Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

Vevőik és a maguk megelégedésére A város többi vállalatához hasonlóan, a Nagykőrösi Kon­zervgyár is sok-sok szállal szövődik, kapcsolódik a mező- gazdasághoz, amit az idén az aszály nagymértékben sújtott. Mennyire befolyásolta ez a gyár exportját — kérdeztük Görbe Ferencet, a Nagykörösi Konzervgyár igazgatóját. — Azokból a zöldségfélék­ből. melyeiket éppen a legter­melékenyebben lehet feldol­gozni, — zöldborsó, zöldbab — 30—50%-os az aszály miatti felvásárlási termékkiesésünk. .Ezeket sikerült azonban más termékcsoporttal, gyümölccsel pótolnunk. A nem rubel elszá­molású export eredményeit te­kintve már legyártottuk az év­re tervezett mennyiség több. mint háromnegyed részét, ás félkész termékekben, alap­anyagban rendelkezésünkre áll a hiányzó mennyiség áru­fedezete is. Kemény munkát jelent ez a hátralevő időszak­ban. Mindenesetre, eddig az elmúlt évekhez viszonyítva mintegy hetvenszázalékos ér­téknövekedést valósítottunk meg. A rubelexport területén a negyedik negyedév feladata a zakuszka. a vegyesbefőtt, a dzsem és az előre nem terve­zett húskonzervek legyártása. Ezzel a tervet itt is teljesítjük. Éhhez igen nagy mértékben járultak hozzá új műszaki fej­lesztéseink eredményei, a be­vezetett új technológiák, a közvetlen csomagolás és az azonnali kiszállítás. — A belföldi szállítási köt- telezettségek? — Mindenkor partnereink igényeinek megfelelően, azo­kat teljes mértékben kielégít­ve dolgoztunk. Többek között énnek tudható be, hogy gyü­mölcslé-előállításunk és -for­galmunk több, mint hatvan százalékkal emelkedett, így ezer tonnával többet adtunk át a belkereskedelemnek. Emellett na^y mennyiségű fém “icsomagoláanyaggái = .doboz-. ial — látjuk el a társvállala­tokat is. — Milyen konkrét tapasz­talataik vannak az idén? — A Nagykőrösi Konzerv­gyárnak igen széles a termék- szerkezete. Ez tette lehetővé erőink gyors átcsoportosítását. Éreztették hatásukat az utób­bi évek műszaki fejlesztésének eredményei is. A nagy teljesít­ményű töltőgépek jelentős puf- ferkapacitását jelentik például a gyors változásoknak. Másik, nem elhanyagolható tapasztalatunk, hogy partner­gazdaságainkkal közösen ke­resni kell az öntözési lehetősé­gek megvalósításának útját. Örömmel mondhatom el azt Is, hogy az éppen egy éve át­adott beruházásaink a várako­zásunknak megfelelően üze­melnek. A twist-off lapkagyár­tó sorunk termelékenyebb és biztonságosabb termelést is eredményez, ezen zárófedél al­kalmazásával tizedére csök­kent a gyártásközi selejt, az évre tervezett 100 millió dara­bot legyártjuk. Bevált a gya­korlatban az üdítőitalgyártó­vonal is: terven felüli teljesít­ménnyel üzemeltethető. Ballai Ottó — Mit tartanak most — a barátság ápolásán kívül — a legfontosabbnak a szakmai programok megvalósításában? — Kollégáim között, itt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, csaknem negyven, ■a Szovjetunióban végzett szakember van. A saját ten­nivalóink közepette foglalkoz­tat minket is az a gondolat, hogy amiben lehet, s amiben igénylik, segítsünk a Szovjet­unió élelmiszerprogramjának valóra váltásában. Fehér István A lig néhány hete még, hogy új titkárt választot­tak a Cementipari Országos Vállalat, váci gyára, vagxjis a DCM szakszervezeti bizottsá­gának élére. Elődje, Szilágyi Lajos, 17 évet töltött el a tit­kári funkcióban. A gyárban 20 évvel ezelőtt kezdték meg a termelést. Vékony, fekete, szúrós te­kintetű embernek ismertem meg Szilágyi Lajost. Talán ön­magához a legszigorúbb, de másokkal szemben sem kímé­letes, ha úgy hozza a sorsa. Sohasem a maga igazáért pe­relt, vitatkozott. Az embere­kért, mert ez volt a tiszte, s a fizikai munkásokért, akik javára elfogult. Ezt részben hibának tekinti, amiről nem tehet. A maga fajta ember természetét a sorsa determi­nálta. Intenzív esztendőket töltött a nagyüzemben. Testületének tagjai olyannak szerették, be­csülték, amilyennek megis­merték. Mindig mellé álltak. Nem a maga igazáért Mindig egyenes ösvényen Nem pusztán szakszervezeti érdem, de az tény: személy szerint neki és bizottsága tag­jainak is része volt abban, hogy fokozatosan felépült a gyári lakótelep klubja. A szo­cialista brigádok segítségével gyarapodott a Petőfi Sándor Altalanos Iskola szemléltető eszköztara. Megfelelően ala­kult a helyi szociálpolitika, megtették a maguk lépéseit azért is, hogy a régi lakótelep közelében újabb lakások épül­jenek a cementgyári családok részére. Voltak nehéz idők. Amikor a munkaverseny-mozgalom sem tudta elősegíteni a tervek teljesítését, mert nem telte le­hetővé a gyár technológiai be­rendezése. Jöttek fentről, s kérdezték: — Hát mi van itt? A titkár kifakadt: — Nehogy azt higgyék, hogy ez az 1200 ember aki itt dolgozik, mind naplopó. Küldjenek miniszteri biztost, vizsgálja ki az a bajok okát, ha nekik nem hisznek. Az idő őt igazolta. Viták hevében született meg az összhang, mint például legutóbb a berfejlesztés előké­szítésekor is. — Ez a munka éltetett — mondja. Csakhát a betegség. Az nem tűri a fe­szültséget. Korkedvezményes nyugdíj, öt évvel hamarabb vált meg a hivatásától. Igaz, így is dolgozott annyit, mint más 00 éves koráig. Tizenhá­rom évesen már a Badacso­nyi Kőbánya Rt-nél dolgozik, a kötélpálya végén úgyneve­zett csillevisszafogó. — Majd­nem lerántottak — emlékszik. Az órabére 16 fillér. Tizenhat éves korában a követ formáló ritzerek mellé kerül spitzer- nek, aki véglegesen eltávolítja a kőről a felesleges maradvá­nyokat. Közben háború, hadi­fogság. Utána ismét a cégnél kezd, de 1951-ben kiemelik: műszaki ellenőr,' majd sze­mélyzetis lesz. Elvégzi az épí­tőanyagipari technikumot. 1962-ben kerül Vácra, a sejcei hegyoldalon lesz bányamester. Innét hívják választói az szb- irodára. Az enyhe dunántúli akcen­tus Badacsonytomajról ma­radt meg. Az a szülőfaluja, ahol az édesanyja él. Hozzá ez­után gyakrabban utazik. A család már itt eresztett ** gyökeret. Az unoka, a 16 hónapos Péterke közöttünk to­tyog. A nyugalom és pihenés évei következnének a két mi­niszteri, a két Kiváló dolgozó, a Munka Érdemrend bronz, a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetésekkel elis­mert munkásévek után. Csak­hogy az ember nem bújhat ki a bőréből. Már keresték is a területi pártszervezettől. Kovács T. István Régi épületrész felújításával és új szárny építésével korszerű, nemcsak Cegléd, hanem egész Dél-Pest megye egészségügyi ellátásában fontos szerepet betöltő vérterápiás osztállyal bő­vült a ceglédi kórház, mint ahogy erről már tudósítottunk. Felvételünk a donor szerológiai labort mutatja be, ahol a vér­adás után az osztály munkatársai a szükséges vizsgálatokat végzik. Apáti-Tóth Sándor felvétele Kapcsolat a szovjet egyetemekkel Közös mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatás A leendő gödöllői Barátság­liget első fáinak ültetésénél ott voltak az agráregyetem MSZBT-tagcsoportjának kép­viselői is. Az egyetemi tagcso­port ügyvezető elnöke, dr. Kaifás Ferenc egyetemi do­cens, a műszaki tudományok kandidátusa. Ö egyúttal az egyetem szovjet kapcsolatai­nak referense, az orosz nyel­vet nemcsak köznapi, hanem szakmai összefüggéseiben is érti, beszéli, használja. — Milyenek most az egye­tem kapcsolatai a szovjet in­tézményekkel? — Érdemes talán visszate­kinteni röviden a múltra. Én magam a nyugdíjba vonult Magyari Beck Vladimir pro­fesszortól vettem át az MSZBT-tagcsoport irányítását. Egy ideig inkább csak magán­kapcsolatainkra építettünk ba­rátságot, például a moszkvai Corjacskin Mezőgazdasági Műszaki Egyetemmel, a rosz- tovi Mezőgépgyártási Egye­temmel, a leningrádi Puskin Mezőgazdasági Akadémia né­hány oktatójával, kutatójával. A szakmai kiküldetések, no meg természetesen a nyelvtu­dás adta, hogy szorosabbra fűzhettük a szálakat. A hall­gatók cseregyakorlatainak szervezése ugyancsak ösztön­zést adott a közös munkákra. Nyolc-tíz éve együttműködési szerződést is kötöttünk á test­vérintézményekkel. — Mire terjed ki egy-egy ilyen szerződés? — Természetesen az okta­tás, a kutatás, a nevelés és az ifjúsági mozgalom néhány területére. Konkrétan: az egyetemünkön tavaly vezettük be a szakfordítói képzést. Hallgatóink, akik ebben részt vesznek, az orosz nyelv jobb elsajátítására fél évig a Szov­jetunióban gyakorolják a nyelvfit* A Gftrjacskina begyen temmeí több tudományos té­mában működünk együtt, így a termények, a gyümölcs, a ta­laj mechanikai viselkedésének kutatása, valamint a traktoros gépcsoportok kialakítása tár­gyában. Közös egyetemi jegy­zetet készítünk a mechanika tárgy egyes fejezetéből. Speciá­lis szakkönyvek közös kiadása van napirenden dr. Janik Jó­zsef és dr. Szendrő Péter pro­fesszorok munkáitól. — Ügy tudom, ön a Szov­jetunióban vett részt, sikerrel, aspirantúrán. — A mezőgazdasági anya­gok mechanikája, viselkedése volt a témám, konkrétan a forgó rendszerű kaszák mére- tezésések kérdéseivel foglal­koztam. Most már azonban fontosabb az, hogy itt, ná­lunk fogadhatjuk azokat a szovjet egyetemi hallgatókat, mérnökjelölteket, akik Ma­gyarországon választanak dip­lomatémát. Legutóbb például a békéscsabai Lenin Tsz-be jutottak el így rajtunk keresz­tül, ahol a baromfiistállók gazdaságos gépesítését kutat­ták s dolgozták fel munká­jukban. A konzultánsuk Fled- rik István tanársegéd, aki Tavaly karácsonykor talál­koztunk először. Bálint Béla és négy gyereke akkor költö­zött be a Monoron frissen át­adott új társasház egyik laká­sába, a Deák Ferenc utcában. A konyhában írógép kopo­gott, készült a hibajegyzék, a kék sötétítőfüggönyök furcsa árnyékokat vetettek a na­rancssárga szőnyegpadlóra, üresek voltak még a szobák. Bálint Béla csak állt, állt, úgy kellett beljebb invitálni saját lakásának belsejébe. Azt mondta akkor, hogy majdnem a pokolból jött és egyetlen dolgot érez most biztosan: itt nyugalom lesz. Az utolsó napok Majdnem egy éve ennek. Két barna fotelben ülünk a nagyobb szoba dohányzó asz­talkája mellett. A két kislány, a 13 éves Hajnalka s a 12 éves Ildi szorgoskodik most a konyhában, bableves főzésé­hez készülnek. A főzés nagyja pérsze az apué, de ami kell hozzá, azt előkészítik. A fiúk, a 9 éves Béla és a 6 éves Pi­tyu iskolában vannak. — Nem lesz szép ez a ri­port, ha arra készül... — mondja Bálint Béla. — Ahhoz ugyanis túl sok a gondom... Harmincöt éves. Négy gye­rekét egyedül neveli. Másfél esztendeje veszítette el a fe­leségét. Anyósa házában lak­tak, két szobát, főzőfülkét és fürdőszobát alakítottak ki az egyre szaporodó családnak házasságuk alatt. Aztán jött a megfellebbezhetetlen diag­nózis: rák. Két évig, egyre gyengülve élt még az asszony. Az utolsó napokat otthon töl­tötte, amikor eszméletre tért, rábízta a férjére a gyereke­ket. Ügy nevelje őket, mintha ott lenne ő is. — De nincs itt. A gyerekek nem beszélnek róla, én sem emlegetem, de mindannyiunk­nak nagyon hiányzik. Helyet­tesíteni “ tudom, de pótolni nem. Amikor meghalt, rögtön jött hozzám egy tanárnő, hogy adjam a srácokat állami gon­dozásba, vagy a vasadi hetes kollégiumba, mert nem fogom bírni. Rágyújt, remeg a keze, egy mély sóhajjal fújja kd a füs­töt. — A gyámügyisek azt mondták, jól van, ha úgy gon­dolom, maradjunk együtt. S jött ez a lehetőség, hogy la­kást kapunk. Éjszakáztam a Lampartnál, kölcsönöket vet­tem fel, OTP-t, befizettem a használatba vételi díjat, búto­rokat vásároltam, csillárt, füg­gönyt ... Nagyot változott az életünk. Nyugalom van körü­löttünk. Cserébe viszont anya­gi gondok szakadtak rám. Négy és fél hónapra például 8 és félezer fűtési díjat hozott ki a költségvetési üzem az el­számoláskor, s úgy tudom, a nyári hónapokra — csak ér­teném, hogy miért? — külön 6 ezer forint díjat számolnak fel, A vállalatot, ahol dolgoz­tam, ott kellett hagynom, nem tudtak tovább éjszakai mű­szakot biztosítani, nekem pe­dig nappal a gyerekekkel kell lennem. Hiszen bármennyire önállóak is, csak gondosko­dásra, ellenőrzésre szorul­nak ... S közben beütött ná­lam egy krónikus bronchi­tis... Kinőtt cipők Számol, emeli és leejti az öklét. — Kétezerötszáz forint most az éjjeliőri fizetésem. Másod­állásban gondnok vagyok itt a házban, lépcsőt mosok, takarí­tok, havi kétezernégyszázért. Hatezer forint az árvaellátás. Ez ötünkre úgy, hogy OTP-t, adósságokat fizetek, alig-alig elég. Iskolakezdéskor csak azért kellett vadonatúj táská­kat vásárolnom, mert a tava­lyiaknak tönkrement a zára és zárat ugye nem javítanak. S a folyton kinőtt cipők... A rö­vidülő nadrágok, kabátok ... Egyetlenegyszer jártam a ta­nácsnál, a nyáron. Jó lett vol­na nyaralni küldeni a gyere­keket, nem volt rá pénzem, gondoltam, talán segítenek. Azt mondták, nálunk sokkal jobban rászorulók is vannak. Lehet. Hiszen nem nélkülö­zünk. A két kislány — látni a nyi­tott ajtón át — csendben tesz- vesz, krumplit hámoz, tányé­rokat mosogat. — Szórakozás, kikapcsoló­dás...? Előfordul, hogy néha egy-egy estén kimaradok. Amikor már nagyon összejön­nek a dolgok, amikor már mu­száj lazítani ... Nősülni sem­miképp nem akarok, addig legalábbis, míg a lányaim ki nem repülnek. Hajni fodrász szeretne lenni, Ildi csecsemő­gondozó, a fiúk még ráérnek gondolkodni. Egy emberen múlik Hallgatunk. Jókor szól a csengő, valaki faliújságtáblá­kat hoz, kd kell majd tenni a folyosóra. — Szóval együtt vagyunk, ez a lényeg. Mindenkinek meg­van a dolga, a kötelessége, s nekem eszem ágában sincs ki­bújni a magamé alól. Egy család — a földszinti ablakok kék függönyei mögött. Néhány élet, amelyeknek ala­kulása elsősorban egy embe­ren múlik. Aki tudja ezt, és nagy szavak, nagy siránkozá­sok nélkül igyekszik ehhez tartani magát. K. Zs. A gyógyítás új színtere csövestül vágtuk le,-takarítot­tuk be. Mennyisége tetemesre dagadt, olyannyira, hogy ju­tott belőle a nyársapáti Hala­dás Tsz-nek is. Nálunk in­kább az abraktakarmány szű­kössége okoz gondokat. — Találtak-e megfelelő megoldást? — Csak a mostani, október végi helyzetről tudok képet adni. Az aszály okozta károk felmérése után született egy országos intézkedés, aminek lényege, hogy a mezőgazdasá­gi üzemek késedelem nélkül segítsenek egymáson, hogy később ne keletkezzenek za­varok az ellátásban. Az elkép­zelés nyomán igen eredmé­nyes együttműködés alakult ki a termelőszövetkezetek kö­zött. Törteire eleddig három­száz vagon takarmány érke­zett az ország különböző ré­szeiről. — Ugyanakkor a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalatnak is kiemelkedő szerep jutott a hiányzó termények folyamatos pótlásában. Erre a támogatásra nagy szükség mutatkozik, noha a költsé­geinket növelni fogja. A ku­korica önköltsége, ha mi ter­meljük meg, mázsánként 150 —160 forint. Most viszont, hogy vásárlásra kényszerü­lünk, pontosan 376 forintba kerül. És természetesen ten­geriből kell a legtöbb. Mind­ezt mérlegelve elmondhatom, hogy a közös állatállomány eleségben nem fog hiányt szenvedni. — Ki tudják-e elégíteni a háztáji állatállomány takar­mányszükségletét ? — Ez most a legnagyobb gondunk. A háztáji állattartás méreteinek jellemzésére csak annyit: könnyebb lenne azok­nak a nevét felsorolni, akik Törteién nem foglalkoznak jó­szágok nevelésével. Événte tizenkétezer hízósertést, négy­száz hízómarhát gondoznak és egymillió liter tejet fejnek. Mindent megpróbálunk, hogy megelőzzük a bajt. Az összes tömegtakarmány el fog jutni a háztájikba, kivéve a ned­ves répaszeletet. Abrakból száz­harmincnyolc vagonnal adunk ki folyamatosan. Varga Sándor A törteli Dózsa Tsz-ben két­ezer szarvasmarhát, négy és fél ezer juhot, tízezer sertést nevelnek ebben az évben. Hizlalásukhoz mintegy ezer- vagonnyi táplálékra van szük­ség. ami jó időszakban meg­terem itt helyben, idén azon­ban ennek a takarmányadag­nak a fele hiányzik. A gazda­ság vezetője szerint a tiszta nyereség 15 millió forinttal kevesebb lesz a tavalyinál. — Nem is a tömegtakar­mány pótlása okozza most a fejtörést — mondja Fazekas Sándor tsz-elnök. — A satnya kukoricát például szárastul, $is*ánk©zás©k nélkül is tartja magát A gyerekek sem beszélnek róla maga is a Gcrrjacskin egyete­men végzett. — Ezt a moszkvai egyete­met sűrűn emlegetik nálunk. — Nem véletlenül. Ezen az egyetemen dolgozott Boltinsz- kij és Zseligovszkij akadémi­kus, akikkel többek között dr. Lehoczki László professzor, egyetemünk mezőgazdasági gépészmérnöki karának dé­kánja korábban a gyorsmű- velés problémáit együtt ku­tatta, tulajdonképpen abban az időben kezdődött az igaz kapcsolat intézményeink kö­zött. Abrakszűkében Törteli tekarmánymérleg

Next

/
Thumbnails
Contents