Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

2 x/Wap 1983. OKTÓBER 28., PÉNTEK KÖIUMÍNY A MAGYAS-LíHGYEL TÁRGYALÁSOKRÓL Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével — a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására — 1983. október 26—27-én hivatalos, baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodott a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. • A magyar küldöttséget szívélyesen fogadták, amely híven tükrözte a magyar és a lengyel nép testvéri barátságát és kölcsönös tiszteletét egymás iránt. A két küldöttség tárgyalásain részt veit magyar részről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Garamvölgyi József, az MNK varsói nagykövete, lengyel részről: Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Roman Malinowski, a Lengyel Egyesült Parasztpárt Országos Bizottsága elnökségének elnöke, Edward Ko- walczyk, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnöke, a Minisztertanács elnök­helyettesei, Józef Czyrek, a Központi Bizottság titkára, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, Zénón Körnender, a PAX társaság elnöke, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Manfred Gorywoda, a LEMP KB titkára, Mieczyslaw Rakowski, a LEMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Zbigniew Madej, a Minisztertanács elnökhelyettese és Jerzy Zielinski, az LNK budapesti nagykövete. 1. A Kádár János és Wojciech Jaruzelski ve­zette tárgyalásokon kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két párt helyzetéről, a két or­szág szocialista építőmunkájának tapasztala­tairól. és feladatairól. Megtárgyalták a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztár­saság égyüttműködését és az együttműködés továbbfejlesztésének fő irányait. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Wojciech Jaruzelski tájékoztatást adott a LEMP IX. rendkívüli kongresszusán hozott határozatok megvalósítása és az. ország éle­tének stabilizálása érdekében folyó tevékeny­ségről, a LEMP vezetésével kialakult Nemzeti Megegyezés Frontjáról, amely egyesíti Len­gyelországban a haladó, hazafias erőket, a szocialista építés céljainak és az ország, a nemzet kulcsfontosságú feladatainak a megol­dására. Aláhúzta, hogy fellépnek minden — a szocializmus belső és külső ellenségei által kezdeményezett — kísérlettel szemben, amely et folyamatot megzavarhatná. A magyar párt- és kormányküldöttség meg­erősítette, hogy a lengyel haladó és hazafias erők a jövőben js...szállíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyár Népköztáj-'-' saság és a magyar társadalom támogatására a szocializmus vívmányainak megszilárdításá­ban és fejlesztésiében. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a magyar—lengyel kap­csolatok a marxizmus—leninizmus eszméi, a szocialista internacionalizmus elvei, a közös érdekek és célok alapján — a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban — széleskörűen és eredményesen fejlődnek. A hagyományos ma­gyar—lengyel barátság él és erősödik. Mindebben döntő szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt internacionalista viszonyának és szoros együttműködésének. A feleik elhatá­rozták, hogy programokat dolgoznak ki a pártkapcsolatok bővítésére és erősítésére. A tárgyalásokon megállapították, hogy a W. Jaruzelski vezette párt- és állami kül­döttség múlt. év áprilisi budapesti látogatása hatékonyan ösztönözte a két ország sokoldalú kapcsolatainak fejlesztését. Egyetértettek ab­ban, hogy az együttműködés bővítésére to­vábbi kezdeményezéseik szükségesek. A felek nagyra értékelték a két ország par­lamentjei, az állami szervek, a társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek, valamint a testvér­megyék és üzemek közvetlen kapcsolatainak eredményeit. Készségüket fejezték ki azok bővítésére. A tárgyalások résztvevői nagy figyelmet fordítottak a gazdasági és a műszaki-tudo- máftyos együttműködés elmélyítésének fő feladataira. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok elért szintje reális lehetőséget teremt a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció bővítésére, elsősorbán a közúti- jármű-iparban. az elektronikában, a mező­gépek, a bányagépek és energetikai berende­zések, a vegyipari és gyógyszeripari termé­kek gyártásában. Ez egyúttal további lehe­tőségeket nyújt a gazdasági együttműködés korszerű formáinak kialakításához, az áru­csere növekedési ütemének fenntartásához. Megállapították, hogy a gazdasági együttmű­ködés fejlesztésének fontos, időszerű feladata az 1986—1999. évekre szóló tervkoordináció eredményes befejezése. Elismeréssel szóltak arról, hogy a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság hatékony munkát végez a gazdasági együttműködés tervszerű fejlesztésében. Kiemelték, hogy gazdasági együttműködé­sük bővítése hatékonyan segíti országaik szocialista gazdaságának sokoldalú fejleszté­sét, csökkenti a kedvezőtlen világgazdasági hatásokat. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy országaik a KGST többi tagországával együtt tovább munkálkodnak a szocialista gazdasági integráció' elmélyítésén. Meggyőző­désük, hogy a KGST-tagállamok legmaga­sabb szintű képviselőinek tervezett találkozó­ja jól szolgálja majd a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztését A felek megállapodtak, hogy a jövőben is fejlesztik az együttműködést a tudomány, a kultúra, az oktatás, valamint a tömegtájé­koztatás és a sport területén. Kiemelték, hogy a két ország ifjúságj képviselőinek közvetlen kapcsolatai fontos szerepet töltenek be a köl­csönös megismerésben és a két ország barát­ságának ápolásában. A felek a kölcsönös ér­dek alapján készek fejleszteni az idegenfor­galom különböző formáit, mindenekelőtt a szervezett turizmust. A küldöttségek egyetértettek abban, hogy a magyar és a lengyel nép barátságának erő­sítése, a két ország kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése közös érdek., Ezért a jövőben is mindent megtesznek a Magyar Népköztársa­ság és a Lengyel Népköztársaság testvéri vi- szpnyának és együttműködásénak elmélyíté­séért. Erre mielőbb átfogó programot dolgoz­nak ki. 2. A tárgyalások résztvevői áttekintették a nemzetiközi helyzet alakulását. Megállapítot­ták, hogy az utóbbi hónapokban tovább Nö­vekedett a nemzetközi feszültség, fokozód­tak a békét fenyegető veszélyek. Mindez an­nak következménye, hogy a szélsőséges im­perialista körök, elsősorban az Egyesült Ál­lamokban és egt/es NATO-országokban, nem hagynak fel a katonai fölény megszerzésére irányuló politikájukkal, és folytatják az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésé­nek előkészületeit. Ezzel párhuzamosan fo­kozódik a propagandakampány a Szovjetunió, a szocialista országok és a haladás más erői ellen. Indokolt nyugtalanságot keltenek az újabb revansista megnyilatkozások, amelyek nemcsak élezik a nemzetközi helyzetet, hanem szöges ellentétben állnak az LNK és az NSZK 1970. évi alapszerződésével, amelyet az államközi kapcsolatok normalizálásáról kötöttek. Szaporodnak az imperialista be­avatkozási kísérletek a szocialista országok, különösen Lengyelország belső ügyeibe, meg­sértik a nemzetközi gazdasági együttműkö­dés normáit, szankciókat alkalmaznak és korlátozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat. A felek aláhúzták, hogy a mostani hely­zetben, mindenekelőtt az új amerikai köze­pes-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési tervének megvalósítása, nagy ve­szélybe sodorná a nemzetközi biztonságot és a békét. Ezért rendkívül fontos, hogy a világ sorsáért felelősséget érző kormányok, a bé­kéért küzdő erők minden lehetséges módon segítsék elő e fenyegető veszély elhárítását, s járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgya­lások sikeréhez. Egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztani, hogy Genfben kölcsönö­sen előnyös megállapodás szülessen az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján, valamennyi nép és ország érdekeinek megfelelően. A két fél véleménye szerint ezt elősegíthetné, ha a nyugati országok konst­ruktív választ adnának Jurij Andropovnak,\ az SZKP KB főtitkárának ismert javaslataira. A tárgyalások résztvevőd megerősitették, hogy a mostani nemzetközi helyzetben külö­nösen fontos a Varsói Szerződés tagállamai egységének megszilárdítása és a szocialista építőmunka békés feltételeinek szavatolása. Ezért semmi esetre sem engedik meg, hogy velük szemben katonai fölényre tegyenek szert. Ugyanakkor készek további összehan­golt intézkedésekre a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság erősítése érdekében. Küzdenek azért, hogy a kialakult erőegyen­súly a fegyverzetek minél alacsonyabb szint­jén valósuljon meg. Ennek fényében kiemel­ték a Varsói Szerződés nagy horderejű béke- kezdefnéfiyezéseit, amelyek a fegyverkezési verseny megszüntetésére, a leszerelésre, az enyhülési folyamat fenntartására és az álla­mok együttműködésének fejlesztésére irá­nyulnak. Továbbra is érvényesnek tekintik ko­rábbi javaslataikat, közöttük azokat, hogy a nukleáris hatalmak vállaljanak kötelezettséget, miszerint elsőként nem alkalmaznak nukleá­ris fegyvert, az összes nukleáris hatalom mennyiségi és minőségi szempontból fagyasz- sza be a birtokában levő nukleáris fegyvere­ket, a Varsói Szerződés és a NATO tagálla,- mai állapodjanak meg arról, hogy kölcsönö­sen lemondanak a katonai erő alkalmazásá­ról és fenntartják á békés kapcsolatokat. Hasonlóképpen támogatják a Szovjetuniónak az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán beterjesz­tett új, jelentős javaslatait. A felek jogosnak tekintik azt az igényüket, hogy a NATO- tagországok adjanak konstruktív választ e békekezdeményezésekre. A tárgyaló felek megelégedéssel fogadták a madridi találkozó sikeres befejezését, amely bizonyítja a Helsinkiben elfogadott elvek életerejét és igazolja a reményeket, hogy az enyhülés eredményei megóvhatok, s lehetsé­ges az enyhülési folyamat fenntartása. Mind­két küldöttség hangsúlyozta, hogy országaik az együttműködés szellemében készülnek az 1984. január 17-én Stockholmban kezdődő — az európai bizalom- és biztonságerősítő intéz­kedésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferenciára. Azt várják, hogy a többi részt vevő állam is ebben a szellemben ad utasítást a konferenciára utazó képviselőinek. A tárgyalások résztvevői kifejezésre juttat­ták, hogy országaik — a békés egymás mel­lett élés elvei és a kölcsönös előnyök alapján — továbbra is készek kétoldalú kapcsolataik fejlesztésére a más társadalmi rendszerű or­szágokkal. Ugyanakkor határozottan vissza­utasítanak minden beavatkozási kísérletet és elvárják, hogy tiszteletben tartsák a népük választotta társadalmi rendet és országaik nemzetközi kötelezettségeit. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának fontos ele­me, hogy sokoldalú kapcsolatokat tart fenn a fejlődő világ országaival, szolidáris a neo- kolonialista törekvések ellen, a nemzeti füg­getlenségért harcoló népekkel. Elítélik a Kö­zép-Amerikában — így Grenadában — a Közel-Keleten, Afrikában és a másutt ta­pasztalható, az erő pozíciójára támaszkodó imperialista beavatkozási politikát. Kiállnak amellett, hogy a szabadságukért és független­ségükért küzdő országok, mozgalmak ön­állóan, minden külső beavatkozástól mente­sein határozhassák meg fejlődésüket Síkra- szállnak a válsággócok békés eszközökkel tör­ténő felszámolásáért. A tárgyalásokon aláhúzták az el nem kö­telezett országok mozgalma harcának jelen­tőségét a békéért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az egyenjogú nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokért. A felek állást foglaltak az ENSZ hatéko­nyabb tevékenysége .mellett, az alapokmány betartásán alapuló nemzetközi béke és biz­tonság érdekében. 