Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

1983. DECEMBER 18., VASÁRNAP nsr .»we i’fj Biztonságos a szerelés Uj típusú autóenelő Oj típusú autóemelő gyár­tását kezdték meg a soproni autófelszerelési vállalatnál. A konstrukció — amely 2,5 ton­nás személygépkocsik feleme­lésére alkalmas — a garázs­berendezés padozathoz rögzít­hető fém alapjához két osz­lop csatlakozik, amelyeken függőleges irányba mozgatható karok működnek, emelik föl az oszlopok közé állított ko­csit, amíg a szerelő a gépjár­mű alvázán, vagy fútóművén dolgozik. Az emelőre elektro­mos és mechanikus biztonsági berendezéseket szereltek, ame­lyek a biztonságos munka fel­tételeit garantálják. Az ügyes konstrukció megkönnyíti az alvázellenőrzést, a kerékcseré­ket és még számos egyéb, ja­vítással, karbantartással kap­csolatos munkát. Folytatják a hagyományos, kéttonnás személygépkocsik emelésére alkalmas szerkeze­tek gyártását is, ezekből az év végéig több mint másfél ezret szerelnek össze és szállí­tanak részint a hazai megren­delőknek, részint a szocialista országokba. A falu lakói is felsorakoznak Pátyon kölcsönös a bizalom Az emberek ügyes-bajos dolgaikkal leggyakrabban a lakóhelyükön levő tanácsot keresik fel. Sokan arra is hajlamosak, hogy a hivatal jó vagy rossz fogadtatása alapján általánosításokba bocsátkozzanak. Sajnos, nem mindig alaptalanul. Bizonyítja ezt az, hogy a hivatali ügyintézés bürokratikus útvesztőiben sokszor „elbotlik” az, akinek nincsen elegendő jártassága, nem eléggé ha­tározott a fellépése. A gondok sora Az alig négyezer lakosú Páty községben idén nemcsak a tanácsháza épülete szépült meg, de ezzel együtt dolgozói­nak is sikerült élő, mindenna­pi kapcsolatot kialakítania a lakossággal. Persze nem egyik napról a másikra, hanem egy hosszan tartó folyamat ered­ményeként. A budai járásnak ezen az apró, de barátságos településén akkor is bizalom­mal fordulhatnak az emberek a hivatal dolgozóihoz, ha ép­pen nincsen fogadóóra. En­nek persze nemcsak jó, de rossz oldalai is vannak. Hi­szen mi lenne akkor, ha min­denki a neki leginkább meg­felelő időben menne el 1 az ügyét intézni? — A mi községünk fejlesz­tésére sem jut több pénz, mint a járásban vagy a megyében másutt — mondja Gazsi Ist­ván tanácselnök. — Gondjaink is vannak szép számmal. Az például, hogy nincs vezetékes vízhálózatunk, az emberes kénytelenek az ásott kutak nitrátos vizét fogyasztani. In­tézményeink műszaki állapota is sok fejfájást okoz szá­munkra, fel kellene újítani a művelődési házunkat, az egészségházat. Sokfelé gyalog­járdák kellenének, másutt a villanyhálózatot lenne fontos bővíteni. S ez még nem min­den, csak a lényegeseket emlí­tettem, amelyeket az itt élő emberek is szorgalmaznak. Közel a főváros A tanácselnökről faluszerte az a hír járja, hogy semmit sem ígér biztosra, de azért amit lehet, azt elintézi, kihar­colja az embereknek. Talán a bizalom is ebből fakad. No, meg az sem lehet mellékes, hogy egy-egy feladathoz meg­győző érvekkel tudja felsora­koztatni a falubelieket. — Pátyon zömmel jómódú emberek élnek. Barátságosan fogadják az idegeneket. Ko­rábban ez nem volt jellemző, talán, mert a falu kiesik a forgalomból, zártabb közössé­get alkotott. A főváros, amely alig több, mint húsz kilomé­terre van tőlünk, sok ember­nek ad állandó munkalehető­séget. Akik nem Budapestre ingáznak naponta, azok első­sorban a 2sámbéki medence Termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Nálunk szinte semmiféle ipari üzem sincsen, de ennek hiányát eddig nem is nagyon éreztük, mivel a település mezőgazdasági jellegű — fej­tegeti a tanácselnök. Az embereknek, akár a napi Ingázás vagy az utazgatások révén, kitekintésük van a vi­lágra. Nem csoda, hogy igé­nyeik is megnövekedtek. Gyakran éri szó a tanácsi fó­rumokon a helyi kereskedelmi ellátást. — Kétségtelen, hogy vannak hiányosságok. Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy bolt­jaink elavultak, nem rendel­keznek megfelelő raktárral. ahol a jelenleginél nagyobb készleteket halmozhatnak fel. Magyarázatul szolgál az is, hogy jelenleg a községben csaknem ezer hétvégi-házas te­lek van. így aztán nyaranta korábban elfogy a boltokból a tej, a kenyér, s ez időnként feszültségeket okoz. Gondjain­kat csak növelte az, hogy ősz­szel az áfész-bolt bezárt, s egyelőre bizonytalan, hogy mi­kor nyitják meg ismét az ille­tékesek. Eredmények/ remények Pátyon persze nemcsak meg­oldásra váró feladatok, ered­mények is vannak. A helyiek hajlandók arra, hogy szűkebb lakóhelyük gyarapodásából, szépítéséből önkéntesen is ki­vegyék a részüket. S ez nem formális dolog, őszintén tud­nak örülni annak, ha valamit közös erővel sikerül megolda­ni. Ilyen volt négy évvel ez­előtt az új általános iskola épí­tése is. Először csak a nyolc tanterem készült el, a követ­kező évben a konyha és az ét­kező, majd a tornaterem, vé­gül egy — a környéken párját ritkító — modern tornakert, amelyre joggal lehetnek büsz­kék a pátyiak. Ma már nincs bölcsődei és óvodai gond sem. A mindenkit érintő ivóvíz­probléma is megoldódik — re­mélhetőleg nemsokára. Bár erről egyelőre csak óvatosan nyilatkozik a tanácselnök, sza­vaiból kiderül, hogy a hetedik ötéves terv első felében ebben a kérdésben is kedvező meg­oldás születik. Csitári János Osdftk szép h&fyet választoltak 2. Az igények itt többe kerülnek Kóspallag község lakosságának népessége az 1980-as népszámláláskor 870 volt, azóta ez a szám csökkent, pe­dig korábban az 1260-at is elérte. Furcsa ellentmondás­nak tűnik, hogy diplomások térnek haza, vagy teleped­nek ide más vidékekről, hirtelenében 20—30 felsőfokú végzettséggel rendelkező embert tudnak összeszámolni, míg mások igyekeznek forgalmasabb útvonalak mellé települni. Mi vonz és mi csábít el? Az utolsó vonat A riport első részében a már említetteken kívül hetenként kétszer tartanak íilmelőadást a művelődési házban. Tánc­szakkörnek nevezik a helyi kis együttest, amely szintén leköt nehány fiatalt. Vác, Verőcema­ros és Budapest jön számítás­ba olykor nagyobb műsorok megtekintésére, bár itt egy kicsit komplikálja a helyzetet az, hogy az utolsó autóbusz este tíz óra harmincöt perckor indul a verőcemaros-felsői, azaz ahogy még néhány évig le kell írnunk; kismarosi állo­másról. Ezért aztán Budapest­ről legkésőbb este fél tízkor kell elindulnia a kóspallagi embernek, ha otthon akar aludni. Ezekből a tényekből az is következik, hogy itt részben lehetne még nagyobb a helyi szórakozási-művelődési válasz­ték, s ez elsősorban azon mú­lik, hogy a nagytermet télen, a főidényben megfelelően be tudják fűteni. No, és még né­hány olyan feltételen, mint amilyen például a klubkönyv­táros viszonylag kisebb opera­tív elfoglaltsága. Könyvet lel­tározni, adminisztrálni, kölcsö­nözni, eseményeket és műve­lődési folyamatokat szervezni, a gondnoki munka szintjéig terjedő dologi ügyekkel fog­lalatoskodni ugyanis egy ki­csit sok egy embernek. így ennek a társadalmi élet látja a kárát. Másrészt láthatjuk, hogy itt az igényes életforma többe kerül, mint máshol, s ezt csak a hallatlan szorgalmú, főleg közép korosztály sok munkájával lehet ellensúlyoz­ni. Főleg a bogyós gyümölcsök termelése emeli itt a főállású munkakörön kívüli jövedel­met. Állattenyésztéssel több­nyire csak olyan mértékig fog­lalják el magukat az embe­rek, amennyi a család ellátá­sához kell. Feltehető, hogy a jövő generáció, azok a felső tagozatos általános iskolások, akik a székhelyközség iskolá­jába buszoznak naponta, a kö­zeljövőben még nagyobb igé­nyeket támasztanak majd a kulturális szféra iránt. Velük kapcsolatban most csak az a szülők bánata, hogy nem külön buszon, hanem a menetrend- szerű járaton zötykölődnek haza este öt óra tájban, s az bizony elég zsúfolt. Friss leve­gőre éhesen szabadulnak ki a bádogketrecből a napköziben töltött idő után. A levegő és a nyugalom egyébként szintén VASÁRNAPI GONDÓLATOK SAKKPARTI A déli verőfényben felszáll a köd. Előmerészkednek a kisgyermekes anyák; beszélgetnek a városligeti sé­tányon. A nagyobbacska lurkók labdáznak, önfeledt gondtalansággal fogócskaznak. Jókedvű zsivaj tölti be a parkot. Megfontolt léptekkel érkezik az éltesebb kor­osztály is. Nyugdíjasok. Gondosan párnát terítenek a kő­padra, miután lesöprik a havat, hogy meg ne fázzanak. S ettől minden olyan otthonossá válik. Attól is, hogy nagy karéjban veszik körül az ultizókat, sakkozókat a hallga­tásra ítélt kibicek. Amikor vége egy játszmának, akkor jön meg a hangjuk, hogy így kellett volna, hogy úgy kel­lett volna, nem a tök felsőt kijátszani, hanem előbb a zöld ászt, akkor megvan a piros ulti, s ha a szivarozó bácsi előbb rosál, nem kap váratlan mattot. Mindezt olyan magabiztosan, élénk vita közepette tárgyalják, mintha ENSZ-közgyűlést nyitnának itt a Vá­rosliget táskarádiótól, autóbuszmorajtól, gyermekkacaj­tól neszező csendjében. Valóban, van ennél fontosabb hely, központibb világegyetem, mint e hunyócskázó hat­évesek, takarót igazító anyák, szenvedélyesen sakkozó öregek lazán összetartó, kedves társasága? Bizony nincs, ők most itt együtt a béke, a harmónia nagy családját alkotják, jó ajánlást téve a jövőre e városligeti Bizton­sági Tanács ülésen, ahol nincs robbantás, nincs eszkalá­ció, csak valami hallatlan szenvedéllyel felparázsló vita arról, hogy mégsem a bástyát kellett volna d 6-ra húzni, mert így sötét vezér azonnal támadható és a harmadik lépésben a királyszárny ki nem védhető nyomás alá ke­rül. Ha azonban ló lép, akkor világos kerül hátrányba, mert a gyalogok eléggé szétziláltak, s végül egy futó­csere után középen út nyílik az offenzívára, előre. Ez a megoldás. Losonci Miklós sok embert tart meg itt, külö­nösen a helyi születésűek ria- doznak a zajtól, a poros, füs­tös levegőtől, ami odalent fo­gadja őket. Kristályvíz Nézzük a másik fontos ága­zatot, a szolgáltatásokat. A helybeli sportélet dolgait egy­szer egy nagyon elegáns eszp­resszóban tárgyaltuk meg. — Akár most is mehetünk — ajánlják. — Köszönöm. Inkább nézzük tovább. Fodrászuk van-e? —■ Van. Férfiak és nők szá­mára egyaránt. — Hát cipész? — Az is. Nyugdíjas. Az utánpótlás viszont nem ártana. . — S ha elromlik otthon a villany, a vízvezeték? — Nem gond. Különben az ÉDÁSZ-nak több munkatársa él a faluban. — Gyógyszertár. — Az orvosi rendelőben bármilyen gyógyszert meg le­het kapni a nővértől, aki mel­lékállásban látja el ezt a fel­adatot. A húsbolt kedden és csü­törtökön tart nyitva, ám hoz­záteszik; A hentes is nyugdí­jas, tehát ismét az utánpótlás­ra gondolunk. Az alapellátást segíti a Forfa-épületből kiala­kított, mutatós ABC-áruház és a zöldséges szaküzlet, bár itt többen megjegyzik; a lebontott régi tanácsházából jobb ellátó központot lehetett volna kiala­kítani. — Van a községben bölcső­de? — Korszerű, szép óvoda igen, vagy negyven gyerek számára. — A bölcsőde nem is nagyon hiányzik — szól közbe Grcdey Irén, mert az'évi születés nem több 15-nél, s a kismamák gyes-en maradnak. Türelem Megmutatták nekem a gyö­nyörű egészségházat, amely sok-sok társadalmi munka em lékét is szimbolizálja, s