Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 235. SZÄM 1983. OKTÓBER 5., . — M * , SZERDA Pál Sándorné és Németh Jánosné az újonnan érkezett lábbeli­ket csomagolja és árazza Háncsovszki János felvétele nünk, és meglett — mondja Pál Sándorné. Beszélgetésünk félbesza­kad. Áru érkezik. Örömmel veszik át a legújabb téli szál­lítmányt. Csinos női csizmák, újabb felnőtt és gyermekgu­micsizmák kerülnek elő a do­bozokból. F. I. A Szlíis>!igefi elágazásnál Ismerik a kerepestarcsiiakat Csinos női csizmák keriiSnak elő a dcbosobból A kereskedelemben roppant fontos a hely. A vásár, a piac, a bolt helye. Igaz, hogy akinek nagyon kell valami, az hét határon is eljut oda, ahol kapható az éppen szük­séges használati tárgy, fo­gyasztási vagy élvezeti cikk, de azért, ha a boltos éppen ott üti fel sátrát, ahol százak, ezrek mennek el naponta, ott nagyobb a forgalom. Igen jól értik, érzik ezt azok a ma­gánvállalkozók: kereskedők, a javító, szolgáltató iparban működési engedélyt váltók, akik régebben vagy éppen manapság vágnák neki új szakmájuknak. Néhány lépésre ' Nem véletlen például az, hogy Kerepestarcsán a Szilas- ligeti elágazásnál egész üzlet­sor alakult ki másfél-két esz­tendő alatt. Autóalkatrész-,' virág-, vetőmagüzlet, kis presszó és más szolgáltató egységek nyíltak. Olyan ellá­tást nyújtanak a kerepes! fa­lurész lakóinak több tekintet­ben, amelyet talán még soha­sem értek meg. Nem mondhatjuk, hogy most már mindent kaphatni ott, s nem kell a fővárosba vagy Gödöllőre menniük, ha valamit javíttatni akarnak. De folytassuk a sort, hiszen nemcsak új, régi üzletek is szép számmal vannak Kere­pestarcsán. Ilyen a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat 508-as cipőszak- üzlete a Thököly út 2-ben, közel a HÉV Zsófia-ligeti megállójához. S persze a Ha­zai Fésűsfonó és Szövőgyár helyi gyárához is csak néhány lépésre. _ Amikor ebben a magán­házban megnyílt az üzlet, ak­kor talán még nem sejtették, hogy ilyen nagy forgalma lesz _ mondja a kétszemélyes üz­let vezetője, Pál Sándorné. — Most már a vállalatunkká ez a ház, amelyben tágas eladó­teret tudtunk berendezni, csak a raktárunk kicsi. Pá l Sándorné régi dolgozó­ja a vállalatnak: huszonhat éve adta be munkakönyvét ís tizenhét éve ebben az üz­letben eladó, illetve vezető. — Mindketten helybeliek vagyunk, én hét éve dolgozom itt — mondja Németh János­né eladó. — Jól ismerjük a kerepestarcsaiak igényét. Megszokott üzlet — Mennyi lábbelit forgal­maznak? — Havonta 350—400 ezer forintért kel el nálunk cipő, csizma, szandál és van egy kevés ruházati forgalmunk is, háztartási törlőruhát, paplant, harisnyát, zoknit _ árusítunk még — mondja Pál Sándorné. — Tavalyi forgalmunk négy és fél millió forint volt, hoz­závetőleg ez évre is ennyi a bevételi tervünk, de már 3 millió 400 ezer forintot tel­jesítettünk szűk kilenc hónap alatt. Legfontosabb szállítójuk a saját központi elosztójukon kívül a Corso Cipőnagyke­reskedelmi Vállalat, a Centri- köt, de nagyon sok áruért sze­mélyesen mennek a főváros­ba. Kihasználják a közelséget. Azt viszont itt is gondként em­lítették, hogy bár úgy értik, minden más cipőipari ter­mékből megfelelő választékot tudnak nyújtani, a gyermek­cipők náluk is hiányoznak. — Most csak egy pár gumi­csizmát vettünk. Mi is min­dig itt vásárolunk, megszok­tuk ezt a jó kis boltot — mondja az egyik vevő, Köny­ves Kálmánná, aki kislányá­val, Kingával és édesanyjá­val, Kiss Károlynéval tért be az üzletbe. — Az az igazság, hogy mi szinte naponta itt járunk el az üzlet előtt, s ha a gyerekkel vagyok, ő mindig húz befelé, hogy ve­gyünk valamit, vagy nézzük meg a cipőket. Hetekig kel­lett várnunk a gumicsizmára, de úgy látszik megérte, hogy nem futkostunk érte Pestre. Újabb szállítmány — Miképpen készültek az őszi és a téli forgalomra? — kérdeztük meg a boltvezetőt. — Mi éltünk az elővásár­lási lehetőséggel, s nem is pa­naszkodhatunk, a cipők, csiz­mák egy részét megkaptuk, vagy éppen érte kellett men­Emíékezés a névadóra Névadójukra emlékezik a gödöllői Török Ignác Gimná­zium és Óvónői Szakközépis­kola KISZ-szervezete és taná­ri kara. Az ünnepséget csü­törtökön, október 6-án dél­után 3 órakor tartják a Török Ignác utcai általános iskolá­ban. Megártott a napsütés A késő ősz ünnepi virágai, a krizantémok csupán egyszer élvezhették az októberi nap­fényt. Másodikén hajnalban nagy részük megfagyott, mi­előtt felkelt és melegíteni kez­dett volna központi égites­tünk. A máriabesnyői völgyben még korábban megjelent a dér, és a hajnali vonatokon utazók számára mindig érde­kes látvány, a dombok közé szorult hideg levegőből kép­ződő vékony ködfátyoL Az el­ső őszi talajmenti fagy nem sújtotta vidékünk teljes terü­letét, sőt annyira szeszélyes volt, hogy egy-egy kertben is előfordult: az egyik végé­ben fagyott, a másikban nem. De nyílik-e még a sárga ró­zsa? Udvarunkban nem fogy­tak el a cserjék, de már csu­pán egyetlen tő virága emlé­keztet nyári pompájára, az is rózsaszínű. Más portán tehát sárga is nyílhat. Az őszirózsának sem ártott annyira a hideg, mint a dér­rózsának is nevezett krizantém­nak. Az augusztusban vetett bab, az egész nyáron át ter­mést hozó paprika viszont osztozott a temetővirág sorsá­ban, s a néhány fügebokor sem érleli meg már gyümöl­csét. Talán megmenthettük volna egy részüket, ha reggel nem felejtjük el letakarni a növé­nyeket. Régi megfigyelés, hogy a csak kismértékben megfa­gyott egyedek felélednek, ha melegszik az idő, de nem süt rájuk azonnal a nap. Este már hiába igyekeztünk fóliá­val befedni a krizantémokat, s hiába maradt el a harmadi- kai fagy, odalett, amit any- nyira gondoztunk. B. G. Tsz-telkek A kerepestaresai Szilas- menti Tsz — lehetőségeihez képest — segíti családalapító, házépítő és -vásárló tagjait, köztük a fiatalokat is. Az el­múlt ötéves tervben Csömö­rön csaknem száz telket bo­csátott rendelkezésükre, ebből negyvenet a harmincöt év alattiak kaptak. Most hatvan telek felett rendelkezik a ke­repestaresai közös gazdaság. Flep, a róka. Színes japán természetfilm. Csak 4 órakor. Sugarlandi hajtóvadászat. Szökés a börtönből.,. Színes amerikai kalandfilm. 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! MendcüSnek c!f§i®ü?é! Magnó, kvarcóra, gyerekek Az egész napos szüret után jó volt leülni a munkában részt vevő társasággal. Jó volt dicsérni a gazdag termést, el­fogyasztani a bőséges vacso­rát, s ízlelgetni a tavalyi ter­més szüretre megőrzött óbó­rát, majd a must fokolása alapján arról beszélni, hogy az idei bor olyan lesz, akár az aszú, mert a must cukor- tartalmától egymásba ragadt a két kéz. Mondatok sora Az asszonyok szedelőzköd- tek, a férfiak még össze-ösz- szekoccintották poharaikat. A gyerekek diót böngésztek a fa alatti fűben, és hiába szó­lalt meg az estéli harangszó, hallani sem akartak a haza­térésről. A legnagyobb közöt­tük a szakközépiskola máso­dik osztályába járó Tibor volt, akit az édesanyja többször is unszolt az indulásra, ám a gyerek egyetlen szóval csend­re intette: — Hallgasson! — szólt a gyerek haragos paran­csa, amit az apa is hallott, aki fia kijelentését így nyugtázta: — Apja vére. És ez a büszkén odavetett mondat a gondolatok sorát in­dította el a jelenlevőkben, s ezek a gondolatok meg is fo­galmazódtak. — Miért van az, hogy a gyerekek mindent megkap­nak, többet az elégnél is, hogy jól érezzék magukat otthon, mégis legtöbbjük alig várja, hogy Szakítson a szülői ház­zal: menekül otthonról. A társaság tagjai tudtak olyan ismerősről, szomszédról, aki OTP-kölcsönre vásárolt a lá­nyának Hi-Fi tornyot, de olyanról is, aki kölcsönből vette fiának a motorkerék­párt. Megnyíltak az ajkak, min­denki mondta a magáét. — A gyerek minden segítséget meg­kap, minden biztatást, hogy tanuljon, s évről évre rosszabb lesz a bizonyítványa. Aki ezt panaszolta, azt is elmondta, hogy lánya egy-egy vasárnapi diszkó után őt kéri, szerezzen számára orvosi igazolást, ifiért ha most bemegy a suliba, tás­kára való egyessel tér haza. Elsős korában — Be is mehet — érvel a gyerek —, őt nem izgatja, csak a szüleit nem akarja idegesíteni a rossz osztályza­tokkal, hiszen magas a vér­nyomásuk. A gondos apa meg­szerzi az igazolást. — Miért van az — kérdezte a másik —, hogy tisztelet- adásra, illemre nevelik a gye­reket, a gyerek mégis szófoga- datlan, tiszteletlen. Nemcsak másokkal, de a szülőkkel szemben is. Igaz, tőlem csak annyit kan, amennyi szerény keresetemből telik. Csakhogy a gyerek az óvodában, az is­kolában találkozik azzal a tár­sával, akinek mindene” meg­van, s elkezdi azt és annak szüleit tisztelni, mert lám, Karcsinak már elsős korában volt zsebrádiója, kvarcórája, diplomatatáskája, gitárja, dia­vetítője, villanyvonata, táv­irányítható hajója, biciklije, hintalova és a zsebe mindig tele volt rágógumival. Lázadók Elhangzik a kérdés: — A mindennel ellátott kisfiúból vajon ép testű és lelkű, az életre, a kitartó munkára, az erőfeszítésekre, a megpróbál­tatásokra edzett, a közösségbe beilleszkedni tudó ember lesz? Nehéz lenne a panaszzsili­peket elzárni. Most már min­denki kérdez, s a kérdésekben az anyák és az apák saját gyerekükkel kapcsolatos gond­jaikat fogalmazzák meg. — Miért van, hogy óvjuk a rossz társaságtól, s minden alkal­mat megragad, hogy beleke­veredjék? Miért van az, hogy törniük a legjobb falatokkal és étvágytalan? Miért van, az, hogy a szobáját telerakjuk já­tékokkal és mégis unatkozik? Miért van az. hogy kamaszo­dó gyerekeink politikai néze­teit igyekszünk helves irányba befolyásolni, s ő annál eílen- zékibb s lázadóbb? Többekben fogalmazódott a válasz, s amiikor szót kaptak, ők is mondták a magukét. — A családi nevelésben túlságo­A tanulás jelentősége Brigádok a dobogóért Sok érdeklődő keresi fel a vidék tájházait Egyre több jel mutatja, hogy megszaporodnak a kulturális rendezvények, amelyek gaz­dag programot ígérnek a Sza­bad idő hasznos és kellemes eltöltéséhez. A művelődési házak kínálata mellett októ­berben a járás fogyasztási szövetkezetei is csatlakoznak a programok kínálatához. Kákái Zoltán, a túrái Galga- vidéke Áfész pártvezetőségé- n.ak titkára elmondta, hogy a KPVDSZ megyei elnöksége úgy határozott, hogy október legyen a kultúra és a közmű­velődés hónapja, amikor a szövetkezetek szakszervezeti bizottságai kiemelt rendezvé­nyek sorozatával gondoskod­nak tagjaik szórakoztatásáról és a figyelmet felhívják az ön­képzés, a tanulás jelentősé­gére. — Szövetkezetünk vezetősé­ge csatlakozott a kezdeménye­zéshez, mert ránk is érvényes a megállapodás: a szocialis­ta szövetkezet tagjainak nem­csak gazdasági szükségleteiről gondoskodik, hanem hozzájá­rul művelődésükhöz, kulturált szórakozásukhoz, a közízlés formálásához. Éppen ezért azt szeretnénk, ha a rendezvénye­ken, melyeket a szövetkezetek közművelődési bizottsága a szakszervezettel együtt szer­vez, nemcsak dolgozóink, ha­nem tagjaink is nagy számban vennének részt. Gólya István, az áfész közmű­velődési előadója megismer­tetett a rendezvénynaptárral. — Egy kicsit az események elébe sietünk — mondta —, de ez senkinek sem jelent gondot, ugyanis az első rendezvényün­ket már szeptember 26-án megtartottuk, amikor a zsám- boki kisvendéglőben megszer­veztük a szövetkezeti kisma­mák találkozóját, melyre mintegy nyolcvan fiatal anya jött el és hozta magával gye­rekét is. Október 15-én Házunk tája címmel szerveznek autóbusz­kirándulást. Nem távoli tá­jakra utaznak, hanem a Gal- , gavidéke Áfész területén levő tájházakat keresik jel. Ver- seg, Iklad, Galgamácsa, Zsátn- bok község tájházai sok, ed­dig fel nem fedezett látniva­lót ígérnek az őket felkeresők­nek. Arra a kérdésre, hogy hány autóbuszt indítanak az útra, így válaszolt Gólya Ist­ván : — Az érdeklődők számá­tól függ. Mindenki jöhet, aki időben jelentkezik! Az áfész által felkínált lehetőséggel biztosan sokan élnek majd a szövetkezeti dolgozói és tagjai közül. Október 25-én az aszódi helyőrségi klubban rendezik a valószínűleg sok érdeklődőt vonzó író—olvasó találkozót Végh Antallal. A beszélgetést Szilágyi János, a Magyar Rá­dió munkatársa vezeti. A résztvevők a helyszínen meg­vásárolhatják az író könyveit és mód lesz azok dedikáltatá- sára is. Másnap, 26-án a túrái áfész­klubban az anyanyelvi vetél­kedő nyilvános döntője lesz. Az előcsatározások hónapokon át folytak. A feladatokat az áfész üzemi lapja közölte. A megfejtések alapján legjobb­nak minősült hat brigád ezen a rendezvényen méri össze tudását és küzd a dobogós helyezésért. A hónap végén, október 29- én a kulturális hónap záró­eseményét Zsámbokon rende­zik meg, ahol a szövetkezeti kisvendéglőben a zsámboki népi együttes oly sok elisme­rést szerzett lakodalmas játé­kán vesznek részt az érdeklő­dők. Galgahévíz Horgász* és főzőverseny Brigádok találkozója a tóparton Verőfényes őszi napon ren­dezték meg a gödöllői felnőtti és ifjúsági horgászok verse­nyét. Minden kifogott hal, il­letve minden dekagrammja egy pontot ért. Ez a verseny­san nagy hangsúlyt kapnak az anyagiak, ami szükséges, fontos eszköz, de perspektívá­nak — tartalomnak, célnak — túlságosan silány egy teljes élethez. Mert ahol az anya­giak megvannak, ott sem le­het a több és még több a jó nevelés kulcsa. Rossz emlékek Sokkal fontosabb a gyerek érzelmi gazdagítása, ám a leg­több szülőnél éppen a közös élményekre, az érzelmi gaz­dagodásra nem futja az idő­ből. Pedig — s ebben min­denki megegyezett — élménvt adni, rányitni a gyerek sze­mét a környező világ, a ter­mészet, az irodalom, a művé­szetek soha ki nem aknázha­tó, meg nem unható szépségei­re — ez lehetne, lenne a ne­velésben a szülők elsődleges szerepköre. A társaság legidősebbje Kovács Mihályné, aki addig hallgatott — ő az egyetlen, aki hozzájárult neve megírá­sához —, beszélni kezdett. — Öt kicsi lányt neveltem. Amikor az apjuk hazahozta a keresetét, minden héten má­sik kezébe adtam. — Oszd lie. gyermekem! A héjában főtt krumDlihoz csipetnyi zsír ju­tott, de a boltban, ahol a pul­tot alig érték fel, egymásnak suttogták: nem kell selyem­cukor, mert édesanyánknak kevés a pénze. A beszélgetők hallgatnak - pedig ismerik ezeket az idő­ket. De nem szeretnek — nen szeretünk emlékezni —, mé" kevésbé szeretünk rossz em­lékeket idézni, s ez akkora baj, hogy megkeseríti még a mézédes must ízét is. ' Fercsilt Mihály szabályzat a sok kis hál ki­fogására ösztönzött. Vala­mennyi horgász etry bottal ve­hetett részt a vetélkedésben. A háromtagú bíráló bizott­ság az összesítés alapján a következő eredményt hirdette ki: 1. Kovalik Ferenc 146, 2. Angakics József 143, 3. Témák László 109 pont. Ifjúságiak: 1. Kenori Zoltán 116, 2. Rechten- wald György 33 pont. A ver­seny színhelye a galgahévizi Bika-tó volt. Ugyanebben az időpontban a tó túloldalán tartották a túrái Galgavidéke Áfész bri­gádjainak hagyományos talál­kozóját. A brigádok tagjait Balófs Péter és Schütz lla szín­művész szórakoztatta, majd a gyerekek vidám vetélkedője következett. Ezután a szakács- verseny résztvevői mérték össze tudásukat. A délután a vidámság jegyében telt, ekkor a családok vetélkedtek, a leg­nagyobb sikere a kötélhúzás­nak volt. De a foci rajongói sem maradtak játék nélkül. Ök 11-es rúgásokkal bizo­nyíthatták lövőtechnikájukat, illetve dekázással gömbérzé­küket. Galgamácsa Újabb fordulók Űjabb Inérkőzéseket játszot­tak a galgamácsai körzeti kis­pályás labdarúgó-bajnokság­ban. Eredmények. III. forduló: Aszódi Fiúnevelő—Aszódi Honvéd 4-9, Ikladi öregfiúk— Alagi A. G. Medosz 3-0. IV. forduló: Aszódi Fiúnevelő— Domonyi öregfiúk II. 2-3, Aszódi Honvéd—Alaki Á. G. Medosz 3-0. A váci járási nagypályás labdarúgó-bajnokságban sze­replő galgamácsai téesz-csapat legutóbb Perőcsényben játszott és 7-2-es vereséget szenvedett. Most az 5—6. helyen áll. ISSN «33—1937 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents