Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

mr meciti XsUiíap 1983. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Könyvek a látható világról Három karcsú, papírkötésű kötetben jelentette meg a Gondolat Kiadó az olasz szerzőpáros; Cristina Lastrego és Francesco Testa könyvét Nézz, láss, kérdezz ... címmel. Több vonatkozásban is rendhagyó ez a könyv. Már külleme is szokatlan. A nagy alakú, papírkötésű, színes bo­rítójú kötetek inkább hason­lítanak egy szép és jó kivite­lű magazinhoz, mint a meg­szokott könyvformához. De rendhagyó a kötetek tartalma, a téma feldolgozási módja is. A hármaskönyv témája ugyanis a látható világ, még­hozzá a gyermek, korunk gyermekének megközelítése szerint. A megismerés elő­ször is elsősorban magunkra és a többi emberre irányul. Ezért az első kötet címe Az emberi alak. Majd közvetlen (szűkebb és tágabb) tárgyi környezetünk felderítése kö­vetkezik. Így a második kötet címe A környezet. A mai gyé­rek — szintúgy mint a felnőtt — az információk zuhatagá- ban él, amelyet a legkülön­félébb tömegkommunikációs eszközök közvetítenek. A saj­tó, a mozi és a televízió korá­ban, a lépten-nyomon reklá­mozott tárgyak és szolgáltatá­sok korában természetes, hogy a harmadik kötet címe Tö­megkommunikáció. A könyvek a témákat rend­kívül egyszerűen, de sokolda­lúan közelítik meg. Így már egy 8—9 éves gyermek is megértheti őket, de még egy 15—16 éves fiatal is tanulhat belőlük. A kötetek legfőbb elve a szemléltetés. Ezért a sok száz kitűnő minőségű szí­nes kép szinte egyenértékű a szöveggel, pontosabban n szö­veg és a kép kölcsönösen ma­gyarázza és kiegészíti egy­mást. Képregények kivételé­vel nem is lehet találkozni hasonló könyvvel, ahol a kép és a szöveg ilyen elválasztha­tatlan egységben lenne. A szöveg olvasmányos, de tömör és szemléletes nyelven író­dott. Az idegen szavak, is­meretlen fogalmak mindig egyértelmű és frappáns meg­határozást és magyarázatot kapnak, olyant, amit nem egykönnyen lehet elfelejteni. Ezért a gyerekeknek nem kell minduntalan visszalapoz­niuk. A könyvek egyes ré­szeit, fejezeteit úgy írták meg a szerzők, hogy a legfonto­sabb alapfogalmak, elméleti és gyakorlati útmutatások mindannyiszor újból és újból megfogalmazódnak, ahány­szor azt a téma megkívánja. A kötetek nemcsak folyama­tosan olvashatók, használha­tók, hanem kifejezetten alkal­masak az úgynevezett tallózó olvasásra. A témák kifejtése során felbukkanó érdekes kér­déseket maga a könyv fogal­mazza meg, természetesen kér­dő formában. Így a gyerekek könnyűszerrel ellenőrizhetik megszerzett tudásukat, illetve elgondolkodhatnak a különfé­Négylábú barátaink Akad-e olyan tízen aluli, aki nem ismeri Pom Pom meséit? Ha a tv-ben az ő kalandjait adják, akkor a legtöbb gyer­mek a képernyő előtt ül. Csu­kás István és Sajdik Ferenc most egy kötetben adták közre Szegény Gombóc Artúr, A Radírpók, Festéktüsszentő Hap­ci Benő, A bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó és A civakodó cipőikrek történeteit. Az adások, illetve olvas­mányok olyan elementá­ris erővel hatnak gyerme­keinkre, hogy önfeledten átélik a hősök szeleburdiságait, azo­nosulnak velük, állást foglal­nak. Valójában e történetek szereplői olyan pótpapák és pótmamák, akik állandó egze- círoztatás nélkül, ám szeretet­tel hatnak, s azt is mondhat­juk: nevelik ezt a korosztályt. Sajdik Ferenc bravúros raj­zait csodálhatjuk meg a Hát (m)ilyanek a kutyák? című pompás képeskönyvben. Ka- cagtatóan bravúros tollának já­rása, s a nyakigláb kutyák­tól a gyökérkefe kutyán át a hűséges kutyákig sokféle típus­sal megismerkedhetünk. Ügy vélekedhetünk, hogy ezek a jellemrajzok majdhogynem emberiek, hiszen négylábú ba­rátaink egy kicsit gazdáikra is hasonlítanak* A Doromboló című pompás összeállítás a macskákat mu­tatja be. A Pomogáts Béla iro­dalomtörténész szerkesztette antológia meséket, verseket tartalmaz a „kerek fejű, nyú­lánk testű, hosszú farkú, be­húzható karmú, ragadozó házi­állatról”. Tanulságos és élve­zetes olvasmány ez a könyv, persze hogy letehetetlen. Ám jobb, ha a kedves olvasó nem egyszerre, hanem szakaszosan merül el a macskatanban, mert — többek között — Ai- szóposz, La Fontaine, T. S. Eliot, Maupassant, Csehov, Konrad Lorenz, Weöres Sán­dor, Jékely Zoltán, Déry Ti­bor olyan megfigyeléseket ad közre, amelyek nemcsak mű­vészi megfogalmazásukkal le- nyűgözőek, hanem tartalmuk­nál fogva is. A téli könyvtermés külön­ben igen gazdag állattörténe­tekben. Mocsár Gábor Csönge­tésre vakkants! című könyvé­ben például egy párna, zokni, papucs és más hasonlóságok iránt érdeklődő tacskóról írt remekbeszabott könyvet Meg­történt kutyatörténeteket dol­goz fel Czifferszky István is A sete bárány és a kuvasz című kötetében. Piotr Korda viszont arra keres választ Kis- elefántok, majmocskák cím­mel, hogy hogyan értetik meg magukat egymással az állatok. A párkereséstől az utódgon­dozásig sok érdekességről ol­vashatunk könyvében. Így többek között a horgászó medvéről, a gondos kotlósról, a doboló maciról, a szeszélyes kiselefántról, a dolgos kakas­ról. Voltaképpen arra kapunk választ, hogy miképpen tanul­nak az állatok, s ez nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is sok újdonságot je­lent. le megközelítési módok helyes vagy helytelen voltán. A könyv gondolkodásra, analitikus szemléletre oktat, játékosan, vidáman, A köte­teket a gyermekek önállóan is fel tudják dolgozni, de még eredményesebb lehet a tar­talmi elsajátítás kiscsoportos, szakköri foglalkozásokon, vagy még inkább a családban. Ezért nemcsak gyerekeknek ajánlható, hanem mindenki­nek, aki gyermekekkel foglal­kozik, tehát pedagógusoknak, nevelőknek, és természetesen a szülőknek is. A kötetek használhatóságát, értékét növeli, hogy az olasz szerzőpáros művét magyar példákkal, illusztrációkkal egészítette ki a kiadó. A könyv tehát nem pusztán for­dítás, hanem egy sajátos, spe­ciális magyar átdolgozás, azt mondhatni magyar szellemi termék is. Ezért Wéber Pé­ternek jár köszönet. s Acpác Bonifác és a többiek imiARi KLAR A | A fekete tündék ! LÁNYA Tizenegy esztendő alatt im­már negyedik kiadásban jelent meg az Icinke-picinke című gyűjtemény, amely óvodások számára tartalmaz népmesé­ket. Kovács Ágnes összeállítá­sában hangutánzó szójátékok, mondókaszerű mesék, láncme­sék. csalimesék egyaránt meg­találhatók. Valamennyi az anyanyelv sokszínűségére ne­veli kis olvasóját. A Világszép Nádszál kisasszonytól A prü- csök krajcárjáig, A nyulacska harangocskájától A békák sza­váig valamennyi korosztály megtalálja a neki legjobban tetsző mesét. A könyv külön- külön tartalmaz meséket a kis-, középső és nagycsoporto­soknak. Nemcsak az óvó nénik­nek ad segítséget, hanem a szülőknek is, hogy mit olvas­sanak fel gyermekeiknek a TV Maci után ráadásként. Sárkányok, gonosz és jó tün­dérek. lányok, legények a fő­szereplői Bihari Klára meséi­nek. Valamennyi olyan törté­net. amely helytállásra ösztö­nöz. Bihari Klára bemutatja az emberi tulajdonságokat'is. Ostorozza a rosszat, s példa­ként állítja a helyes viselke­dést. Mindkét könyvet Reich Károly rajzai teszik emlékeze­tessé. Mondák, mesebeli lények töltik meg az öregapó kar mantyúja című könyv lapjait. Rab Zsuzsa remekmívű tolmá­csolásában a lett nép meséiből ad közre válogatást a Móra Kiadó. A fukar gazda, A pi- perkőc uraság. Az erdész pi­pája, A nyírkéreg meg a fe- nyőtuskó eredeti hangulatúak, megannyi szépségét mutatják fel rokon népünk közgondol­kodásának. Réber László raj­zai szűkszavúak, ám annál ér­zékenyebbek: továbbgondolás­ra késztetik a gyermekolvasó kát. Tordon Ákos A rézorrú tűn dér címen adta közre meséit. Fanyarak ezek a történetek, ám rendkívül tanulságosak. Olyan helyzeteket idéznek meg, amelyek nap mint nap bárkivel elfordulhatnak. Bor­zas Uzsizsuzsi. Ácpác Bonifác, Aradir, Pletyuskáné. Uborka Borka. Lencsinelli doktor cse­lekményei megmozgatják a gyermekek fantáziáját.­Hauff meséi a mai nagy­szülőkben is kellemes emléke­ket idéznek fel. A mostam negyveneseknek egyik ked­venc filmje volt a kis Mu-k-k történetét feldolgozó. A jelen kor apróságai is bizonyára örömmel forgatják majd Or- ros törpe, az álruhás kalifa. Szénégető Péter és Szaid tör­téheteit. A pompás olvasmá­nyokat Heinzelmann Emma raizai teszik még emlékezete­sebbé. Szabó Lőrinc, a magyar köl­tészet egyik, legnagyobb alak­ja mindig vonzódott a gyere­kekhez. Gyermekverseit és fordításait Lód óriás lesz cím­mel gyűjtötte össze Steinert Ágota. Annyi kedvesség és megértés sugároz át a sorokon, hogy a gyermekek számára valószínűleg alapvető élményt jelent majd ez a költészet. V/iirtz Ádám rajzai szelleme­sek. nemcsak illusztrálnák, ha­nem vizuális látásmódra is ne­velnek. Évezredek hétköznapjai Mm a A történelem mindig is kö­zel állt a világra rácsodál­kozó tizenévesekhez. A Móra Évezredek hétköznapjai soro­zatának első köteteként Az ókori görögök és rómaiak élete látott napvilágot. Rékassy Csa­ba rajzaival. Biró Ferencné és Csorba Csaba az ősi görög és itáliai tájból kiindulva ve­szik szemügyre a terméke­ket, a konyhákat, az otthono­kat, a kézműveseket, az uta­kat és utazásokat, az istene­ket. a ruházkodást, a gyógyí­tást, az iskolákat, a szórako­zást és sok-sok olyan minden­napi dolgot, ami elválasztha­tatlan volt mindkét kultúra emberétől. A Móra és az uzsgorodi Kárpáti kiadó közös kiadvá- ,nya Milica Edvinovna Matje A művészinas című könyve hallatlanul izgalmas témát dol­goz fel: a korabeli Egyiptomba vezeti el olvasóit, s közel há­romezer éves bírósági jegyző­könyvek és periratok alapján a királysírok kirablásáról ír. A szerző, a leningrádí Erml- tázs egyiptomi osztályának volt vezetője, olyan plasztiku­san eleveníti fel a története­ket, hogy nemcsak a bűn­ügyek, a Théba melletti Hol­tak városának eseményei kö­tik le a figyelmünket, hanem elindítanak egy olyan kultú­ra felfedezésére is. amely sok­sok maradandó emléket ha­gyott utódaira. A kétezer évvel ezelőtti történelemről szól könyvében Balázs Sándor is. Az akkori Capuában Gnaeus Lentulus Batiatus gladiátorai vacsorá­juk elfogyasztása után megro­hanták őreiket. Jeladójuk Spartacus volt; s vele együtt hetvennyolcán kitörtek és kez­detét vette az ókor legnagyobb rabszolgafelkelése. Spartacus életét és korát mutatja be Balázs Sándor, immár har­madik kiadásban megjelenő munkájában. Az aszódi gimnázium egy­kori tanára, majd 1874-től 1886-ig volt igazgatója, Csen­gey Gusztáv ezeregyszáz esz­tendővel röpíti olvasóit a múlt idő világába A mocsarak kirá­lya című könyvében. Wessex uralkodójáról, Nagy Alfrédről szól regénye, aki hősiesen szembeszállt a hódító dánok­kal, s mert visszaverte őket és jó uralkodónak bizonyult, hí­vei mindnyájan boldogok vol­tak. Heti filmtegyzeté Klute Donald Sutherland és Jane Fonda, a Klute főszereplői Kell-e piszkálódni egy szak ma kiváló mesterével azért, ipert kiválóan érti a szakmát? Áz utóbbi időben mintha di vattá kezdene ez fajulni ná­lunk. Ugyanakkor dicshimnu­szok övezik a mesterség ma­nuális szakmai minimumával is alig rendelkező, ám annál nagyhangúbb vagy gőzösfejű képviselőit, merthogy náluk művészet van jelen. A dolog érdemi vitájába itt persze sem nem érdemes, sem nem lehetséges belemenni, de mégis meg kell említeni, mi­vel éppen a most a mozikba kerülő film. a Klute rendező­je kapcsán is tapasztalhattunk ilyen tüneteket. Alan J. Paku­la, a film rendezője ugyanis sokak szemében csak puszta mesterember. Mikor nemrégi­ben nálunk járt. többen ez­zel nvaggatták. sőt nekisze­gezték a merész (?) kérdést: milyen érzés hatásvadász ren­dezőnek lenni? Pakula azonban nem hatás­vadász rendező, hanem az a fajta filmcsináló, aki ponto­san tudja, mit akar megcsi­nálni. tudja, hogyan kell meg­csinálnia. és meg is csinálja. A végeredmény pedig nem li­la művészkedés, mely csak néhány filmínyencet érdekel, hanem olyan film. amely igenis pályázik a néző érdek­lődésére, de sosem hajlandó olcsó eszközökkel vadászni a néző kegyeire. Ez pedig alap­vető különbség. Minden azon dől él persze, hogyan jelenik meg egy-egy adott téma Pakula filmjeiben. Mi itt eddig csak egy filmjé­vel találkoztunk. Egy elvált férfi ballépései volt a címe. s bár ezzel nem váltotta meg a világot, annyit mégis bebizo­nyított. hogy a sokszor kiüre­sedő. tartalmatlanná váló hol­lywoodi filmvígjátéki sé­mákat is meg tudja tölteni érdekesebb matériával, mert más minőségű a humora, mint e filmek többségéé, s más mi­nőségű egyáltalán a témalátá­sa és -kezelése is. Nem láthat­tuk meg azt a filmjét, melyet a Watergate-ügyről készített. Az elnök emberei címmel, s amely a világsiker mellett négy Oscar-díjat is kapott. És nem láthattuk az új filmjét sem. melyet pedig már díjak fémjeleznek, a Sophie válasz­tása női főszereplője pedig. Mery Streep, épp ezért a sze­repért kapta a legjobb női alakítás Oscar-díját idén ta­vasszal. Szóval, lehet, hogy Pakula számára nem közöm­bös a közönség reagálása, de fel' kellene már hagyni azzal a megrögzött tévhittel, hogy egy műalkotás — jelen eset­ben a film — eleve csak má­sodrendű lehet, ha kell a nagyközönségnek. Pakula az egyik példa arra, hogy a jó értelemben vett közönségsiker és a színvonal nem zárja ki egymást. Mindezek után a Klute. Filmforgalmazási sajátossága­ink miatt ez is egy alaposan megkésett film: 1871-ben ké­szült. Ez nem azért baj. mint­ha a film az elmúlt tizenkét év alatt megöregedett, elavult volna, mert erről nincs szó. A baj az, hogy az a Pakula, aki ezt forgatta, már nem teljesen azonos a mai Pakulával, bár minden alapvető vonását már itt is megtaláljuk. Nevezete­sen: még a Klute erős krimi­közegén is átüt a pszichológia iránti érdeklődés, azaz Paku­la belülről, a lélektani motí­vumok felől közelíti meg a figuráit, keresi indítékait, mo­tivációikat —. de ugyanakkor nem mond le a műfaiból ere­dő egyik alapkövetelményről sem, hogy tudniillik cselek- ményfilmröl van szó. E két vonás pedig érdekes módon kétszeresen vág egybe: egyik oldalon Pakula eredendő al­kati sajátosságai mutatják a lélektani motivációval felépí­tett izgalmas cselekményhez való vonzódást, a másik olda­lon a műfaj követelményei ír­ják elő ezt. Ezek a szerencsés egyezések teszik izgalmas és feszült, s egyszersmind kitűnő szakmai színvonalon megcsi­nált filmmé a Klute-t, melv ezek nélkül bizonyára csak egy lenne a sok tucat hasonló „whodoneit” (Ki tette? Ki a gyilkos?) film közül. No és arra is figyelnünk kell. hogy Pakula milyen re­mekül választott itt színésze­ket. s azokat milyen nagy biz­tonsággal vezette a filmen. 1971-ben még mind a női fő­szereplő. Jane Fonda, mind a férfi főszereplőt Donald Su­therland, fiatal művész volt. de már mindketten elég ne­vesek ahhoz, hogy Pakula ne hazardírozzon velük. Az ered­mény: Jane. Fonda 1971-ben Oscar-díjat kapott a Klute-ban játszott Bree szerepének ala­kításáért, Donald Sutherland pedig — Klute — az egyik legkeresettebb filmszínésszé vált. Hogy kell-e ezért Pakulát ..cikizni”, azt döntse el a néző. ha megtekinti a filméit... A zöld kabát Kicsit mintha a nemrég lá­tott Az utolsó metró című Truffaut-film alapszituációja köszönne vissza ebben az olasz filmben. Itt is a második vi­lágháború vége felé járunk, itt is búikáló művészekről van szó. s itt is kialakul egy sze- relmiháromszög-história — csak éppen nem Párizsban történik mindez, hanem egy olasz kolostorban, s nem szí­nészekkel. hanem muzsikusok­kal — azaz hát a háromszög egyik „szöge” egy szép és nem épp rendíthetetlen erényű szí­nésznő. A hasonlatosság persze nem jelent semmit és nem is lénye­ges. A lényeges az. mit .tud csinálni ebből a Mario Soldati kisregénye alapján filmre vitt történetből a rendező. Franca Giraldi, Nos, nem sok eredetit A film ugyanis egy magát nagy karmesterré kinevező szürke timpanista (azaz üstdobos), meg egv valóban jeles dirigem furcsa vetélkedéséről, különö* egymást kerülgetéséről szól. 5 ezt a szituációt színezi az em­lített színésznő, akibe mind­két férfi szerelmes, de végű is csak a valódi dirigensi iul célba. Amikor aztán véget ér a háború, a két férfi újra ta­lálkozik egv zenekari próbán és tulajdonképpen elölrő kezdik a meccset A film saj­nos megmarad a téma közhe­lyeinél. holott szólhatna a pro­fi és dilettáns örök ellentétei­nek, mélyebb konfliktusairól is. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents