Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. DECEMBER 22. CSÜTÖRTÖK Pinty! Sándor és felesége december 19-én a kiskunlac- házi nagyközségi tanács vb-titkárától, dr. Jákói Klárától átvette a Marx Károly út 7. számú ház kulcsát. Így szerepel az esemény a hivatalos iratokban, kiegészítve azzal, hogy a 204 ezer forintos vételárat a Pest megyei Tanács fizette ki az előző tulajdonosnak. A nagyközségi tanács pedig elengedte a használatbavételi díjat a tizenöt gyermekes családnak. A strucc ösztöne Akik mennek, de nem haladnak Mennyi tanulságnak keli felhalmozódnia? Elhagyott házikók Hannan költöznek Pintyiék a Marx Károly utcába? Az esemény után kerestem fel őket. A nagyközség peregi részén, ahol már a földút is véget ér, kezdődik az árterület. Bokáig érő sárban lehet csak eljutni a telekre, ahol elhagyott, kitárt ajtajú vagy éppen tető nélkül maradt kis házikók éktelenkednek. Ez a Völgysor, ahonnan az utóbbi években sorra elköltöztek a szociális kedvezménnyel lakáshoz, építési lehetőséghez jutott emberek. A most költözőkön kívül egy család él még a telepen, és másik, viszonylag jobb állapotban lévő házikón ott a cédula: eladó. A szárítókötélen nagy halom, frissen mosott ruhát lenget a szél, és jöttömre egy fiatal fiú parancsolja vissza a harciasán ugató kiskutyát Pintyi János, amikor megtudja, hogy a költözködésükről érdeklődöm, barátságosan beljebb tessékel az egy helyiségből álló házba. Megtudom, hogy a szülők éppen Budapestre utaztak vásárolni, mert új ágyneműt akarnak majd vinni a Marx Károly utcai házba. Bútorokat is vettek már, használtan, a faluban. Mint a tanács gyámügyi irataiban is szerepel, tizenheten élnek az egy helyiségből álló döngölt földpadlójú épületben. Az édesapa leszázalékolt rokkant, és jövedelmük a családi pótlékból, a gyermek- gondozási segélyből, a tanácsi szociális támogatásból, és a három felnőtt testvér keresetéből tevődik össze. — Pista, Dani és Aranka Az országgyűlés köztudottan az a fórum, amelyen legfőbb államhatalmi testületünk tagjai — a képviselők — megtárgyalják hazánk életének, előrehaladásának legfontosabb kérdéseit, meghatározzák a fejlődés irányát, törvényeket alkotnak jogainkról, kötelességeinkről. Felelősségteljes munkájukra egy-egy ülésszak előtt alaposan felkészülnek. E fölkészülést szolgálják egyebek közt a képviselők megyei csoportjainak megbeszélései, illetve a különböző parlamenti bizottságok eszmecseréi is. Kiváltképp fontosak voltak e párbeszédek a téli ülésszak előtt, amelyen a várható napirend szerint például nem kevesebbről, mint a Magyar Népköztársaság jövő évi költségvetéséről kell dönteni. A megyei csoport ülésén szűikebb hazánk céljairól és lehetőségeiről tájékozódtak képviselőink. Előkészületi munkájuk jelentőségét, megbecsülését jelzi, hogy a csoport ülésén részt vett és felszólalt az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára, Krasznai Lajos is. Mint kiemelte, igen érdekesnek és hasznosnak találta a képviselők vitáját, amelyben a legtöbb észrevétel a közgazdasági szabályzók változásaihoz fűződött. A résztvevők hamar megegyeztek: ismert korlátáink ma nem abban vannak, hogy elérhetjük-e céljainkat. dolgozik — mondja érezhető büszkeséggel János, hozzátéve, hogy idén ő is elvégzi a kisegítő iskolában az utolsó osztályt és akkor munkába áll. Díszes csillár Marika, a 14 éves kislány dajkálja apró testvéreit, akik közül a legkisebb még csecsemő, bölcsődés és óvodás korúak, totyognak körülöttük. A nagyobbak a ház előtt futká- roznak. Mindegyik gyerek rendesen öltözött, tiszta. — Sokat kell mosni rájuk — jegyzi meg Marika felnőt- tes komolysággal —, és tetszik tudni, nagyon messziről hozzuk a vizet. Ha beköltözünk a faluba, anyukáék megveszik a mosógépet és az is jó lesz, hogy a kicsiket beadjuk az óvodába. Innen az nagyon messze lenne, és sokat kell gyalogolni a sárban. Én még nem is láttam az új házat, de azt mondják, hogy gyönyörű. És ha majd ott lakunk, tévét is veszünk, olyant, mint az iskolában van. Itt nem lehetett tévézni, mert nincs villany. önkéntelenül rápillantok a díszes, sokkarú csillárra, amely körték nélkül lóg a mennyezetről. — Hát akkor ez minek? — Apuka dísznek tette fel, mert olyan nagyon szép. Körülnézek az aprócska helyiségben, ahol látszik a díszítő igyekezet. Egy polcon tarka tollú preparált nagy madár álldogál. A falon festményeket látok, esküvői fotográfiát, meg egy üzemi mulatságról készült fénykéhanem abban, hogy milyen célokat tűzhetünk magunk elé. A valóra váltás mikéntje már ránk van bízva. Nem leszünk képesek azonban célravezető stratégiát és taktikát kidolgozni, ha a szóban forgó szabályzók a jövőben is túlzott gyakorisággal módosulnak, kiváltképp év közben. Ez nem azt jelenti, hogy a mi képviselőink valamiféle kibúvót keresnek, előre. Sokkal inkább vezérli őket az a szándék, hogy megelőzzék a gazdasági élet indokolatlan bonyodalmait. Bonyodalom anélkül is akad elég, hogy magunk csinálnánk. Elég arra a vitára gondolni, amely az országgyűlés kereskedelmi bizottságának ülésén alakult ki Török István külkereskedelmi, illetve Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár tájékoztatója után. Röpködtek a kemény kérdések: nem túl sok-e a ha? A bútoripar megint leült? Menynyire érdékeltek a külkereskedelmi vállalatok a népgazdasági érdekek figyelembevételében? Mi a helyzet a párhuzamos piackeresésben, külker-----kontra önálló exportjo gú vállalatok esetében? Van-e valóban ilyen kontra? Miért ürülnek ki az üzletek negyedévenként? Nem ludas-e ebben a készletezés rendszere? A felszólalók sorában Kovács Istvánhé (Pest m„ 1. vk-) kifejtette: nem venni észre. pet. A legidősebb fiút ábrázolja, együtt a brigáddal. János arról beszél, hogy nyáron jó itt lenni, akkor kirándulók is látogatnak a völgybe, de télen nem jön senki. Szépen élnek — Ide még a postás sem jár, a faluban adja oda a levelet, ha találkozunk. Én sem jövök többet, ha elköltöztünk A faluban elsétálok a Marx Károly utca 7. számú épület előtt és alaposan megnézem. Masszív, jó karban lévő ház: két szoba, konyha, kamra és a melléképületek. Érzem, hogy a környéken, a függönyök mögül kitekintve figyelnek. Eszembe jut, amit dr. Jákói Klára mondott: „Sajnos, kétkedéssel fogadják a telepről beköltöző sokgyerekes családokat, mert attól tartanak, hogy nehezen alkalmazkodnak új környezetükhöz. Milyen mélyen élnek az emberekben az előítéletek! Alaptalan ez a félelem, mert szépen élnek, megbecsülik a jobb körülményeket”. Az előirányzottnál kisebb mértékben sikerült növelni a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményéit; 1983-ban az aszály súlyos kieséseket hozott és a korábbinál nagyobb elvonások is csökkentették a gazdaságok bevételeit, és a nyereséget. Mindezek ellenére a tsz-ek több területen is kimagaslóan dolgoztak — állapította meg a TOT elnöksége szerdai ülésén, amelyen Szabó István elnökletével az idei tapasztalatokat vitatták meg. Tanácskoztak a földvédelem és a földhasznosítás időszerű kérdéseiről is. _ Az előzetes felmérések szerint — folyóáron számolva — a tsz-ek az idén 1—2 százalékkal adtak többet, mint az elmúlt évben. A termelést hogy volna nagyobb foganatja a sok szónak, amit az ipar és a kereskedelem kapcsolatának javításáról ejtettek, hogy még mindig baj van a szerződéses fegyelemmel. Fölvetette: egyfelől helyes, hogy kirakatainkban importárukkal is találkozunk a választékbővítés céljából, de vajon jó-e az nekünk, ha devizáért vett, drága luxuscikkeket kínálnak boltjaink, miközben takarékosságot hirdetünk az élet minden területén? Elismerés illeti azt a törekvést, amely arra irányul, hogy hazánkban minden réteg kapja meg az igényeinek, pénztárcájának megfelelő árukínálatot. Ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy mélveb- ben volna ajánlatos ellenőrizni. mit hoznak be azért a devizáért a különböző kereskedelmi vállalatok. A két államtitkár aiig győzte a válaszadást. S ha nem is győzte meg minden esetben a kérdezőket a válasz, természetesen módjukban áll folytatni a párbeszédet, hiszen a kormányzat mindig a legmesszebbmenőkig rendelkezésükre áll, még akkor is. ha tisztük szerint néha úgynevezett kellemetlen dolgokról faggatóznak. A cél közös, a vita előbb-utóbb megoldáshoz vezet. Nem volt könnyű helyzetben Hetényi István pénzügyminiszter sem az országgyűlés terv- és költségvetési bizottA strucc ösztöne, áll a feleimben, mert arra a tévhit teremtette vélt ösztönre gondolunk, amire gyakran hivatkozunk a képletes beszédben; a strucc a homokba dugja a fejét veszély esetén, remélve, ha ő nem lát, akkor őt sem láthatják. S bár való igaz, a struccpolitika szóhasználatunk, ítélkezésünk régóta kedvelt kifejezése, a Struthio ca- melus, a ma élő legnagyobb madár ártatlan abban, amit ráfognak; nem dugja a homokba a fejét.. .1 Vár és panaszkodik Az élet olykor furcsa tréfákat űz, követőkre lel az, ami valójában nincsen meg a struccok csapatánál, de meglehet az emberek bizonyos csoportjainál. Mint mostanában is, némely termelőhelyen, egy- egy vállalat kisebb részlegeiben; homokba dugott fejjel várják a nehéz idők elmúltát... S az idő valóban múlik, ennyiben — de csakis eny- nyiben! — igaz az okoskodás. A baj az, hogy úgy telnek a napok, a hetek, mintha nem megalapozó ráfordításaik azonban nagyobb arányban nőttek, mint a megtermelt érték, s az eredmények, így az üzemek jövedelmei is mérséklődtek. Az elnökség tárgyalt a földvédelem és a földhasznosítás időszerű kérdéseiről. Megállapította, hogy még mindig túlságosan sok és főleg jó termőföld kerül el a mezőgazda- sági termelésből. Az ülésre előterjesztett anyag, a gondok között említi: a művelési kötelezettség előírásai ma már sok tekintetben elavultak, gyakran gazdaságtalan ágazatok fenntartására kényszerítik az üzemeket. Indokolt lenne a rendelkezések felülvizsgálata. ' ságánalk ülésén. Köztudottan itt összpontosulnak mindazok az észrevételek, amelyek a többi bizottság tárgyalásain fölmerülnek. Itt dől el, hogy az elhangzottakból mi az, aminek feltétlenül be kell kerülnie a törvényjavaslatba, amit a kormány illetékes tagja az ülésszak elé terjeszt. Több órán ót folyt a vita, mi tagadás, egyszer-kétszer eléggé élesen. És nem mindegyik kérdés érte a pénzügyminisztert. Jutott az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének, a közlekedési miniszternek, az egészségügyi tárcának, s a kulturális kormányzatnak is éppen elég. hogy csupán néhány példát említsünk. Mára — mire összeül az országgyűlés — minden egyes kérdés, javaslat célba ért, benne foglaltatik az előterjesztésben. A továbbiakról a T. Ház fog dönteni. Az elmúlt héten fölgyorsultak tehát az események. Amint arról rendre tudósítottunk. a különböző bizottságok ülésein szót kértek Pest megyei képviselők is: Antal Imre (19. vk.), dr. Cselőtci László (2. vk.), S. Hegedűs László (24. vk.), Kovács Istvánná (1. vk.), Tausz János (22. vk.). Az országgyűlés al- elnökeként részt vett az előkészítő munkákban Cservenka Ferencné (4. vk.). A bizottságok állandó tagjaival együtt ők bizonyíthatják a Pest megyei választóknak is: az országot érintő döntések vitákban születnek. Olyan vitákban, amelyekben a résztvevők tulajdonképpen helyettünk beszélnek, a mi véleményünket képviselik. Bálint Ibolya lenne semmi jelentőségük a termelésben, mintha az időtényező nem eppen napjainkoan nőtt volna fel a legfontosabb termelési hatóerők közé. Eltérő mértékben ugyan, de valamennyi termelőágazatban íőlkínálkozik a tapasztalat: a termelőegységek bizonyos csoportja — vállalatok, szövetkezetek egyaránt — még mindig ott tart, hogy a gazdálkodás szigorúpb szabályai, szabályozói miatt panaszkodik. Panaszkodik és — vár. Ami a panaszoknak azt a részét illeti, amely a szabályozók gyakori, váratlan, olykor visszamenőleges hatályú változtatásait illeti, jogosan hangzanak el. Ami viszont a várakozást illeti — a várakozást csodára, hirtelen támadt állami jószívűségre, ki tudja, mire, de bármire —, annak aligha lelhető fel elfogadható magyarázata, alapja, már csak azért sem, mert e várakozás elsősorban magát a termelőhelyet sújtja. Van abban pozitívum, hogy a korábbi időszakokhoz képest a legutóbbi két évben, s az idén eltelt eddigi időszakban is, a megye iparában a termelés növekedése kisebb mértékű, ezen belül iparcsoportok, iparágak között differenciált, hiszen a mennyiségi teljesítmények növelése csakis ott kívánatos, ahol a termék verseny- képes, megfelelő haszonnal eladható a bel- vagy a külföldi, akár mindkét piacon. A termelés mértékének csökkenése — főként a megye híradás- és vákuumtechnikai, faipari, textilipari vállalatainak egy jelentős részénél —, még inkább a jövő esztendei rendelésállomány alakulása azonban figyelmeztető jeleket is hord .magában ...! Elsősorban arra inti az érintetteket, hogy sem a termelőhelyeken, sem a nagyvállalati és felsőbb irányítás némely részterepén még nem sikerült új utat kezdeni, a régi úton pedig egyre nehezebb haladni. Tagadhatatlan, a rrtegyében levő ipartelepek döntő része számára immár harmadik esztendeje egyre meredekebb a megteendő út; az élelmiszeripari vállalatoknál például folyamatosan csökken mind a lekötött eszközökre, mind a bérköltségre vetítve az érdekeltségi eredmény, a szövetkezeti ipar legjobbjai ugyan még tartják magukat, ám a jövedelmezőségi átlag süllyedt. Ami korábban kivételnek számított, az most mind sűrűbben szabály lesz, a termelőhelyi közösségek választásra kényszerülnek ugyanis a megszokott, de egyre nehezebben járható, s a nem ismert, új, kockázatokat hordó, s csak azok vállalása fejében sikert ígérő út között. A választási lehetőség ténylegesen nem is az, rálépjenek-e az új útra — mert ha nemmel felelnek, a saját megszűnésüket, termelőként való lehetetlenné válásukat mondták ki —, hanem ennek a hogyanjára szűkül le a döntési szabadság. Határozott vonal Sokasodnak a megyében azok a tapasztalatok, amelyek azt mutatják, egyvalamire ráhagyatkozni — legyen az termék vagy technológia —, a jelenlegi bármekkora haszon reményében is, veszedelmes könnyelműség. Műszeripari, híradástechnikai cégek jutottak egyik napról a másikra nehéz helyzetbe azért, mert túlbecsülték a külföldi partnerrel létrejött, visszavásárlásokkal egybekötött kooperációk súlyát, jelentőségét mind a termelési, mind az értékesítési tervek teljesítésében, amint a kelleténél nagyobb mértékben vélték alapnak ezeket az ügyleteket a fejlesztésekhez is. Elég volt azután egy telexüzenet ahhoz, hogy mindent veszni lássanak a szárnyaló elképzelésekből, azaz saját bőrükön — és kárukon — érezzék, mit jelent a nemzetközi kereskedelemben a piaci kereslethez igazodni. Volt olyan ipari üzem ahol az árbevétel egyharmada vált kétségessé a külföldi partner áruátvételi stopja miatt, azaz bebizonyosodott, kell lennie a tarsolyban mindig valaminek, amit bármely pillanatban elővehetnek pótlásként. Ilyen — technológiai, termékbeli — tartaléka azonban a megyében kevés vállalatnak, gyáregységnek Van —, de van, mert például az Egyesült Villamos- gépgyár ceglédi gyáregysége ezen a módon tudott piacon maradni —, azaz a gazdálkodás mai gondjainak egy része a tegnapi termelői magatartásban gyökerezik. E magatartásnak ugyanis gyakori jellemzője volt a fejlesztések, a velük járó többletmunka elutasítása, halogatása. Határozott vonallal különítette el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. április 12—13-i ülése a cselekvőkész és cselekvőképes termelői magatartást azokétól, akik még mindig fölmentések, egyedi elbírálások reményének kútjánál táboroznak, vitathatatlanul —és a társadalmi érdekeltséget kifejezve — az elsőnek adva, ítélve mindenkor és mindenben az erkölcsi, anyagi támaszt. Keményebb elveken nyugvó csoportosítás ez minden korábbinál, ám szükség- szerű, ha azt akarjuk — és ezt elengedhetetlenül akarnunk kell —„ hogy a népgazdaságban fölerősödjenek a kedvező folyamatok, hogy a megyének az országos átlagot hosszú időn át meghaladóan fejlődő ipara megtarthassa — sajnos, némely tekintetben arról kell szólnunk, visszaszerezhesse — ezt a helyét. Kimutatható okok Ahhoz, hogy ez így történjen, minden termelőhely hozzájárulása nélkülözhetetlen, s ezért — azaz elsősorban nem az önérdek föl nem ismeréséért — veszélyes, messzire gyűrűző hatásokat magába, rejtő a strucc — vélt — ösztönének követése. Az a termelőhely, amely a változó követelményeknek meg nem felelően cselekszik, ahelyett, hogy múlatná feje fölül a veszélyt, gyűjti azt. S megtörténhet, annyi jön össze, hogy végül tényleg nem képesek úrrá lenni a gondokon, mert amikor — ha erőt összeszedve is — tehettek volna a veszély ellen, akkor vártak, s amikor már egész egyszerűen nem várhatnak tovább, akkor annyifelé kell kapkodni, hogy nem győzik, szellemiekkel, anyagiakkal nem bírják. Bankos szakemberek tapasztalata: a termelővállalatok pénzügyi helyzpte erőteljesen differenciálódik. Vannak, amelyek szilárdan tartják magukat, ám termelők egy csoportjánál mind láthatóbban sűrűsödnek a gondok; ott, ahol évek óta ismétlődnek a fizetési nehézségek, azoknál, akik más cégek sorát hozzák nehéz helyzetbe a szerződéses és a fizetési fegyelem alapvető elemeinek be nem tartásával. Ezeknek a gazdálkodó egységeknek a megyében csak kisebb része az, mely valóban objektív okok szerencsétlen összejátszása miatt kínlódik kátyúban. A nagyobb résznél kimutatható — és a felügyeleti. pénzügyi vizsgálatok fel is tárják — a fejlesztések elhanyagolása vagy éppen rossz iránya, tehát a stratégia hiánya. A taktikai elemek közül pedig sok olyasmire nem fordítottak figyelmet ezeken a helyeken, ami korábban másodlagosnak látszott, most azonban — a megváltozott gazdálkodási környezetben — elsődlegessé lett. A kérdés most már az, mennyi tanul- ságnalc kell felhalmozódnia ahhoz, hogy végre kikénvsze- rítse az okulást, másként fogalmazva: meddig finanszírozhatja a társadalom azokat, akik 'csak gyűitik, gvűitik a tanulságokat, de semmit sem tudnak kezdeni azokkal?! Mészáros Ottó Képviselőink hétköznapjai A döntések vitákban születnek Gál Judit Földvédelem, földhasznosítás Nőttek a ráfordítások A nap eseménye Költözködés tizenöt gyerekkel Ahová még a postás sem járt
