Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1983. DECEMBER 11., VASÄRNAP Saját kivitelezésbe Meggyorsult az építkezés furán Az elmúlt években a túrái Galgavidéke Áfész működési területéhez tartozó községek­ben több melegkonyhás ven­déglátóegység, magyarán ét­terem, vendéglő épült. Pél­dául Galgamácsán, Kartalon és utóbb Dányban. Látható, hogy szinte valamennyi köz­ség megelőzte már Túrát. Jö­vőre ezonban a sor végéről az élre kerül ez a nagyköz­ség. Olyan korszerű és nagy vendéglátó együttessel gya­rapszik, hogy az új épület Túra arculatának egyik meg­határozó jelképévé válhat. A nyitásig még van annyi idő, hogy nevet adjanak a piac mellett emelkedő létesít- nyek. Odajárnak ebédelni Érdekes gondolatmenettel jutottak a szövetkezetben ar­ra a döntésre, hogy mindezt megépítsék. A kereskedelmi főosztályon elmondták, hogy egyszerre több gondot szeret­nének orvosolni a község el­látásában. Megérett a bővítésre Túra központi élelmiszerüzlete. Ám ez csak úgy lehetséges,, ha megszüntetik a társbérlő ven­déglőt. Enélkül azonban nem létezhet a község, hiszen gye­rekek, felnőttek sokan járnak oda ebédelni. Szűk már a hely a cipőboltnak is. Ezt csak úgy tudják tágítani, ha az egy házban üzemelő presz- szót elköltöztetik. Nem kár érte, öreg, ' korszerűtlen. Per­sze helyette is kell egy új. Meg kell oldani a gyermek- élelmeztetést is, sokkal több tanulónak, mint amennyinek a jelenlegi vendéglőben főz­nek. Így alakult ki az elha­tározás: új vendéglátó együt­test építenek, s ezzel más el­látási gondokon is könnyíte- nek. Mi lesz ebben az ezer négyzetméteres épületben ? Söntés, eszpresszó és egy olyan étterem, amelyet moz­gatható válaszfallal két rész­re lehet osztani, az egyikben arra is mód nyílik, hogy a falu lakossága kulturált és esztétikus körülmények között tarthassa családi és más ren­dezvényeit. A csarnok leégett Az előkészítés tavaly már­ciusban kezdődött. A terveket a Szövetkezeti Tervező Válla­lat Borsod megyei irodája rajzolta. Azok alapján május­ban látott a kivitelezéshez az áfész házi építő és karban­tartó részlege, ök végzik a beruházás munkálatainak nyolcvan százalékát. A fenn­maradó részt, főleg a gépé­szeti szerelést alvállalkozók­nak adták ki. A házi kivitelezésnek sok az előnye. Csak így lehetsé­ges például a maximált áron elvégezni a beruházást, s az állami építőipari vállalatok nem tudták volna a másfél éves határidőt tartani. Gondot okozott, hogy a szö­vetkezet építőrészlege egyide­jűleg más beruházáson is dol­gozott. Így csaknem egy évig együtt építették a dányi és a túrái éttermet, Zsámbokon pe­dig a vegyianyagtöltő üzemet, melyben az Első Vegyi In­dustry a Szövetkezet és a ke- repestarcsai Szilasmenti Ter­melőszövetkezet termékeit csomagolják. Ezekben a napokban már teljes létszámmal. mintegy negyvenen a piac melletti építkezésen dolgoznak. A té­liesített munkahelyen a már üzemelő fűtés segíti a hátra­lévő szerelési feladatokon ténykedőket. Sajnos, még nincs minden ablak üvegez­ve, egyiken-másikon fóliával igyekeznek megakadályozni a meleg kiszökését. Egy mát- raalji szövetkezet vállalta az étterem kétrétegű hőszigetelt üvegtábláinak ragasztását. Ám a csarnok, ahol ezt vég­zik, leégett. Műszaki átadás Az áfész gazdasági munka- közössége most a befejező szakipari munkákból veszi ki részét. Tagjai szombaton, vasárnap és a szabadság alatt dolgoznak, ahogy ezt az új vállalkozási forma lehetővé teszi. Társadalmi munkások is segítettek, a termelőszövet­kezet dolgozói, sportolók, az áfész hálózati alkalmazottjai. Főleg az aljzatbetonozásban, Lucát egykoron szentnek tartották a római katolikusok, ma már csak legendái alaknak. Nevenapjához sokféle hie­delem kötődik. A néphitben alapvetően kétféle Luca jele­nik meg, a jóságos és a bo­szorkányos. Régen úgy tartot­ták, hogy december 13-án nem szabad kenyeret sütni, szőni, meszelni. Sok történet szól arról, mi történt azokkal, akik ezt a tilalmat megszeg­ték. Ilyen például az, amely­ben Luca a mosóasszonyt kő­vé változtatta vagy leforrázta. Sok helyen volt szokásban ezen a napon bosszantó tréfá­kat kieszelni, kiakasztani és elvinni a kiskaput, kővel, tég­lával eltorlaszolni a bejárati ajtót, szétszedni a szekeret, majd a háztetőn összerakni. Gödöllő zeneiskolája egy tekintetben bizonyosan iri­gyelhető. Környezete miatt. Park szélén, fák között áll a csinos épület, ahol jól fűtött helyiségekben, megfelelő hangszerekkel oktathat a har­minchárom tanár körülbelül hatszáz gyereket. Eszményi­nek azonban a környezet sem mondható. Kihelyezett tagozat A ház ablakai az Ady Endre sétányra nyílnak. A sétány valóban sétány, ár­nyas fasora különösen nyár­időben kellemes. Forgalmas út is egyben, amelyen sze­mély-, teherautók százai ha­ladnak el naponta. Ez az út vezet a gödöllői buszok végál­lomásához, ami azt jelenti, hogy ünnep- és vasárnap is nagy a zaj, ami nem kíméli az iskola hangversenytermé­ben rendezett zenei esteket sem. Januárban lesz tÍ2 éve an­nak, hogy megnyílt az intéz­mény. S azóta igazgatója Pálfalví Ferenc, aki Buda­pestről jár ki. Amikor kezd­ték, még nem ebben az épü­letben voltak. Sokat kellett hadakozni ezért az épületért, de megérte. S megéri az újabb hadakozás is, hiszen a majdani bővítésért már most. s még előbb meg kell és kel­lett tenni a jó lépéseket. Megéri, mert ha lassan is, de Gödöllő társadalmának szel­lemi arculatán kitörülhetet­területrendezésben szorgos­kodtak. Az étterem konyhája négy­száz adagos lesz, de az igé1- nyék növekedése esetén ez könnyen bővíthető. Elképzel­hető, hogy később valameny- nyi iskolásnak itt főznek majd. A beruházás nagyságát jól érzékelteti, hogy mindez 16 millió forintba kerül, a Gal­gavidéke Áfész tavalyi nye­resége pedig 22 és fél millió fórint volt. Az építkezéshez szükséges pénz több forrásból' gyűlt össze. A szövetkezet sa­ját alapját a nagyközségi és a Pest megyei tanács hozzá­járulása és bankhitel felvétele egészítette ki. A műszaki át­adást december végére, a nyitást áprilisra tervezik. Balázs Gusztáv Boszorkány minden faluban volt, nem is, egy, s ezeket az emberek szerették volna felis­merni. Erre szolgáltak a kü­lönböző eszközök, egyebek kö­zött a Luca széke, amit de­cember 13-án kezdtek el, s ka­rácsonyra fejeztek be, tehát igen hosszadalmasan készült. A széket a más-más vallások szerint különbözőképpen hasz­nálták fel. A katolikusok el­vitték az éjféli misére, a re­formátusok a keresztútra. Vidékünkön is sok mese ke­letkezett Luca napjáról és székéről. Ezekből szerkesztett egy csokorra valót Hintalan László, a városi művelődési ház munkatársa. A mesékből összeállított műsorban decem­ber 13-án este 7 órai kezdettel hévizgyörki mesélők működ­nek közre. len nyomokat hagy ez az in­tézmény. Jóval ennek az iskolának a megnyitása előtt azzal a tu­dattal jött erre a vidékre az igazgató, hogy Aszódon el­tölt egy évet, majd gyorsan visszatér a fővárosba, az aka­démia közelébe, a zenei ese­mények közepébe. Elképzel­hető, milyen szokatlan volt számára az akadémia már­ványfolyosói után a községi iskola. A gyerekek azonban annyira megfogták, mondja most, hogy az esztendő letel­tével eszébe sem jutott ott­hagyni Aszódot. A hatvanas évek második felében a já­rás több községében nyíltak a fóti, majd dunakeszi közpon­tú zeneiskolának kihelyezett tagozatai. Továbbtanulók Gödöllőn is bekövetkezett ez, a város akkori vezetői­nek szorgalmazására, akik itt nem álltak meg. További fá­radozásuknak lett a gyümöl­cse az önálló intézmény. Az első oktatási évben kétszáz­ötvenen iratkoztak be, két tanár oktatta őket. Az egy évtized alatt ötezer-hatezer gyerek kerüli kapcsolatba az intézménnyel.1 Voltak kimara­dók, voltak tehetségesnek, ügyesnek látszok, akik a ké­sőbbiekben kikerültek a zene vonzásköréből, s akadtak to­vábbtanulók. Luca napja meg a szék Palóc hiedelemtörténetek Ember és hiba Megelőlegezett tévedés A ligha tagadható: egy ideje panaszkodunk rendesen. Ügy, mintha csakis és kizárólag min­denért mást. másokat kel­lene hibáztatni. Holott tu­lajdonképpen valamiben bárki fülöncsíphető. Nézzük csak: aki nem dolgozik annyit, mint az elvárható, az mindjárt ezért, aki vi­szont rendesen teszi a dol­gát, vagy csak egyszerűen megpróbál becsülettel helytállni. az tévedhet, amiből magának, másnak kára származhat. Olykor ez nem más, mint egyszerű bosszúság. Panaszkodik egyik olva­sónk: eladná az ötven-hat- van éve családjuk — ap­juk — nevén volt, majd megörökölt külterületi in­gatlanát. Keskeny nadrág- szíjparcella az egész, való­ban inkább hasonlatos az imént említett nadrágtartó­hoz, mert keskeny, ugyan­akkor hosszú. Szomszédja ugyanezt tenné hasonló földjével. Most úgy tudná­nak megválni tőle, ha a kettőt telekkönyvileg ös­szeadnák, aztán, hogy egy- egy teleknek megfelelő szélessége legyen, kereszt­ben feleznék el, hiszen ugyancsak két tulaj venné meg. Igen ám, de ami után rendesen adóztak, arra az első nekirugaszkodásra a telekkönyvi hivatalban egyszerűen kijelentették: nem is az övék, az illető földdarab már húsz éve a Szilasmenti Tsz-é. Igaz, hogy olvasónk használta a földet, a téeszben nem is szólt neki soha senki (nem is szólhatott volna jogosan). Most, hogy öregségükre pénzzé tennék, itt állnak, illetve csak álltak — ta­nácstalanul. Pedig hetekig úgy tűnt, hiába van meg a vevő. Tény, hogy egy kisebb huzavona, hitetlenség után a járási földhivatal egyik készséges ügyintézője ha­marosan megoldotta a gon­dot. Ami nem volt egyéb, minthogy ugyanebben az intézményben — nyilván merő figyelmetlenségből — húsz évvel ezelőtt olvasónk tulajdonát a szövetkezetnek jegyezte be, s bizonyára erről elfelejtette a gazda­ság illetékeseit értesíteni, különben nem szárad meg ennyire a tinta a téves ad­minisztráción. Nem is konkrétan ez az ügy érdekes, noha valódi eset, sokkal inkább az, mi­lyen huzavonát, idegtépő kalandot, álmatlan éjsza­kákat okoz egyetlen rossz adminisztrációs lépés. Ol­vastam már helyesírási hi­báktól hemzsegő jegyző­könyveket. Mi tagadás, eb­ben is lehet vétkezni, de tu­dom, hogy azok, akik végső formába öntik egy-egy tes­tület döntéseit, nagyrészt fiatalok, nemrég, talán öt­tíz éve tanulhatták a ma­gyar nyelvtant, a stiliszti­kát, a helyesírást, mégis bedőlnek a hivatalos nyelv hibáinak. Mintha meg sem próbálnának javítani gzon. Ebben persze főnökeik is hibáztathatók. Mondtam: mindenki hibázhat vala­mennyit, de hogy ne legyen sok, tenni kell ellene. Olvasom az egyik, terü­leti feladatokat ellátó in­tézményünk nagy üvegtáb­lás portálján: üzletkötőket keres, érettségizettet óhajt felvenni. Nagyjából tudom,' mi a feladatuk, éppen ezért csodálkoztam el, hogy nem olyanokat keresnek, akiknek behatóbb anyag­vagy éppen áruismeretük van. akik nem ijednek meg, ha az ügyfél olyan feladat elé állítja őket. ami némi pénzügyi vagy éppen köz­gazdásági ismeretet felté­telez. Mondom, mindezt úgy. hogy becsülöm azokat is, akiknek a humán tanul­mányokból jutott több a négy vagy a kilenc év alatt. C sak éppen féltem a holnapi, a holnaputáni ügyfeleket, akiket á dol­gokra rövidebb úton beta­nultak szolgálnak ki. Nem is tőlük féltéin, hanem a hibázás lehetőségétől. Ne előlegezzük meg a téve­dést. Fehér István A nap programja Szekrények Igen népszerűek az élelmi- szeripari üzemekben is azok a faanyagú szekrények, amelyek­ből most százat az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat meg­rendelésére készítettek el az aszódi Ferromcchanika Ipari Szövetkezetben. Képünkön: Varga József asztalos a fe­héröltözőkben használatos szekrényt állít össze. Hancsovszki János (elvétele Hasznos az értékelemzés Az intenzív gabonatermesz­tési programról tartottak két tanfolyamot az elmúit héten a MÉM Műszaki Intézet műsza­ki továbbképző irodájának szervezésében. A nagyüzemi szakemberek előadást hallhat­tak a program újabb céljairól és az eddigi tapasztalatokról, a Világbank hitelének szerepé­ről, a hitelek nyújtásának fel­tételeiről, a belföldi hitel- konstrukciókról. Az ország különböző részeiből Gödöllőre érkezett hallgatóság arról is tájékoztatást kapott, hogyan kapcsolódik a hazai mezőgép­ipar az intenzív gabonaprog­ramhoz. December 12-én, hétfőn újabb, ezúttal egynapos tanfo­lyam lesz a MÉMMI-ben. Az értékelemzés alkalmazásának módszeréről lesz szó a Szerve­zési és Vezetés tudományi Tár­saság városi szervezetével együttműködve Jartandó tan­folyamon. Előzetesen harmincán je­lentkeztek résztvevőként a tan­folyamra. amelyen a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem továbbképző intézeté­nek munkatársai is előadást tartanak. A résztvevőknek módjukban lesz a kapott is­meretek és a kapcsolódó kon­zultáció tapasztalatai alapján dönteni az OMFB és a PM ál­tal is ajánlott, a Ganz Áram- mérőgyárban már alkalmazott értékelemzés! módszer helyes­ségéről. December ti-én. Gödöllő, művelődési központ: Kiss András (hegedű). On- czay Csaba (gordonka), Bara­nyai László (zongora) hang­versenye, 19 órakor. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Mostanában érkeztünk el időben odáig, hogy kezdenek diplomázni a felsőbb iskolák­ban tanulók. Harminc gye­rekről van szó. Az igazgató korábban is többször, most is hangoztatja, tevékenységük­nek nem ez a mércéje, de azt ő sem tagadja, hogy büszkék azokra, akik továbbmennek. De mi a mérce? A mércét mindenki önmagában hordoz­za. Az a tanár, ak.i nyugod­tan szembesülhet önmagával, úgy érzi, tudásához képest mindent megtett a kezére bí­zott tanuló zenei neveléséért, elégedett lehet. De mi érzé­kelhető ebből a városban, a lakosság körében? Szeretet, értés Az igazgató szerint az is­kola szervesen illeszkedik a gödöllői oktatási rendszerbe, létét nem kérdőjelezik meg,, még ha akad :s értetlenkedő, aki a zeneoktatás hasznát firtatja. Az ilyen kérdés per­sze elsősorban a kérdezőt jel­lemzi. ámde ne tagadjuk, föl­merülhet ehhez hasonló a jó­hiszemű érdeklődőben is. Ab­ban az értelemben, vajon az a sok ifjú, aki az iskolába járt, szereti, érti, érzi-e a ze­nét, szebbé válik-e általa az élete. Nehezen megválaszol­ható kérdés. Támpontot je­lenthet, hogy az idő haladtá­val szép lassan gyarapodik azok köre, akikkel ismételten találkozhatunk zenei esemé­nyen, akár Gödöllőn, akár másutt. Pozitívumként értékelhet­jük azt a tényt, hogy ma már, ellentétben a kezdetek­kel, nem tekintik státus- szimbólumnak a zeneiskolába járást. Az viszont tény, de nem meglepő, hogy az értel­miségi szülők inkább szor­galmazzák gyermekük zenei nevelését. Szó sincs arról, hogy kétkeziek gyermekei ne járnának zeneiskolába. Rá­juk azonban jobban kell vi­gyázni, könnyebben kimarad­nak. Nem hiába Korunk, gazdasági nehézsé­gekkel teli jelenlegi helyze­tünk talán nem a legkedve­zőbb talaj a művészeteknek. S az sem, hogy a gyerekek igen erősen célra orientáltak. Az általános iskola a közép­iskolára készít fel, az meg az egyetemre. Eléggé elterjedt szokás hetedik osztályban ki­maradni a zeneiskolából, mert akkor már mindent bele kell adni, olyan előmenetelt elér­ni, ami biztossá teszi a fel­vételt a kívánt középfokú in- tézménvbe. Korunk azonban, mint va­lamennyi, átmeneti. Jöhetnek a művészetekre szebb idők is. De amíg évente több százan kérik felvételüket a gödöllői zeneiskolába, bánatra semmi ok. Inkább tettvágyra sar­kalló. A zeneiskolára, tantes­tületére az előretekintés a jellemző. Tervezgetnek, ho­gyan tehetnék otthonosabbá, még alkalmasabbá az épüle­tet, s mit tehetnének a hat­hatósabb oktatásért, neve­lésért. Föltehetően nem hiába. Kör Pál Gödöllő a két világháború között. Hegedűs László fény­képei tükrében valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 10—14 óráig. December 12-én. Gödöllő, művelődési központ: Oktatófilmek vetítése a Ka­rikás Frigyes Általános Isko­lának. 11 órakor. Játszókörök a napköziben. 14 órakor. Családi fotográfiák a gödöl­lői járásból, fotós falutörténe­ti kiállítás. A kiállítást meg­nyitja: Novák Lászlóné. a járást hivatal művelődési osz­tályának vezetője, 18 órakor. Filmklub. A vad. Készült 1953-ban, 19 órakor. Kertbarátkor. Háziállataink leggvakoribb betegségei. 18 órakor. Vasárnap: A szultán fogságában. Szí­nes. szovjet kalandfílm. Csak 4 órakor! Klutc. Színes, szinkronizált amerikai krimi. Csak 16 éven felülieknek. 6 és 8 órakor. Hétfő: A maláj! tigris (Sandokan). Színes, olasz—francia—NSZK romantikus-kalandfilm. Csak 4 órakor! Sógorok, sógornők. Színes, francia film. Csak 16 éven fe­lülieknek, 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöüöi Hírlap) igy évtized elröppent A mérce önmagunk nyugalma

Next

/
Thumbnails
Contents