Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

1983. OKTOBER 30., VASÄRNAP 5 Sorsukat nehéz elrendezni Család nélkül kezdik az életet Zsúmhéken egy fa házban kapott éltként az óvoda Ez az épület nem szikrá­zik az őszi napsütésben. Az egykori zárdakórház fakó falai elnyelik a fényt, s cgyszermind átengedik a belülről hallatszó gyermek­sírást. A látogató első be­nyomása nem azért lehan­goló, mintha a zsámbőki csecsemőotthon kis állami gondozott lakói nem kap­nának meg mindent, ami emberileg lehetséges, ha­nem azért, amiért egyálta­lán idekerültek. Bevezetés a játékba Kis gyermekcsapat bukdá­csol a kerti lépcsőkön. A pe- degógus kíséretével az udvar végi faház felé tartanak. Eset­lenségük oka, hogy mindössze két-három esztendősek, s a meredeken felkapaszkodni számukra még komoly feladat. Életüknek abban az idősza­kában szorultak a társadalom segítségére, amikor a legmeg­határozóbb lenne az anya, a család szerepe. Szinte lehetet­len pótolni az elmulasztotta­kat. Zsámbékon mégis meg­próbálják. Ezért létesítették néhány hete az óvodát, ami a faházban kapott otthont. — Csak mi hívjuk óvodá­nak, mert valahogy el kellett nevezni — mondja Nagy Vil- mosné pedagógus, miközben megszabadítja az apróságokat kabátjuktól —, de tulajdon­képpen nem az. Kimondottan óvoda jellegű foglalkozásra nem elég érettek. Inkább csak bevezetés ez a játékba, a tár­gyak megismertetése, tevé­kenységre serkentés, de ebből is csak azt és annyit, amihez és ameddig kedvük van. Megrohamozzák a játékokat. Tologatják az autókat, a ba­bakocsit, szétszórják a színes kockákat. A térelválasztó polccal határolt babaszobá­ban ebédhez készülődnek: — Jújj, de finom! — mond­ja egyikük — s a kiskanállal kaparássza a szövetmajom száját. — Bizony, ti is finomat fog­tok ebédelni — mosolyog Nagy Vilmosné. — Énekelni kezd: fújja a szél a fákat, le­töri az ágat ... A gyerekek tétován hajla­doznak, próbálják a szavakat formálni. — Bácsi! Busz! — rángatja kezemet Pisti, a legelevenebb. Erős szálú, barna haja alig kócolódott össze a játék he­vében. Tágra nyílt szemekkel figyeli, mint illesztem helyére az elszabadult kereket. Lát­szik, kinézett magának. Sze- retethullámait szégyenlősen, torokköszörülve állom. A nyu­szi hangja is csak nagy ne­hezen szólítja el mellőlem: Mindannyiuk anyukája — Én vagyok a nyuszika, hát te ki vagy? — Rudika — vágja rá egy fekete legény, s elkapja a két elálló fület, annál fogva húz­za le Nagy Vilmosné, a peda­gógus, a nevelő, az anyuka — vagy nem is tudom, kicsoda őnékik — kezéről a mulatsá­gos bábot. Mert ez idő tájt már kiderült, hogy a végtelen türelemmel, ' kedvességgel megáldott fiatalasszony egy­szerre valamennyi szerepre alkalmas. Bármelyik szeglet­ben tűnik föl fehér köpenyes alakja, a fészekalja előbb- utóbb köré gyűlik. Lassan kitelik az idő, a Cpttksi ceruzával Programozott színek Cannes-ból felhívni valakit Tokióban vagy New Yorkban — nem szenzáció, de ha köz­ben az illetőt egy képernyőn is láthatjuk, már az. Ezzel játszadozhattak egyebek között azok, akik ott voltak Cannss- ban a távközlés és a video­technika újdonságainak leg­utóbbi seregszemléjén a mi­nap. Itt rendezték a hagyo­mányos Vidcom-ot, a videó- távközlés immár kilencedik nemzetközi seregszemléjét, amelyet első ízben nagy vá­sárral is összekötöttek: a mi- jid, a videojátékok és a házi használatra kitalált informati­ka vásárával. Számos más szenzációt is kí­nál. a rendezvény, ecset nél- küli festőfelszerelést — ponto­sabban festőművész nélküli művészetet: a gép és képer­nyője aszerint rakta fel a mű alakjait és színeit, ahogy az alkotó optikai ceruzáját for­gatta. Az elektronika azonban se­gített a művész megjeleníté­sében is: a számítógép kép­ernyőjén a jó ízléssel kissé ha­dilábon álló műszakiak már elhunyt művészeket támasz­tottak fel: a program megje­lenítette a régvoltakat — még­pedig térben. Mint mondják, rövidesen otthonainkban is le­hetőség lesz' efféle szellemjá­rásra. a három dimenzióban megjelenő, már elfelejtett em­berek jövés-menésére — sze­rencsére (?) csak a képer­nyőn. Más szenzáció: a fekete-fe­hér filmeket számítógéppel színezhetjük át. Magyarul: egy régi fekete-fehér kópiá­ból színeset csinálhatunk. Je­lenleg egy nagyfilm szink­ronizálása még két millió dollárba kerül. Rövid filmek­nél volt már példa az új el­járás alkalmazására: híres énekesekről készített fekete- fehér filmkockákat 400—600 ezer francia frankért színez­ték ki a technika mesterei. A szá-mítógáoes rajzfilmké­szítést is ígéretes — és főként gyorsan kifizetődő — vállal­kozásnak látszik. Már vállalat is alakult a gépfilmek kivite­lezésére. Érthető a láz, hiszen csak a viszonylag egyszerű videojátékokból egyedül az Egyesült Államokban 2,5 mil­liárd dollár értékű árut ad­tak el. A számítógépes filmeket már 1980 óta gyártják és a hí­rek szerint jellegzetes figu­ráinak, szörnyecskéinek nép­szerűsége robbanásszerűen da­gad; lassan elhomályosítja a hollywoodi ra.Ízf'lmsztárok si­kereit. Az 1984-es divat a szá­mítógépes animációban — ír­ták Cannes-ból —: a teljesen csiszolt mozgás, a ragyogó színek és a finomabb kör­vonalak. K. G. gyerekek csak erős unszolás­ra hajlandók visszapakolni he­lyükre a játékokat. Kis szí­nes kártya a jutalmuk« ezért. — Gyorsan elrepült a negy­venöt perc, amit itt tölthet­nek — mondja Nagyné. — Sajnos, sokan vannak... öt csoport váltja egymást, reg­gel nyolctól tizenkettőig. Reméljük, a hasznát mégis lemérhetjük. Míg a főépület­ben kicsik-nagyok egyrakáson élnek, addig ide csak a leg­idősebbek jönnek, már ha ezt lehet mondani a két-három évesekre. Beszéd- és mozgás- fejlesztő játékokkal, gyakor­latokkal igyekszünk enyhíteni a helyzetükből adódó hát­rányt, hogy jobban tudjanak majd beilleszkedni leendő kör­nyezetükbe. Oiihcnra találnak? A gyerekek ismét útraké- szen állnak. Kabátjuk, ruhá­juk rendes, tiszta, nem uni­formizált. Lefelé már köny- nyebb az út, gyorsan tesszük meg a harminc-negyven mé tért. Bent megtorpanunk egy pillanatra. Az elkülönítő üvegfala mögött egy beteg kisfiú ágaskodik, les kifelé. Az óvodából érkezők csoport­társa. Pisti kiszökik a sorból, felkapaszkodik egy székre, onnan integet, kiabál: szia, Sanyi! Dr. Szabó Margit igazgató­főorvos csak kevés időt tud szakítani a beszélgetésre, a reggeli vizit után, de még to­vábbi sürgető teendői előtt. — Az óvodai kísérlettel egyebek között az intézeti jel­leget szeretnénk megszüntet­ni — mondja; -!—A gyerekek szempontjából, szakmailag jobb volna, ha tovább lehetne folytatni, de hát nálunk csak hároméves korukig maradnak. Egyébként a megyében van­nak már ilyen próbálkozások. — Az is lehet, hogy hiába fáradozunk — folytatja —, sajnos, csak elindítani tudjuk őket és nem elrendezni a sor­sukat. Nagyon szerencsés esetben hazakerülnek vagy örökbe fogadják őket, s így találnak új otthonra. Ha nem, akkor jön a nevelőszülői háló­zat és végül az állami gondo­zás. Sajnos az utóbbi a gya­koribb. Fényképalbum lapjait gör­geti ujjaival. A legutóbbi ál­arcosbál résztvevői boldogan, pajkosan kacsintanak felénk. — Most még gondtalanok — mondja, majd az album be­csukódik. Kövess László iaegyáfással A Magyar Állami Földtani Intézet kutatóinak munkáját elektronmikroszkóp segíti. A megvizsgálandó anyagokról (40—50 millió éves ősmarad­ványok, kőzetek) ezerszeres nagyítást is tudnak készíteni. VASÁRNAPI GONDOLATOK VANDÁLOK A vandálokról azt jegyezte fel a krónika, hogy ger- ** mán törzs volt, amely először az Odera mentén telepedett le, de szüntelen vándorlás nyomán eljutottak Dáciába is. Az V. században megdöntötték a római ural­mat Tuniszban és a mai Algériában, sőt 455-ben elfog­lalták Rómát is, ahol vandál pusztítást végeztek, innen a fogalom. A nép maga felolvadt az európai nemzetek közösségében —, történelmi szerepük megszűnt akkor, amikor i. sz. 534-ben Belizár bizánci hadvezér szétzúzta seregüket, csak a nevük maradt fenn. Sajnos élnek nem vér szerinti utódaik is. Vandaliz­musnak tartjuk a telefonkészülékek rongálását, a felha­sított bőrüléseket a HÉV-en, a firkálásokat az új házak falain, a futballpályákra bedobott üvegeket —, egyik Diósgyőrött egy embert fejen talált, egy vétlen, ártatlan szurkolót, s a tettest mindössze ötezer forint büntetésre ítélték. E vandál-örökösök jobban meggondolnák a köz­morált sértő cselekedeteiket, ha ilyenkor a társadalmi ítélet nyomán arra is köteleznék őket, hogy ingyen és bérmentve takarítsák hónapokig a sportpályák lelátóit, a vasúti várótermeket — azt o közeget, melyet a köz rová­sára károsítottak. Ezek, sajnos szokvány események, s az is, hogy szemet hunyunk ezen ártalmak felett, s ez fokozza e lump elemek garázdálkodó kedvét. Kőbányán a múltkor valaki, valakik letörték Olcsai Kiss Zoltán Don Quijote című pirogránitból mintázott szobrának a fejét. Kik voltak? Csak köznevüket tudjuk: vandálok. Soha nem pótolható, egyedi művészi értéket csonkítot­tak meg — kárt okozva mindannyiunknak —, a jövőnek. Fogjuk le végre értelmetlenül és dühödten romboló ke­züket. Mivel is? A többség ellenőrző figyelmével, ösz- szefogásával, a KISZ-élet sokkal célszerűbb programjai­val, családi neveléssel, az iskolák nagyobb fegyelmével, a közneveléssel, s ha mindez nem segít egyeseknél —, a törvény szigorával. Losonci Miklós az állomás Hérádba Falig épült a szövetkezet köré gok olyan település van az országban és Pest megyé­ben is, amelynek nevét az ottani termelőszövetkezet vagy állami gazdaság tette ismertté. Így tudta meg or­szág-világ, hogy van egy Boly, Nádudvar, Bábolna, Her­ceghalom nevű település a térképen. Ilcrnád még ennél is többet köszönhet a termelőszö­vetkezetének. Hiszen a Március 15. Tsz jelenléte, segít­sége csinált falut a tanyaközpontból. Március 15. Tsz pénzzel és társadalmi munkával segítette a település fejlesztését. A gaz­daság vezetői felelősséget érez­tek, éreznek ma is Hernád jö­vőjéért, s a köteles segítség- nyújtáson felül is jóval többet adnak. — Dolgozóink javarésze itt lakik — magyarázza az elnök- helyettes. — Ha portalanítunk egy utat, nyitunk egy új bol­tot, azzal nemcsak magunkon, hanem a dolgozóinkon is segí­tünk. Ezért figyelünk a falu­kép alakítására, a közellátás javítására és egy sor más do­logra. Van tennivalónk elég. Formátlan még egy kicsit ez a település. Két hosszú utcá­ból áll jóformán, de néhány év múlva már egészen más kép fogadja majd az ide ér­kezőt. Mi magunk is kezdemé­nyezzük, hogy rendezettebb, esztötikusabb legyen. Ezekben a hetekben készült el har­minckét szövetkezeti lakás fiataljainknak. Az akció foly­tatódik, s azon túl, hogy dol­gozóink otthonhoz jutását megoldjuk, ezekkel a házak­kal a falu arcát is formáljuk. Fiatalos lendület — Tíz évvel ezelőtt kezdett a szövetkezet fiatalítani — mondja Nagy István elnökhe­lyettes. — Ifjú szakembereket hoztak ide az ország minden részéből. Tenmészetesen a la­kás volt a legfőbb vonzerő. Innen lehet számolná a tele­pülés életének megpezsdülését is. A helybeliek szinte együk pillanatról a másikra befogad­ták a messziről jött fiatalokat, akik cserében kezdettől fogva aktív alakítói lettek a telepü­lés közéletének. A szakembereknek épített házak megváltoztatták a falu­képet, s a diplomás fiatalok művelődési igényei lendületet adtak Hernád kulturális életé­nek. Az utóbbi tíz évben mi­nőségi ugrás következett be az általános iskolai oktatásban a jól képzett, hozzáértő ifjú pe­dagógusok jóvoltából. Hernád fiatal falu lett, ahol pezsgő KISZ-életet él a szövetkezet több mint kétszáz ifjúkommu­nistája. Lelkesedésből azonban nem lehet megélni. A jól működő Sokféle, statisztikákkal is alátámasz­tott felmerés készül mostanában arról, hogy hetenként vagy havonta hány órát töltünk olvasással, barkácsolással vagy egyéb, divatos kifejezéssel élve, szabadidős tevékenységgel. A kirándulás is ebbe a kategóriába tartozik, ám az erre vonatkozó adatok korántsem egyértelműek. Mit jelenthet például egy vasárnapi családi kirándulás? Többnyire nem azt a néhány évvel ezelőtt még gyakori hátizsá­kos túrázást, amikor az idősebbek és a gyerekek számára is jól járható útvonalon elindultunk a hegyekbe egy kicsit mozogni, friss levegőt szívni, kiszellőztetni az egész heti cigarettafüstöt, benzingőzt. Mostanában egyre több a gépkocsis ki­ránduló, amit az erdei utakon látható ke­réknyomok mindennél ékesebben tanúsí­tanak. Kényelmesebbek lettünk, de ugyan­akkor sietősebbek is, mert az idő pénz és a motorizált természetjárás gyorsabb a hagyományosnál. Ami meg a friss leve­gőt illeti? A parkolóban elhelyezett asztaloknál fo­gyasztjuk el az otthonról hozott elemózsiát, a termoszban forrón maradt feketekávét, és egyesek szerint rágyújtani is más ér­zés a tölgyek alatt, mint a zárt falak kö­zött. Persze, lehetne ezt másképpen is, csak meg kellene próbálni. A' Természetbarát Szövetség újkeletű, nemzetközi túramozgalmat szervez, még­GYALOGOLNI JÓ pedig nem zergeügyességű, jól felkészült sportolók, hanem vállalkozó kedvű fiata­lok, idősek, gyerekek számára. A kiinduló­pont Wartburg vára az NDK-beli Eise- nachban, és a megadott jelzéseken át ha­lad az útvonal Csehszlovákián, Lengyel- országon, Magyarországon keresztül. Ter­mészetesen itt sem kizárólagosan gyalog­túráról van szó, de egy-egy ország terüle­tén tíz olyan kijelölt helyet kell bejárni (és az ott elhelyezett bélyegzővel igazolni a jelenlétét), amely már semmiféle jármű­vel meg nem közelíthető. Pest megyében Visegrádon. Pilisszent- lászlón, Dobogókőn, Pilisszentkereszten és Pilisborosjenőn át halad a kijelölt útvonal. A nemzetközi túra magyarországi megnyitóját október 1-én tartották, ezt követően húsz német és húsz lengyel ter­mészetbarát járta be a kijelölt terepet, megállapítva azt is, hogy sziklamászó ké­pességekre ez alkalommal nincs szükség A bélyegzéshez szükséges igazolófüzet decembertől kapható, ezt követően a Ter­mészetbarát Szövetség csoportos túrákat is szervez. Ám addig is bárki elindulhat az országos kék jelzésen, és kipróbálhat­ja, hogy gyalogolni jó. Ga. J. Dolgozóinak építi Mint a legtöbb nagy terme­lőszövetkezetnek, a Március 15. Tsz-nek is egy sor mellék­üzemága működik a főváros­ban. A hernádiak fontosnak tartják, hogy budapesti mun­katársaik is megismerjék őket, eredményeiket, erőfeszítései­ket. Ez a nyitottság és közvet­lenség jellemzi a kétezer- nyolcszáz lelket számláló falu és a tsz kapcsolatát. A szövet­kezet építőipari részlege készí­tette el az új iskolát, amely­nek már bővítésén gondolkod­nak, s távlati célként tűzték ki a tornaterem építését a már — ugyancsak tsz segítséggel — elkészített tribünös sportpálya mellé. Somogyvári László, az Ör­kényi közös tanács elnöke: — A termelőszövetkezet magáénak érzi a falut. Bizo-„ nyitja ezt égy sor létesítmény, amelynek megvalósításához nagy segítséget nyújtottak. Megépítették az óvoda és az iskola új konyháját, bővítet­ték a villanyhálózatot, átad­tak két pedagógus szolgálati lakást, három buszvárót, egy új fogorvosi rendelőt. Segíte­nek a telekosztásnál, most ve­zetik be p községben a gázt. Hosszan sorolhatnám még azo­kat az eredményeket, amelyek a tsz segítsége nélkül még so­káig csak tervek lennének. Üzemeket telepített A Március 15. Tsz Herná- don kívül Újlengyelben, Üj- hartyánban és Pusztavacson is gazdálkodik. Mindhárom hely­re üzemeket telepített, hogy az ottani tagok helyben dolgoz­hassanak. Üjhartyán pedig végre olyan távolságra került Hernádhoz, amilyenre valóban van. Elkészült ugyanis annak a 4 kilométeres KM földútnak a szilárd burkolata, amely a két települést kötötte össze, azonban az év legnagyobb ré­szében használhatatlan sárten­ger volt. Az út elkészülte előtt Dabason keresztül, 18 kilomé­teres kerülővel tették meg ezt az utat. Tíz évvel ezelőtt hajnalonta emberek százai várták a Pest felé menő vonatokat, sok volt a bejáró. Manapság reggelen­te mindössze néhány felszálló kedvéért áll meg itt a vonat, viszont a szövetkezet busza minden nap tele van a fővá­rosból kijáró dolgozókkal... Móza Katalin Érik már a kínai kel Megkezdték az őszi érésű kínai kel szedését a korai zöldségtermesztési rendsze: taggazdaságaiban. A hazai és a külpiacon egyaránt keresett zöldséget fóliába csomagolva hozzák forgalomba: hűtve tá­rolva 2—3 hétig is megőrzi frisseségét. A zöldségtermesztési rend­szer néhány éve dolgozta ki és adta át a mezőgazdasági üzemeknek a kínai kel ter­mesztésének technológiáját. Hamar bebizonyosodott, hogy érdemes foglalkozni a salátá­hoz hasonló zöldséggel, mert a fejes salátánál több termést ad hektáronként, jól jövedel­mez. Értékesítési gondok sin­csenek, tekintve, hogy a nö­vény rangos helyet vívott ki magának a korszerű, kalória- szegény ételek sorában: pá­rolva. töltve és főzelékként egyaránt fogyasztható. Kitűnő exportcikk, elsősorban a skan­dináv országokba szállítják, de az NSZK-bóI is rendszere­sen rendelnek belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents