Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
ßesrr 6 1983. NOVEMBER 2t., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK*. PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Tájékoztassák az utasokat Tizenöt éve dolgozom lakóhelyemtől távol, így naponta utazom a MÁV kocsijain. Sajnos tapasztalom, hogy alig van olyan nap, amikor a vonatok a menetrendben feltüntetett Időben érkeznek vagy indulnak. Szinte már természetes, a 5—20 perces késés, amely hozzátartozik a napi programhoz. Az eset, ami arra késztetett, hogy észrevételemet leírjam, november 15-én történt. A Nyugati pályaudvarról a 16.35 órakor Karcagra közlekedő személyvonattal igyekeztem lakóhelyemre, Ceglédre. Kőbánya- Kispestről elindulva Pestlőrinc előtt hirtelen fnegálltunk, ez önmagában nem volt meglepő, hiszen ilyen gyakran előfordul. A 15—20 perces váraKözéleti ember volt Tisztelet emlékének Az utóbbi időben nem jelentkezett leveleivel. Most hallottuk a szomorú hírt, hogy 70 éves korában meghalt Koncz Tibor ceglédi nyugdíjas, lapunk régi, rendszeres tudósítója. Postabontás rovatunkban gyakran olvashatták írásait. Beszámolt utazásairól is, mivel több ceglédi turistacsoportot kísért külföldre. Lakóhelyén közéleti emberként tisztelték. Kedvtelésből muzsikus volt, amatőr zenekarban játszott időnként, s ezért Is sokan ismerték, szerették. Emlékét kegyelettel megőrizzük. kozás még fel sem tűnt volna, bár közben az ellentétes vágányon mindkét irányban zavartalan volt a forgalom. Hatvanöt perc után elindultunk, és végtelenül lassú tempóban megérkeztünk Pestlőrincre. További várakozás következett, miközben újabb szerelvények haladtak el mellettünk. Ismét elindultunk, és Vecsésre érve — ahol menetrend szerint ez a vonat nem áll meg — újból megálltunk; 25 perces várakozás következett. Arra vonatkozólag, hogy mi történt, csak találgathattunk. Feltehetően a mozdony romlott el, ami előfordulhat, viszont úgy gondolom, elvárható, sőt, követelmény lenne a MÁV-dolgozóktól, hogy ilyen esetekben az utasokat tájékoztassák. Az összesen 90 percig tartó kényszerpihenő után 170 perces menetidővel érkeztem a lakóhelyemre. A kellemetlenséget még fokozta, hogy Ve- cséstől kezdve fűtés sem volt. Szijj Csaba Országos Mentőszolgálat, budapesti mentőszervezet ★ Többet nem tartunk szükségesnek hozzátenni e sorokhoz, mivel egyetértünk mondanivalójukkal. S miután nem ez az első levél, amely felveti ezt a jogos kívánságot, a MÁV szíves figyelmébe ajánljuk. Köszönet az orvosoknak A közelmúltban megjelent a Postabontásban Varga Fe- rencné dunakeszi olvasójuk levele a váci kórházzal kapcsolatosán. Engedjék meg, hogy az általa leírtakhoz én is csatlakozzam. Ö a III-as belosztállyal van nagyon megelégedve, én pedig szeretném köszönetemet és elismerésemet kifejezni a II. belgyógyászat V. emeletén dr. Tóth János vezetésével gyógyító orvosoknak, nővéreknek. Nekik köszönhetem, hogy egészségi állapotom szépen javul. Köszönöm még körzeti orvosunknak, dr. Berkes Emilnek is gondoskodását és közreműködését, hogy idejében kórházba kerülhettem. Gyógyító munkájukhoz erőt, egészséget kívánok mindnyájuknak. Roska Zoltánná Vámosmikola Erdőszépítők egyesülete Hallgattak rá és felnéztek rá Négyezer gyermeke volt Budakeszin adott'volt a lehetőség az itt lakók elődeinek, hogy erdőműveléssel, fatelepítéssel és -kitermeléssel foglalkozzanak. Kevés volt a szántóföldi termőterület és az erdők szeretete a megélhetés tudatából is fakadt. Az itt élők büszkék voltak környezetükre. Joggal. A Tanácsköztársaság idején alakult meg — a Pest megyei települések közül elsőnek — a Budakeszi Szépítést Egyesület. Előkészítője volt a pihenőerdők megvalósításának. A Szépítési Egyesületnek érdeke volt a táj védelme, mert bár nem szerepelt az üdülőhelyek között a község, mégis számos kispénzű család kereste fel Budakeszit nyáron néhány hetes üdülésre. Így lett az erdő életeleme az itt élő embereknek és az egyesület ennek közösségi formát adott. A SZE alapító és első tagjai szocialista érzelmű és munkásmozgalmi emberek voltak, akik a Tanácsköztársaság leverése után is közösséghez tartozók akartak maradni. Az egyesület a második világháborúban szűnt meg. Tevékenységének mintegy folytatója a Budavidéki Erdő és Vadgazdaság, a hetvenes években létrehozta a jólétipihenő erdőket és ezen belül a Vadasparkot. A Nap-, a Hárs-, a János-hegy háromszögében a Vörösdomb, a Szilfatisztás, a Hárscsokor-rét csodás tájait egyesíti. A 327 hektáros parkot, a 27 hektáros pihenőt nagyon sokan felkeresik, gyakran látogatják. Padányi Lajos Budakeszi kitiltották ugyan a tehergépkocsikat, de érdemes megfigyelni, naponta mennyi halad végig rajta a gimnáziumtól az OTP-ig. Szerintem kevesebb táblával is meg lehetne oldani a város közlekedési rendjét. Szigorúbb ellenőrzéssel, helyszíni bírságok kiszabásával szilárdabb lehetne a közlekedés rendje. A legtöbb baj a kerékpárosok és a segédmotor-kerékpárosok közlekedési fegyelmével van. Párosával haladnak, sokszor szemben az egyirányú forgalommal. Az aszfaltozott út mellett gyakran igénybe veszik a járdát is. Egy-egy felnőtt két gyereket is szállít (felelőtlenül!) a kerékpárján. Miért elnézőbbek irántuk az illetékesek, mint a többi járművel szemben? Hiszen, ha elfogadjuk őket forgalmi partnerekként, akkor a szabályok rájuk is épp úgy kötelezőek, mint a többire. A KRESZ járműnek minősíti a kerékpárt is, minden jármű vezetője részére érvényesek a szabályok. Puskás János Cegléd Drága büfé a múzeumban Osztálykiránduláson vett részt gyermekem november 19- én a fővárosban. Kísérőként több szülővel segítettünk a tanítónőknek a gyerekek felügyeletében. A programban a Planetárium, valamint több múzeum megtekintése és városnézés szerepelt. Nagyon jól sikerült kiruccanás volt. Ami mégis bosszantott, az a Közlekedési Múzeumban történt. Ebéd után értünk oda, a gyerekek nagyon szomjasak voltak. A bejárat melletti büfében két tíz év körüli gyermek kólát és kávét árult Az üdítőt a szállítóládákból adták, szívószállal. Az üvegek piszkosak, porosak voltak, s egy üveg kóláért 6 forintot kértek. Ezt soknak tartom. Ennyi pénzért már II. osztályú helyen, kulturált körülmények között is kiszolgálják az embert. Kíváncsi lennék, melyik vendéglátóipari egység megbízásából árultak a gyerekek? Kudelich Lajos Cegléd A szomszédos Kocsi-presszó üzemelteti a Közlekedési Múzeum büféjét, amint ezt űr. Josinszky Istvántól, a múzeum közművelődési csoportvezetőjétől megtudtuk. A presszó másodosztályú, nem árusíthatnak olcsóbban a büfében sem, mert az visszaélésre adna lehetőséget. Nem valami „nagy üzlet»’ a múzeum büféje, örülnek, hogy egyáltalán van vállalkozó a fenntartására. A látogatók kedvéért igyekeztek megteremteni ezt a lehetőséget, hiszen aki megszomjazik, legközelebb szintén ennyiért, a Kocsi-presszóban jutna üdítőhöz. A büfé vezetőjének gyermekei esetenként kisegítik édesanyjukat, amíg árut vesz át. A múzeum vezetője megköszön minden észrevételt a büfével kapcsolatba^ is, de sajnos az osztályba soroláson, a megállapított árakon nem tud változtatni. Dolgozni szeretnék Bedolgozási lehetőséget keresek. Olyan munkát, ami megfelelne képességeimnek, s itthon el tudnám végezni különösebb felszerelés, eszközök nélkül is — nem tajálok. Jártam a munkaközvetítőben, csak a szűrvarrást tudták ajánlani. Ehhez viszont sem a varrógépem nem alkalmas, sem a varró „tud mányom”. A ceglédi konzervgyárban dolgoztam 13 évig, de egészségi állapotom — több műtét — miatt kénytelen voltam kilépni. A kesztyűüzemből kaptam egy ideig munkát, de sajnos, az megszűnt. Bármit elvállalnék, mert három gyermekünk van, s a férjem keresete kevés öttagú családunk ellátásához. Fakan Dénesné Cegléd, Tükör u. 26. ★ Megértéssel olvastuk levelét. Kor* zétesszük, hátha olyan valaki is olvassa, aki tud segíteni. Azt tanácsoljuk, gyakran érdeklődjön a város üzemeiben, ipari szövetkezeteiben. Előfordulhat, hogy egyik napról a másikra adódik valahol ilyen munkalehetőség. A közelmúltban Ofella István nyugdíjas szabómesterrel a soproni pedagógus-szeretetotthonban felkerestük hajdani tanítónkat, Honti Ferenc nyugalmazott tápiószecsői iskola- igazgatót. Életének 94. évét töltötte be október 11-én. Ez az évforduló volt látogatásunk alapja, hogy köszönthessük az agg nevelőt, örömmel fogadott, koccintottunk egészségére, aztán elővette régi fényképeit. Az egyiken megnyerő külsejű fiatalember nézett ránk, ő pedig azt mondta; ez a fotográfia akkor készült, amikor elvégeztem a tanítóképzőt,' 1908 szeptemberében, 19 évesen, Kókán kezdtem tanítani. De már december elsejével áthelyezték Tápiószecsőre, ahol még nagyobb volt a tanítóhiány. Abban az időben volt olyan összevont osztályom, hogy száz gyereket is tanítottam ... Engem is ő tanított: az első. a második és a hatodik osztályt végeztem Honti Ferencnél. Emberformáló egyénisége példaképem lett. A tanítás mellett részt vett a község közéletében is. Olyan néptanító volt, akire hallgattak és felnéztek az emberek. A Tanácsköztársaság szecsői direktóriumának névsorát rám testálta, hogy használjam forrásmunkának a községi krónika készítésénél. A második világháború idején szinte egyedül képviselte a községi vezetést, s a felszabadulás napjaiban ezzel meg is bízta a szovjet parancsnokság, amíg a nemzeti bizottságok nem alakultak meg. Tápiószecsőn ötvenhat évet tanított, megközelítően négyezer gyerek került ki a keze alól. A nyugdíjkorhatár elérése és igazgatói beosztás után még 15 évig a nehezen nevelhető első osztályosokat vezette be az alapismeretek birodalmába. Arany- és gyémántdiplomás. Két évvel ezelőtt, új iskolánk avatására elhozták őt helybeli volt nevelőtársai, mert mindig az volt a kívánsága, szeretné megérni a szecsői iskolahálózat bővülését, ahol a gyerekek olyan körülmények között tanulhatnak, amilyet ő mindig kívánt nekik. Ofella Sándor nyug. művelődésiház-igazgatő Nagyobb szigorral Városunk tele van közlekedési táblákkal. Ezek esetenként túlságosan is szabályoznak — s talán épp ezért — még sincs becsületük, tekintélyük. A Rákóczi útról például Hátha kallódik valahol KI tud segíteni? Egy mozgásában korlátozott, szívbeteg asszony fordult kéréssel szerkesztőségünkhöz. Megírta, hogy kézzel hajtható rokkantkocsiját volt munkahelyén, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemén, a Műszaki szocialista brigád átalakítaná villanymotor-meghajtásúra. Akkumulátort is adnának hozzá, csak éppen a megfelelő villanymotorhoz nem tudnak hozzájutni. Olvasónknak azt mondták, hogy egyenáramú, legalább 500 watt teljesítményű, 12 vagy 24 voltos villanymotorra lenne szükség. Onnan lehet beszerezni, ahol a targoncákhoz gyártják a motorokat. Megkezdtük a keresést, eljutottunk egy ígéretig. Aztán kiderült, korai volt az öröm, elhamarkodott a biztatás. A hasonló profilú üzemben sem tudják megoldani a beteg asszony gondját. Kérdésünkre, hogy ismernek-e más vállalatot, ahol esetleg segíteni tudnak — nemleges választ kaptunk. Most tanácstalanok vagyunk, mert tudjuk, hogy a targoncákat Bulgáriából szerzik be. A szükséges motorok gyártásával foglalkozó vállalatot nem ismerjük. Segíteni szeretnénk s bizonyosak vagyunk benne, az olvasók közreműködésével sikerülhet. Kérjük, ha van valahol egy ilyen kis motor raktáron, elfekvőben vagy otthon, esetleg kisiparos műhelyében, és nincs szükség rá, közöljék szerkesztőségünkkel levélben vagy telefonon, a 141-258 telefonszámon, pontos cím és ármegjelöléssel. Előre is megköszönjük. Szépülő falu Mende A napokban Mendén jártam. Főbb útvonalain sétálva tapasztaltam, milyen sok emeletes tégla-beton ház épül, másokat pedig tataroznak. Lassanként ilyen új házakkal lesz teli a község. Az öreg vályogépítményeket lebontják. Érdemes végigtekinteni a Dózsa György úton épülő házak során, milyen szépek. Mende új lakótelepén is gomba módra szaporodnak az otthonok. A mendei emberek általában takarékosak, mértéktartók voltak, s a mostani építési kedv is arra vall, hogy valóban megnézik, mire költik el forintjaikat. A falu udvarain nem ritka, hogy személy- gépkocsi áll a garázsban, s a lakásokban sem megy különlegességszámba már a fürdőszoba és az összkomfort. A dimbes-dombos falucska, Mende csinos, korszerű házal mutatják, hogy lakói ragaszkodnak falujukhoz és szeretik az otthonukat. Kővári József Mende Kérjék a helybeliek véleményét Egyezség buszmegállóügyben Mekkora vihart tud kavarni egy látszólag kis ügy, mint néhány autóbusz-megállóhely pár méterrel történt arrébb helyezése! Az első percekben úgy tűnt, nehéz lesz vagy talán nem is sikerül közös nevezőre jutni. Ga- dos Ferenc, a nyáregyházi tanácsi kirendeltségvezctő Kategorikusan kijelentette: Állítsák vissza! — A Volán 20. sz. Vállalat nem kérdezett meg senkit, úgy helyezte át a Pilis vasútállomás—Nyáregyháza autóbusz- járat megállóit. A kijelölt új megállóhelyekkel sem a Pilis Nagyközségi Közös Tanács, sem a lakosság nem ért egyet. Kérjük az eredeti állapot visz- szaállítását. S hiába magyarázták az ügyben illetékes szervek jelenlevő képviselői az intézkedés okát. Nevezetesen a módosított KRESZ 1976. évi végrehajtási utasításának irányelveit, nem győzték meg sem Gados Ferencet, sem a panasztevő Kri- zsán Pál megbízott tanácstagot. Helyismeretük tudatában védték a maguk, pontosabban a nyáregyháziak érdekeit. Az is kitűnt pillanatokon belül, hogy íróasztal mellől — amely ezúttal a pilisi tanács nagyterme volt — nem dönthető el, helyesen jártak-e el az illetékesek. (A Volán 20. sz. Vállalat egyik gazdasági munkaközössége.) Kiépített volt Nos, nem Is az volt a cél, hogy íróasztal mellől vizsgálják a szerkesztőségünkhöz érkezett panaszlevél tartalmát. Az történt ugyanis, hogy első nekifutásra ellentmondásba kerültünk Sohár Istvánnal, a Volán 20. sz. Vállalat osztály- vezetőjével. Állítottam, védtem a Krizsán Pál által közölteket, a többi között azt, hogy „kiépített megállókat szüntettek meg.” Sohár István szerint szó sincs kiépítettségről. De nem zárta ki, hogy egyes helyeken esetleg tévedtek, s valóban alkalmatlan helyre került a megálló. Mindenesetre a megyei tanács közlekedési osztályával és a közúti igazgatósággal egyeztetve jelölték ki az új megállóhelyeket. Erre kérte a Volán a Pest megyei Tanács vb. közlekedési osztályát, hogy hívjon össze köz- igazgatási bejárást. Már az első megállóban feltűnt Mészáros András századosnak, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési alosztálya képviselőjének, Vitális Istvánnak, a Budapesti Közúti Igazgatóság forgalom- technikai vezető mérnökének és Huszák Jánosnak, a Pest megyei Tanács közlekedési osztálya csoportvezető főmérnökének, hogy az új megálló nem csupán a lakosság számára alkalmatlan, hanem ráadásul szabálytalan helyre került. Űtkanyarulatba. Egykettőre egyezsÄre jutottak ezúttal a tanács,-illetve a lakosság képviselőivel. A következőknél már csak kemény viták árán. Mert úgy igaz, egyik helyen könnyen árokba, a másik helyen — csapadékos időben az összefolyó víz miatt — pocsolyába kell lépni a kivilágítat- lan megállóban. A közlekedési lámpák a régi helyen, 20—30 méterre vannak. A levélben jelzett kiépítettséget ezek, meg az útpadka alig fél méterrel kiöblösített szélére szórt és az évek során betaposott kavics, lelépő jelenti. Ezeket is társadalmi munkában csinálta a lakosság 7—8 esztendeje, az út korszerűsítésével egy- időben. Méterekről volt szó csupán, hogy közmegelégedésre helyre álljon a „rend.” Ráadásul szabálytalan Érthető a forgalom biztonságáért felelős szervek szigora és hivatkozása a KRESZ előírásaira. Efelett nincs is helye vitának. Az út két oldalán, egymással szemben nem állhatnak meg az autóbuszok. Sem úttorkolatban, a kihajtó járművek miatt. A kétirányú megállókat egymástól 30—60 •méter távolságra úgy kel 11 elhelyezni. hogy a szemből érkező autóbuszok egymás mögött, farral álljanak meg. Így elinduláskor nem kapják közre az előző gépkocsikat, sem a leszálló, az úttesten szabálytalanul vagy figyelmetlenül áthaladó gyalogosokat. Az új autóbusz-megállót jelző KRESZ-táblákat több mint 3800 megállóban már ennek figyelembevételével helyezik ki a megye területén. Eddig 1200 táblát helyeztek el, túlnyomó többségében új helyen, a mai, sőt a jövő közúti forgalmát is számításba véve. A munka nagyobb része tehát még hátra van. Fennáll a lehetősége, sőt biztosra vehető, hogy újabb panaszok érkeznek, ha nem változtatnak a módszereiken. Minden további szószaporítás, a nyáregyházi megegyezés részletezése nélkül javasoljuk: kérjék az érintett helyi tanácsok véleményét. Egyszerűbb, mint utólag vizsgálgatni, majd áthelyeztetni újabb helyre a táblákat. A nyáregyházi példa igazolja, hogy a közlekedési szabályok, rendelkezések adta kereteken belül is lehet olyan megoldást találni, amely megfelel a helyi sajátosságoknak, ezzel a lakosság kívánságainak. Ezekben a hétköznapi, látszólag — kiváltképp ha másokkal történik — apró ügyekben, panaszokban az a legbosz- szantóbb, hogy tudjuk, ebben az országban nagyobb horderejű dolgokban megkérdezik az állambolgárok véleményét. S akkor a kisebbekben miért van szükség kész helyzetek teremtésére? ____ K. E. t I