ahol az orvos hetenként háromszor rendel. Az előtérben ott ta­láltam azokat a kristályvizes palackokat, melyeket a DMRVV küld díjmentesen egy évig az újszülötteknek. Az ásott kutak vize ugyanis erő­sen nitráttartalmú. Régebbi ügy ez. melyet most az idei aszály is tetőzött. A szépen felszerelt fürdőszobákban hiá ba nyitogatják a csapokat. A kialakult szokások szerint ciszternákba vezetik az eső­vizet, speciális szűrőn át tisz­títják. Az idén viszont drága pénzért szállítják más közsé­gekből, mert nem volt mit összegyűjteni. Ennek az áldat­lan állapotnak vet majd véget a vízvezeték kiépítése. A tár­sulás szervezése meg is kezdő­dött, s alig akadt kivétel, aki ne írta volna alá, hogy vállal­ja a kiadásokat. A türelmetlen kérdés ebben a helyzetben csak az; hogy mikorra ér ide a vezeték ? A DMRVV illetékeseihez ér­kezett megrendelések szerint jövőre még csak Királyrétig építik ki, s mire felér a falu­ba, biztosan eltelik néhány év Nehezebb feltételek között mégis magas nívójú életforma alakult itt ki, megteremtőit csak a tisztelet illeti, minden felületes ítélkező csak önma­gát minősítheti negatív előjel­lel. Kovács T. István Dabas gyomra Yevcszrcs elkészül Mióta többemeletes lakóte­lepi otthonok épülnek Daba- son egyre sürgetőbb az igény, hogy legyen vásárcsarnok, ahol azok is beszerezhetik naponta a friss árut, akiknek a kertjé­ben nem terem zöldség, gyü­mölcs. Amikor a tervek ké­szültek. már az volt az elgon­dolás: az új létesítmény le­gyen alkalmas az egész kör­nyék kulturált kiszolgálására. Milyen lesz hát Dabas gyom­ra, a vásárcsarnok? Az alapterülete 483 négyzet- méter és tizenkét üzlet kap benne helyet. A kivitelezés költsége hárommillió forint, és már eddig iS sok társadalmi munka segítette, hogy ne lép­jék túl a tervezett kereteket. Az alapozást az Agroép készí­tette, a Mezőváz pedig októ- ben végére felállította a váz- szerkezetet. Jelenleg falaznak és a nyílászárókat állítják be. A tervek szerint jövő év ta­vaszán nyitják meg a vásár- csarnokot, ahol az árusításra három-öt évre szóló bérletet lehet váltani. Az eladók között lesznek a környék termelőszövetkezetei. Természetesen nemcsak gyü­mölcsöt, zöldségfélét kínálnak majd, hanem például a Her- nádon nevelt csirkéket, és kü­lönféle húskészítményeket is. A Sütőipari Vállalat 52-es üze­me ugyancsak él a lehetőség­gel. A település központjában épülő vásárcsarnoknak nem­csak a háziasszonyok örülnek, hanem azok a kistermelők is. akik ily módon piacot talál­nak terméküknek. ¥gfsi bőven a vegyesboltban Ment keli ám miiid@!iért utazni Szcntlőrinckáta az a falu, amely szinte belclóg a Jászságba. A megye térképén jól látszik, mint ahogy az is első pillantásra nyilvánvaló lehet, hogy Lőrincká- ta igen csak távol van minden nagyobb településtől, üz­lettől, áruháztól. Márpedig amióta az utazási költségek megemelkedtek, nem mindegy, hány forintos autóbusz­vagy vonatjegy emeli a megvásárolt ruhanemű, vagy karácsonyi ajándék árát. örül a vasviilának — Ügy gondolom, hogy a mi falunk az átlagnál jobb helyzetben van, ha a bolthá­lózat alapján hasonlítjuk ösz- sze, más községgel — mondja Urbán Ferenc, a tanács vb- titkára. — Három élelmiszer- üzletünk működik, nagyon jól felszerelt a gazdaboltunk. Két húsbolt is van a községben, az egyiket a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet üzemelteti, a másikat az áfész. A Kertész vendéglőben naponta kétszáz menü fogy, van egy maszek büfénk és pékünk is. S vajon hogyan vélekedik az ellátásról a vásárló? Hi­szen a sok üzlet mit sem ér, ha üresek a polcok. A gazdabolt verandája alatt idős férfi várakozik. A de­cemberi fagyban ugyan üres a fedett terasz, de nyáron bizonyára az eladótér alapte­rületét növeli. Benedek Lász­ló üzletvezető az ebédszünet befejeztével kinyitja a boltot. A vevő svéd fűrészlapot ke­res és vasvillát: — Tudom, hogy általános hiánycikk ez az importáru — mondja Turza János, s úgy tűnik, nem is bosszús túlságo­san, hogy nincs svéd fűrész­lap. Inkább annak örül, amit kapott; a vasvillának. — Jó kis bolt ez. Azt tart a László — mutat a vezetőre —, ami nekünk, fóliásoknak, minden­nap szükséges. Nagyon ritkán kell Nagykátára vagy Jászbe­rénybe utaznunk. Én nem is szoktam menni, mert sok­szor hiába fáradtam. Ami ott kapható, az mindig van ná­lunk is. A kis bolt minden négyzet- méterét kihasználják raktáro­zásra. Az ablak alatt a leg­korszerűbb villanytűzhelyek, kerékpárok sorakoznak. — Kelendőek ezek a nagy­értékű áruk is? — kérdezem hitetlenkedve. — Különben nem tartanám — válaszol Benedek László. — Ha kétszer ennyi tűzhelyet kaptam volna, az sem marad a nyakamon. A lakodalmakba a fél falu nálunk vásárolja a nászajándékokat. Megszokták a vásárlók és egyre inkább igénylik a tartós fogyasztási cikkeket. Kényelmesebben és főleg olcsóbban vehetik meg, amire szükségük van, hiszen megtakarítják az utazási és a fuvarköltséget. Az utánajárásra rámegy a boltvezető valamennyi hétfői szabadnapja, hiszen szinte mindent egymaga szerez be, közvetlen kapcsolatban áll a nagykereskedelmi vállalatok­kal­Ké.T/elir.esea, helyben — Naponta változnak ,az igények errefelé. A fóliaker­tészetek számára egyre újabb vegyszereket és anyagokat dobnak piacra. A vevők el­várják, hogy ezeket a dolgo­kat mi is tartsuk. így va­gyunk most a Kafuna nevű műtrágyával. Ezt tavaly még nem vette a kutya se, de hogy újabban reklámozzák, nem tudok belőle eleget ren­delni. Fiatalasszony érkezik, vi­rágcserepet keres. — Amióta a Benedek há­zaspár .viszi, a boltot, nagyon kevesen járnak más faluba, városba vásárolni, Ez meg­könnyíti az életünket. A kis község főterén talál­ható a Nagykáta és Vidéke Afész 92-es számú iparcikk­boltja, amely valójában ha­misítatlan falusi vegyesbolt. Jobbra található az élelmi­szerrészleg. A pult rövid, a polcok kicsik, a hűtő is csak akkora, mint egy kisebb cuk­rászdában, a választék még­sem szegényes. Többféle fel­vágott, sajtok, sütemények sorakoznak egymás mellett. A szemben lévő pultnál kaphat a vásárló műanyag­árut, iparcikkeket. A középső, legnagyobb elárusítóhelyen rövidáru található a gombtól a pulóveren át, egészen a függönyig. Példa is lehet — Igazi szatócsbolt, ugye? — kérdezi Rada Jánosné üz­letvezető, majd hozzáteszi: — Alig kétezer lakosú ez a köz­ség. Nagyobb bolt itt nem élne meg. Igyekszünk a ruhá­zati árukból olyan választékot tartani, hogy ne kelljen egy harisnyáért, zokniért vagy cipzárért is Nagykátára utazni. — Vagy Jászberénybe — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalasszony. — Én pél­dául kordnadrágot kerestem a gyereknek. Hallottam, hogy Bcrényben kapható. Inkább odautazom, mint bizonytalan­ra Nagykátára. — Gesztenyepüré van? — kérdezi egy néni az üzletve­zetőt. — Kiderült, hogy a fi­nom csemege csak másnap érkezik. — Itt lakom a szomszéd házban, mindig itt vásárolok — mondja Gömöri Józsefné — Még a karácsonyi ajándé­kot is ebben a boltban ve­szem. Akad miből válogatni. Ép­pen a Centriköttől vásárolt fehérneműt rakják a polcok­ra. Az alatt a negyed óra alatt amíg beszélgefünk, több szép pizsama és hálóing talál gaz­dára. Lehet, hogy Szentlőrincká- tán valóban jobb a helyzet az átlagosnál. Példájuk azonban bizonyítja, hogy az apró, min­dentől távol eső falvakban is lehet megfelelő kínálatot nyújtani. Móza Katalin i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents