Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
1983. DECEMBER 18., VASÁRNAP 3 *&£úítm (Folytatás az 1. oldalról) elég volt az összetett csapat' verseny megnyeréséhez is, így a Pest megyei Rendőr-főkapitányság csapata, Hegyest Lászlóné, Somogyiné Bereuest Gabriella, Simon Mihály lett az első a csapatversenyben. Simon Mihály így átvehette lapunk főszerkesztő-helyettesétől, Mészáros Jánostól a Pest megyei Hírlap vándorserlegét, ami a legjobb csapatnak járt, és az ugyancsak lapunk által felajánlott kupát, amely a legjobb vezetőnek ítéltetett. A pályákat birtokba vették a nézők, akik — s ilyen még sohasem volt — a rendőrség gépkocsijain végigmehettek a versenyútvonalakon. Kipróbálhatták vezetéstechnikai felkészültségüket és legtöbbjük bi- . . ■ . . zony úgy szállt ki a kocsiból, ér a vetélkedő. A háttérben Papp “°§y elismeréssel adózott hl- jános. batlanul végzett pilotakolléNincs vesztes, csak nyertes van at- Sfcfer Ferjáncz Attila, rallye-bajnok, indítói szerepkörben gáinak. Természetesen a közönség körében ez a próba volt a legnépszerűbb. A képviselő kétkÖBicpiai Bir&dalsna kétszáziiysz hektár ötven darab szendvicset elkészíteni nem kis munka. Éppen ennek jutott a végére Pálinkás Istvánná, amikor odaértünk. Reggeli elfoglaltságnak szánta, afféle bemelegítésnek, mielőtt hozzáfog valóságos napi teendőihez a túrái Magyar—Kubai Barátság Tsz-ben. Hogy ez meg miféle bemelegítés? Nos, nem rendszeres. Ez alkalommal azért volt rá szükség, mert Pálinkás Istvánná — az iskolai szülői munkaközösségben vállalt, tiszte szerint —, teadél- utárrt • rendezett aznapra, s a szóban forgó szendvicsekkel szándékozott megkínálni a gyerekeket, a tea mellé, amit — alig' húsz litert —, segítőtársai főztek meg.-a Szendvicsügyben is volt segítség — teszi hozzá az igazság kedvéért Pálinkásné —, a tsz-ből két kolleganőm beszállt, hogy hamarabb készen ■ legyek. Tavasztól észig S ha már a közreműködőknél tartunk, jegyezzük meg: igencsak szükség van rájuk Pálinkásné mindennapjaiban. Kezdjük rögtön a családnál. — A férjem, a kislányom s mindannyiunk őrangyala, a nagymama, már hozzászoktak, hogy elég sok társadalmi funkcióm van, amellett, hogy országgyűlési képviselő vagyok. A szövetkezetben már régen megválasztottak az ellenőrző bizottság, a nőbizottság tagjának, legújabban pedig a szociális-kulturális és sportbizottság elnökének. A munkám mellett- nem is tudnék mindezeknek eleget tenni, ha a családom nem segítene naponta a bevásárlásban, a háztartási teendők elvégzésében. Ha tehát van valami érdemem, az nem kizárólag az enyém, hanem az övéké is. — Hallom, hogy a kislánya valahonnan örökölte a köz- életiséget. Igaz ez? — Ez bizony igaz. Most ötödikes, de máris van vagy öt különböző megbízatása az osztályban, az úttörőcsapatban. Hogy honnan veszi ehhez az indíttatást? Lehet találgatni... Családi vonás a nyüzsgés, Pálinkásnét — vagy más néven, a korábbin Varga Marikát, szinte kivétel nélkül mindenki !smeri Túrán. A termelőszövetkezetnek 1964 óta tagja. A kertészetben kezdte a munkát, s nem lett hűtlen az ágazathoz a mai napig sem. Megmaradt a gyümölcsfák között. Brigádvezető társával és az ágazatveze- tővel hármasban kormányozzák viruló birodalmukat, a kétszázhúsz hektárnyi gyümölcsöst. Termelnek almát, körtét, meggyet, cseresznyét, őszibarackot. sárgabarackot, szőlőt. Munkájuk tehát megfelelően változatos, kora tavasztól késő őszig. Általában hyolcvanan kezdenek metszeni. amikor annak jön el az ideje, aztán a szezonmunkák, üt *% ; f-. t V 4 a szüret napjaiban vannak vagy százötvenen is, rendszeres az alkalmi mukaerő a gyümölcsösben. Kora tavasztól késő őszig a fák közt? Nem a legideálisabb munkakör egy ország- gyűlési képviselő számára, ha azt nézzük, mennyi elintéznivalója akad. A munkaidő itt ugyanis nem nyolc óra, mint az irodában vagy a gyári műszakban. Sokszor gumicsizmában, fejkendőben kell beugrani a kocsiba és elszaladni valamelyik tanácshoz, valamelyik pártbizottsághoz, megérdeklődni valamit, ellenőrizni egy-egy információt, amivel munika közben megkeresték. Néha bizony ez igen kényelmetlen. Még mindig van ugyanis olyan ember, aki a rangot, a megsüvegelni méltó tisztességet csak a ruhában látja. A képviselő legyen nyakkendős vagy, ha már asszony, húzzon legalább szoknyát meg magas sarkú cipőt, adjon magárai Hát ez az, amire Pálinkásnénak az esztendő legnagyobb részében aligha jut ideje. S talán ezért van az, hogy esetenként kevesebb hivatali segítséghez jut, mint amennyire szüksége volna. Jól gondolom? — Ha azt kérdezné, milyen a kapcsolatom a választókerületem vezetőivel, azt felelném: jó. De a dolog nem ilyen egyszerű. Valóban megnehezíti számomra az idejében történő, megfelelő tájékozódást az a tény, hogy telefontól, telexgéptől, magyarán lakott településtől távol töltöm a napjaimat a tavaszi, nyári munkák idején. Mire bejövök, este van. Napközben bonyolult eljutni bárhová, naplemente után meg már hivatalos helyre hiába is kopogtatnék. Jó volna, ha többször keresnének föl — az átlag választópolgárokhoz hasonlóan — azok is, akikkel szükség lenne az év minden szakában rendszeres eszmecserére, éppen a választópolgárok érdekében. De tisztában vagyok vele, hogy akármelyikünknek van dolga bőven, több terhet már nem lehet rakni senkire, büntetlenül. A kapcsolataim valóban jók, az előbbiek ebből nem vonnak le semmit. Választókerületemben öt tanács van, nyolc községgel. Mindegyikben megfordulok rendszeresen. Ügy osztom be a munkámat, hogy a nagyobb utánajárást igénylő dolgokat ilyenkor, ősztől tavaszig intézem el, amikor nem vagyok úgy befogva a brigádvezetői teendőimmel. Eddig bevált a módszerem. Nyolc községben A nyolc település: Túra, Galgahéviz, Hévizgyörk, Bag, Zsámbok, Vácszentlászló, Val- kó, Dány. És sok-sok ember, megannyi gonddal. Galgahé- vizen például — ahol legutóbb volt tanácsülésen a képviselő — azért fő leginkább a tanácstagok feje, hogy megtalálják a legoptimálisabb megoldást a szemétszállítás megszervezésére. De aggasztó az utak állapota is, a vízbekötésről már nem is beszpjve. Bagón a lakosság anyagi hozzájárulásával, társadalmi munkával elérték, hogy szinte mindegyik utca szilárd burkolatot kapott. Példájuk nyomán Galgahévizen is megvan már a kő, a tanácsülés jóváhagyta a hozzájárulás mértékét, a munka van hátra, s az sem kevés. A Vácszentlászló— Zsámbok közti — minisztériumi kezelésben levő — utat kellene nagyon rendbehozni, ez is ott van örökké a képviselő asztalán, az utóbbi időben minden fogadónapján. És joggal viszik elé a választópolgárok. Csakis,az a bökkenő, hogy pénzt ő sem tud előteremteni. *— Itthon, Túrán is van mivel nyűglődnünk. A melegvízforrásunk olyan kitűnő, híres fürdőhellyé is válhatnánk, ha megoldhatnánk végre a vízkőlerakódás problémáját. Most van egy újabb szer, mint hallom, ez talán hosszabb távra megakadályozza a kövesedéit, örülünk viszont annak, hogy új helye épül a takarékszövetkezetnek, lesz éttermünk is, modern és tágas, de legjobban az új iskolát várjuk, amelynek építését — négy tanteremmel — jövőre elkezdhetjük. Tornateremre is telik, jelenleg úgy tűnik, ezt nem kell hát tovább nélkülözniük a túrái diákoknak. Közös erőve! S szomorú társítás, de épp a testnevelés kapcsán jutott eszébe Pálinkásnénak, hogy van egy olyan témája, amelyben képviselőtársától, dr. Vámos Mariettától kért segítséget. mivel ő tagja a parlament szociális- és egészségügyi bizottságának. — Egy mozgáskorlátozott kisfiú szülei kerestek meg, végső keserűségükben. Annvi feté jártak már gyermekük érdekében, annyi jóakaratú emberre találtak, hogy sikerült levelezésbe bocsátkozni szovjet orvosokkal, akik megvizsgálnák a kisfiút, ha' kivinnék őt hozzájuk. Ehhez azonban bonyolult engedélyezésre van szükség. Képviselő- társammal összedugjuk a fejünket, s nagyon remélem, ködösen megtaláljuk a megoldáshoz vezető utat, az illetékesek közreműködésével. Bálint Ibolya Amíg a soros versenyző a pályán csúszkál, vetély társai a háttérben figyelnek Erdősi Agnes felvételei A jó hangulatú vetélkedő dr. Budai János zárszavával ért véget. Az elnökhelyettes hangsúlyozta, hogy ezen a vetélkedősorozaton csak győztesek vannak, hiszen mindenki gyarapodott tudásban, és nyert a megye is, hiszen hetvenezer ember járja az utakat, akik a versenysorozaton a kulturáltabb közlekedés mellett voksoltak. Roóz Péter ^■A hét híre—— TÁLALÁSOK Q Megtartotta közgyűlését a Magyar Politikatudományi Társaság. O A Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének központi vezetősége az iparcsoport jelenét és feladatait vitatta meg. O Lezajlott a X. országos restaurátorkonferencia. O A Szervezési és \ fizetési Tudományos Társaságban az újítási, találmányi tevékenység helyzetét tekintették át. O A hét híre az is, hogy a Fogyasztók CS'szágos Tanácsa az élelmiszer- kiszolgálás és a fogyasztói érdekvédelem kapcsolatát elemezte. Régen volt, talán igaz sem volt... Igaz volt! A mai értelemben vett élelmiszerkereskedők — beletartoztak a hentesek, a mészárosok, a pékek is — szentendrei céhének 18. századbeli szabályzata úgy rendelkezett, hogy azt a személyt, akit harmadszorra kapnak rajta a vevők megkárosításán, a Duna közepére irányított bárkáról a vízbe kell lökni... Volt-e ilyen, s kiúszott-e, avagy ott veszett, nem tudni, föltételezhető azonban, hogyha kellett regula, akkor regulázandók sem csak szökőévenként akadtak, hanem gyakrabban. Persze, igaz, múlt századok kereskedőinek pultja előtt nem tolongtak úgy a vásárlók, mint napjaink boltjaiban, hiszen az 1881. évi népélelmezési statisztika szerint egy főre számítva cukorból 2.8, édességekből 0,1 kiló, sörből 3.4 liter fogyott, míg száz esztendő elteltével egy lakos cukorból 25,8, édességekből 6,4 kilót kebelezett be, sörből 89,2 litert eresztett le a torkán. Nem szabad tehát azonosítani a régmúlt szatócsboltjának légkörét a mai ABC- áruházéval, az akkori üzlet liszt—cukor—só—gyufa—petróleum árusorral jellemezhető kínálatát a mai állapotokkal, amikor az élelmiszer-kereskedelemben harmincezer termékféle alkotja a választékot, még akkor is ennyi, ha belőle a vevő — döntően nem a maga hibájából — csupán töredéknyit ismer, vásárol, használ. Hihetnénk, mint sok másban, az élelmiszerkereskedelemben is a körzetközpontnak számító települések állnak élen, ám azt a furcsaságot láthatjuk például — azt a lát* szatfurcsaságot —, hogy Dobáson kisebb húszmillió forinttal a forgalom, mint Gyá- lon, Ráckevén csak fele a szi- getszentmiklósinak. A magyarázat ott lelhető, hogy az élelmiszervásárlás alakulását nagyban befolyásolja a település jellege, lakóinak foglalkoztatás szerinti megoszlása, s legkevésbé hat közigazgatási rangja. Amint az is csupán látszat, hogy az ún. nagy boltok megoldják az élelmiszerforgalmazás valamennyi gondját, mert éppen mostanában bizonyosodott be: a kis bolt is életképes, sőt, a vevők örömére szolgál, csak éppen nem kell terhelni olyan kötöttségekkel, költségekkel, amelyek a nagy üzletek esetében szinte elkerülhetetlenek. A megyében az állami és s szövetkezeti kereskedelem jelenleg több mint 1550 élelmiszerüzletet tart nyitva, aa itt dolgozók száma túlhaladja az öt és fél ezret, átm rendkívül változó, eltérő feltételek között látják el feladataikat, vannak „szuper” ABC-áruhá- zak, s olyan boltocskák is, melyekre — lévén magánházban, bérleményként — évtizedek óta a meszelésen kívül nem jutott több ... Ami persze a vevőt aligha érdekli. Ö a pénzéért azt akarja kapni, ami jár érte, s jogosan várja el ezt. Akkor is jogosan, ha egy-egy négyzetméternyi eladóterületen évi 124—128 ezer forintos forgalmat kell lebonyolítani -ahhoz, hogy az üzlet tartani tudja magát az eltervezettekhez, s ezért, ezért is, hogy olykor a terv a vevő elé tolakszik, nem a vevő látszik fontosnak, hanem a terv, aminek a teljesítéséhez a vásárló pusztán eszköz. Csalafintaságok tömegét ismerik a kereskedők arra, miként lehet a vevőnek úgy tálalni valamilyen élelmiszert, hogy azt kívánatosnak érezze: megvegye. E csalafintaságok egy része tisztes 'fogás, más része ártatlan, a harmadik viszont tiltott, tilos, mégis gyakorolt. Ez utóbbi tálalások azok, melyek méltatlankodást keltenek, olykor felháborodást okoznak, amint a legszebb,. a leggazdagabb választékot kínáló üzletben is néhány morc eladó kálváriává teheti a vásárlást. Erkölcsi, anyagi alapok egyaránt kellenek tehát ahhoz, hogy a vevő vevőnek érezhesse magát az élelmiszer- boltban, s nem csak a kereskedelem, hanem az ipar részéről szintén kellene, kell ez az erkölcsi, anyagi alap, hiszen nem ritka eset: a gyárilag csomagolt élelmiszerek — ahogy szakszerűen jelölik — súlyhiányosak ...! Ezerféle módja van a vevőt, bosszantó tálalásoknak; ezerféle módja lelhető a vevőt tisztelőknek. Miért, hogy vannak, akik mégis inkább az előbbieket választják?! Mészáros Ötté Őrizzük az emlékeket A z előttünk álló felada- ** tok megoldásához nélkülözhetetlen feltétel a történelem igaz ismerete, tanulságainak hasznosítása, a marxista történelemszemlélet erősítése. Ennek szellemében dolgoznak a megyében a több mint egy évtizede megalakult munkásmozgalmi hagyományokat ápoló bizottságok. Létrehozásukkal az volt a célunk, hogy megyénk gazdag munkásmozgalmi hagyományait, résztvevőit felkutassuk. emléküket megörökítsük és minél szélesebb körben — különösen az ifjúság számára — ismertté tegyük. Bizottságaink nagyon sokrétű munkát végeztek, s végeznek ma is. Tevékenységükben kiemelt fontosságú a visszaemlékezések gyűjtése. A visszaemlékezések — mivel az események szemtanúi, cselekvő részesei mondják el — számtalan olyan adatot tartalmaznak, amelyet más dokumentumok nem őriznek. Kiegészítik a történelmi kutatások forrásanyagát, a munkásmozgalom egyes eseményeinek hátterét megvilágító részletek kerülnek birtokunkba. Archívumunk — elsősorban a járási-városi munkabizottságok gyűjtésének eredményeként — több száz visszaemlékezést őriz. A megye múltjának több — eddig ismeretlen — mozzanata, sok, a jövőért önként vállalt küzdelmes életút tárul fel e gazdag anyagban. Egyikben az 1919-es harcokra emlékezik egy nagykőrösi vöröskatona. mások a szakszervezetekben, a Szociáldemokrata Pártban végzett munkájukról, a Vörös Segély-gyűjtésről. rövlavter- jesztésről, az illegális Kommunista Pártba való belépésükről és az ott folytatott tevékenységükről szólnak. Megtudhatjuk, hogyan őrizték meg Nagymaroson a századelőn alakult „Épi- tőmunkások Szakszervezetének Nagymarosi Csoportja’’ zászlóját a helyi csoport betiltása után is. Más visszaemlékezés már a fel- szabadulás első napjait idézi fel. A visszaemlékezések gyűjtése, feldolgozása jelentős felkészültséget igényel aktivistáinktól. Nagyon fontos, hogy a gyűjtők ismerjék az egyes történelmi korokat, azok eseményeit, rendelkezzenek információkkal az emlékező életútjáról, történelmi szerepéről is. Fokozott figye- lerámel kell ügyelnünk a részletek tisztázására, az évek múlásával megkopott emlékek pontosítására. így tehetjük lehetővé, hogy a visszaemlékezések betöltsék forráspótlá szerepüket. Még hosszú évekig folytatnunk kell a munkát. hisz közel sem kerestünk fel mindenkit, aki gyarapíthatja gyűjteményünket. Támogatásukat kérjük mindazoknak, akikhez elvtársaink a jövőben bekopognak, mert szeretnénk minél több értékes dokumentummal, visszaemlékezéssel gazdagítani az archívum anyagait. Sándor Gézáné