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Len­gyel Egyesült Munkáspárt a proletár interna­cionalizmus elvei alapján szorgalmazza a kommunista és munkáspártok együttműkö­désének elmélyítését és összefogásának erő­sítését a nemzetközi biztonság megszilárdí­tásáért és a béke megóvásáért folytatott harcban. A nemzetközi munkásosztály közös érdeke, hogy megfékezze a fegyverkezési haj­szát. A két párt a kapcsolatok bővítésére tö­rekszik a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, valamint minden olyan erővel, amely kész részt venni a háborús veszély el­hárításában. 4. A látogatás a hagyományos magyar—len­gyel barátság, a szívélyesség és a nézetazo­nosság légkörében folyt. Mindkét fél elége­dett a tárgyalások eredményeivel. Megállapí­tották, hogy az hozzájárult a két testvérpárt, a két ország együttműködésének elmélyítésé­hez, a két nép barátságának erősítéséhez, a szocialista közösség egységének megszilárdí­tásához. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára meghívta Wojciech JaruzeLskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökét, hogy párt- és kor­mányküldöttség élén tegyen hivatalos baráti látogatást Magyarországon. A meghívást kö­szönettel elfogadták. v Varsó 1983. október 27. Kádár János beszéde a varsói immkésgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) szer, a népi állam igazi külső es belső ellenségei összekeve­redtek félrevezetett, megtévedt emberekkel. Tagadhatatlan, hogy sokaknak voltak sérel­mei, sok jogos ok volt a fel­háborodásra, s ezt az ellenség kihasználta. Harcoltunk, küz­döttünk, amit tudtunk meg­oldottunk, s töretlenül hala­dunk a szocialista fejlődés út­ján. Nekem úgy tűnik — már elég régóta vagyok kommu­nista —, hogy azt jól megta­nultuk, hogyan kell a kapita­lizmust szétzúzni. De azt las­sabban tanuljuk meg, hogy a hatalom birtokában, amikor az ország fejlődéséért mi fe­lelünk, hogyan tehetünk ele­get feladatainknak. Ehhez jó idő kell, s az sem nagyon vi­gasztalhat bennüket, hogy a kapitalizmusnak is mintegy 100—150 évre volt szüksége, amíg a feudalizmus fölé kere­kedett. Hazai munkánkról szólva néhány politikai jellegű kér­dést szeretnénk kiemelni. Elég hosszú mozgalmi mun­kám során rájöttem arra, hogy a kommunisták nincsenek kü­lönleges anyagból gyúrva, ugyanolyan emberek, mint a többiek: az egyik béketűrő, a másik indulatos, a harmadik türelmetlen, a negyedik meg szeret parancsolgatni. A szo­cializmus nemcsak a kommu­nisták számára épül, hanem ez egész nép ügye, jövője és boldogulása. Ezért ebben a munkában mindenkinek részt kell vennie, s mindenkinek azonos jogai vannak, aki ezt a társadalmat építi. Arra törekszünk, hogy párt-1 tagok és pártonkívüliek, kü­lönböző világnézetű emberek jussanak egyetértésre, fogja­nak össze, és az egész nép építse a szocialista társadal­mat. Szólni szeretnék a szakszer­vezetekről is. Mi 1956-ban ez­zel a kérdéssel elég drámai módon találkoztunk. Abból in­dultunk ki, hogy a szakszer­vezet — miként a párt is — a munkásosztály, a dolgozó nép osztályszervezete. Ebből következően első feladata az, hogy erősítse a munkásosz­tály, a nép hatalmát. Másik feladata, hogy támogassa a szocialista építőmunkút, a ter­melés kérdéseinek helyes meg­oldását. A régi társadalomban a kapitalisták jól megélték ab­ból, hogy kizsákmányolták a munkásokat. A munkásosztály viszont nem élhet meg a kapi­talisták kizsákmányolásából. A szocialista társadalom a munka társadalma. _Csak azt oszthatja el, amit már megter­melt. A szakszervezetek további feladata megítélésünk szerint az, hogy képviselje a tagság érdekeit. Szocialista törvé­nyeink védik a dolgozók ér­dekeit, de a törvényeket na­gyon sok ember hajtja végre. Ezért is fontos, hogy a szak- szervezet foglalkozzék a dol­gozók problémaival, garantál­ja, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvényeket betart­sák, és emelje fel szavát, te­gye meg javaslatait, ha vala­hol hiba van a végrehajtás­ban. A szakszervezetek önálló, felelős teveáenységere a szo­cialista társadalomban is szükség van. A párt nem hoz iájuk kötelező Határozatokat. Az ott dolgozó kommunisták­tól várja el, hogy érvekkel, meggyőző munkával, példa­mutatással juttassák érvényre a párt politikáját. További kérdésként a szo­cialista állam és az egyná- zak viszonyáról kívánok szól­ni. Hazánkoan, ahol több egy- báz működik, az állam és az egyházak viszonya elvi alapon, tisztességesen rendezett. Tisz­teletben tartjuk a hívők ' lel­kiismereti szabadsagát, az egy­házak autonómiáját. Kíván­juk, hogy az egyházak is tart­sák tiszteletben az állam tör­vényes rendjét, alkotmányát, és lehetőleg értsenek egyet a nép alaptörekvéseivel. Ebben megegyeztünk, érvényes meg­állapodásaink vannak. A Ha­zafias Népfrontban a kommu­nisták, a pártonkívüliek, a tö- megszervezetak' képviselői, a legkülönbözőbb foglalkozású emberek mellett ott vannak az egyházak vezetői is. Ez kife­jezi és alakítja népünk egysé­gét a szocialista építés mun­kájában. Én minden magyar állam­polgárt tisztelek, becsülök, aki elvégzi a munkáját, mert segí­ti a szocializmus építését: eb­ből a szempontból nincs kü­lönbség hivő és nem hivő, párttag és pártonkívüli között. Az állampolgárok egyenran­gúak, személyes ügyét ki-jká intézze, ahogy jónak tartja. Feszült nemzetközi helyzet­ben élünk. A bonyolult körül­mények közepette is a szocia­lista országok álláspontja vi­lágos, tisztességes, igazságos, nyugodt lelkiismerettel képvi­selhető. Az imperialjsták — különösen az Egyesült Álla­mok vezető körei — katonai fölény megszerzésére töreked­nek. Ez megengedhetetlen. A Szovjetunió, a többi szocialista ország, köztük Lengyelország és Magyarország viszont azon az állásponton van, hogy az egyenlő biztonságot a fegyver­zet alacsonyabb szintjén kell megteremteni. Közös fellépé­seink ezt célozzák. Ezt bizo­nyítja a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek prágai ülése, hét szocia­lista ország vezetőinek moszk­vai tanácskozása, a Szovjet­unió, az NDK és Csehszlová­kia megállapodása a NATOra kétatelepítésének esetére ter­vezett intézkedésekről. Itt Var­sóban ismerkedtem meg And ropov elvtárs legutóbbi nyilat­kozatával, amelyben újabb elő­revivő javaslatokat tett a? európai biztonságot szolgáló megegyezés érdekében. A lényeg tehát, hogy tár­gyalni kell és nem szabad megengedni, hogy az imperia­lizmus katonai erőfölényre te­gyen szert. A Grenada elleni agresszió is bizonyítja, mire képes az imperializmus, ha azt hiszi, hogy büntetlenül meg­sértheti a nemzetközi normá­kat, és fegyveres intervenciót hajthat végre egy szuverén or­szág ellen. A szocialista országok népei e nehéz helyzetben továbbra is bizakodhatnak,, van erőnk. A szocialista országok összefogá­sával, a népek békeakaratára támaszkodva meg tudjuk aka­dályozni, hogy az imperialisták új világháborút robbanthassa­nak ki. Jó idegekre, állhata­tosságra van szükség és min­denkinek el kell végeznie a maga dolgát. Végezetül biztosíthatom önö­ket, hogy pártunk, kormá­nyunk, népünk a jövőben is együtt küzd önökkel igazsá­gos ügyünk győzelméért, a szocializmusért és a békéért.

Next

/
Thumbnails
Contents