Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-25 / 278. szám

1983. NOVEMBER 25., PÉNTEK 3 Korszerű technika Kábelhálózat Csütörtökén jubileumi nap­pal emlékeztek meg a posta központi kábelüzem 70 éves fennállásáról. Az egész napos szakmai programsorozatot Bu­ják Konstantin, a Magyar Posta gazdasági igazgatója nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ez az üzem a posta leg­nagyobb kábelmélyépítő és kábelszerelő szervezeteként hét évtizedes munkájával je­lentős szerepet töltött be az ország távközlési kábelhálóza­tának kiépítésében, korszerű­sítésében, az új technológiák kifejlesztésében, hazai beveze­tésében. A Magyar Posta vezetékes távközlési programjának megvalósítása is számottevő feladatot gd a mintegy ezer fizikai dolgozót foglalkoztató, korszerű földmunkagépekkel .és kábeltechnikai műszerekkel jól felszerelt üzemnek. Hatszor körbe a földön A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában havonta átlagosan 120 tonna kötődéi és szövődéi gépi feldolgozásra alkalmas fo­nalat gyártanak. A gyürűsfonodában 103 százalékra teljesítet­ték eddig minden hónapban tervüket. A naponta gyártott fo­nalmennyiség hatszor érné körül az egyenlítő mentén a földet. Barcza Zsolt felvétele Már áj üzemben — régimódian Nem bíztak saját jövőjükben — Jól eladható termékeket gyártunk, mégis renge­teg gonddal kell megküzdenünk — említette beszélge­tésünk elején Fieszl Béla, a Visegrádi Faipari Szövet­kezet elnöke, aki alig másfél esztendeje került a kis közösség élére. Amit örökölt, egy cseppet sem irigylésre méltó: csaknem egy évig nem volt a szövetkezetnek elnöke, s az irányítás hiányosságai rengeteg feszültséget szültek. Érthető hát, ha az új elnök szívesebben beszél a múltból merített tapasztalatokról és a jövő terveiről. Kezdjük talán a tanulságokkal. A VIFA régi telepe a település műemléki területén működött, ezért a helyi tanács többszöri sürgetésére végül 1981-ben egy új üzem­csarnokot építettek a nagyközség szélén, a volt kőbá­nyában. A valóban korszerű, impozáns létesítmény azon­ban nem segített egyetlen gond megoldásában sem. Sőt! fogadták a működésünk for­máját biztosító határozatot. Hogy miért volt nehéz meg­értetni az emberekkel, a kis­szövetkezetben nagyobb lehe­tőségek állnak előttük, hogy többet keressenek, sokféle magyarázatot hallottunk. A legtöbben azért szavaztak a javaslat ellen, mert sokallták a termelés .folyamatosságának biztosítására befizetendő pénzt. Mások attól féltek, ha nagyobb a kockázat, nagyobb a bukás lehetősége is. Furcsa, hogy akkoriban a siker esélyeit ke­vesen latolgatták. Először leszavazták — A csarnok üzemeltetése gazdaságtalan — mondja Fieszl Béla, és sorolja: — A tervekben az szerepelt, hogy a 800 négyzetméteres, hatal­mas műhelyben száz ember dolgozik majd. Most tizenöten vannak ott, a fűtési költség pedig — olajjal tüzelünk — évi 200 ezer forint, A beruhá­zás költsége csaknem 20 mil­lió forint volt: az épület kor­szerű, a benne alkalmazott technológia viszont legalább harminc évvel ezelőtti! Nem folytatom, de higgye el, ez az építkezés akár ama bizonyos állatorvosi ló is lehetne, hi­szen csaknem minden hibát megtalálhatunk a kivitelezés­ben vagy a szervezésben. Visegrádon azonban minden gondnál súlyosabb bajként,je­lentkezett a munkaerőhiány. Termékeik keresettek, a koló­niái bútoroknak jó ára van idehaza, s időnként külföldi vevő is jelentkezik. Növelni kellene a termelést, de nincs elegendő munkáskéz. Már ré­gebben is elég sokan mentek el a szövetkezetből, ám ami­kor átadták az üzemcsarnokot, hirtelen megnőtt a kilépők száma. Ma már kideríthetet­len, kinek a javaslatára, de 1981-ben az 1977-es (!) telje­sítmények alapján állapították meg a darabbéreket. A hat esztendővel ezelőtti 4 ezer fo­rintos átlagkereset viszont ta­valyelőtt már kifejezetten ala­csonynak számított ebben a szakmában. S mert' munka­hely van elegendő, sókan vá­lasztották a felmondást. Amikor tehát Fieszl Béla átvette az elnöki teendőket, egyik legfontosabb feladatként az elvándorlás megállítását jelölte meg. — Mivel jelenlegi létszá­munk alig haladja meg a hat­van főt, ésszerűnek látszott, hogy kisszövetkezetté alakul­junk — mondja az elnök. — tgy más szabályozók érvénye­sek ránk, s ezek kedvezőbb helyzetet teremtenek a rugal­masabb bérgazdálkodáshoz. Az azonban rövidesen kide­rült, hogy nem mindenki lát­ja így: amikor a KISZÖV ja­vaslatára tavaly a közgyűlés ele terjesztettük az indítványt, a tagság döntő többsége lesza­vazta. Maradtunk tehát szö­vetkezet, de nem sokáig. A de­cemberi közgyűlésen már el­Tanműhslyt létesítettek Bürgermeister Antal cso­portvezető a bizakodók közé tartozik: — Az emberek attól féltek leginkább — s minden tapasz­talat emellett szólt — hogy az addigi, cseppet sem magas bé­rek még tovább csökkennek — mondja. — Nem a kétke­dőknek lett igaza! Tavaly 47 ezer forintot keresett átlago­san egy-egy tagunk, az idén pedig — immár kisszövetke­zetként — várhatóan elérjük az 55 ezer forintot. Meg az­után alakultak nálunk szak­csoportok is, aki bírja, mun­kaidő után még dolgozhat. Én is tagja vagyok az egyik szak­csoportnak. Tapasztalatból mondom hát: nem sokáig le­het bírni a túlterhelést! Hogy van-e jövője a kisszövetke­zetnek? Van. Pontosabban: kell hogy legyen! Ezt vallják mások is a VI- FA-nál. Ezért alakítottak ki hosszas előkészületek után egy tanműhelyt is. Jelenleg tizenhárom tanulójuk van, s ezt rendkívül nagy eredmény­nek tartják. — Hogyne tartanánk annak. Tessék, nézzen csak körül — mutat körbe a csarnokban Kossuth Antal asztalos, szak­oktató. — Fiatal arcot alig lát. A szövetkezet nagy rákfené­je volt az utánpótlás hiánya. Igyekszünk megszerettetni ezekkel a fiúkkal a szakmát, sőt, egy kicsit kivételezünk is velük: nekik külön vettünk szerszámokat, még olyanokat is, amelyekből nekünk csak öreg, elhasználódott darabok jutnak. A jövőnk múlik a szakmunkásképzésen. Kelendő termékek A visegrádiak tavaly 2 mil­lió forintos nyereséget értek el. az idén hárommillió forint­ra számítanak. Ha elképzelé­sük valóra válik, mintegy 50Ü ezer forintos fejlesztési alapot képezhetnek, s ugyanennyit fordíthatnak jövedelmekre. December végéig azonban még sok a tennivalójuk: nemcsak a belföldi megrendeléseket kell teljesíteniük, hanem a termelésük 15 százalékát kite­vő exportot is. — Nem nagyszériás munká­kon dolgozunk — mondja Fieszl Béla. — Nemrég koope­rációs szerződést kötöttünk a budapesti Szék- és Kárpitos­ipari Szövetkezettel egy koló­niái szekrénysor készítésére. Ez 96 ezer forintért kerül majd forgalomba. Jövőre egy háló­szoba-garnitúra egyes darab­jait gyártjuk, ugyancsak kooperációban. Asztalos szak­csoportunk most kezdte meg a Pilisi Állami Parkerdőgaz­dasággal együttműködve a ko­lóniái díszítésű koporsók ösz- szeállítását. S bízunk abban is, hogy külföldön egyre több termékünk talál vevőre. Ne nagy tételekre gondoljon: akad olyan vevőnk, egy nor­vég kereskedő például, aki esztendőnként egy-két asztalt rendel csupán. A szövetkezetiek tudják, hogy az elkövetkező két-há- rom év rendkívül nehéz lesz. A tanulóképzés megindítása még nem érezteti hatását, s a különböző szervezési intézke­dések is csali a jövőben hoz­hatnak számottevő eredményt. Érdemes viszont dolgozni, hi­szen a közös szekere már túl van a kátyún. F. Z. A megyei rcépfroníbizcHscg ülése Otthont építeni összefogva ló kezdeményezés a gazdaságos széntüzelésű akció Lakás, lakás, lakás... Csa­ládok tízezreinek álma, gondja, terve, tette ez a megyében, érthető tehát az a nagy érdek­lődés, amely a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága csütörtöki ülésén a téma tár­gyalását kísérte. A testület ugyanis — a jóváhagyott na­pirendnek megfelelően — a MÉSZÖV elnökségének a me­gye társadalmi szervezeteihez eljuttatott ajánlása alapján át­tekintette a magánerőből tör­ténő lakásépítés és fenntartás segítésére, a lakásszövetkezeti tevékenység fejlesztésére vo­natkozó teendőket. Helyi szervezés Tavaly a megyében állami erőből 715, magánerőből 6918 új otthon került tető alá, s ez az arány érzékelteti azokat a társadalmi feladatokat, ame­lyek a lakásépítésnek az ún. magánerős részéhez kapcsolód­nak. Ezeknek a feladatoknak a súlya akikor is nagy, ha tudjuk: a magánerőből törté­nő otthonteremtés döntő ré­sze a kedvező feltételű hite­lekre támaszkodik, hiszen a tavaly elkészült 6918 lakásból mindössze 294-hez nem vettek igénybe kölcsönt. Ennek el­lenére — mutattak rá többen a tegnapi tanácskozáson — sem mondható az, hogy az építkezők mindenben és min­denütt kellő segítségre, támo­gatásra találnának, bár a fejlődés örvendetes a korábbi állapotokhoz képest, amikor még azt is bizonygatni kellett, hasznos a társadalomnak, ha valaki maga oldja meg lakás­gondját. Széles kört ölel fel a me­gyében a fogyasztási szövet­kezetek közreműködése a la­kásépítésben, hiszen például a települések több mint kéthar­madában csakis e szervezetek forgalmaznak építőanyagot, különösen a nagykátai, a do­bosi, a gödöllői térségben. A lakásszövetkezetek létrejötte, nem minden gond nélküli kezdeti fejlődése azt mutatta, tere van az új formáknak ezen a területen is, hiszen ma már a megyében — nyolc vá­rosban és tizennyolc község­ben — összesen hatvannyolc lakásszövetkezet tevékenyke­dik. a kezelt otthonok száma meghaladja a hétezret. A kö­vetkező években tovább foko­zódik e forma súlya, hiszen az állami erőforrások bővítésére nincs lehetőség. Ehhez azon­ban szükség van arra is — húzták alá többen a felszó­lalók közül —, hogy hatható- sabb legyen a helyi szervező és előkészítő munka, amibe a népfrontmozgalom adta se­gítség éppúgy beletartozik, mint a tanácsok átadta építé­si területek magasabb közmű- vesítettsége, mert ez utóbbinál két-három esztendeje kedve­zőtlen irányzat tapasztalha­tó. Új formák Az eszmecsere egvik lénye­ges sarkköve volt az építő­anyag gyártás és forgalmazás helyzete, mivel Idén itt a ko­rábbinál is nagyobb feszültsé­gek voltak észlelhetők a me­gyében szinte mindenütt. He­lyes törekvés az Áfészek ré­széről azoknak a telepeknek a létrehozása, amelyek egy-egy nagyobb körzet építkezőinek kiszolgálását vállalják, amint támogatásra érdemesek azok a kezdeményezések is, amelyek célja a lakásszövetkezeteken belül különböző szakcsoportok — így karbantartó, felújító, de akár idősek gondozására vál­lalkozó, pótmamaszolgálatot kínáló szakcsoportok — be­fogadása. Legyen tere a kezdeménye­zésnek, senki se ütközzék meg azon. ha valami szokatlan, de valós szükségleteket elégít ki — így lehet összegezni a me­gyei népfronfcbizottság vélemé­nyét a témáról, az elvek fe­lől közelítve. A gyakorlati tennivalók derék sereggé áll­nak össze, hiszen ott van ezek között a különböző fórumok megrendezése éppúgy, mint a lakossági észrevételek gyűj­tése és továbbítása, a nép- frontimozgalom adta segítség egyik csoportjaként, ott . van azután természetesen mind­az, ami az Áfészek, a takarék- szövetkezetek dolga, s amit a népfrontaktíváknak figyelem­mel kell kísérniük, hogy idő­ben jelezhessék az ellentmon­dásokat, feszültségeket. Víssihsítg Van mit tenniük az aktivis­táknak azon a másik területen is, amelyről a napirend kö­vetkező pontjaként' tárgyalt a testület. Megyei népfrontkez­deményezés, aminek ma már országos visszhangja van: tüzeljünk gazdaságosan szén­nel elnevezéssel akciót indítot­tak, s eddig huszonhét tele­pülésen szerveztek az érdek­lődőknek bemutatót. Különböző számítások és becslések szerint a megyében körülbelül négyszázezer olyan tüzelőberendezés van. amely szilárd anyag elégetésével fűt, kazánok éppúgy ide tartoz­nak, mint régi-régi kályhák. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek a tüzelőberen­dezéseknek a tulajdonosai ke­vés gondot fordítanak a cél­szerű és rendszeres karbantar­tásra, nem ismerik azokat a begyújtási, üzemeltetési mó­dokat, amelyek kevesebb fűtő­anyag felhasználásával azonos hőmérsékletet teremtenek a lakótérben. Az akció bevallott célja ezeknek a lényegében egyszerű módszereknek, fogá­soknak az ismertetése, ezt szolgálják azok a szórólapok, vetített diaiképek, szakértői előadások, amelyek környezet- védelmi tanácskozásokon épp­úgy eljuthatnak az érintettek­hez, mint a kertbarátklub összejövetelén. Felgyorsítva A megye! népfrontbizottság sikeresnek ítélte a kezdeti ta­pasztalatokat, támogatásá­ról! biztosította a kezdeménye­zőket, folytatandónak jelölte meg a helyi népfrontbizottsá­gok adta segítséget az akció­hoz. Szükségét látja azonban annak is, hogy a kezdeménye­zés Országos elterjesztése fel­gyorsuljon — amihez a nép­front országos tanácsa eddig is hozzájárult, ám érintett más szervek, intézmények, válla­latok kevésbé —, mert az el­érhető tíz, tizenöt százalékos fűtőanyag-megtakarítás egy­szerre szolgálja a család és a népgazdaság érdekeit. M. O. Meglesz a hárommilliós nyereség? A tanulságokat levonták Nemcsak egy hibás döntés okozta azokat a gazdálkodás­ban jelentkező nehézségeket, A népi ellenőrzés vizsgálta Legyen mindig élesé pékáru is A falugyűléseken napjainkban nem riíkán azok a felszólalók vannak többségben, afrik a pékárueílátás hiányosságait kifogá­solják. Statisztikai adatok bizonyítják azonban, hogy az utóbbi két évben zsemléből 17, kifliből 20 százalékkal növelte termelé­sét a Dél-, az Észak- és a Nyugat-Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat. E látszólagos ellentmondás okaira tegnap derült fény a Pest megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottságnak a Rozmaring Termelőszövetkezet pesthideg­kúti központjában megtar­tót'; értekezletén. A bizottság Császár Ferenc elnök irányí­tásával vitatta meg a megye lakosságának péksütemények­kel való ellátásáról szóló be­számolót, amelyet dr. Polgár Mihály, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője terjesz­tett elő. A vitában kiderült: Pest megyében annyi a már em­lített három sütőipari vál­lalat termelése, hogy évente minden egyes lakosnak jut be­lőle kétszáz kifli vagy zsem­le. Természetesen ez átlag­szám. Mert a csecsemők még nem tartanak rá igényt, a kis­községek boltjaiba pedig he­tenként legfeljebb kétszer hoz péksüteményt a szállítóautó. Mondhatná valaki: amíg ke­nyér -van, addig a kifli vagy zsemle hiánya nem okozhat gondot. Valóban — ez a teg­napi testületi ülésen is kide­rült — a péksüteményekről nem lehet úgy beszélni, hogy a kenyérről ne essék szó. Az ugyanis, hogy reggel a boltok egy részében nincs péksüte­mény, az csak bosszúságot okoz, amely akkor válik jo­gos felháborodássá, ha kenye­ret sem lehet kapni. Márpe­dig előfordul, hogy délután érkezik meg a sütőipari vál­lalat kocsija. Akik munkába vagy iskolá­ba menet nem tudnak bevá­sárolni. azockat aligha nyugtat­ná meg a magyarázat: a pék­ségek egy részében a gépek elavultsága és gyakori hibá­ja. a szállító járműpark elég­telensége. a munkaerőhelyzet kritikussá válása. Bár azt Is meg kell jegyezni, hogy leg­alább az ellátás fogyatékossá­gainak olcait igazán érdemes lenne ismertetni azokkal a vásárlókkal, akiknek sokszor minden indoklás nélkül kérik a. megértését és türelmét az ellátás helyi felelősei. A kereskedelmi dolgozók gyakran hangoztatják az üdülő­övezetekben, hogy csaknem le­hetetlen az igényekhez ponto­san igazodó megrendelést fel­adniuk, hiszen például a hét­végeken az időjárástól füg­gően akár duplájára is növe­kedhet a vásárlók száma. Ez igaz, de az üres polc látványa akkor is rontja a közhangu­latot, ha arra van indoklás. A lakossági fórumokon el­hangzó panaszok kiváltó okai között szerepel az áruszállítás módja is. Telezsúfolják a szál­lítóedényeket, s emiatt for­mátlanná válik az áru, romlik a minősége. Sok helyen a bolt előtt porosodik a reke­szekben a kenyér és a péksü­temény. Az utóbbi években tízről negyven százalékra nőtt a kis egvségsúlyú és drága kenyér aránya. A nyugdíjasok és nagycsaládosok többsége azon­ban ragaszkodik az olcsóbb ke­nyérfajtához. Nem véletlen, hogy a NEB is úgy foglalt állást, hogy az olcsóbb ke­nyér is mindig ott legyen a boltok polcain, Cseri Sándor amelyek oly sok gondot jelen­tenek manapság is a ceglédi Dél-Pest megyei Cipész Szö­vetkezet kis kollektívájának. Mostanában, bár a kibontako­zás jelei mutatkoznak, még mindig nem bizonyos, hogy az esztendő végére sikerül telje­síteni nyereségtervüket. Varga András főkönyvelő így emlékezik vissza az első félévre: — Elsősorban férficipőket gyártunk, ám emellett kisebb szériákban női sarukat és pa­pucsokat is —' mondja. — Termékeink meglehetősen ke­lendőek, habár a divatban jobbára az idősebbek igényeit igyekszünk követni. Kapacitá­sunk az Idén is teljesen lekö­tött, több mint 44 ezer párra van megrendelésünk. A tavalyi első félévihez ké­pest ebben az esztendőben mindössze fele annyi, mintegy 1 millió forint nyereséget ér­tek el, s ez komoly gondokat okozott a gazdálkodásban. Ugyancsak nem volt szeren­csés döntés, hogy a technoló­gia korszerűsítésére új gépet állítottak üzembe, mert ezen a berendezésen sokáig selejtes termékeket gyártottak a szö­vetkezetbeliek. A tanulságokat azonban még időben levonták. A* első hat hónap tapasztalatai alap­ján módosították elképzelései­ket, s azt kérték dolgozóiktól, hogy mindenki vegye ki ré­szét az elkövetkező hónapok erőfeszítéseiből. Ha semmi rendkívüli nem jön közbe, ta­lán teljesíthetik 3 millió fo­rintos nyereségtervüket, s ez­zel helyreállíthatják mérlegük egyensúlyát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents