Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

IMAGYKC K^Cíi OROSI man A PEST MEGYEI HfRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1983. DECEMBER 13.. KEDD Segít a kis fekete kutya Egyik később, másik hamarább A régi időkben Nagykőrö­sön a város körül sok volt a legelő. Ezek hasznosítására sok lábas jószágot, főleg szarvas- marhát és birkát tartottak. Nagyon népszerű lett a birka, tekintve, hogy ez az igényte­len jószág a legeléssel nagy­részben maga keresi meg a „kenyerét”, s a vele való bá­násért nemcsak húsával, ha­nem tejével és minden évben nyert gyapjúval fizet. A mostani gazdálkodásban is komoly szerepet tölt be a birkatartás. 'A termelőszövet­kezetek is sok birkát tarta­nak, s főleg a tanyavilágban, a tsz-tagok és egyéb kisterme­lők is nevelnek birkákat, me­lyekből lakodalmakra és a szüretre is jut, és exportra is megveszik. Este kukoricaszárat A kisebb nyájat legeltető úgynevezett „kisjuhászoik” száma azonban csökkenőben van. Az öreg juhászok kihal­nak, s fiatalok nepa állnak a helyükre. Kényelmesebb foglal­kozást keresnek. Ilyen régifaj­ta juhászt városunkban már csak négyet ismerek: Kiss Kál­mánt, Szabó Józsefet, Zatykó Albertet és Zatykó Józsefet. Közülük Szabó Józsefnek van legtöbb birkája, öt látogattam meg a Kecskeméti úton lévő lakásán. — Nős, családos, 56 éves ember vagyok — mondotta Paraszti munkában nőttem fel. A feleségem állásban van. Az egyik fiam szakmunkás a Volánnál, a másik velem dol­gozik, de most katona. — Hány birkája van? — Jelenleg 105, amelyek kö­zött 70 az anya jószág. Évente 60—65 a bárányszaporulat. — Hol értékesíti a jószágo­kat? — Otthon a háznál, meg a piacon, és a vásárban adom el az eladni valókat. — Mi most a birka ára? — A jól fejlődött kisbárány 1200—1400 forint. Az anyaju­hok 2500—3000 forint, a kos szintén annyi. — Hogy biztosítja a takar­mányozást? — Még hó nem esik, legel­tetek. A birkák csak este kap­nak egy kis kukoricaszárat. Ha a hó leesik, szénával, szár­ral, répacsíkkal, meg valami szemes takarmánnyal etetem őket. Egyébként komolyabban tíz éve foglalkozom a juhte­nyésztéssel, mivel úgy láttam, hogy érdemes csinálni. Melié tehén, disznó is — Feji-e a birkákat? A juh- tejnek, túrónak és sajtnak ugyanis jó ára van. — A fejést nem vezettem be. Kevesen vagyunk ehhez a > munkához. — Az idei aszályos nyár után nagy gond a jószágok ta­karmányozása. Van egy kis ta­nyám, ott is termeltem takar­mányt. Szénát is kaszáltam részéből, s most innen is, on­nan is veszegetek szemes ta­karmányt. Nagyon sok takar­mányra van szükségem, mert a birkák mellett hat fejőstehe­nem is van. Ezek közül három vemhes. A teheneket nem na­gyon abrakolom, de a fejősek azért adnak napi 10—12 liter tejet, s 20—25 litert minden­nap beviszek a tejüzembe. De ezenkívül van még egy másik nagy munkám is ... — Mi az a nagy munka? — Minden évben 50 sertést hizlalok meg szerződésre az Állat- és Húsforgalmi Válla­latnak, melyeket az idén is már mind leadtam. Már gyűj­tögetem a malacokat a jövő évi hizlalásra. — Hányán végzik ezt a sok munkát, és van juhászbojtár­ja, aki a birkákat legelteti? — Nincs nekem semmilyen bojtárom. Legelőt ad bérbe — Akkor ki legelteti a bir­kákat? — Magam, meg ha más dol­gom van, katonafiam felesége. A birkák őrzésébe besegít egy kis fekete kutya is. Beszélgetés közben el­mondtam az igazán sokoldalú juhásznak, hogy nemrégiben a kocsérl piacon beszélgettem Jász Sándor ottani sorstársá­val, aki mostanában kifize- tőbbnek tartja a birkatartást, mint a disznóhizlalást. Meg­kérdeztem, hogy ő mit szól eh­hez? — Van benne igazság —fe­lelte Szabó József, — de a disznóhizlalás hamarabb hoz­za a pénzt. Elmondotta még, hogy a Mé­száros János Tsz segíti a köz­ellátást szolgáló munkálkodást. Jószágainak legelőt ad bérbe, aljszalmát juttat az almozás- hoz, s részéből szénát is hasz­nálhat a tsz rétjein. Kopa László Könyvfűzés félautomatán Az olcsó Ifjúsági kiadványtól az igen szép kivitelű hasonmás- kiadványokig mintegy 1,4 millió darab könyvet és egyéb nyom­dai terméket kötöttek be ebben az évben a Könyvkötő Szövetke­zet nagykőrösi üzemében. A képen a félautomata cérnatűző­gépen Kovács Józsefné a Hópereputty című gyermekkönyv fű­zését végzi, amelyből 16 ezer darabot kötnek be az üzemben. Hancsovszki János felvétele Mines külföldi partnerük Folyamatos figyelemmel Megtakarítják a szállítási kéltségét V Kooperáció: együttműködés, összedolgozás. A válla­latok, üzemek összehangolt tevékenysége, tartós termelé­si kapcsolata, bizonyos termékek közös előállítására. A kooperáció jelentősége az elmúlt évek során számotte­vően megnőtt, érthető okok miatt. A nagykőrösi Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet­ben például az a gyakorlat alakult ki. hogy munkaválla­lásaiknál nemcsak a saját, ha­nem a kooperációs partnerek gyártási lehetőségét is figye­lembe veszik annak érdeké­ben, hogy az igényeket teljes egészében ki tudják elégíteni. A városon belül gyümölcsö­ző kapcsolatot tartanak fent az Arany János Termelőszö­vetkezet lakatosüzemével. Együttműködnek a hetényegv- házi és az orgoványi szakszö­vetkezetek lakatosüzemeivel, a kiskőrösi vegyesipari, vala­mint a Klíma-szövetkezetek­kel. hogy a jelentősebbeket említsük. Ezek a partneri kapcsolatok megbízhatóak, korrektek. Az idén aztán kialakult egy olyan kooperációs partneri kör, mely hosszú távra nyújt hatékony együttműködést a határidők tartására és a kifogástalan minőségre vonatkozóan is. A szövetkezetnek jelenleg nincs külföldi kooperációs partnere. A gyártott termékeik jó ré­sze a Szovjetunióba kerül. Ott megnőtt az igény a magyar élelmiszeripari gépek iránt. Ez indokolta a más cégekkel való együttműködést, másrészt pe­dig a szövetkezeten belüli szakcsoportok létrehozását, mely alapvetően a gépgyártás­ban valósul meg. A hét szak­csoportban dolgozók száma jövő év elejére eléri a 60—70- et. Főállású szakcsoport nincs a szövetkezetben. A szakcso­portok rugalmas kapacitásle­hetőséget biztosítanak. Termé­kenységük az éves tervbe be­építhető, számítani lehet arra, hogy a munkát Időben és jól elvégzik. Előnynek mondható az is, hogy munkájukat folya­matosan figyelemmel tudják kísérni a szövetkezetben, s az­zal, hogy helyben dolgoznak, szállítási költséget Is megtaka­rítanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szakcsoportok tagjai fe­lelősséggel látják el feladatu­kat, s ez a 8 órás munkájuk­ban is tükröződik. A tagok többletjövedelme mögött pedig feszített munka áll. A szövetkezetben a tervek szerint tovább nő a szakcso­porttagok száma. Mindez nem jelenti azt. hogy a korábbi jó kooperációs partnereiktől meg akarnánk válni, hanem ellen­kezőleg, azon lesznek, hogy újabb cégekkel is együttmű­ködjenek, mint például a ceg­lédi Közgép Vállalattal. K. K. Táptól nőnek a kiscsirkék Jelenleg mintegy 60 ezer naposcsibe nevelkedik Nagykörösön a Sasad kisállattenyésztő kiscsoportjánál az egyik feketei ta­nyán. A képen táppal etetik a HIBUO-fajta csirkéket Kiséri Piroska és Demeter Judit baromfigondozák. Hancsovszki János felvétele «PIACI JELENTÉS Kevés szemes termény A hét végén nem volt nagy piac, de a gépkocsis árusok nagy felhozatalt biztosítottak különféle ruhaneműkből, már a karácsonyra gondolva. A ter­melők nem sok árut hoztak, tűzifa nagyon kevés volt. A nyírfaseprű tartja magasabb árát, 80 forintra taksálja ké­szítőjük. A szemesterménypiacon is kevés volt az áru. A búza,'ár­pa és a zab literjét 6 Ft körül adták. Kukorica alig volt. a morzsolt literjét 7 Ft-ért mér­ték. A gyümölcs- és zöldségpia­con az alma 6,50—13, a körte 12—22, a héjas dió 28—32, a dióbelet 130, a mákot 120, a burgonyát 6,50—10, a karailá­Az a mozgás körülöttünk Amikor az ember utoljára megy be a munkahelyére, az nagy nap. Akkor is, ha más­nap új helyen, új környezet­ben, újra dolgozni fog, és ak­kor is, ha nincs másnap, nincs, mert lejárt a mandátum, s a nyugdíj következik. Meg kell állni ilyenkor, egy szusszanás- nyi időre, és hátranézni, egy sorban vannak-e a dolgok, lát­ni-e ismerős arcokat. Feldereng az első nap, az el­ső munkatárs, a sikerek, a sé­relmek. Hogy így történik-e Szalay László esetében, nem tudom biztosan, csak sejtem, azt viszont tudom, neki is, munkatársainak is nehezére esik a búcsúzkodás. Horváth József, az l. Volán vezetője feláll, aztán alig mond egy mondatot, félrenéz, s valahogy megváltozik hangja. Erőt vesz magán, megköszörüli a torkát, de nem sokat segít. Az embart nézte Körbejártatja tekintetét a megjelenteken, de azok is va­lahová kifelé néznek, ki, a vasútra, ahol majd egy életet töltöttek el az ünnepelttel, és mit tagadjuk, a krónikásnak is elszorul a torka, mikor lát­ja a meglett férfiembereket, könnycseppel a szemük sarká­ban. Nem mindennapi az ese­mény, az biztos. Horváth József elmondja, amit mindenki tud, hogy ne­héz dolog búcsúzkodni. Külö­nösen nehéz neki, mert, mint mondja, ő volt az, aki felvet­te, 1958. szeptember 15-én, a BELSPED-telepen. Embersé­gét említi föl, azt, hogy min­dig az embert nézte, de nem így, szimplán ám, ahogy ide lehet írni, hanem csupa nagy­betűvel. Tűzbe teszem a kezem Szalay László világéletében a beosztott dolgozó érdekét néz­te, úgy irányított, hogy min­dig annak legyen a jobb. S az erre az alkalomra ünnepélye­sebben öltözött volt beosztot­tak, a keménykötésű rakodók bólogatnak, némán hüppögve helyeselnek. Itt vannak mindahányan, szinte törzsgárda-ünnepséget is lehetne tartani. Mikor kérde­zem, Szalay László is tétová­zik, ugyan kit emeljen ki, hisz mind a 13 rakodó több mint tíz-tízenöt éve van vele, de Szűcs Sándor, Halasi Sándor, Dudás Imre, Tivadar János, Kis István, Besenyei István, Kaszala Sándor, a legrégeb­biek nevei, csak idekívánkoz­nak. Lassan befejeződik a hivata­los — már amennyiben hiva­talos — rész, átadásra kerül a kollektíva ajándéka. Ezeket jó érzéssel az az Aczél György adja át, aki pont búcsúzó munkatársánál kezdte, s rövi­desen helyébe is lép. Míg tart a beszélgetés, Sza­lay Lászlót életéről faggattam. — Negyvenötben a Gazda­sági Egyesületben kezdtem. Aztán, ahogy ezt föloszlatták, otthon dolgoztam, egészen 1951 őszéig, amikor a gépállomáson folytattam, mint traktoros. Ak­kor még a Hoffer-traktor jár­ta, megbízható, jó gépek vol­tak, akár a kormosok, amivel szántottunk, akár a gumisok, amivel vontatóztunk. 54 már­ciusában az Állami Gazdaság­ba kerültem üzemimoknak, s 1958-ig itt voltam. 1956-ban is minden áldott nap kimentem dolgozni, nem kellett bujkálnom az emberek elől, ismertek, tudták, mit aka­rok. Közben 1949-ben meg­nősültem, fiam faipari tech­nikus lett, lányom meg a Kos­suth iskolában tanít, meg csa­patvezető. Feleségemmel szé­pen élünk, csak az egészség lenne több. — Aztán 1958. szeptember 15-e óta, azaz, több mint hu­szonöt éve itt vagyok. Akkor még Belföldi Szállítmányozási Vállalatnak hívták, telepveze­tő, majd kirendeltségvezető lettem. — Csak lovaskocsik, rakodó­gép semmi, minden az ember, a keze, a szívlapát. A pályaud­vari forgalomhoz kerültem, majd két-két évre Abony, ahová Zündapp motoron jár­tam naponta, majd Albertirsa következett, ide meg vonatoz­tam. Aztán 1968 áprilisában a lovaskocsikat felváltották a gépkocsik, a ma is használa­tos ZIL-ek. Erős, megbízható kocsik, a mi speciális feladatunkra, a rövid távú, nagy súlyú szállí­tásra kiválóan alkalmasak. Az­tán megjelent a VÖCSI, a traktorra szerelt daru, majd a LAZ, s végre a Tátra-daruk is. Közben egyre nagyobb hang' súlyt kapnak az egységrako­mányos szállítások, de az em­bereknek továbbra is nagyon nehéz a munkájuk. — Gondoljon bele, a bútorki­rakás órabére tizenöt forint, és meg kell csinálni. Vagy mészkirakás, nyáron, negyven­fokos melegben, ha most le­vetnék az ingüket, ott van a hátukon a felmaródás. S a va­gont ki kell rakni, ott nincs mese, s az embereim mindezt mindig szó nélkül megcsinál­ták, s úgy, hogy bármelyikért tűzbe teszem a kezem most is, amellett, hogy volt olyan is, megmondtam az illetőnek, másnap ne jöjjön, mert nem fér be a kollektívába. Hát nem is jött. Egyre gyorsabban — Szóval, itt nem lehet mellébeszélni, pillanatok alatt kell döntést hozni, az év há­romszázhatvanöt napjának mind a huszonnégy órájában, amennyi vagon van, azt ki kell üríteni, s ez nem megy egy­szerre minden ember szája íze szerint. Aczél Gyurka nyolc éve van mellettem, reálisan fogja megítélni a dolgokat, is­meri az embereket is, és ez a legfontosabb. — Tudja, ahogy közeledett a nyugdíj ideje, eleinte szá­molgattam a napokat, aztán úgy fogytak egyre gyorsab­ban. hogy abbahagytam, aztán csak ideért ez a mai is. Biz­tos vagyok benne, hiányozni fog az a mozgás, ami volt kö­rülöttem. Ballai Ottó bét 17, a gyökeret 20—21. a vöröshagymát 13, a fokhagy­mát 50—60, a kel- és fehér káposztát 10—13. á zöldség csomóját 7—8, a melegágyi cik­kek közül a zöldpaprikát 40;; á paradicsomot 30. a karfiolt^ 40 forintért árulták. A baromfipiac sem volt nagy, az árak az eddig megszokottak szerint alakultak. Válasz cikkünkre A Nagykőrösi Hírlap 1983. október 16-i számában „Nem osztatlan az elismerés — A Központi és Kőrisfa" cím alatt megjelent újságcikkel kapcso­latban a következő választ ad­ta a városi tanács. — A termelés-, ellátásfel­ügyeleti osztály kereskedelmi felügyelője a cikkben foglal­takat — mely a Kőrisfa cuk­rászdában az árak feltünteté­sét és a számlaadást hiányol­ta — az üzletvezetővel megbe­szélte és felhívta a figyelmét az üzemeltetési színivonaltartá- sd és ármegtartási körülmé­nyek megtartására. Ezzel egy­idejűleg a szerződéses üzletek ellenőrzésére is felkérést ka­pott a Kereskedelmi Felügye­lőség. Felhívás A városi rendőrkapitányság kéri azon károsult jelentkezé­sét, akinek 1983. november 27- én a tejivó épülete elől len­gyel gyártmányú, Wigry típu­sú, narancssárga camping ke­rékpárját eltulajdonították. Jelentkezzen továbbá az is, akinek ugyanilyen típusú és színű kerékpárját ez év no­vember 20. és 27. között eltu­lajdonították. A károsultak járműveiket megfelelő igazolás ellenében, hivatalos időben a Nagykőrösi Rendőrkapitányság I. emelet 7. szobában történt bemutatá­sa után. elvihetik. Városi Rendőrkapitányság Nyugalmunk érdekéhen Szerdán, december 14-én, a Magyar Televízió I. műsorá­ban 17.55 perckor kezdődik a Nyugalmunk érdekében c. mű­sor. Ennek megtekintését kéri a város lakosaitól a polgárvé­delmi parancsnokság. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents