Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

fisr «(«cm 1983. NOVEMBER 22., KEDD Új könyvek Irodalom, színház Különösen gazdag a Gon­dolat kiadó idei téli könyv­vásári listája. A természet- és társadalomtudományi munká­kat közreadó újdonságok mel­lett több, az irodalommal, a színházzal és a filmmel fog­lalkozó kötet is napvilágot lát. Az irodalom és a pszicholó­gia találkozik az olvasás: Nyomozás és felfedezés című kötetben, amelynek szerzője Halász László. A művészet­pszichológia ismeret szakem­bere a világirodalom 11 elbe­szélését elemzi úgy, hogy — szándékosan — keverednek a naiv műbefogadó és a pszicho­lógus szempontjai. Dmitrij Kallisztov művének címe az Antik színház. A neves professzor megismerte­ti az olvasót a görög dráma kultikus előzményeivel, a színházaknak a görög társa­dalomban betöltött szerepé­vel,, a színházi élet szervezeti kereteivel. Babits és a nyomdászdiákok Ajándékul viszik otthonukba A százéves költő, Babits Mihály; mai tizenéves lányok és fiúk, nyomdászdiákok; va­lamint egy lelkes tanár, Iro­dalmunk és Babits önkéntes szolgálója. Ml kapcsolja egybe őket? Hagyomány Volt egyszer, a század ele­jén, Budapesten egy iskola. Évekig önálló épülettel sem rendelkezett; albérletben mű­ködött különféle más iskolák­ban. 1911-ben a Népliget szomszédságában elkészült végre a saját otthona. 1921- ben felvette a Széchenyi Ist­ván Gimnázium nevet, s meg­tartotta 1972-ig. Akkor Szé­chenyi István Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola lett. Majd ez az elnevezés is megszűnt, 1976. augusztus 31­Páty és Budakeszi között Újraéledő Holt lelkek Mindnyájan Gogol Köpenyéből Jöttünk ki — mondta Dosz­tojevszkij az orosz regényírókról. Szerb Antal szerint pedig Gogol ló műve a Holt lelkek, melyben Csicsilcov halhatatlan trojkáján beutazza Oroszországot, hogy egy nagyszabású szél­hámosság céljaira halott Jobbágyokat vásároljon. Üzletel köz­ben megismerkedik az orosz vidék valamennyi embertípusával. Petrus&a (Koltal Róbert), Csicsikov (Szilágyi Tibor) és ManyUov (Rajhona Adám) az orosz rónán, a pátyi határban (jobbról balra) Szombaton és vasárnap Páty és Budakeszi között a már Jócskán hóharmatos táj idézte fel az orosz vidéket, itt forgatott ugyanis a televí­zió stábja Havas Péter ren­dező irányításával. Azaz for­gatott volna, mert az első nap reggelén nem volt trojka. Nem érkeztek meg a Lósport Vállalat négylábúi sem, csak a didergő közreműködők vol­tak pontosak. Ez az első magyar televí­ziós feldolgozása Gogol re­mekművének, színpadon is csak egyszer adták elő. Akár­csak a Madách Színházban, a filmet is Szalconyi Károly adaptálta. Az akkori színé­szek közül egy sem szerepel a mostani produkcióban. — Kü­lönben is más ez a feldolgo­zás, más felfogásban; más hangsúlyokkal értelmeztük a darabot — mondta Havas Pé­ter rendező. — Szeptember elején kezdtük a .munkát, s mostanra elkészültünk a bel­ső felvételekkel. Szeretnénk benevezni filmünket a jövő évi veszprémi tévétalálkozó­ra. Ennek alapfeltétele vi­szont, hogy március 31-ig be­mutassuk. A mai késést el­bírja a produkció, jól állunk az egyéb munkálatokkal. Szalay László operatőr az eget nézve, a selymes reggeli fény lassan élesebbé vált, ahogy felszállt a köd. — Sze­retem ezt a filmet, mert nagy feladat. Csicsikov utazása köz­ben más-más emberekkel, más-más tájakon és más-más hangulatban jelenik nTeg, s nekem ezt kell képpé fogal­maznom. Bejárjuk Oroszor­szágot és az emberi lélek tá­jait — mondta. A főszerepet, Csicsikovot, Szilágyi Tibor érdemes mű­vész alakítja. Róla mondta a rendező: — Több alkalommal dolgoztunk együtt, akárcsak Szalay Lászlóval. Jól össze­csiszolódtunk, s mivel kitűnő a darab, remekül él a lehető­séggel ez a nagyszerű színész. Nagy kedvvel formálja meg ezúttal is szerepét Petruska, Csicsikov szolgája. Koltai Róbert, az egyik föl­desúr, akit meglátogat a fő­hős Rajhona Adám, azaz Mányilov. Havas Péternek egyébként nem ez az első ilyen jellegű filmje, hiszen az orosz kiasz- szikusokra specializálódott. Nem véletlen, Moszkvában végezte a filmművészeti főis­kolát, a híres VGI'K hallgató­ja volt. Az ő rendezésében láthattuk a Jegor Bulicsovot, a Vassza Zseleznovát, és A nap gyermekei című darabo­kat Roóz Péter én. összevonták egy másik Is­kolával, így született az 54. számú Ságvári Endre Nyom­daipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. Üj- palotán modern épületet is kapott. A mai Iskola, Joggal, előd­jének vallja a korábbiakat. S abban az egykori, még a Szé­chenyi nevet sem felvett is­kolában tanított 1912—1916. között Babits Mihály. Méltón őrzik emlékét a mai diákok. Valóban méltón és sajátosan. Az 1976-ban végzett évfo­lyam vizsgamunkaként nem eldobandó rutinnyomtatványt készített, hanem egy kis köny­vecskét, Babits tanár úr cím­mel. Ettől kezdve hagyomány- nyá nemesedett szép szokássá vált, hogy a minden tanévben végző két-két évfolyam egy- egy kis könyvecskével búcsú­zott az iskolától. A témák válogatásában, az anyag összegyűjtésében segí­tett dr. Gál István irodalom- történész, amíg élt. S kezdet­től részt vett ebben a munká­ban Téglás János, a lelkes ta­nár, az iskola egyik igazgató- helyettese, az irodalom s ben­ne Babits életművének szerel­mese. ö irányítja ma is az effajta munkálatokat. Gyakorlat Ml minden Jelent meg így nyomtatásban? Álljon itt né­hány példa az immár tucat­nyinál több könyvecskéből! Kinyomtatták például Babits 1919-es egyetemi előadásait, Fábry Zoltán lejegyzésében. A költővel készült interjúkat. A Halálfiai című regény el­ső változatát, amelyik a Pesti Naplóban jelent meg, 66 foly­tatásban. Babits feleségének, Török Sophienek, eredeti ne­vén Tanner Ilonának írásait, feljegyzéseit férjéről. Ady ver­seinek antológiáját, Babits válogatásában. Művészek le­veleit Babitshoz. A Simoné háza című Babits-színműt, amelyik kéziratban maradt, s ez az első nyomtatott kiadása. A könyvek elkészítésében, de néha az anyaggyűjtésben is, részt vesznek a diákok. Téglás János mondja: — Minden tanévben akad két-három olyan tanulónk, aki a kötelezőn kívül is szíve­sen vállal munkát, ök azok, akik elmennek a könyvtárak­ba, folyóiratokat néznek át, jegyzetelnek ki, cikkeket gyűj­tenek, másolnak. A könyvek technikai kivitelezésében a többiek is részt vesznek a nyomdákban, a gyakorlatok során. Szőke Ildikót a Zrínyi Nyomdában értem utol. Ott dolgozik. Monorról járt be annak idején az iskolába, 1982-ben érettségizett. A Ba- bits-levelek kötetét korrigálta annak idején. — Nekem csak odaadták a szöveget, hogy korrigáljam mondja most. — Nem a verse­ket, inkább a prózát kedvelem. Ez így jól is jött. De nem az osztály szabta meg, hogy mit csinál. Kijelölték: ez van. Voltak, akik élvezték, mert az osztályban többen is szerették Babitsot. Rám nem nagyon hatotL Most lyukszalagra sze­dek szövegeket, egész regé­nyeket is. Ezt már az iskola után tanultam meg. Kielégít a munkám. Vizsgamunkák Ildikó őszintesége tiszteletre méltó, s rímel arra, amit Téglás János ekképp fogal­mazott: minden tanévben akad két-három olyan ta­nulónk ... Az ilyenek egyike Székely Zoltán, aki most jár­ja az utolsó tanévet, tavasz- szal fog érettségizni. Kézisze- dő. — Téglás János folyóiratok címét adta meg — kezdi. — Azokban kerestünk Babits- írásokat és másoltunk ki. Jár­tam a Széchenyi, az Akadé­miai, az Országgyűlési könyv­tárban. Érdekes munka. — Most fog megjelenni az interjúk harmadik kötete — folytatja Téglás János. — Az anyaggyűjtés során két ta­nulólány, Junek Bea és Mol­nár Ilona a többi, ismert, ka­talogizált között egy olyan interjúra bukkant, amelyet eddig nem tartottak nyilván a bibliográfiák. 1941 tavaszán jelent meg a Film, Színház, Irodalom című lapban. Remek kis könyvecskék. Könyvárusi forgalomba ugyan nem kerülhetnek, mert vizsga­munkák, Illetve gyakorlömun- kák, de a hírük így is messze túljutott az iskola falain. Ott vannak számos irodalmár, új­ságíró, tanár könyvespolcán. A végzős, érettségiző diákok ballagási ajándékul viszik magukkal otthonukba. Több Pest megyei otthonban is megtalálhatók tehát; ahonnan diákok jöttek az iskolába, nem is kevesen. Babits emlé­ke és életműve ezen Iskola és diákjai által is élő jelen és jövő. Mátyás István Gyalogkakukkok, ha találkoznak Gyalogkakukk és társai A bábok életre kelnek A gyermek! éraésvllág megmentése és fejlesztése világszerte nagy gond — mondta egy interjúban Szilágyi Dezső, a Báb­színház igazgatója. Miután napjainkban a szülőknek nincs Ide­jük rendszeresen mesét mondani, énekelni nekik, partnerként a legkisebbeknél csak az óvónőkre lehet számítani. Ök még Ját­szanak a kicsikkel, bábút készítenek, énekelnek, mesélnek. Az általános iskolában aztán erre már nincs idő. Pedig a kisdiákok is szeretik, igényelnék ezt a fajta tevékenységet. A bábjátszás zsenialitása abban rejlik, hogy a gyerekeket egyetlen játszó csoportban fogja össze, s bölcs barátként elvezeti őket egy olyan világba, amely éppen csodái révén ismerős szá­mukra. A kis emberkék ilyen csodák között élik mindennap­jaikat. Az őket körülvevő világ minden tárgyát élőnek tud­ják, hiszen nem ismerik az elidegenedés állapotát, A legkedvesebb Bizonyára nem ennyire tu­datosan indította el a bábszak­kört hat évvel ezelőtt dr. Tóth Gáborné, a pomázi 1-es számú általános iskolában. — A két kislányom borzasz­tóan szeretett bábozni. Nem győztük a bábfigurákat készí­teni. S ezek a játékok — akár­milyen kezdetlegesre is sike­rültek — sokkal kedvesebbek voltak számukra, mint az üz­letben vásárolt, bármilyen drá­ga gyári termék. Ma már köz­helynek tűnik, hogy a munka, az alkotás öröme milyen nagy­mértékben hozzátartozik a gyerek neveléséhez, életéhez. Hajlamosak vagyunk rá le- gyinteni, vagy egyszerűen megfeledkezni róla. Szóval, sa­ját csemetéim lelkesedése vitt rá, hogy az iskolában is el­kezdjem ezt a munkát. Tizen­öt tagú az együttesünk, ám visszajárnak ide azok is, akik­kel annak idején kezdtünk. — Andrea, a nővérem csi­nált kedvet a bábozáshoz — mondja Annus Kriszti. — ő már középiskolás. Nagyon jól érzem Itt magam. — Hasonlóképpen voltam én V-FIGYELŐ Marika. Sokan mondogatják — leírtuk itt is —, hogy Vit- ray Tamás Ismét... című mű­sora túlságosan szép képet fest a világról. Régebben megszó­laltatott riportalanyai rendre azt közük: sorsuk a lehető legjobban alakult; elégedetteb­bek, boldogabbak mint valaha. Nos, ennek a sorozatnak a legutóbb látott negyedik ré­sze sem csendített meg más hangot, ám a néző ezúttal mégis a lélekemelő drámák hangulatát érezhette áthullá­mozni magán, amikor a sze­rencsétlenül járt artista asz­A stáb és a felszerelés a trojkára vár, a rendező (Havas Péter, balról) az operatőrrel (Szalay László) már a jelenet beállítását tervezi a hóbarmatos határban. Erdősl Agnes felvételei szony. Marika újabb életsza­kaszával ismerkedett. Ami ugyanis ezzel a ritka értelmes, önmaga helyzetét a lehető leg­pontosabban felmérő ember­társunkkal történt, az tényleg a segítőkészség iskolapéldája. Üj lakást kapott, állandó gon­dozásban részesül, többfelől és rendszeresen támogatiák anya­gilag, és ami a legfőbb: egy sikeresnek ígérkező operációt is elvégzett rajta dr. Pásztor Emil idegsebész. S ha minden jól megy. az óceántúlról ide­röppen majd hozzá egy Ame­rikában élő kínai doktor, aki megpróbálja még jobb álla­potba tenni szétroncsolt szer­vezetét. Ennyi igyekvés egy valakiért, hát ez valóban tor­kot szorít, könnyet csal elő. Ferihegy. Ezúttal egy, de annál mutatósabb helyszínről, a Ferihegyi repülőtérről je­lentkezett a Vasárnap délután. Nem tévedünk talán ha azt állítjuk: ez volt az egyik leg­jobb darabja ennek a ritká- san jelentkező sorozatnak. Kaptunk ízelítőt a levegőben való utazás múltjából, bele­pillanthattunk a mai kapitá­nyok és segítőtársaik érdekes, ám annál nehezebb munkájá­ba. no és egy valóságos kis előadást hallhattunk, láthat­tunk a csomagvizsgálat külön­féle módszereiről. Hogy stílu­sosan fogalmazzunk: akár egy menetrend szerint induló MA- LÉV-gép. úgy röppent tova ez a majd kétórás riportcsokor, amelyet a két 1ól összeszokott műsorvezető. Vágó István és Wisinger István könnyed ele­gánsával, ám semmiképp sem felszínesen vezetett. Köszönet ezert a légi masinás közvetíté­sért; látványos, technikai, vi- selkedéstani és mindenféle más ismeretekben igen gazdag adás volt. JánOS. Az elmúlt hét végén sugározták Munkácsi Mikiós A sárkány menyegzője című tévéjátékát is, amely a műsor­újság szerint a Magyar Tele­vízió drámai főosztályának 1982. évi pályázatán harma­dik díjat nyert. Olcsó fogas tenne most azzal élcelődni, hogy ha ez az életkép csak má­sik két mű möge szorult, ak­kor milyének lehettek ama­zok. Piszkálódás helyett tű­nődjünk el inkább azon. hogy ugyan miért nem sikeredhe­tett jobbra, fülünknek, sze­münknek kedvesebbre ez a mai mese. A legszarvasabb hibája föl- tehetőleg az volt. hogy a sze­replők olyan nyelven értekez­tek, ahogyan egy gyalogjáró ember manapság nem beszél. Valami kimódolt ál természe­tességgel adták-vették a szót, s egyáltalán nem úgy, aho­gyan azt az utcán, presszók­ban s a családi fészkekben hallani. így ágált a nyugdíjas papa. így az eltartott kishúg, és szintén így a2 a bizonyos famíliafenntartó János, aki társra vár és egy időre mintha társra is akadt volna annak a hirdetésekre válaszolgató asz- szonykának a személyeben. Akácz László Ugye Jól sikerült a Brekit Erdőst Ágnes felvételei is — szól közbe osztálytársnő­je, Milán Krisztina. — Nekem a két bátyám járt Ide, most meg már a harmadikos öcsém, Szabolcs is Itt tölti a szabad idejét. Az ifjú művészek azonban nincsenek éppen beszédes ked­vükben s így bizony nem so­kat tudok belőlük kihúzni. Több megyei kulturális szem­lén értek el első helyezést, szereztek már közönségdijat, szerepeltek bolgár—magyar koprodukciót filmen. A bá­bokat ők készítik s egy-egy műsoruk szövege is változik, alakul. Előkerül egy nagy zsák. Kiborított tartalma még egy felnőttet is játékra inge­rel. Akad itt béka, malac, kis­egér, oroszlán, kesztyű- és fa­kanálbáb s olyan is, ami zsi­nórral mozgatható. Megkérem őket, keltsék életre a figurá­kat, s a hallgatag, szégyenlős társaságot mintha kicserélték volnál Önfeledten Két struccforma madár be­szélget egymással. Olyanok, mint a televízióban a népszerű kengyeífutó gyalogkakkuk. Az egyik sovány, a másik kövér. Jókedvű, szellemes csevegést folytatnak őket érdeklő, min­dennapos eseményekről. — A bábozás pedagógiai ér­tékének nagyságát jómagam is csak az évek során mérhettem föl igazán — magyarázza dr. Tóth Gáborné, aki mellesleg az iskola úttörőcsapatának ve­zetője. — Sok szótlan, gátlásos gyerek oldódott itt föl annyi­ra, hogy még a tanulmányi eredménye is számottevően ja­vult. Változott a diákok egy­mással való kapcsolata, javult a közösségi szellem. Próbáin­kat mindig közönség előtt tart­juk. Legjobban az óvodában szeretünk gyakorolni, de gyak­ran föllépünk napköziseink előtt is. í Telik az ldö. Órára kell men­íni. Búcsúzóul pingponglabdából készített bábot kapok ajándék­ba. A kis ápolónó most az író­asztalom sarkáról mosolyog rám. Fölidézi a vidám gyer­mekarcokat s erősíti bennem a hitet: ezek a kicsinyek nem nő­nek föl „üresen’*, hiszen gazda­gabbá válik érzelmi életük s ki­lépve a gyermekkorból, éppen az érzelem és az értelem har­móniája révén válik számukra igazi otthonná a világ. Körmendi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents