Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
xMíap 1983. NOVEMBER 15., KEDD Tv-FIGYELŐ' Meglehetősen szokatlan Jelenetekkel kezdődött Sophokles Oedipus Kolonosban című drámájának televíziós változata az elmúlt pénteken. A címszereplő. Mécs Károly maszkokat próbálgatott a felvétel színhelyén, majd a kamera a forgatás egész területét bepásztázta, megmutatván, hány- és hányféle masina meg masinamozgató szükségeltetik egy ilyen rögzítéshez. Mivégre kellett ez az előjáték? Talán azért, hogy a néző tudomásul vehesse: a huszadik század végén íme így elevenedik meg az Időszámításunk előtt 401- ben írott királydráma? Talán azért, hogy eme nyitány percei alatt reáhangolódiunk a sors- tcaaédia komor hangulatára? A feleletet ki-ki a maga elképzelései szerint fogalmazhatta meg. Abban viszont bizonyára az előfizetők túlnyomó többsége egyetérthetett. hogy ez a blick- fangosan indított játék minden rendezői és színészi igyekezet ellenére sem ajándékozóit meg igazán felkavaró, ka- tartikus élménnyel. Megeshet, azért, mert az ókori szerzőknek az efféle — mondjuk így — alapműveit már annyian és annyiszor nyilvánították meghaladhatatlan remekeknek, hogy úgy riadozunk tőlük, mint az iskolákban kirótt kötelező olvasmányoktól. Másrészt meg nyilván amiatt maradt el a remélt hatás, mert egyáltalán nem derült ki: miért most és miért éppen ezt az alkotást vette elő Kazimir Károly. Föltehetőleg alkalmat akart teremteni néhány kedves színészének, hogy egy Szo- phoklész — (az agg drámaíró nevét manapság így írjuk helyesen. a fordító. Babits Mihály viszont ragaszkodott a hagyományos Sophokles betűsorhoz) — drámában is csillog- tajsák tehetségüket, de hát ez az indok kevés. Így okoskodva mindig mindennek aktualitása van. Ezek után az eredmény: néhány szép jelenet, néhány emelkedettebb n°rc. főkénnel a televíziós változat végén, amikor a vak király uralkodói méltósággal elindul utolsó útjára. Telepódium. Eső eshet, szél fújhat, dühönghet mindenféle zivatar, a Telepódium bemutatóit semmi erő nem tudja távol tartani a képernyőktől. A szórakoztatásnak (?) ezt a formáját valakik valamikor kiöt- lötték. és azóta csak zúdul, csak zúdul a nyakunkba a Vidám Színpadra rendelt állítólagos humor. Az a vigasság, amely egy jókedvre hangolódott kisebb embercsoport tagjaiból talán elő tudja csalogatni a nevetés hullámait. de amely a televízióban olyan sután hat, olyan erőltetettnek. Legutóbb például egy ideggyógyászt — divatszakma! — kergetett helyzetről helyzetre Bencsik Imre. Csetlése. botlása, könnyen vetkőző felesége körül, megeshet, azoknak, akik a valóságban figyelhették szemöldökrángatásait. üdébb pillanatokat szerezhetett. de mi, akik a készülékek segítségével kukucskáltunk be Löte Attiláék pódiumára, szinte az egész kavarodást ok- és értelemnélkülinek kényszerültünk látni. Mert ha valaki az orrunk előtt kezdi csupaszítani magát, és közben poénokat mond. az akkor — éppen test- közelisége miatt — lehet mulatságos. de ha az egész valami irdatlan távolságból jelentkezik, nos, az már híján van a közvetlenség varázsának. Kalendárium. Míg ellenben a Kalendárium, Juhász Árpád mindentudó műsorvezetőnek ez a sorozata program volt és program maradt a javából! Olyan ez az ismeretterjesztő sugárzás, mint egy jó doktorbácsi: bármit kérdezhetünk tőle, erre is. amarra is okos. kedves, és ami a legfőbb, megnyugtató választ ad. S teszi ezt úgy. hogy valóban a szakértők legjavát hallhatják az érdeklődők, akár a főváros talajvízszintjének sajnálatos emelkedéséről, akár pedig az Immár népbetegséggé előlépett vesekövességről van szó. Ha valami, akkor a Kalendárium a legjobb értelemben vett televíziós szolgálat; a felnőtti nézősereg tudásszomjának illendő és tartalmas kielégítése. Akácz László Olcsó áron Reprint kötetek A Könyvértékesítő Vállalat a művelődéstörténeti kutatómunka segítése, a neveléstudományi művek hozzáférhetővé tételé érdekében reprint sorozat kiadását tervezi. Az eredeti műveket változatlan formában újra közreadó kötetek közül az elsők — az Editorg gondozásában — november végén, december elején hagyják el a nyomdát. A sorozat tervének összeállításához könyvtárakat kérdeztek meg: melyek azok a könyvpiacon nem kapható, s a közeljövőben új kiadásra nem várható kiadványok, amelyek a reprint program gerincét alkotják majd. Javaslatokat kértek és kaptak 500 könyvtártól, köztük az Országos Pedagógiai Könyvtártól és Múzeumtól, az Országos Széchényi Könyvtártól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésétől, s minden szakembertől, kutatótól továbbra is várnak ötleteket. Az elképzelések szerint az idén két könyv jelenne meg, majd évenként hat-nyolc mű közreadását tervezik. Mivel a könyvek az antikvár ár töredékéért beszerezhetők majd, az induló sorozat a könyvtárak állományának gazdagításán kívül lehetőséget ad arra, hogy a kutatók, a felsőfokú intézmények hallgatói és az érdeklődők is hozzáférhessenek. A reprint program első kötete Bodor Antal—Gazda István „A töriénelmi Magyarország honismereti irodalma 1527—1044” címmel jelenik meg. A kiadvány törzsanyagát Bodor Antal „Magyarország helyismereti könyvészete 1527 —1940” című, 18 ezer címet tartalmazó összeállítása adja. A kötet függeléke az 1941—1944 közötti időszak önálló helytörténeti munkáinak címeit sorolja fel. A könyvben az 1945 és 1982 között megjelent sorozatok és bibliográfiák címleírásai is megtalálhatók. A másik kötet SoltészTerenc —Szinnyei Endre Ógörög— magyar szótára lesz. Az Utolsó ógörög—magyar nagyszótárt 1873-ben készítették. Azóta csak ennek rövidített, iskolai változatai jelentek meg. A jövő évi tervek között szerepel a Magyar történettudomány kézikönyvének közreadása, Petz kétkötetes Ókori lexikonénak megjelentetése, Péterfy: A magyar elemi iskolai népoktatás című tanulmányának gondozása. Amatőr színjátszók találkozója Szentendrén Mi van a kulisszák mögött? f Pest megyei amatör- ^ színjátszók találkozójára f és parlamentjére került í sor a hét végén Szentend- í rén, d művelődési központ- z ban. Tizenegy együttes jött f el, hogy számot adjon tudásáról, hogy bemutatkoz- izék. Az utóbbi néhány évtizedben sokféle irányzat uralkodott az amatőr színjátszásban. Hol az oratóriumjátékok, hol az abszurd megoldások kavarták föl a szakma hangulatát. Az újszerű kezdeményezések szerencsére nem egyszer odavezettek, hogy egynémely amatőr együttes országos hírt, közönségmegbecsülést vívott ki magának. Ott, ahol megtanulták a színjátszás mikéntjét, ahol komolyan veszik a próbákat, az aprólékos kidolgozást, nem marad el a siker. Hiszen az amatőr művészi munka alkotó tevékenység, még ha gyakorlója nem is választotta élethivatásának, csak magas hőfokon és színvonalasan művelik. Maratoni bemutató A maratoni — kora reggeltől éjfélig tartó — bemutató éppen az amatőrszínjátszás e pólusaira szolgált jó példákkal. Nem véletlen, hogy a gödöllői stúdió új színt hozott. A csaknem kétesztendős szívós munka átsütött valamennyi produkción. Mind a színészi játékon, mind a megjelenítésen érződött a törődés, az újat akarás. Már-már valóságos színházi "légkört teremtettek, ami jórészt annak köszönhető, hogy hivatásos rendezők, színházi szakemberek foglalkoztak a megfelelő kidolgozással. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy szinészköz- pontúak lettek az előadások! Ily módon lehetőség nyílott a személyiség kibontakoztatására, az egyéni tehetség megméretésére. Éppen ezért elgondolkodtató, nem volna-e jó, hogy a jövőben a közönséget ne csupán a csoportok működéséről tájékoztassák, hanem a rendező neve mellett — a színlapon és konfe- ráláskor — szerepelhetnének a darab szereplői is. A színészképző stúdiósok bemutatkozása mellett figyeA nemzeti színjátszás házára Gyárigazgatóból festőművész Kellemes meglepetés érte a minap B. Hajdú László festőművészt. Párizsból keresték telefonon, s közölték vele: festménye, amelyet a nyári riviérai kiállításra juttatott el, III. díjat, bronzérmet nyert. Két évvel ezelőtt vett részt először Párizsban az „Indépendants” kiállításon két festményével, amelyeknek olyan sikere volt, hogy azok alapján a művészt felvették a Párizsi Képzőművészek Szövetsége tiszteletbeli és örökös tagjának. Amikor a riviérai sikeréről tájékoztatták, egyebek között arra is felkérték: vegyen részt 1984-ben szintén Párizsban az „Indépendants” — Független Festőművészek Szalonja — megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi kiállítson is festményeivel, amelyeket a sza- on világhírű művészeinek alkotásai köpött bemutatnak. Álomból valóság Hosszú útat tett meg B. Hajdú László, míg idáig eljutott. Apja tanította meg a kőművesmesterségre Balassagyarma- on, majd technikus lett, s ezután elvégezte a műszaki egyetemet. Az államosítások után ő volt a legfiatalabb gyár- gazeatónk. Hosszú évtizedeken át dolgozott a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójaként, majd szív- infarktus után az orvosok „kényszerpihenőre” ítélték. Az, hogy nem dolgozhat többé szakmájában, jobban megrendítette, mint betegségének ténye, íezdetben saját maga nyugtatására ült i festőállvány elé. később tudatosodott benne, hogy régi, gyermekkori álmát valósíthatja meg. Most volt a harmincadik kiállítása, amelyet a Középületépitő, az Építőipari Szolgáltató és az Országos Szakipari Vállalat vezetősége rendezett az ÉpítőLiptowszki madonna: rézkarc a 30. kiállítás anyagából ipari Szolgáltató Vállalat új munkás- szállójának kultúrtermében. Erre a kiállításra a művész és a rendezőség egyaránt nagyon készült. Nem csupán azért, mert a párizsi elismerés után B. Hajdú László itthon is szeretné bemutatni újabb alkotásait, hanem mert erre egy nemes cél érdekében került sor. Molnár Ferenc, az Építőipari Szolgáltató Vállalat közművelődési igazgatóhelyettese tájékoztatott e kulturális esemény jelentőségéről. Öt rézkarc — Építőmunkásainknak kívánjuk bemutatni egy kőművesből, építéfzből lett művész alkotásait. Szándékunkról tájékoztattam B. Hajdú Lászlót. Beszélgetés közben került szóba új Nemzeti Színházunk építése is. Akkor mondta a művész: jó lenne, ha a képzőművészek is hozzájárulhatnának létesítéséhez, lehetőségeikhez mérten. De hogyan találja meg ő ennek a formáját? ötletre a válasz is csupán ötlet volt akkor, amely most realizálódott. Lehetővé tesszük, hogy a kiállításon pár képet, amelynek értékével hozzá akar járulni a nemzeti színjátszás házának építéséhez, munkásaink, a nézők megvásárolhassák. Erre a célra öt rézkarcot bocsátott rendelkezésünkre a művész. — Ezeket a Képcsarnok Vállalattal zsüriztettük, a rézkarcok másolatának készítését pedig mi vállaltuk. A kiállításon ezeket megvehetik a nézők. A művész az eladott példányt kívánság szerint dedikálja is tulajdonosának. A képek ára a kiállítóteremben elhelyezett urnába kerül, s egyszerre juttatjuk el majd a Nemzeti Színház javára. Meglepetésem akkora volt, mint örömöm, amikor B. Hajdú László az ötletet azzal egészítette ki: ő nemcsak a rézkarcokra, hanem a kiállításon bemutatott valamennyi alkotására — természetesen azok is zsűrizve vannak — az olajfestményekre, akvarellekre, tűzzománcokra is gondolt, amikor szóba került e nemes célra történő értékesítés. Jövőre Párizsban B. Hajdú Lászlótól kérdeztem meg: — Ha minden alkotását megvásárolják most. akkor mivel vesz részt Párizsban majd jövő nyáron a nagy jubileumi kiállításon? — Addig van időm bőven, hogy megfessem azokat a témákat, amelyeket erre a célra dédelgetek magamban. — Beszélne róluk? — örülnék, ha szűkebb hazám, a Dunakanyar, Márianosztra — ahol gvakran dolgozom kis házamban —, a Palócföld egy részét bemutathatnám Párizsban festményeimen. András Ida Az előbb színpadon — most a nézőtéren lemre méltóak voltak a gyerekszínjátszás új hajtásai. A bagiak nem csupán jól választották a Páskándl-darabot, hanem számtalan ötlettel, szívből jövő vidámsággal színesítették is. A mogyoródi és a gödöllői iskolások dramatizált népmeséket hoztak. A kicsinyek játszókedyére alapozott megjelenítés méltán volt sikeres. Csupán az azonos típusú előadások egymás mellé sorakoztatása tűnt kissé fárasztónak. Az ecseriek a hagyományos mesejáték-stílust képviselték. Az elnyújtott előadás kevés teret nyújtott az önfeledt játéknak. A nevelési szempontból kiváló kezdeményezés azonban továbbgondolásra érdemes. Ugyancsak szakmai erősítésre vár a dunabogdányi csoport. Jó volt a váci diákszínpad groteszk játéka. Félbemaradt parlament A délelőtti és a délutáni bemutatók között került sor az amatőrszínjátszók parlamentjére. A rendezők — úgy tűnik — nem számítottak arra, hogy akár egy napra való mondanivaló is összegyűlik, így a legfontosabb gondok felvetése után kénytelenek voltak a megbeszélést félbeszakítani, hogy a közeljövőben ismét folytassák. — Az amatőr színjátszók országos tanácskozására készülünk — mondotta Máté Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa. — Éppen ezért tartom fontosnak a területi találkozókat. Itt nem csupán megméretnek a résztvevők, hanem egyúttal a jellegzetességek, a hiányosságok, a gondok is felszínre kerülnek. Leginkább azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy van-e közönsége az amatőrszínjátszásnak, vagy pusztán kipipálható program. Fontos az utánpótlás kérdésköre, valamint annak vizsgálata; hová tűnnek a különböző tanfolyamokon végzett rendezők? — Miként értékeli az ama- tőrszínjátszás mai állapotát? — Jóleső érzés, ahogyan egyre több gyerekszínjátszó- csoport alakul.- közművelődési és nevelési szempontból fontos ez. Sajnos, a diákszin- játszás mélyponton van. A többiek színvonala a legszélsőségesebb skálán mozog. Az igényesség hozhatja meg a Mesét állítottak színre az ecseriek közönségsikert és a jókedvű együttjátszást. Uray György, a Pest megyei szakbizottság vezetője is a diákszínjátszás hanyatlásáról szólott: — Hiányoznak a valaha oly lelkes diákszínpadok. Vártuk a nagykőrösieket, a ceglédieket, a monoriakat, az éí-dieket, de nem jelentkeztek. A gimnáziumokba^ manapság nemigen serkentik erre a tevékenységre a tanárokat. Mintha valami rosszat sejtenének ebben, ahelyett, hogy pedagógiai oldalról értékelnék ... — Kezdetben minket Is sanda szemmel néztek — kapcsolódott a beszélgetéshez Hortobágyi Jenő, a váci Sztáron gimnázium rendezője. Átfogó program — Az iskolában most má megszokták létünket. De saj nos, a díszlethez, utazáshoz semmilyen támogatást nen. kapunk ,.. — Gödöllőn átfogó prog ramot alakítottunk ki — foly tatta, Kaposi László, a gödöi lói művelődési központ előadója. — Így a legkisebbek tői a felnőttek játékáig mindent átgondolhattunk. Hosszú sora lenne a találkozón tapasztalt tanulságok ecsetelésének. A késő estébe nyúló programot vagy azzal lehetett volna rövidíteni és hasznosabbá tenni, hogy a gödöllőiek otthon mutatkoznak be, vagy ha külön szervezik meg a gyerekszínjátszók szemléjét. Így a szűk egy napon nem kerülhetett sor arra, hogy egymástól igazán tanuljanak a résztvevők. Erdősi Katalin A váci gimnazisták groteszk játéka Erdősi Agnei felvételei
