Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

VÁC I A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM 1983. DECEMBER 7., SZERDA ECisénísn hísgjs őszülő Filmek a világ minden tájára A század elején a keleten kínálkozó újabb piaci le­hetőségek az angol iparosokat is lázba hozták. Töb­ben, a vállalkozó szelleműek közül, megalapították a jotókémiai részvénytársaságot, a váci Kodak üzemet. Sokáig csak elenyésző mennyiségben készült a fotópa­pír. Az 1940-es évek elején elérték az egymillió négy­zetmétert. Ekkor már több száz alkalmazottja volt a gyárnak. A kép mindent elárul Iványi Károly felvétele J Se szeri, se száma a Télapó-ünnepségekről érkező tu- ^ dósításoknak, melyek arról szólnak, hogy a nagyszakál- $ lú az idén is bőkezű volt. Közöljük a Vác városi úttö- 4 Tőelnökség ünnepéről szóló írást közöljük. Jegyzet Városkép Az ember időnként kény­telen felfedezni a város szüntelenül változó, egyéb­ként is ellentmondásos ar­culatát. Szerves egységben, mégis külön-külön élnek egymás mellett a városne­gyedek, s mindegyikük hangulata sajátos. Még Deákvár képe is naponta változik. Hol van már az az idő, amikor a DCM 450 új lakása jelen­tette a legmodernebb vá­rosrészt, ahol az ország el­ső ABC-áruháza nyílt, s azon túl a szabad- mezők virágillata áradt? Azóta az a terület sem a város széle, mert újabbnál újabb házcsoportok, utcák, sugárutak és áruházak épül­tek, külön-külön elnevezés­sel is. Az iskolaépület mellé még egy, meg még egy emkedett. Itt élek, s miközben el­fogultan örvendezek vá­lasztott szűkebb pátriám­nak, olykor meglepetten kapom fel a fejemet a Földvári téren, vagyis a Földvári lakótelepen, ahogy újabban szokás és helyes is nevezni. Hiszen ez is új, városnyi városrész utcái­val, tereivel. Mintha csak most jártam volna a Kő­kert táján, s hallottam vol­na arról, hogy a helyére új házak kerülnek, új lakóte­lep épül errefelé. S íme, ennek is lüktető forgalma, önálló élete van már, be­lakták az emberek. Itt a jelen, átellenben a múlt, a régi városrész. Pár ,évvel ezelőtt még morgo­lódtunk, hogy miért oda került, ahová került a mű­velődési központ, meg a városi könyvtár, de ha az új lakótelepről tájoljuk be magunkat, akkor a helyü­ket szinte a város központ­jának is tekinthetjük. Sze­rencsés közelségben egyéb­ként, mert akinek kedve támad, hogy a panelházak világától elszakadva han­gulatos kisvárosi utcákon barangoljon, pár perces út­tal érheti el a célját. A sé­ta nagyon is megéri. Lüktet a belvárosi utcák forgalma. A táj kereskedel­mi központja, iskolaváros, ipari centrum, közigazgatási székhely, s más jelzőket is aggathatnánk még rá. — Di­namikusan fejlődik — for­dítom a külföldi vendég­nek. — Még mindig — gondolom gyorsan utána. Arról, hogyan élnek a város polgárai, többet 1 elmondj a kép, melyet ! az utcákon, s mosta­nában a karácsonyi ün­nepek előtt a boltokban lá­tunk. A forgalom nem ki­sebb, s nem kezdődött ké­sőbb a vásárlási láz, mint a korábbi években, noha azt hittük: az árak kény­szerű emelkedése ezt ered­ményezi majd. Nem tudom, hogy hu­szonkilenc évvel ezelőtt ho­gyan készülődtek, s mit vártak a karácsonytól a gyerekek, a felnőttek. Azt sem, hogy ezen a napon már észlelhető volt-e a ké­szülődés. vagy a pincékbe bújva várták: mi történik? Nem éltem itt akkor, de tu­dom, hogy a leghőbb vá­gyak egyike az volt; fenyő­fa illatú estén együtt le­gyen a család, velük az is, akit a háborúba küldtek. A legnagyobb kincs a nyugalom volt. Azok is er­re vágytak, s őket is haza­járták. akik fegyverrel ül- ! főzték az ordas hadakat. Kovács T. István i______ _____ 19 44-ben németek jelentek meg. A gépek, az alapanyag és a késztermékek egy része uszályokba került. December 5-én, három nappal a város felszabadulása előtt a gyár fölött repülőgépek tűnnek fel és ötvenhat darab bombát szórnak a területére, öten; Potondi Margit, Urlich István, Lukács Sándor, Sztronk Já­nos és Hlatki Miklós életüket veszítik. Az öt munkás ne­vét nem őrzi márványtábla. Az évfordulókon sokáig. a gyári sziréna emlékeztette a munkásokat az esetre, s egy­ben figyelmeztette is az ér­telmetlen halálra. A felszabadulás után egy évig tartott a helyreállítás, amelyben a környék lakói is részt vettek. 1946-ban álla­mosították a gyárat és meg­indult a termelés. Két évvel később vették fel a világszer­te ismert Forte nevet. Peterdi Vince, gazdasági Igazgatóhelyettes 1964-től na­ponta utazik Vácra a fővá­rosból. ö így látja a további fejlődést: — Közben beindult a film­gyártás és 1951-ben első al­kalommal exportáltak ebből a termékből is. A hatvanas években meg­kezdődött a nagy rekonstruk­ció. A régebbi üzemrészeket felújították. Korszerűbb gyár­tósorokat állítottunk üzembe. Ezzel 1968-ban termékeink minősége javult. Lehetővé vált a színes fotópapír gyár­tása is. A fekete-fehér mi­nőségét pedig világszínvonal­ra emeltük. Ezzel átalakult az export- termelésünk is. Míg 1968-ig csak egymillió dollár volt a bevételünk, ez 1981-re már 11 millióra emelkedett. A termé­keink felét több mint ötven tőkés és kilenc szocialista országba szállítjuk. Az éves árbevételi tervünk eléri az 1,1 milliárd forintot. Jelehleg 1200-an dolgoznak nálunk és a létszám hetven­Harminckilenc esztendeje szabadult fel Vác városa. A német fasiszta csapátokat ezen a napon kergették ki vé­gül a diadalmasan előrenyo­muló szovjet csapatok. Az év­fordulóra emlékeznék ma, 14 órakor az MSZMP Vác váro­si Bizottsága és a Városi Ta­nács rendezésében sorra kerü­lő ünnepi ülésen. .A meghívókat Pálmai Lász­ló, a pártbizottság titkára és Weisz György tanácselnök ír­öt százaléka törzsgárda tag. Jó szakembergárda, sokan több szakmához is értenek. — Valaha a Forte gyárban dolgozni igen nagy elisme­résnek számított — magya­rázza Kettler László, aki 1944- ben került esztergályos inas­ként ide, A püspök, vagy a polgármester ajánlása kellett ahhoz, hogy például valaki udvari segédmunkás legyen. Itt tizenöt-húsz százalékkal több volt a munkabér, mint a többi váci gyárakban. A segédmunkás megkereshetett annyit, mint máshol a szak­munkás. Valamikor egyszerű betonmedencékben fürödhet- tünk. Ma csempézett a mos­dónk, mindenütt korszerű gé­pek dolgoznak. Nem is na­gyon mozdulnak innen az emberek. Kísérőm haja őszülő, moz­gása mint a fiataloké, ezt meg a sport teszi, valamikor igen szerette kergetni a focit. — Épp a napokban búcsúz­tattunk egy kollégánkat, Gyergyai Miklóst, aki több mint negyvenéves Forte mun­kaviszony után ment nyug­díjba — jegyzi meg Kettler László. Ilyen maga az üzem is: öreg és meg fiatal egyszerre. A huszonhat holdas területet járjuk: itt is, amott is áll­nak még az öreg falak. Az udvaron elérzékenyülve mu­togatja, hogy évtizedekkel ez­előtt hol voltak a bombatöl­csérek. Ma már széles beton- utak, új épületek foglalják el a helyüket. ' régi eszközök kicserélődtek, de nem tűntek el a törzsgárdatagok. Fotós dinasztiák alakulnak ki. — Az édesapám, Zentel Ró­bert, itt dolgozott negyven évig. Volt a gyár főmérnöke is — mondja Gyula Pálné, lánynevén Zentel' Katalin, aki már maga is huszonegy éve Forte-dolgozó. — Mi itt nőttünk fel. Az udvarban volt egy úszómedence, ott füröd­tünk nyáron. Az szokták mon­ta alá. Az ülésen István Kál­mán, a Hazafias Népfront Vác városi Bizottsága titkára mond beszédet. Weisz György kitüntetéseket ad át. A Bar­tók Béla Állami Zeneiskola együttesei ünnepi műsort mu­tatnak be. Este >7 órakor a Madách Imre Művelődési Központban a szovjet déli hadseregcso­port együttese vendégszere­pei. dani ránk, hogy bennünk nem is vér, hanem emulzió folyik. Itt dolgozik a bátyám és a felesége, meg a két lá­nyuk is. Én fényképészként kerül­tem ide, de úgy éreztem, hogy itt egy szakma kevés és közben vegyésztechnikus let­tem. Az életemet nem is tud­nám elképzelni más gyárban. Nagyon sókat kaptam a For­te-tói. A gyerekeim ide jártak óvodába. Gyakran pihentünk a családdal a gyár nyaralójá­ban, Balatonvilágoson. Meg aztán ettől a film- és papír- kiszerelő-üzem kollektívájá­tól sem tudnék megválni. Surányi János Vác felszabadulása 39. év­fordulójára került az olva­sókhoz az összefoglaló mű. A 908 éves város kétkötetes kró­nikája. A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága — a Vác Városi Tanács anyagi támogatásával — ötezer példányban jelentet­té meg a kétkötetes munkát, melynek címlapján Vác főte­rét látjuk az 1850-es esztendő­ből. Weisz György, Vác város Tanácsának elnöke így ír a Tisztelt Olvasóhoz címzett be­vezetőben: „— A város történetét tár­gyaló, korábban megjelent művek ma már nagyrészt hoz­záférhetetlenek és történelem- szemléletük korszerűtlenné, időszerűtlenné vált. A kiadók szándéka az volt, hogy neves szerzői gárda megnyerésével igyekezzenek hozzásegíteni minden érdeklődőt ahhoz, hogy marxista szemléletű, kor­szerű, a legújabb eredménye­ket is számba vevő, elmélyült tanulmányok fölvonultatásá- val valóban alapos tájékozta­tást kaphasson városunk múlt­járól és jelenéről.” Tizenegy szerző és hat lektor jegyzi a művet. Az első kötet öt, a második hat fejezetet tartalmaz. Megismerjük Vác földrajzi fekvését, a különfé­le korok régészeti leleteit. A középkori Vác története foly­tatódik a török korral, a késői feudalizmussal s zárul a re­formkorral. A második kötet az 1848—49-es eseményekkel indul. A múlt század második fele után áttekinthetjük a XX. század elejei Vácot. A2 őszi­rózsás forradalom és a Ta­nácsköztársaság időszakának felidézése a könyv legsikerül­tebb fejezete. Megismerjük Vácot a Horthy-rendszer ide­jén, s az utolsó 90 oldal az 1945—1975 közötti eseménye­ket tárgyalja. A szerzők láthatóan töre­kednek a sokoldalúságra. A munka nagyságára jellemző, hogy például az 1920—1945 közötti negyedszázad esemé­nyeihez több, mint 70 folyó­A KISZ városi bizottsága és a városi úttörőelnökség a Radnóti Miklós iskolában ren­dezte meg hagyományos Tél­apó-ünnepélyét. A szervezés­ben a Radnóti és a Petőfi is­kola KISZ-szervfezete vett részt. A műsort egy rövid vers, a Petőfi iskola énekkara és ka­marazenekara nyitotta meg. Milne: Micimackójának rész­letét, mely az ajándékozás méter levéltári anyagot néztek át a kutatók. Az utolsó fejezet — érthetően — közeláll nap­jaink olvasótáborához. Hírügy­nökségi jelentések, haditudó­sítások, memoárok alapján kapunk képet 1944. december 8. eseményeiről, majd a felsza­badulást követő évek izgalmas, érdekes politikai krónikájáról. Dr. Sápi Vilmos szerkesztő a könyv utószavában arra hi­vatkozik, hogy a monográfiá­ban legtöbbet idézett történet­író Karcsú Antal Arzén és Tragor Ignác. A 350 címet meghaladó irodalomjegyzék­ben (amely sajnos nélkülözi a teljességet), dr. Dercsényi Dezső, Mészáros Gyula, Tiha­nyi Ernő és mások neve is többször előfordul. öröméről szólt, a közgazdasá­gi szakközépiskola tanulói mutatták be. A „Handa-Banda” citeraze- nekar hívogató zenéjére elő­bújtak a huncut kisördögök, akiket a megérkező Télapó a gyerekek kérésére csak kicsit dorgált meg. Kisördögök, gye­rekek egymással versenyezve mutatták be Télapónak ének­és versbeni tudásukat, s a szépen sikerült produkciók ju­talma sem maradt el. A műsor közös tánccal, vo­natozással zárult. Ezután há­rom helyszínen a kézügyessé­get, a fantáziát lehetett pró­bára tenni. A KISZ-es fiata­lok segítségével Télapót, hó­embert, filcből és szalmavi­rágból szebbnél szebb faliké­peket ragaszthattak a kisdo­bosok, a harmadik helyszín pedig a táncolni, játszani vá­gyókat várta gitár- és citera- szóval. A gazdag háromórás program lekötötte a gyereke­ket, jól érezték magukat. A Tejipari Vállalat a dél­előtti szórakozáshoz kétszáz pohár tejet küldött,-ami az iz­galom, a tánc, a játék per­ceiben pillanatok alatt elfo­gyott. A Télapó végig a gye­rekek között maradt, s a leg­ügyesebbek szaloncukor-juta­lomban részesültek. A kellemes délelőtt végőu a gyerekek dallal búcsúztatták elköszönj barátjukat, aki — reméljük — jövőre is szívesen látogat el városunkba. Szőke Katalin Papp Rezső Fóti telephelyünkre azonnal felveszünk szakképzett és szakmai gyakorlatot szerzett gépkocsielőadót, autószerelőt, gépkocsikísérőt, nagy értékű gépekhez, gépkezelésre gépésztechnikusokat, ofszet- és magasnyomó gépekhez nyomdaipari gyakorlatot szerzett gépmestereket, nyomdai berakónőt, dobozszabászt, gépszerelőt vagy géplakatost Jó kereseti lehetőség. A dolgozók munkába és hazaszállítása, kedvezményes étkezés, üdülés a Balatonnál, saját üdülőnkben. Jelentkezni lehet a Budapest VII., Dohány u. 57. sz. alatt, az, elnöki irodában, reggel 7 és 8 óra között, illetve Foton, a Keleti Márton u. 7. (azelőtt Győrffy u. 35.) sz. alatt, a telepvezető irodájában, 7 és 15 óra között, szombat kivételével. PAPÍRFELDOLGOZŐ IPARI SZÖVETKEZET ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) mi0míesonffi ajándék vasas* Ús­_L‘L Ma délután Ünnepi ülés, kitüntetések Elkészült a monográfia Kilenc évszázad története

Next

/
Thumbnails
Contents