok hálózata. Míg ko­rábban 56 volt, jelenleg 97 vá­ros van az országban — a fő­várossal együtt Pest megye kilenc járása korábban tizenegyre tagoló­dott. 1084, januártól mind a kilenc járás megszűnik. Nyolc városa közül hétben — Száz­halombatta kivételével — vá­ros környéki központ alakul, s hét nagyközség, városi jogú körzetközpont lesz. A változás egyben azt is jelenti, hogy a városok és a városiasodó nagyközségek, amelyek a középfokú ellátás­ban meghatározó szerepet töl­töttek be eddig is, még na­gyobb felelősséget kapnak. Je­lenleg az ország városaihoz kétszáz községi tanács kapcso­lódik. Ebben a formában szüntették meg már jóval ko­rábban — és az országban el­sőként — Baranya megyében o pécsi járást! E járásban megszűnt a járási pártbizott­ság, és a járási hivatal is. Az elmúlt tíz esztendő kró­nikája szerint a politikai irá­nyítás struktúrája is igazo­dott a területi változás­hoz. Huszonhat helyen pél­dául közös városi-járási párt- bizottság szerveződött, ha­sonlóan változott a KISZ, az úttörőszervezet felépí­tése is. Ezeken a helyeken egységes politikai irányítás valósult meg. Számos helyen kezdeményezték az ilyen ösz- szevonásokat, csakúgy, mint a város környéki körzetek kiala­kítását. Az említett helyeken a járások irányítását a váro­sok vették át, s mint tapasz­taltuk: a módszer bevált. így például ezt bizonyította Sza- bolcs-Szatmár megye tapasz­talata is, ahol a nyíregyházi járás kivételével valamennyi járásban egyesítették a pártirá­nyítást. Ekképpen történt Pest megyében a szentendrei közös városi-járási pártbizottság ki­alakításánál. Tehát van ahol egy egész megyében, másutt egy- egy városban, járásban ki tudták kísérletezni, mit jelent, ha elmossák a járási, városi határokat, és biztosítják a szo­ros együttműködést, erősítik a szellemi, az anyagi összefo­gást. Mindeközben sorra erősöd­tek a nagyközségi pártbizott­ságok, amelyek segítették ér­vényre juttatni a helyi önálló­ságot. Közismert, hogy a Ha­zafias Népfront járási bizott­ságai megszűntek, és helyet­tük a községi bizottságok vál­lalták át a feladatokat. Leg­több helyen, így Pest megyé­ben is, a rendőrség, a bíróság, az ügyészség is összevont szer­vezetekben látja el munkáját Ebben a társadalmi folyamat­ban teljesen természetes, hogy jobban érvényesült a községi tanácsok felelőssége, önállósá­ga. A községfejlesztési kérdé­sekben maguk döntöttek, pénz'ügyi forrásaikat a legége­tőbb szükségleteikre fordíthat­ták, s a végrehajtás módját is ők határozták meg. Így termé­szetesen a lakosság megnyeré­se, mozgósítása egy-egy fel­adatra is könnyebb lett. Hogy ezt milyen eredménnyel való­sították meg. azt a járási te­lepülések mérete, lehetősége is megszabta. A budai járás — ríiiint mon­dottam — nem tipikus pél­da a területi és a népesedési nagysága miatt. Egy ötéves tervciklusban másfél milliárd forintos fejlesztési programot valósított meg, s ebből követ­kezik, hogy a járási pártbi­zottságnak így nagyobb szerep jutott a koordinációban, mint olyan járásnak, ahol a tele­pülések fejlesztésére öt év alatt 80—100, esetleg 200 mil­lió forintot költhettek csupán. Miért van szükség a megyei tanács és a községi tanácsolt közé beiktatni a városi Jogú nagyközségeket, vonzáskörze­tükkel együtt? Nem jelentl-e ez azt, amit sokan hangoztat­nak is: csak a cégtáblát fest­jük át? Tologatjuk az Íróasz­talokat, vagy néhányat ki Is iktatunk a forgalomból? Kér­dezik azt Is olvasóink; jelen­legi gazdasági-politikai helyze- tünkben ez volt a legfontosabb tennivalónk? Itt kell arra Is válaszolni, hogy a járási hivataloknak milyen feladat jutott a szak- igazgatásban? Az évek során egyre több hatáskör került le folyamatosan a nagyközségi tanácsokhoz, amelyek ily mó­don számos ügyet első fokon eldönthettek. Ezt a folyamatot kell tovább erősíteni, s új az is, hogy a városi vonzáskörzet­központok döntenek majd má­sodfokon. Azt akartuk, azt kí­vánjuk, hogy a községekben, ahol a lakosság túlnyomó többsége él, dolgozik, a saját ügyüket helyben intézhessék, ott, ahol legjobban ismerik a dolgokat. Ezért szólunk újból és újból arról, milyen felelős­ség hárul a megnövekedett ha­táskörrel rendelkező politikai, társadalmi és tanácsi szervek­re. A járások megszüntetése erre nagy lehetőséget kínál. Megszűnik a községek feletti bábáskodás is. A változásnak ez az egyik sarkalatos pontja, A járási hivatalok közbe- ékelésével érthetően nem ala­kulhatott ki szoros kapcsolat a helyi és a megyei tanács között. A körzetközpontok ta­nácsai a jövőben csupán köz­vetítő szerepet vállalhatnak magukra az irányításban. Ezután település a településsel áll szoros kapcsolatban. Job­ban érvényesül majd a közsé­gek egymásrautaltsága is. Részt vettem minden fóru­mon, ahol vitatták az átszer­vezést és meggyőződtem az ér­vek hallatán, hogy az a szer­vezeti forma, amely most át­alakul, kissé elkényelmesítette a szakapparátust, a községi ta­nácsoknál is és a közbe­iktatott szerv miatt olykor ne­hézkessé vált a tanácsi testü­letekkel a kapcsolat. A járá­sok, amelyek betöltötték törté­nelmi szerepüket, ma már lé­tükkel objektív akadályai a változó körülményekhez való igazodásnak. Az ő munkájuk révén is értük el eddigi ered­ményeinket és jutottunk el oda, hogy tovább lépjünk a na­gyobb önállóság, a nagyobb fe­lelősség érvényesítésében. A járások megszüntetése nem­csak a tanácsok átszervezését érinti. Hogyan készültek fel minderre az Illetékesek? Hiszen a szokások megváltoztatása, a hagyományokkal való szakítás — tudjuk —, nagyon nehéz. Lesz-e annyi húzóerő az új szervezetekben, hogy leküzd­jék a visszatartó Jelenségeket? Mennyire tudjuk^ kiszélesíteni a demokráciát? A helyi szer­vek önállóságát, önállósá­guk növekedését miként látja biztosítottnak? Gondolok arra is, hogy a fejlesztésekre for­dítható forintjaink nem nyúj­tanak ezután sem több lchető- séget, öt csoportba sorolhatók azok a célok, amelyeket el akarunk érni. Segítsék az új szervezetek az igazgatás és az irányítás hatékonyságának nö­velését, a demokrácia kiszéle­sítését; a helyi tanácsok nép- képviseleti, önkormányzati szerepének kibontakozását; ja­vítsák a települések közötti politikai, gazdasági, ellátási, igazgatási együttműködést; jobban ösztönözzenek a helyi tartalékok feltárására, a ki­sebb térségeken belüli ki­egyensúlyozott fejlődésre. He­lyi tennivalót említek: például jobban ösztönözzön a zsámbé- ki, vagy a pilisi medencében a közös tennivalók közös vál­lalására, és növelje a helyi irányító szervek politikai, szakmai színvonalát. Ennek alapján érdemes vá­laszolni arra a kérdésére: va­jon ez volt-e a legfontosabb társadalmi feladat, amit vég­re kell hajtani ma? Erre ter­mészetesen azt válaszolom, hogy nem. De egyike azok­nak h feladatoknak, amelyek a társadalom irányítási kor­szerűsítésével, szervezetének fejlesztésével összefügg. Az egész munka része a szo­cialista demokrácia kibonta­koztatására tett erőfeszíté­seinknek, Lényeges igény, hogy a települéiseken, ahol sok százezer ember él, dolgo­zik, a jelenleginél öntevéke­nyebb, rugalmasabb, még fe- lelősebb párt- és állami irá­nyítás valósuljon meg. Ahhoz, hogy az önállóság és felelősség még jobban kibon­takozzon, nem elég a járások megszüntetése. Anyagi alap nélkül nincs felelős tervezés. Ehhez hozzátartozik az, hogy a finanszírozási rendszert is módosítani kell. A Politikai Bizottság a közigazgatás át­szervezésével egy időben tár­gyalt erről is. Az új ötéves tervben már — a jogszabá­lyok megfelelő módosítása után — ebben is érezhető lesz a változás. A politikai munkásoknak segíteniök kell abban, hogy mindenkivel megértessék: a társadalmi fejlődés érlelte meg ezeket a változásokat, és nem a járások élén dolgozók rossz munkája. A megalapo­zott döntések céljait mielőbb el kell érnünk, de érthető, hogy ez nem megy egyik nap­ról a másikra. Ahogy idő és tapasztalat kellett a határozat meghozatalához, ugyanígy időigényes lesz a végrehajtás folyamata, a személyi feltéte­lek megteremtésével együtt. Pest megyében nem avatunk új várost, pedig bíztunk Buda­örs vagy Szigetszentmiklós elő­re sorolásában. Lélekszámúit, a szaporodó modem lakótele­pek, kommunális teltételeik erre engedtek következtetni. Hogyan képzeli el a további haladást? Hogyan alakult az elmúlt évtizedekben a megye községeinek, városainak hely­zete, számaránya? Kérem, be- széljen a települések egymásra­utaltságáról is, A megyéket nem egyfor­mán terheli az átszervezés. Pest megyében kilenc járást kell megszüntetni. Pest me­gyében városhiányos térségek is vannak, és most nem kap­tunk lehetőséget új város alapítására. Ennek ellenére az a feladatunk, s ez alapvető követelmény, hogy az átszer­vezéssel — csalódottságunk el­lenére — felelősen, a legjobb tudásunk szerint foglalkoz­zunk. Mi az, ami segíthet ebben a sokféle tennivalóban? Az, hogy a vonzásközpontok pártbizott­ságai a politikai irányítás te­kintetében azonos jogállásnak lesznek. Akár a városokat, akár a városi jogú nagy­községeket tekintjük — mindkét típusú települést egyforma jogok illetik, A városi jogú nagyközségek koordináló szerepe kidom­borodik, ésszerű kompromisz- szumok alapján kell meghoz- niok döntéseiket, így megte­remtve a közösségi érdekek összhangját. Egyetlen község sem érezheti magárahagyott- nak, elhanyagoltnak magát. A városok és a városi jogú nagyközségek határai kitágul­nak, és ennek a szemléletben is minden tekintetben tükrö­ződnie kell. Ez nem csupán az irányító pártbizottságokra vonatkozik. A tanácsok is városi jogállá­snak lesznek. Ezzel együtt utalni kell a különbözőségre is. Ameddig a pártszerveze­teknél a demokratikus centra­lizmus, a területi és az üzemi elv érvényesül, annak algpján tevékenykednek, a tanác'si vo­nalon a vonzásközpontok csu­pán koordináló szerepet visz­nek. a községi tanácsok köz­vetlenül a megyei tanács irá­nyítása alá tartoznak. Ez a szervezeti forma, ez az új megoldás azt is jelzi, hogy a politikai és az állami irá­nyításban új típusú kapcsola­tok alakulnak ki. Sokan úgy fogják még fel a járások meg­szüntetését, hogy nem jelent mást, mint cégtáblaátfestést. Akik ezt mondják, azok nem értik a dolog lényegét, és nem gondolták végig, hogy kivétel nélkül mindenkitől más fele­lősséget, más stílust kíván: egyéntől, testülettől egyaránt. Példa erre a politikai irá­nyítás módszere. Az újonnan létrejövő (városi és városi jo­gú) pártbizottságok települé­sekre épülő párttestületek lesznek. Úgymint Vác, Gö­döllő, Budaörs stb. — hogy a megszűnő járási szervek he­lyett a városi, illetve az erre felhatalmazott városi jogú párt- bizottságok veszik át az irá­nyítást. Nem lehet a régi mó­don dolgozni. Nem lehet ugyan­azzal a módszerrel kialakíta­ni a döntéseket, mert tekin­tetbe kell venni a települések közvetlen politikai érdekeit is. Budaörsön, Dabason. Nagyká- tán, Szigetszentmiklóson, stb. a térségi érdekeket szem előtt tartó testületek dolgozhatnak csak jól. Nem elég csak Nagy- káta, Szigetszentmiklós stb. gondjaival foglalkozni, törődni kell a vonzáskörzetek problé­máival is. Koordinálják a be­ruházás, a területfejlesztés, a lakossági ellátás, a munkaerő­gazdálkodás, az egészségügy, a kulturális élet főbb területeit. Ez azonban nem mond el­lent annak a törekvésnek, hogy a helyi, a községi párt- bizottságoknak is megfelelő önállósággal kell rendelkez- niök, ne az irányító pártbi­zottságok szóljanak bele min­den apró dologba. Az irányí­tók nem veszhetnek el rész­letkérdésekben. Nem az ő dolguk például beleszólni: ki legyen a községben s hentes, ki kapjon szerződéses üzletre engedélyt, vagy mikor nyis- son-zárjon egy bolt. Az állami irányítás mellé- rendeltségéről már szóltam, az első fokú hatósági szerep nö­vekedéséről is, minél több ügy intéződhessen el helyben. Ez a mellérendelt szerep azonban aláhúzza a vonzás- körzetekben érintett tanácsok újszerű kapcsolatát is. Túl a megyei irányításban való rész­vételen, ki kell alakítaniok az együttműködés formáit is. A csökkentett támogatás na­gyobb egymásrautaltságot is jelent. Az összefogás lehet csak a pillére a további mun­kának. A tanácsok pártirányí­tásában pedig döntő, szinte ki­zárólagos szerep jut a községi pártszerveknek. A politikai irányítás csak ezen a csator­nán lehet hatásos, zökkenő- mentes. A közigazgatás átszervezése új követelményeket támaszt a megyei pártbizottság vezetési stílusában. áz apparátus mun­kájában is. Végig kell gondol­nunk. hogyan szervezzük, irá­nyítsuk az új helyzetnek meg­felelően a hozzánk tartozó pártbizottságokat. Nagyon ösz­szetett feladatot jelent, hogy a megyei hivatalok, intézmé­nyek, amelyeknek irányító központjaik a fővárosban van­nak — eddig a budai járáshoz tartoztak. Ezentúl ezeknek az intézményeknek a pártirányí­tását a városi jogú nagyközsé­gi pártbizottság látja el: Bu­daörsön a megye legnagyobb városi jogú nagyközségi párt- bizottsága lesz: 7200 párttag tartozik ide. Pest megyében nem avatha­tunk új várost 1984 januárjá­ban. Budaörs, akár lakossága számát, vagy jelenlegi fejlett­ségi szintjét tekintve — vá­rományosa lehetett volna a teljes jogú városi státusnak. Viszont azt gondolom, hogy megfelelő belátással kell len­nünk. Jelenleg 12 település kapja meg az országban a vá­rosi jogot. A rádióban napon­ta halljuk az ismertetést az új városokról. Mi bízunk a fej­lődésben, nem mondunk le ar­ról, hogy egyszer új várost avassunk, arra törekszünk, ha ennek eljön az ideje, meg tud­junk felelni a követelmények­nek. Meg kell azonban említeni, hogy Pest megyében az el­múlt években két várost is avattunk: Érdet és Dunake­szit. Mindkettőnek most to­vább bővül a hatásköre. Du­nakeszi vonzáskörébe kerül Göd és Főt — Érdhez tartozik január elsejétől Diósd, Pusz- tazámor. Sóskút és Tárnok község. A Járásokban (a járási párt­bizottságokon, a Járási hivata­lokban stb.) sok kiváló ember dolgozott. Mindenkinek talál­tak megfelelő helyet? Sok-« a sértődött ember? Igaz az a megállapítás, hogy a járásokban 6ok politi­kailag, szakmailag jól felké­szült tisztségviselő dolgozott. Tekin tettel arra, hogy a párt irányított egységeinek a száma és a párttagság létszáma sem lesz kevesebb, ezért a politikai apparátusban nem számolunk létszám-megtakarítással, ha­nem bizonyos átcsoportosítást kell eszközölnünk, a Politikai Bizottság által meghatározott elvek alapján. A járási hivatalok esetében megközelítően egyharmados létszám-megtakarítással szá­molhatunk a jövőt illetően. Kerestük és legtöbb esetben meg is találtuk mindenkinek a helyét. Számunkra például gondot okozott az is, hogy sok kiváló szakember jóval az átszervezés előtt más mun­kahelyet keresett magának, s most hiányoznak, mert számí­tottunk tehetségükre. Bízom abban, hogy a lehetőségek függvényében a vonzásköz­pontok és a települések appa­rátusában nem lesz sokáig üres státus, az eltávozottak helyébe rátermett szakembe­reket találunk. Hogy sok-e a sértődött ember? Az átalaku­lás méreteihez képest kevés, de mivel kilenc járás meg­szüntetéséről van szó, a leg­gondosabb előkészítés mellett is lehet, aki másképp értékel­te önmagát, és most elégedet­len. Mindent megteszünk, hogy kinek-kinek érdeme sze­rint köszönjük meg eddigi hasznos munkáját, és gon­doskodjunk a jövőjéről. Érez­zük a felelősséget — mindez nagyfokú körültekintést igé­nyel. A jelenlegi feladataink közepette a káderek ügye elő­térben van. Akik ezzel foglal­koznak, tudniok kell, hogy amikor az emberek perspektí­váját tervezik, alakítják — a feladatok végrehajtásának ez csak a nyitánya. Húsbavágó dolog: egész munkánk sikere függ tőle. A hangulatot ne­künk kell befolyásolnunk. Sér­tett emberekkel ugyanis nehéz lenne megújulni. S ez a lényeg: a járások megszüntetése nem megszű­nés. nem elhalás, hanem meg­újulás. Köszönjük a beszélgetést. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents