Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

Jegyzet A Érzékenyek A beszélgetés jelentékte­len dolgokkal kezdődött. Kitekintve a vonat ablakán, erről is, arról is az eszünk be jutott valami. A dialó­gust csak par percre szaki tottuk meg, míg az idősebb Kollégát felfedezve a kocsi ban, hellyel kínáltuk. Csendben ült mellettünk, a hogylétén kívül alig mon­dott valamit. Mi viszont folytattuk, ahol abbahagy­tuk. A téma egyszer a ka szálatlan rétekre, vasúti partoldalakra terelődött, ahol szerintünk nagyon sok ; takarmánynak való száradt ; el az idén. | Bezzeg odaát, Ausztriá- • ban, minden négyzetmé­tert gondosan lekaszálnak — jegyezte meg az útitárs, ' s nincsenek takarmányozá- ; si gondjaik. Szomszéd or- ! szágbeli utazásáról jutott I eszébe a környezetvédelem I is, arról is sok jót tudott mondani. Nem kritikátlan i Nyugat-imádóként, hanem ! azon az elvi alapon, hogy j amit máshol jól csinálnak, ! abból érdemes tanulni. Szó szót követett, egyik I gondolat után jött a má- ! sík, s furcsa módon mindig j a bosszantó, a változtatás- I ra váró dolgok jutottak az | eszünkbe. Felidéztük egy j tanácselnök kesergését is. ! aki tőlem ugyan azt kérte, az cg szerelmére! meg ne ír­jam az esetet. Szavamat adtam, hát tartani kell. De kettőnk között mégsem tit­koltam, amit mondott a patak hídjáról, amelyet úgy építettek meg a szak­emberek, hogy tőle nem is kérdezték; kell ez ide? Mert az igazság az, hogy máshová kellene, arrafelé nem közlekednek a kör­nyékbeliek. A' forgalma­sabb útvonalon meg várat magára az építkezés. Jobb kéz, bal kéz? Téves elhatározások, fonákságok mindig voltak és lesznek, de ezek számát csak akkor tudjuk csökkenteni, ha többször élünk a kollektív bölcsesség lehetőségével•; Vagyis éljünk vitázva, mi­nél démokratikusabban a kis közösségekben is. A hi­báinkról beszéljünk őszin­tén, hisz van erőnk ve}ük szembenézni. A gondolatsor az üzemi légkör, a munkahelyi de­mokrácia kérdésére terelő­dött, főnökök, beosztottak viszonyára, szókimon^ására, és a konformizmusra. Et­től viszont már olyan borús lett a képünk mint akikben gyógyíthatat­lan világfájdalom bujkál, mintha az életünkben so­ha semmi sem lett volna szép és jó. Két magyar nekibúsul, szokás mondani erre a szi­tuációra, s magunk sem értettük, miért nem jut az eszünkbe más, miért mon­dogatjuk folyton, hogy so­ha sem, volt még olyan ne­héz, mint most. Barátunk, akit már csak hónapok vá­lasztanak el a nyugdíjazá­sától, erről sok mindent gondolhatott magában. A megállapítást élete során már, gondolom, sokszor hallhatta. Hiszen az ember aktív, dolgozó korszaka mégiscsak történelmi lépté­kű idő, s-ez a generáció is látott már egyet s mást. Nem csoda hát, hogy éle volt a szavának, ha mo­solygott is, amikor a maga állomásához érve elbúcsú­zott. — Ritkán utazom a vo­nalon — mondta. — Sok új objektumot láttam, nagyot változott a táj képe, lát­szik, hogy sokat építettek errefelé — jegyezte meg. A szavai még most is visszacsengnek a fülem­ben, s folyton az jut az eszembe; érthető az idő­sebb generációk érzékeny­sége. Mert ha mi, valami­vel fiatalabbak kritizálunk, sokuk úgy érzi; azokról a hatalmas eredményekről feledkezünk meg, melye­kért ők küzdöttek, közük van hozzá. Vagyis az érem­nek valóban két oldala van. Miközben kívánjuk a jobbat, hatékonyabbat, tartsuk tiszteletben, s be­csüljük meg azt is, ami van. Nézzünk vissza a ve­lük együtt megtett útra. Kovács T. István VÁCI vállfa A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1983. NOVEMBER 26., SZOMBAT Akiket a fagyasztók minősítenek v Éjiéikor induló szállítmányok A megsavanyodott tej lát­tán hajlamos rá az ember, hogy bírálja a tejüzemet Ám az is előfordul, hogy sok esetben nem a gyártó a ludas. Hiszen hosszú az élelmiszer útja. Tejügyben a Naszály Áruház ABC-osztályának a vezetője, Tőrincsi Kálmán így nyilatkozott: — Nálunk nyitásra rendsze­resen megérkezik a szállít­mány. Mintegy harmincféle tejterméket tartunk az üzlet­ben. A tejüzem eddig min­den igényünket ki tudta elé­gíteni. A gyakori gondot még mindig a zacskós tej okozza. Hosszú az útja A nagybörzsönyi vegyesbolt vezetője, Sági Lászióné mond­ja: — A boltunkban közel húsz­féle tejtermék között válogat­hatnak a vevők. Bővíthetnépk ugyan a1 választékot, de erre nincs fogyasztói igény. A köz­kedvelt Túró Rudiból viszont több fogyna, ha kapnánk ele­get. Az áru mindig időben ér­kezik, amit erre a célra ki­alakított1, lezárható ládában helyeznék el a szállítók a nyi­tás előtt. A tejfronton tehát jelenleg nyugalom van. A Közép-ma­gyarországi Tejipari Vállalat 'váci üzemében Fülop Árpád űzemigazgátó tájékoztatta la­punkat. — Megelégedéssel nyugtáz­hatjuk — mondotta —, hogy az alapvetően fontos cikkek­ből, így tejből, tejfölből, tú­róból és sajtból megfelelő a választék. Ez annak is köszön­hető, hogy az utóbbi években erőteljesen nőtt a tejtermelés, a közeli gazdaságok és a kis­termelők körében. A váci feldolgozóüzem a nagyvállalat tejtermelésének tíz százalékát adja. Naponta ötven-hatvanezer zacskós, il­letve poharas tej kerül le a gyártósorról. Ezenkívül negy­ven-ötvenezer poharas tejfölt, két-háromezer darab tejszínt és hatvan mázsa étkezési tú­rót állítunk elő. Húszegynéhány helyről vá­sárolunk naponta, zömmel Nógrád és Pest megyéből. Két háztáji tejbegyűjtő helyünk is van, Legénden és Tahitótfa- luban. Akárcsak eddig, a jö­vőben is felvásáriunk minden mennyiséget, amennyiben az megfelel a minőségi követel­ményeknek. Ugyanis a tej minőségével még néha vannak gondok. Egyes gazdaságok azt hiszik, hogy a kezelésből adódó gon­datlanság következményeit az üzemnek kell viselnie. — Hogy alakult a váci üzem £* fWf i f M ti l §t Naponta hatvan mázsa étkezési túrót csomagolnak ezen a korszerű gépen Hancsovszki János (elvétele értékesítési és felvásárlási terve? — Az elmúlt tíz hónap alatt több mint száztíz százalékra teljesítettük. Forinttervünk egyébként az idén 300 millió. Előreláthatólag ezt is túltelje­sítjük. Időarányosan például a tejtermelésülik százhát, a túróé pedig közel száztíz szá­zalék volt. Százféle tennék Az értékesítési mutatóink is a hatékonyságról tanúskod­nak. Elsősorban ízesített tej­féleségekből, tejporból, túró­ból értünk el jó eredménye­ket. Árbevételi tervünk telje­sítése pár héttel az év befeje­zése előtt száztizenkét' száza­lékra áll. — Korábban nagyon sok volt a panasz, elsősorban a tej minőségére, a csomagolásra, az áruválasztékra és a szállí­tásra. Hogyan sikerült orvo­solni a gondokat? — Három város és három járás tartozik az ellátási kör­zetünkbe. A kiszállításokat éjféltájban kezdik meg, hogy nyitásra már a boltokban le­gyen az áru. Ennek maradék­talan megvalósulása érdeké­ben a szállítóink között ösz­tönző bérezést vezettünk be. Az áruválasztékot megfelelően ki tudjuk elégíteni. Tapaszta- lorn, hogy a legtöbb üzletben, a tároláshoz szükséges eszkö­zök hiánya is befolyásolja a boltok beszerezhető választé­kát. Sajnos, a zacskós tej dolgá­ban nem tudunk még ma sem közös nevezőre jutni a keres­kedőkkel. Ez egyébként min­denhol gondot okoz. A gép­kezelők és az ellenőrök részé­re itt is kedvezőbb bérezést dolgoztunk ki, ami által sike­á szép magyar beszédről A Kazinczy-díj megalapítója, Péchy Blanka írónő találkozott a héten az Egyesült Izzó dolgozóival. Olvasói közel száz pél­dányban dedikáltatták vele Regény című kötetét. Papp László felvétele rült a meghibásodást 0,2—0,3 százalékra leszorítani. Viszont az üzletekből még mindig 2— 2,5 százalékról érkezik jelen­tés. — Ügy tűnik, hogy a végle­ges megoldást a féltartós tej gyártása hozza meg, ami szo­bahőmérsékleten tárolva hét nap után is fogyasztható. Tu­lajdonképpen kétrétegű fólia­csomagolásba kerülne ezzel a tej. Ezt a korszerű technoló­giát még csak a tatabányai üzemben használják. Mér ígé­retet kaptam arra, ha a válla­lat meg tudja vásárolni a finn csomagológépet, akkor mi kapjuk meg. Napi gondok — Az a tapasztalatom, hogy a kisebb-nagyobb késések, a reklamációk csökkentek. A le­hetőségeink azonban korláto­zottak. Így a jelenlegi gondok­kal nap mint nap meg kell küzdeni. Surányi János Csak egy kislány A tantárgy: idegenvezetés Szinte jelkép, hogy a város barokk terén, a gimnázium 1783-ban emelt épületében a diákok, a 17 gyakorlati fakul­tatív tantárgy közül az idegen- vezetést választották. Igaz, hogy csak hét lány és egy fiú tanulja ennek mesterfogásait, de miként Nagybégányi Emil igazgatóhelyettes mondotta, többen jelentkeztek, de csak ennyire van a szakmában igény, tanár és felszerelés. Idegenvezetést az országban csak 16 középiskolában taníta­nak. ebből tíz helyen a fővá­rosban. Vác ebben is kivétel. Engedélyt kaptam, hogy egy órán keresztül Szölgyémy Géza tanárral én is az előadói do­bogón lehessek és kérdése­ket tegyek fel a tanulóknak. — Miért éppen ezt a szakot választották? — Mert képesítést kapunk. Arra a kérdésre, hogy ki vá­lasztja ezt a szakmát hivatás­nak, meglepő volt a felelet: csak egy kislány. A többi más foglalkozás után néz és ezt a képesítést csak mellékállásnak használja fel. Ellentétet lát­tam a két felelet között, de megtudtam, hogy a tanulók ál­tal választott főállásnak, pél­dául kirakatrendező, nincs fa­kultatív tantárgya. Tovább firtattam; Azért mégis volt valami oka, hogy a 17 fakultatív tantárgy közül éppen ezt választották. Hát persze! Világlátás, hu­mán tárgyak szeretete! Elhangzott nem egy disszo­náns hang is: — Csalódtunk. Nem így gon­doltuk. Összekötötték az ide­genvezetést az idegen nyelv tudásával. Ez logikus lenne, ha különórák lennének a nyelvtanulásra és ebből nyelv­vizsgát is tehetnénk. Nem tart­juk igazságosnak, hogy ha akármilyen jól érettségizünk idegenvezetésből, de nem be­szélünk legalább másodfokon egy idegen nyelvet, akkor megbukunk. Külön vizsgázunk a két tantárgyból. — Kezdetben a gyakorlati oktatás hiányát is panaszolták — mondta Szölgyémy Géza ta­nár — most sikerült megálla­podásra jutni az idegenforgal­mi hivatallal és egy-egy túrán a gyerekek kezébe tudjuk ad­ni a mikrofont. Megragadtam a lehetőséget: — Mit tennének Vác idegen- forgalma érdekében? — Szállodát építenénk. Má­sodszor tennénk valamit a vá­ros tisztaságáért. Intézkednénk a fiatal turisták zsebéhez iga­zodva, kulturált vendéglátó- hely létesítése érdekében. Or­szágos kulturális és sportren­dezvényt szerveznénk. Ötödik helyen könyvet adnánk ki a város nevezetességeiről. Végül megbízásból átadtam az MTESZ idegenvezetők klub­jának meghívását, ahol nyolc tanulót'tagnak tekintenek. Mészáros Gyula A boríték is vastagodhat Gondolnak az utánpótlásra A korábbi években a szak­munkásképző iskolával karölt­ve szervetlen vegyipari gyártó szakmunkástanfolyam indult a Forte-ban. A tanfolyam anya­gában sajnos csak egy átfogó, terjedelmében és mélységében kis területre koncentrált fotó­anyaggyártási program szere­pelt. Az elmúlt évben az ipari miniszter rendelete lehetősé­get adott arra, hogy az egyes ipari szakmákra képesítő tan- folyamot szervezzenek azok a vállalatok, amelyeknél speciá­lis szakmunkásigény tapasz­talható. A Forte helyzetére való te­kintettel, az országos szak­munkásképzési jegyzékben helyet kapott á fotóanyaggyár­tó szakma, mely a vállalatra jellemező vegyianyag-gyártás- sal foglalkozik. Ezt a lehető­séget kihasználva ez év őszén indult az Ipari Szakmunká­sok Továbbképző Intézete se­gítségével egy olyan kihelye­zett szakmunkástanfolyam, amely elméleti és gyakorlati oktatás keretében ismerteti a helyi vegyi és gyártási folya­matokat. A tanfolyamon azok vehetnek részt, akikre a válla­lat hosszabb ideig számíthat. Az elméleti oktatás október­ben kezdődött, a gyakorlati munkafeladatokat januártól végzik a hallgatók. Az egy évig tartó képzés oktatói, a gyár szakmérnökei, kutatói. Vizsga után a beiskolázottak bérkategóriájának megváltoz­tatására is lesz lehetőség. A képzettebb szakmunkások fel­adataikat magasabb színvona­lon, a korszerűbb technikának megfelelően tudják ellátni. Ez a fiatal gárda képezi a válla­lat szakmunkás-utánpótlását. Az építkezés védnökei Akcióban az ifjúsági szervezet FtOTfe-gyári beruházások A Forte-gyár kapujából nem látszik a magas daru, sem a törmelékek, az építkezés jelei. Eltakarják a bokrok, a magas fenyőfák. Közöttük vezet az út a vállalat életében közpon­ti helyet elfoglaló beruházá­sig, a leendő öntőépület szín­helyéig. A termelékenység növelése, a minőség javítása, a termékszerkezet korszerűsí­tése érdekében elkerülhetetlen ez a beruházás, az extrúziós öntési módszer technikai fej­lesztése. Az új berendezés lehetővé teszi majd, hogy egyszerre több emulziós réteg kerüljön a hordozóra, ezen túlmenően a nagy gépsebesség elősegíti a kapacitásnövekedést, ezáltal az öntésnél jelentkező idősza­kos gondok is megoldódnak. Hol tartanak? — Hol tart jelenleg a be­ruházás? — kérdezem Néder Frigyest, a műszaki fejlesztési főosztály vezetőjét. — Elkészült az öntőállás alapozása, az épített légcsa­tornákkal együtt. Folyamato­san halad az emulzióleadó épület kivitelezése. A belföldi gépgyártás lényegében a vá­rakozásnak megfelelően fo­lyik, csupán az import gép beszerzése halad lassan. Most kaptuk meg, október közepén az import behozatali enge­délyt, ami lehetővé teszi a szerződések megkötését. — Mi indította a K1SZ- szervezetet arra, hogy védnök­séget vállaljon a beruházás felett — kérdezem Gecseg Enikőt, a KISZ-bizottság tit­kárát. — Minden év elején meg­kérdezzük a vállalat vezetőit, hogy miben segíthet az ifjú­sági szervezet. Többen felhív­ták a figyelmünket a beruhá­zásra. Ezek után vált ez, a termelést segítő tevékenysé­günk fő elemévé. Vállalatunk fiataljai közül a fejlesztés és kutatás területén dolgozó KISZ-esek tudnak e munká­ban igazán részt venni. Telexen üzenik — Mit tettek a beruházás zökkenőmentességéért ? Felkerestük azokat a válla­lati KISZ-szervezeteket, ame­lyek valamilyen formában ré­szesei a munkálatoknak. — Kik jöhettek számításba? — Az IPARTERV, amely­nek munkatársai a tervek ho­nosítását végezték, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat, és a KÁÉV dolgozói, ök a klímaberendezések elkészí­tését és beszerelését vállalták. Mindegyikükkel együttműkö­dési szerződéseket kötöttünk. Ezek legfontosabb pontja, hogy mindkét KISZ-szervezet figye­lemmel kíséri a beruházás résztevékenységeit, kölcsönö­sen tájékoztatják egymást az eseményekről, s szükség ese­tén a tagság segítségét kérjük. — Voltak-e ilyen alkalmak? — Többször is. Először a NÁÉV-nál voltak határidő- csúszások. Ekkor elmentünk Salgótarjánba és az ottani KISZ-bizottság segítségével sikerült eredményt elérnj. Az IPARTERV nem szállította határidőre a terveket. Őket is felkerestük a megoldás érde­kében, Itt a siker még kézzel­foghatóbb volt. Partnerek — Milyen tényezők könnyí­tették meg az együttműkö­dést? — Az említett három válla­latnál erős KISZ-szervezetek működnek, amelyek segítik a munkánkat, partnerek a vitás kérdések megoldásában. A Forte fiataljai ezzel a védnökséggel nemcsak pasz- szív szemlélői, de aktív köz­reműködői a beruházásoknak. Tudatosan vállalták a munkát, mert tisztában vannak azzal, hogy a megváltozó vállalati körülmények, a még hatéko­nyabb és gazdaságosabb ter­melés az ő érdeküket is szol­gálja. Bakóné Tóth Piroska ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) I

Next

/
Thumbnails
Contents