Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

1983. DECEMBER 9., PÉNTEK 3 Végső búcsú Kiss Károlyié! Ä változások újabb veszélyek forrásai is lehetnek Mérhetetlen érték az egészség Beszélgetések a hernádi Március 15. Tsz-ben — Akarja tudni, miben merül ki az állatorvosok mun­kavédelme? — kapom a kérdést, s mielőtt válaszolhat­nék, hogy tényleg akarom-e tudni, zuhognak rám a vá­laszok: — Egy pár gumicsizma ... — Egy köpeny ,.. — Vattakabát... — Esőkabát... Es most én kérdezek: — Ez a nadrág? Cipő? — A jó öreg farmerem? A sajátom. Meg a lábbelim is. A többieké úgyszintén saját beszerzés. Gumicsizmá­ban nem lehet állandóan járni, sem télen, sem nyáron. Most lefagyna benne a lábunk, augusztusban meg bcle- főne. De hagyjuk, nem ez a fontos, hanem a munkánk. S az van bőven. Meg egészségünk is. Még fiatalok va­gyunk ... Mély részvéttel vettek bú­csút csütörtökön a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában Kiss Károlytól, a munkásmozgalom régi, ér­demes harcosától, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagjától, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnijkétől. a ra­vatalnál állami, párt- és tár­sadalmi életünk több vezetője állt díszőrséget; lerótták ke­gyeletüket volt harcostársai, munkatársai, barátai; mind­azok akik tisztelték, szerették. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára búcsúzott az el­hunyttól. Beszédében hangoz­tatta: — Mélyen átérezzük azt a veszteséget, amely halálával családja mellett a magyar munkásmozgalmat, a népünk felemelkedéséért küzdők sorait érte. Olyan ember ravatalánál tisztelgünk most, aki a szo­cializmus ügyének szentelte egész tudatos életét, akinek életpályája összefonódott ha­zánk legújabb kori történelmé­vel, s aki e történelem alakí­j Erdemes-e manapság ^gyárat venni? Pontosabban ^átvenni egy üzemet megle- i hetősen távoli helyen, 43 i millió forint állami adós- ósággal? Abszurd ötletnek Ó tűnik ez most, amikor Ó nagyvállalatok, trösztök $, bomlanak alkotóelemeik- Óre, s a rugalmasabb kis Ó egységektől várjuk gazda- g sági életünk fölpezsdülését. Ó Persze, hogy kinek mi í éri meg, az sok körülmény- í tői függ. A gyárvásárlás ^ pedig különösen nem olyan \ ügylet, amit el szokás kap- Ó kodni. Minden bizonnyal a | Pestvidéki Gépgyár veze- Ó tői is alaposan mérlegelték ^a döntést, mielőtt a ílajdú- Ó Bihar megyei Biharkcresz- Ó tesen lévő cmelőgépgyárat í gyáregységként átvették. Nem kell építkezni — Mi mindenképpen szeret­nénk továbblépni, gazdasági eredményeinket javítani — mondja Fövényesi Ervin, a Pestvidéki Gépgyár igazgató­ja —, ebben viszont kapacitás­gondok akadályoznak. Itt, a fővárosi agglomerációban egy­re nehezebb munkást találni. Helyben nem tudunk fejlesz­teni, körül kellett hát néz­nünk az országban. Tipikus esete ez annak, amikor a hegy megy Mohamedhez. Nekünk vannak eladható termékeink, jó üzleti kilátásaink és némi fejlesztési lehetőségünk. Bi- harkeresztesen pedig találtunk egy üzemet 250 munkással, akik eddig veszteséges, gazda­ságtalan termékeket gyártot­tak. S bizonyos szempontból ta­lán még gazdaságosabb meg­oldás is ez, mint a helyi lehe­tőségek gyarapítása. A válla­lat ugyanis feladatainak ellá­tásához kapott némi fejlesz­tési lehetőséget, amit így nem kell építkezésre, nagyobb sza­bású beruházásra fordítani. A pénzből inkább technológiát, gépeket vesznek és ezzel meg­felelő rriűszaki színvonalra emelik az új gyáregységet. Vastagabb boríték De mit tud a Pestvidéki Gépgyár csinálni a volt eme­lőgépgyárban, ahol elsősorban vasszerkezeti munkákra ren­dezkedtek be, s még csak nem is a legmagasabb műszaki színvonalon? A huzalzomán­cozó berendezésekhez kíván­nak például részegységeket gyártani itt, de Biharkeresz- tesen készülnek majd a kalo­rikus termékek egyes komplett egységei is. Még nagyobb perspektívát kínál az új üzem­nek egy, a tőkés piacra szánt könnyűipari kivágógép gyár­tásának mindig cselekvő ré­szese volt. Felnőtté válásától élete utolsó napjáig elkötelezett har­cosa volt a kommunista moz­galomnak, a szocialista fejlő­désnek. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetsége, a család és a szerve­zett dolgozók nagy közössége nevében Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese idézte Kiss Károly alakját. Emlékeztetett arra, hogy Kiss Károly szá­mára csak az ügy létezett, amelyért egész életét áldozta, s amely ügy valóságát megér­te, és állandó jobbításán, tár­sadalmunk gyarapításán fára­dozott haláláig. A barátok ne­vében Kroó László, az egykori harcostárs búcsúzott az el­hunyttól. Kiss Károlyt a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjá­ra. A munkásmozgalmi pan­teon sírsétányán elhelyezett koporsóját a családtagok, a harcostársak, a barátok és tisztelők vették körül, akik a kegyelet virágaival borították a sírhantot. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. tása, amelynek prototípusa jö­vőre készül el. A gyártás januárban indul Biharkeresztesen. Az első év­re mintegy 120—130 millió fo­rintos termelési értéket tervez­nek. Ebből még 90 millió fo­rintot a régi gyártmányok tesznek ki, hiszen nem lehet egy üzemet egyik napról a má­sikra átállítani. A gyár egy ideig megtartja még eredeti profiljának egy részét. Egyéb­ként is, a lehetőségek szerint a maximális önállósággal ren­delkezik majd az új gyáregy­ség. Anyaggal, bérrel ezután is maguk gazdálkodnak. Az átállás más jellegű prob­lémákat is fölvet. Az új fel­adatokhoz például megjelelő szakemberek is kellenek. Őket már három hónapja képezik itt a halásztelki gyárban, ter­mészetesen mind régi dolgo­zója a biharkeresztesi üzem­nek. A cégtábla cseréjével tehát jól jár a gyáregység is: kor­szerű színvonalú termelés ho­nosodik meg, hatékonyabb gazdálkodás lehetőségei bon­takoznak ki. Kié sz adósság? Ezzel szemben a Pestvidéki Gépgyár termelésfokozó lehe­tőségekhez jut, s ennek olyan hatása is lesz, hogy néhány most hiánycikknek számító ka­lorikus termékhez szükséges alkatrészből a korábbinál lé­Mmőscgugyi konferencia Országos minőségügyi kon­ferenciát tartottak csütörtökön Budapesten, a Hotel Inter­continentalban. A MTESZ központi szabványosítási és minőségügyi bizottsága által negyedik alkalommal megren­dezett tanácskozáson, több mint 800 gazdasági vezető és minőségügyi szakember a minőség megőrzésének, javí­tásának lehetőségeit és felté­teleit vitatta meg. A konferencián számos hoz­zászóló hangsúlyozta, hogy a minőség javítása mai gazda­sági életünk kulcskérdése. Az elért életszínvonal megőrzése és az ország fizetőképességé­hez nélkülözhetetlen export- növelés jelentős mértékben a minőség további javításával érhető el. Ennek kapcsán Ju­hász Ádám ipari állam­titkár rámutatott: a magyar gazdaság nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a drágán beszerzett nyersanyagokat rossz minő­ségű munkával tönkretegyek, vagy hogy a hibátlan termék­hez az indokoltnál 20—30 százalékkal több anyagot, energiát és élő munkát hasz­nálják fel. nyegesen többet tudnak gyár­tani. A jelek szerint Biharkeresz­tesen nyugodtak lehetnek az emberek, rosszul biztosan nem járnak. De . vajon hasonlóan nyugodtak-e az anyagyár­ban? Mert a 43 milliós adós­ság nem csekély dolog, azt valamiből vissza kell fizetni. Márpedig az nyilvánvaló, hogy az új gyáregység — bármeny­nyire is megváltoznak ott a körülmények — erre nem nyújt kellő fedezetét. Különö­sen az első időben nem. A kölcsön terheit tehát a Pest­vidéki Gépgyár teljes kollek­tívájának kell viselnie. Nem mondják-e esetleg a törzsgyár dolgozói: azért dol­gozzunk mi többet, jobban, hogy egy olyan veszteséget fe­dezzünk, amihez nekünk sem­mi közünk? — Azt hiszem — hárítja el a kétkedést Fövényesi Ervin —, az emberek megértették a céljainkat. Világosan elmagya­ráztuk az alapállásunkat: ka­pacitásunk kimerült, a továb­bi fejlődéshez mindenképpen létszámra van szükség. Már­pedig ezt csak ezen a módon teremthetjük elő, hiszen a koo­perációk számát sem lehet a végtelenségig növelni. Egyéb­ként dolgozóink is érzik a munkaerőhiányból adódó túl­terhelést, ami terveink telje­sítéséhez szükséges. S a továbbiakban valóban szót sem ejtenek többé önmaguk­ról. Inkább arról, ami például mostanában — mondhatjuk bátran, hogy országszerte — foglalkoztatja az állatorvoso­kat a baromfitenyésztéssel fog­lalkozó gazdaságokban: a híre egy bizonyos fertőző gége-, légcsőgygulladásnak, amit ví­rusok terjesztenek a tyúkok között, jelentős veszteséget okozva. És máris helyben va­gyunk. Önként adódik á kér­dés — hiszen a gazdaság állat- tenyésztő főágazatában a mun­kaegészségügy dolgait fesze­getjük voltaképpen —: jelent­het-e veszélyt ez a vírus a ba­romfiólakban tevékepykedő emberekre? Egybehangzó a megállapí­tás: feltételezhető, de semmi­képpen sem állítható bizonyo­san, hogy a betegség, a fertő­zés átterjedhet az emberi szer­vezetre is. Ennek lehetőségét a körzeti orvosokkal együtt la­tolgatják, Mindenesetre, résen kell lenniük s körültekintő megelőző eljárással védelmez­ni az állatállományt a fertőzés veszélye ellen, oltalmazva ez­zel az embert is. Szociálpolitikai ellátás Az istállók, ólak környékén mindig nagy probléma volt azoknak a betegségeknek a sora, amelyek állatról ember­re, illetve emberről állatra ra­gadhattak. Közülük jó néhá­nyat sikerült végérvényesen kiküszöbölni. Említsük meg talán a legveszélyesebbek egyikét, a tbc-t: 1980-ra Ma­gyarországon a szarvasmarha­állomány teljes mértékben mentessé vált a gümőkórtól. Igaz, hogy ez az államkasszá­nak másfél milliárd forintjá­ba került, de megérte. Jelen­tős eredmények figyelhetők meg a brucellózis-mentesítés­ben is. Az utóbbi esztendőkben az állattenyésztésben valamennyi állatfajta tartási körülményei­ben, az alkalmazott 'technoló­giában lényeges változások tör­téntek. A szakosodás magával hozta a legtöbb helyen a komplex gépesítést, a nehéz fizikai munka részleges köny- nyítését, illetve teljes meg­szüntetését A tenyésztési rendszerek a legfejlettebb el­járásokat vezették be, a lehető leggazdaságosabb, legterme­lékenyebb technológiákat al­kalmazzák. Ezzel együtt egy­re jobbak lettek az állatte­nyésztésben foglalkoztatott emberek munkakörülményei, s munkaegészségügyi helyzetük­nek mutatói is. A baromfitenyésztésben az elsők között fejeződött be a korszerűsítés, a zártrendszerű, iparszerű technológia beveze­tésével. Hernád azóta híressé vált ország-világ előtt a csir­kéivel, s baromfitelepeinek felszerelésével is. Hogy csak témánknál maradjunk: fekete­fehér öltöző, zuhanyozó, étte­rem a dolgozóknak, a körzeti orvos helyben nyújtja a leg­szükségesebb egészségügyi el­látást némádtól Üjlengyelig. A háztájiban pontos technoló­giai előírás határozza meg még a kötelező munka- és védőru­hát is, a balesetvédelmi szabá­lyok elsajátításáról rendszeres oktatás keretében gondoskod­nak a gazdaság illetékes szak­emberei, a különböző fertőzé­sek megelőzésében segít a ház­táji állatorvos is. Amikor dr. Fodor Istvánnal, az állattenyésztési főágazat vezetőjével körbejárjuk a te­lepeket, meggyőződtünk arról, hogy a dolgozók élnek is a szociális ellátás nyújtotta le­hetőségekkel. Persze, láttuk azt is, hogy ezek a,lehetőségek nem mindenütt egyformák egészen. A régebben épült munkahelyeken bizony egy­két dolog felújításra szorul. Nem lehet védekezni Az egyik ilyen régebbi tele­pen a sertéstenyésztők vezető­jét, dr. Szécsényi Gabriella ál­latorvost faggatom, mi a leg­nagyobb gondjuk? — Az ammónia — böki ki végül —, ami ellen nem lehet védekezni. A battériás sertés­tenyésztés roppant gazdasá­gos, az igaz. Ám megvár} a ma­ga veszélye: kis légtérre sok állat jut, telítődik a levegő a szúrós szagú, maró gázzal, amit az alom áraszt a lehető leggondosabb cserélés, takarí­tás, mesterséges ventilláció el­lenére is. Az emberek köhög­nek, légzési zavarokkal küz­denek, volt, aki szanatóriumi kezelésre szorult. De kitar­tunk a munkánk mellett. Har­mincán vagyunk, s ami egé­szen örvendetes, sok köztünk a fiatal. A gazdaság mindent megad nekünk, ami techni­kailag, műszakilag lehetséges. Ám ezek az állatok itt mégis­csak disznók. Várjuk a nyarat. Nyitott ajtók-ablakok mellett egészen elviselhető a telep le­vegője. Még beszélgetünk erről-ar- ról. A doktornő beszámol hol­landiai tapasztalatairól, mond­ván, ott sem jobb a helyzet, ami a sertéstelepeken az am­móniát illeti... A mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásának kö­rülményeit elsősorban a köz­ségi körzeti orvosi szolgálat­tal, illetve az üzemi orvosi há­lózat fejlesztésében elért téed- mények tükrében érdemes vizsgálni. Pest megyében a mező- és erdőgazdaságban — az Egészségügyi Minisztérium kimutatása szerint — tavaly két főfoglalkozású üzemorvos, huszonegy üzemi-körzeti or­vos és tíz részfoglalkozású üzemorvos dolgozott. A szá­mok kétségtelenül bizoftyos mértékű előrelépésről tanús­kodnak, ám semmiképp sem biztatnak arra bennünket, hogy elégedettek legyünk. A főfoglalkozású üzemorvos hiá­nya a hernádi tsz-ben is érez­hető. A szakszervezettel és a munkavédelmi apparátussal együtt állítja dr. Fodor Ist­ván: — Feltétlenül szükség volna saját üzemorvosra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a körzeti orvosok nem látják el lelkiismeretesen azokat a fel­adataikat, amelyek velünk kapcsolatosak. De sokkal több volna a feladat. Végezni kelle­ne pályaalkalmassági vizsgá­latokat, különböző rendszeres szűrővizsgálatokat, és nem csupán az élelmiszerfeldolgo­zó üzemek dolgozóinak köré­ben. .Itt van például a csipke­műhelyünk, amelyben igen erős zajártalomnak vannak ki­téve az asszonyok. Annyira, mint eddig El Is megyünk a műhelybe. Kilincsre zárt ajtók mögül húsz lépésnyire kihallatszik a fémes kattogás. Belépve Szinte megszűnik a kommunikáció lehetősége, marad a mutoga­tás, a fülbe ordibálás. Az asz- szonyok meg sem kísérlik, hogy szóljanak hozzánk, kö­szönésünkre íejbólintással válaszolnak. A csipkeverő szerkezetek észbontó lármája betelepszik a fülünkbe rövid fól óra alatt olyannyira, hogy kint a szabadban is közelebb hajolok Tóth Pál üzemvezető­höz, amikor megszólal: — Védekezési lehetőség van ugyan, de sajnos, eléggé szűk­re szabott. Korábban szovjet gyártmányú füldugóvattát al­kalmaztunk. Lehet egy eszten­deje, hogy azt betiltotta a SZOT, egészségtelennek talál­va benne valamiféle elemi szá­lat, mint mondják. Svéd vat­tát írtak elő, azt meg nem le­het kapni, A MÜÁRT 1984-re jelzi, a vásárlás lehetőségét, de igényünket nem jegyezte elő, biztos ígéretet nem adott. Ma­rad a fülvédő toknak nevezett alkalmatosság, ami ugyan ki­tűnően kiszűri a gépek zaját, meghagyva az emberi hangot, mégsem tudja mindenki hasz­nálni, mert bemelegszik, izzad alatta a bőr. Kényelmetlen nyolc munkaórán át viselni. A kör bezárul? A kérdés egyelőre a levegő­ben marad. Jövőre talán lesz rá válasz — a MÜÁRT-nál. Vagy a SZOT-nál? A mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásában, mun­ka- cs egészségvédelmé­ben elért eredményeink magukba foglalják azokat a jelentős anyagi és szellemi rá­fordításokat, amelyeket a gaz­daságok a szociálpolitikái ter­vezésben és a tervek megvaló­sításában nem sajnálnak. De miért is sajnálnák? Itt is ér­vényes az az állítás, hogy leg­főbb értékünk a dolgozó em­ber egészsége, amit nem pó­tolhat semmiféle csodálatos technológia. Ezért: a munka műszaki-, technikai feltételei­nek javításával párhuzamosan szüntelenül szem előtt kell tartanunk az egészségvédelem ügyét a mezőgazdaságban is. Legalább annyira, mint eddig. Erről győztek meg hernádi beszélgetéseink !s. Bálint Ibolya M. Nagy Péter Csőhálózat liléik m alatt A nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozói december közepére befejezik Gödöllőn a Dózsa György ut alatt 1 kilométer hosszan húzódó szennyvíz- és csapadékvíz-elvezető csatornahá­lózat fektetését. A munkák során 17 ezer köbméter földet mozgattak meg és 3 kilométer hosszú csőhálózatot fektetnek le. A járműforgalom a jövő nyáron indulhat meg a kiszélesített úton. Barcza Zsolt felvétele A begy megy Mohamedhez i§y gyár gazdát cserél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents