Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

^jCr w V/IIMi 1983. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK m3 l8ol fart a fuvarozás, esz anyagmozgatás? Kiemelt kutatás! fsladsitkéist Hazánkban 30 ezer teher- és 89 ezer pót­kocsit birtokolnak a mezőgazdasági nagy­üzemek; értékük meghaladja a 20 milliárd forintot. Az érintett gazdaságok költségei­nek 30 százalékát teszik ki a szállítási és rakodási, szaknyelven szólva az anyag- mozgatási kiadások. Az őszi csúcs első hó­napjában szeptemberben például 49—50 millió tonna árut kellett utaztatni a terme­lés színhelyétől az átmeneti vagy végső tá­rozó helyig. A feladat jelentőségét tehát aligha kell bizonygatnunk. Azt azonban, hogy a ku­tatómunkának milyen szerep jut a szóban forgó tevékenység fejlesztésében, alig is­meri közvéleményünk. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán e téma kiemelt MÉM kutatási feladatként szerepel. Dr. Knoll Imre egyetemi tanárt, a kutatási csoport vezetőjét a napokban arra kértük, hogy legyen segítségünkre e fontos kérdésben való eligazodásban. Kettőn é!3 a vásár — A közelmúltban jelent meg az Anyagmozgatás a me­zőgazdaságban című könyve. A vaskos, 332 oldalas mű a lai­kus számára túlságosan is el­méletinek tűnik. Vajon nem riasztja-e eleve a betű-, szám- és képletrengeteg a gyakorlati szakembert? — Jogosan kétkedik. De a munka egyetemi tankönyvül is szolgál, célja az is, hogy a 'kutató, fejlesztő mérnökök igé­nyeit kielégítse és természete­sen hasznos útmutatásokat adjon a szállítást irányítók­nak. — Maradjunk még az elmé­let és gyakorlat kapcsolatánál. Erről ugyanis sokan többet be­szélnek, mint ami valójában a dologból megvalósul. — Nézze, járhatnánk előbb­re is, de esetünkre is érvényes a mondás: mindig kettőn áll a vásár. Vagyis a tudomány termelőerővé válásához, a szellemi termékek felhaszná­lásához megrendelőkre is szükség van. — Lehet, hogy a portéká­ban van a hiba? — Nekünk úgy tűnik, a ve­vő szemléletén is változtatni kellene. Egy példa a sok kö­zül. Csongrád megyében 29—• 30 termelőszövetkezet kérte, hogy dolgozzunk ki számukra egy gabona anyagmozgatási technológiát. Olyat, amelyik végső állomásként a felvásár­lót veszi figyelembe. Többféle model! — Milyen eredményeket mondhat magáénak a gödöllői kutatócsoport az említett két gazdaságban? — Hernádon a takarmány­keverőbe és az onnan készter­mékként kikerülő áru szállítá­sának szervezését,, gépesítését terveztük meg. *Á’ gazdaság szakemberével közösen számi­Október hatodik napján H űvösek a hajnalok, a reggelek. Október hatodik nap­ja is úgy köszöntött ránk, hogy korán indulva már összehúzzuk magunkon a kabátot, a közelítő tél hírnök­ként előreküldött borzongató leheletétől. Üresek az ut­cák, messze a mindig embertől, autótól nyüzsgő főútvo­nal — így csak a saját cipőm kopogása, no meg a .gon­dolataim szegődtek kísérő társamul. Azok a'gondolatok, melyek a százharmincnégy évvel ezelőtti október hato­dikéhoz kötődnek, az aradi tizenháromhoz. Nem néztem naptárt — nem is jelzi, nem idézi emlékezetünkbe a magyar történelem eme dátumát— hiszen abból mind­össze azt tudhatnám: Brúnót illik köszönteni. Már teg­nap este hátat fordítottam az illemnek, amikor az isko­láról beszélgetve arról kérdeztem lányomat: a mái, ok­tóber hatodika, miért emlékezetes dátum —. s úgyanak- kor gyászos is! — a magyar történelemben? A kérdés egy darabig válasz nélkül marad — zizegtek a jegyzet­tömb lapjai, keresi, milyen plusz kötelezettséget rótt fel magának holnapra —, majd késve egy mondat ékelődik közénk: semmit sem kell pluszként vinni, történelemóra sem lesz. S az eddigi tananyagban — a hatodikosban! — október hatodika nem szerepelt.... A szavak nyomán egy hajdan volt osztály képe — az ötvenes évek elején — rajzolódott elém. Rossz minőségű papírra nyomott rézkarcok, metszetek a tankönyvben, ezek fölé hajoltunk, s igyekeztünk emlékezetünkbe vés­ni (úgy „műsoron kívül”!) mindazt, ami Október hato­dikéról a katedráról elhangzott. Tíz perc, majd fél óra — az utóbbi az ötvenes évek végén! — már a gimnázium­ban, s emlékeztünk október hatodikára. 1849-re! Arra a napra, amikor tizenhárom honvédtábornok életét köve­telte a szabadságharc bukását követő véres leszámolás. Aradon tizenhármán adták életüket az eszméért, a sza­badságért, míg Pesten az első felelős magyar miniszter- elnök, Batthyány Lajos halt mártírhalált. Tizenhárom aradi vértanú — százharmincnégy évvei ezelőtt megaláztatásként megfeszült a hóhér kötele. A válasz egy nemzet gyásza volt erre. S mégsem sikerült eltaposni a szabadságvágyat, a nemzeti önállóság szik­ráját. Am ez a szikra évtizedeken át fáklyaként világ­ion. Pedig tudjuk jól, hogy e szabadságharc sem volt mentes a katonai, a politikai, az emberi hibáktól. Mert bármennyire is jogos volt, nem hozta meg az egységet. Felütötte fejét a széthúzás, az egyetértés hiánya döntő kérdésekben is. S a dicső napok, a győzelmek után Világos következett, a fegyverletétel, majd Arad, s Haynau rémuralma, a féktelen terror. S bármilyen pa­radoxon, de az utóbbi összekovácsolta, eggyé forrasztot­ta a tegnap még száthúzókat. Kiss, Schweidel, Lázár, Deseewffy, Pöltenberg. Török, Lachner, Knézich. Nagy-Sárídor, Leiningen-Westenburg, Aulich,.Damjanich, Vécsey tábornokok — a tizenhárom aradi vértanú. Vállalták a mártíromságot, melyhez erőt az eszme tisztaságába, az ügy fontosságába vetett hit adott. S példájuk éppúgy adott hitet 1919-ben, mint 1920 és 1944 között. Mert az utánuk következőket, mártír­jainkat, is az eszme tisztaságába, jogosságába vetett hit vezérelte azon az úton, mely a mártírhalálhoz vezetett. Ma a .tizenhárom aradi vértanú előtt hajtunk fejet, em­léküknél elidőzünk egy kicsit. Ám a mában járunk, a hétköznapok heroizmusa vár ránk. S mégis borzongva húzóm össze masamon a kabátot, mert akivel nem érte­tik meg tizenegy édesen 1849-et, s az azótá bejárt utat, tehát 1919-et, 1920 és 1944 közötti időszakot, nehezen érti meg. hogy azt a szabadságot, melyben él, vérrel, veríték- ket szerezték, szereztük meg. N emzedékek, melyek előttünk járnak, mártírok, akik életüket adták a máért — amikor „csak” a munka- padok mellett, a napi feladatok teljesítésében kell helyt­állni, s az eszme tisztaságát védeni, érteni, megérteni — a holnapot építeni. Varga Edit tást végeztünk, hogy az or­szágúti közlekedés megdrágu­lásával jelentős előnyökkel jár, egy iparvágány megépíté­se. — Az efféle befektetéseket aligha engedhetik meg ma­guknak a közép nagyságú vagy kis termelőszövetkezetek. — Balgaság lenne tagadni. Egy iparvágány beruházása valóban nem tartozik az olcsó dolgok közé. Éppen ezért mun­káltunk ki a mezőgazdasági üzemek nagyságát és szerke­zetét figyelembe vevő külön­böző modelleket. — Aki, mint ön, tájékozott a mezőgazdasági áruk fuvaro­zásának nehézségeit illetően, miben látja hazai anyagmoz­gatásunk leggyengébb pont­ját? — Mindenekelőtt az utak kedvezőtlen állapotában. Emiatt, a gazdaságok határain belül megdrágul a szállítás, romlik agrártermékeink minő­sége. — Magyarán, a kutatók nemcsak a szállítás ügyét, de eszközeit is új utakon köttle- kedtétnék? — A mostani energia- és gépbeszerzési árak esetén ol­csóbb lenne az utakat felújí­tani, vagy újabbakat építeni, mint a régieken mozgatni az á»t. Ami pedig a kérdés első 'f-SÍ’ét illeti, nem bánnánk, hr igazi versenytársa születne a Volánnak, a MAV-nak és a je­lenlegi mezőgazdasági szállító­parknak. i Kisebb vállalkozás Mire gondol? — Célszerű lenne kisebb fu­varozó társaságokat létreh ni, akár magánvállalkozás formájában is. Általuk a meg­levő eszközöket is jobban ki­használhatnánk. Remény: keltő az a változás is, hogy a Volán Tröszt megszűnésével annak megyei vállalatai a ter­melőkkel rugalmasabb kap­csolatokat alakíthatnak ki. Valkó Béla ÚJ technika, régi eredmény Elég egy malomban egy molnár Nem tartották fontosnak a kellő tájékozottságot ^ Megörvendeztethetne mind- ^ annyiunkat egy tény, ha nem ^ kapcsolódna egy de szócska hozzá. A tény: egy évtized 2 alatt a megye termelőágazatai- 2 ba bekerülő és dollárelszámo- 2 lású partnerektől származó gép­jei behozatal a korábbi egy évti- ^ zedben lebonyolított vásárlá- ^ soknak az ötszörösére növeke- V dett. S itt következik a de V. szócska; az eszköztár ilyesfaj- 2 ta gyors gyarapodása ellenére t nélkülözzük a kellő kamato- y kát, azaz a termelés vérkerín- ^ gésébe beáramló új technika £ hasznosítása nem eléggé hatá­ri sós, eredményes, kifizetődő. Hol van, hol nincsen Ez utóbbi kifejezésre, a be­fektetések megtérülésének je­lentőségére fényt vet a követ­kező adat: a megyében egy- egy évben 1,1—1,5 milliárd fo­rint között volt a nem rubel elszámolásokból vásárolt gé­pek, berendezések értékének összege. Ennyi pénz befekte­tése — a dolog természetéből következően, ha nem is azon­nal — kamatokat követel, mert kellő jövedelem híján kérdésessé válik maga a ki­adás, azaz a beruházás értel­me...! Ez a jövedelem persze nem okvetlen pénzbeli, mivel például a kórházakban hasz­nálatba vett, tőkés országban gyártott nagy értékű műszer nem forintot, hanem gyógyu­lást, egészséget „termel”, hi­szen a megyében az ilyen és hasonló területekre kerülő dollárért vett gépek, berende­zések, eszközök értéke sem csekély, felette van a százmil­lió forintnak. Sok a panasz arra — s né­mely helyen, illetve iparág­ban teljes joggal —, mennyi­re elavult a termelés techni­kai, technológiai hátországa, műszaki múzeumba kívánkozó gépekkel kényszerülnek elő­állítani — s ez érdekes, jel­lemző, több irányba elágazó gondolatsort kezdhet meg — nemcsak az átlagos, hanem a jól fizető, viszonylag gond nélkül folyamatosan értéke­síthető termékeket is. Az ok. a magyarázat: nincs kellő fe­dezet az eszköztár fölfrissíté- sóre. A másik oldalon pedig az áll, hogy van pénz is, kor­szerű gép is, csak éppen — ahogy ezt szakszerűen jelölik — hiányzik a termelőhely kel­lő fogadóképessége; szerve­zettsége, szellemi tőkéje technológiai fegyelme. Most legutóbb az Ipari Mi­nisztériumhoz tartozó vállala­tok igazgatóinak országos ér­tekezletén hangzott el: az im­portból származó gépek és be­rendezések jelentős része az előzetes terveknél kisebb tel­jesítménnyel működik, amibe természetesen a kapacitás ki­használása éppúgy beleérten­dő, mint a minőségi jellem­zők várt és tényleges alaku­lása. Magyarán ez annyit tesz, hogy a számítottnál lassabban térül meg az ár, ha egyálta­lán megtérül. Ha ... mert olyan esetekkel is találkozha­tunk, amikor a dollárért vá­sárolt nagy értékű technikai eszközök eredeti csomagolá­sukban pihentek három esz­tendőn át, műszakilag gyors iramban avulva el. úgy, hogy egy fillérnyi hasznot sem haj­tottak, sőt, vételi árukból sem térítettek meg akárcsak egyet­len forintot is Mentség, ma­gyarázat persze van a dolog­ra seregnyi, megváltoztak az állami szabályozás elemei — így a számításba vett adó- kedvezmény megszűnt —, átalakult a piaci helyzet, ko­rábban megbízhatónak ismert külföldi partnerek mondták fel váratlanul a szállítási szer­ződéseket ... Mégis, véljük, valamiért-csak a vásárlás volt a fontos, az említett esetben, az üzembe állítás, a haszno­sítás már korántsem bizonyult ennyire sürgősnek. Miért nem? Főként azért, mert az ilyes­fajta vásárlások luxusának következményeit alig vagy egyáltalán nem érezték az érintettek, annál inkább visel­te a népgazdasági közös pénz­tár. Lázakhoz hasonló Tervszerűtlen, csúcsokra kapaszkodó, majd völgyekbe zuhanó Volt gyakran a gépim­port, egyik évről a másikra háromszorosára bővült, azután az- előző esztendeinek a ne­gyedére zsugorodott, majd an­nak a hétszeresére hízott. Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy a megyében egy- egy jelentős beruházás elké­szülte tetemesen megnöveli az adott esztendei gépvásárláso­kat, azaz teljesen kiegyensú­Dr. Novák Bála az egész bi­zottság véleményét fogalmaz­ta meg, amikor arról szólt, hogy elismerés illeti az or­szágban dolgozó mintegy 30 ezer népi ellenőrt. A kisvállalkozások, gazda­sági munkaközösségek körül sok kósza bír jár toronymagas jövedelmekről, horribilis hasz­nokról. Antal Imre (Pest m 19. vk.) és Kovács Istvánná (Pest m. 1. vk.) érintették fel­szólalásukban: mindenkép­pen indokolt volna a nem kel­lően összehangolt jogszabályo­kat tisztázni, következetesebb ellenőrzéssel megakadályozni azt, hogy célt tévesszenek ezek az új vállalkozási for­mák, amelyeknek életre hívása össztársadalmi érdeket szol­gált. Szurdi István (Budapest I. kér. 2. vk.) szóvá tette, hogy a vizsgált szervek nem min­dig reagálnak megfelelően az ellenőrzés nyomán született javaslatokra. Hajmer Imre (Komárom m. 7. vk.) az épí­tőanyag-árak, a telekárak kordában tartására szólította fel az illetékeseket, a magán­erői: éoHVeZések érdekében. A JÖVÖ feladata minden- kéooen az lesz. hogv a népi el­lenőrzés is intenzívebben se­gítsen föltárni, hol. milyen ti­pikus problémák adódnak. = miként leh.etne azokat fölolda ni. hangsúlyozta összefoglaló­iában dr. Bognár József, a bizottság elnöke is. S ebben a munkában valamennyien részi veszünk, hiszen a népi ellen­őrökkel valójában az egész társadalom ellenőriz. B. I. lyozott teljesítés nem képzel­hető el, nem is kívánatos, ám a jelzett ingadozások szembe­szökően nagyok, már nem ter­mészetes különbségekre, ha­nem lázakhoz hasonló állapot- változásokra utalnak. Ide tar­tozik az is, hogy meglehető­sen logikátlanul váltogatta a központi támogatás a külön­böző beszerzési források előny­ben részesítését, hol a KGST- partnerek, hol a dollárelszá­molású vásárlások felé terel­ve a vállalatokat, melyek így maguk sem vélték fontosnak az átgondoltságot, a kellő tá­jékozottságot. Ezért azután nem bizonyult ritka esetnek — tapasztalataink megerősítik a Pénzügyminisztérium ellen­őrzési főigazgatósága éves mérlegelemzéseit —, amikor a hazai gyártásban is rendelke­zésre álló gépet, berendezést borsos áron, dollárért vették meg a tájékozatlan, vagy ép­pen a van rá valuta alapon gondolkodó termelőhelyi ille­tékesek. Mindezek ismeretében már nem hat meglepőnek, hogy a három legfőbb ágazatban, majdnem tíz esztendőt figye­lembe véve, csak egyben nem romlott az egységnyi erőfor­rásra jutó nettó termelés mu­tatója. Az összehasonlító árak a megye iparában az 1971 és 1975 közötti időszakban elérte az öt százalékot, azt követően azonban az újabb fél évtized­ben már csak három száza­lékkal bővült az egységnyi erőforrásra jutó termelés. Az építőiparban mindkét sza­kaszban azonos volt az ered­mény, míg a mezőgazdaság­ban és az erdőgazdálkodásban egy százalékkal csökkent. A legnagyobb tehát a mérséklő­dés az iparban, ott, ahová a legtöbb eszköz, s értékben is a legnagyobb mennyiség áram­lott be. Mert el ne feledkez­zünk róla: még a legszűkebb esztendőkben is a megyében az ipari beruházások az összes ilyen célú kiadás harmincöt, negyven százalékát tették ki! Elemzések azt mutatják, az élőmunka hatékonysága ugyan javult, javul, de nem olyan mértékben, hogy képes lett volna, képes lenne ellensú­lyozni az állóeszköz-hatékony­ság — azaz az állóeszközök ki­használtságának — romlását. Veszélyes folyamat ez, hiszen objektív tényezők következté­ben általában növekszik a ter­melőágazatok eszközigényes­sége, azaz az ilyen ráfordítá­sok törvényszerűen emelked­nek. Ha most az emelkedő ki­adásokat csökkenő eredmény kíséri, akkor ... nos, akkor a ráfizetésből kellene megél­nünk, ami abszurdum, ami nemcsak hosszabb távon, ha­nem rövidebb időszakon belül is megengedhetetlen. Megadott ranggal A jelenleg érvényes szabá­lyozás a korábbiakhoz viszo­nyítva valamelyest növelte a vállalatok költségérzékenysé­gét. amibe természetesen az új technika beszerzése és árának megtérülése is beletartozik. Remélhető a jeleiben meglevő változási készség fölerősödése, de ez a remény csak akkor válik valóra, ha a munkahelyi közösségek egésze megadja az eszközök szükséges rangját, azaz a szó igaz értelmében te­ret nyer az esz közgazdál­kodás. Ennek alkotóeleme a kellő tájékozottságú vásárlás éppúgy, mint az új gépek, be­rendezések fogadásának előké­szítése — anyagban, szerszám­ban, műveleti rendben, tech­nológiai leírásokban stb. —, s a termelésbe állítás gyorsítása, valamint a működtetés felté­teleinek folyamatos megterem­tése. Mert konyhai bölcsesség, de nagyon igaz: nem az új technika a cél, hanem az új technika alkalmazásával elér­hető többleteredmény. Mészáros Ottó • ■ * • 110 ezer közérdekű bejelentés érkezik, amelyeket alaposan körüljárnak a népi ellenőrök Folytatnak azonban olyan — népgazdasági jelentőségű, egész társadalmunk fejlődését érintő — átfogó vizsgálatokat is, amelyeknek eredményeiről természetszerűen tájékoztatják az országgyűlés bizottságait, illetve amelyekben végig együttműködnek egy-egy bi­zottsággal. Tegnap azt java­solta dr. Pesta László (Buda­pest, II. kér. 5. vk.), hogy fej­lesszék tovább ezt: amikor például az egészségügyi és szo­ciálpolitikai bizottság kezd egv témába, egy bizonyos te­rületén az országnak, segítse­nek be a helyi népi ellenőrök, akik igen értékes információk birtokában vannak. ÉLETÜNKNEK szinte min­den területét érinti a népi el­lenőrzési tevékenység, ám a képviselők olyan dolgokra is felhívták tegnap a figyelmet, amelyekre a jövőben fokozot­tabban kell gondolni. Nics Já­nos (Fejér m. 8. vk.) illetve dr. Novák Béla (Pest m. 16. vk.) egymást kiegészítve hangoz­tatták, hogy a beruházások előkészítése, tervezése ideién, kellő körültekintéssel, majd a kivitelezés során iobb koordi­nálással meg lehetne előzni. hogy később a népi ellenőrök­nek kelljen utána nézni, mi miért került annyival többe? EGYETLEN olyan szervezet létezik jelenleg Magyarorszá­gon, amelyről valóban el­mondhatjuk, hogy a legbonyo­lultabb. a legkényesebb kér­désekben is képes eredménye­sen vizsgálatot folytatni a legképzettebb szakemberek bevonásával — munkásoktól a tudósokig —, ez a népi ellen­őrzés szervezete. Igen széles körű tömegkapcsolatokkal ren­delkezik, hasznosan- együtt­működik a társadalmi és tö­megszervezetekkel, a műszaki és tudományos egyesületekkel, egy sereg olyan fórummal, amellyel nem kizárólag az át­fogó vizsgálatok idején tart­ják a kapcsolatot, hanem ak­kor is, amikor az. ellenőrzés során született javaslatok megvalósításáért csatáznak. Mindezeket — és még egy sor igen fontos jellemzőt — tegnap állapította meg az or­szággyűlés terv- és költségve­tési bizottsága azon az ülésen, amelven — az őszi parlamen­ti ülésszak előkészítéseként — a , népi ellenőrzés munkájának tapasztalatait vitatták meg, dr. Szakali Józsefnek, a KNEB elnökének előterjesztése nyo­mán. A képviselők aktivitásából is érezhető volt, hogy mennyi­re igaz: a néni ellenőrzés tényleg a közérdeklődés hom­lokterébe került az utóbbi esztendőkben. Évente csaknem Parlamenti bizottság előtt A társadalom ellenőriz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents