Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. DECEMBER 17-, SZOMBAT PEST MEGYEI HIRLAP MAGAZIN 9 Kányadi Sándor Kós Károly arcképe alá Hajlékot Istennek, hajlékot embernek kőből, fából házat, raktál a léleknek kőnél, cserefánál | erősebb igékből várat. Áldjon érte Isten, áldjon érte ember. Isten s ember dolga. Falak romolhatnak, kővek is váshatnak, magaslik, nem porlad a megtartó példa. Barázdált orcádról az idő aláfoly mint az olvadó hó a vén Maguráról. 1968. Az én világom Száz esztendeje született Kós Károly „Napkeletről jöttem a nagy hegyek, zúgó fenyvesek és kis faluk vilá­gából, ahol még álmodnak a szűkszavú kemény magyarok csudás álmokat, ahol még mesélnek fehérhajú, vén nótafák nagy régi időkről, elmúlt világ­ról, elporladt emberekről. Abban a világban sok a rom, sok az útszéli kereszt, sok a gazdátlan kúria és sok, nagyon sok az elárvult, puszta ma­gyar templom. És sovány a föld és köves nagyon. Ott, Erdélyországban. Nagy palotás, rakott városba kerültem, ahol sok a zaj, annyi, mint nap­keleten a csend, ahol örökké siet a sok ember, ahol vastag, füstös a leve­gő, hogy nyomja az ember lelkit is. És itt, ebben a lüktető, a jövőnek élő életben, ebben a zajos, vidám városban sokszor eszembe jut az a másik, elhagyott világ, s elmúlott, megfakult idők szele borzongat. Eszem­be jut a sok együgyű mese, mit hosszú téli estéken hallottam vén emberek szájából. Eszembe jutnak a hegyek, az erdők, a faluk. Hallom szinte, hogy zúg a havasi szél a fák között, hogy szitál csendesen az őszi eső. hogy si­kolt közbe-közbe az esőmadár. És visszaálmodom álmatlan éjszakákon ré­gi álmaimat. Amiről így, egy esztendő alatt megemlékezem, amit így az én szegény világomból visszaálmodtam, abból egyet-mást im elmondok nektek pa­lotás városban lakó napnyugati magyarok.” Budapest, 1909. szeptember havában. A most száz esztendeié született Kós Károlyra emlékezünk. Arra az építészre és íróra, aki a népművé­szetből indult ki. s egyszerre volt hagyományőrző és a hagyományok továbbgondolója. „A maga korát minden időkre érvényes igazsággal és őszinteséggel” fejezte ki. A kis közösségek kovácsaként kezdte, s a felajánlott egyetemi katedrát hátra­hagyva ment vissza Erdélybe, övéi közé. Azért hagyott itt is nyomot, többek között a másodmagával ter­vezett Állatkertet, a kispesti mun­kás- és tisztviselőtelep központ­ját. a zebegényi templomot. Hosszú útjának kilencvennégy esztendejében népének gondolkodója és gondvise­lője volt, aki a sztánai Varjúvárból is a nemzetiségek békességéért ér­velt. s elítélte a megcsúfolást, a fé­kevesztett szót. „Tettem, amit kellett, ahogy lehetett és ahogy tudtam” — írta, s hogy milyen és mekkora érték életműve és mindenkori tartása, azt ma csak sejteni tudjuk. A héten (de már azt megelőzőm is) kiállítások nyíltak meg Kós Ká­roly előtt tisztelegve. Valamennyi közül is kiemelkedik a szentendrei művelődési központban rendezett, ahol műveinek megidézése. a mun­kásságát méltató könyvek mellett in­nen és onnan, a távolból is megem­lékeznek róla az egykori és mai pá­lyatársak. A Pest megyei Múzeu­mok Igazgatósága kezdeményezte főhajtásban felsorakozott egymás mellé Balogh Edgár. Keresztury De- iső. Barcsay Jenő. Beké György. So­mogyi József. Entz Géza. Finta Jó­zsef és még sokan mások. A frissen esett hóban lépnek a nyomába. Nem csodálkoznak, mert értik és értetni akar ják őt, megvilágítva a nagy épí­tők között is bizakodását, intő sza­vait, fénylő szemének emlékét. ..Jó volt hallani, látni csontos szép ke­zét: azt hiszem, fogom s fogják so­kan, akikben kiteljesedik az idő” — írta róla Somogyi József. A szobrász torzót őriz róla. s talán soha be nem fejezi, mert Kós Károly szelleme ma is közöttünk van, csak teste távozott el. Születésének centenáriumán ő most is égő fáklya. Az idő nélküle is ne­ki dolgozik — s általa mi is kitelje­sedünk. r S * í 2.» Kós Károly látogatóban Aprily Lajosnál, 1959-ben, Viscgrád-Szentgyőrgy­pusztán f •& § h IPs 1 S I .8 * f '% « 4 v í .# * $ fi 9 $ £ a v - j Levél Szentendrére Kedves, tisztelt Igazgató Uram, örömmel olvasom levelében, hogy Szentendrén kiállítással tisztelik meg Kós Károly emlékét. Két ország közös ünnepéről van szó. Most kér­tek fel, hogy, a bukaresti A Hét számára írjam meg — mert a centená­riumára készülnek — legszebb Kós-élményemet, s mert hasonló az érdek­lődés Szentendrén is, közlöm, hogy mi is ez a legszebb élmény. 1944. október közepén még front volt Kolozsvár, a lakosság eltorlaszolt házak mélyén s pincékben, alig kezdődött az új élet a felszabadulás után, s a szinte elhagyott, pusztának tűnő város utcáin egyedül bolyongva indul­tam a Monostori útra. ahol az öreg Kós Károly meghúzódott. Nehéz volt a bejutás, végre rés támadt, s felkérhettem a meglepett írót. mérnököt, gaz­dát, az Erdélyi Helikón szerkesztőjét: álljon az új világba lépő Kolozsvár magyar lakosságának élére, mint a demokrácia régi szóvivője és harcosa. A meghívást-felkérést elfogadta, s azonnal bekapcsolódott az építő munkába, a román—magyar együttélés új formáinak kialakításába. Erre a kézfogásra emlékezem a legszívesebben, e*t írom mag Buka­restbe és Szentendrére. Találkozásunk természetesen előbb is. utóbb is több volt. együtt szer­kesztettük a Világosságot, és közösen vettünk részt a Magyar. Népi Szövet­ség közművelődési munkájában, ő a bukaresti nemzetgyűlésnek is tagja lett, s nagy része volt abban, hogy Erdély magyarsága átvészelte a világ­háború minden következményét. A szentendrei kiállításra két könyvet is küldök. Az egyik az én „igaz történeteim” gyűjteménve. amolyan anekdotás könyv, melyben Kós Károly szokatlanul lovon szerepel, a másik Ferkó fiamé, aki az ő nyomdokaiba lépő Debreczeni László építő- és iparművész monográfiáját adja. méltatva az öreg mestert is. aki örökségként adta tovább az utána következő nem­zedéknek a népművészet, a sajátos erdélyi hagyománvok-műemlékek kor­szerű befogadásának vállalását. Kérem, találjanak helyet ezeknek a Kós- emlékeknek az elhelyezésére is várhatóan eredményes kiállításukon.tannak bizonyítására. hn<>v Kós Károly emléke termékenyítőén él tovább. Kolozsvár, ’83. X. 24-én. Régi Kalotaszeg (részletek) Üzenet azoknak, kik úi utakat /árnak •.. Hull a hó. És fúj, dudál az északi szél. A csere­pesben lobog a tűz, és gyertya ég az asztalon előttem. Én pedig öreg betűket vetek sárga, avult hártyára. Öreg dolgokat írok, elfelejtett ómeséket. Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak, és elindul­tak új világba, új emberek közé; mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak min­dent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én, a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, köny- nyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz a hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között, járom a köves ösvényt, és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél, és perzselt a nap. És nemsokára talán utolsó leszek az utolsók között. De én már meg­szoktam a hegyet, köves utat, fagyos szelet, nagy er­dőket, és a szemem is hozzászokott a messze dolgok­hoz; egyik oromról a másikra látok csak. a közel va­ló dolgokat, közbülső völgyeket nem látom már jól. ,.. azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nyugati nemzetnél, hogy az apák dolgát folytatják az utódok. Még ha ez nem a legjobb is, nem a legszebb volna is, ha nem is volna olyan tökéletes az, mint egy másik nemzet hasonló alkotása. Mert az övék ez. Az angolok nemzeti házépítése nem az olasz ház, sem a francia palota utánzása, hanem unokája az együgyű angolszász manornak, vagy fia a skót toronyháznak, és édestestvére az angol falusi parasztháznak. De a nekünk talán kopasznak, sőt dísztelennek, mogorvá­nak látszó dán és hollandi téglaházak sem egyebek, mint a puritán ősök puritán utódai. Ugyanezt látjuk északon és délen minden olyan nemzetnél, akihez mi tanulni járunk, hogy hazajőve — lebecsülhessünk mindent, ami a miénk. Merthogy itthon nincs készen akkora kultúra, akkora művészet, mint amilyent hoz­hatunk könnyen készen — külföldről. Mert nekünk azt előbb csinálnunk kellene. Mert össze kellene szed­nünk a nagy fáradsággal az ország minden részéből a széjjelhordott köveket, hogy azokkal a magunk képére építhessünk. És ehhez hit is kellene, és vak fanatiz­mus. És rettenetesen sok munka. ... De lesznek, akik utánam jönnek, az én maradé­kaim. Amikor én már elpihentem, erős. ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők . . És nem szállanak le a he­gyekről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőség­nek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Ha­talmasok és magyarok. És szerezni fognak, építeni fognak, és gyermekeik lesznek, és unokáik. És boldo­gok lesznek... Az én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, dp síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a fölém bo­ruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apámat is az én véreim, unokáim unokái, mint ahogyan én is megemlékezem nagy­apáim. dédapáim, ükeim és őseim dolgairól. Inni fog­ják a bort, mint én. pipázni fognak, és járni fogják az erdőt és a hegyeket, ahol az én lábam taposott egyko­ron, és nyugodni fognak mellettem majdan egyszer. Az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökké­való lesz bennük. Mert én itthon maradtam. Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak, és munkám folytatása az ő munkájuknak..’. Az otthonépítő L7' ff, > A AwaaijjűSsfi taatdn~ AoW‘1<^ _«jra /J6«e»-W. Kj<-,«fpa £ Í^J * ‘M^xteAKn^ü, *Ci'4 /fj, •. ■€*v~<*,<x/>UjTw^J. ■^AJxrfttU’ , <v» y?not ~+e»i tiirr <4'W /tfg­Af ^O.tl\ti Ky,« 4~T-Vw* . J<ja.tU i»C* w. /wi^,'/> *t ov.ClLrft>' A-^J, , «J. «^fe?«Vf4ft /hhua* ^•/f a»wCÍ ; oAisj+l «» trt(. *«L,<l c l(o7ÍU 4 mC-vx^ <*f, €*.■&?{■ rrfc)2«~ n /yv^J '• /í* <&rf «.fy'Zz fapU «£ *•*£>*.• A'M^ <•**[**& tfytu* «win oz»Y«Íp^Jb, «<*_ 4S*U4fC[e(lenA. ^*“0 tk*r*<&+P +’Cnj£jc Aisiptf, <-fettles*Csí- AÍ'VX.Ií AxyíXto'p^'í, Ai< í«Wa-ív9t ÍÉA&V , AwAxAA*1<­{ o' «*•*»/, *«^> •f-'MÍC*AX«1'»<p+ «• A«x/vwxit <K /*•,’ /refwr^'H«A»xi*^í«'H4<k <wi»*7 *%V~j t\ 4*lvt> t-rykaaZja t* /«. AXAJjovti* VmcVot/j htf. /.tXfrxA, A. ‘MAjj&j /w>«•)dr<*lí*ícfA'kti, /vvvWta>fcÄ-tL«o(t«t. 4/hxxMt 4tQ/Vi«JW Mrq «rV 1>v'by , At O/Htf OVMÍefr <*«£>*5 xJ}C*> <^'. ow&w ex ^tcn£s c^it te^jai jeíwu^ í< ím- : /a* te»z,'^, icC«tf; «ítíxAH^'^'; A-f- ‘U|/it'»a f'*'t^t<I>f))'tl /VMvV{l^a » *XtAMt»Cr A<"»^í»tyvA*.. K-HcaAvMt CvJxlM» 4, rí ^£“2^' T'It/5* Sp*^. '*''*i~*dc >n^fd- *«7v« -fo <CHe »*&.*_ 1 *a f«**<$^*7 ! Bj,i1JV«á.{. l/Uj c4i1wi>j^A<o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents