Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

1983. NOVEMBER 30., SZERDA Rendelésen dr. Ladányival Bfzahmma! az .orvos iránt « Mint cgy~egy kis falu évek óta helyben élő körzeti orvosát Y a betegei, úgy ismerik a Nagykát,a környékén élő asszonyok z dr. Ladányi Györgyöt, a járási szakorvosi rendelőintézet egyet- 2 len nőgyógyászát, öt keresik fel panaszaikkal, ő kíséri figve- ^ lemmel a magzat fejlődését a terhesség ideje alatt, s vele ta- ^ lálkoznak a nővédelmi tanácsadóban is. lítrakész almásdobozok A’Hungarofruct budaörsi hűtőházában évente mintegy 7 ezer tonna almát dolgoznak fel exportra. Termékeik eljutnak a szo­cialista országokba, a Közel-Keletre és szállítanak Brazíliába is. Sikeres bemutatkozás Huniszóró Herceghabmról ögép-export Magyar malmok Korszerű malomipari beren­dezéseket gyárt külföldi meg­rendelésre az Élgép. A gyár a hazai beruházások csökkenése nyomán sem fogta vissza a termelést, hanem a külpiacon igyekezett — a Komplex köz­reműködésével — lekötni ka­pacitását. Elsősorban a fejlő­dő országok jöhettek számítás­ba, amelyekben nagyszabású élelmiszerprogramokat indí­tottak el. s ez kínált lehetősé­get a magyar malomipari gé­pek elhelyezésére. Az algériai Graremben az Élgép fővállalkozásában elké­szült a 13 millió dollár értékű, napi 200 tonna búza feldolgo­zására épített üzem. Megkez­dődtek a tárgyalások újabb, nagyobb kapacitású malom be­rendezéseinek szállítására. s további öt. már elavult malom rekonstrukciójára. A korszerű magyar berendezésék 40 millió dollárért kelnek el. A fogalom abban az időben ragadt meg bennem, amikor a háborúból, a ha­difogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták háti­zsákjukat. mindenféle ma­guk fabrikálta tárgyat: ha­mutálcát, gyújtót, vasvirá­got, cigarettadobozt, képke­retet kotorászva elő. A csa­lád ámult: lám, mennyi gyönyörűség varázsolható a puska- és ágyúgolyóhüve­lyekből, repeszdarabokból, s mindent szinte puszta kéz­zel, ügyességgel. Ennek aranykeze van — mondo­gatták a rokonok, ismerő­sök, s e botcsinálta meste­rek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőbben — az ezermesteri, fabrikálási büszkeséget, általánosabb szóhasználattal: a szakmai öntudatot. Szakmai, szakemberi ön­tudat. Olyasmi ez, ami va­lószínűleg azóta, vagy még korábbról létezik, hogy bár­mily szakmáról, szakem­berről egyáltalán beszélhe­tünk. Megvolt akkor is, amikor pedig jól tudta a munkás, hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasztja, és mégis: kezes állattá tette a gépet, meg­szelídítette az anyagot, mert nehéz lett volna más­ként dolgoznia! Erről az időről hallottam egy idős esztergályostól a történetet: Huszonhatban elküldött a gyáros, szaladj fiam, hívd csak Ivánczi urat! Mondd meg, hogy laposmenetet kell bevágni, megfizetem. Május elseje volt, szalad­tam egyenest a Ligetbe... Jött is Ivánczi: konflis, ke­ménykalap. ünneplő, a ló nyakán meg perec, de nem akármilyen. Méteres sóspe­rec ... Át se öltözött, be­vágta a menetet és mert vissza a Ligetbe. Szó sincs itt valamiféle j békebeli, családias mun- | kás—tőkés viszonyról, de még csak Ivánczi úr naiv úrhatnámságáról sem. Egy­szerűen annyit jelez a tör­ténet. hogy a tőkés, de a magára adó munkás is tud­ta. mennyit ér valójában a jó munka. Egy másik — csepeli — történet szerint annak ide­jén az öreg Weiss Manfréd sem azért beszélgetett üte­mes rendszerességgel leg­jobb szakmunkásaival, mert nagy demokrata volt, csak mert tudta számolt ezzel, mitől fiadzik a pénz, s hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás különleges ké­pességű szakmunkásainak. Akik a korszerű techni­ka fetisizált bűvkörében gondolkodnak, csak legyin­tenek erre: ugyan, hol va­gyunk már attól a világtól, hiszen az úgynevezett aranykezű szakik ideje visszavonhatatlanul _ lei-írt. kiszorítják őket a még több aranyat érő gépek. Ám így van-e valóban? A közelmúltban, egyik szer­számgépgyárunkban mun­kásokkal beszélgettem er­Sokan vannak — Minden betegem tud­ja, hogy tanácsért, gyógysze­rért akár a tanácsadáson, akár a terhesrendelásen fel­kereshet. Nagy terület tarto­zik hozzám, s a lányoknak, asszonyoknak alkalmazkod­niuk kell a munkaidő, a köz­lekedés kötöttségeihez. A be­teg és az orvos kapcsolata bi­zalmasabb, közvetlenebb, ha tudják, hogy mindig szívesen fogadjuk őket. Hiszen az a fontos, hogy minden panasz- szal felkeressenek, betartsák útmutatásainkat. ről: Jöjjön, nézze ezt a ma­sinát — mondta egyikük, s tükrösen csillogó, nikkel­felületű géphez vezetett. Mikroszkópcsőhöz hajol­tunk, a mélyén leheletnyi mozdulatokra is ugrált a kék hajszálkereszt: ezred- millimétereket mért. Ilye­neken dolgozunk — folytat­ta —, koordinátaesztergák ezek, mindegyik sok mil­liót ér. Ököl nagyságú al­katrészt mutatott: önmagá­ban egy kis kertes ház... Később egy gépóriásnál álltunk meg. Londonból hozták, sok millióért, de — ki tudja, miért — nem gon­doltak arra. hogy a szerr ződés szerint az angol sze­relő eljön, garanciával be­állítja. Eltört egy tárcsa. Várták, amíg új érkezik, s nem kérdezték tőlünk: mi mit szólunk hozzá. Műszak után, társadalmi munká­val összebütyköltük azt a tárcsát. A példák azt szemlélte­tik: bármily fejlett a tech­nika. a jó munkás nem nél­külözhető. Igaz, a tudo­mány, a technika valóban egyszerűsíti, automatizálja, ellenőrzi a munkafolyama­tokat, de közben — más vo­natkozásban — bonyolul­tabbá, áttekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az ipa­rilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szere­pe nő, de a magasan kép­zett szakmunkásoké, szak­embereké is. Láttam szá­mítógépet, amely az ala­csony színvonalú kezelő­személyzet miatt jó ideig szinte az egyszeregy szín­vonalán működhetett. A kormány számítógépprog­ramja egyszerre és azonos nyomatékkai hangsúlyozza az új gépek gyártását, vá­sárlását, s a szakképzést. A közgazdasági irodalom­ból. de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy- egv új beruházás hatékony­sága távolról sem csak az alkalmazott technikától, s az értékesítési körülmé­nyektől függ. de legalább ilyen mértékben az új tech­nikát irányító emberektől is. Mégis, lépten-nyomon tapasztalni, hogy nem dol­goznak folyamatosan, vagy elég hatékonyan a sok-sok millió forintért vásárolt gépek, gyárak, mert elha­nyagolják a munkaerő terv­szerű. időbeni felkészítését, szinte kizárólag arra ügyel­nek: van-e. lesz-e elegendő ember, nem pedig arra: mi­lyen az? A mindenhez értő. vállán szerszámos ládával vándor­ló aranykezű mesterember típusa valóban kiment a di­vatból és ha szükségünk van is rá néha. nevetséges lenne századunk szakmun­kásjelképének tekinteni. Csakhogy: az aranykezet a száml-e gyvezérlésű szer­számgépeknél. az automa­ta gépsoroknál sem nélkü­lözhetjük. Földesi József — A nővédelmi tanácsadás­nak van-e külön, elhatárol­ható szerepe az egészségügyi ellátáson belül? — Természetesen van, de sajnos nem egészem az, amit reméltünk ettől. Sóz,an és szí­vesen keresnek fel itt a fiatal- asszonyok közül — s néha már diáklányok is — hogy a fogamzásgátlás megfelelő módját megbeszéljük, felír­jam a tablettákat. Nem kis eredmény ez sem. hiszen né­hány évvel ezelőtt még felvi­lágosító munkát kellett vé­gezni a fogamzásgátlók helyes használata érdekében is. Ar­I ra azonban, hogy bizalmas ügyekben, szexuális problé­máikká! kapcsolatban kérje­nek tanácsot, még kevés pel- dia akad. Megnehezíti a be­tegek helyzetét az állandó zsúfoltság, az időhiány. S az is, hogy az ismerős asszisz­tensnő vagy védőnő jelenlé­tében nem szívesen beszélnek magánéletük gondjairól. — Mit tart korunk leg­fontosabb feladatának a nö- védelem területén? Időben közbelépni — Egészségneve'ő munkánk már az általános iskolában kezdődik. Tanárok, orvosok, védőnők előadásokkal, beszél­getésekkel igyekeznek felké­szíteni a fiatalokat a fel­nőtté válás folyamán, majd azt követően várható egész­ségügyi, nemi problémákra. A nyolcadik osztályt végzettek közül azonban csak azok hallanak továbbra Is hasonló jellegű előadásokat. akik újabb éveket töltenek' az is­kolapadban. A többiek egész­ségügyi ismereteit nem tud­Megkezdték az 1984. évi fá­sítás előkészítését a Duna—Ti­sza közén. A legfontosabb fel­adatok közé sorolják az erdők területének növelését. Jövőre a tervek szerint 461 hektáron te­lepítenek erdőt, s ennek 10 százalékát már a télen el akar­ják ültetni. A jövő évi program érdekes­juk tovább bővíteni, s csak akkor kerülünk velük ismét kapcsolatba, ha önként fel­keresnek. Ezt a 15 és 18 év közötti korosztályt érzem ve­szélyeztetettnek. Az ő fele’ős- ségérzetüket, egészségügyi kultúrájukat kellene folyama­tosan fejleszteni. Tájékozat­lanságukban, esetleg környe­zetüktől való félelmükben ugyanis nem tudják, kitől kérjenek tanácsot. Olyan lég­kört kell kialakítanunk, hogy a fiatalok bizalommal for­duljanak az orvoshoz, a vé­dőnőhöz, hogy minél ritkáb­ban kerüljön sor terhesség- megszakításra. Ha pedig még­is ehhez az eszközhöz kall fo­lyamodnunk, akkor módunk legyen a műtétet időben el­végezni, hiszen a tizenéves anya és a születendő gyermek életében is maradandó sérü­lést okozhat a felelőtlen lépés. A felnőttek felelőssége — Sajnos azonban ez a kor­osztály még mindig nem avatja 'kenőképpen bizalmá­ba a felnőtteket, s ebben az idősebbek is hibásak. A há­zasságkötés előtt azután is­mét Málikozunk a fiatalokkal. A tanácsadás jelentős szere­pet játszik például abban, hogy csak elvétve akad olyan asszony, aki nem jelentkezik időben a terhesrendelésen. A baba megszületése után pe­dig a védőnő látja el rend­szeresen tanácsokkal az édes­anyákat. Ettől kezdve rend­szeresen felkeresik már a nő­gyógyászt is. Sokan önként jönnek évente ellenőrzésre, rákszűrésre, a családtervezést is komolyan veszik. A főorvos ajtaja előtt ma is • rengetegen várakoznak. Köztük egy Idősebb férfi is. A kislányát kísérte el a ren­delőbe, a védőnő tanácsára. Még éppen időben érkeztek... Márványi Ágnes sége, hogy kísérletképpen töl­gyeseket is kialakítanak az egyébként tűlevelűek által uralt tájon. Az első tölgyesek helyét Mélykút és Jánoshalma környékén jelölték ki. A szak­emberek , emlékeztetnek arra, hogy a Duna—Tisza közén haj­dan óriási tölgyerdök díszlet­tek. * Több mint 30 millió köbmé­V. tér hígtrágya képződik évente /. az állattenyésztési telepeken. jíEz a hatalmas mennyiségű mel- léktermék hosszú ideig veszé- “/ lyeztette környezetünket. Hasz- y nosítására számos kísérlet tör- í tént, de eddig csak részleges Z eredményekkel. A szakembe- V, rek szerint a megoldások egyi- ^ ke a hagyományos, almozásos $ istállózásra való visszatérés le- f hetne. kzt a módszert Pest me- gye több gazdaságában mar új- y ra bevezették. Mások a hlgtrá- Z gya talajba juttatása mellett Z foglalnak állást, és az ehhez y/ szükséges gépek beszerzését, J gyártását sürgetik. Mostanáig ^ ilyen berendezéseket csak kül- •'/ földön forgalmaztak, csekély í számban vásároltunk azok- Z ból. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság fejlesztő mérnökei a jelek szerint már túl vannak a tervezgetésen. Elkészült az el­ső hígtrágya-injektáló gép, a prototípust a bábolnai napo­kon sikerrel mutatták be. A gazdaság főmérnökét, Göndöcs Gábort a közelmúltban arra kértük, mutassa be új gépü­ket. — A berendezés, amely a Huniszóró 14. elnevezést kap­ta, 14 köbméter hígtrágya be­fogadására alkalmas. Naponta 70—80 köbméter állattenyész­tési melléktermék juttatható ki ezzel a földekre. Amikor a fejlesztéshez hozzákezdtünk, végeredményben a saját gond­jainkon is segíteni akartunk, hiszen a herceghalmi gazda­ságban naponta 200—300 köb­méter hígtrágya keletkezik ... — A Huniszóró ugyan honi szóró, de a hozzáértők szerint mégiscsak o jövő lehetősége. Sokan kételkednek abban is, hogy versenyképes-e egy álla­mi gazdaság ipari részlege a nagy nyugati cégekkel. — Az ipari gépgyártás Her- ceghalman 1977-ben kezdődött meg. A Huniper gépcsaládnak 1400 berendezése van ma for­galomban, és valamennyi ter­melési rendszer alapgépeként tartják számon. Műszaki gár­dánk felkészült, és azt hiszem, legújabb gyártmányunkkal sem vallunk majd szégyent. Ráadásul gyorsan alkalmazko­dunk a változó igényekhez, is­merjük a mezőgazdasági ter­melés mindennapi gondjait. — Mire alkalmas még a Hu­niszóró? — Szuszpenziós, vagyis a fo­lyékony műtrágya kijuttatásá­ra, s mint ilyen, rétek, legelők tápanyag-visszapótlására is. — Mikor kezdődik meg a sorozatgyártás? — Jövőre, 30—40 gépet aka­runk eladni, előreláthatóan 600 ezer forintba kerül majd egy- egy hígtrágya-injektáló gép. V. B. ILI ég emlékszem a régi hazai magán­nyomozó irodákra, amelyek pusz­ta hirdetéseikkel is felajzották ifjonti fantáziánkat. Például így: Felébredt a sanda gyanú? Kinyomozza Janda Sa­mu! Mai fejjel persze e versikéből is ki­tetszik, hogy tulajdonképp szolid cég­ről lehetett szó. Ha a családfenntartó polgár kételkedni kezdett, vajon neje őnagysága németórán avagy pásztor­órán tölti-e délutánját, hát akkor a tisztes vállalkozás kielégítette a fizető­képes gyanúkeresletet. Régi évek, nosztalgiaévek! Manapság más idők más embereket szülnek. Lám, nem is olyan régen is létesült egy de­tektíviroda, saját cégmegjelölése szerint magánügynökség. Sem a cégnek, sem a magántulajdonosnak nevét én ideiktat­ni nem szándékozom, nehogy becsület­sértési pert akasszanak a nyakamba, mint egyik kollégáméba, aki cikkében egy halálraítélt gyilkost elvetemültnek minősített ami kimerítette a becsület- sértés fogalmát. .. Tehát én ennek a magánügynökségnek a hitelesen feltárt viselt dolgait akarom pusztán elbeszél­ni az olvasónak, mintegy egyedi eset­ként. Nos kérem, természetesen e mai vál­lalkozás is foglalkozott hitvesi gyanú szakszerű ellenőrzésével. Például egyik SZTK-ba is bejelentett alkalmazottja — informátora — nyomába eredt a feleség megbízásából a férjnek. Alapos megfigyelés után az eredményt telefo­non jelenteni kívánta. Igaz, története­sen nem a megbízó feleség, hanem a megfigyelt férj vette fel a kagylót, ám köztudott, hogy családon belül nem le­het titok, így elmondta a férjnek, mit tudott meg a férjről. A feleség gyanú­ját ily módon persze sem elaltatni, sem megerősíteni nem sikerült, már csak Gombó Pál: Magánügynökség azért sem, mert a felháborodott férj neje kedvét erőteljes tettlegességgel vette el a nyomozás folytatásától. Egy mai polgári hírszerö iroda azon­ban jóval nagyobb lendülettel futamo- dott neki az üzletmenetnek, mintsem, hogy puszta családi ügyek kielégíthet­ték volna. Vállalkozott tanácsadásra is. Egy fiatalkorú lánynak, aki érdekes foglalatosságra vágyott, valóban eredeti ajánlatokat tett. Nyisson kígyófarmot! Tenyésszen katicabogarat! Ám legyünk reálisak, ez sem lehetett kifizetődő ügylet. Hát akkor fel kell vállalni a nagyobb pénzű közülctek megbízásait. Tessék csak, tessék! Ju­talék ellenében mind az állami, mind a szövetkezeti szektor számára végzett piackutatást, anyagbeszerzést, ötletesen és jövedelmezően járt el ez ügyekben, szintén. Például kinyomozta, hogy me­lyik külkereskedelmi cég prospektusa tartalmazza a kért gép leírását — a prospektust el is küldötte a megbízó­nak, potom hétezer forintért. Ha az ember e ponthoz ér, felvetőd­het benne, hogy a szokásos krimikben a magánnyomozó gyilkosságokat nyo­moz ki. Nem tudni, hogy az igazság­szolgáltatás segítségére gondol-e a mi magánvállalkozónk, de ha igen, akkor is arra a jobb belátásra jutott, hogy: ezt a rendőrség szakszerűbben csinálja — viszont az ellenkezőjére nem vállal­kozik. Felvállalta tehát magánszemé­lyek megbízásából magánbosszúk lebo­nyolítását. Az ajánlat lényege: Van önnek haragosa, rossz szomszédja? Meg­leckéztetjük!... Kedves olvasó! Ha valaki huzalt erősített kapubejáratod­hoz, hogy rajta átessél, nem tudhatod nem a magánügynökség szerelte-e fel. megbízásból. Amennyiben autód vala­mennyi zárszerkezetét beragasztották, meglehet, elkönyvelt honorárium ellene­ben tették. Ha éjszakai titokzatos tele­fonhívások vertek fel legszebb álmod­ból — lehet, hogy a zaklatás árát a ma­gánügynökségnek fizették be. Hogyan alakult a vállalkozás forint- bevétele ezek után — én bizony nem tudom, de azt igen, hogy egy kéménv valutában dúskáló külföldi szervezetnek felajánlotta az együttműködést — no. nem mint magánnyomozó, hanem mint demokratikus ellenzéki szervezet, amely illegalitásban működik. Egy kiterjedt tevékenységbe nyilván ez is belefért, ha ilyen szervezet nem is létezett. Hát ennyit a tényekből. A '" Italánosítani persze nem szabad, ugye nem is volt szándékom. Már csak azért sem, mert magánvállalkozá­sok ügyében kétfelé oszlik a közhangu­lat. Egyfelől úgy teszik le a garast, hogy a magánkezdeményezés (r min­den bajainkra: némely túlzókat hal va azt hihetnők, hogy ha a Nemzeti Bank magánérdekeltség volna, harminc dol­lár érne egy forintot. Én »zeke' a vé­leményeket megcáfolni nem akarom. A másik oldal döbbenetbe esik attól a mohóságtól, amellyel a friss magánerő tetemes magántőkévé igyekszik magát gyarapítani. Akik így vélekednek, azo­kat én megerősíteni nem szándékoztam. Hiszen általánosítani nem szabad. Én csak egy történetet meséltem el. És pusztán annyit fűzök hozzá, hogy immár törvény tiltja a magántevékeny­séget a nyomozás terén. E vonatkozás­ban nemcsak felébredt, hanem meg is erősödött a sanda gyanú. A munkásegyéniség Télen kezdik a telepítést Tölgyesek az Alföldön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents