Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
1983. NOVEMBER VASÁRNAP \A HÉT VIIA6P01ITIKAI KÉRDÉSI! _________ ■M l. '■ 1 '-n- "I"l—F. "1 ".'.II' ... I .............— 1 1 " ■ ! ■ ■ ' ....................■■ — » Az intervenciósok elszigetelődése Washingtoni vereség az ENSl-hen — Tervek Nicaragua ellen A közép-hatótávolságú rakéták ügyében a helyzet változatlan Genf ben, a svájci konferenciavárosban a héten új, fontos tanácskozás kezdődött: a háború által sújtott Libanon legbefolyásosabb keresztény és muzulmán vezetői ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy megpróbáljanak valamiféle megbékélési kompromisszumot elérni. A nyolc politikus, aki elfogadta Amin Dzsemajel libanoni elnök meghívását, hogy a genfi Intercontinental azálló semleges területén találkozzon, a legkülönbözőbb nézeteket képviseli, a kis közel- keleti ország jövőjéről. Ez ki is tűnt az első megbeszéléseken, amelyek az ellentétes álláspontok jegyében zajlottak le. Ez természetes is, hiszen nehezen lehet elképzelni, hogy az 1957-ben amerikai tengerészgyalogosokat országába hívó, ma 83 éves Camille Cha- moun, volt falangista elnök könnyen egyetértsen a 36 éves muzulmán ellenzéki vezetővel Valid Dzsumblattal, aki élesen bírálja a jelenlegi kormányzatot az amerikai—izraeli elképzelések szerint idén tavasszal megkötött egyezmények miatt. Nyugati kommentátorok is kétkedéssel fogadják a genfi tárgyalásokat, s megjegyzik, hogy a legoptimálisabb esetben is hosszú és nehéz lesz az út bármiféle kiegyezésig. A héten azonban az új megkezdett eszmecsere ellenére a fő figyelem a Grenada elleni amerikai invázió fejleményeire. illetve a nyugat-európai rakétatelepítés további NATO- előkészületeire irányult. MIÉRT SZIGETELÖDÖTT EL AZ EGYESÜLT ÁLLA- MOK AZ ENSZ-BEN? ______ Washin gton Grenada elleni inváziója során a legcsekélyebb látszatokra sem ügyelt. Éz a gátlástalan agresszió olyan mély megdöbbenést keltett számos NATO-szövetsége- se közvéleményének körében, hogy ezek az észak-atlanti kormányok jobbnak ítélték, ha elhatárolják magukat a washingtoni adminisztráció lépésétől. A Reagan-kormányzat először azzal érvelt, hogy a grenadai főváros orvosi egyetemén tanuló amerikai diákok élete „veszélyben forgott”, s azért kellett az Egyesült Államoknak egyebek között beavatkoznia, mert az iráni túszdráma megismétlődésétől tartott. Azt állították, hogy a St. Georges-i kormány ígérete ellenére sem engedélyezte ezeknek a diákoknak a távozását. Amerikai sajtóközlésekből viszont ismertté vált, hogy amikor a grenadai hatóságok lehetőséget teremtettek ezeknek a diákoknak az elutazásra, az ottani amerikai konzul „lebeszélte" őket erről. A washingtoni szóvivő, amikor ennek okát tudakolták zavarba jött és kitérő választ adott. Nyilvánvaló — írták a nyugati lapok —, ha ezek az amerikai diákok elutaznak az intervenciót megelőző napokban megszűnik Washington számára a „casus belli”, azaz a fő ok, amely ürügyet szolgáltat a beavatkozásra ... A másik sokk amiatt érte a legtöbb NATO-ország kormányát, hogy az Egyesült Államok képtelen volt nemzetközi jogilag megindokolni katonai fellépését. Arra hivatkoztak ugyan, hogy a grenadai kormány megdöntése a keletkaribi védelmi közösség kérésére történt, amelynek Grenada is tagja. Ennek alapokmánya azonban úgy intézkedik, hogy katonai fellépésre csakis akkor kerülhet sor. ha valamennyi tagállam egyöntetűen megszavazza ezt a döntést. Erre Grenada esetében természetesen nem kerülhetett sor, hiszen a szigetország törvényes kormányát persze nem kérhették fel, hogy szavazzon meg egy megdöntésére irányuló akciót ... Ezt úgy igyekezték később csűrni-csarvarni, hogy Scoon, Grenada brit főkormányzója „adta le voksát” Grenada nevében. Ez az állítás viszont ellentétes sok mindennel. Mindenekelőtt azzal, hogy Scoon angol alattvaló, s tisztségét az 1979-es grenadai Dzsumblatt libanoni drúz vezető sajtóértekezletet tart a genfi megbé- kclési konferenciáról. forradalom győzelme után maga II. Erzsébet királynő függesztette fel. Vagyis Scoon- nak semmiféle alkotmányos jogcíme sem volt arra, hogy „Grenada nevében beavatkozást kérjen." Másrészt Washington állítása szerint Scoon az intervenció előtt a grenadai forradalmi erők háziőrizetében volt, s onnan amerikai csapatok szabadították ki. Ha pedig így volna, akkor aligha juttathatta el szavazatát a keletkaribi paktum beavatkozására... Ezek után nem meglepő, ha az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán a Zimbabwe és Nicaragua által beterjesztett határozati javaslatot, amely elítéli az Egyesült Államok grenadai katonai beavatkozását 108 ország szavazta meg. Kilenc NATO-állam volt a megbélyegzők sorában: Francia- ország, Dánia, Görögország, Izland, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Portugália és Spanyolország. Huszonhét ország tartózkodott, a szavazástól, köztük Anglia, az NSZK és Kanada, az Egyesült Államok további NATÖ-szövetségesei. Az amerikai agressziót elítélő határozati javaslat ellen csupán az Egyesült Államok, az invázióban részt vevő hat ka- rib-tengeri törpeállam, valamint Izrael és Salvador szavazott. Ily megsemmisítő diplomáciai vereséget az Egyesült Államok még nem szenvedett el a második világháború óta, s poíi"héja ennyire sohasem szigeteiődótt el a nemzetközi porondon. MILYEN TOVÁBBI TERVEI VANNAK WASHINGTONNAK A TÉRSÉGBEN? öltik. A cél nyilvánvaló: olyan bizonytalan, zavaros helyzet megteremtése, amely lehetővé teszi a Nicaragua elleni agressziót észak-amerikai katonai részvétellel. VANNAK-E ŰJ FEJLEMÉNYEK A KÖZÉP-HATÓTA- VOLSÁGŰ RAKÉTÁK CSÖKKENTÉSE ÜGYÉBEN? Sok nyugati hírmagyarázó szerint a grenadai villámháború tulajdonképpen egy tervezett „közép-amerikai rendcsinálás” főpróbája volt. E terv keretében az Egyesült Államok olyan kormányokat akar létrehozni a jelenleg még Washington számára „bizonytalannak” ítélt országokban, amelyek teljessé teszik az amerikai ellenőrzést a „hátsó udvarban." E célból Washington újjáélesztette a közép-amerikai úgynevezett védelmi szerződést (CONDECA), s nyilván ugyanolyan szerepet szán ennek, mint a kelet-karibi paktumnak Grenada esetében. A CONDECA-szerződés szerint azonban valamilyen olyan fegyveres összecsapásnak kellene két tagállama között kirobbannia, amely előidézheti a paktum résztvevőinek beavatkozását, „ha a konfliktus fenyegeti a térség békéjét és biztonságát”. A washingtoni forgatókönyv szerzői ezért | igyekeznek Nicaragua és Hon- ' duras között háborút kirobbantani, hogy így mozgásba lendülhessen a CONDECA gépezete. A héten már a Fonse- ca-öbölben hondurasi hadihajók tüzet nyitottak nicaraguai őrnaszádokra és tűzharc bontakozott ki. A hondurasi—nicaraguai határ mentén pedig szinte állandósult a korlátozott. hadiállapot. A volt somo- zista egységek, amelyeket az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége (CIA) képezett ki és fegyverzett fel hondurasi kiképző táborokban, át-átcsapnak nicaraguai területre, s ott szabotázsakciókat, terrortámadásokat hajtanak végre. Ezek az akciók mind szélesebb körűbbá válnak, s hadműveletek jellegét Mint a Pravda szerkesztőségi Cikke a héten világossá tette a Fehér Ház elutasító álláspontjában nincs semmiféle változás. Reagan ugyan — látva, hogy Jurij Andropov nagy rugalmasságról tanúskodó legutóbbi javaslatai a közép-hatótávolságú rakéták csökken tése ügyében mily rendkívüli benyomást tettek a rakétatelepítés miatt aggódó nyugateurópai közvéleményre olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha az amerikai kormányzat állítólag „tanulmányozza” ezeket az indítványokat. Megnyilatkozásai azonban nem erről tanúskodnak, sem Genfben, sem másutt, amikor továbbra is kitart amellett, hogy szovjet részről hajtsanak végre teljes egyoldalú csökkentést, miközben a francia és angol fegyverrendszerék ezek bői a fegyverfajtákból változatlanul hadrendbe állítva maradnának Európában. Világos hogy ilyen alapon nem jöhet létre megegyezés. Reagan egyébként, hogy lecsillapítsa az új amerikai ra kéták telepítése elleni nyugat- európai közvéleményt „leszerelési lépésnek” igyekezett reklámozni a NATO-nak azt a döntését, hogy az elkövetkező öt-hat évben kivonnak Nyu gat-Európából 1400 amerikai nukleáris töltetet. Az elnök persze hallgatott arról, hogy olyan elavult eszközökről van szó, amelyek immár szükségtelenek a modernebb amerikai fegyverrendszerek elhatározott telepítése miatt. Nem rakétafegyverek robbanófejeiről van egyébként szó, hanem tüzérségi aknákról, lövedékekről és más harcászati fegyverekről. A washingtoni propaganda természetesen hallgat étről, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének jelentős nukleáris leszerelési lépéseként tünteti fel a puszta modernizálási akciót a katonai ismeretekben járatlan egyszerű nyugat-európai emberek előtt... Árkus István A Kreml kongresszusi pulotájában emlékeztek Ünnepi gyűlés Moszkvában Grigorij Romunov mondott beszédet ünnepi gyűlést tartottak szombaton Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában a Nagy Októberi Szo- , cialista Forradalom 66. évfordulójának tiszteletére. A ^ megemlékezésen jelen voltak Moszkva legjobb munkásig kollektíváinak tagjai, a Szovjetunió tudományos és kulturális életének kiemelkedő személyiségei, a szovjet társadalmi szervezetek vezetői. Részt vettek az ünnepi gyűlésen a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek tagjai és a világ különböző országaiból ez alkalomra a szovjet fővárosba érkezett számos küldöttség. Az ünnepi ülés elnökségében foglaltak helyet a Szovjetunió párt- és állami vezetői, az SZKP több veteránja, a szovjet hadsereg parancsnokai, a tudományos és kulturális élet vezető személyiségei. Az ünnepi gyűlésen Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Emlékeztetett rá, hogy az 1917-ben Oroszországban lezajlott győztes proletárforradalom valamennyi földrészen mozgósította a dolgozók sok milliós tömegeit, példát mutatott a világnak az alapvető társadalmi problémák megoldásában. A továbbiakban Grigori j Romanov megállapította, hogy. a nemzetközi helyzet a második világháború óta még soha nem volt olyan feszült, mint jelenleg. Az imperializmus nem tett le arról, hogy visszaszerezze elvesztett hadállásait. Ez a szándék ma még megalapozatlanabb és megvalósíthatatlanabb, mint a múltban bármikor, de kétségtelen az is, hogy minden korábbinál sokkal veszélyesebb. Példátlanul megnőtt az amerikai imperializmus politikájának agresszivitása — mondotta Grigorij Romanov —, s ezt bizonyítja az is, hogy az Egyesült Államok bármely áron Nyugat-Európába akarja telepíteni új, közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit. Ezek a rakéták minőségileg új fenyegetést jelentenek a Szovjetunió és más szocialista országok biztonságára nézve; nukleáris elsőcsapás-mérésré alkalmas fegyverek, telepítésük a világbékét fenyegető lépés. A Genfben két éve tartó tárgyalásokon a Szovjetunió egyik konstruktív kezdeményezését a másik után terjesztette elő, felszólítva partnerét, hogy állapodjanak meg Európának valamennyi nukleáris fegyvertől való mentesítésében, vagy az atomszembenállás szintjének számottevő csökkentésében — az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek alapján. A Szovjetunió álláspontjának rugalmasságát, a másik fél törvényes érdekei számbavételének szándékát meggyőzően bizonyítják azok a szovjet javaslatok, amelyeket Jurij Andropov ismertetett a Pravdának augusztusban és október végén adott válaszaiban. Az Egyesült Államok azonban továbbra is elhatárolja magát ezektől az ésszerű javaslatoktól, és különböző csomagolásokban ugyan, de változatlanul az egyoldalú leszerelés tökéletesen ésszerűtlen követelését támasztja a Szovjetunióval szemben. Ha az Egyesült Államok megkezdi új rakétáinak Nyugat-Európába telepítését, ez elkerülhetetlenül arra készteti majd a Szovjetuniót, a Szovjetunió szövetségeseit és barátait, hogy válaszintézkedésekkel szavatolják biztonságukat. Harcászati-hadműveleti rakétakomplexumok létrehozását előkészítő munkálatok kezdődnek az NDK és Csehszlovákia területén. De lesznek még más lépések is. Mindenki számára világosnak kell lennie, hogy az új amerikai rakéták megjelenése Nyugat-Európában lehetetlenné teszi a tárgyalások folytatását Genfben. A tárgyalások azonban folytatódhatnak, ha az Egyesült Államok nem fog hozzá rakétái telepítéséhez — hangsúlyozta Grigorij Romanov. A továbbiakban a világpolitikai helyzet néhány más időszerű kérdését is érintve a szónok hangsúlyozta: korunk legfontosabb feladata a béke megvédése, a fegyverkezési hajsza megállítása. A szocialista országok építő jellegű külpolitikája hatalmas erőt képvisel, jelentősen gátolja az amerikai imperializmus és kiszolgálói agresszív terveinek megvalósítását. A Szovjetunió minden lehetséges módon elő akarja mozdítani a szocialista országok egysegének és összeforrottságának erősödését. Grigorij Romanov beszédében szólt arról is, hogy milyen fontos a szocialista országok gazdasági erejének növelése, gazdasági együttműködésük tökéletesítése. Minél erősebb a szocialista államok népgazdasága, annál hatékonyabban tudnak szembeszállni ezek az országok a gazdasági bojkott és a gazdasági szankciók imperialista politikájával. Beszédében Grigorij Romanov kitért a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyára is. Megállapította: a jelenlegi nemzetközi helyzetben igen nagy jelentőségű lenne, ha megjavulnának a szovjet— kínai kapcsolatok. A Szovjetunió — mint ismeretes — ezt kívánja, de természetesen úgy, hogy abból ne származzon kára más országoknak. Beszéde végén a szónok hangsúlyozta, hogy a jelenlegi rendkívül feszült nemzetközi helyzetben nem könnyű továbbhaladni az enyhülés, a békés egymás melleit élés és a leszerelés útján. A Szovjetunió azonban nem kíván lemondani békepolitikájáról. A korábbinál is következetesebben akar harcolni a háborús veszély ellen — a világesemények alakulásának megváltoztatásáért. A Greenham Common-I amerikai légitámaszpontnál az angol rendőrök a rakétatelepítés ellen tüntető asszonyokat hurcolnak el. Magyar vezetők üdvözlő távirata A NAGY OKTÓBER ÉVFORDULÓJÁN g Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- jí ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar ^ Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, ^ a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ^ november hetediké alkalmából az alábbi szpvegű távira- £ tot küldte Jurij VÍagyimirovics Andropovnák, a Szovjet- ^ unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárá- ^ nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö- f kének, valamint Nyikolaj Alckszandrovics Tyihonovnak, í! a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek és az Önök személyében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, á Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a testvéri szovjet népnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából. A Nagy Október gyökeres fordulatot hozott az emberiség történetében, utat nyitott a kizsákmányolástól mentes szabad élethez, a társadalmi felemelkedéshez. A lenini eszmék megtestesüléseként, nagy áldozatok árán, a nép műveként megszületett és legyőzhetetlen erővé vált a világ első szocialista állama. A szocializmus őszinte hívei saját törekvéseik kifejezését látták a lenini életműben, nagy várakozással és reménységgel tekintettek a Szovjetunióra. Példája ma is világszerte ösztönzést és erőt ad a békéért, a népek boldogulásáért, a haladásért küzdő millióknak. A szovjet nép lenini Kommunista Pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a gazdaság, a kultúra fejlesztésében, az új társadalom építésében. Történelmi vívmányai meggyőzően bizonyítják a marxizmus—leninizmus el nem évülő igazságát, a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűsé- gét. Szilárd meggyőződésünk, hogy a testvéri szovjet nép sikeresen oldja meg a szocializmus építésének soron következő feladatait is. A Szovjetunió fáradhatatlan harca a nemzetközi biztonságért, a világ békéjéért, a társadalmi haladás előmozdításáért kivívta a világ közvéleményének széles körű elismerését és támogatását. Napjainkban, a nemzetközi helyzet éleződése közepette a Szovjetunió következetes, higgadt békepolitikája, megegyezést kereső kezdeményezései a fegyverkezési verseny megállítására, az enyhülés vívmányainak gyarapítására a világbéke megőrzésének egyik döntő tényezője. A magyar nép, amely felszabadítóját tiszteli a Szovjetunióban, nagyra értékeli népeink közös történelmi vívmányát, a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát. Az azonos eszméinken, közös céljainkon nyugvó barátságunk, egységünk, internacionalista szövetségünk ma is népünk békéjének, hazánk függetlenségének és biztonságának, szocialista építőmunkánknak fontos támasza. A magyar párt- és kormányküldöttség ez évi hivatalos baráti látogatása a Szovjetunióban tükrözte nézetazonosságunkat a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, a magyar—szovjet együttműködés erősítésében, a világhelyzet megítélésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében a jövőben is erősíti kapcsolatait a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval közös céljaink megvalósítása érdekében. A Szovjetunió és a világ haladó erőinek nagy ünnepén szívből kívánjuk Önöknek, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, a világ békéjének megőrzéséért folytatott nemes harcukat további kiemelkedő sikerek övezzék. ★ Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban üdvözölte Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert a Nagy Októbteri Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából.
